Népfront, 1969 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Az államháztartása —1969 Az országgyűlés, — a kialakult szokásnak megfelelően, — decemberben részletesen megvitatta és törvényerőre emelte az 1969. évi költségvetést. A legfőbb törvényhozó testület a reform első évének tapasztalatairól készített mérleget, miközben a figyelmet a jövő feladataira irányította. Alaposan áttanulmányozva a költségvetési vitáról szóló tudósításokat és a vita lezárását követő összefoglalásokat az újságokban, óhatatlanul oly kép alakult ki az emberben, hogy nyugodtan nézhetünk az új esztendő elé. Mértéktartó számvetés készült, az államháztartásában a bevételeket és a kiadásokat pontos előírással hangolták össze. A költségvetés számrengetegében a parlamenti képviselők sem igazodtak el egykönnyen, jelezte ezt némely felszólalás is. Hát még az újságolvasó, a rádióhallgató átlagember, aki százasokban, ezresekben ha számol és a millió forint csak lottónyeremény alakjában bukkan föl előtte fényévnyire az érzékelhetőségtől, nos, ő találhat-e fogódzót, igazodási támpontot, sőt matériát érdeklődése kielégítéséhez ott, ahol százmilliárdos halmazban számolnak? Miért szépítenek: a költségvetés nem bestseller olvasmány még akkor sem, ha némely utalások izgalmat és olyan számadatokat vetítenek elénk, amelyek a közvéleményben általános érdeklődést keltenek. Az emberek alighanem csalhatatlan érzékkel bukkannak rá a köznapokat állandóan befolyásoló motívumokra, a fogyasztói árak, a jövedelmek és például a gyermekgondozási segély változásait jelző adatokra. De hát a költségvetést tárgyaló képviselői plénum nem is néptribunus közkívánatot visszhangzó fóruma, — mint ahogyan a Magyar Hírlap írja —, a pénzügyminiszteri expozé sem a világnézeti kérdések alapfokú szemináriuma. Ami korántsem zárja ki azt a társadalmi igényt, hogy az elhangzottakat minél többen értsék és tanulságait tevékenységükre átültessék. A gazdasági egyensúly fenntartása Az 1969. évi költségvetés, az ország pénzügyi terve a gazdasági egyensúly fenntartását, valamelyes javítását tűzi ki célul és sajátos pénzügyi eszközeivel a hatékonyság fokozását, a reform kibontakozását szolgálja, a harmadik ötéves terv, a jövő esztendő feladatainak a megvalósítását segíti. „Az 1968. évi gazdálkodás tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az új gazdaságirányítási rendszer alkalmas eszköz gazdaságpolitikánk megvalósítására és a tervgazdálkodás továbbfejlesztésére.” Ezzel a mondattal kezdte expozéját a pénzügyminiszter. Ezt a mondatot támasztotta alá beszédének nagy része meggyőzően, szemléltetően. S ha megkíséreljük a százmilliárdok lényegi tartalmának lefordítását köznapi nyelvre, aligha !