Néphadsereg, 1983. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Az elmúlt évtizedben megélénkült hadseregünkben a csapathagyományok ápolása, egyre több katonai intézet és alakulat kezdte meg történetének részletes feldolgozását. Néphadseregünk napjainkig terjedő történetéről azonban még nem készült átfogó, elemző történeti munka, pedig társadalmunkban — éppenúgy, mint hadseregünkben — megnőtt az érdeklődés, és sok kérdés fogalmazódott meg hadseregünk megalakulásával, fejlődésével és jelentős eseményeivel kapcsolatban. A néphadsereg történetének kutatására és feldolgozására vonatkozóan, miniszteri és politikai főcsoportfőnöki intézkedés született, s e közös új feladatról DR. LIPTAI ERVIN ezredessel, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokával beszélgetett KACSÓ LAJOS, lapunk rovatvezetője. " Milyen körülmények tették idő­szerűvé a néphadsereg történetének átfogó kutatását? — Ismeretes, hogy az elmúlt esz­tendőkben jelentősen megnőtt az ér­deklődés a magyar nemzeti múlt eseményei iránt, s különösen sok kérdés vetődött fel és maradt még válas­zo­latlanul történelmi félmúl­tunkkal kapcsolatban. A magyar honvédő erők ezeréves történetét intézetünk munkatársai a „Magyar­­ország hadtörténete” című terjedel­mes kézikönyvben foglalták össze, amelynek első kötete már nyomdá­ba került. Néphadseregünk történe­tének átfogó kutatása és tudomá­nyos igényű feldolgozása azonban olyan nagy, szellemi vállalkozás, amely csakis szélesebb alapokon, sok-sok ember aktív közreműködé­sével kezdődhet meg. Mint ahogy a most kiadott kuta­tási terv is hangsúlyozza, néphadse­regünk forradalmi átalakulásban született, a társadalom szerves ré­szeként élt és fejlődött. Jellege, funkciói, céljai, valamint több év­tized bonyolult viszonyai között szerzett tapasztalatai különleges he­lyet biztosítanak számára szabad­ságharcos, forradalmi hadseregeink sorában. A közel 40 esztendő már olyan jelentős történelmi periódus, amely módot ad törvényszerűségek és tendenciák felismerésére, megfo­galmazására. Ez most már a jelen és a jövő érdekében halasztást nem tűrő feladatunkká vált. Ez a nagy, szellemi vállalkozás időszerű azért is, mert a következő évtizedben, amikor sor kerül had­seregünk újabb minőségi fejlődésére, az idősebb­, hivatásos katonák jelen­tős része — akiknek al­kotószerepe volt az elmúlt évtizedek történe­tében — kiválik az aktív szol­gálatból. Ez is megkívánja nép­hadseregünk útjának hiteles feltárá­sát, annak érdekében, hogy a fel­növekvő, fiatal katonanemzedékek okuljanak belőle és hasznosítsák munkájukban. Az emberölzönyi idő­szakban nem kevés az olyan ered­ményünk, amelynek hagyománnyá kell válni, s például szolgálhat a fiatalabb nemzedékek számára. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1981. április 28-i határozata, mint ismere­tes, feladatul adta néphadseregünk számára, hogy tudományos igény­nyel dolgozza fel s tegye közkincs­­­sé a szocialista hadsereg fejleszté­se során szerzett tapasztalatokat, történelmi eseményeket. Ezek a körülmények tették szük­ségessé és időszerűvé néphadsere­günk történetének feltárását s köte­leznek bennünket arra, hogy ezt a nagyszabású, kutató- és feldolgozó­­munkát, az eddigi eredmények fel­­használásával, közösen megkezdjük. Hadseregünkben az elmúlt évtize­dek során már felnőtt a tudományos munkára alkalmas káderek nemze­déke, amely ismereteik és tapasz­talataik birtokában képes néphad­seregünk történetének átfogó kuta­tására és feldolgozására. — A néphadsereg története átfogó kutatásának melyek a legfontosabb céljai? — Az elsődleges cél a tudomány szolgálata, a hadtudomány, vala­mint a történelemtudomány gazda­gítása. Ennek a nagyszabású mun­kának a másik fontos célja: új szellemi muníciót adni a történelmi tudat formálásához. Néphadseregünk történetének közkinccsé tétele bizo­nyára nagy segítséget jelent majd a honvédelmi nevelőmunkában és a reális történelemszemlélet formálá­sában. A most megkezdődő nagyszabású kutatás az 1945-től 1980-ig terjedő időszak történetének alapos feldol­gozására irányul­ó néphadseregünk történetének, fejlődésének vala­mennyi fontos vonulatát vizsgálja. A kutató- és feldolgozómunk­a gon­dosan áttekinti néphadseregünk alapvető szervezeteinek — vezető szerveinek, haderőnemeinek, fegy­vernemeinek, szolgálati ágainak és főbb intézményeinek valamint a * ' . * . - - csapatok — történetét. Átfogó elemzésre kerül néphadseregünk anyagi-technikai fejlődésének és gazdálkodásának története, a kato­nákról való gonddoskodás, a szolgá­lati és az életkörülmények alaku­lása. A­­kutató- és feldolgozómun­ka ki-1947-ben jelent meg a főváros utcáin ez az új hadsereget népszerűsítő pla­kát Emlékezetes pillanatot megörökítő fotó­dokumentum 1949-ből: Pálffy György, Nógrádi Sándor és Sólyom László al­tábornagy egy rendezvényen Fotó: MARKUS ANDRÁS és archív Tisztavatás a Kossuth Akadémián 1949-ben terjed a harckészültségi és mozgó­sítási rendszer fejlődésére, a kikép­zés történetére és a káderhelyzet alakulására. Kutatógárda elemzi majd a politikai irányítás, a hadse­regünkben folyó politikai nevelő­munka fejlődését, a területi szer­vekkel való együttműködés tanul­ságait és a polgári lakossághoz fű­ződő kapcsolat alakulását, Így tehát rendkívül széles körű, hadseregünk valamennyi szervét, intézményét és alakulatát érintő kutató- és feldol­gozó munka került napirendre. — Joggal vetődik fel a kérdés: hadseregünkben milyen erők vesz­nek részt ebben a nagy szellemi vállalkozásban? — A miniszteri parancs is hang­súlyozza, hogy a néphadseregünk történetével kapcsolatos munka, a hadsereg tudományos tevékenységé­nek egyik központi feladata, s en­nek elősegítése, az aktív közremű­ködés valamennyi parancsnok és politikai munkás fontos teendője. A különböző szintű koordinációs bi­zottságok, kutatócsoportok és kuta­tók kijelölése hamarosan megkez­dődik. Mi a Hadtörténeti Intézetben külön munkacsoportot hoztunk létre erre a feladatra. S itt hangsúlyoz­nom kell, hogy a néphadseregünk történetével kapcsolatos kutató- és feldolgozómunkában az arra alkal­mas nyugdíjas tisztek széles körű bevonása nélkülözhetetlen. Néphad­seregünk történetének kutatásában tehát a had­történészektől a sok ta­pasztalattal rendelkező nyugdíjas tisztekig sokan részt vesznek majd. — Mennyi időt vesz igénybe ez a nagyszabású, szellemi erőfeszítést és körültekintést igénylő munka? — Ez valóban rendhagyóan nagy munka, előreláthatólag egy évtizedet vesz igénybe. A tervek szerint a kö­vetkező két-három esztendő folya­mán a munka elsősorban az anyag­­gyűjtésre, az alaptanulmányok el­készítésére irányul. A kutatás meg­szervezésében, az összegző és a pub­likációs tevékenység irányításában nagy szerepe lesz a most szervező­dő koordinációs b■­zottságoknak. A munkát meggyorsíthatja a különbö­ző dokumentumok előkészítése, hoz­záférhetővé tétele. Az ezzel össze­függő feladatok megoldásán is dol­gozunk. Intézetünkben folynak a kutatásban résztvevők segítésére szolgáló „Módszertani útmutató” el­készítésének munkálatai. — Hogyan válnak közkinccsé en­nek a mintegy 10 évig tartó feltáró, elemző munkának az eredményei? — A néphadseregünk történeté­nek feldolgozására irányuló nagy­szabású szellemi tevékenység értel­mét csak az adhatja meg, hogy a kutatások eredményeit — a célsze­rűség szem előtt tartásával, — szé­les körben hozzáférhetővé tesszük, hasznosítjuk. Meggyőződésem, hogy már maga a kutatási folyamat, a megtett út fel­mérése felbecsülhetetlen értékű ta­pasztala­tokat adhat mindazok szá­mára, akik e feladatokat komolyan veszik. A munka végső fokon egy-egy té­ma tudományos összefoglalására irányul, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tartanánk hasonlóan fon­tosnak az eredményeknek a külön­böző szükségleteknek és igények­nek megfelelően változatos formák­ban történő publikálását. A bevo­nuló sorkatonáknak a csapatha­gyo­­mányokhoz való kötődését szolgáló népszerű csapattörténetek kiadása éppenúgy nélkülözhetetlen feladat, mint a fegyvernemek története, vagy mint az, hogy a néphadsereg­­sajtójában rendszeresen lássanak napvilágot az elmúlt évtizedek ered­ményeit, jelentős eseményeit és ki­emelkedő tetteit bemutató cikkek és ta­nu­lmányok. A szűkebb körök részére készülő, viszonylag kis példányszámú mun­kák mellett sok szélesebb érdeklő­désre számot tartó könyv, nagyszá­mú tanulmány, cikk megjelenésére számíthatunk a következő években. Úgy gondolom, hogy a csapatmú­zeumok anyaga is jelentősen gazda­godik. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum távlati tervében a Magyar Néphadsereg történetének monogra­fikus összefoglalása a soron követ­kező legfontosabb feladat. Néphadseregünk történetének feltárása közös, új feladat­ ­ Nemcsak időszerű, hanem halaszt­hatatlan feladatunk lett néphadsere­günk múltjának, hagyományainak ku­tatása és elemzése (dr. Liptai Ervin ez­redes) A Duna aknamentesítésére induló flot­­tilások I

Next