Népművelés, 1977 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1977-06-01 / 6. szám
* * kell, ahol jól elkülöníthetők a laboratóriumi munkák, a klubélet és a kiállítások." Az eddigi rendezvényeken hallott panaszok alapján kialakul, hogy milyen legyen a nagyterem. Az igazgató beszél a fellépőkkel, kikéri a közönség véleményét. Legyen nagyobb a színpad, a díszletraktár? Legyen. Kellene zenekari árok is? Legyen. Több öltöző meg korszerű világítás-és hangtechnika, szélesvásznú vetítésre alkalmas vetítőfülke? Hát legyen. És a tanfolyamok? A szabás-varrás jól megy, de több gép kellene meg nagyobb asztalok. A nyelvtanfolyam sikeres, de illenék már nálunk is géppel oktatni. A főzőtanfolyamhoz kellenének tűzhelyek, előkészítő asztalok, hűtőszekrény... És a népművelő írja, csak írja egymásután mindazt, amit intézménye csinál, s azt is, amit csinálni szeretne. S a tevékenység végtelen sokasága a végtelen hosszúságú tervezetben sok termet, szobát követel — a tervező azonban még nincs sehol. Amikor új intézményt képzel el a helyi szakember vagy az erre hivatott testület, a jelenlegi tevékenység bővítését tervezi. Amikor a pénzügyesekkel vívott harc után csökkentett programból építészeti tervezési alap, programterv lesz, ez már csak torzképe az elképzeltnek. Ekkor már sehol sincs a népművelő, itt már a hivatali mechanizmus működik: a beruházó, a tervező, a kivitelező; már nincsenek szakmai érvek, csak keretösszeg van, csak normatívák, előírások, szabványok. Aztán az építész, aki a megadott program alapján tudásának legjavát adta, zavartan áll építménye előtt. Zavartan, mert a hivatalos küldöttségeken, az újságfényképek aláírásán kívül mindenki csak fanyalog. Nem tetszik annak, aki a bővített, de hagyományos tevékenység híve, hiszen itt szó sincs termek, szobák sokaságáról. Nem tetszik annak, aki a jövőnek még ismeretlen tevékenysége nevében kér-követel átalakítható helyiségeket, mozgatható falakat, változtatható berendezéseket. Nem tetszik annak sem, aki a megszokott közösségek mellett az egyéni tevékenység létét és szükségességét hangsúlyozza, nagy tereket kívánva ezzel, s a tevékenységek sokaságát a közös tető alatt. Annak se tetszik, aki az egész településre tekint, hiszen nagyterem, nyelvi laboratórium, kiállítási tér a szomszéd intézményekben is akad, minek kell akkor ide ugyanaz és ugyanolyan? Pedig az építész zavara a mi zavarunk is, népművelőké. A miénk, akiknek tisztáznunk kellene végre, hogy mire való voltaképpen a művelődési otthon. S hogy mire való éppen ott, azon a településen, a már meglévő vagy a jövőben tervezendő egyéb kulturális intézmények között. Amíg nem tisztázzuk, zavarunkban az építész munkáját kifogásoljuk. De a kifogásokból nem születik semmi. Próbálkoznunk, kísérleteznünk kell, megvitatnunk és újra próbálnunk, figyelve az igényekre, a szokásokra, az egyes emberre és a kis csoportokra — az egész település múltjára, jelenére, jövőjére. Beke Pál Szegény építészek szolgálatában és egyes sorozatok bemutatása előtt szűk körű közönségnek vetítsék le az alkotásokat. A véleményeket előzetesen megismerve indokolt esetekben változtatások is történhetnének. Az elmúlt évben jó néhány önálló tévéadás és -sorozat vetítése után voltak közönségtalálkozók. Például a Játék a betűkkel után, melyet nem kívánt tovább műsoron tartani a televízió, a közönség kérésére folytatjuk! A Születésünk titkai című sorozat végén is tartottak találkozókat; ezeken a nézők többnyire nem a látottakról mondták el a véleményüket, hanem további kérdéseket tettek fel az alkotóknak. Néhány találkozót helyszűke miatt nem a közönségszolgálat október 6. utcai helyiségében rendeztek meg, hanem egy-egy művelődési házban, klubban. Ebből gyakorlat lett: a Színházi album baráti köre a jövőben a Fáklya Klubban találkozik. A rádió és televízió nyilvános felvételeire sok esetben térítés nélkül jöhet a közönség. 1976-ban 12 ilyen alkalom volt. A televízió zenei klubja, egy sanzonest, Catalin Ilea zongoraestje, a Kecskeméti Szimfonikusok hangversenye, Manfred Scherzer hegedűestje stb. Máskor jegyet kell váltani, mint a Beethovenciklusra, A dalirodalom remekeire, a Reneszánsz együttesek című műsor felvételére. Néhány találkozó 1977-ből: Hét végi panoráma, Operabarátok magazinja, Tízen túliak társasága, Kertbarátok műsora, Mindenki iskolája. A Déli krónika szerkesztősége egy vidéki üzembe látogat. Chrudinák Alajos pedig a Komlói Bányászklubba készül. E beszélgetésig az idén egy találkozó zajlott le: a Színházi album baráti köréé, a Fáklya Klubba alig fért be a 150 érdeklődő. Ott volt az Album teljes stábja; a szerkesztő, a műsorvezető, a riporterek, a gyártásvezető és a technikai munkatársak felváltva válaszoltak a kérdésekre. Sokszor így kezdődött a válasz : „Mint már a múltkor is elmondtuk... Nem a Színházi album feladata a kérdés megoldása... Szívesen adunk tájékoztatást a színházművészet kérdéseiről, de a színészek magánéletéről nem...” Ilyen és hasonló kérdések adják a két, két és fél órás találkozó gerincét. Csak elvétve vagy egyáltalán nem hangzik el kritika a Színházi albumról. Pedig ez segítené a szerkesztőket. A résztvevők átlagos életkora 50 — 60 között van — kevés a fiatal! A Színházi album — ha nem tud válaszolni — megkeresi az illetékeseket, kérdez, utánajár, és a tájékoztatás mellett a közönség véleményére támaszkodva szeretne még jobb, még érdekesebb műsorokat készíteni. Fellegi Beatrix 17