Népnevelők Lapja, 1878 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-23 / 8. szám
8. szám.Budapest, 1878. február 23. XIII. évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP. A »Népnevelők pesti egyletének«, az »Egyetemes tanitógyűlés 50-es bizottságának«, a »Budapesti tanítótestületnek«, az »Eötvös-alapgyüjtő központi bizottságnak«, az »Országos paedagogiai társaságnak«, a Czeglédvidéki — s több tanitóegyletnek rendes közlönye. Felelős szerkesztő : Lakits Vendel. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 las, petit soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Józsefváros, Bezerédy utca 1. sz. iskola); előfizetési pénzek, reclamatiok sat. Weiszmann testvérekhez mint kiadókhoz (V. ker., Lipótváros, nádor utca 14. sz.) küldendők. Hogyan lehetne a tanulók rendes iskolába járását biztosítani. (Vége.) Mi módon lehet tehát népoktatásunk sikerének e rákfenéjét radikálisan orvosolni ? Erre a kérdésre egészen S. S. úr szavaival felelnék, de kihagyva két szót, az felelném: törvénnyel nem. A törvénnyel csak ott volnánk, ahol voltunk ; ha azt kijátszák, ami van, azt is kifogják játszani, amit újra hozunk. Másra kérem inkább a magas kormányt. Szüntesse be azokat az idegenszerű intézményeket, melyek addig, míg mi magyarok maradunk, hazánk földében soha meg nem erősödhetnek, a fejlődést elősegíteni nem képesek, sőt a mint azt eltagadhatlan tények bizonyítják, egyenesen hátráltatják. Szüntesse meg például a tanfelügyelői rendszert amint az most alkalmazva van ; szabadítsa fel tanítóinkat oly egyének nagyságos nyomása alól, kik a népiskolai oktatás leglényegesebb titkaiban teljesen járatlanok, kik a hivatalos látogatásaidon, hivatalos rendeleteken kívül a tanítókkal egyáltalában nem érintkeznek, kik másra nem ügyelnek, nem ügyelhetnek, mint hogy miként teljesíti a tanító irodai tisztét. Hagyja ki a törvényből azt a pontot, miszerint a helybeli iskolaszék joga sőt kötelessége a tanításra felügyelni. Ki mondhat a tanító működése felett méltán ítéletet például oly községben, hol egyedüli kaputos ember a tanító ? Ez a rendszer a mi tanítóinkat egyszerű hivatalnokokká dressirozza, (a magyar szellem ilyen szót még nem termett), kik midőn az óra üt, leteszik a tollat, becsukják az irodát s azután nem gondolnak többé hivatáskörükkel ; természetesen, mert nekik nincs is más hivatásuk, mint az irodai teendőket elvégezni. De a tanító nem ilyen hivatalnok, s ha áll az, hogy egy jól rendezett államban minden hivatalnoknak egyszersmind nevelőnek is kell lennie, úgy a tanító meg elsősorban nevelő legyen az iskolában meg az iskolán kívül. Arra kell tehát mindenekelőtt törekedni, hogy ne csak jól képzett de egyszersmind hivatásérzettől áthatott keblű tanítóink .