Népnevelők Lapja, 1916 (51. évfolyam, 1-18. szám)
1916-02-25 / 1-2. szám
NÉPNEVELŐK LAPJA 3 telkekre talál s ahol megerősítheti idealizmusát, melyre hivatásának a betöltéséhez annyira szüksége van." A főváros alpolgármestere programmot ad az ország egész tanítósága számára. Szavai messze fognak elhangzani. A Magyar Tanítók Otthona tagjai új erőt nyerhetnek leveléből ahhoz a nagy küzdelemhez, amelyet a hivatásuk betöltéséhez annyira szükséges idealizmus megőrzéséért folytatnak, de akor tanúsított meleg érdeklődése, kegyes jóindulata és erős támogatásáért. Az üdvözlő és hálafeliratra érkezett választ lapunkban kívánjuk megörökíteni és azért szó szerint közöljük, mert ez a válasz egyrészt méltánylása az Otthon eddigi munkájának, másrészt buzdítás a munka folytatására, a csüggedést nem ismerő előhaladásra: Isten tisztelt Elnökség! Mélyen meghatva olvastam azokat a kedves sorokat, amelyeket az igen tisztelt Elnökség a Magyar Tanítók Otthona nevében hozzám, alpolgármesterré történt megválasztásom alkalmából intézni szíves volt. Fogadják azokért őszinte szívből jövő hálás köszönetemet. Az igen tisztelt Elnökség levelében felhasználta az alkalmat arra is, hogy köszönetet mondjon nekem azért a támogatásért, amelyben a Magyar Tanítók Otthonát egyszer-másszor részesíteni szerencsém volt. Biztosíthatom az igen tisztelt Elnökséget, hogy mindenkor szívesen tettem az Otthonért, amit tehettem, s örömömre szolgál, ha a támogatás sikerrel járt. Szívesen és örömmel tettem, mert a Magyar Tanítók Otthonát olyan intézménynek tekintem, amelyben a tanítóság azzal az ideális céllal egyesült, hogy az iskolán kívül is kulturális, szociális és humánus munkát végezzen. Szüksége van a tanítóságnak ilyen társadalmi egyesülésre, egy körre, amely tágabb otthona, ahol nagy családjának a tagjaival, kartársaival találkozhatik, ahol megértő lelkekre talál s ahol megerősítheti idealizmusát, melyre hivatásának a betöltéséhez annyira szüksége van. Őszinte szívből kívánom, hogy a Magyar Tanítók Otthona érje el nemes célját, gyarapodjék és erősödjék és ereje váljék a tanítóságnak és a kultúrának a javára. Engem pedig, kérem, tartsanak meg továbbra is szíves jó emlékükben. Talán fölösleges elmondanom, hogy én mindig szívesen fogok gondolni a Magyar Tanítók Otthonára és arra az időre, amikor hivatalos működésemből kifolyólag is közel állottam hozzá. Szívem érzésével most is közel álltozzá és biztosíthatom arról, hogy ha valamikor valamiben szolgálatukra tudok lenni, mindig meg fognak találhatni. Fogadja az igen tisztelt Elnökség őszinte nagyrabecsülésem kifejezését, mellyel vagyok Budapesten, 1915. december 15. készséges hívük Déri Ferenc. Az alpolgármester úr leveléből jól esik olvasnunk, hogy a Magyar Tanítók Otthonát olyan intézménynek tekinti, „amelyben a tanítóság azzal az ideális céllal egyesült, hogy az iskolán kívül is kulturális, szociális és humánus munkát végezzen!“ Ez a megállapítás nemcsak az Otthon tagjaira lehet felemelő hatással, hanem az egész magyar tanítóságra nézve is, mert megmutatja azt az utat, amelyen mindnyájunknak haladni kell. Az alpolgármester úr azonban nem elégszik meg ezzel a megállapítással, hanem nagy lépéssel tovább megy s azt mondja: „Szüksége van a tanítóságnak ilyen társadalmi egyesülésre, egy körre, amely tágabb otthona, ahol nagy családjának a tagjaival, kartársaival találkozhatik, ahol megértő k szakfelügyelet feladatai.* A polgári iskolák szakfelügyeletét maguk a polg. iskolák tanerői számtalanszor sürgették főleg azzal a megokolással, hogy tanítási munkájuk képzett pedagógusok szakszerű megítélése, elbírálása alá kerüljön. A székesfővárosi polgári iskolák szakfelügyeleti a mai alakjában, amely valószínűleg nem a véglegesség, azoknak a megállapodásoknak eredménye, amely a tanügyi kormányzat és a székesfőváros hatósága között hosszabb tárgyalások után kialakult és egyelőre a nyelvi-, történelmi-, földrajzi-, számtani-, természettani- és természetrajz-vegytani szakokra terjed ki. Ezeknek a szakfelügyelőknek a feladata elsősorban az egyes iskolák külső körülményeit, elhelyezéseket, berendezésüket, a helyiségek termdelmét és befogadási képességét, fűtéseket, szellőztetéseket, tisztaságukat és higiéniai arravalóságukat megfigyelni és ellenőrizni, és mindenre, ami nem kifogástalan, az arra illetékesek figyelmét felhívni. Épen így foglalkozniok kell szakszerűen az iskola felszerelésével, főleg a tanítási szerekkel és azoknak megőrzésével, jókarbantartásával, szóval gondozásával, felhasználásával, esetleg megújításával. Megfigyelésük tárgyai továbbá a tanulók testi-, lelki- és erkölcsi állapota, fegyelmezésük, annak módja és eredményei, figyelmük, szorgalmuk és a tanítási munka tehetségükkel arányos haladása, a tanulmányi eredmény. Végre foglalkozniok kell és ez tulajdonképen a fő feladatuk — az iskola legfontosabb, legértékesebb tényezőjével, a tanerőkkel, a tanügyi munkásokkal. A szakfelügyeletnek a székesfőváros tanügri munkásait alaposan meg kell ismerniök, egyéniségük és tanítási munkájuk valódi értékét meg kell érteniök, törekvésüket mérlegelniük, munkásságuk eredményeit értékelniök és így az egyénekről lehetőleg helyes és hű képet önmaguknak megalkotniok, hogy szükség esetén mindkét hatóságnak, az államinak és a székesfővárosinak ezt a képet tőlük vélhetőleg tárgyilagosan és híven megkonstruálhassák. Megnehezíti ezt a feladatot a megfigyelési idő rövidsége mellett némely tanerőnek, főleg a fiatalabbaknak meglepődése a látogatáskor, elfogultsága, sőt mondhatni félelme, amely látszatra munkájának értékét csökkenti, másoknál, pl. tapasztaltabbaknál és bátrabbaknál a hiányok ügyes elfátyolozása, a való tartalomnál dúsabb kirakatnak bemutatása, az ellenőrzővel való foglalkozás, ahelyett, hogy tanítványaival foglalkoznék stb. * A megboldogult kiváló tanférfiú ezt a cikket kérésemre írta, egy megindítandó polgári iskolai lap részére. A lap nem indulhatott meg; nem akartam, hogy ez az értékes fejtegetés elvonassék a nyilvánosság elől, —• ahová szánva volt — tehát itt adjuk. Ezek a megállapítások éppen úgy vonatkozhatnak az elemi, mint a polgári iskolai szakfelügyeletre. K. A.