Magyar Néprajzi lexikon 3. kötet, K-Né (1980)
M - Milfajt Ferkó, betyár - Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja, Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluja
Milfajt Ferkó 619 Millenniumi Kiállítás amely részben a diákok középkori —aprószentek napi ,,püspökválasztási" játékából ered. E szokás a 13. sz.-tól — napjára került, plébániai diákság rekordációjával kapcsolódva Európa nagy részén elterjedt. A játék lényege az, hogy Miklós püspök kíséretével együtt betér olyan házakba, ahol gyerekek vannak, és ott vizsgáztatja, imádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza vagy virgáccsal fenyíti őket, ill. sokszor a kíséretében lévő ördöggel fenyítteti (az ördög, ill. krampusz alakja a Szent Miklós-legendában gyökerezik). Ismert a —járásnak olyan formája is, ahol láncos, álarcos, gyakran szalmába burkolt — ijesztgeti a gyermekeket és a —fonóházbelieket. Egy 1785-ben kelt csepregi tilalom említi, hogy a papnak öltözött — kíséretével, a ministránsokkal, a harangozóval, az ördöggel stb. járta sorra a fonóházakat és gyóntatta az ott összegyűlt lányokat, menyecskéket. E szokás változatainak nyomaival a Dunántúlon, a Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipoly mentén találkozunk. A „pap" a szoba közepén leült egy székre, körülötte helyezkedett el kísérete. Az ördög esetleg az asztal alá bújt. A litánia-paródia után a harangozó egymás után szólította a lányokat és a menyecskéket, hogy végezzék el a karácsonyi gyónást. A pap különböző tréfás kérdéseket tett fel a gyónónak. Aki a kérdésre nem felelt, elvitte az ördög. Ehhez hasonló Miklós-játék nyomai Ausztriába vezetnek, ahol az Enns völgyében a parodizált litánia mellett a prédikáció is része volt a játéknak. A Felső-Csallóközben házról házra járó Mikulások dec. 5-én este — miután kikérdezik a gyerekeket jó és rossz tetteikről — puttonyból megajándékozzák őket. A mai napig élő szokás a helyi önkéntes tűzoltóegyesületekhez kötődik évtizedek óta. A tűzoltók szervezik meg, hogy a gyermekes szülők ajándéka összegyűljön, majd az alakoskodók a megadott helyre vigyék azokat. A tűzoltóegyesület felelős azért, hogy a szokás rendben bonyolódjék le (pl. italozás ne legyen). — írod. Korén, H.: Volksbrauch im Kirchenjahr (Salzburg —Leipzig, 1935); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek — népi színjátszás (Bp., 1964); Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp., 1968); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágból (I-II., Bp., 1977)."! "manga János—Pócs Éva Milfajt Ferkó, betyár: —Sobri Jóska Millenniumi Kiállítás Néprajzi Faluja, Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluja: az 1896-os ezredéves évforduló rendezvénysorozatába kapcsolódva, a szaktudomány akkori ismeretszintjén, a korabeli országterület földrajzi, néprajzi összképét teljességre törekvően felölelő szabadtéri néprajzi kiállítás, amely 24 házat, épületegyüttest mutatott be annak megszervezése, felépítése, berendezése meghatározó erővel hatott a hazai népi építkezés és az egész anyagi kultúra néprajzi vizsgálatára, a néprajzi muzeológia kibontakozására, fejlődésére. A 19. sz. legnagyobb szabású szervezett gyűjtő tevékenysége kapcsolódott megvalósításához, az első nagy szintézistörekvéseket is e bemutató tanulságai váltották ki. Az előzményei mind a Monarchián belül, mind hazánkban évtizedekkel korábbra vezetnek. Magyar, ill. mp.-i épületek szerepeltek az 1873. évi bécsi világkiállításon és a prágai szláv kiállításon is. Az 1885. évi bp.-i országos kiállításon pedig már 15 parasztszoba berendezését mutatták be. 1890-től a millennium ünneplésére készülve Jankó János, és Hermán Ottó vezetésével széles körű gyűjtő, kiállító feldolgozó tevékenység indult meg. Jankó az anyagát állította ki munkatársaival, Hermán Ottó pedig az ún. ősfoglalkozások (halászat, vadászat, állattartás) köréből szervezett bemutatót. Bár a gazdálkodás, kisipar szerszámanyagának önálló kiállítása elmaradt, jelentékeny tárgyi anyag gyűlt össze bútoroktól kerámiákon át textíliákig. 1893-ban egy időszaki fennállásra szánt népi építészeti együttes bemutatásának tervével korábban kisebb munkaközösség foglalkozott, végül Jankó János egyedül készített javaslatot. Mivel a részt vevő megyék anyagi segítsége döntő volt, s ezek a szakmai szempontok ellenében is érvényesíthették saját helyi elképzeléseiket, egy-két kivételtől eltekintve a terv tisztán nem valósult meg. A megyei vezetők területük legújabb, 10 — 20 éves fejlődéséhez kapcsolódó házakat igyekeztek kiállítani, ami a kortárs kutatók rosszalló kritikáját váltotta ki, másrészt a közönséget bizonyos fokig félre is vezette, mivel a ténylegesnél homogénebb, tájilag, területileg tagolatlanabb és általában nem megszokott lakáskultúrát és építkezési hagyományt mutatott be. A kiállítás néprajzi előkészítése azonban ettől eltekintve korszerű, a tudományos elveket kielégítő volt, így a — az európai szabadtéri néprajzi múzeumok fejlődő sorába illeszkedik, bár a millenniumi kiállítás bezárását követően lebontották. A —ban a zalai Göcsej Zebecke nevű falujától a Brassó m.-i —hétfalusi csángók lakóházáig az egész magyar nyelvterületet reprezentálták a bemutatott objektumok. De valamennyi fontosabb, nagy lélekszámú nemzetiség lakáskultúráját, építkezését is szerepeltették, így láthatók voltak különféle délszláv, szlovák, kárpátukrán, román és német épületek. A bezárása után a tárgyi emlékanyag a Néprajzi Múz. állományába került, egy része pedig a