Népszabadság - Budapest melléklet, 1992. december
1992-12-01
1992. december 1., kedd NÉPSZABADSÁG BUDAPEST FŐVÁROSI KÖZÉPISKOLÁK Bérfeszültségek és állagromlás A főváros 117 szakképző intézményébe jelenleg több mint 80 ezer tanuló jár. Az elmúlt években - hallatlan erőfeszítések árán - sikerült megőrizni az ország szakképzésének egyharmadát kitevő szakképző iskolai hálózat működőképességét. (Munkatársunktól) A Budapest területén lévő nevelési, oktatási intézmények hovatartozásáról a helyi önkormányzatokról szóló, illetve a fővárosi törvény rendelkezik. Ezek értelmében a kerületi önkormányzat köteles gondoskodni - többek között - az óvodai ellátásról, az alapfokú oktatásról, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesüléséről. A Fővárosi Önkormányzat köteles gondoskodni a kettőnél több kerületet, illetve a főváros területét is meghaladó ellátási kötelezettséget szolgáló oktatási, nevelési, művészeti, közgyűjteményi, illetve nemzeti és etnikai kisebbségek oktatását biztosító intézmények fenntartásáról. A kerületi önkormányzat adott esetben viszont átvállalhatja a fővárostól a kötelezően előírt alapfeladatokat - így a gimnáziumok fenntartását is, így a képviselő-testületek döntései alapján a Budapest területén működő gimnáziumok - kettő kivételével - a kerületi önkormányzatok fenntartásába tartoznak. A Fővárosi Önkormányzat a szakközépiskolákért, a szakmunkásképző intézmények többségéért, illetve a gyógypedagógiai intézményekért és a diákotthonokért felel. Ugyancsak a Főpolgármesteri Hivatal tartja fenn a pedagógusok továbbképzését is végző fővárosi gyakorló óvodát, valamint a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumot. Az egyedülálló, pályakezdő pedagógusok életkörülményeinek javítására a főváros két szállót tart fenn; 244 tanárnak tudnak helyet biztosítani. Az önkormányzati fenntartású intézmények pedagógusai ezért havi ezerötszáz forintot fizetnek. Az idegen nyelvek szabad választása 1990-ben igen nehéz helyzetbe hozta az orosz szakos általános és középiskolai tanárokat. Szakmai és egzisztenciális elbizonytalanodást okozott ez a minden átmenet nélküli, szinte azon nyomban életbe lépő intézkedés. Egyes felmérések szerint jelenleg mintegy ezerötszáz orosz szakos pedagógus átképzését kellene egy többéves program keretében megszervezni. Ennek első szakasza volt a középfokú állami nyelvvizsgára felkészítő képzés, második lépcsőként pedig a kiegészítő képzés keretében megszerezhető nyelvtanári képesítés. A költségeket a kormányzat (52 millió forint) és a Fővárosi Önkormányzat (28 millió forint) biztosította. A 21 kerületi önkormányzat, illetve a főváros által fenntartott intézményekben 1148 pedagógus átképzése kezdődött meg. 179- en maradtak ki időközben, az átképzés első szakaszát befejező, de nyelvvizsgát még nem tett oktatók száma 163. Középfokú nyelvvizsgát 320-an, felsőfokút csak tizennyolcan tettek. Tanfolyamra még százkilencvenöten járnak. 1991-ben és 1992-ben megfelelő számú férőhely állt a lakosság rendelkezésére, tehát a főváros minden tankötelezett számára biztosította a középfokú továbbtanulás lehetőségét. Csakhogy a kínálat nem teljesen esett egybe a lakosság igényeivel. 1991-ben gimnáziumba mintegy tizenegyezren jelentkeztek, a felvettek száma 9 ezer 942. Szakközépiskolába 17 ezer 127-en próbáltak bejutni, 11 ezer 847-en kezdhették el tanulmányaikat. Szakmunkásképzőbe 1991. április végéig 10 ezer 122-en jelentkeztek, végül 12 ezer 450-en tanultak ebben az iskolatípusban, s hasonló a helyzet a szakiskolákban is, ahová 1129-en jelentkeztek, s végül 1693-an kezdték itt tanulmányaikat. Az 1991-es adatok szerint a budapesti pedagógus-átlagbér a következőképp alakult: óvodákban 15 ezer 424 forint; általános iskolákban 17 ezer 693 forint; középiskolákban 22 ezer 658 forint. Ezek az összegek -igaz csak minimálisan - meghaladják az országos átlagot. Azonban az 1992. évi fővárosi költségvetés előkészítésekor végzett felmérés szerint jelentős bérfeszültségek tapaszalhatók egyes intézményekben. Eszerint tizenöt olyan iskola volt, ahol a pedagógus átlagfizetés a szakágazati átlag alatt szerepelt. Ilyen volt például a Szent István Közgazdasági, a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi, valamint a Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola. Az intézményekben az inflációs többletkiadások finanszírozása - a 20-40 százalékos áremelkedések mellett - csaknem lehetetlen. Hiszen az úgynevezett dologi előirányzatok nagy részét lekötik az épületek fenntartásával összefüggő állandó kiadások, így például a fűtés, takarítás, karbantartás. Azok az intézmények, amelyek gazdálkodásában a költségvetési támogatás dominál és egyéb forrásokra csak elenyésző mértékben számíthatnak, előző évi pénzmaradványukat és az élelmezési többletköltségre kapott ellentételezést használták föl az áremelkedések fedezésére. Ezenkívül sorra kérték a közművállalatoktól a lakossági díjszabás alkalmazását, s ha megkapták, az így elért „megtakarítás” mellett tudták csak fizetni a víz- és csatornadíjak többletköltségeit. Kereskedelmi szakközépiskola - lesz-e pénz jövőre is? SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE BKV: segítene a plusz kétmilliárd (Munkatársunktól) Az Országgyűlés költségvetési bizottságának szerda esti ülésén több módosító indítvány is szorgalmazta: a Fővárosi Önkormányzat részesüljön kártérítésben azért, mert a tervezett változtatások miatt a személyi jövedelemadóból kisebb arányban részesedik az ideinél. Az elfogadott módosító indítvány értelmében Budapest kétmilliárd forintot kapna a tömegközlekedés támogatására. Magát megnevezni nem kívánó városházi szakértő a hírt kommentálva rámutatott arra: e kétmilliárd vélhetőleg elegendőnek bizonyulna arra, hogy a BKV fenntartását, üzemeltetését a jövő esztendőben finanszírozzák.E kétmilliárd hiányában erre vajmi kevés esély volna, hiszen a Budapesti Közlekedési Vállalat valószínűleg az ország legnagyobb közüzemi vállalata. A jövő évi személyi jövedelemadó tervezett megosztása (ismeretes, hogy a vagyonpolitikai irányelvek szerint az eddigi 50-50 helyett 30-70 százalékos lenne a kormány és az önkormányzatok közötti elosztás) mintegy 11 milliárd forintnyi bevételtől, forrástól fosztaná meg a fővárost. Mint azt Székely Gábor, Budapest gazdasági ügyekért felelős főpolgármesterhelyettese korábban lapunknak nyilatkozta: ezen összeg hiányában - vélhetőleg - nem lehet a Fővárosi Önkormányzat és a kerületek közötti forrásmegosztást megvalósítani, így a budapesti helyi önkormányzatok nem tudnak költségvetést tervezni. Enélkül pedig - s ezt tények támasztják alá - elmaradhatnak a főváros jövő évre tervezett beruházásai, így könnyen válsághelyzet alakulhat ki. Pénzügyi elemzők rámutatnak arra: valóban lehetséges, hogy e kétmilliárddal megoldható a BKV üzemeltetése, de mintegy további kétmilliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy a Fővárosi Önkormányzat és a kerületek megcsinálhassák forrásmegosztásukat. A TALAJ TITKAI Tovább épül az irodaház Megközelítően egy hónapig állt a Rákóczi és az Akácfa utca sarkára tervezett irodaház építése, de a napokban újra megkezdhették a munkát. A kényszerű szünetet az okozta, hogy a mélygarázs építésekor vízbetörés keletkezett, s ez megbolygatta a szomszéd házak tartótalaját. A rendkívül kedvező fekvésű telken a Bristol Kft. építtet hatalmas irodaházat, úgynevezett International Business Centert. Már a laikus szemlélő számára is feltűnik, hogy az egyik szomszédos ház tűzfalán hosszú, friss vakolattal borított repedés húzódik. Ugyancsak szokatlan, hogy a telket határoló két épület hatalmas fagerendákkal van kitámasztva. Mintha attól félt volna valaki, hogy egymásra dőlnek. A magyarázatot Halácsy Kálmánna, a VII. kerületi önkormányzat műszaki irodájának vezetője adja meg. Elmondása szerint ők állították le a munkát, mivel a mélygarázs résfalának építésekor vízbetörést tapasztaltak. Az igazi gondot az okozta, hogy ez olyan bizonytalanságot okozott a szomszéd házak talajában, ami „komoly veszélyeket rejtett magában”. Az irodavezető szerint nem történt számottevő értékcsökkenés a lakásokban, s ezt mára a lakók többsége is belátta. A konkrét károsodásokat - melyek zömmel az ajtók és ablakok elmozdulásából és szorulásából állnak - a fővállalkozó francia-magyar vegyes vállalat folyamatosan elvégezte. Az irodaházra azonban új tervek elkészítését írták elő, s a múlt héten megadták az engedélyt a további építkezésre. A hiba okát Halácsyné egyértelműen a talajmechanikai szakvélemény hiányosságaiban jelölte meg. Ezt annál is inkább meglepőnek tartotta, mert a készítő, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) nagyon hosszú idő óta híres a megbízhatóságáról. Itt azonban olyan helyeken is agyagot jelöltek meg, ahol valójában nem is az volt, s így a tervezés nem a tényleges talajviszonyoknak megfelelően történt. Amennyiben így van, a főberuházó minden ebből származó többletköltségét áthárítja az FTV-re. Az építkezés leállításának ez az értelmezése rendkívüli meglepetést váltott ki Bolya Jánosból, az FTV főmérnökéből. Azontúl, hogy ezt a felvetést munkatársunktól hallotta először, határozottan leszögezte: az nem is állja meg helyét. Az általuk elkészített talajmechanikai szakvélemény ugyanis - vélekedett - megfelelt a szakmai követelményeknek. A gondot inkább az váltotta ki, hogy míg ők egy részletes, differenciáltan leírt talaj mutatóit adták meg a tervezőnek, addig az egy homogén agyagos talajt vett figyelembe. Hibáztatásukat annál is inkább furcsállotta a főmérnök, mert a vízbetörés után végzett tizenegy kontrollfúrás megerősítette az eredeti szakvéleményt. A hibás tehát még kerestetik. Krajczár Gyula MŰEMLÉKVÉDELEM: Szabályok béklyójában, pénz nélkül Ha a történeti városok, városnegyedek rekonstrukciója az eddigiekhez hasonló ütemben halad, akkor mintegy háromszázötven év elég is lesz az ország összes műemléki jelentőségű területeinek rendbe hozatalához. Magyarországon megközelítőleg tizenegyezer különböző besorolású műemlék van, ebből közel kétezer található a fővárosban, ám ennek mintegy ötödénél azonnali beavatkozásra lenne szükség: ha ez elmarad, a pusztulás megállíthatatlan. Építészeti örökségünk jelentős része meglehetősen rossz állapotban van: az épületek felújítása, folyamatos karbantartása rengeteg pénzt emészt fel. Illetve emésztene, ha lenne. Sem az államnak, sem az önkormányzatoknak, szövetkezeteknek, egyházaknak, de a magánszemélyeknek sincs pénzük a műemlékek rendbe hozatalára. Tavaly, a pápalátogatás közeledtével a költségvetés valamivel nagyobb összegű támogatást adott a műemléki felügyelőségnek felújításokra, idén azonban még egymilliárd forint sem jutott erre a célra. Az anyagi gondok legfőképp az önkormányzati tulajdonban lévő népi emlékeket, kastélyokat, kúriákat és - természetesen - a műemlék lakóházakat sodorják a pusztulás határára. A törvény értelmében az önkormányzatok feladata lenne rendbe hozni a tulajdonukban lévő műemlékeket, erre azonban szinte egyiküknek sincs pénze. A műemlékvédelmi hivatal ugyan megbírságolhatja a kerületeket, de nincs az a szankció, amitől vakolat frissülne, tető javulna. Elegendő pénze pedig a hivatalnak sincs, így előleget sem tud adni az önkormányzatoknak. Ám mindez nemcsak pénzkérdés: számolni kell azzal is, hogy - mint a világon mindenütt - a műemlékvédelmi érdekeket érintő bármilyen munkaelvégzése előtt be kell szerezni a műemlékvédelmi hatóság engedélyét. Az építészeti örökség részeire (ideértve az egyedi védelem mindhárom kategóriáját, a műemlék, a műemlék jellegű és a városképi jelentőségű épületeket) építési engedélyt is a műemlékvédelmi hatóság ad ki. Ilyen engedély, illetve hozzájárulás birtokában lehet csak átalakítani a védett ingatlan bármely szeletét, legyen szó melléképületről, kertről, kerítésről, avagy támfalról. Engedély szükséges a műemlék funkciójának megváltoztatásához is (így épülhet lakás helyett iroda, ruhaüzlet helyett fagylaltozó stb.). A felügyelőség hozzájárulása nélkül az állami és az önkormányzati tulajdonú műemlékeket természetesen eladni sem lehet. M. R. A. Ferencváros: díjemelés? A távhőszolgáltatás legmagasabb hatósági díj-megállapítási jogkörével a Fővárosi Közgyűlés rendelkezik. A IX. kerületi IKV azt javasolja: a kerületi lakások fűtési díját 53,4 százalékkal emelje. Az előterjesztés - amelyet e hét csütörtökön tárgyal Budapest közgyűlése így hangzik: „korábban a lakások esetében nem számolták fel az amortizációt a díjakban, így az előző fűtési idény 170 ezer 800 forintos amortizációs költsége most várhatóan 1 millió 604 ezer forint lesz. A hőenergia-költség 4 millió 228 ezer forintról a megemelkedett energiaárakkal kalkulálva - 5 millió 154 ezer forintra emelkedik majd.” A tervezet értelmében lakásonként a fűtés és a melegvíz díja légköbméterenként 97 forintba kerül majd évente. Rekordár: 24,50 lesz a vízdíj? Közgyűlés előtt az áremelések A Fővárosi Közgyűlés e heti ülésén teszi meg javaslatait a jövő évi víz- és csatornadíjakra. A beterjesztett változatokból kettő különböző mértékű áremeléseket tartalmaz. A kulcskérdés: a közműfejlesztés forrásai beépüljenek-e a díjba. Jelenleg a KHVM Közgazdasági és Privatizációs Főosztálya hivatott a víz- és csatornadíjak megállapítására. Az önkormányzatok hatáskörébe csak az ártörvény módosítása után kerülhet, amely legkorábban csak a jövő év júliusában válhat valósággá. Mivel Budapesten már megtörtént a szolgáltatási vagyon átadása, így a közgyűlés javaslatát a KHVM-nek figyelembe kell vennie. Valószínűleg nem hatja meg a budapestieket az az áremelés szükségességének illusztrálását szolgáló érv, hogy az egész országban messze a fővárosban a legalacsonyabb a víz- és a csatornadíj. Az átlagos 51 forint 44 filléres köbméterenkénti árral szemben a budapestiek csak 23 forintot fizetnek, ami az előbbinek mindössze a 45 százaléka. A városatyáknak figyelembe kell venniük, hogy a jövő évi fejlesztésekre az önkormányzat már céltámogatási pályázatokat nyújtott be, s - ebből következően - a ráeső hányadra kötelezettséget is vállalt. A díjakba esetlegesen foglalt fejlesztési forráshányad ezt a költségvetési területet tudná tehermentesíteni. A főváros vízközműrendszerének mintegy 30 százaléka „íródott nullára” napjainkra. Ha ez az eddigi ütemben folytatódik, az könnyen megoldhatatlan feladat elé állíthatja az önkormányzatot. Amennyiben jelentősebben késnének a vízbázisterületek védelmi beruházásai, visszafordíthatatlan folyamatok indulnának el. Megvan tehát a helyük a fejlesztésre szánt összegeknek. A most tárgyalásra bocsátandó javaslat mindkét díj megállapításának három variációját tartalmazza. Ezek szerint vagy 22 százalékos, vagy 13 százalékos fejlesztési díjhányadot építenének be az árba, s az így lenne 24 forint 50 fillér, illetve 22,10. A harmadik változat - ahogy a csatornadíjnál is - az, hogy nem tartalmaz ilyen tételt az ár, s így 19 forint 20 fillér. A csatorna esetében 43 és 28 százalékos lehetőséget terjesztenek elő, ami így 23, illetve 18 forintot jelentene köbméterenként. Nulla százalék esetén a díj 13 forint. A közgyűlés városgazdálkodási bizottsága előzetesen megvitatta az előterjesztést, s az ivóvíz-szolgáltatásban a 22 forint 10 filléres, míg a szennyvízkezelésben a 23 forintos díj bevezetését javasolja. K. GY.