Népszabadság - Budapest melléklet, 1995. december
1995-12-01
rv NISSAN.....Igény szerint igényesen! NISSAN SZEMÉLY- ÉS HASZONGÉPJÁRMŰVEK KAMATMENTES HITEL, RÉSZLETFIZETÉS, LÍZING, GÉPJÁRMŰBESZÁMÍTÁS NISSAN RAPID KFT. Vanette: 2 098 000 Ft + ÁFA-tól 1037 Budapest, Zay u. 26. Tel.: 168-6075, Tel/Fax: 188-2308 NÉPSZABADSÁG 1995. december 1., péntek A bauxitbetonról hallgat az eladó Veszély ugyan nem fenyeget, de a felülvizsgálat kötelező A fővárosiak számára 1968-ban derült ki, hogy valami nem stimmel a bauxitbetonnal. Aggasztó hírek érkeztek az éppen felújítás alatt álló margitszigeti Nagyszállóról és a Fiumei - akkor éppen Mező Imre úti OTI- székházról, mi több, az utóbbinak később le is kellett bontani a felső szintjeit. A szakemberek azonban már néhány évvel korábban is tudták, hogy valami baj lehet. Történt ugyanis, hogy 1966. szeptember 16-án a Műegyetem statikai tanszékének egyik professzora észrevette, hogy az otthonául szolgáló Rákóczi úti bérházban egyetlen nap leforgása alatt negyven centimétert nőtt egy repedés a kazán falán. Az ezt követő tatarozás ötmillió forintba került, és több mint fél évig tartott. A bauxitbetont - és alapanyagát, az aluminátcementet - ekkor már hosszú évtizedek óta nem használták a magyar építőiparban. Korábban, 1928 és a negyvenes évek vége között azonban roppant népszerű volt, ugyanis hihetetlenül meggyorsította és gazdaságossá tette a munkát: a hagyományos cementtel ellentétben egy-két nap alatt megkötött, így aztán a harmincas években számos lakóházat, a háború alatt védműveket, bunkereket építettek belőle, a negyvenes évek végén pedig sűrűn használták a harcok okozta károk helyreállítására. Nem véletlen, hogy - mint az utólagos felmérések kimutatták - a bauxitbetonos házak elsősorban a II., XI., XII., XIII. és XIV. kerületre jellemzőek, míg a renoválások során elsősorban a belső városrészekbe kerültek ilyen elemek. A baj akkor kezdődött, amikor mintegy negyedszázaddal az építés után kiderült, hogy a megszilárdulás után sajátos kémiai reakciók indulnak meg a bauxitbeton szerkezetekben, s ezek végül az anyag szilárdságának csökkenéséhez vezetnek. A hatvanas évek végén csak növelte a pánikot, hogy a szakemberek nem tudták, meddig tarthat a folyamat, elvezethet-e a beton teljes szétporladásához. Mára a mérések szerencsére bebizonyították, hogy az elemek morzsákra hullása nem fenyeget, a folyamat egy bizonyos ponton megáll. A negyedszázaddal ezelőtti nagy felbuzdulás idején azonban ebben még csak reménykedni lehetett. (A bauxitbetonról... folytatás a 27. oldalon) A Rákóczi úti ház, ahol először jelentkezett a betonbaj velledits Éva felvétele Közműdíjkáosztól tartanak A közös képviselők nem kérnek a szaporodó tanácsokból Kezd kicsit elegünk lenni abból, hogy a közmű-, illetve a szolgáltató vállalatok tanácsokkal látják el a társasházak lakóit, miképpen osszák el egymás között a több száz százalékkal felemelt díjakat - jegyezte meg kissé morózusan Fürjes Árpád, a Társasházi Közös Képviselők Egyesületének elnöke. Először a vízművek látott el minket jó tanáccsal: mindenki szereltessen fel vízórát, és akkor nem lesz vita a vízdíj körül, ráadásul spórolni is lehet a víz-szel. A bökkenő csupán az, hogy minden házban akad olyan lakó, akinek édes mindegy, mennyit kell fizetni a vízért, ő ugyanis mégem fizetett soha. Neki aztán mondhatjuk, hogy szereltessen fel vízórát, úgysem teszi meg. A társasház közgyűlése ugyan - többségi szavazattal - dönthet úgy, hogy a közös költség terhére minden lakásban felszerelteti a vízórát, de melyik ház rendelkezik ennyi tartalékkal? Ezek után teljesen felesleges efféle tanácsokat osztogatnia a vízműveknek, elvégre is nem vagyunk a magunk urai. Most pedig itt van a szemétszállítási díj. Már az alaphelyzet is rossz. A jelenleg is érvényben lévő számviteli törvény ugyanis kimondja, hogy a szolgáltatásért csak akkor kérhető teljesítményarányos díjazás, ha a szolgáltató igazolni tudja az általa nyújtott teljesítményt. De vajon miképp felel majd meg ennek a feltételnek a Fővárosi Közterület-Fenntartó Vállalat? Kukát mér hajnalonként, majd számlát ír és bezörget a közös képviselőhöz? A narancs színű overállosok erre aligha vállalkoznak. Ám ha ezt nem teszik, akkor minek alapján szedik be a pénzt? Hogyan beszélhetünk akkor teljesítményarányos díjazásról? Sehogyan - véli Fürjes Árpád. - Az új szemétdíj ilyenformán nem más, mint egy új közadó. Ha viszont az, akkor hajtsák be azok, akiknek ez a feladatuk, és ne a közös képviselőket terheljék ezzel is. És most térjünk vissza a tanácsok osztogatására! Az FKFV legutóbb a Budapesti Újság hasábjain világosította fel a társasházak lakóit: az egyetlen üdvözítő megoldás az, ha a szemétdíjat nem a tulajdoni hányad, hanem a lakásban élők száma alapján osztják meg. A közös képviselők köszönik a tanácsot, de ha lehet, legközelebb nem kérnének belőle. A dolog ugyanis nem ilyen egyszerű. Az 1977. évi 11-es törvényerejű rendelet értelmében a társasházak túlnyomó része a pontosan szét nem osztható szolgáltatások díját - egyéb megállapodás hiányában - a tulajdoni hányad alapján szedi be a lakóktól és fizeti a közműcégeknek. Ez szerepel az alapító okiratokban is. Ha ezen - akár az FKFV, akár valaki más sugallatára - változtatni szeretnének, akkor azt kizárólag az alapító okirat módosításával tehetik meg. Ehhez viszont valamennyi tulajdonos beleegyezésére szükség van, ami egy több száz lakásos társasház esetében meglehetősen bonyolult dolog. Ráadásul az sem biztos, hogy a lakók száma alapján történő díjmegosztás igazságosabb, mint a tulajdoni hányad szerinti. A szemét mennyisége ugyanis inkább a lakók anyagi helyzetével függ össze, mint a számukkal. Ezenfelül minek az alapján határozzuk meg a lakók számát? A tapasztalat azt mutatja, hogy a fővárosiak többsége másutt él, mint ahol a hivatal nyilvántartásai szerint lakik. S akkor még nem beszéltünk az albérlőkről, az üresen álló lakásokról, a vidéki rokonok nyári látogatásairól és a többiről. S ki mondja azt, hogy egy öttagú, a létminimumon élő család több szemetet termel, mint az egyedülálló, kartondobozokba csomagolt holmik tömkelegét vásárló, eldobható kólásüvegből ivó lakótársuk? A kép tehát nem olyan egyértelmű, mint amilyennek az az FKFV tanácsai alapján tűnhet. Ily módon egyesületünk célszerűnek tartaná - zárta mondandóját Fürjes Árpád -, ha azok, akik a társasházak belső problémáira javaslatokat tesznek, előtte fordítanának némi időt a társasházak életét szabályozó rendeletek megismerésére is. Szalai Anna Városházi meghívó a kamaráknak A Fővárosi Közgyűlés kereskedelmi, idegenforgalmi és fogyasztói érdekvédelmi bizottsága legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy támogatja a budapesti gazdasági kamarák és a fővárosi önkormányzat együttműködésére tett főjegyzői javaslatot. Az előterjesztés szerint a keretmegállapodást aláíró felek - a Budapesti Agrárkamara, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Budapesti Kézműves Kamara, illetve a Városháza - a jövőben folyamatosan konzultálva igyekszik elősegíteni a város gazdasági felemelkedését. Közelebbről: közösen oldanák meg az alapvető városgazdálkodási feladatokat, együtt próbálnák meg hasznosítani az önkormányzati vagyont, vállvetve küzdenének a kereskedelem, az infrastruktúra, a turizmus, a szolgáltatások, a fogyasztóvédelem fejlődéséért és a környezeti ártalmak csökkentéséért. Fenti céljaikat a vállalkozások működését segítő információcserével, a szak- és továbbképzés összehangolásával, a kamarák és a Városháza tevékenységének koordinálásával szeretnék elérni. Az együttműködés támogatására a főváros egy évre előre ismertetné új partnereivel a gazdasággal kapcsolatos előterjesztéseit, így azok is idejében megtehetnék a maguk javaslatait. Ezenkívül pedig lehetőséget biztosítana a kamarák képviselőinek a Fővárosi Közgyűlés, illetve a városházi bizottságok ülésein az állandó részvételre. B. T. Jön a súlyos balesetek szezonja MUNKATÁRSUNKTÓL A Népszabadság felkérésére a BRFK baleset-megelőzési alosztályának munkatársai felmérést készítettek arról, melyek a főváros legveszélyesebb pontjai a téli hónapokban. Az utóbbi három év novemberi, decemberi, januári és februári statisztikáiból a személyi sérüléssel járó balesetek adatait szemlélve meglepő eredményeket kaptunk. Az alábbi baleseti helyzetképet Hiller Árpád alezredes alosztályvezető bocsátotta rendelkezésünkre. Általában megállapítható, hogy novemberben és decemberben több baleset történik Budapesten, mint januárban vagy februárban. A novemberi eseteket azért számították hozzá a téli időszak statisztikájához, mert a balesetek ugyanolyan körülmények között következtek be. A csúszós burkolat, a hideg aszfalton képződő jégréteg már a novemberi napokra is jellemzőek. Az ilyen értelemben vett négy téli hónap fővárosi adatai mégis más tendenciákat mutatnak, mint az országos elemzések. Azt várnánk, hogy a legtöbb baleset a meredek hegyi utakon, vagy a keskeny, ritkán tisztított mellékutcákban történik. Kiderült azonban, a balesetveszélyes útvonalak és kereszteződések fekete listáját ugyanazok a helyszínek vezetik, amelyek az egész évi összesítésben rendszeresen az élen szerepelnek. Hiller Árpád szerint a gépkocsivezetők félnek a csúszós, jeges mellékutaktól, ezért a hideg napokon elhagyják a megszokott kerülőutakat, és helyettük a rendszeresen tisztított, sózott főutakat választják. Azt, hogy a téli hónapokban óvatosabban vezetnek az emberek, mint egyébként, számos más felmérés mellett a statisztika is kimutatja. A járművezetők által okozott balesetek döntő többsége az elsőbbségadás elmulasztására vagy a sebesség helytelen megválasztására vezethető vissza. Az elsőbbség meg nem adása miatt 1992-ben 750, 1993-ban 780, tavaly pedig 1100 baleset történt. A három év átlaga: évi 850 eset. Hasonló arányú emelkedést mutat a relatív gyorshajtás miatt bekövetkezett balesetek száma is, ezeknél a három év átlaga 450. Téli időszakban történt a balesetek egyharmada. A Mogyoródi út és a Nagy Lajos király útjának kereszteződésében évente átlagosan hét személyi sérüléssel járó baleset történt, ebből három télen, rossz útviszonyok mellett következett be. Kőbányán, a Maglódi út és az Újhegyi út találkozásánál évente ugyancsak hét balesetet jelzett a statisztika, ebből öt következett be a vizsgált négy hónapban. Az M3-as autópályától nem messze, az Eötvös és a Szerencs út kereszteződésében a balesetek fele történt télen. Hasonló arányt mutat a felmérés a Ciprus utca és a Hungária körút, a Mogyoródi út és a Róna utca, valamint az Ecseri út és az Üllői út kereszteződésében. Az Üllői úton éves átlagban száz baleset történik, ebből 39 a téli hónapokban. A Pesti úton bekövetkezett 59 esetből 28 történt november és február között, a Szentendrei úton 50 személyi sérüléssel végződött balesetből 28, a Váci úton 48-ból 27, a Bécsi úton 40-ből 22 következett be a vizsgált hónapokban. Bár az adatok arra engednek következtetni, hogy november és február között jelentősen nő a balesetek száma, a statisztika mást mutat. A legtöbb baleset ugyanis minden évben októberben történik. A téli hónapokban „csupán” a súlyos sérüléssel végződő balesetek aránya a legmagasabb. Elindulni is nehéz lesz Rédei Ferenc felvétele