Népszabadság - Budapest melléklet, 1997. június

1997-06-25

34 NÉPSZABADSÁG Fasorok, parkok, ligetek születtek A fővárosban az első fásításokra a szél és a por miatt volt szükség Jókai Mór híres regénye, az És mégis mozog a föld egyik fejezetében József nádor pásztázza végig a múlt század eleji szegényes kisváros, Pest panorámáját a budai királyi lak ablakából. A látvány sivár: homokrengeteg a folyam partján, a későbbi vasúti indóház - ma a Nyugati - környéke szemétlerakóhely, a rákosi homoksivatag felől pedig porfelhőt hord a városra a forró déli szél. Az idegeneket eligazító Vezédek a múlt században nagy gondot fordítottak a széljárások ismertetésére, utcákra is felosztva a hatásukat: „legdivatosabb hely a Fürdős Dorottya utcák szöglete, Pestnek mintegy jóreményfoka”. Mint „különszerű kellemetlen körülményt” említik a borzasztó port, „mely Pestet főkép nyomja, mely gyakran ködfátyolként lebeg az egész város fölött”. Tüzelő lett József nádor, Pest városának újjá alkotója 1805-ben memorandumot terjesztett a király elé, amelyben felsorolta a legfontosabb városrendezési teendőket. A monumentális terv lényegében Hild János plánuma, mely majd az utóbb megalakult Királyi Szépítő Bizottság vezérletével nagyjából meg is valósult. A nagy célok - városkapuk és falak eltüntetése, új színház építése - mellett olyan halaszthatatlan feladatokat is megjelölt a terv, mint a Rokkantak palotája árnyékszékeinek eltávolítása, a kovácsműhelyek, a vágóhidak és a vesztőhely elhelyezése a forgalmas városközpontból, vagy a hóhér házának a városon kívülre telepítése. Napirendre került a Városliget tervszerű rendezése, a Duna-parti sétány meghosszabbítása és az Üllői úti fasor telepítése. De a város parkosításának, a belső utcák és terek fásításának sem a nádor, sem jobbkeze, Hild János nem volt híve. A nagy államférfi és nagy kertész, aki birtokát, a Margit-szigetet megnyitotta a budai és a pesti polgárok előtt, azt tartotta, hogy fák nem valók a városba. Podmaniczky Frigyes báró - akit Krúdy Gyula nevezett el Budapest vőlegényének - naplójában rögzíti a döbbenetét, amelyet József nádor 1830-as rendelete keltett benne. A parancsban ugyanis az állt, hogy a városligeti fasor sudaras nyárfái vágassanak ki, s azok fája osztassák ki a szegények között, a rendkívül szigorú télre való tekintettel. Podmaniczky így kommentálja a dolgot emlékiratának Pest befásítása hajdan című fejezetében: „Általában igen különös jelenség volt az, hogy József nádor, a Városligetnek, a Margit-szigetnek, az alcsúti nagyszerű ültetvénynek megalkotója, a kiváló kertész, a városban ültetendő minden egyes fának vagy bokornak esküdt ellensége volt. Mindig azt mondá: Die Baume gehören nicht in die Stadt. (Fák nem valók a városba.) Mint kertésznek igaza lehetett, mert csakugyan, városban nehezebb, mint bárhol, fát nevelni s fenntartani; de mindamellett, akár szépségi, akár közegészségi, akár üdülési szempontból vesszük is szemügyre e tárgyat, a fa s bokornemű mégis valódi áldását képezi a városi lakosnak, akinek szeme s tüdeje felette sokat szenved a porlepte utcakövezet, a naphevítette magas házfalak s kopár terek befolyása alatt.” Széchenyi István, akinek szeme előtt egy modern nemzeti főváros és egy nyugati világváros képe lebegett megvalósítható célként, Pesti por és sár című töredékes munkájában aforizmaként fogalmazza meg: „...az is kötelessége a magyarnak, hogy felruházza hazáját a növényvilág ékességeivel.” Városépítési és városrendezési terveinek középpontjában a pesti por és sár leküzdése állt. Pest város 1842. március 15-i gyűlésén tárta a közönség elé nagyszabású terveit. Bevezetőben azt hangsúlyozta, hogy a fátlanság miatt veszélyezteti a várost a mindent elárasztó homok. Többször hivatkozik egy bizonyos P. úrra - aki nem más, mint az akkor még angol utazó John Paget, utóbb Bem szárnysegédje -, aki szintén úgy véli, hogy Pest egyik legnagyobb csapása a homok, amely behatol mindenhová, megvakítja, „egészségében támadja meg a lakosságot, még a londoni ködnél is inkább.” Széchenyi szerint minden javaslat hasznos, mely sepertetni, öntöztetni, kövezni vagy fásítani szándékozik a várost, de eredményt csak az hozna, csak úgy lehetne a nyomoron diadalmaskodni és a város „kellemeit növelni”, ha „minden lehető rugó mozgásba tétetik s abban célirányosan meg is tartatik állandóul.” Terveihez alapítványt hozott létre „Pesti Sétatér Társaság” néven, amelybe pártfogó tagokat toborzott, olyanokat, akik a kiadásokat is hajlandóak voltak állni. „ Virulj” A civil kezdeményezések sem voltak ritkák akkoriban a város fásítását illetően: Mayerffy Xavér gazdag polgár például 900 jegenyét ajándékozott a Vérmező fásítására, ugyanő a szentlőrinci Grassalkovichbirtok egyik bérlőjeként fásítással valóságos paradicsomot teremtett a végtelen homoksivatagban. Eggenberger József jeles pesti polgár - az ő kezében gyűltek össze az 1838-as árvíz kárvallottainak megsegítésére küldött európai adományok - küldöttség élén járult Albrecht főherceg elé, hogy engedje meg az Újvásár (ma Erzsébet) tér sivár pusztáját fákkal beültetni. A városi tanács tervet dolgozott ki arra, hogy parcellázza Pest határának telkeit és ötévi adómentességet biztosít, viszont az új tulajdonosok kötelesek telkeik határát akácsorokkal beültetni. Gróf Széchenyi István angol származású felesége, Sailern Crescencia saját kezűleg ültette az első platánt az akkori új épület melletti elhanyagolt senki földjére. A mai Szabadság téren áll a hajdani Sétateret idéző piszkei vörösmárvány, bronz domborműves Viruly díszkút, Teles Ede alkotása, amelynek hátoldalán olvashatjuk 1846-ból a Jelenkor egykori tudósítását: „Míg Széchenyi gróf fáradoz a’ nagy kezdet valósítása körül, ezalatt neje első fáját ülteté be az új közsétatérnek, melynek alapítója ugyanazon dicséretes magyar, tett és szó embere. Azon pillanatban, midőn március 13- dikán a’ grófnő a’ platánt e szóval »Virulj« a földbe ülteté, mozsárdurrogások rázták meg a’ léget, ’s hangos népörömkiáltás zendült meg. Minden jelen volt hölgy, magas rangú úgy mint polgárosztálybéli megöntözték a’ helyet és nyalábot.” A szabadságharc leverése utáni években háttérbe szorult a fásítási program, de az 1870- ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa első törvénye máris rendelkezik a nyilvános parkokról és a faültetésekről. Figyelembe véve a „szelek irányát, mely kifogyhatatlan portengert képez”, a jegyzőkönyv rögzíti, hogy egészségügyi és szépészeti szempontból a meglévő Városligeten kívül is fák és ligetek sora létesítessék, részben közültetések, részben magánosok által. Ennek jegyében létesült a Stefánia út, ahonnan az első világháború előtt ki voltak tiltva a benzinüzemű autók, az egyetlen villanyerővel működő autó pedig sok mosolyt fakasztott a kocsikorzó közönségének ajkán. Rendezték az Orczy kertet, hogy a város közönségének kedvelt mulatóhelyévé váljék. A nyolcvanas években nagy lendülettel fognak hozzá belső parkok és sétányok létesítéséhez, minthogy az Erzsébet téren csak négy olajfa kókadozik, a Széchenyi felesége által ültetett öntözetlen platánokat megfojtotta a por, a Múzeum-kert elvadult és új rendezésre vár. Ekkor létesült a budai Duna-part kettős vadgesztenyesora, a főváros legszebb sétánya, ekkor fásították a mai Petőfi teret, a Magyar Tudományos Akadémia előtti teret, s ekkor indult a híres Duna-korzó karrierje is. Locsolóurak A különböző érdekek hol így, hol úgy érvényesültek, városunk mindazonáltal kizöldült, amint arról egy a századelőn nálunk járt amerikai hírlapíró, Friedrick Palmer szenvedélyesen tudósít a New York-i Scribner Magazin egyik 1908-as számában. Elképedve szemléli, hogy a város igazi urai a locsolóemberek, akik úgy viselkednek, mint tüzérek egy hadihajón. A fákat olyan rendszerességgel öntözik, mint a melegházi növényeket, minek következtében úgy zöldell mindahány, akár a patakparti fűzfasor. Igen ritkán látni utcát két fasor nélkül, de a körutakon négy, sőt hat sor is van. Erki Edit A Sándor utcai képviselőház épülete egy 1866-os fametszeten A terítéken Aldous Huxley azt írta: milyen kár, hogy nincs az embernek két feje - egyszerre olvashatna két könyvet. Ilyenek ezek az okos és nyápic emberek. Pedig két fej, az semmi. Egy is elég ahhoz, hogy tökéletesen elmerüljünk az étlapban. Két gyomor azonban nem jönne rosszul a Carmel Pincében, a Kazinczy utcában. Döbbenetes az étlap. Vastag, kiadós, érdekesebb, mint egy kalandregény, ráadásul a magyar mellett héberre meg a nagyobb világnyelvekre is lefordították, és egyedül a shrimps szónak hibázták el a helyesírását. Fantasztikus ételek, mindet, mindet, mindet meg kellene kóstolni. A lélek erős, de a test gyönge. A teljes étlap iránti vágyunkat föl kell adnunk. Bánatunkban egy Carmel hőségtálat kérünk, azon van hal, szárnyas, borjú. Előtte a hőségre való tekintettel hideg levesekkel kísérletezünk. A kísérlet sikerül. A tokaji borkrémleves ismerős íze igazán kellemes, a mandulalevesnek pedig csak a türkiszzöld színe zavarba ejtő, az aromája fenomenális. A tál nevéhez illően bőséges, bár elsőre kockázatosnak látszik. A hal rajta kétféle, fokhagymás szentpéterhal és diós fogas, szárnyasból van mandulás pulykamell és libacomb, egy szelet bélszín és borjú öregszakács módra. Ha van a konyhának gyenge pontja, itt biztosan fény derül rá. Ennyiféle és ilyen különböző típusú ételt nem szokás jól elkészíteni. Máshol nem szokás. A Carmel szakácsának nincs Achilles-sarka. A libacomb szinte égett, mégsincs kormos mellékíze, csak jó ropogós, a pulykamell tiszta, egyszerű dolog, a szentpéterhal elegáns, a fogas rafinált. Desszertnek a már unalomig ismert somlói galuska és Gundel-palacsinta mellett lehet kapni friss gyümölcsöt, macesztortát, mi azonban mandulával töltött szilvát kérünk. Nem rossz választás. Háromszor kapunk egy étkezés során mandulát, a konyhában azonban a virtuozitás van jelen, így nem unjuk meg az ízt. Tiszta és elegáns az étterem, éppen csak enyhe slamposság vehető észre rajta, de talán ez is inkább csak a hangulat kedvéért. Ne nyomasszon itt senkit a túlzásba vitt tökély. Egyetlen komolyabb kellemetlenségünk akad: a pohárnak félreismerhetetlen mosogatórongy-bukéja van, amit nem tud elnyomni az ásványvíz. Jobb a békesség: másodjára narancslevet kérünk. Konyha: kényeztet Kiszolgálás: elismer a Wittman fiúk két mandula között BUDAPEST 1997. június 25., szerda Újabb bevásárlóközpontot építenek Irodaház és étterem egy épületben a Mester utcában Újabb bevásárlóközpont és irodaház épül Budapesten, ezúttal a külső Mester utca és a Könyves Kálmán körút sarkán levő telket szemelték ki az építtetők. A német tőkével működő Lurdy Kft. tizenhét hónap alatt szeretné tető alá hozni a monstre intézményt. A legújabb üzletközpont egy hatszintes épület földszintjét, illetve első emeletét foglalja el, a 93 ezer négyzetméternyi összalapterületből 42 ezret. A második és harmadik emeleten egy gyógyászati központ mellett irodák kapnak helyet, míg a legfelső szintre egy csaknem 2500 négyzetméteres fitnesscenter, illetve egy elegáns étterem kerül. A ház alatt 750 férőhelyes mélygarázs épül az irodabérlőknek, míg az épület előtt kétezer autó befogadására alkalmas felszíni, őrzött parkolót alakítanak ki. A bevásárlóközpont egyébként gépkocsival könnyen megközelíthető lesz, hiszen közvetlen összeköttetésben áll az M1-es és M7-es autópályákkal és alig egy kilométerre van az M5-ös új becsatlakozásától. A bevásárlóközpont belső struktúrája hasonló a meglévőekhez. A legnagyobb üzletet a Julis Meinl nyitja majd benne, hétezer négyzetméteren. Az első emeletre négyezer négyzetméteres családi szórakoztatóközpontot terveztek egy tíztermes multiplex mozival. A kereskedelmi terület harminc százalékát már eladták, további negyven százalékról pedig már aláírták a szándéknyilatkozatokat. A beruházás összköltsége meghaladja a tízmilliárd forintot. A hatszázmillió forintos alaptőkével bíró német cég egyszemélyes tulajdonosa Rudolf Walther eddig Európán kívül az Egyesült Államokban, Kanadában, Guatemalában és Kínában indított különféle vállakozásokat, például nagykereskedést, játéktermet, gyógyászati központot, illetve fitnesscentert. Ezenfelül négy országban alapított gyermekfalut. Magyarországon eddig egy soroksári logisztikai központtal, valamint egy 93 szobás hotellel tette le a névjegyét. A bevásárlóközpont építésével egyidejűleg egyébként egy másik szállodát is építenek: a XI. kerületben, a Hunyadi János úton. A Mester utcai üzletközpont generálkivitelezési jogát a WAAVA konzorcium nyerte el pályázaton. Tagjai: az Alba Regia Rt., a Vegyépszer Rt. és az ASA Kft. Az építkezés várhatóan 17 hónapig tart, így a beruházó szándékai szerint jövő szeptemberben megtarthatják az ünnepélyes megnyitót. Sz. A. A. mm,.*.? PRJERO 1. , 10»i..... UBISHI I + 1 A RÁADÁS! Autószalonunk 3. születésnapja alkalmából,■ P 97. június 23. és 29. között 3 terepjáró típust kínálunk rendkívüli kedvezménnyel! A ráadás: A CARISMA-hoz ABS + klíma ezen a héten CSAK 90.000 Ft! DUNA INTERSERVICE Kft. 1134 Budapest, Róbert K.krt. 47. ©: 270-2121, ©/Fax: 270-2122« MITSUBISHI MOTORS »