Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. október
2000-10-16
32 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. OKTÓBER 16., HÉTFŐ Az első magyar osztály sorsjáték megrendezését kísérleti jelleggel 1895-ben engedélyezte a törvényhozás a Budapesti Takarékpénztár Rt.-nek, a játék révén befolyt jövedelemből a millenniumi kiállítás költségeit szándékoztak fedezni. Hasonló céllal a következő évben ismét rendeztek osztálysorsjátékot. A sorsjáték első osztályának húzását — két árvaházi növendék közreműködésével — 1895. október 16-án, 17-én, 18- án és 19-én a Vigadó nagytermében tartották; az ellenőrzést dr. Gassner Béla királyi közjegyző gyakorolta, a sorsjegyek főárusítója Heintze Károly volt. A kedvező tapasztalatok alapján alkotta meg az országgyűlés az 1897. évi VII. törvénycikket, amely az osztálysorsjáték bevezetéséről rendelkezett. A törvény 1897. október elsején megszüntette a számsorsjátékot (kis lutrit) és május elsejei hatállyal bevezette helyette az osztálysorsjátékot, melyet a játék őshazája után hollandiai sorsjátéknak vagy hollandi játéknak is neveztek. Ezután a lottéria szerelmesei a bécsi és a grazi lutrin élhették ki játékszenvedélyüket. A hollandi játékban a sorsjegyek osztályokra voltak felosztva, a sorsjegyek ára és az egyes osztályok nyereménye előre meghatározott összegű volt. Az egyes osztályok sorsolását különböző időben tartották, a magasabb osztályon csak azok a sorsjegyek vehettek részt, amelyek árát az összes előző osztályokra befizették vagy megnyerték az alacsonyabb osztály sorsolásán. Az 1897. évi sorsjegytörvény alapján az osztálysorsjáték kizárólagos megrendezésére a Terézvárosban működő Budapesti Takarékpénztár és Országos Zálogkölcsön Rt. és egy elzászi bank, az Allgemeine Elsässische Bankgesellschaft strasbourgi pénzintézete kapott húsz évre koncessziót. A terézvárosi takarékpénztár mögött az állam részvételével alapított Magyar Kereskedelmi Rt. állt, az elzászi bank mögött pedig egy neves párizsi bank, a Société Générale. A sorsjáték megrendezésére 1897- ben a két, koncessziót szerzett pénzintézet Budapesten létrehozta hárommillió korona alaptőkével a Magyar Királyi Szabadalmazott Osztály sorsjáték Rt.-t, amely évente két játékot rendezett hathat osztályban. Minden sorsjáték hat hónap alatt fejeződött be, úgy, hogy az egyes osztályok húzásai ezen idő alatt havonta követték egymást. A fél évig tartó teljes sorsjátékban az egész sorsjegy ára százhatvan korona volt, egy jeggyel szerencsés esetben egymillió koronát is lehetett nyerni. A sorsolások megtervezésének elve az volt, hogy minden második sorsjegy nyerjen. A teljes sorsjegyek mellett részsorsjegyeket (felet, negyedet, nyolcadot) is kibocsátottak, így kisebb összeggel is részt lehetett venni a játékban. A társaságnak a kizárólagos rendezési jogért évente kétmillió-négyszázezer koronát kellett fizetnie az államnak. A sorsjegyek terjesztését úgynevezett főárusokra, bankfiókokra, kisebb bankházakra bízták, ezek a sorsjegyek értékesítését részben saját maguk, részben pedig alárusaik (ügynökök) révén végezték. Budapesten híres sorsjegyárus pénzintézet volt a Török, a Benkő, a Dörge, a Kiss és Gaedicke bankház, valamint a Lukács Vilma és Fia cég. A bankok ötletes plakátokkal és jelmondatokkal igyekeztek felhívni magukra a figyelmet. Néhány jelmondat szinte szállóigévé vált: például a „Török szerencséje örök!”; a „Kiss szerencséje nagy!”; a „Ne törje a fejét, azt a pörgét, ha sorsjegyet vesz, vegyen inkább pörgét!”; vagy a „Benkő sorsjegye bankó!”. 1917-ben, amikor lejárt a részvénytársaság kizárólagos szerződése, a kormány megszüntette a koncessziós rendszert, állami kezelésbe vette a játékok megrendezését, és az 1917. évi IX. törvénycikk 16. szakasza alapján a Pénzintézeti Központra bízta. A tanácsköztársaság idején szünetelt az osztály sorsjáték, utána azonban a Pénzintézeti Központ szervezésében újra elindították. A sorsjáték ekkor öt osztályból állt; egy egésznek az ára huszonnyolc pengő volt, szerencsés esetben akár hétszázezer pengőt is lehetett nyerni vele. Elég volt egyszer megvenni, mindig meg lehetett újítani; egy korabeli sorsjegyárus szerint volt olyan vevője, akinek családjában nagyapáról fiúra és unokára szállt ugyanaz a számú sorsjegy. A Magyar Közgazdaság 1943. április 8-i számából „titkos” információkat kaphatunk a játék néhány szerencsés nyerteséről is. Az osztálysorsjegyárusok általánosságokban beszéltek a nyertesekről, mert ez mindenkit érdekelt és nagyszerű hírverést jelentett számukra: az egyik legszerencsésebb játékos elbocsátott banktisztviselő volt talán, aki utolsó pengőiből vett egy negyed sorsjegyet, és ezzel kétszer egymásután megütötte a háromszázezer pengős főnyereményt; a pénzen bérházakat vásárolt és a főváros egyik leggazdagabb embere lett. Beszéltek egy hányatott sorsú grófnőről is, aki - miután csehszlovákiai birtokait elvették tőle - Budapestre költözött, trafikot nyitott, ahol sorsjegyeket is árult, és egy visszamaradt sorsjeggyel negyvenezer pengőt nyert, így új birtokot vásárolhatott magának. Az osztálysorsjáték a két világháború között végig fennmaradt, és végül a korábbi sorsjátékrendszerrel együtt csak 1950-ben szűnt meg. Török Albert Hollandi játék Pesten Százöt éve rendezték az első osztálysorsjátékot Szerencsés esetben egymillió koronát is lehetett nyerni Az első magyar osztálysorsjáték első osztályának húzása Budapesten a Vigadó nagytermében, 1895 októberében FORRÁS: VASÁRNAPI ÚJSÁG _________Pest-Buda Számokban_________ A telepítések ideje: 1701 Óbuda és a Pilis falvainak többsége emberemlékezet óta kincstári, királynéi birtok volt, örök időkre elidegeníthetetlen. Adója főként a budai vadászkastély és a visegrádi vár fenntartásához járult hozzá, egészen a török időkig, amikor a komáromi váruradalom része lett, s magyarok, törökök egyaránt adóztatták. A tizenöt éves háború után pedig már arról panaszkodtak lakói, hogy nemcsak Komáromnak és a fényes Portának fizetnek, hanem Vác magyar kapitánya is fejébe vette, hogy megsarcolja őket. Zichy István 1659-ben 57 518 forintért megváltotta a kincstártól az egész komáromi váruradalmat, és az I. Lipót által aláírt oklevélben azt is elérte, hogy ez a tulajdon örökíthető legyen. Amikor Lipót császár felemelte kezét a papirosról, az új földesúr elégedett mosoly kíséretében hajolt meg az uralkodó előtt .Aligha sejthette - ahogy L. Gál Éva, kiváló történészünk az óbudai uradalom történetének feldolgozásában leírja -, hogy kiterjedt birtokainak éppen ez a része lesz az, amelyet utódainak , fiának, unokáinak és dédunokáinak - foggal és körömmel kell majd védelmezniük a kincstárral szemben, s amelyről végül, egy évszázaddal később mégiscsak le kell mondaniuk a korona javára.” Tizenöt évvel a török kiűzése után a kincstár még eredménytelenül próbálkozott Óbuda visszavételével, így Zichy Péter 1701 -ben hatalmas birtokot örökölt. Az új uraság azonban szeretett nagy lábon élni, így csakhamar zálogba tette Budaörsöt, Budakeszit, Szentendrét, miközben igyekezett minden pénzt kisrófolni a megmaradt birtokokból. Hogy több adózója legyen, az elmúlt században elköltözött lakosság helyére új családokat telepített - zömében németeket megalapozva ezzel a nyelvüket és nemzetiségüket máig megőrző német ajkú Buda környéki falvakat. Már az 1701-ből származó földesúri összeírásból tudjuk, hogy abban az évben 42 német telepes érkezett Óbudára. Utóda, Zichy Miklós idejéből pedig már listát is ismerünk, amely szerint akkoriban öszszesen 740 család telepedett le a Buda környéki Zichy-birtokokon. Óbudára érkeztek a legtöbben, az összes telepítéseknek csaknem negyven százaléka, 280 család, ezután Budakeszi következett, majd Zsámbék 117, Bogdán 65, Budaörs 64, Békásmegyer 38 családdal. A németek fokozatosan meghatározó etnikummá váltak Óbudán, pedig nagy számban éltek itt magyarok, szerbek, zsidók is. Hogy pontosan mennyien, az csak becsülhető, mert az adózó családokat számba vevő földesúri összeírások meglehetősen pontatlanok. A gyors növekedés viszont egyértelmű volt. Óbuda adózó családjainak száma a század elejétől kezdve megötszöröződött, miközben a környező települések lassabban fejlődtek. Óbuda az uradalom központjává vált, amit az iparűzők tekintélyes aránya is jelzett. Az 1701-ben betelepült 42 német között 2 molnár, 1 varga, 1 szabó, 3 kőműves, 3 ács és 1 kovács szerepelt, összesen tehát 11 iparos, de a helybeliek közt is csaknem 20 százalékot ért el a kézművesek aránya: vargák, pékek, gombkötők, fazekasok, kötélverők, takácsok és csizmadiák dolgoztak a városban, sőt még chirurgusa is volt Óbudának. A lakosság nagyobbik része persze földműves volt. Gabonát termesztettek vagy szőlőt műveltek, sokan a szomszéd falvak határában is béreltek parcellákat. Az egy lakosra jutó átlagos bortermés 20- 30 adó volt, s még azt is tudjuk, hogy három forintot lehetett kapni adójáért. Mindezek az adatok jórészt különböző adóösszeírásokból származnak, s természetesen azt is megtudhatjuk, mennyi adót fizettek az óbudaiak. Zichy Péter Óbudája 1701-ben 1200 forintot adózott, egy összegben, az összes földesúri szolgáltatás fejében. Hosszú távon ez nem lett volna kedvező a lakosságnak, mert az újonnan betelepültekkel együtt egyre többfelé oszlott volna a teher. Az óbudaiak kérésére mégis a személyenkénti fizetésben állapodtak meg ismét, s az idő őket igazolta: a következő évben a fentiek alapján kiszámított összeg a felét sem érte el a korábbinak. K. Cs. Zichy Péter, Óbuda földesura FORRÁS: L. GÁL ÉVA: AZ ÓBUDAI URADALOM Rózsaszín Csepel A Szabadkikötő út végtelen nyárfasora akár egy némafilm. Szokatlanul meleg őszi nap, fáradtsággal és súlytalansággal teli. Vámügynökségek cégtáblái, gumisütő műhely, az út végén autószalonok. Barkasok pöfögése veri föl a vasárnapi ebéd csendjét. A csepeli Sztálin-barokk lakótelep tömbje az évek során összenőtt a hetvenes évek dobozépítészetével. Árnyékukban a húszas évek földszintes iparoslakásaiba kínai üzletek és tetoválóstúdiók költöztek. Az „Üss” és ,Anyád” szívtépő melós felírásait kiszorította a kordivat: a bőr manapság jobban tűri a képregényhősöket és a skorpiókat. A fortunaklubok ajtaja zárva, álmosan rebbennek a gépi rulett fénykörei. Errefelé már nem nagyon bíznak a gyorsan jött szerencsében, volt rá tizenöt-húsz év, hogy eldőljenek végleg a dolgok. Aki korábban ébredt, azt olasz fagyizója, talponállója, géemkája már a csepeli Rózsadombra röpítette, családi házba. A Dósák és a Madarasok maradtak, és a panel hétköznap - köztudott - szúr, akár a törpekaktusz. Szűkösségének és kiszolgáltatottságának a szemétledobó zaja alázenél. Nincs mese: van, akinek látványpékség, van, akinek látványszegénység jut. A Csepel Művek területének egy részét ma káefték, érték birtokolják. Alpinistacég-központ, csempediszkont, romabárók rézlerakata lett az ipari Atlantiszból. A Szent Imre teret alakítják, a HÉV-megálló századelős patinát kap. Lassan ébred a városrész az ötvenéves sokkterápiából. Hol vannak már a régi május elsejék? A vörösre lobogózott tanácsház, a sörvirsli puccs, pártunk és államunk, a hosszú, időtlen ürítés a templomkert padjai mögött? A dülöngélő, buktaarcú szakszervezet is, a blokkolóóra hangja, hova lett a portásország? A Szent Imre térről eltűntek a kohász- és martinászszobrok, talapzatukat benőtte a fű. Maradt a nyugdíjas művezetők feszült csendje: töredezett snapszerlapok, kibkácsorgás, tornyozott aprópénz. Munkaidőn kívüli aranyszabály: ne fényképeztesd magad kollégáiddal, ha nem vagy kíváncsi arra, milyen kegyetlen plasztikai sebész az idő. Ha könnyeket csal a szemedbe Szécsi Pál és Demján Edit öngyilkos románca. Ha nem emlékszel arra, mióta vízhajózik feleséged, és hova tűntek a kubai munkásafroditék. Ha mindezt nem érted, könnyen lehet, egyszer bibliaórákon ébredsz az iszákosmentő missziónál. A tér sarkán alvázpihenő, a telepiek akár a „régi, szép időkben”, Ladák és dugók alatt matatnak. A Vörös Csepelt a környékbeliek álma rózsaszínre, a valóság rozsdabarnára festi. Bence Ottó A Szent Imre téren fotó: teknős miklós Egyszerű a képlet. nissan Ajánlott kenőanyag: MobMD biztonság: kötelező baleset casco + ----------- - --------biztosítás biztosítás A Nissan most még biztonságosabb, mert ha Ön év végéig Micra, Almera vagy Primera modellt választ, akkor 1 évre a kötelező biztosítást, a Casco-t és a balesetbiztosítást mi álljuk, így, modelltől függően 85 000-250 000 Ft megtakarítást érhet el. Nissan. Ha egyszer beül, többé nem akar kiszállni. Summit Auto Kereskedelmi Rt. 1095 Budapest, Máriássy u. 5. Tel.:455-1111 Fax: 455-1112 SUMMIT AUTÓÉRT [ NISSAN | www.nissan.hu NISSAN Pro