Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. február
2002-02-04
Nemkívánatos civil kontroll Tavaly szeptember óta Erzsébetvárosban hivatalosan nem működik a Civil Tanács (CT). A kerületi önkormányzat február 4-re kiírta ugyan a CT tagjainak és vezetőjének választását, ám félő, hogy az önkormányzat társadalmi kontrollt végző testület helyett látszatszervezetté akarja változtatni a CT-t - véli a tanács volt elnöke, Ignéczi Tibor. Két éve az önkormányzat kezdeményezte ugyan a Civil Tanács létrehozását, ám néhány hónap múlva már egyre kevésbé örült, hogy a tanács komolyan veszi feladatát, azaz civil kontroll alatt tartja a testület munkáját - vélekedik a kialakult helyzetről Ignéczi Tibor, aki a CT elnöksége mellett még két civil szervezet, az Erzsébetvárosi Társasházak Közösségeinek és Képviselőinek (ETKE), valamint a Lakóközösségi Szervezetek Szövetségének (Laksz) elnöki funkcióját tudhatja magáénak. A civilek két évig azon dolgoztak, hogy ne olvadjon össze a helyi közélet és a helyi pártélet, és harcosan tiltakoztak ellene, hogy a testület munkáját bármilyen pártpolitikai érdekek irányítsák. A CT így lassan nemcsak az önkormányzatnak, hanem egyetlen pártnak sem kívánatos a kerületben - mondja. Nem így emlékszik Gyurisné Braunsteiner Márta alpolgármester. Szerinte a CT munkája már kezdetben sem volt zökkenőmentes. A CT-hez regisztrált szervezetek képviselői az első évben marakodtak egymással az elnöki pozícióért. Ignéczi Tibor nem törvénytelen, de etikailag megkérdőjelezhető jelöléssel és választással jutott vezető szerephez — állítja. De fontosabb ennél, hogy bár a CT élt a szervezeti és működési szabályzatban leírt delegálási jogával, azaz tanácskozásijoggal képviseltette magát az önkormányzat nyolc bizottságában, a kilenctagú CT elnöke pedig részt vett a testületi üléseken, gyakran mégis késve küldték el véleményüket, javaslataikat, akadályozva ezzel azok testületi tárgyalását. Ignéczi szerint az önkormányzat igyekezett ellehetetleníteni munkájukat. A testületi előterjesztéseket általában késve kapták meg, egyes témákat - szerintük indokolatlanul - olykor zárt ülésen tárgyaltak, költségvetési tervük pedig sohasem került a testület elé. Munkájukhoz eddig egyetlen fillért sem kaptak. Az elnök tavaly tárgyalt ugyan Szabó Zoltán polgármesterrel, aki szóban megígérte, hogy kifizeti a csaknem kétmilliónyi összeget, amelyet a Laksz biztosított az elmúlt két évben a CT működéséhez. Az elnök szerint az első nagy konfliktust 2000. évi költségvetési vita okozta, amikor a CT számon kérte a testület csaknem egymilliárd forintos kintlevőségét. Ugyancsak nagy viharokat kavart a személyeskedésektől sem mentes önkormányzati döntés, amelyben intézményi racionalizációra hivatkozva, bezárták és „fillérekért” eladták a kerület egyik legnépszerűbb, és szakmailag elismert óvodáját. A dolog pikantériáját az adta, vélekedik Ignéczi, hogy a 28 éve működő gyermekintézmény vezetője az ő felesége volt. A hűvösvölgyi óvoda évek óta veszteséges, hiszen ide naponta busszal szállították a gyerekeket, tetemesek voltak az ellátás költségei - válaszolja a felvetésre az alpolgármester asszony. Mivel a kerületben lévő óvodák többsége lakásban, szűkös feltételek mellett működött, ezért az eladott ingatlan árát korszerűsítésükre, és jobb körülmények teremtésére költötték. A Hűvösvölgybe járó gyerekeket nem érte hátrány, mert akik igényelték, ott helyben, a Magyar Rádió óvodájában helyezték el, és továbbra is jár nekik az erzsébetvárosi oktatási koncepció keretében elfogadott ingyenes óvodai ellátás. Az önkormányzati vezető szerint a kerületben működő 54 civil szervezet közül a CT csupán kilencet tömörít, így nem emelhet szót az összes civil nevében. Ezért a következő választáson arra kell törekedni, hogy többet ne fordulhasson elő az elnöki funkció közmegegyezés nélküli elfoglalása. Ezzel szemben Ignáczi úgy látja, hogy a CT két legnagyobb tömörülése a 17 szervezetet képviselő Erzsébetvárosi Civil Szervezetek Szövetsége és a 27 tagszervezetet számláló Laksz, így jogosult a képviseletre. Abban sincs véleményazonosság a két fél között, hogy kinek a feladata volt korábban, és lesz majd a jövőben a CT alapító okiratának elkészítése. Mindketten egymásra vártak, ezért a CT két esztendeig e dokumentum nélkül működött. Ignéczi szerint a tanács sajátos helyi köztestület, amely az önkormányzat akaratából, kezdeményezésére, a választási procedúra lebonyolításával jött létre, így az alapító okirat elkészítése is önkormányzati kötelezettség. A békesség megteremtésének első komoly lépése lehet majd a februári CT- választás. Varga Ibolya NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ 27 Országtulajdonosok találkozója A SAP Csarnokban buliztak a stratégiai játék szerelmesei Első alkalommal találkoztak személyesen a Hódító nevű internetes stratégiai játékban részt vevők Budapesten a SAP Csarnokban. Az egész napos rendezvény alkalmat adott arra, hogy a körülbelül huszonötezer játékos megismerkedjen egymással, és a találkozón alakult meg a Hódítások Társasága is, amely a jövőben rendszeresen kínál programot tagjainak. Jelenleg öt országom van, mondja egy középkorú úr. Bólintok. Öt ország, az már igen, nekem konkrétan egy sincs. Magának is lehet, ha akar, élénkül fel az országtulajdonos, és röviden vázolja, mit kell tennem az ügy érdekében. A Netkapu nevű internetes honlapon be kell jelentkezni a Hódító játékba, és akkor úgy harmincharmincötezredikként magam is kormányozhatok egy képzeletbeli országot. Benépesíthetek a képernyőn egy középkori környezetet úgynevezett Elfekkel, Orkokkal, Sima emberekkel vagy Gnómokkal, megtervezhetem a gazdaságot, csinálhatok tudományt, felvehetem a kapcsolatot a többi országgal, barátkozhatok, hódíthatok, vagyis anélkül, hogy részt vennék a jelenleg folyó kampánycsinnadrattában, nagyjából kockázatmentesen egy ország első embere lehetek. Első emberként aztán levelet válthatok a többi országtulajdonossal, kapcsolatot kereshetek, barátkozhatok, hadat üzenhetek stb. Az elmúlt hét végén a kevéssé hozzáértők számára is kiderült: létezik egy internetes stratégiai játék, mely naponta tízezreket ragaszt a számítógép képernyőjéhez. Gyerekeket, gyermeklelkű felnőtteket, megszállott játékosokat, stratégákat, kombinátorokat, gondolkodókat és hatalompróbálgatókat. A hódítások, ahogy magukat nevezik, immár négy éve kattintgatnak országuk felemelkedése érdekében, négy éve üzengetnek egymásnak az interneten keresztül. Szombat óta néhányan már személyesen is ismerik egymást, lévén, hogy a játék magyarországi szervezői nagyszabású találkozóra invitálták a résztvevőket. A SAP Csarnokban jöttek össze azok, akik személyesen is szerették volna megismerni egymást, valamint akik szerettek volna belépni a Hódítások Társaságába, mely az említett összejövetelen alakult meg. Kora délután ugyan még nyoma sem volt a nagy összetalálkozásoknak, néhány százan nézték csupán az alkalomra szervezett műsort, a Kispál és a Borz, az Anima Sound System, valamint a Korai Öröm nevű zenekarok koncertjeire, estére azért csak-csak telt a terem. Bár a kívülálló érdeklődők kicsit anyátlanul lézengtek a SAP Csarnokban, azt azért ők is érezhették: alighanem valóban komoly játék ez a hódítósdi, hiszen még a Magyar Honvédség képviselői is tiszteletüket tették a rendezvényen, és külön standon osztogatták azokat a szórólapokat, amelyekben soraikba invitálták a megjelenteket. Csak nem hódításra készülünk, kérdeztem meglepetten egy terepszínű ruhában pompázó, fiatal vitézt, aki megnyugtat: csupán értelmes embereket keresnek a Magyar Honvédségbe. És aki ebben a komoly stratégiai játékban helyt áll, az alighanem értelmes ember. Jó lenne beszámolni arról, miféle komoly szembenézések, „diplomáciai megbeszélések” történtek a találkozón, de a netes partnerek nagy találkozásai csendben, ahogy a diplomáciában mondani szokták, zárt ajtók mögött zajlottak, hiába vártuk a „Szóval te igáztál le engem kedden éccaka!”, avagy: „Testvérem, szomszédom akarsz-e státustörvényt?” típusú felkiáltásokat. A hódítások halkan csevegtek, hangosan zenéltek, ismerkedtek, buliztak, és erőt gyűjtöttek ahhoz, hogy otthon végre leüljenek a számítógép elé, és végre nyakukba vegyék ismét országuk gondjait. T. Z. A hódítók akcióban FOTÓ: SZABÓ BERNADETT A változó Angyalföld Háttérbe szorult az ipar - mondja a polgármester Rendőrpalota, bevásárlóközpontok, pénteken már vásárlókat fogad a Lehel téri csarnok. Az utóbbi tíz évben gyökeres átalakulás zajlott le Angyalföldön. A kerület régi, ipari jellege fokozatosan háttérbe szorult, a kereskedelem és a lakásépítés fellendült. Az angyalföldi változásokról Tóth József polgármesterrel beszélgettünk. - A kerület lakó-, munkahelyi és szolgáltatói funkciója megváltozott az elmúlt évtizedben - mondja Tóth József polgármester. - 1990 előtt az előbbi kettő volt a domináns. Később megindult a privatizáció, és ezzel párhuzamosan háttérbe szorult az ipari jelleg. Az egykori üzemek helyén elsősorban kereskedelmi és szolgáltató létesítmények alakultak. A lakófunkció megmaradt, és 1998-ig nem is nagyon változott. Ezután viszont mintegy kétezer lakásépítési engedélyt adtak ki, a lakások jelentős része már fel is épült. -Mi okozta ezt a fordulatot? - Tudatos városfejlesztési koncepció eredménye, amelynek csúcsa tavaly decemberben volt: a képviselő-testület elfogadta a kerületi építési szabályzatot. De ettől függetlenül is 1995 óta ez a kerület fogadta el a legtöbb részletes rendezési tervet. A szabályzat alapvetően nem változtat meg semmit, Újlipótváros mindig is szigorúan megmarad majd lakóövezetnek. A vizafogóangyalföldi részen szintén lesznek újabb lakásépítések, amelyeket az önkormányzat is támogat. Megteremtettük összesen mintegy harmincötezer új lakás építésének és négyszázezer négyzetméter új zöldterület kialakításának feltételeit, lehetőségeit. De épülnek majd újabb irodaházak és bankközpontok is. Folyamatosan figyeljük az önkormányzati intézmények állapotát, szakaszosan újítjuk fel őket - évente mintegy ötszázmillió forintot költünk erre. Csaknem nyolcezer lakás maradt önkormányzati tulajdonban. Kétharmada félkomfortos vagy komfort nélküli szükséglakás, háromnegyede pedig egyszobás. Az ingatlanok egy részét felújítjuk, a rossz állagú, szanálandó házak helyett újakat épít a kerület. A munkálatokra több mint ötszázmillió forintot különítettünk el. Több komoly befektető épít lakásokat Angyalföldön. A Szabolcs utca és környéke rehabilitációját mégis az önkormányzat végzi. Nem voltak érdeklődők a területre? - A befektetők nem jelentkeztek az önkormányzat számára értékelhető ajánlatokkal, mert a terület megszerzése volt a szempontjuk. A kerület egyik legértékesebb területét viszont nem akartuk elherdálni. Azonban már annyira lepusztult volt, hogy mindenképpen hozzá kellet nyúlni. A száz százalékban önkormányzati házakkal kezdtünk. Az első fázisban eddig negyvenhét lakás és négy egyéb helyiség szanálása történt meg a Bulcsú utca 11., a Dévai utca 7. és Szabolcs utca 12-16. szám alatti ingatlanokon. A bent lakókat kártalanítottuk, többségüknek lakást kínáltunk fel. — Milyen típusú lakások épülnek a három lebontott ház helyén? Úgynevezett pufferházak lesznek, újabb szanálás miatt kiköltöztetett emberek fognak odaköltözni. Az egész folyamat lépcsőzetesen zajlik le, ezért huzamosabb ideig, mintegy nyolc-tíz évig fog tartani a terület rendezése. —Mi lesz a területen lévő vegyes tulajdonú ingatlanokkal? Erre még nemzetközi tapasztalat sincs. A metodikát éppen most dolgoztuk ki, amit a közeljövőben kipróbálunk egy ilyen házon. - Milyen forrásokból finanszírozza a rehabilitációt a kerület? - Részben saját, de pályázunk a Gazdasági Minisztériumhoz is. Megjegyzem, lakáskoncepciónk még több kedvezményes és segítő akciót kínál a polgároknak, de sajnos azt kell mondanom, hogy az önkormányzatok ereje kevés ahhoz, hogy a lakásgazdálkodásban igazán átütő erőt képviselhessenek. Konkrétan: ma állami normatívaként 1157 forintot kap lakosonként a kerület, ezt lakásgazdálkodásra fordíthatja. Idei költségvetésünk szerint az önkormányzat 1,7 milliárd forintot költhet lakásügyre. Ez a normatívának tizenhárom-tizennégyszerese. Cs. G. Tóth József Fix tarifás taxik? Folytatás a 25. oldalról A helyzeten mindenekelőtt a taxiengedély-kiadás korlátozásával lehetne javítani - állítja Rusznák Imre. Ehhez először is törvényi háttér volna szükséges, konkrétabban olyan jogszabály, amelynek alapján a települési önkormányzatok saját területükön maguk határozhatnák meg, hány taxiengedélyt adnak ki egy-egy időszakra. A bizottság elnöke szerint az önkormányzati rendeletek alapjául szolgáló passzust a régóta várt személyszállítási törvénynek kellene tartalmaznia. Rusznák nem tudja megmondani, hogy a fővárosban mekkora volna az ideális létszám (egyes cégvezetők szerint háromezer) abban azonban biztos, hogy a reménybeli szabályozás nem a meglévő engedélyek visszavonásával járna, hanem hatálybalépésétől kezdve mindaddig nem adnának ki újabb engedélyt, amíg a létszám - a lemorzsolódások, a pályamódosítások és egyéb okok miatt - nem megy az önkormányzatok által megállapított határ alá. Rusznák a limitálásról szóló javaslatát a napokban küldi el a KHVM-be. Levelében megismétli két korábbi felvetését is, amelyek szerinte ugyancsak a rendet szolgálnák , és amelyeket lassan egy éve semmiféle válaszra nem méltatta a minisztérium. Az egyik indítványa a repülőtéri taxiszolgáltatás rendezésére vonatkozik. Mint elmondta, a ferihegyi drosztot az LRI beleegyezésével, de tudomása szerint mindennemű szerződés nélkül továbbra is egyetlen társaság birtokolja, megsértve a Városháza rendeletét, amely szerint minden droszt közös. A másik régi kérés ugyancsak jogi természetű volna: az ártörvény módosítása, amely - szintén önkormányzati rendelet formájában - lehetővé tenné a rögzített taxitarifák alkalmazását. A ma élő maximált díjakról szóló rendelet ugyanis - bár a szabadáras rendszerhez képest komoly előrelépés - nem hozta meg a kellő eredményt. Amíg ahány cég, annyiféle az ár, a tarifarendszer továbbra is áttekinthetetlen az utazóközönség számára - hangsúlyozta Rusznák A fix ár bevezetését egyébként nemcsak a Városházán szeretnék elérni. A Magyar City-taxisok Országos Szövetsége - a főváros törekvéseit segítendő - tavaly támogató aláírásokat kezdett gyűjteni Budapesten; több mint háromezren adták nevüket a mozgalomhoz, de időközben az aláírásokat tartalmazó lista egy része nyomtalanul eltűnt az egyik társaságnál, így a szövetség ma csak kétezer nevet tud felmutatni. Az akciót kezdeményező City taxi elnöke, Pálinger Sándor lapunknak elmondta: Európa fejlettebb részén természetes a nappalra, éjszakára és ünnepnapokra külön-külön rögzített, de mindenkinél egységes tarifa, nálunk azonban sok helyütt kevesebb tiltakoznak ellene. Nem támogatja sem a szakminisztérium, sem a fogyasztóvédelmi, felügyelőség. Az utóbbi arra hivatkozik, hogy az árrögzítés nyilvánvalóan áremelést jelentene, így a fogyasztók kárára volna. Pálingernek azonban meggyőződése, hogy a fogyasztót mindenekelőtt a taxitarifák háza táján uralkodó rendetlenség zavarja. Hozzátette: ha fixálhatnák az árakat, nyilván nem egyik napról a másikra tennék, és évenként korrigálnák. Kérdésünkre, hogy ma mit tartana reális kilométerdíjnak, közölte, hogy számításaik szerint kétszáz forintnál alacsonyabb tarifából nem lehet becsületesen megélni mostanság. B.T. Szombat délután, Csaba utca A külföldről jött hölgy, aki az autóban vár kísérőjére, szombat délután telefonált a mentőknek. Ez már az után volt, hogy az ott tántorgó hajléktalan lefeküdt a kocsikra a Krisztina körút—Csaba utca sarkán, elaludt, elvégezte a kocsikon szükségét, váltogatta őket, leesett róluk, és kétszer majdnem elütötte a busz. Az orvos, aki kiszállt személygépkocsijából, futólag megvizsgálta: „Részegnek hullarészeg, de lehet beteg is mellette”. A hölgy kísérője megérkezett, és később, amikor a tántorgó még két kocsit összemocskolt, ő hívta fel a rendőrséget. Bediktálta a nevét, a mobilszámot nem kellett, azt mutatta a rendőrségi kijelző. Percekkel a bejelentés után jött a járőr. Egyikük a hajléktalanhoz, másikuk a bejelentő kocsijához. „Önök telefonáltak? Nevet, személyit kérek, és az anya nevét is!” A bejelentőnek kevés ideje maradt annak elmagyarázására, hogy a nevet már rögzítették, megérkezett a méltatlankodó mentős. „Beesett ez az ember a busz alá?” „Csak majdnem, de...” „Na látja! Nem esett be. Odamegy az illető, ahova akar. Ez egy szabad ország.” A rendőrség és a mentők közti szombat délutáni csúcstanácskozás végét a bejelentők kocsijukkal már nem várták