Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. február

2002-02-04

Nemkívánatos civil kontroll Tavaly szeptember óta Erzsébetváros­ban hivatalosan nem működik a Civil Tanács (CT). A kerületi önkormányzat február 4-re kiírta ugyan a CT tagjai­nak és vezetőjének választását, ám fé­lő, hogy az önkormányzat társadalmi kontrollt végző testület helyett látszat­szervezetté akarja változtatni a CT-t - véli a tanács volt elnöke, Ignéczi Tibor. Két éve az önkormányzat kezdemé­nyezte ugyan a Civil Tanács létrehozá­sát, ám néhány hónap múlva már egyre kevésbé örült, hogy a tanács komolyan veszi feladatát, azaz civil kontroll alatt tartja a testület munkáját - vélekedik a kialakult helyzetről Ignéczi Tibor, aki a CT elnöksége mellett még két civil szer­vezet, az Erzsébetvárosi Társasházak Kö­zösségeinek és Képviselőinek (ETKE), valamint a Lakóközösségi Szervezetek Szövetségének (Laksz) elnöki funkció­ját tudhatja magáénak. A civilek két évig azon dolgoztak, hogy ne olvadjon össze a helyi közélet és a helyi pártélet, és harcosan tiltakoztak ellene, hogy a testület munkáját bármilyen pártpoliti­kai érdekek irányítsák. A CT így lassan nemcsak az önkormányzatnak, hanem egyetlen pártnak sem kívánatos a kerü­letben - mondja. Nem így emlékszik Gyurisné Braun­steiner Márta alpolgármester. Szerinte a CT munkája már kezdetben sem volt zökkenőmentes. A CT-hez regisztrált szervezetek képviselői az első évben ma­rakodtak egymással az elnöki pozícióért. Ignéczi Tibor nem törvénytelen, de etikai­lag megkérdőjelezhető jelöléssel és vá­lasztással jutott vezető szerephez — állítja. De fontosabb ennél, hogy bár a CT élt a szervezeti és működési szabályzatban le­írt delegálási jogával, azaz tanácskozási­­joggal képviseltette magát az önkor­mányzat nyolc bizottságában, a kilencta­gú CT elnöke pedig részt vett a testületi üléseken, gyakran mégis késve küldték el véleményüket, javaslataikat, akadályoz­va ezzel azok testületi tárgyalását. Ignéczi szerint az önkormányzat igye­kezett ellehetetleníteni munkájukat. A testületi előterjesztéseket általában kés­ve kapták meg, egyes témákat - szerin­tük indokolatlanul - olykor zárt ülésen tárgyaltak, költségvetési tervük pedig sohasem került a testület elé. Munkájuk­hoz eddig egyetlen fillért sem kaptak. Az elnök tavaly tárgyalt ugyan Szabó Zoltán polgármesterrel, aki szóban meg­ígérte, hogy kifizeti a csaknem kétmilli­­ónyi összeget, amelyet a Laksz biztosí­tott az elmúlt két évben a CT működésé­hez. Az elnök szerint az első nagy konf­liktust 2000. évi költségvetési vita okoz­ta, amikor a CT számon kérte a testület csaknem egymilliárd forintos kintlevő­ségét. Ugyancsak nagy viharokat kavart a személyeskedésektől sem mentes ön­­kormányzati döntés, amelyben intézmé­nyi racionalizációra hivatkozva, bezár­ták és „fillérekért” eladták a kerület egyik legnépszerűbb, és szakmailag el­ismert óvodáját. A dolog pikantériáját az adta, vélekedik Ignéczi, hogy a 28 éve működő gyermekintézmény vezetője az ő felesége volt. A hűvösvölgyi óvoda évek óta veszte­séges, hiszen ide naponta busszal szállí­tották a gyerekeket, tetemesek voltak az ellátás költségei - válaszolja a felvetésre az alpolgármester asszony. Mivel a kerü­letben lévő óvodák többsége lakásban, szűkös feltételek mellett működött, ezért az eladott ingatlan árát korszerűsítésükre, és jobb körülmények teremtésére költöt­ték. A Hűvösvölgybe járó gyerekeket nem érte hátrány, mert akik igényelték, ott helyben, a Magyar Rádió óvodájában helyezték el, és továbbra is jár nekik az erzsébetvárosi oktatási koncepció kereté­ben elfogadott ingyenes óvodai ellátás. Az önkormányzati vezető szerint a kerületben működő 54 civil szervezet közül a CT csupán kilencet tömörít, így nem emelhet szót az összes civil nevé­ben. Ezért a következő választáson arra kell törekedni, hogy többet ne fordulhas­son elő az elnöki funkció közmegegye­zés nélküli elfoglalása. Ezzel szemben Ignáczi úgy látja, hogy a CT két legna­gyobb tömörülése a 17 szervezetet kép­viselő Erzsébetvárosi Civil Szervezetek Szövetsége és a 27 tagszervezetet szám­láló Laksz, így jogosult a képviseletre. Abban sincs véleményazonosság a két fél között, hogy kinek a feladata volt korábban, és lesz majd a jövőben a CT alapító okiratának elkészítése. Mindket­ten egymásra vártak, ezért a CT két esz­tendeig e dokumentum nélkül működött. Ignéczi szerint a tanács sajátos helyi köztestület, amely az önkormányzat akaratából, kezdeményezésére, a válasz­tási procedúra lebonyolításával jött lét­re, így az alapító okirat elkészítése is ön­­kormányzati kötelezettség. A békesség megteremtésének első ko­moly lépése lehet majd a februári CT- választás. Varga Ibolya NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ 27 Országtulajdonosok találkozója A SAP Csarnokban buliztak a stratégiai játék szerelmesei Első alkalommal találkoztak személye­sen a Hódító nevű internetes stratégiai játékban részt vevők Budapesten a SAP Csarnokban. Az egész napos rendez­vény alkalmat adott arra, hogy a körül­belül huszonötezer játékos megismer­kedjen egymással, és a találkozón ala­kult meg a Hódítások Társasága is, amely a jövőben rendszeresen kínál programot tagjainak. Jelenleg öt országom van, mondja egy középkorú úr. Bólintok. Öt ország, az már igen, nekem konkrétan egy sincs. Magá­nak is lehet, ha akar, élénkül fel az ország­tulajdonos, és röviden vázolja, mit kell tennem az ügy érdekében. A Netkapu ne­vű internetes honlapon be kell jelentkezni a Hódító játékba, és akkor úgy harminc­­harmincötezredikként magam is kormá­nyozhatok egy képzeletbeli országot. Be­népesíthetek a képernyőn egy középkori környezetet úgynevezett Elfekkel, Orkokkal, Sima emberekkel vagy Gnó­mokkal, megtervezhetem a gazdaságot, csinálhatok tudományt, felvehetem a kap­csolatot a többi országgal, barátkozhatok, hódíthatok, vagyis anélkül, hogy részt vennék a jelenleg folyó kampánycsinnad­rattában, nagyjából kockázatmentesen egy ország első embere lehetek. Első em­berként aztán levelet válthatok a többi országtulajdonossal, kapcsolatot kereshe­tek, barátkozhatok, hadat üzenhetek stb. Az elmúlt hét végén a kevéssé hozzá­értők számára is kiderült: létezik egy internetes stratégiai játék, mely naponta tízezreket ragaszt a számítógép képer­nyőjéhez. Gyerekeket, gyermeklelkű felnőtteket, megszállott játékosokat, stratégákat, kombinátorokat, gondolko­dókat és hatalompróbálgatókat. A hódí­tások, ahogy magukat nevezik, immár négy éve kattintgatnak országuk fel­­emelkedése érdekében, négy éve üzen­getnek egymásnak az interneten keresz­tül. Szombat óta néhány­an már szemé­lyesen is ismerik egymást, lévén, hogy a játék magyarországi szervezői nagysza­bású találkozóra invitálták a résztvevő­ket. A SAP Csarnokban jöttek össze azok, akik személyesen is szerették vol­na megismerni egymást, valamint akik szerettek volna belépni a Hódítások Társaságába, mely az említett összejö­vetelen alakult meg. Kora délután ugyan még nyoma sem volt a nagy összetalálkozásoknak, né­hány százan nézték csupán az alkalomra szervezett műsort, a Kispál és a Borz, az Anima Sound System, valamint a Korai Öröm nevű zenekarok koncertjeire, es­tére azért csak-csak telt a terem. Bár a kívülálló érdeklődők kicsit anyátlanul lézengtek a SAP Csarnokban, azt azért ők is érezhették: alighanem va­lóban komoly játék ez a hódítósdi, hi­szen még a Magyar Honvédség képvise­lői is tiszteletüket tették a rendezvényen, és külön standon osztogatták azokat a szórólapokat, amelyekben soraikba invi­tálták a megjelenteket. Csak nem hódításra készülünk, kér­deztem meglepetten egy terepszínű ru­hában pompázó, fiatal vitézt, aki meg­nyugtat: csupán értelmes embereket ke­resnek a Magyar Honvédségbe. És aki ebben a komoly stratégiai játékban helyt áll, az alighanem értelmes ember. Jó lenne beszámolni arról, miféle ko­moly szembenézések, „diplomáciai megbeszélések” történtek a találkozón, de a netes partnerek nagy találkozásai csendben, ahogy a diplomáciában mon­dani szokták, zárt ajtók mögött zajlottak,­ hiába vártuk a „Szóval te igáztál le en­gem kedden éccaka!”, avagy: „Testvé­rem, szomszédom akarsz-e státustör­vényt?” típusú felkiáltásokat. A hódítások halkan csevegtek, han­gosan zenéltek, ismerkedtek, buliztak, és erőt gyűjtöttek ahhoz, hogy otthon végre leüljenek a számítógép elé, és végre nyakukba vegyék ismét országuk gondjait. T. Z. A hódítók akcióban FOTÓ: SZABÓ BERNADETT A változó Angyalföld Háttérbe szorult az ipar - mondja a polgármester Rendőrpalota, bevásárlóközpontok, pénteken már vásárlókat fogad a Lehel téri csarnok. Az utóbbi tíz évben gyöke­res átalakulás zajlott le Angyalföldön. A kerület régi, ipari jellege fokozatosan háttérbe szorult, a kereskedelem és a la­kásépítés fellendült. Az angyalföldi vál­tozásokról Tóth József polgármesterrel beszélgettünk. - A kerület lakó-, munkahelyi és szol­gáltatói funkciója megváltozott az el­múlt évtizedben - mondja Tóth József polgármester. - 1990 előtt az előbbi ket­tő volt a domináns. Később megindult a privatizáció, és ezzel párhuzamosan hát­térbe szorult az ipari jel­leg. Az egykori üzemek helyén elsősorban keres­kedelmi és szolgáltató lé­tesítmények alakultak. A lakófunkció megmaradt, és 1998-ig nem is nagyon változott. Ezután viszont mintegy kétezer lakásépí­tési engedélyt adtak ki, a lakások jelentős része már fel is épült. -Mi okozta ezt a fordu­latot? - Tudatos városfejlesz­tési koncepció eredmé­nye, amelynek csúcsa ta­valy decemberben volt: a képviselő-tes­tület elfogadta a kerületi építési szabály­zatot. De ettől függetlenül is 1995 óta ez a kerület fogadta el a legtöbb részletes rendezési tervet. A szabályzat alapve­tően nem változtat meg semmit, Újlipótváros mindig is szigorúan meg­marad majd lakóövezetnek. A vizafogó­angyalföldi részen szintén lesznek újabb lakásépítések, amelyeket az önkormány­zat is támogat. Megteremtettük összesen mintegy harmincötezer új lakás építésé­nek és négyszázezer négyzetméter új zöldterület kialakításának feltételeit, le­hetőségeit. De épülnek majd újabb iro­daházak és bankközpontok is. Folyama­tosan figyeljük az önkormányzati intéz­mények állapotát, szakaszosan újítjuk fel őket - évente mintegy ötszázmillió forintot költünk erre. Csaknem nyolc­ezer lakás maradt önkormányzati tulaj­donban. Kétharmada félkomfortos vagy komfort nélküli szükséglakás, háromne­gyede pedig egyszobás. Az ingatlanok egy részét felújítjuk, a rossz állagú, sza­nálandó házak helyett újakat épít a kerü­let. A munkálatokra több mint ötszáz­­millió forintot különítettünk el.­­ Több komoly befektető épít lakáso­kat Angyalföldön. A Szabolcs utca és környéke rehabilitációját mégis az ön­­kormányzat végzi. Nem voltak érdeklő­dők a területre? - A befektetők nem jelentkeztek az önkormányzat számára értékelhető aján­latokkal, mert a terület megszerzése volt a szempontjuk. A kerület egyik legérté­kesebb területét viszont nem akartuk el­herdálni. Azonban már annyira lepusz­tult volt, hogy mindenképpen hozzá kel­let nyúlni. A száz százalékban önkor­mányzati házakkal kezdtünk. Az első fá­zisban eddig negyvenhét lakás és négy egyéb helyiség szanálása történt meg a Bulcsú utca 11., a Dévai utca 7. és Szabolcs utca 12-16. szám alatti ingat­lanokon. A bent lakókat kártalanítottuk, többsé­güknek lakást kínáltunk fel. — Milyen típusú lakások épülnek a három lebontott ház helyén?­­ Úgynevezett puffer­­házak lesznek, újabb sza­nálás miatt kiköltöztetett emberek fognak odaköl­tözni. Az egész folyamat lépcsőzetesen zajlik le, ezért huzamosabb ideig, mintegy nyolc-tíz évig fog tartani a terü­let rendezése. —Mi lesz a területen lévő vegyes tulaj­donú ingatlanokkal?­­ Erre még nemzetközi tapasztalat sincs. A metodikát éppen most dolgoz­tuk ki, amit a közeljövőben kipróbálunk egy ilyen házon. - Milyen forrásokból finanszírozza a rehabilitációt a kerület? - Részben saját, de pályázunk a Gaz­dasági Minisztériumhoz is. Megjegy­zem, lakáskoncepciónk még több ked­vezményes és segítő akciót kínál a pol­gároknak, de sajnos azt kell mondanom, hogy az önkormányzatok ereje kevés ahhoz, hogy a lakásgazdálkodásban iga­zán átütő erőt képviselhessenek. Konk­rétan: ma állami normatívaként 1157 fo­rintot kap lakosonként a kerület, ezt la­kásgazdálkodásra fordíthatja. Idei költ­ségvetésünk szerint az önkormányzat 1,7 milliárd forintot költhet lakásügyre. Ez a normatívának tizenhárom-tizen­­négyszerese. Cs. G. Tóth József Fix tarifás taxik? Folytatás a 25. oldalról A helyzeten mindenekelőtt a taxienge­­dély-kiadás korlátozásával lehetne javíta­ni - állítja Rusznák Imre. Ehhez először is törvényi háttér volna szükséges, konkré­tabban olyan jogszabály, amelynek alap­ján a települési önkormányzatok saját te­rületükön maguk határozhatnák meg, hány taxiengedélyt adnak ki egy-egy idő­szakra. A bizottság elnöke szerint az ön­­kormányzati rendeletek alapjául szolgáló passzust a régóta várt személyszállítási törvénynek kellene tartalmaznia. Rusz­nák nem tudja megmondani, hogy a fővá­rosban mekkora volna az ideális létszám (egyes cégvezetők szerint háromezer) ab­ban azonban biztos, hogy a reménybeli szabályozás nem a meglévő engedélyek visszavonásával járna, hanem hatálybalé­pésétől kezdve mindaddig nem adnának ki újabb engedélyt, amíg a létszám - a le­morzsolódások, a pályamódosítások és egyéb okok miatt - nem megy az önkor­mányzatok által megállapított határ alá. Rusznák a limitálásról szóló javasla­tát a napokban küldi el a KHVM-be. Le­velében megismétli két korábbi felveté­sét is, amelyek szerinte ugyancsak a ren­det szolgálnák , és amelyeket lassan egy éve semmiféle válaszra nem méltatta a minisztérium. Az egyik indítványa a re­pülőtéri taxiszolgáltatás rendezésére vo­natkozik. Mint elmondta, a ferihegyi drosztot az LRI beleegyezésével, de tu­domása szerint mindennemű szerződés nélkül továbbra is egyetlen társaság bir­tokolja, megsértve a Városháza rendele­tét, amely szerint minden droszt közös. A másik régi kérés ugyancsak jogi ter­mészetű volna: az ártörvény módosítása, amely - szintén önkormányzati rendelet formájában - lehetővé tenné a rögzített taxitarifák alkalmazását. A ma élő maxi­mált díjakról szóló rendelet ugyanis - bár a szabadáras rendszerhez képest ko­moly előrelépés - nem hozta meg a kel­lő eredményt. Amíg ahány cég, annyifé­le az ár, a tarifarendszer továbbra is átte­kinthetetlen az utazóközönség számára - hangsúlyozta Rusznák A fix ár bevezetését egyébként nem­csak a Városházán szeretnék elérni. A Magyar City-taxisok Országos Szövetsé­ge - a főváros törekvéseit segítendő - ta­valy támogató aláírásokat kezdett gyűjte­ni Budapesten; több mint háromezren ad­ták nevüket a mozgalomhoz, de időköz­ben az aláírásokat tartalmazó lista egy ré­sze nyomtalanul eltűnt az egyik társaság­nál, így a szövetség ma csak kétezer ne­vet tud felmutatni. Az akciót kezdemé­nyező City taxi elnöke, Pálinger Sándor lapunknak elmondta: Európa fejlettebb részén természetes a nappalra, éjszakára és ünnepnapokra külön-külön rögzített, de mindenkinél egységes tarifa, nálunk azonban sok helyütt kevesebb tiltakoznak ellene. Nem támogatja sem a szakminisz­térium, sem a fogyasztóvédelmi, felügye­lőség. Az utóbbi arra hivatkozik, hogy az árrögzítés nyilvánvalóan áremelést jelen­tene, így a fogyasztók kárára volna. Pálingernek azonban meggyőződése, hogy a fogyasztót mindenekelőtt a taxi­tarifák háza táján uralkodó rendetlenség zavarja. Hozzátette: ha fixálhatnák az árakat, nyilván nem egyik napról a má­sikra tennék, és évenként korrigálnák. Kérdésünkre, hogy ma mit tartana reális kilométerdíjnak, közölte, hogy számítá­saik szerint kétszáz forintnál alacsonyabb tarifából nem lehet becsületesen megélni mostanság. B.T. Szombat délután, Csaba utca A külföldről jött hölgy, aki az autóban vár kísérőjére, szombat délután telefo­nált a mentőknek. Ez már az után volt, hogy az ott tántorgó hajléktalan lefeküdt a kocsikra a Krisztina körút—Csaba utca sarkán, elaludt, elvégezte a kocsikon szükségét, váltogatta őket, leesett róluk, és kétszer majdnem elütötte a busz. Az orvos, aki kiszállt személygépko­csijából, futólag megvizsgálta: „Részeg­nek hullarészeg, de lehet beteg is mellet­te”. A hölgy kísérője megérkezett, és ké­sőbb, amikor a tántorgó még két kocsit összemocskolt, ő hívta fel a rendőrséget. Bediktálta a nevét, a mobilszámot nem kellett, azt mutatta a rendőrségi kijelző. Percekkel a bejelentés után jött a járőr. Egyikük a hajléktalanhoz, másikuk a be­jelentő kocsijához. „Önök telefonáltak? Nevet, személyit kérek, és az anya nevét is!” A bejelentőnek kevés ideje maradt annak elmagyarázására, hogy a nevet már rögzítették, megérkezett a méltat­lankodó mentős. „Beesett ez az ember a busz alá?” „Csak majdnem, de...” „Na látja! Nem esett be. Odamegy az illető, ahova akar. Ez egy szabad ország.” A rendőrség és a mentők közti szom­bat délutáni csúcstanácskozás végét a bejelentők kocsijukkal már nem várták

Next