Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1995. április
1995-04-04
1995. április 4., kedd PEST MEGYEI KRÓNIKA NÉPSZABADSÁG DÍ. Gyógyításra vár a váci kórház A képviselő kételkedik Panaszkodunk, mintha a legszegényebb a mi egészségügyünk lenne. Pedig mennyi mindent lehet csinálni! Az itteni eredményekből más kórház és a bizottság is tanulhat... így vélekedett 1989-ben. Pesta László az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának akkori elnöke a váci kórházban megtartott kihelyezett ülésen. Öt évvel később viszont nem a jó példa "Vonzotta a honatyákat az intézménybe, hanem az immár halaszthatatlanná vált és mégis halasztódó rekonstrukció. Vác városa már a harmincas években tervezte egy kórház megépítését, de 1970 márciusáig várni kellett: ekkor nyílt meg a 476 ágyas intézmény a város feletti dombon, mintegy 150 ezer ember ellátására. Aztán már a hetvenes években továbbépült, átadtak több pavilont, megkezdte működését a véradóállomás, 1980-ban elkészült a kórház mellett a rendelőintézet, 1984-ben az új mentőállomás, 1986-ban pedig az utánpótlást biztosító egészségügyi szakközépiskola. A fejlesztések nyomán az ágyak száma 1028-ra nőtt, s évente 22 ezer beteget gyógyítanak. Az, hogy az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága 1989-ben Vácra látogatott, az akkori Szőnyi Tibor Kórház munkájának, úttörő törekvéseinek elismerése volt. És elismerés volt az is, hogy az immár volt orvosa, dr. Jávorszky Ödön nevét viselő intézmény igazgatói székében a rendszerváltás után is dr. Szőnyi Mihály maradt. Az igazgató-főorvost nevezték ugyan kéregetőnek, tarhálónak, de azt senki sem vitatta, hogy a létrehozott alapítvány, a külföldi kapcsolatok, az önkormányzatokkal való tárgyalások kézzelfogható eredményeket hoztak Hiányzó műszerekhez, korszerű ágyakhoz jutott a kórház, s egy jótékonysági est bevétele révén sokkal jobb helyzetbe került a gyermekosztály. Most azonban az eredmények eltörpülni látszanak a nagy gond mellett: halaszthatatlanná vált az intézmény átfogó rekonstrukciója... A felújítás nemcsak az elavult gépészeti berendezések, az alkalmatlanná vált vizesblokkok, az európainak aligha nevezhető fürdőszobák korszerűsítését célozná, hanem a gyógyító munka feltételeit is javítaná. A jobb körülményeket szolgálná, hogy az 1028 ágyból csak 900-at hagynának meg, ezzel viszont például normális körülmények közé kerülhetnének azok az anyák, akik beteg gyermekük mellett akarnak maradni. Az elkészült tervek szerint azonban mindehhez legalább kétmilliárd forintra lenne szükség... Mivel a felújítás költségei meghaladják a város lehetőségeit, még a korábbi polgármester megbeszélésre hívta meg a kórház ellátási területén tevékenykedő országgyűlési képviselőket. Az öt honatya - Koltai Imre, Lajtai István, dr. Leitner Gábor, Urbán Árpád és Varga Lajos - egyetértett abban, hogy az elengedhetetlenül szükséges felújítás nemcsak a város, hanem a megye lehetőségeit is meghaladja, ezért be kellene kerülnie a népjóléti kormányzat központi kórház-rekonstrukciós programjába. Megállapodtak abban is, hogy a saját választókerületében mindegyikük megkeresi az önkormányzatokat, lehetőségeik szerint vegyenek részt a felújításban. (Lajtai István javaslata szerint a települések címerének is fel kellene kerülnie a kórház falára, demonstrálandó, hogy az intézmény nem csupán Vácé...) A kórházlátogatás és a megbeszélés eredményeképpen létrejött egy háromtagú bizottság, amelynek feladata a rekonstrukció „gondozása”. Tagja Koltai Imre, a választókerület országgyűlési képviselője, dr. Szőnyi Mihály, a kórház igazgatója és a mindenkori városi polgármester. A jelenlegi polgármester, Lábai László azonban szkeptikus. Mint mondta, foglalkoztatja az a gondolat, hogy a város megyei kezelésbe adja a kórházat, és vele együtt az egészségügyi szakközépiskolát is. Ezzel Vác válláról lekerülne némi teher, ám az kétséges, hogy a városiból megyeivé előlépő kórház gondjai megoldódnak... Borgó János HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE Építőipari részvénytársaságunk vállalkozás előkészítő osztályára munkatársat keres vezető beosztásba. Feltételek: ·■ szakirányú felsőfokú végzettség, ·• több éves gyakorlat versenytárgyalások előkészítésében, · számítógépes gyakorlat, ‹• 40 év körüli korhatár. HÉROSZ Rt. 1204 Budapest, Kossuth L u. 76. 283-0474. Vágó Ágnes : _______________| A kommandósok és a költségvetés Gyömrő megmenekült a csődtől Az országban három település (Bakonszeg, Nágocs, Kiskunlacháza) küzd csődveszéllyel. Több száz másik sincs messze a katasztrófahelyzettől, közéjük tartozik Gyömrő is. A régi-új polgármester, Garádi István szerint a mostani áldatlan állapotok kialakulásához kellett a testület és a volt polgármester tétovasága, amatörizmusa is. A vélemények megoszlanak, de az tény, hogy Gyömrő pénzügyi helyzete tényleg aggodalomra adhat okot. Gyömrőn az 1990-ben először demokratikusan választott önkormányzat hamar két táborra szakadt: az úgynevezett „tizenkettekre” és a „hetekre”. Előbbiek főleg az együttműködés harmadik évében keményen bírálták Garádi István munkáját. Leginkább azért támadták, mert 1993 nyarán a községi strandfürdő bérleti szerződését a képviselőtestület tudta és beleegyezése nélkül - megmásította. Ekkor döntött úgy a többség, hogy fegyelmi eljárást indítanak a polgármester ellen. Teltek-múltak a hetek, megalakult a fegyelmi bizottság, elkezdődött a vizsgálat. A polgármester természetesen nem értett egyet a fegyelmivel, ezért tavalyelőtt novemberben benyújtotta lemondását. Távozott, s majd két hónapig - új, megválasztott polgármester hiányában - az akkori alpolgármester asszony, Murvai Lászlóné vitte az ügyeket. Közben szimpátiatüntetés volt a polgármester mellett, a hivatal dolgozóinak többsége is őt támogatta. Az előző időszak második polgármesterét, Rádóczi Gusztávot tulajdonképpen a Garádival szembehelyezkedett tizenkettek emelték fontos beosztásba. Kommandósok álltak készenlétben azon a délutánon, nehogy történjék valamilyen atrocitás az ülésteremben. Nem is történt, másnap azonban hiába akart Rádóczi a községházára bemenni, az ajtót zárva találta, a hivatali dolgozók sem jelentek meg, mert az alpolgármester asszonytól szabadnapot kaptak. Az ügyészség házkutatást rendelt el Murvainénál, melynek során előkerültek a kulcsok. De a békesség ezután sem lett úrrá a testületén. Ha kisebb lendülettel is, de folytatódott a háború a következő két évben is. Jött a második szabad választás, amikor már a helybeliek Gyomron is közvetlenül választhatták meg a település polgármesterét. Egyesek mérget vettek rá, hogy Garádi lesz a befutó, a másik szekértábor György Ilonában, a hat párt (kormánypárti és ellenzéki szövetség) jelöltjében bízott. 1994. december 11-én Garádi Istvánt Gyömrő lakossága - ha nem is túl nagy többséggel - megválasztotta újból polgármesternek. S bár a testületbe új arcok is kerültek, maradtak a tizenkettekből és a hetekből egyaránt. Már az ünnepélyes alakuló ülésen látni lehetett, hogy az elkövetkezendő újabb négy esztendő sem lesz diadalmenet a polgármester és a testület számára. A legnagyobb gondot a település pénzügyeinek rendezetlensége, illetve pénztelensége jelenti mostanában is. Annak idején az erőltetett menetben végzett gáz- és telefonberuházás nagyon megterhelte a községi költségvetést. Amikor pedig belefogtak a szennyvíztisztító és csatornahálózat építésébe, egyesek előre megjósolták, hogy ez újabb pénzügyi nehézségeket fog okozni. Az utóbbi hetekben drámaivá vált a helyzet. Az idei költségvetés első variációjában még 150 millió forint hiányról esett szó, majd másodszor már „csak” 90 millióról, de a további faragás lehetetlen volt. Legújabban az a verzió merült fel, hogy a Monor Telefontársaság ötévi pénzfizetés helyett egy összegben megváltaná (megvásárolná) a községi telefonhálózatot, így is történt. Az MTT-nek - a tárgyalások eredményeként - a Matáv (mint korábbi beruházó) a napokban átutalta a 144 millió forintot, amelyet tovább küldött Gyömrőnek, így menekült meg a csődtől a település. Múlt héten rendkívüli önkormányzati ülés volt Gyömrőn, amelyen a fő napirendként az idei költségvetés szerepelt. A testület nullszaldós költségvetési rendeletet alkotott, azaz a bevételek és kiadások összege egyenlő lett. Amint Váradi György, a pénzügyi bizottság elnöke lapunknak elmondta, májusban, júniusban várhatóan szükség lesz pótköltségvetésre is. Az oktatási intézmények, egyesületek fenntartási költségei alaposan megkurtítva kerültek bele a költségvetésbe, következésképp néhánynak csak az év első hat hónapjára lesz elegendő a működésükhöz nyújtott támogatás. A pótköltségvetés talán erre is talál majd gyógyírt. Gér József Az utolsó magyar tréntiszt Volt a Tisza menti tanyavilágban négy község, és négyüknek egyetlen állatorvosa, aki „emberorvoslással” is foglakozott. Dr. Elek István ma polgármester Törökbálinton. Hogyan lett az állatgyógyászból emberorvos, s milyen kacskaringokon jutott a polgármesterségig? Erről szól ez a történet. - Az embergyógyászat kényszerűség volt. Abban az időben csak a járási tisztiorvos volt arrafelé, hetente egyszer jött. Otthagyta nekem is listát, kiket kell ellátnom. Segítettem, hogy a beteg embereknek ne kelljen bebuszozniuk az orvoshoz. - Az állatorvos felpattant a lovára és végigjárta a rászorulókat. - Abban az időben mi sem volt természetesebb. Alig volt állatorvos, aki ne kötődött volna valamilyen formában a lóhoz. Nekem pedig különösen könnyű volt, nálunk családi hagyomány volt a lószeretet. A tanyavilágot nem is lehetett volna másképp ellátni, mint lóháton vagy befogva a homokfutóba, attól függően, hogy mennyi cókmókot kellett vinnem. Nem volt ritka az olyan tél, amikor a nagy hóban a községek között senki más nem közlekedett. Még a híreket is én vittem a hófúvásban. - Annyira kedvelte a lovakat, hogy annak híre lejutott Bábolnáig? - Igen, oda csábítottak, azután telepedtem le Törökbálinton. De nemcsak egyszerűen szerettem a lovakat, hanem az „állatorvoslás” során is a ló volt a legkedvesebb páciensem. S alig fordult elő olyan év az életemben, amikor nem volt saját lovam. Még a katonai éveimet is a ló mellett töltöttem. 1951-ben szűnt meg a Soroksági úton a tréntisztképzés, de engem még felavattak, és ezzel meg is szűnt az iskola. Nem miattam! Katonaként éltem végig a lóállomány pusztulásának éveit. Az ötvenes évek elején a magyar honvédségnél kiirtották a lovakat, vágóállatként vitték ki az országból. Sok nyugati tenyésztő megtartott néhányat, és remek állományokat alakítottak ki belőlük. A hetvenes évek derekán találkoztam is ilyen tenyészetekkel Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Németországban. Az egyik legértékesebb fajta a ságria. Évszázadok alatt Bábolnán tenyésztették ki. Hollandiában találtam rá néhány gyönyörű példányra. Közülük igyekeztünk Bábolnára visszavásárolni tenyészállatokat, hogy visszaállítsuk ennek a csodálatosan szép, nemes fajtának a törzsanyagát. - Aztán jött a polgármesterség. - Előbb jó pár évet eltöltöttem a ménesekben, s azt hittem, már jönnek a nyugodt nyugdíjas évek, amikor rábeszéltek a barátaim, ismerőseim, hogy induljak a választásokon. Tavaly pedig újraválasztottak. - S mivel könnyebb bánni? Egy ménessel, amelyben beteg lovak vannak, vagy egy ilyen beteg településsel? - Könnyebb az állatokkal. A ló nem szimulál, nem igyekszik becsapni a gazdáját és nagyon hűséges társa, cimborája az embernek, akiről viszont nem minden esetben mondható el ez. B. R. Mélyebbre nyúltak a gyökerek Szlovák sors Magyarországon Magyarországon százezer szlovák él, ötödük Pest megyében. Dr. Alt Gyula, a Szlovák Szövetség titkára szerint a szlovákság korántsem egységes abban a tekintetben, mennyire őrzik kötődésüket, hagyományaikat, nyelvüket. Amíg Pilisszántón vagy Pilisszentkereszten - átalában a Pilisben - ragaszkodnak gyökereikhez, más térségekben, ahol tömegesen élnek szlovákok, kevesebb nyomát találni ennek. - Ha delegáció érkezik Szlovákiából, többnyire ebbe a két községbe visszük el őket - mondja Alt Gyula, aki huszonöt éve vesz részt a szövetség munkájában, következésképp egyik legjobb ismerője ennek a témának. A nemzetiségi törvény új korszakot nyitott és új lehetőségeket kínált a szlovákságnak is. A decemberi helyhatósági választásokon Pilisszántón települési kisebbségi önkormányzatot (az egész testület szlovák), Pilisszentkereszten közvetett kisebbségi önkormányzatot (a képviselők 30 százaléka szlovák) választottak. A szövetség számára kellemes meglepetés volt, hogy Csőváron, Dabason és Nagytarcsán is létrejöttek a szlovák részönkormányzatok. Milyen tanulságokkal és előnyökkel járnak ezek a változások? - A szlovákság jobban kezében tarthatja a sorsa alakulását, nélkülük nem dönthetnek az őket érintő dolgokban. Persze a jogokkal együtt megnőtt a felelősség is. Sajnos az örömünk nem teljes, a Pest megyei önkormányzat a megyegyűlés mellett működő bizottságok közé nem iktatott be nemzeti kisebbségi bizottságot. Emiatt levelet írtunk a megyegyűlés elnökének, Schmidt Gézának, tolmácsolva az érdekeltek panaszát. Nem hallgathatom el azt sem, hogy a helyhatósági választásokon a vártnál kevesebb szlovák jelölt jutott be a testületekbe. Ez egyfajta kiábrándulással járt, sok tehetséges, jó szándékú emberünk vonult ki a helyi politikai életből. - Milyennek ítéli meg a jelenlegi kormány kisebbségi politikáját? - Kedvezőnek. Vegyük például az oktatásban érvényesülő pozitív diszkriminációt. A kisebbségi gyerekek fejkvótáját az óvodákban hatezer, az iskolákban 16 ezer forinttal pótolja a központi költségvetés. Ezt a szlovákság főleg a nyelvoktatásra fordítja, és meg is látszik az eredmény, Pest megyében például nincs hiány nyelvoktatókban. Összességében elmondhatjuk, az óvónő-, tanító- és tanárképzés is megoldott. De emellett fiataljaik élnek a szlovákiai ösztöndíjak lehetőségével is, különösen Pest megyéből tanulnak sokan a külhoni egyetemeken. Azt szeretnénk, ne csupán a pedagógiát válasszák. Közgazdászra, műszaki értelmiségire, orvosra is szükség van a magyarországi szlovák településeken. Matula Gy. Oszkár SPILÁK ZSUZSA FELVÉTELE Békesség úri becsületsióra Ráckevén indulatok nélkül zajlott le a helyhatósági választás, dr. Kulcsár István polgármesternek újabb négy évre előlegezett bizalmat a Csepel-szigeti város lakossága. Változott viszont a képviselői testület összetétele, a 14 városatya többsége új - szám szerint nyolcan -, s közülük három nő. Ami szintén újdonság, noha a pártok is jelen vannak egy vagy több képviselővel, a pártpolitikát száműzték a tanácsteremből. - Mi történt a választások óta eltelt három hónapban? - kérdeztük Kulcsár István polgármestertől és dr. Vona Ferenc polgármester helyettestől. - Az összecsiszolódás jegyében, békében zajlott le. Közvetlenül a választások után, az alakuló gyűlésen olyan megállapodást kötöttünk, hogy nem követjük a parlament példáját, a mi üléseink nem válnak politikai csatározások színterévé. Meggyőződésem, hogy egy település elöljárói politikai és felekezeti hovatartozástól függetlenül csakis a lakosság érdekeit érintő dolgokról kell vitatkozzanak - mondja a a polgármester. - Erre úri becsületszavunkat adtuk és ehhez tartjuk magunkat. Három hónap alatt négy testületi ülés volt, hangos szóváltás nélkül. A legutóbb a költségvetést vitatták meg. Vona Ferenc szerint ez az ülés sem volt indulatos, hisz a testület előre tudta, hogy a működtetéshez szükséges pénzösszeg kevesebb, mint a várható bevétel. Hatmillió forint működtetési hitelt kell felvennie az önkormányzatnak. Erre a - félmilliárdos költségvetést tekintve - jelentéktelen összegű hitelre, az energiaárak drasztikus emelkedése miatt van szükség. Az önkormányzat nem szívesen él a hitellel. Tudomásul vesszük, hogy a lehetőségeink korlátozottak, s mint már a korábbi négy évben, most is vigyáznunk kell ara, hogy ne legyünk forráshiányosak, hiszen akkor nem kaphatunk a címzett és céltámogatásokból - fejti ki álláspontját Kulcsár István. A szerény anyagi lehetőségek ellenére Ráckeve jelentős fejlődés előtt áll. Készül a város rendezési terve. Ez fontos feltétele a „Ráckeve 2000” idegenforgalmi fejlesztési programnak, amit az osztrák kormány 2,2 millió schillinggel támogat. Ugyancsak hasonló céllal zajlik a millecentenáriumi modernizációs program előkészítése is, melynek ötlete Ráckevéről származik. - Csak nem arról van szó, hogy a zsúfolt, ám hangulatos főutca környékét korszerűsítik? - kérdem némi aggodalommal, s felrémlik előttem a hatvanas évek építkezési láza, mely halálra ítélte a magyar faluépítészet megannyi szépségét, s „kitermelte” a sátortetős típusházak ezreit Magyarországon. Mi egy jellegzetes magyar kisváros képét szeretnénk kialakítani, nem bontunk feleslegesen és nem modernizálunk, hanem eltereljük a főutca forgalmát másfelé. M. Gy. O.