Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1997. március
1997-03-12
1997. március 12., szerda_ . PEST MEGYEI KRÓNIKA NÉPSZABADSÁG 35 Öregszik a megye lakossága A rendszerváltás utáni első népességszámlálás eredményei ► FOLYTATÁS A 33. OLDALRÓL Csökkent a nők gyermekvállalási kedve is, a mikrocenzus időszakában 100 házasságban élő nő 185 gyereknek adott életet, a házasságban élő asszonyok fele két gyermeket nevel, negyedük pedig egyet. A népesség iskolázottsági szintje javult az utóbbi hat évben. Jelenleg a megye 15 évesnél idősebb lakosságának 85 százaléka rendelkezett az általános iskolai végzettséggel, a 18 évesnél idősebbek körében pedig 40 százalékkal nőtt a középiskolát végzettek aránya. Ez azt jelenti, hogy manapság ebből a korcsoportból minden harmadik eljut a középfokú végzettséghez, míg 1990-ben csak minden negyedik emberre volt ez igaz. A 25 évesnél idősebbek csoportján belül a felsőfokú végzettséget szerzők aránya a hat évvel ezelőtti 7,4 százalékról 9,9 százalékra nőtt. A megyében tehát minden 90 férfi és minden 11. nő diplomás. A kilencvenes években lezajlott társadalmi-gazdasági folyamatok lényegesen megváltoztatták a népesség gazdasági tevékenységét. Az aktív keresők aránya már a nyolcvanas években is csökkent, három százalékponttal, a kilencvenes években viszont már kilenccel. A munkanélküliség, s az öregedő társadalom nagyobb terhet ró az aktív keresőkre: 100 aktív keresőre 1980-ban 106, 1990-ben 122, 1996-ban 176 inaktív lakos jutott. Az inaktív keresők száma 1990 óta 30 százalékkal nőtt, négyötödük saját jogú nyugdíjas, s több mint egytizedük van gyermekgondozási szabadságon. Az eltartottak számának robbanásszerű emelkedéséből az aktív keresők drámaibb helyzete is kiolvasható. Az aktív keresők mutatják a rendszerváltás leghívebb képét, a foglalkozás szerinti összetételük ugyanis gyökeresen megváltozott. Míg 1980-ban az önálló foglalkozásúak csak töredékét képviselték a megye dolgozóinak, addig 1996-ban már 16 százalékra nőtt az arányuk. Az alkalmazásban állók helyzete is jelentősen változott, 1980-ban szinte kizárólag az állam vagy a szövetkezet volt a munkáltatójuk, mára viszont a 45 százalékuknak magánszemély, vagy magánvállalkozás a munkáltatója. Ezzel együtt járt, hogy a nagy létszámú vállalatok megszűntek, s ma 100-nál több főt foglalkoztató munkahelye csak a keresők háromtizedének van. Változott a foglalkozási ágakban résztvevők aránya is. A mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban, és az iparban csökkent a létszám, nőtt viszont a szolgáltatásban dolgozók aránya. A rendszerváltás érintetlenül hagyta az ingázás intézményét, az aktív keresőknek a fele ingázik nap mint nap, a megye lakói közül az iparban, a kereskedelemben, a karbantartásban, a szállításban, a posta, a távközlés területén dolgozók. A megye 987 ezer lakosa 358 ezer háztartásban él. A háztartások nagysága az 1980-as évek jellemző csökkenése után újra növekedni kezdett. 1980-ban 100 háztartásban 289-en, 1990- ben 269-en, 1996-ban pedig 273- an éltek. Napjainkban a háztartások 74 százalékában család él, a többi két- illetve egyszemélyes háztartás, magányosan a népesség 8 százaléka él. Pest megyében 279 ezer család él, 100 családra átlagosan 301 személy jutott. Nem változott a házaspárból vagy élettársakból álló családok aránya, sem az egyszülős családok aránya. A családok egyharmada egy gyermeket nevel, 30 százalékuk kettőt, 7,5 százalékuk három, vagy annál több gyermeket nevel föl. A jelentős változás a családok életében az aktív keresők számának csökkenésében mutatkozik meg: 1980-ban 100 családra 141 aktív kereső jutott, 1990-ben 122, és 1996-ban már csak 100. J. A. A NÉPESSÉG GAZDASÁGI AKTIVITÁS SZERINTI MEGOSZLÁSA (százalékban) Aktív kereső ICx Munkanélküli Ék Inaktív kereső Eltartott NÉPSMBADSÁG-CIFIKAI Berillet-Grédy-Nádas Szenes: A kaktusz virága zenés vígjáték két felvonásban a budapesti Ruttkai Éva Színház vendégjátéka Főbb szerepekben Nagy Miklós, Csepregi Éva, Simorjay Emese, Szakály György (Kossuth-díjas), Dózsa Erzsébet, Dézsy Szabó Gábor, Varga Szabolcs, Tényi Anett, Harangozó Teri. Rendező: Nagy Miklós Nagykőrös, Arany János Művelődési Központ 1997. március 21., 19.00 óra. Mt- 103950 SA /s. „El fognak vérezni a harmadik napon” A kisegítő iskolások fele nem értelmi fogyatékos Az iskolaérettségi vizsgálatokra főként az óvodák küldik a gyerekeket. Akiket az óvónők úgy ítélnek meg, hogy valamilyen szempontból probléma lesz velük az iskolában, azokat elküldik a nevelési tanácsadóba a városból és a vonzáskörzetéhez tartozó településekről - mondja Molnár Gábor, a Szentendrei Önkormányzat Nevelési Tanácsadó és Családsegítő Szolgálatának vezetője. De ha történetesen a szülőnek van kételye - tette hozzá a tapasztalt pszichológus -, s szeretne pontos képet látni, mert aggódik, hogy a gyermeke hogyan fog teljesíteni az iskolában, ugyanúgy élhet ezzel a lehetőséggel. - Mennyire megalapozottak azok az aggályok, amelyeket az óvodák jeleznek? - Éppen az elmúlt napokban összesítettük az eddigi tapasztalatokat, s ezek alapján azt kell mondanom, hogy egyetlen esetben sem tévedtek. Valamennyi gyerek, akit a nevelési tanácsadó szakemberei megvizsgáltak, nagyon problémás. Ez abból is látszik, hogy korábban a szülővel való beszélgetésre, a kórelőzmény-felvételre, a gyerek csoportos vizsgálatára, a vélemény megformálására elég volt egy óra. Idén ez majd minden esetben másfél-két órát vesz igénybe. Annyira komplikáltak a problémák. Számszerűleg nincs több gyerek, mint korábban, vagyis évente olyan 120-130. Most tartunk 115-nél, s a tapasztalatunk szerint még csöpögtetnek néhányat az óvodák. - A problémás gyerekek a beiskolázandók hány százalékát teszik ki? - Szentendréről 40 gyereket küldtek hozzánk, ez a beiskolázandók mintegy 10 százaléka. - Ha nincs több problémás gyerek a beiskolázás küszöbén, akkor mitől drámaibb mégis a helyzet? - Az egyes esetek súlyossága miatt. Sokkal több az eldöntendő kérdés, sokkal több bennünk a kétely és sokkal több szempontot kell egyszerre figyelembe vennünk. Minden második gyereknél a család és az ingerszegény környezet okoz jellegzetes lemaradásokat. Más esetekben a szülés és a szülés körüli sérülések maradványtüneteit észleljük. - Azok a családok, amelyekben ezek a gyerekek nevelkednek, már ismertek voltak önök előtt? - Egy vagy talán kettő, amelyikről tudomásunk volt, s eleve tudtuk, hogy majd jön a gyerek. A többi családdal most találkozunk először. - A nevelési tanácsadónak azt kell eldöntenie, hogy azok a gyerekek, akik május 31-ig betöltik a hatodik életévüket, kellően érettek-e arra, hogy iskolába kerüljenek. Milyen lehetséges következményei vannak annak, ha valaki nem felel meg? - Azzal szembesültünk, hogy pontosan tudjuk, mi a probléma, azt is pontosan tudjuk, mit kellene csinálni, minek kellene lenni, ami nincs ahhoz, hogy az illető kisgyerek eredményesen maradjon meg az általános iskolában. - Nem az a legkézenfekvőbb, hogy „évnyertes” lesz, s egy évvel később iratkozik be az első osztályba? - Idén zömmel olyan gyerekek kerültek hozzánk, akiknél nem az a probléma, hogy felmentsük-e őket egy évre vagy nem, hanem olyan gyerekek, akiknek muszáj valamilyen iskolatípusban megkezdeni a tanulást. Ezek a gyerekek nem értelmi fogyatékosok. A vizsgálatokból azonban látszik, hogy az általános iskolában el fognak vérezni a harmadik napon. - Mi lehet a megoldás? - Ezen őrlődünk mi is, miután az iskolákban egy-két kivételtől eltekintve nincsenek fejlesztő pedagógusok, nincsenek logopédusok és nincsenek kislétszámú osztályok. Ez a három lehetőség szükségeltetne ahhoz, hogy megbízható módon támogatást kapjanak ezek a gyerekek. - Valami mégis fog történni velük... - Végigjárják a stációkat. Beíratják őket, elkezdik az általános iskolát és attól függően, hogy mi a deficitjük, különböző tüneteket produkálnak majd. Lesz közöttük iskolafóbiás, lesz aki bekakil, másik gyerek neurotikus lesz, vagy a harmadik nap megszökik az iskolából, és lesz, aki a pad alá bújik, mászkál és üvölt. Ilyen helyzetben az iskolák, mikor látják, hogy nem igazán tudják a megfelelő szakellátást nyújtani, arra a meggyőződésre jutnak, jobb lenne a gyereknek a kisegítő iskola. Elküldik a szakértői bizottsághoz, hogy nem értelmi fogyatékos-e a gyerek. Az a szomorú ebben, hogy ezek a gyerekek nem értelmi fogyatékosok. A történet úgy végződik, hogy másodszori, harmadszori évismétlés után már maga a szülő kéri, látva a gyermeke kínjait, szenvedéseit, hogy akkor járjon inkább kisegítő iskolába. A felmérések szerint a kisegítő iskolában tanuló gyerekek 50 százaléka nem fogyatékos. Ez alól nem kivétel a regionális feladatokat ellátó szentendrei kisegítő iskola sem. - Eszerint a kisegítő iskola egyfajta menedék ezeknek a gyerekeknek. - Mindenképpen az, mert sikerük van, el tudják végezni az iskolát, lesz egy nyolcadikról szóló, noha nem nyolcadikos érvényű végbizonyítványuk, de hát ez nem megoldás. - Kecsegtet valami reménnyel e téren a NAT bevezetése? - Nagyon veszélyes tendenciák érvényesülnek Szentendrén. A városban vannak válogató iskolák, ilyenek a Szent András Katolikus Iskola, a hatosztályos Rákóczi gimnázium és a templomdombi iskola. Vannak továbbá a nem válogató iskolák: a Püspökmajor lakótelepi és az izbégi. A válogató iskolák a többé-kevésbé szűrtebb gyerekekkel foglalkoznak, ennél fogva a problémás gyerekek legnagyobb része a nem válogató két iskolába kerül. A NAT-hoz mindennek az a köze, hogy a NAT és a kiegészítő helyi tanterv valamennyire adaptálódik a gyerekekhez. Következésképp azok az iskolák, ahol a gyerekek gyengébb képességűek, nehezebben haladnak, nagyobb mértékben fogják a kötelező NAT- ot alkalmazni és csak kisebb mértékben a több szabadsággal járó helyi tantervet. Ennek az lesz a hozadéka, hogy bizonyos iskolákban az alapkövetelmények el fogják érni a teljes követelményszintnek a 70 százalékát, másokban viszont csak a 40 százalékát. A kvázi jobb iskolák megengedhetik maguknak azt, hogy ők csak 40 százalékban a nemzeti alaptanterv alapján dolgozzanak. Ennél fogva az iskolák átjárhatatlanok lesznek egymás között. Egy olyan iskolában, ahol zömében csak az alapkövetelmények elsajátítására kínálkozik lehetőség, különbözeti vizsgával át lehet ugyan menni egy másik iskolába, ám ennek az esélye minimális. - Mit tehet ilyen helyzetben a diagnózis megállapításán túl a nevelési tanácsadó? - A nevelési tanácsadó azt teszi, amit eddig is tett. Majd egy évtizedes tapasztalatunk az, hogy mindenfajta fejlesztésnek és beavatkozásnak az életkor és a hely szempontjából legalkalmasabb színtere az óvoda. Azonban sokkal korábbra kell leszorítani és szisztematikussá tenni az óvodai szűréseket és az óvodában végzendő mindenfajta korrekciós tevékenységet. Ilyenformán a felzárkóztatás már a kiscsoportban elkezdődne. - A nevelési tanácsadó elrendelheti ezt? - Nem rendelheti el, de segítheti a kialakítását. Például a szűrővizsgálatok megszerzésével. Kidolgoztunk egy kérdőívet, amelyet az óvónő és a szülő öthat perc alatt kitölthet, s ez alapján körülbelül 70 százalékos biztonsággal meg lehet állapítani az óvodás gyerekről, hogy figyelemzavaros, mozgástúltengéses-e vagy nem. Miután a gyerekek jelentős hányada idesorolható, azt tartjuk, hogy amennyiben a szűrést korábban elvégezzük, akkor erre rá lehet építeni a fejlesztést. - Az óvodák rendelkeznek az ehhez nélkülözhetetlen szakemberekkel? - Nem rendelkeznek. Ez egy külön történet. De miután lassan két évtizede csinálom ezt, hozzáedződtem, hogy az ilyesmi iszonyatos lassan megy. Pillanatnyilag azonban eléggé reménytelen a helyzet. K. P. Rendőr, tűzoltó, mentő adakozókra vár Pilisszántón egyelőre féloldalas marad a járda Völgynek se, hegynek fel - ilyen ez a Pilisszántó. S felette magasodik a „legszentebb” nevet viselő Pilis. S hogy mitől a legszentebb a magyarok „szent hegye”? Neveztetik azért annak, mert itt ringott az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok bölcsője. Valamikor, a magyar középkorban, az 1200- as években, történetesen az esztergomi Boldog Özséb jóvoltából. Aki a kanonoki tisztet adta fel, elmélyült szeretetre, áldozattételre késztette egy égi látomás. Mégpedig arra, hogy gyűjtse össze a környék remetéit, ide, a falu feletti mészkőbarlangokba és úgy segítsék közösen az emberek üdvösségét... - Nem könnyű manapság üdvözülni - sóhajt nagyot Szőnyi József polgármester. - Sok-sok áldozatos, hétköznapi ember kell, aki önzetlenül hajlandó jótéteményre. Adomány, mindenhez adomány szükséges, ha azt akarjuk, az élet ne álljon meg! íme, ez a levél. Tartalma valóságos segélykiáltás: a vörösvári mentőállomás és az orvosi ügyelet küldte, 2,5 millióval kevesebb a pénzük az idén. Sürgetik a támogatásunkat. Eddig 350 ezer forintot adtunk nekik, s az ügyeletnek ötvenezret. Most legalább félmillióra kellene emelni a támogatást. Miből? De támogatást vár a rendőrség, a közbiztonsági alapítvány. Nem egyszer állnak a kocsik az őrs udvarán benzin hiányában. Támogatásra szorulnak a tűzoltók. Legalábbis a tavalyi 500 ezret kellene nekik juttatni, hiszen erdőtüzek szezonja közeleg a csontszáraz, tavaszi avaron. Időnként be-belobban a régi szeméttelep, na, meg épülettűz is előfordul. Csak a „profik” birkózhatnak meg velük. A helyi önkéntesek legfeljebb segítenek... Előfordul, hogy a polgármester arra jártában néhány zseblámpaelemmel, tekercs faxpapírral „lepi meg” a rendőröket, tűzoltókat. De milyen érzés ilyen kiszolgáltatottnak lenni az életveszélyes hivatásokban? Segítséget várni onnan, ahol szintén elkél a segítség? - A biztonság pedig elsőrangú kérdés a mai világban - vélekedik Szőnyi József -, ezért is szervezzük, gyarapítjuk tovább a polgárőrségünket. Egyre több a bűncselekmény, romlik a biztonságérzet. Rádióval láttuk el a járőreinket, benzinpénzt juttatunk a szolgálatosoknak. De kérdezem, egy társadalom berendezkedhet arra, hogy jut-e pénz az alapítványoknak vagy sem? Attól függjön a polgárok élete, családjának, vagyonának biztonsága, hogy vannak-e jólelkű adományozók, s főleg tehetősek? A feladatokat megkapják az önkormányzatok, a testületen, a képviselőkön kérik számon a teljesítést, s aligha kérdezhetnek vissza, hogy miből? - Mennyi az idei költségvetési összeg? - Mindent összevetve 114 millió forint. - Hová jut még ebből támogatás? - Legelőbb is a községkedvenceire, a művészeti együttesekre. Itt van a szlovák tánckarunk, a Pántlika, aztán a dalkör, a Páva hagyományőrző kórus, majd a Studenka, a népszokások ápolói és bemutató, a Mosoly fúvószenekar. Együttesen 370 ezret visznek el. A labdarúgócsapat 480 ezret, igaz, nem jeleskednek a megyei ligában. De azt valljuk: a részvétel a fontos. Töltsék sporttal a fiatalok a szabadidőt! - Beruházásra, fejlesztésre egyáltalán mennyi jut? - Máshol talán megmosolyognak, ám nálunk „kiemelt” feladat a Fő utca egyik oldalának járdásítása. A másikra most nem telik, ez is ötmillió 200 ezer forint. Igaz, a felére állami támogatást kapunk. Aztán lassanlassan alakul itt a községháza táján a faluközpont. Már itt az óvoda, az orvosi rendelő, épül az idősek klubja, napközije, mintegy három éve. Az idén befejezzük, de csak jövőre nyitjuk meg. Bútorra, konyhai berendezésekre még nem telik... Az említett községcentrum része lesz majd később a szomszédos plébániaépület is. Amennyiben a templomkertben levő, államosított házat visszakapja az egyház, s azt átalakítva odaköltözik a plébániahivatal. Mi több, talán-talán megvalósulhat itt a falu, a polgármester, s nem utolsósorban a plébános, Árva Vince atya közös álma: felépítenének egy új pálosrendi kolostort. Mégpedig hirdetvén emlékeztetve Boldog Özsébnek, a magyar pálosoknak szeretetét, áldozatvállalását. Hát, könnyen elosztható Pilisszántón az a 114 millió forint, az idei költségvetés, amely csak úgy lesz több és szűkösen elég, ha a község népe idén is megtoldja a maga erejével, szorgalmával, munkájával, amiként eddig is tette. Gede Márton VAN HI Bemutatótermeink a város négy pontján: 1037 Budapest, Zay u. 26. Tel.:388-2308 1065 Budapest, Bajcsy-Zs. út 57. Tel.: 153-2870 1095 Budapest, Soroksári út 38-40. Tel.: 216-1190 1149 Budapest, Mogyoródi út 32. Tel.: 220-5080 NISSAN RAPID Kft. VANETTE CARGO kisáruszállító 1 990 000 Ft+áfa-tól Az ÁFA visszaigényelhető. srr II. SAFARI terepjáró 3 550 000 Ft+áfa-tól MlflffiEN RENDBEN