Szabad Nép, 1945. június (3. évfolyam, 55-78. szám)

1945-06-05 / 57. szám

Vikin proletárjai egyesüljetek! Kedd: A demokratikus erők összefogását meg kell szilárdítani, ha fel akarjuk építeni az új, demokratikus Magyarországot. (Gerő Ernő) A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA III. évfolyam, 57. szám A tömegek lendülete nélkül nincs újjáépítés. Az egész magyar népnek meg kell értenie, hogy ma még nélkülöznie kell de holnap már új országban él, ha az újjáépítésben cselekvően részt vesz. Kétségtelen, hogy a fasizmus bódulatából még fel sem ocsúdott széles néprétegeket máról-holnapra kemény rohammunka szellemével átitatni nem könnyű feladat De nem fér s kétség ahhoz sem, hogy — ha törik-szakad — meg kell találni az utat, amelyen eljutunk a tömegek mozgósításához. Ennek a mozgósításnak az útja a tömegszervezeteken keresztül vezet. Ezekben hatalmas tábor tömörül. A szervezett munkásokon kívül egyesítik magukban az ifjúság, az asszonytársadalom, a sportolók és számtalan más kategória színe-javát és ha az eddigi iramban fejlődnek tovább, akkor ezeknek a rétegeknek szinte egészét magukba foglalják majd. Nem könnyű munkára mozgósítani azokat, akik semmiféle pártkeretbe nem tartoznak. Márpedig a nép széles tömegei nem foglalnak helyet egyetlen pártban sem. A tömegszervezetek páratlanul fontos szerepe tehát éppen abban áll, hogy a magyar népivek politikai pártokhoz nem tartozó rétegeit is elérhetővé teszi a demokratikus gondolat és a magyar újjáépítés számára. Az ifjúság, a nők vagy a sportolók saját külön problémáikkal foglalkozva, követeléseik teljesítéséért harcolva hozzák mozgásba és lendületbe szervezeteiket. Akciókon, cselekvésen keresztül ismerkednek meg tagjaik a demokrácia lehetőségével, kezdik értékelni a szabadságot és ami a legfontosabb: kezdik megtanulni, hogyan kell élni a demokrácia adta lehetőségekkel. Aki ismeri a mozgalmak harcának íratlan törvényeit, az jól tudja, hogy ha valakit egy cél érdekében mozgósítani tudunk, az már nincs messze attól sem, hogy gondolkodása megváltozzék, elfogadja a demokrácia eszméit, amelyeknek eleinte talán öntudatlanul lett harcosa. De a mozgalmak törvényei arra is megtanítanak minket, hogy nem lehet mindenkit egykönnyen harcba vinni. Sőt, a széles tömegek — különösképpen ma, mikor még alig ocsúdtak fel a fasizmus hatása alól, — inkább hajlanak a közönyre, mint a cselekvésre. Márpedig, ha a tömegszervezetek valóban a tömegek szervezetei akarnak lenni, akkor ilyen tömegekre is számítaniok kell. És ha nem jönnek harcolni, ám jöjjenek szórakozni, sportolni! A közös szórakozás, a közös sport lesz a kötelék, amely egységbe fűzi majd a közönyösöket. Az egységnek puszta megteremtése is kiváltja a tömegek aktivizálását. A szórakozás és sportolásban összeszokott emberek okvetlenül ráébrednek arra, hogy problémáik közösek és a problémák megoldásában is részt kell venniük. Az asszonyok ellátási gondjai, az ifjak pályaválasztási, elhelyezkedési problémái egyetlen gondolatra terelik az eddig közönyös tömegeket: a helyzeten változtatni kell, a gondokra megoldást kell találni. És nincs az a közöny, amelyiken át ne hatolna előbb-utóbb a felismerés: a változást csak az ország újjáéledése hozhatja meg. A romok és a szemét eltakarítása az utcákról, az elpusztult üzemek, lakóházak újjáépítésének szüksége nyilvánvaló. Innen már csak egyetlen lépéssel kell továbbmenni, hogy eljussunk a közlekedés és a vasút helyreállításához, a mezőgazdaság géppel és szerszámmal való ellátásának problémájához, így tudjuk majd a fasizmustól megfertőzött óriási rétegeket nemcsak megközelíteni, hanem az ország érdekében építőmunkára is mozgósítani. Az egység gondolata éppen az egységes szervezeteknek az újjáépítésben való szerepe miatt sem ilyen területen sincs ínyére a "reakciós mesterkedéseknek. Világos tehát, hogy az egységbontásnak ezer és egy formájával találkozunk és fogunk még találkozni azokon a területeken, ahol az egység gondolata hódítani kezd. A mi pártunk következetesen küzd ezek ellen a törekvések ellen és a maga részéről a magyar ifjúságot, a magyar asszonytársadalmat éppen a magyar nép érdekében külön pártcsoportokkal nem szándékozik felaprózni. Be kell látnia mindenkinek: a tömegek mozgósítását elsősorban a különféle egységes demokratikus tömegszervezeteken keresztül lehet legjobban végrehajtani. Az ezekben dolgozó elvtársaink sokszor heroikus munkát végeznek, amikor a közönynek egész tengerével veszik fel a harcot. Ezzel szemben a jó munka itt hatalmas tömegeket mozgósíthat és nagy eredményeket érhet el. Az országnak az újjáépítés lázában kell égnie. A tömegszervezeteknek kell az újjáépítésben, a vasutak megindításában, a romok eltakarításában és a rombadőlt házak és gyárak felépítésében, a legszükségesebb szerszámok és gépek előállításában a végrehajtó szervekké válnak. A demokratikus szervezetek első feladata ma tagságuk, egységét még szorosabbra fűzni és friss lendülettel, elevenen nekilátni a munkának, az építésnek. Kende István Amerika békés és együttműködési éllap a Szocjetunióvel Churchill a választásokon a konzervatívok ellenfeleinek erősödésével számoló Kormányválság Olaszországban Trump amerikai elnök rendkívüli követei befejezték munkájukat. Davies már vissza is érkezett Washingtonba, Hopkins még vasárnap is tárgyalt a moszkvai amerikai nagykövetség tagjaival, de rövidesen ő is hazaindul. A két különkiküldött nemcsak a hármasértekezletet készítette elő, hanem valószínűleg lényegbevágó kérdésekről is tárgyalt. Érdekes, hogy Londonban éppen Davies, a Szovjetunió volt moszkvai követe tárgyalt, Moszkvában viszont Harry Hopkins, aki Rooseveltnek személyes barátja volt és a roosevelti vonal egyik leghatározottabb és legjelentősebb képviselőjének tekinthető. A tárgyalók személye és 8. sajtóbeszámolók is arra engednek következtetni, hogy a három nagyhatalom együttműködése egyre szorosabbá válik és különösen kedvezően alakul a viszony a nagy unió, a Szovjetunió és az USA között. Grew amerikai helyettes külügyminiszter nyilatkozata, miszerint nincs érdekellentét az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, a mai helyzetben túlmegy a szokásos hasonló nyilatkozatokon. Nyugodtan hozzátehetjük, hogy nemhogy érdekellentét nincsen, hanem messzemenő érdekközösségről is beszélhetnénk. Bossevoli nyomdokában Ennek szimbóluma a newyorki Szovjet Amerikai Barátság Nemzeti Tanácsa által rendezett nagygyűlés, amelyen Triniter elnök, Brettinius külügyminiszter, Gromiko amerikai szovjet nagykövet és több vezető személyiség üdvözlőtáviratait olvasták fel. A gyűlés összes szónokai kiemelték az Egyesült Nemzetek összetartozását, különösképpen a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között fennálló szoros baráti kapcsolatokért. A helyzetre azonban villanásszerű fényt vet az amerikai demnorcrata képviselők sajtóértekezlete, ahol néhány igen kényes kérdésre kellett választ adni. Ugyanis Coffee és Delasy demokrata képviselők, a csoport vezetői levelet intéztek Grew államtitkárhoz, amelyben többek között megkérdezték: váljon az Egyesült Államok nem, távolodtak-e el Roosevelt politikájától abban a tekintetben, hogy rendezni kívánja a két szövetséges között esetleg felmerülő nézeteltéréseket, nem válik-e függvényévé a brit külpolitikának és nem folytat-e szovjetellenes politikát. A képviselők kijelentették, hogy az államtitkár határozottan nemleges választ adott ezekre a kérdésekre és különösen hangsúlyozta, hogy semmiféle bonyodalom nem merült fel az USA és a Szovjetunió között. Coffee kijelentette az újságírók kérdéseire, hogy az USA nem követi Nagybritannnia külpoltikáját. Egy másik demokrata képviselő szerint az Egyesült Államokra a döntőbíró szerepe hárul. Szóba került a lengyel kérdés is és ezzel kapcsolatban az a tény, hogy az USA külügyminisztériumában szovjetellenes felfogású elemek vannak. Ezek sértegetik a Szovjetuniót, amit az amerikai nép nem hajlandó tűrni. A szovjetellenes elemek közé számít, jók elsősorban a kartellek képviselőit és a lengyel menekültek nagybirtokaiban érdekelt bizonyos más csoportokat. Ami „a lengyel menekültek nagybirtokaiban érdekelt“ elemeket illeti, itt természetesen nem a rozs- és krumplitermelő nagybirtokokról van szó, hanem azokról a nagybirtokokról, amelyek alatt a földben petróleum húzódik meg, Strij, Drohobicz és Boryslav környékén. Ne felejtsük el, hogy Roosevelt népszerűségét annak köszönhette, hogy határozottan és energikusan vitte a harcot az amerikai nép nagy tömegei érdekében a Rockefeller-féle olajtröszt, a Morgans féle acél- és villamossági tröszt, valamint Fordék és más nemzetközi érdekeltségű trösztök ellen. A trösztellenes politikának csak egyenes függvénye volt a Roosevelt keülpolitikája, amely az intervencionizmusban csúcsosodott fel. Az amerikai demokrata, képviselők pártjuk nagy vezérének, Rooseveltnek a szellemében járnak el, amikor ezeket a kérdéseket nyilvánosságra hozzák és nemcsak felgöngyölik a kérdéseket, hanem azokra határozott választ is adnak. Ne felejtsük el, hogy a demokrata párt 19'8-ig többségi, tehát vezető pártja marad Amerikának, a nagy trösztök érdekeit képviselő republikánusokkal szemben. Az egyik demokrata vezető politikus hangsúlyozta, hogy a demokrata képviselők csoportja nem Sovjetbarát hanem egyszerűen Amerikai tarát, amikor békét és együttműködést óhajt a Szovjetunióval és a szovjetellenes mesterkedések megszüntetését kívánja. Sim Fracisco és a Levante Zsukov, az Izvesztija samfranciscói tudósítója írja lapjának: „Számot kell vetni azzal, hogy Szíria és Libanon olyan államok, amelyek sajnos, még ma is más erősebb hatalmak politikájának tárgyai, olyan hatalmakéi, amelyeknek a Közel-Keleten nagy politikai, gazdasági és katonai érdekei vannak. Ez az oka annak, hogy a két kis ország és Franciaország között kitört viszály kilép eredeti kereteiből .. Éppen ezért — hangsúlyozza Zsukov, illetve az Izvesztija — szükséges, hogy a nagyhatalmak közbelépjenek. Az amerikai lapok hibáztatják a francia politikát. Némely újság azonban kétségeket támaszt afelől, hogy teljesen jogos-e az angol politika. A Newyork Post vezércikkeiben hevesen bírálja az Egyesült Államok helyette® külügyminiszterét és azt veti szemére, hogy egyszerűen elfogadta az angol álláspontot a közel keleti viszályban. Zsukov utal arra a nyilatkozatra, amelyet fentebb idéztünk és megállapítja, hogy Grew szerint az Egyesült Államok nem követnek közös "angel"meriteái" politikát a Szovjetunióval szemben. Szíriában és Libanonban a helyzet nyugvópontra jutott. Az angol katonaság leváltja a franciát, a francia polgári személyeket a csapatokkal együtt brit védnökség alá helyezik. A polgári személyeiket az egész országból Beirutba, külön átmenő táborba szállítják. A három nagyhatalom együttműködésének egyik fontos állomása, hogy a szövetséges Ellenőrző Bizottság, amelynek tagjai angol részről Montgomery, szovjet részről Zsukov, az USA részéről Eisenhower, Berlinben megtartotta első ülését. Háborús bűnösök A háborús bűnösök ügye, úgy látszik, már külön rovattá alakul ki. Regisztráljuk röviden az idevonatkozó híreket. Pétain már törvényszék előtt áll és a Felszabadítani Bizottság követeli azonnali elítélését. Pétain kijelentette, hogy legjobb tudása szerint Franciaország érdekében cselekedett és nem sajnálja, amit tett. Kollégája, Hácha, Csehszlovákia elárulója a napokban kerül törvényszék elé. Werner Bestet, Dánia náci főbiztosát Capri szigetéről repülőgépen vitték Londonba. Ez a náci a legetnikusabban „elméleti és tudoményos” érvekkel alapozta meg a német „Grossraum”-politikát. A háborús bűnösök ügyével foglalkozó értekezlet harmadik ülésén megtárgyalták a szökések megakadályozására alkalmas intézkedéseket és tervbe vették a japán háborús bűnösök névsorának összeállítását. Nem lep meg senkit, hogy elhatározták: külön központi irodát állítanak fel a háborús bűnösök elleni bizonyítékok összegyűjtésére. Ez az elhatározás csak dicsérendő, csak vigyázzunk, hogy az iroda bürokratikus formaságokkal ne szabotálja el a kérdést. Ki lesz Bonom flórija? Olaszországból kormányválság híre érkezik. A hat olasz politikai párt képviselői hétfőn tárgyaltak az olasz kormány összetételéről. A Nemzeti Felszabadítási Front tágabb képviseletet követel a kormányban ésfenni szocialista vezért szeretné látni a miniszterelnöki székben. A jobboldali pártot-: hajlandók Bonomit támogatni, de elfogadnák Gaspari miniszterelnöki kinevezését is — mondja egylondoni távirat. Nemi kinevezése nagymértékben hozzájárulna a trieszti kérdés megoldásához a békülékenység szellemében. Az olasz politika meglehetősen nehéz helyzetben van, mert hiszen tekintettel kell lenni bizonyos olasz nemzeti érzékenységekre is, de feltétlenül fel kell számolni a fasiszta olasz imperializmus világháború utáni vívmányait. ★ Amikor világviszonylatban és európai viszonylatban is mindenütt a nemzetközi megbékélés jeleit látjuk és üdvözölhetjük az érdekeltek törekvését a szabad nemzetekhez méltó demokratikus és békés rendezésekre, atavisztika is birgyutógnak hot az Amos című spanyol lap követelése, amelyet a moszkvai rádió idéz. A lap nem kevesebbet követel, mint európai blokkot a Szovjetunió ellen!!! A blokkban valamennyi állam vegyen részt, természetesem a Szovjetunió kivételével. Németországot majd „alkalmas pillanatban" vennék fel a többi állam közé. Hogy melyik pillanat az alkalmas, arról hallgat a spanyol lap. „Hitlernek spanyol szekértolói a szövetségesek győzelmének pillanatában, az európai békés fejlődés kezdetén alkalmasnak találják azt, hogy támadást intézzenek a Szovjetunió ellen, amely megmentette az európai civilizációt a fasizmustól. A német tőkének spanyol befolyása miatt nem csoda — fejezi be kommentárját a moszkvai rádió —, hogy Francóék továbbszolgálják német klienseiket. Markos György SZOVJETUNIÓ CHARKOVBAX VOLT AZ ÜZEM, 1941 őszén az líraiba helyezték át. Nehéz idők voltak. A lakás és az élelmezés nem volt kielégítő, de ez nem kedvetlenítette el a munkásokat. Folytatták a munkát, sőt különmunkát vállaltak. Rövid idő alatt az új helyen megszervezték a harckocsik tömegtermelését. Az Uralba érkezés után egy hónappal a gyár már újból szállított a Vörös Hadseregnek. A háború folyamán az üzem meghatszorozta termelését. Ezeket mondotta Maszarev igazgató most, amikor a 183. ural harckocsigyárnak a 35.000-ik harckocsi leszállítása alkalmából megengedték, hogy Sztálin nevét viettse. Az üzemet a nemzeti háború rendjének első osztályával tüntették ki. Megindult az angol választási harc Cripps: Az angol közvélemény szovjetbarát Churchill hétfőn este rádióbeszédet mondott, mellyel megnyitottaa tulajdonképpeni választási hadjáratot. Az angol miniszter,elnök elkeseredett támadást intézett a szocialista politika ellen. Sajnálattal állapította meg, hogy a szabadelvű párt is követte a munkáspártot és kilépett a pártközi kormányból. A szabadelvűek engedtek annak a kísértésnek, hogy az alsóházban bármily áron is, több mandátumot szerezzenek, — mondta Churchill, beismerve ezzel, hogy a választásokon a konzervatívok ellenfeleinek erősödésével számol. Churchill végül kijelentette, hogy a szabadelvűek és a kormány között nem volt akkora űr, mint közte és a szocialisták között. Stafford Cripps munkáspárti vezér kijelentette, hogy az angol-orosz-probléma, ma Nagybritanala legfontosabb kérdése. Az angol közvélemény túlnyomó része a Szovjetunióval való barátságot és együttműködést kívánja. A munkáspárt legfontosabb feladata, hogy ezt az irányzatot minden erejével támogassa.