Szabad Nép, 1948. szeptember (6. évfolyam, 200-225. szám)

1948-09-21 / 217. szám

KEDD, 1948 SZEPTEMBER 21 SZABAD NÉP Az állami üzemek szanálásáról és a tervszerű önköltségcsökkentésről beszélt Kossa István elvtárs a századik villamosított falu ünnepségén Ilyen sokadalom még soha nem volt hátrányllni. Az ünneplőbe öltö­zött emberek már délelőtt gyülekezni kezdtek a Fő­ téren, pedig az ünnep csak délután kezdődött. Megmoz­dultak a környező községek is — már kora reggel megindult a szekér, karavánok özönlése a kis Somogy, megyei falu felé, hátrány — a századik falu, amelynek a magyar népi demokrácia adott villanyfényt. A felállított vil­­lanyoszlopokon ott csillogtak a lámpák.­­Estére már kigyulladt a fény az első ötven lakásban, ahová már eddig bevezették az áramot. — Éljen Kossá, éljen Kossá — morajlik az érkező miniszter felé négyezer paraszt hangja. Szimbólum ez az esemény: a munkásból lett kommunista iparügyi miniszter vil­­lanyt ad saját szülőfalujának, a dol­­gozó parasztoknak. Kossa elvtársai elhalmozták aján­dékokkal, majd Varga László tanító nyitotta meg a nagygyűlést. Kossa elvtárs a közönség nagy lelkesedése közben lépett a mikrofon elé. Végül a szövetkezeti kérdéssel fog­lalkozott Kossa elvtárs, majd meg­köszönte, hogy szülőfaluja díszpol­gárrá választotta. — Előlegezett bi­zalomnak tekintem ezt és arra tö­­rekszem, hogy kiérdemeljem Látvány és az ország többi dolgozójának bi­zalmát. Kossá István: A hároméves terv végéig 350 tanit villamosítunk — A nagytőkések, nagybirtokosok Magyarországa — kezdte beszédét Kossá István elvtárs — 3300 köz­ségből mindössze 1300-at villamosí­tott. Természetesen mi sem tudjuk 50 esztendős bűnös mulasztását má­ról-holnapra eltüntetni, de már az első hároméves tervben 350 köz­­ségbe vezetjük be a villamosáramot és ezzel elősegítjük azt, hogy a magyar falu behozza elmaradott­ságát. Kossa elvtárs ezután az államosí­tott üzemek helyzetének ismerteté­sére tért rá: „ A gyárak, az üze­­mek államosítása után fel fellett építenünk a magyar ipar új szerve­­zetét is. Ennek egyik legdöntőbb fel­adata, hogy rendbehozza e v­álala­­tok pénzügyeit. Az államosított gyá­rak közül 235 volt orvítt­, amelyik deficittel küzdő­­. Ebből gyors in­tézkedésekkel él-et már szanáltunk, 69 pedig már hasznot is hajt. Hátra van még 105 vállalat. Az iparügy, a mi­nisztérium az iparigazgatóságokkal együtt vállaltaa azt, hogy ezeknek jórészét november közepéig, de legkésőbb­ ez év végéig ráfizetés­­mentes vállalattá teszi. Tervszerű önköltségcsökkentést Ezután Kassa elvtárs rámutatott, hogy ennek döntő feltétele az ön­költség csökkentése. Ez eddig egyik központi jelszavunk volt, de az, amit ezen a téren tettünk, semmiképp sem eléig. Az önköltségcsökkentési moz­galom eddig ötletszerű volt, nem volt benne tervszerűség. — Most már ezen a téren is tettünk egyet s mást- idáig 250 üzemben pontosan kidol­goztuk az önköltség csökkentésének tervét. A Salgótarjáni Gépgyár­­ vál­lalta, hogy a tűzhelygyártás ön­költségét 7.5 százalékkal, a Buda­foki Zománcgyár a háztartási edény önköltségét 8.5 százalékkal, a Nemé­­nyi Papírgyár a papíráru önköltsé­gét 12 százalékkal, a Hazai Fésűs, fonó a gyapjúszövet önköltségét 91 százalékkal csökkenti. Ezt az akciót feltétlenül ki fogjuk szélesíteni. A teljesítménybér helyes kimunkálása . Kossa elvtárs hangsúlyozta, hogy az önköltség csökkentésével szorosan összefügg a teljesítménybér helyes kimunkálása is. — A normák alapján fizetett bérek emelkedése — mondo­ta — nem lehet nagyobb, nem lehet több, mint a mu­nkateljesítmény, illetve a termelé­kenység emelkedése. Ennek ellenke­zője az önköltség csökkentésére irá­nyuló törekvésünket semmisítené meg. A teljesítményi normák alkal­mazása terén sajnos többhelyütt sú­lyos hibák történtek. Az egyébként heljes t©ljes­tményű normákat meg nem engede­tt pótlékkal alkalmazták és e pö­ldök utalványozására olyano­kat hatalmaztak fel, akik ezzel fele­­lőtlenül visszaéltek. Sokhelyütt mu­lasztások történtek a munkadarabok átvételével kapcsolatban is s így egyesek vagy bizonyos munkacsopor­tok alacsonyabb teljesítményekért, aránytalanul magasabb kérésé­hez jutottak. Ezért fontos feladatunknak kell tekinteni, hogy megakadályoz­zunk minden ilyen bérvisszaélést. A szakmunkás-képzés kérdésére rátérve elmondotta Kossa István, hogy a fontos nagyipari üzemek mel­lett tanoncotthonokat és tanműhelye­ket szervezünk és ezekben elsősorban a faluról jelentkező, ipari szakmun­kát elsajátítani akaró ifjúságot he­lyezzük el. Kormányzatunk még eb­ben az esztendőben mintegy 10 mil­­lió forintot fordít erre a célra. Mun­kások az ipar vezetésében — Mindezeket a feladatokat — emelte ki ezután Kossa elvtárs — csak becsületes, demokratikus felfo­gású, népéhez és osztályához hű ipari vezetőkáderekkel lehet megol­dani. Éppen ezért vált szükségessé, hogy megtisztítsuk a Bán­, Kelemen- féle korszak alatt reakciós elemekkel telített iparügyi minisztériumot. E tisztogatás eredményeképpen 700 al­­kalma­zott közül kétszázat eltávolí­tottunk. Ugyanakkor a magyar ipar ezérkarába, az ipari közponokba, ipari igazgatóságokba a nemzeti vál­lalatok vezető pozícióiba és magába a minisztériumba is a munkásosztály legfejlettebb elemeit mind fontosabb munkakörhöz juttattuk és fogjuk jut­ latni. Ezzel az iparügyi minisztériu­mot is a magyar demokrácia egyik erős fellegvárává építjük ki. Apró elvtárs felszólalása Kossa elvtárs beszéde után kiosz­totta a 71 legjobb munkát végző villanyszerelőnek mérnöknek az el­ismerő oklevelet és pénzjutalmat A jutalmak kiosztása után pedig Apró Antal elvtára, a szaktamács főtitkára beszélt. — Erről a nagygyűlésről köszönöm meg a falu dolgozóinak. — monet többek között Apró elvtárs —, hogy jó munkával biztosították a falu és város dolgozóinak a kenyerét. A falu mintagazdái méltán sorakoznak fel a városi élmunkások mellé. E­zu­tán Apró elvtárs a paraszt­­fiatalságnak a honvédségben való részvé­teléről beszélt, majd öt mun­kást élmunkás jelvénnyel tüntetett ki. A gyűlést Tömpe István elvtárs a megye alispánja zárta be, majd a község lakossága reggelig tartó bá­lon, — ahol már villany világított — ünnepelte a kigyulladt fényt. Követendő példa: Tízmillió forintot takarított meg az ÁVIRT két távvezeték építésénél Több mint tízmillió forintot taka­­rított meg az ÁVIRT vezetősége és műszaki személyzete azzal, hogy nem elégedett meg „a szabályos“ eljárással, hanem megkereste annak a módját, hogyan lehet minél keve­­sebb pénzzel, minél nagyobb ered­ményt elérni. A hatalmas megtakarítást az AVIRT egyik legnagyobb beruházá­sánál, az ajka—győri és a mátra—diós­győri 100.000 voltos távvezeték építésénél érte el. Ezt a vonalat eredetileg — az első tervek így is szóltak, — úgy akar­ták megépíteni, hogy az áramot egy oszlopon függő hat vezeték szál­lította volna. Közben megtudták, hogy külföldön ennél sokkal olcsóbb eljárással dolgoznak. Azonnal le­állították az elkezdett munkát, egy mérnök kiutazott s a helyszínen vizsgálta meg az új rendszer elő­nyét. Kiderült, igazak a hírek. Ha a hat vezetékes megoldás helyett két, egyenként háromhuzalos távvezeté­ket építenek, nemcsak pénzt takarí­tanak meg, hanem — mivel a két vezetéket különböző helyeken lehet lefektetni, ?— kétszer annyi területet tudnak bekapcsolni az áramellátásba. A számítások mindenben igazolták az új eljárást: az ajka—győri táv­vezetéknél 4,400.000 forintot, a mátra —diósgyőri távvezetéknél 6,300.000 forintot takarítottak meg. Még egy eredménye van az újítás­nak: a megtakarított tíz millió fo­rintot újabb fontos beruházásokra tudják fordítani. Különösen figyelemreméltó az AVIRT eljárása azért is, mert a megtakarítást olyan beruházásnál érték el, amelynek költségvetését elő­zőleg már letárgyalták, sőt már meg is kezdték a munkát. Példamutatás ez minden üzem­ számára! A vasúti vontatás dolgozói az őszi csúcsforgalom zavartalan lebonyolításáért Az idei erős őszi csúcsforgalom za­vartalan lebonyolítása érdekében a MÁV vontatási szolgálatánál dolgozó vasutasok is megtettek miniden intéz­kedést. Miután sikerült a mozdonyok számát mintegy kétszázzal megnö­velni, a nagyok forgalom beálltáig, előre gondoskodtak arról is, hogy a vontató járművek részére elegendő mennyiségű üzemanyag (szén, víz, olaj stb.) rendelkezésre álljon, ne­hogy a legnagyobb forgalom idején esetleg­­ezek hiánya m­ia­tt fennaka­dás történjék. A megnövekedett mozdonypark­hoz megfelelő munkaerőről is gondoskodott a SMÁV igazgató­sága. Ezek a vontatási műhelyekben a mozdonyok karbantartásánál dolgoz­nak, illetve a mozdonyokon utazó szolgálatot végeznek, mint mozdony­vezetők és fűtők. A mozdonyvezetők és a fűtők a vasútnál a vonat indu­­lása előtt rendes körülmények között is már órákkal előbb jelentkeznek szolgálatra, hogy ez idő alatt a moz­donyokat az utakra előkészítsék. •­­ Erre az úgynevezett előkészítési munkára is normaidőket állapí­tottak meg; a vasutasság most mindent elkövet, hogy ezeket a normákat be is tartsa. A fűtőházak dolgozói és a mozdony­személyzet a mozdonyok jó karban­tartására minden lehetőt elkövetnek, hogy a mozdonyokat minél hosszabb ideig lehessen használni anélkül, hogy azoknál üzemzavar következ­nék be. A Kisszálltmányozók Országos Egyesülete népes taggyűlésén elha­tározta, hogy követi a vasutasok példáját és a szállítási munkásokkal együtt az egész országban hatásosan közreműködik a négy és félnapos kocsiforduló sikere érdekében. M­unkaverseny­ben többet, jobbat a magyar dolgozóknak Mai a VEGYICIKKEK GYM» LEHES VINCE R.-!„ BUDAPEST X.. XHDJ-ÜIC« 116. DOLGOZD! VÁLSÁGBAN VAN-E AZ ÜGYVÉDI PÁLYA? SOKAT hallunk az utóbbi idők­­­ben az „ügyvédi pálya vál­ságáról“. Vájjon beszélhetünk-e erről, s ha igen, mit jelent ez a sokat emlegetett „válság“? Semmiképpen sem azt, hogy az ügyvédi pálya a népi demokráciá­ban pusztulásra kárhoztatott fog­lalkozási ággá válik. Hiszen az életviszonyokat most is — akár­csak a szocialista gazdálkodásban — szabályozni kell, ügyvédekre te­hát szükség van. A probléma mag­ja nem is ez, hanem az, hogy új erkölcsű, más világnézetű ügy­védek kellenek, olyanok, akik a kapitalizmus építése helyett a szo­cializmus építésén dolgoznak. Maguktól a jogászoktól lehet lépten-nyomon hallani: az állam­ról, a jogról vallott elavult isme­reteikkel nem tudják megmagya­rázni a társadalmi jelenségeket és viszonyokat. A régi szemlélet, mely a jogtudományt önmagában és önmagáért létező tudománynak fogta fel, elavult: a jogtudo­mányt egyedül úgy lehet helyesen felfogni, mint a társadalomtudo­mány egyik ágát. A­z is tudott dolog, hogy az ügyvédi pályán sokkal ki­­áltóbban jelentkezik a tőkés gaz­dálkodó kettős: álszent és leple­zetlenül kegyetlen „etikája“. A kapitalista jogrend ügyvédje „ma­gánéletében“ tiszteli azt az erköl­csi szabályt, amely tiltja a hazug­ságot, tiltja azt, hogy például se­gítséget nyújtson a szökésben a gonosztevőnek. „Hivatalban“ azon­ban mindez nem tilos számára, a tőkésvilág ügyvédi etikája nem ítéli el, sőt elismeréssel adózik annak az „ügyes“ védőnek, aki a gyilkost­­— például elmebeteggé nyilvánítás kieszközlésével — ki­vonja az igazságszolgáltatás alól. Az effajta „etikát“ odatemethet­jük a rothadó tőkésvilág egyéb intézményei mellé. A népi demo­kráciában nincs kétféle erkölcs: magánéletben, mesterségben egy­aránt csak egyfajta uralkodhatik, a népi demokrácia erkölcse-A­ T­EG kell barátkoznia az ügy­­védnek a kereseti viszo­nyokban bekövetkezett és folyta­tódó változásokkal. A múltban az ügyvédek nagyobb csoportja prole­társorban tengődött, míg a „kivált­ságos kevesek“, akik a nagy vagyo­nok árnyékában serénykedtek, az általuk segített tőkések prédájá­ból olyan vagyonokhoz jutottak, amilyeneket munkával megkeresni lehetetlenség. Ennek a világnak befellegzett: a jövőben az ügyvéd csak a valóban munkájával meg­szolgált, tehát reális munkadíjat kaphatja. Az ügyvédség átnevelését, ezek­nek az erkölcsi követelményeknek minél előbbi gyakorlattá válását a társadalmi valóság, a politikai, gazdasági életviszonyok biztosan ugyan, de kissé lassan formálják. A dolgozók társadalmának — de igazi érdekük szerint maguknak az ügyvédeknek is — gyorsabb ütemű átalakulásra van szükségük. "CÍ­NNEK az átalakulásnak egyik praktikus eszköze a nálunk eddig teljesen ismeretlen ügyvédi munkaközösség. Itt nem üzleti társulásról van szó, az ügy­védi munkaközösség elsősorban minőségi változást jelent a régi ügyvédi típushoz képest. Egy ilyen ügyvédi munkaközös­ség már nálunk is alakult, s re­mélhetőleg hamarosan újabbak születnek. Úttörő szerep vár rájuk, hiszen külső ellenőrzés mellett úgyszólván reflektorfényben mű­ködnek. Mi az ügyvédi munkaközösség lényege? Elsősorban: az ügyféllel nem egy ügyvéd, hanem egy testü­let áll szemben. A munkaközösség­nek titkára van, aki minden ügyről tud, ő osztja ki az ügyeket — a közérdek elsődleges szempontja szerint — valamelyik ügyvédre. Alaptalan, vagy olyan ügy védel­mét, amely a népi demokratikus felfogással, a demokratikus közvé­leménnyel nem áll összhangban, el­utasítják. Az ügyvédi munkaközös­ség gyakorlatában megvalósul az eddig többnyire csak frázisként hangoztatott jelszó. Az ügyvéd az ügy első bírája. Ilyen körülmények között természetesen a munka­­közösség, illetve annak egyik tag­jának állásfoglalása a hatóságok felé is bizonyos garanciát jelent, hiszen az ügyvéd és ügyfél közt nem az „összepaktálás“, a cinkos­ság jelenti a viszonyt. A munka­­közösség működése véget fog vetni annak a babonának is, hogy a vé­delem eredményes ellátása egy ügyvéd személyéhez vatt kötve. A/I AGUK a tisztességes szán-L’Á­dákkal jelentkező ügyfelek is rá fognak jönni: nagyobb bizto­síték ügyük helyes ellátására, ha azt egy állandó, mindenfelé elis­mert testület ellenőrzése mellett, annak legmegfelelőbb tagja fog­lalkozik a helyesen értelmezett s a demokratikus érdekeket nem sértő védelemmel. Az ügyvédi munkaközösségekben a nyilvános­ság, az ellenőrzés és a bírálat — az újszellemű ügyvédi kamarai ve­zetőség állandó felügyelete mel­lett ki kell nevelődnie annak az új etikájú ügyvédgárdának, mely­hez a dolgozók ügyes-bajos, peres dolgaikban megbecsüléssel és biza­lommal fordulnak. Az újtípusú ügyvédben a dolgozók munkatár­sukat fogják látni, akinek a népi demokrácia gazdasági rendjében a dolgozók életviszonyainak rende­zése, biztosabbá, egyszerűbbé té­tele feladata. F. S. a Ganz Vagongyár tisztviselői a 48 órás munkahétért A Ganz Vagong­yár három aszá­lyának tisztviselői aláírásukkal el­látva az alábbi határozatot juttatták el szerkesztőségünkbe: „A VfIS és gépipari kollektív szerződés a rendes munkaidőt heti 48 órában állapította meg. A szer­­ződés 5-ik paragrafusa azonban módot ad arra, hogy az érdekeltek kérjék a munkaidőnek heti 44 órában való megállapítását. Ebben az esetben a határozat meghozat­a­láig az addigi gyakorlat marad érvényben. Mi, átérezve azt a fontos szere­pet, amely vállalatunk termelésé­­nek fokozásában és az ország újjáépítésében a magrínalkalmazot­­takra hárul elhatároztuk, hogy a rendeletben biztosított jogainkkal élni nem kívánunk és a jövőben a vállalat műszaki és fizikai dolgo­­zóival azonosan mi is heti 48 munkaórát fogunk teljesíteni. Személyzeti osztály, Bérelszámolás, Főkönis Veleség". Felhívás! Mindazon műn­él­­a szolgálatos baj­társaink, kik a szobi 107/11, a he­­vesi 107/15, továbbá az ismeretlen tábori számú ruszinarkói (fia) szá­zadban Lavocne-ében Rozsnyai Sándor (Sajószentpáter­i lakos) százados beosztásában teljesítettek szolgála­tot, sürgősen közölték címüket. Ne­vezett mostanában jött haza azaz fogságból és ellene az eljárást már folyamatba tettük. Daru Simon, Weisz Aladár. Cím: Daru Bpeat, VI., Jókai­ utca 16. Érdemes ma ma h­allgatni! Budapest I-en, 19.00 órakor Szakszervezeti Tanács kultúrosztálya műsorát. Verssel, dallal és szerszámmal Szerkeszti: Kertesz László.

Next