Szabad Nép, 1950. április (8. évfolyam, 77-100. szám)
1950-04-07 / 81. szám
4 SZABAD NÉP PÉNTEK, 1950 ÁPRILIS 7 Harc a nemzeti függetlenségért és a békéért 3aurice Thorez elvtárs főtitkári beszámolója a Francia Kommunista Párt XII. kongresszusán A Francia Kommunista Párt április 2-től 7-ig tartotta XII. kongresszusát. A kongresszus első napján Thorez elvtárs ötórás beszédben adta elő főtitkári beszámolóját, melyben elemezte a Thorez elvtárs a Tájékoztató Iroda 1947. évi határozatából indult ki és rámutatott, hogy a nemzetközi helyzetnek abban foglalt elemzése mindenben helyesnek bizonyult. 1947 szeptembere óta az erőviszonyok tovább eltolódtak a béke, a demokrácia és a szocializmus javára. De ha a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetet vizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy az Egyesült Államok terjeszkedő és hódító politikája mind brutálisabb lesz. A Monroe-elvet, mely szerint „Amerika az amerikaiaké", a Truman-elv váltotta fel, mely szerint már „az egész világ az amerikaiaké”. A Marshall-terv és az Atlanti Egyezmény súlyos következményekkel járnak: a marshallizált országok fokozódó elszegényedését, a fegyverkezés lázas fokozását vonják maguk után. Az Atlanti Egyezmény a benne részvevő nemzeteket elviselhetetlen katonai kiadásokra szorítja, melyek Franciaország számára közel 600 milliárd frankot tesznek ki. A dolgozók sorsa mind nehezebb. A háború előkészítése szükségképen a munkásmozgalom és a demokratikus mozgalmak elnyomásával jár. De sem a nyakló nélküli hadianyaggyártás, sem a Marshall-terv nem teszik lehetővé az amerikai tőkések számára a válság kikerülését. És ezszöges ellentétben az imperialisták táborának helyzetével, a béke tábora szakadatlanul erősödik. A Szovjetunió hatalma folyton nő. Súlyos veszteségei, az óriási áldozatok ellenére, melyeket a háborúban hozott, a Szovjetunió erősebb, mint volt. Thorez elvtárs felsorakoztatta hallgatói előtt a Szovjetunió háború utáni fejlődésének gazdasági, kulturális és erkölcsi tényezőit. Ismertette a munkások és kolhozparasztok életszínvonalának, a munka termelékenységének emelkedését, amelynek következtében a haloom befejezése óta az árakat már háromszor lehetett csökkenteni. Ezzel szembeállította azt a nehéz helyzetet, amely ma Franciaországban és a többi kapitalista országban sújtja a dolgozókat. A háborúra készülő amerikaiak atombombát gyártanak és tárolnak és ezért a szocializmus országa is kénytelen atombombát gyártani. Érthető, hogy emiatt a háborús uszítók táborában nagy a riadalom. De a béke hívei szemében az a tény, hogy a Szovjetunió birtokában van az atomfegyvernek, a béketábor egy győzelmét jelenti. A Szovjetunió békepolitikájának alapja a szocialista rendszer maga, mely mentes a kapitalista rendszer belső ellentmondásaitól. Ezért — mondotta Thorez elvtárs —, amikor kényelmetlen kérdéseket akartak nekem feltenni, nyugodtan válaszolhattam, hogy a Szovjetunió sohasem volt és sohasem lehet agresszor. A Szovjetunió rendületlenül hű marad ahhoz a békepolitikához, melyet Lenin a Nagy Októberi Forradalom első napján meghirdetett. Lenin és Sztálin mindig hangsúlyozták, hogy a szocialista rendszer és a kapitalista rendszer egymás mellett való békés fennállása lehetséges. Tovább elemezve a béke táborának többi tényezőjét, Thorez elvtárs a népi demokráciákról beszélt, melyek a Szovjetunió önzetlen, testvéri támogatásával nagy fejlődést tettek meg. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása a béke táborának nagy sikere. A demokratikus Németországban felszámolták a fasizmus gazdasági és politikai alapját. A munkásosztály van hatalmon. A berlini kormány megérti a francia nép aggodalmait és elismeri, hogy a német népnek, minden lehetőség szerint, jóvá kell tennie, amit Hitler és a nácik Franciaország nemzetközi helyzetet, ebben Franciaország különleges helyzetét és kijelölte azokat a feladatokat, amelyeket a Pártnak a békéért folyó harcban meg kell oldania. zel összefüggésben az USA belső rendszere fasizálódik. Az USA más országokban is a legreakciósabb és a fasiszta rendszereket támogatja és azt akarja, hogy Franciaországban is olyan rendszabályokat vezessenek be, melyek a fasizmus útját készítik elő. A Tájékoztató Iroda második értekezlete leleplezte Tito és bandája áruló politikáját és megmutatta, hogy ezek az ellenforradalom rohamcsapatát alkotják az imperializmus szolgálatában. Tito fasiszta diktatúrát vezetett be Jugoszláviában. Az imperialisták két különleges feladatot osztottak ki neki. Az egyik abban áll, hogy a hasonszőrű árulókkal összeesküvéseket szőjjön a népi demokráciák ellen, a másik abban, hogy zavart keltsen a nemzetközi munkásmozgalomban és a világot átfogó békemozgalomban. De mindkét kísérlet a háborús gyújtogatók kudarcával végződött. „Az amerikai imperialisták tehát mint előzőleg a fasiszta agresszorok, háborút készítenek elő, minden eszközzel. A veszély igen nagy. A béke, mondhatnám, egy hajszálon függ. De a népek, az egyszerű emberek milliói békét akarnak és megvan a lehetőségük arra, hogy a háborút megakadályozzák, a békét megmentsék, feltéve, hogy egyek és egységesen cselekesznek", és egész Európa ellen elkövettek. Mi azonban — mondja Thorez elvtárs — sohasem azonosítottuk a német népet hóhérjával, Hitlerrel; bennünket nem Ebben a nemzetközi helyzetben milyen a helyzete Franciaországnak? Ha a termelést nézzük, a széntermelés alig több, mint 1913-ban; a nyersvastermelés alacsonyabb, mint 1913-ban volt; csak az acéltermelés növekedett, de ez is elmarad az 1929-es színvonal mögött. A felszabadulás után a francia munkásosztály, mely az Ellenállás lelke volt, a Kommunista Párt felhívására figyelemreméltó erőfeszítéseket tett, hogy Franciaország közlekedését és iparát újjáépítse. 1946-ban a bányászok túlhaladták az 1938-as termelést és az egész ipar új lendületet vett. Bizalommal nézhettünk a jövőbe. De a francia nagyburzsoázia, amely a háború alatt együttműködött Hitlerrel, az amerikai imperialistákra támaszkodva átcsoportosította erőit és 1947 tavaszán kiszorította a kommunista minisztereket a kormányból. Ma már mindenki látja, hogy miért. Azért, mert mi ellene voltunk az amerikai imperialisták hegemóniájának, ellene voltunk háborús terveiknek, nem akartuk megengedni,hogy országunkból gyarmatot csináljanak, sem azt, hogy a szovjetellenes háború felvonulási területévé tegyék. Mi, ragaszkodunk a békéhez és nemzeti függetlenségünkhöz. Nem árt emlékeztetni arra, hogy a Szocialista Párt volt az, amely a kommunista miniszterek kiszorítását kezdeményezte és felrúgta az általános választásokon kialakult többséget. Mi történt a kommunistáknak a kormányból való kiszorítása után? Az újjáépítés megállt, a termelés tovább nem növekedett, sőt egyes termelési ágak visszaesést mutattak. Egyes ágakat (például a repülőgépipart), teljesen felszámoltak. A francia alumíniumipar visszafejlődik, míg a francia bauxit Nyugat-Németország felé veszi útját. A munkanélküliség napról-napra nő és jelenleg félmillió. A mezőgazdaságban a Marshallterv különösen a cukorrépa-, dohány- és bortermelőket sújtja. A nagy menynyiségű coca-cola, melyet az amerikaiak ránk akarnak erőszakolni, hogy hatalmas profitokat szedjenek belőle, egész sor francia iparágat károsít. A Marshall-terv károkat okoz külkereskedelmünknek, különösen a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való kereskedelmünknek. A kommunista miniszterek kirekesztése óta a frank értékét egyharmadára csökkentették. 1947 áprilisától 1960 márciusig a papírpénz forgalma 800 milliárdról 1300 milliárdra emelkedett. A megélhetés megdrágult. Páriában a kiskereskedelmi árak indexe (hivatalos számítás sprint), az 1947. áprilisi vezet bosszúvágy; bennünk a hazafiság a proletár nemzetköziség szellemével egyesül. Ezért melegen üdvözöljük a Német Demokratikus Köztársaságot. A francia és a német nép egyetértése a francia-német viszony problémájának megoldása. A béke táborának másik hatalmas erődje a kínai nép győzelme és a kínai népnek a Szovjetunióval való szövetsége. A béke táborának további erői: a nemzetközi munkásmozgalom; a nagy nemzetközi demokratikus szervezetek megerősödése; a Szakszervezeti Világszövetség, a Demokratikus Nők Világszövetsége és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség; végül a béke hívei mozgalmának hatalmas fejlődése, amely sok százmillió embert fog össze. Ehhez hasonló, az egész világra kiterjedő, szervezett békefront még soha nem létezett. Thorez elvtárs méltatta a nagy francia tudós, Joliot-Curie vezetése alatt álló Nemzetközi Békebizottság munkáját és legutóbbi stockholmi értekezletét, amely felhívta a jóakaratú embereket az egész világon, hogy írják alá az atomfegyver eltiltására vonatkozó követelést és jelentsék ki ezzel, hogy az a kormány, mely elsőnek használja az atomfegyvert, háborús bűnösnek tekintendő. Nem kétséges, hogy ez a felhívás erős visszhangra fog találni és hogy a legközelebbi hetekben milliók fogják aláírni, így hát a béke erői, amelyek folyton nőnek, mind aktívabbak az egész világon. Az imperialisták egyik állásukat a másik után vesztik el, az erőviszonyok mindinkább a béke, demokrácia és a szocializmus javára tolódnak el. Azonban —■ hangsúlyozza Thorez — ebből nem szabad azt következtetni, hogy a veszély elhárult. Ellenkezőleg. Az imperialisták, minthogy vesztüket érzik, még dühödtebbek lesznek. Csak éberségünk és akciónk megduplázásával fogjuk az imperialista agresszorok szörnyűséges terveit meghiúsítani és a háborút lehetetlenné tenni. 837-ről 1950 februárban 1922-re emelkedett. Ez időben a nagykereskedelmi árak 847-ről 2063-ra emelkedtek. A bérek persze nem tartottak lépést ezzel a fejlődéssel. A dolgozóknak jelentős része még 10—12.000 frankot sem keres havonta. 1938 óta a francia dolgozók életszínvonala a felénél alacsonyabbra süllyedt. A helyzetre jellemző a nemzeti jövedelem megoszlása. Ebben a bérek és fizetések része az 1938. évi 45 százalékról, 1949 második felében 34 százalékra csökkent, míg a kapitalisták része 29 százalékról 50,5 százalékra emelkedett. A kormány, mely a munkáltatók parancsát hajtja végre, makacsul, megtagad minden béremelést és rendőrségét a sztrájkolók ellen küldi. De ez a kormány milliárdokat ad ki a vietnami háborúra, Ho-Si-Minh ellen, aki országa területének 90 százalékát ellenőrzi és aki mögött az egész vietnami nép áll. .A vietnami háború része a harmadik világháború előkészítésének. Küzdve a Vietnammal kötendő azonnali békéért, a vietnami nép önrendelkezési jogáért — beleértve Franciaországtól való elszakadás jogát is a harmadik világháború ellen harcolunk. A vietnami nép legutóbbi nagyszerű saigoni tüntetésével megmutatta az amerikai imperialistáknak, hogy nem remélhetik, hogy a levitézlett francia gyarmatosítók helyét elfoglalhatják. A francia reakció ennek a kül- és belpolitikának folytatására De Gaullet akarja a hatalomra ültetni. De Gaulle a felszabadulás után tizennyolc hónapig volt hatalmon és megmutatta, mik a céljai, ő volt az, aki a vietnami háborút provokálta, aki nem akarta betartani Franciaországnak a Szovjetunióval való szövetségét. Most De Gaulle az erős kéz politikáját hirdeti, mint azelőtt La Rocine és Pétain, híve a Marshall-tervnek, az Atlanti Egyezménynek, a szovjetellenes háborúnak, támogatja Adenauer javaslatát, hogy Nyugat-Németország Franciaországgal egyesüljön. A francia nép azonban szembefordul a gaulleista összeesküvéssel és azzal a kormánnyal, mely azt támogatja. A reakciós francia kormány fedezi a korrupt tábornokokat, az amerikai imperializmus érdekében üldözi a progresszív tudósokat és az egész haladó értelmiséget. A költségvetésben mind kevesebb jut a közoktatásra, a tudományos kutatásra, a gyermekek ezrei nem tanulhatnak, de a háborúra és a halálra 600 milliárd jut. Thorez elvtárs kitért az írók és művészek helyzetére és szerepükre az emberiség felszabadításában. Mi azt kérjük íróinktól, filozófusainktól, művészeinktől — mondotta —, hogy a munkásosztály ideológiai és politikai állásaiban harcoljanak. A burzsoá esztéták dekadens műveivel, a l‘art pour l‘art-ral, a kiúttalan pesszimizmussal, reakciós obszkurantizmussal, a művészeti formalizmussal olyan művészetet állítunk szembe, melyet a szocialista realizmus ihlet, amelyet a munkásosztály megért és amely segíti a munkásosztályt harcában. A — Arról van szó — mondja Thorez elvtárs —, hogy a tömegek békeakaratát békeharccá változtassuk. A dokkmunkások, a matrózok és vasutasok akcióba léptek, amikor megtagadták a hadianyag szállítását. De ez még csak kezdet, mind szélesebb tömegeket kell a békéért való harcba bevonni. Mint franciák és mint proletárok védjük a francia-szovjet barátságot. Mint franciák és mint proletárok küzdünk a vietnami piszkos háború ellen. Küzdeni kell azon hiedelem ellen, hogy a háború sorsszerű, elkerülhetetlen. Nem, a háború nem elkerülhetetlen, bár a kapitalista rendszerben mindig lehetséges. Ebből azonban nem következik, hogy a népeknek ebbe bele kell törődniök. Ma a béke erői — ha az egész világon szervezkednek és cselekednek — elég hatalmasak ahhoz, hogy a háború kitörését megakadályozzák. A békéért folyó harc része az ellenség hazugságainak és rágalmainak folytonos leleplezése is. Most „Európáról“ beszélnek, hogy annak kétharmadát abból kizárják. Az „európai parlament", a „világkormány", csalóka szavak, melyekkel leplezni akarják Nyugat-Európának az amerikai imperialisták kényére való kiszolgálását és a szovjetellenes háború előkészítését. Thorez elvtárs behatóan foglalkozik az akcióegység kérdésével, mint a békeerők sikerének feltételével. Mindenekelőtt a dolgozók egységét kell biztosítani. A munkásság mindinkább felismeri azt az összefüggést, amely a kormány háborús politikája és az alacsony bérek politikája, valamint a dolgozó tömegek elnyomása között fennáll. Nem egy példa mutatja, hogy a dolgozók akcióegysége már nem szorítkozik tisztán gazdasági kérdésekre, hanem kiterjed a békeharcra, a vietnami háború és a szovjetellenes háború előkészítése ellen. Az imperialista és a francia reakció nem érték el céljukat a Force Ouvrierrel. Aránylag kevés szervezett munkás követte a szakadárokat és a CGT befolyása ma is döntő a francia dolgozókra. Ezt mutatta az 1949 november 25-i általános sztrájk. Az egyszerűszocialista munkás sok kérdésben megegyezik a kommunistával. Ezért a kommunistáknak barátian kell beszélniök a szocialistákkal, de ugyanakkor állandóan leleplezni vezetőik reakciós és háborús politikáját. Enélkül egy lépést sem tehetünk az akcióegység útján, enélkül nem harcolhatunk sikeresen a békéért. Ugyancsak fontos a katolikus dolgozókkal törődni. A parasztoknak meg kell mutatni a két lehetséges utat. Meg kell mutatni a kapitalista utat, amelyre a burzsoázia húzza és amelyen kizsákmányolás, kisajátítás, nyomor és háború várja. Ezzel szemben az az út, amelyet mi javaslunk, a munkássággal való szövetség útja, a szocializmus útja, ahol a föld azé lesz, aki megműveli. Thorez elvtárs beszélt a nők és az ifjúság szerepéről a békéért folyó Nagy beszédének utolsó részében Thorez elvtárs a Francia Kommunista Párt helyzetét elemezte, amely a néptömegek élén a békéért, a nemzeti függetlenségért harcol. A Kommunista Párt hordozója az egész nép reményének, amely nem akar rabságot és háborút, amely szabadságban és békében akar élni. A munkásosztály, az összes dolgozók, a szegények a Kommunista Pártban látják védelmezőjüket. A nép bízik a Kommunista Pártban. Mindez óriási felelősséget ró a francia kommunistákra, akik tudatában vannak feladatuknak. Éppen ezért nem bízzák el magukat, hanem bíráló szemmel, mindig éberen vizsgálják saját munkájukat. Nemcsak azt, ami abban jó, de a hiányokat és hibákat is. Thorez elvtárs rámutat ezekre a hibákra. A legsúlyosabb a háborús veszély alábecsülése és a béketábor erejének, a munkásosztály erejének túlbecsülése. Egy másik hiba a szektáns magatartás. Számba kell venni a múlt tapasztalatait, a Párt tapasztalatait, melyeket a szociáldemokrata vezetők ellen a munkásegységért vívott harcban szerzett és le kell küzdeni minden szektáns hajlamot, mert az gátolja a Párt helyes politikájának alkalmazását, úgy a szociáldemokrata, mint a katolikus dolgozók irányában. A Párt főtitkára figyelmezteti a párttagságot, hogy fokozzák forradalmi éberségüket és tanuljanak a Rajk- és Rosztov-perből. Megmagyarázza a demokratikus centralizmus és a pártfegyelem jelentőségét. Szükséges továbbá, hogy az egész Párt, úgy az francia kommunistáknak ezt a hívátását egész sor író és művész megsérti és követi. Amikor — mondotta Thorez — az írókat és művészeket felszólítjuk, hogy álljanak be az emberiség felszabadításáért folyó nagy harcba, tudatában vagyunk annak, hogy egyúttal a kultúra jövőjét és a művész szabadságát is védjük. Tudatában vagyunk annak, hogy ezen a területen is, mint minden más területen, Franciaország ügyét szolgáljuk, harcban és végül kifejtette a Párt programját a demokratikus nemzeti unió kormánya számára. Ennek a programnak tizenegy pontja a következő: 1. A Marshall-terv és az Atlanti Egyezmény felmondása- Franciaország részvétele minden erőfeszítésben, mely a demokratikus, igazságos, az Egyesült Nemzetek alapokmányának tiszteletben tartásán alapuló béke biztosításra irányul. A francia-szovjet szövetség újra való megerősítése, mely Franciaország békéjének és biztonságának záloga. 2. Az atomfegyver betiltása és szigorú nemzetközi ellenőrzés bevezetése. Minden kormány, amely elsőnek használja az atombombát, háborús bűnösnek tekintendő. Békeegyezmény megkötése Franciaország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és a népi Kína között. 3. A potsdami egyezmény alkalmazása Németországban, a Német Demokratikus Köztársaság elismerése és a nyugatnémet kormánnyal kötött egyezmény felbontása. Németországgal szemben olyan politikát kell folytatni, amely Franciaország biztonságát, a jóvátételre való jogát, a német demokatikus és békés erők támogatását tartja szem előtt. 4. A vietnami háború azonnali beszüntetése, az expedíciós csapatok visszavonása, a Vietnami Köztársaság elismerése, a gyarmati népek harcának támogatása. 5. A bérek és fizetések emelése, mozgó bérskála alkalmazásával. A 3000 frankos havi bérpótlék kifizetése, a kollektív szerződésekről szóló törvény alkalmazása. Teljesíteni kell a volt frontharcosok, a háború áldozatainak, a volt hadifoglyoknak, a munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak, hadikárosultaknak és öreg dolgozóknak jogos követeléseit. 6. A francia ipar védelme az amerikai imperializmussal szemben. A francia mezőgazdaság felemelése megfelelő árpolitika segítségével; a francia termelők védelme az amerikai importkörökkel szemben. 7. Normális kereskedelmi kapcsolatok kiépítése Közép- és Kelet-Európával.8. Demokratikus adóreform, a hadikiadások csökkentése, lakásépítés,. 9. A dolgozók demokratikus vívmányainak megszilárdítása, különösen társadalombiztosítás terén, melyet a francia és amerikai nagytőke fenyeget 10. Az alkotmányos, demokratikus jogok védelme, a munkásellenes törvények eltörlése, a gaulleista félkatonai alakulatok lefegyverzése. 11. Azoknak az intézkedéseknek visszavonása, melyek számos árulónak büntetlenséget nyújtottak. A korrupció megbüntetése. A jogtalanul bebörtönzött vagy elitélt ellenállók, sztrájkolók, bérharcosok szabadonbocsátása. Thorez elvtárs annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a tömegakció ki fogja erőszakolni ennek a programnak a megvalósulását, új, mint a régi tagok, nagy erőfeszítést tegyenek ideológiai színvonaluk emelésére. Fejleszteni kell a pártoktatást. Utóbbi időben — mondja Thorez elvtárs — figyelemreméltó haladást tettünk a kritika és önkritika alkalmazása terén, ezt tovább kell fejleszteni. A jövő a kommunizmusé. Azért mutatunk rá hibáinkra és hiányosságainkra, mert be akarjuk tölteni szerepünket és mindenek fölött: becsülettel akarjuk megállni helyünket a békéért és függetlenségért folyó harcban. A békéért harcolva a szocializmusért, a kommunizmusért harcolunk. Mi a legmagasztosabb, a legigazságosabb ügyért harcolunk. A halálraítélt kapitalista rendszernek át kell adnia helyét a szocializmusnak, a kommunizmusnak. Az új termelési viszonyok, melyek a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapulnak, a termelő erők korlátlan fejlődésének nyitnak utat és lehetővé teszik a természet urává lett ember minden képességének kifejlődését. Boldogság és béke fog uralkodni a földön és mindenki számára lesz „kenyér és rózsa”. Munkára elvtársak, harcra elvtársak! Bízunk a munkásosztály, a nép erejében és biztosak vagyunk, hogy bármi történjék is, a jövő a kommunizmusé. Harcra a békéért, a nemzeti függetlenségért, Franciaországért! Éljen a Francia Kommunista Párt! Éljen a szabad, demokratikus, független Franciaország! Éljen a kommunizmus! Éljen a békés -és agresszorok összeesküvése a béke és a népek függetlensége ellen -a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának fejlődése Franciaország a szakadék szélén Harc a békéért A párt