Szabad Nép, 1953. június (11. évfolyam, 152-181. szám)
1953-06-10 / 161. szám
2 PART ÉS PARTÉPÍTES_________* A csoportos agitáció hatékony eszköz a félévi terv teljesítéséért folyó harcban A Rákosi Mátyás Vas és Fémművek pártbizottsága a napokban ankétot rendezett a csoportos agitáció kérdéseiről. Az ankét megmutatta: az alapszervezetek vezetői, s a népnevelők mindinkább felismerik, hogy a csoportos beszélgetés az agitáció egyik leghatékonyabb formája. Az ankéton valamennyi felszólaló rámutatott, hogy a csoportos agitáció jó fegyver a félévi terv sikeréért vívott harcban; az agitátorok szavára a csoportos beszélgetések után új lendületre kapott a termelés. Az Elektrolízis üzemben például a Kossuthbrigád a felszabadulási hét kezdetén csak 87 százalékot teljesített, mert elromlott a daru. Az üzem egyik népnevelője beszélgetésre hívta össze a brigád tagjait. Itt elhatározták: az elromlott daru munkáját kézierővel pótolják, mert tűrhetetlen, hogy a brigád elmaradjon a munkával. Megbeszélték, hogyan szervezzék át a munkát. A brigád a népnevelők érveinek hatására, 102 százalékra teljesítette a tervet. Szántó elvtárs, a Csőgyár agitátora — amikor egyes brigádok elmaradtak az exporttervvel —beszélt az export fontosságáról. A Csőgyárban a csőnyomópadnál új kezdeményezés született: a csoportos beszélgetés hatására a dolgozók vállalták, hogy műszakonként 1600 darab csövet gyártanak. Tarján Tibor elvtárs az Erőmű elektromos javítóban sokat foglalkozott az egyenáramú csoport dolgozóival. Itt a fegyelmezetlenség volt a termelés legfőbb akadálya. Tarján eletére rendszeresen csoportos beszélgetést tartott, előadásaiban javaslatokat tett a munka megjavítására. A csoport ma már az elsők között van a műhelyben, egyik tagját, Erdődi Mihályt, jó munkájáért dicséretben részesítették. Pataki Tamás elvtárs, a martin kitüntetett főolvasztára, az ankéton elmondta, hogy eddig az új versenyszakaszok kezdetén mindig alábbhagyott a politikai munka, csökkent a verseny lendülete, alacsonyabbak lettek a teljesítmények. A felszabadulási versenyben részlege 112 százalékot ért el. Utána azonban ő abbahagyta felvilágosító munkáját, felsőbb utasításra várt, s a részleg termelése 94 százalékra esett vissza. A választások után már tanult hibájából, s most rendszeresen tart csoportos beszélgetéseket az olvasztárokkal. Figyelmét nem kerüli el a dolgozóik kiváló teljesítménye, de a hanyagság sora. Előadásában megdicséri a legjobbakat és korholja, bírálja az elmaradókat. A nyilvánosság előtti dicséret és bírálat nyomán a csőgyárban a csőnyomópadnál is megjavult a munkafegyelem, ennél a részlegnél az elmúlt hónapban senki sem hiányzott igazolatlanul, senki sem késett el. A Béke Világtanács budapesti ülésszakáról sok műhelyben folyik élénk beszélgetés. Nagy Sándor elvtárs, a Fémműben csoportos beszélgetésen ismertette az ülésszak jelentőségét. Rákosi elvtárs választási beszédéből idézett: «A béke megvédésének nálunk mindenki közvetlenül harcosa, aki jól végzi munkáját». Hallgatói megfogadták, hogy békeműszakot tartanak. Pataki elvtárs a martin olvasztásival beszélt a Béke-Világtanács üléséről. A martinban is elhatározták, hogy a budapesti ülésszak tiszteletére több acélt adnak a hazának. Az agitátorok a csoportos újságolvasást is felhasználják arra, hogy ismertessék a békeharc legfontosabb eseményeit. A dolgozók nagy érdeklődéssel hallgatják az újságcikkeket, s maguk is elmondják véleményüket a béke kérdéseiről, az időszerű nemzetközi eseményekről. Az ankéton szóba kerültek a csoportos agitáció módszerei is. A vitára való felkészülés tapasztalatairól mondta Szokop Imre elvtárs, a Fémmű üzemmérnöke: «A jó felkészülés már fél siker. Felkészületlenül senki sem tarthat érdekes, igazán hasznos előadást. Ha könyvet, újságot olvasok, filmet vagy színdarabot nézek meg, sokszor gondolok arra, mit is használhatnék az olvasottakból, látottakból egy-egy csoportos beszélgetés alkalmával. Tapasztalatból tudom azt is, hogy a jó terv, az előre átgondolt vázlat élénkíti a csoportos beszélgetést. Ezért nemcsak az anyag ismertetésének tervét készítem el, hanem a beszélgetést is előre megtervezem, meghatározom magamnak, milyen főbb kérdéseket emeljek ki, hogyan irányítsam a vitát». Edelényi Sándor elvtárs és sokan mások elmondták, hogy a csoportos beszélgetések előtt tüzetesen tanulmányozzák a sajtóban megjelent cikkeket. Edelényi elvtárs kis előadásai anyagának összeállítása előtt érdeklődik a műszaki vezetőknél a terv teljesítésének problémái iránt, ezekről beszélget a dolgozókkal is. A vázlat összeállításaikor javaslataikat, kívánságaikat figyelembe veszi. Az agitátorok elmondták az ankéton hogyan igyekeznek élénk vitát indítani az előadás után. Arra törekszenek, hogy a beszélgetések baráti légkörben menjenek végbe. Szokop elvtárs már a beszélgetések előtt meglátogatja hallgatóit s előre közli velük, miről lesz szó. Bevált módszere, hogy az előadás végén olyan kérdéseket tesz fel hallgatóinak, amelyek különösen érdeklik őket, ezért szívesen szólnak hozzá. Az ankét részvevői feltárták a csoportos agitáció fogyatékosságait is. Előfordul, hogy a 15—20 percesnek tervezett beszélgetések néhol «nagygyűlések» lesznek, egy, másfél óráig is eltartanak. A bírálatok, javaslatok gyakran nem jutnak el a pártbizottságokhoz, az agitátorok közül többen nem gondoskodnak a felvetett kérdések elintézéséről, ez csökkenti a népnevelőik tekintélyét és a hallgatók aktivitását. Gyakori, hogy a beszélgetéseken felajánlásokat tesznek, de a népnevelők nem kísérik figyelemmel a felajánlások végrehajtását. Az RM Vas- és Fémművek pártbizottságának ankétja megmutatta, hogy lelkes gárda alakult ki a műhelyekben a legképzettebb, legtapasztaltabb népnevelőkből, akik a párt szavát a csoportos beszélgetéseken is mind nagyobb sikerrel tolmácsolják. Különös érdeme az ankétnak, hogy a részvevők és a felszólalók közöttigen sok műszaki értelmiségi, mérnök, technikus volt, akik kifejtették: a kommunista műszaki vezetőnek felvilágosító szóval is segítenie kell a műhely, az üzem munkáját. Az ankétó komoly figyelmeztetésül szolgált egyes pártfunkcionáriusoknak: a népnevelők jogosan hiányolták, hogy vannak még olyan pártbizottságok és alapszervezeti vezetők, akik nem fordítanak elég gondot a csoportos agitációra, nem segítik, nem ellenőrzik a felkészülést és a beszélgetések lefolyását. Az RM Vas- és Fémművek népnevelőire most nagy feladat hárul: a félévi terv teljesítéséért vívott harcra,kell mozgósítaniuk a dolgozókat. Egyeseket megnyugtat, hogy a májusi tervet 103,8 százalékra teljesítették, nem látják a hibákat, a mulasztásokat. Pedig a műhelyekben gyenge lábon áll az önköltségcsökkentési és a takarékossági mozgalom; ezek fellendítéséért sokkal szívósabb, következetesebb harcot kellene folytatni. A pártbizottságok és az alapszervezetek vezetői irányítják még jobban, még céltudatosabban a csoportos digitációt, a népnevelők segítségével harcoljanak az elbizakodottság ellen, vigyék sikerre a félévi tervet minden gyáregységben. Az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákról Egyetemeinken és főiskoláinkon a jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenniök. A felvételi vizsgákról minisztertanácsi határozat intézkedik. A határozat értelmében nem kell felvételi vizsgát tenniök azoknak a tanulóknak, akik kitűnő vagy jeles eredményt értek el az érettségi vizsgán. Ugyancsak mentesülnek a felvételi vizsga alól a «Rákosi Mátyás tanulmányi verseny» nyertesei és a verseny országos döntőfordulójában résztvett tanulók. Végül: nem kell felvételi vizsgát tenniök azoknak a jelentkezőknek, akiket a szakérettségire, illetőleg az esti és levelező tagozatokra előkészítő tanfolyamok vizsgabizottságai alkalmasaiknak találtak egyetemi vagy főiskolai tanulmányok folytatására. Le kell tenniök azonban a felvételi vizsgát azoknak a kitűnő és jeles eredménnyel végzett tanulóknak is, akik mezőgazdasági vagy ipari technikumot, illetve óvónőképzőt végeztek — ha a tudományegyetemek bölcsészettudományi karára jelentkeztek. ■ A mezőgazdasági vagy ipari technikumot, óvónő-, illetve tanítóképzőt végzett kitűnő- és jelesrendű tanulóiknak akkor is felvételi vizsgát kell tenniök, ha a tudományegyetemek természettudományi karára jelentkeztek. A Műszaki Egyetemen felvételi vizsgát kell tenniök a jelentkezők közül a közgazdasági vagy mezőgazdasági technikumot, óvónő-,iletve tanítóképzőt végzett kitűnő- és jelesrendű tanulóknak is. Vizsgát kell tenniök továbbá az Agrártudományi Egyetem agronómiai, állattenyésztési, kert- és szőlőgazdaságtudományi karán és az Állatorvosi Főiskolán a felvételre jelentkezők közül a közgazdasági vagy ipari technikumot, óvónő-, illetve tanítóképzőt végzett kitűnő- és jelesrendű tanulóknak is. Ugyanez vonatkozik az Agrártudományi Egyetem agrárközgazdasági, mezőgazdasági gépesítési karára jelentkező kitűnő- és jelesrendű tanulókra is, ha ipari technikumot, óvónő-, illetve tanítóképzőt végeztek. A mezőgazdasági gépesítési karra jelentkező, közgazdasági technikumot jelesen és kitűnően végzett diákok is felvételi vizsgát tesznek. Az Orvostudományi Egyetemen a kitűnő- és jelesrendű jelentkezők közül azoknak kell vizsgázniok, akik tanítóképzőt, vagy négyéves technikumot végeztek. Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról Színes illusztrációkkal rövidesen 18 népmese jelenik meg Leninről és Sztálinról. Az Ifjúsági Könyvkiadó egy nagy szovjet gyűjteményből válogatta ki a meséket. Nagyrészt olyan népek ajkán keltek a mesék, melyeknek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt saját abc-jak, nyelvtanuk sem volt és ma már nemzeti irodalommal és népköltészettel büszkélkedhetnek. (MTI) SZABAD NÉP A Béke-Világtanács ülésére Budapestre érkezett Max Cosyns, a belga békemozgalom elnöke A Béke-Világtanács ülésszakára Budapestre érkezett Max Cosyns egyetemi tanár, világhírű fizikus, a belga békemozgalom elnöke. Fogadására megjelentek: Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikus és Sötér István író, valamint Hevesi Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a műszaki tudományok osztályának titkára. (MTI) Békegyűlés az írószövetségben Kedden délután a magyar írók az ország minden részéből nagy számban gyűltek öszsze az írószövetségben, hogy a Béke-Világtanács budapesti ülésszaka előtt megbeszéljék feladataikat a békemozgalomban. A békegyűlést Darvas József közoktatásügyi miniszter, a Magyar Írók Szövetsége elnöke nyitotta meg. — Nagy kitüntetés számunkra — mondotta — hogy a Béke-Világtanács, a nemzetközi békemozgalom vezérkara hazánk fővárosát választotta ülése színhelyéül. Ez a kitüntetés az eddiginél több munkát és szívósabb erőkifejtést követel egész népünktől. Több és szívósabb erőkifejtésre kötelezi a magyar írókat is. A Béke-Világtanács a Szovjetunió békekezdeményezésének egyre láthatóbban kibontakozó eredményei közepette ül össze. A magyar írók akkor készülnek méltóan a nagy nemzetközi eseményre, ha ebből az alkalomból a művek sora születik meg tollakból. A választás megmutatta, hogy ha íróink komoly felelősséggel végzik népünk életének egy-egy nagy eseménye közvetlen írói szolgálatát, ez sikereket hoz a nagy nemzeti ügy és ezen belül az irodalom számára is. Az íróknak elevenebb érdeklődéssel kell a nemzetközi események, a béke és a háború erői között folyó óriási harc mélyebb összefüggései felé fordulniok és a maguk módján hozzá kell járulniok ahhoz, hogy dolgozó népünk nemzetközi szemhatára kiszélesedjék, írói módon kell ábrázolniok azt a folyamatot, ahogy a spontán békevágy a nép egyre szélesebb tömegeiben tudatos, harcos békeakarattá változik. Darvas József megnyitó szavai után Méray Tibor Kossuth-díjas újságíró tartott előadást a nemzetközi helyzetről és vázolta az írók feladatait a világbékemozgalom mai szakaszában. Hangsúlyozta, hogy a Béke-Világtanács budapesti ülése — amellett, hogy újabb jelentős állomása lesz a békevilágmozgalomnak — felér egy nemzetközi írókongresszussal, annyi neves külföldi író jön Magyarországra. Íróinknak élniük kell az alkalommal, hogy a legkitűnőbb békeharcosokkal, a világirodalom kimagasló nagyságaival találkozhatnak és folytathatnak megbeszéléseket. A legfőbb feladat azonban, hogy íróink foglalkozzanak a nemzetközi kérdésekkel és írjanak sokat a békéről, a népek barátságáról. A magyar nép várja íróinktól ezeket az alkotásokat. Ezután Kónya Lajos kétszeres Kossuthdíjas, a Magyar Írók Szövetsége főtitkára elszavalta Ethel és Julius Rosenbergről írt «Két igaz emberért» című versét. Végül a békegyűlés részvevői Eisenhower elnökhöz intézett táviratukban követelték a Rosenberg-házaspár szabadonbocsátását. (MTI) -VI NADUDVARON FAZEKASOK Kétszeresen is azok, nevük s mesterségük szerint. Valaha, még a jobbágyvilágban a kettő többnyire egyezett. Az évszázadok, háborúk, vándorlások alatt aztán a mesterség megváltozott, de a név maradt, apáról fiúra szállt. Ezeknél azonban szerencsésen öröklődött a foglalkozás is: századok tapasztalata gyűlt össze ebbe a homályos műhelybe. Itt készítik a híres nádudvari fekete korsókat s egyéb tárgyakat. Az edény aljába — csak így hiteles — kis pecsétet nyomnak: FAZEKAS NÁDUDVAR. Fazekas István — a legifjabb fazekas, 29 éves — mezítelen jobb lábával a korongot hajtja. Egy darab jól meggyúrt, tiszta agyagot tesz a forgó felső korongra, nedves kezével formázni kezdi, húzza fel az edény falát. A korsó jellegzetes, hasas alakja lassan kezd kibontakozni. Közben egy bőrdarabbal újra s újra bő vizet ken rá. — Mert, ez a titka a fazekasságnak — magyarázza apja, az idős, 59 éves Fazekas Lajos, aki a már kiszikkadt edényeket sikálja kaviccsal. — Azért is mondják, hogy ördögi mesterség, nekem még a nagyapám mesélte úgy, hogy az ördög találta ki. Csinált egy korongot, meglelte az agyagot, rárakta. Hajtotta az ördög a korongot, de az agyag mindig beleragadt a kezébe. Bosszankodott nagyon, mindent megcsinált, a korsót mégsem tudja elkészíteni. Sírni kezdett az ördög, könnye ráhullott az agyagra. Akkor aztán megszaladt a keze, s úgy találta ki, hogy vízzel kell megcsinálni... Amikor a korsó elnyerte végleges alakját, az ifjú Fazekas tölgyfakéssel rávájja az egyenes vagy cik-cakos rovátkát. Kiszikkasztják, majd ráragasztják a külön elkészített «kalapját és a fülét, ezt át is kell lyukasztani és szopókát tenni rá, hogy ott is lehessen inni. Újra megszárítják, majd «pamacsolják», vagyis olajos oldattal jól bedörzsölik, aztán az öreg Fazekas egy hegyes kaviccsal lesikálja, felesége pedig az ablaknál rárajzolja a mintát, «cifrázza», virág, levél s egyéb magyaros motívumokkal díszíti. Most már csak az égetés van hátra, ez is külön művészet: hogy rakják be a kemencébe, hogyan, s mennyit tüzeljenek, szellőztessenek. Itt járatják át az edényt füsttel, korommal, attól lesz fekete. A korsón kívül sok egyebet is készítenek: pálinkásbutykost, gyertyamártót, hamutálcát, kerti locsolót, vederkantát, sótartót, csuprot, szűkét, ívókancsót, kulacsot, tálat, köcsögöt, serpenyőt, bödönt, virágvázát. Fazekas Istvántól, aki nemrég tagja lett a Képzőművész Szövetségnek, mind e tárgyakat a Népművészeti Vállalat veszi át. — Ez olyan mesterség, gyerekfejjel kell kezdeni — meséli az öreg Fazekas. — Egyszer Püspökladányban jártam, bementem egy fazekasműhelybe, de csak úgy odaálltam, mint aki kiváncsi. Megnézhetem? Hogyne. Kacsaitatót csináltak éppen, hallják, azt mondom, ezt én is megcsinálom. Azt felelik, más is mondta már, mondani könnyű. De én csak egyiknek rosszabb a feje, másiknak jobb. Heccelni kezdenek: hát tessék, próbálja meg, ha úgy bízik magában. Lehúztam a csizmát, leültem a koronghoz, de rögtön be is buktam közé, mint a próbálatlan ember. Persze nevettek nagyon. Odaülök olyan hatásán, rögtön belerúgtam a lábitóba, morgok dühösen: ilyen huncut plasma! Ezek már majd megszakadtak, dőltek jobbra-balra. Veszem a rögöt, rá a korongra, de most már formázni kezdtem, erre csak elámulnak. Hiszen maga még többet tud minálunk, azt mondják, mi külön tesszük rá a nyakat, maga meg egy darabból csinálja. Hol tanulta? Onnan, hogy nekem már a dédapám is ezt csinálta! 1777-ből maradt fenn a neve a legrégibb fazekas Fazekasnak Nádudvaron. Ennek fia István, aki 1803-ban született, céhlátómester volt, addig nem lehetett piacra vinni az árut, amíg ez a százötven év előtti «meós» meg nem nézte, jóvá nem hagyta. A fazekasmesterség azonban sokkal régebbi Nádudvaron. Az eke, az ásó a falu minden pontján vet fel zöld, barna, fekete cserépdarabokat, régi kemencehelyek kerülnek napfényre: itt már a XV—XVI. században virágzó fazekasipar volt, vagy ahogy akkor nevezték: korsósság. A mesterek ebben az időben csapatokban jártak a vásárokra, így védekeztek a rablók és a farkasok ellen. Télidőben egy jól bevasalt lovat is vittek: ez magára vonta a vadállatokat s addig az utasok odébb állhattak, és a vasalt lóval sem igen bírtak a farkasok. A török háborúk, portyázások aztán elsorvasztották ezt a szép szakmát: a nádudvari fazekasok kivesztek vagy Debrecenbe menekültek. Csak 1700 után kezdett el újra fejlődni itt az agyagipar, a veresedények mellett akkoriban térhettek rá a nagyobb gondot és fejlettebb technikát igénylő híres fekete korsókra. Az 1800-as évek elején már újra 95 fazekas dolgozott Nádudvaron. Úgy mesélik, egyszer kijöttek ide a debreceni korsósok, hogy megtanulják a fekete edény égetését, de a nádudvariak, kenyerüket féltve, félrevezették őket és szándékosan rosszul mutatták meg. Ettől fogva aztán nemigen engedték be őket a debreceni vásárra. Mégis, ez az idő volt a nádudvari agyagipar fénykora. Feljegyzik például, hogy egy Nyíregyházi Jóska nevű nagykereskedő egyszerre harminc szekér edényt is felvásárolt itt, s adta tovább. A negyvene® években azonban az osztrák zsoldosok, a pandúrok erőszakoskodásai következtében újra hanyatlani kezd a korsósság. A szabadságharcban a nádudvari fazekasokból egész honvéd-szakaszt állítottak ki. A többiek, az idősebbek titkos hírvivők voltak ékhes szekereikkel; öreg Kis János bácsi, aki tavaly halt meg 95 éves korában, mesélte, hogy az egyik nádudvari korsós Kócspusztától idáig ponyva alatt hozott egy titkos megbízatással Nagy Sándor tábornok elé igyekvő honvédtisztet. A szabadságharc bukása után rohamosan süllyed a fazekasság. A századforduló körül már csak 15 mester dolgozott itt, lassan elfelejtették az ősi fekete korsó készítését is. A nagyipar, az öldöklő versenyt a két világháború aztán jóformán kipusztította ezt a mesterséget. Fazekasék egyedül maradtak, hírmondónak. Már ők is sok mindent elfelejtettek. Művészetük azonban a felszabadulás után újjáéledt s példátlan virágzásnak indult. ★ A nevezetes ősök legifjabb sarja, mesterségük örököse, titkaik tudója a 29 éves Fazekas István. Igen eszes, gondolkozó, modern ember. A régi népi művészek ivadéka, már tudatos, hivatására büszke, alkotó művész. Tizennégy esztendős kora óta tanulja a mesterséget és foglalkozik tudományosan a nádudvari agyagipar történetével. Kutatásai nyomán sikerült — a helyi tanács, a debreceni Déry Múzeum és a Népművészeti Intézet segítségével — két esztendeje feltámasztani az ősi, elfelejtett «fekete-égetést». A nádudvari fekete korsók — áruk meglepően olcsó — azóta újra bejárták az országot, eljutottak külföldre. Fazekas háza egész kis múzeum; szobrok, kerámiák, színes, mázas cserepek, különleges edények, óriás vázák, modellek. A háború fiatalon dobta ki falujából. A leventén valaki följelentette, hogy a háború ellen beszél; úgy hívták be munkaszolgálatosnak, mint afféle vályogost. Rémítő dolgokat látott: többszáz ember halálát a dunaföldvári híd felrobbantásánál. Társaival folyton vitatkoztak: mi lesz itt, mikor lesz vége, mit kellene tenni? Fazekas ezeknek a vitáknak köszönheti első eszmélését, de talán az életét is: a Balaton mellől nem voltak hajlandók tovább nyugatra menni, hazasszöktek. Paksnál látta meg az első szovjet katonát. Akkor tanulta meg, hogy a dolgokat nem szabad vakon elfogadnia. Csak az lehet jó művész és szabad ember, aki túllát a faluja határán, igyekszik körülnézni a világban. Idős apja — saját bevallása szerint — elalszik, ha nyomtatott betűt lát, s a világ soráról csak általánosságokban vélekedik: igazságos, nyugodt, békés életet kell adni mindenkinek. Az ifjú Fazekas már nem elégszik meg ezzel a filozófiával. Dióbarna, lassú szemével szeretne a felszín mögé tekinteni, földeríteni, megtalálni a világ jelenségeinek okait. Odahaza ő a «sajtos», de azon kívül is sokat olvas, múzeumokba jár, művészekkel levelez, s mindenről önálló, eredeti véleménye van. — Nagyon jól emlékszem még — mondja — milyen erkölcsi züllésbe vitte a háború a gyengébb embereket. És a háború mindig valakinek a bűne. Ha ezt minden tisztességes férfi és nő látni fogja, akkor a háborút el lehet kerülni. A művész szerepét abban tudom, hogy munkájával világosítsa fel a népet — a saját nyelvén. Ezt a célt akarja szolgálni a régi nádudvari fazekasok fiatal leszármazottja is remekbe készült «Nemzetközi korsójával. Európai, kínai, néger és indián fejekkel díszítette: mosolyogni kell azon — de nem ártana el is gondolkozni — hogy mégis mind a négy mennyire magyar parasztfej, sőt, nádudvari fej. Alattuk búzakalász, pálma, kávébokor, citromfa. A régi mesterek eltitkolták tudományukat; az ifjú Fazekas az iskolai fazekasszakkört vezeti, s műhelyében mindig cselleng néhány gyerek, mint például most is a nyolcadikos Danka János. Új levélmintákat hozott, szeretne ő is iparművész lenni. Az ifjúságnak akarja ajánlani Fazekas a most tervezett munkáját is: Nádudvar község életét örökíti majd meg egy vázán. Tizenötödikén kezd hozzá: előbb egy másik, igen sürgős munkáját kell befejeznie... ★ Amikor a Béke-Világtanács budapesti üléséről hallott, úgy gondolta, erre neki is föl kell ajánlania valamit. De a sok híres, kiváló vendég közül kinek nyújtsa, át ajándékát? Végül is Joliot-Curie-t választotta. — Tudom, hogy híres atomfizikus és minden munkájában a békés ügyért dolgozik. Ezzel is meg szeretném köszönni neki, mint francia tudósnak, hogy az ő népe olyan szívesen fogadta a mi Munkácsy Mihályunkat, amikor — ahogy olvastam — hazájából kiszorult. Az ajándék nagyobbára már elkészült, most még égetni kell. Egy közepes nagyságú korsó, könyvtámasztóval; ha nem isznak belőle, föl lehettenni az állványra. Kalap, fül, szopóka: már minden rait® van, bent zörög az a kis golyó, a hagyományos «csörgő», amely a vízkövet szedi le a korsó belső faláról. Maga tervezte, maga formázta, édesapja csiszolta, édesanyja cifrázta. Felül körben írás: «Békét a világnak». Ezek az egyszerű, tiszta vonallal rajzolt galambok, mezei virágok, búzakalász századok felgyűlt tapasztalata, új, szabad mesterek legjobb tudása, igyekezete. Remekmű. Pedig nincs rajta semmi különlegesség, sem az alakján, sem díszeiben. Egyszerű, s lenyűgöző, mint minden igazi mestermunka. Az ember nézi, s nem tudja, miért nem bírja letenni. Évszázadokkal ezelőtt ilyennel remekeltek, s szabadultak mesterré a céhlegények. A szabadító mester és a legény a korsóval koccintottak. Utána a céhelnök mondott köszöntőt, figyelmeztette a legényt, becsülje meg ezután is azt az embert, aki neki tudást adott, messzi vándordíján szerezzen becsületet a nádudvari korsónak és legyen mindig hű a hazájához. Utána a szabadult ifjú köszönte meg tanítójának, hogy annyi fáradsággal mesterré nevelte és fogadta, becsületes munkával mutatja hűségét ehhez a földhöz. Elmondhatnák a mai szabad mesterek is. Többet tudnak a világról apáiknál, Nádudvarról most már messzire látni. Az ajándék korsó falára ezt az írást vésték: «Joliot-Curie-nek, a Béke-Világtanács elnökének szeretettel készítette és küldi Nádudvarról a Fazekas-család». Karinthy Ferenc Megjelent az „Anyag- és Adatszolgáltatás“ új száma Az «Anyag- és Adatszolgáltatás» új, májusi számában az alábbi főbb cikkek találhatók: N. Orlov: Az egységes, mindent átfogó világpiac szétesése és a demokratikus világpiac kialakulása. A. Korobov: Az ötödik sztálini ötéves terv — új, hatalmas lépés a kommunizmushoz vezető úton. A. Nyikonov: A Szovjetunió külpolitikája — a béke és a nemzetközi együttműködés politikája. A. Jegorov: A művészet sajátosságai és helye a társadalmi életben. ül „SZABAD NÉP“ POSTÁJÁBÓL „Szégyenkezünk gépállomásunk hibái miatt“ Kedves Elvtársak! Az aratás-cséplésre való felkészülést ellenőrző bizottság a napokban fejezte be munkáját gépállomásunkon. A szemle igen sok hibára mutatott rá: a 26 erőgépből négyet, a 32 cséplőgépből hatot nem javítottunk ki. A kévekötő-aratógépek és a kazalozó gépek közül még egy sincs munkaképes állapotban. Nincsenek kijavítva a szikrafogók sem, a kazalfecskendők túlnyomó része nem üzemképes. Szép számmal akadtak hibák a kijavított gépeknél is. Gépállomásaikon rosszul szerveztük meg a munkát. A brigádok és az erőgépek menetirányterve a szemle napjáig nem készült el. Nem jelölték ki a brigádvezetőket, s nincsenek meg a brigádok cséplési körzetei sem. Ha a növényápolásból kiválóan vennénk ki részünket, akkor esetleg ezzel magyarázhatnák, hogy más munkákkal elmaradtunk. Gépállomásunk azonban a növényápolást is elhanyagolta, mindössze hat holdat műveltünk meg. A gépjavításnál elkövetett hibákat is, a növényápolás elhanyagolását is «objektív» okokkal magyarázzák a vezetők. Pedig a hanyag, szervezetlen munkáért, a nem teljesített tervekért elsősorban az igazgató felelős, aki eltűrte, hogy a gépállomáson mindenki csak a nehézségeken siránkozzék, vagy hogy az agronómusok minden hibáért egyszerűen az esőt, a felázott talajt okolják — ahelyett, hogy a gépállomás minden dolgozójától számonkérte volna a rábízott munkát. Jó traktorosaink szégyenkeznek a gépállomás sorozatos mulasztásai miatt. Készek teljes erejükkel küzdeni azért, hogy a szégyenfoltot lemossák a gépállomás hírnevéről. Az aratás idején jól akarunk dolgozni, s a előttünk álló napokat felhasználjuk a felkészülésre. ígérjük: a pásztói gépállomás gépei jó segítőtársai lesznek a dolgozó parasztoknak az aratásban! Fentős Kálmán e pásztói gépállomás dolgozója Vagy az érdeklődés a „Tiszalöki vízlépcső építése - harc az aszály ellen“ című kiállítás iránt Az Alföld és a Tiszántúl több városában és községében a «Tiszalöki vízlépcső építése — harc az aszály ellen» címmel képes szöveges tablókból álló kiállításokat rendeznek. Jelenleg Szentesen, a Móricz Zsigmondkultúrházban, a békési kultúrházban, továbbá a hajdúböszörményi városi tanács nagytermében látható a kiállítás, amely szemléltetően mutatja meg a tiszalöki vízlépcső jelentőségét, az egész Alföld átalakulását, a Tiszántúl iparosítását. A kiállítás iránt mindhárom helyen igen nagy érdeklődés nyilvánul meg. (MTI) Kertmozikban és nyitott tetejű mozikban szórakozhatnak nyáron a fővárosi dobgok A nyári idényben fővárosunk területén, az arra alkalmas filmszínházak mellett kertmozik is nyíltak. Ezek a következők: a X. kerületi Tátra, a XX. kerületi Rákóczi, a budafoki Attila és a Kultúr filmszínház. Más filmszínházainkban jó idő esetén nyitott tető alatt kellemes körülmények között élvezhetik a dolgozók az előadást, így a Szikra, Bástya, Puskin, Csokonai, Fórum (Pestlőrinc), Csillag (Csillaghegy), Ugocsa, Toldi, Béke, József Attila, Vörösmarty és Kölcsey filmszínházban. (MTI) Hacsaturján 50 éves Moszkva, június 9. (TASZSZ) A szovjet főváros zenei közvéleménye megemlékezett Aram Hacsaturján, az egyiklegkiválóbb szovjet zeneszerző 50. születésnapjáról. A szovjet művészek központi székházában az évforduló alkalmából ünnepi estet rendeztek. Az estet Tyihon Hrennyikov, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének főtitkára nyitotta meg. Hacsaturján munkásságát Igor Belza professzor méltatta. Hacsaturján neve — mondotta — igen népszerű a Szovjetunió határain túl is. Balettjei, szimfóniái, dalai és hangszerekre írt zeneművei az emberek millióinak szeretetét és elismerését vívták ki. Hacsaturján zenéjét mozgalmasság, mély érzelmek, dallamosság és harmónia jellemzi. Műveit éltető optimizmus hatja át. A zenekultúra fejlesztése terén szerzett kiemelkedő érdemeiért Hacsaturjánt eddig többízben tüntették ki Sztálin-díjjal és különböző érdemrendekkel. A közlekedésügyi minisztérium felhívja a városi, községi tanácsokat, üzemek, vállalatok vezetőit, az iskolák igazgatóit, valamint az autóbuszjáratokat igénybevevő utazóközönséget, hogy a készülő téli autóbusz-menetrend összeállításához észrevételeiket, adataikat június hó 18-ig feltétlenül juttassák el a területileg illetékes MAVAUT főnökséghez, vagy kirendeltséghez. (MTI) SZERDA, 1953 JÚNIUS 10 HARCBAN AZ EXPORTTERV TELJESÍTÉSÉÉRT A munkaszervezés néhány tapasztalata a Ganz Vagon- és Gépgyárban A Ganz Vagon- és Gépgyár tavaly súlyosan elmaradt exporttervének teljesítésében. Ezt az évet is súlyos mulasztásokkal kezdtük. Az utóbbi hónapokban van bizonyos javulás a gyár munkájában, de ez még korántsem kielégítő. Mi az oka az elmaradásnak? Mit kell tennünk, hogy kötelezettségeinket becsülettel, hiánytalanul teljesíthessük? Előrelátó, gondos műszaki előkészítést! Az elmaradás egyik legfőbb oka a gyártás hiányos, nem eléggé előrelátó előkészítése. Jelenleg exportgyártmányaink műszaki követelményei, szerkesztői megoldásai kisebbnagyobb mértékben eltérnek régebbi gyártmányainktól. Ebből az következik, hogy e gyártmányok termelésének előkészítése különösen gondos és alapos munkát igényel. Megköveteli, hogy alaposan felülvizsgálják szerkezeti és technológiai szempontból a konstrukciós rajzokat, megtárgyalják a feladatokat a különböző anyagokat és szerelvényeket szállító gyárakkal. Szükség van olyan ütemtervre, grafikonra, amely a gyártás minden részletét szabályozza, s amely megfelelő biztosítékot nyújt az előírt szállítási határidő pontos betartására. Ezek közismert követelmények. Mégis, éppen azért maradtunk el az exportfeladatok teljesítésével, mert ezeket az elemi követelményeket nem tartottuk be. Külföldi megrendelésre személykocsikat gyártottunk. Az első négy kocsinál az átfutási idő ■— az alváz fektetésétől számítva — hat hónap volt. Az utolsó négy kocsinál viszont az átfutás már csak három hónapot vett igénybe. Az átfutás ideje tehát a felére csökkent. Ez nemcsak azzal függ össze, hogy begyakoroltuk magunkat ebbe a munkába. Elsősorban arra vall ez, hogy az első gyártmányok előkészítése még nem volt megfelelő. Az első kocsik szerelésénél kiderültek olyan hiányosságok, amelyek gondos műszaki előkészítés esetén elkerülhetők lettek volna. Például a szerelésnél tűnt ki, hogy az alkatrészek krómozása és eloxálása nem megfelelő. Ha ezt előbb állapítjuk meg, úgy legalább egymásfél hónappal hamarabb szállíthattuk volna az első négy kocsit. Most tettünk néhány intézkedést ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölésére. Minden egyes motorvonat műszakit előkészítésével, gyártásának összehangolásával egy-egy jelentős személyt bíztunk meg. Ez a megbízott egyesegyedül ennek az egy objektumnak a problémáival foglalkozik. Öszszehangolja a műszaki előkészítés különböző munkáit: az anyagbeszerzést, a szüksége® bizonylatok kiállítását, az üzemek közötti együttműködést stb. Ez elősegíti a grafikon szerinti, folyamatos gyártást. Ezek a megbízottak ma még nem végzik munkájukat tökéletesen, de mindjobban elsajátítják a szükséges előrelátást és operatív munkamódszert. Hogy a gyártás közben minél kevesebb «meglepetés» érjen bennünket, mintapéldányt gyártunk olyan egységekből, alkatrészekből, amelyeknek gyártása és szerelése újszerű és ezért nehézségeket okozhat, így például a Lengyelországira szállítandó motorkocsik bejárati ajtajának szerkezetéből egy mintapéldányt gyártottunk még a sorozat elkészítése előtt. A mintapéldány készítésénél szerzett tapasztalatok alapján módosítottuk a rajzokat és a tervezett szerszámokat. Ha ezt nem tettük volna, úgy a kész kocsikon, a már sorozatban gyártott bejárati ajtókon kellett volna mindezeket a módosításokat végrehajtani. Ez természetesen sok kínlódással járt volna, ami késleltethetné az egész vonat elkészítését. A lengyel motorkocsiknál tértünk rá elsőízben arra, hogy előregyártott elemeket használjunk fel a kocsik építésénél. Ez a rendszer már igen elterjedt a Szovjetunióban. Nagy műszaki előkészítést követel, de ugyanakkor sorozatgyártásnál végső soron csökkenti az átfutási időt, az önköltséget, jelentős mértékben emeli a termelékenységet. A grafikon szerinti munka bevezetésének kezdeti eredményei máris mutatkoznak. A helyesen kidolgozott grafikon és annak megtartása teszi lehetővé, hogy az export-motorvonatok elkészítését legalább egy hónappal a kiszállítási határidő előtt befejezzük, s így a próbákra megfelelő idő álljon rendelkezésre. Legfontosabb feladatunknak azt trintjük, hogy tovább javítsuk a műszaki előkészítés színvonalát. Ennek érdekében megerősítjük előkészítő szerveinket: a diszpécserszolgálatot, a Programm-, a technológiai, a norma- és a gyártáselőkészítési osztályt. A minőség megjavításáért! Az export körül mutatkozó hibáink másik fontos oka, hogy nem harcoltunk — és még ma sem harcolunk eléggé a minőség javításáért. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az exportgyártmány «éppenhogy» megfelelő, s valahogy «átcsúszik» az átvételnél. Exportgyártmányainknak kiváló minőségűeknek kell lenniük, öregbíteniük kell a magyar ipar jó hírnevét, erősíteniük kell a Ganz Vagon- és Gépgyár védjegyének becsületét. Nem tűrhetjük meg a szerkesztési hiányosságokat, a technológiai fegyelem lazaságát, az anyaghibáikat. Egyelőre ez ilyen hiányosságok többnyire a gyártmány összeszerelésénél és kipróbálásánál bukkannak fel — olyankor, amikor a szállítás határideje már igen közel van. Ekkor azután kezdődik a kapkodás, műszakilag megfelelően át nem gondolt intézkedések születnek, s mindez végsősoron még csak fokozza a késést. A harc az exportterv határidőinek megtartásáért elválaszthatatlan a gyártás minőségi színvonalának emeléséért vívott harctól. Vannak ezen a téren is bizonyos kezdeti eredmények. Az alkatrészgyártás minőségének javítása végett fejlesztettük szerszám- és készüléküzemünket. Készülék segítségével ugyanis az alacsonyabb szakkép- zettségű dolgozó is pontos munkát végezhet. A műszaki ellenőrzést utasítottuk, hogy az anyagok átvételénél követelje meg az előírt feltételek pontos megtartását. Mindezek az intézkedések azonban még nem hozták meg a kívánt eredményt. .A technológiai fegyelem még mindig nagyon laza gyárunkban. Műszaki vezetőink és szakmunkásaink egy része még mindig nem értette meg, milyen hatalmas jelentősége van a minőségnek. Így fordulhatott elő, hogy egy ízben a már összeszerelt hajómotor gyújtásának beállításakor jöttünk csak rá arra, hogy helytelenül történt a forgattyútengely ékelése. A hiba kiigazítása több napot vett igénybe. A késés komolyan hátráltatta a Gheorghiu-Dej Hajógyár exportmunkáját. A minőség javítása érdekében a legközelebbi időben komolyan meg kell erősítenünk technológiai osztályunkat. Sokkal gyorsabb ütemben kell ellátnunk készülékekkel a dolgozókat. Magasabb szintre kell emelnünk műszaki ellenőrző szerveink munkáját. Szigorúan el kell járnunk a technológiai fegyelem megsértőivel, a selejtgyártókkal szemben. Fel kell használnunk a munkaverseny hatalmas mozgósító erejét a minőség javítása érdekében. A versenyfelajánlások akkor szolgálják teljes eredménnyel a terv ügyét, ha a dolgozók a termelési terv teljesítése és túlteljesítése mellett a minőség javítására is kötelezik magukat. Hiánytalanul teljesítjük kötelezettségeinket! Jól tudjuk, hogy exportkötelezettségeink hiánytalan teljesítése nemcsak műszakiszervezési kérdés. A gyár azért maradt el, mert a kommunisták nem állták meg eléggé helyüket, mert sok hiányosság volt a politikai munkában. Emiatt terjedhetett el a pesszimizmus, a tervvel kapcsolatos borúlátás és csüggedtség a műszaki vezetők körében. A műszakiak nem kérték eléggé a dolgozók, a munkások segítségét. Pedig a munkások aktivitása hatalmas erő. Az utóbbi hetekben, amikor aktívaüléseken, termelési értekezleteken konkrétan feltártuk a helyzetet és meghatároztuk az egyes műhelyek feladatait , javulni kezdett a munka. A Ganz Vagon- és Gépgyár kommunistái, vezetők és a dolgozók csak akkor állhatnak tiszta lelkiismereti és pártunk, népünk elé, ha exportadósságukat hiánytalanul letörlesztették. Erre megvan minden lehetőségünk. Gyárunk belső tartalékait még korántsem használtuk ki. A gyár minden dolgozójának szívós harcot kell folytatnia a ma még meglévő szervezetlenség, a hibák ellen, a munka termelékenységének gyorsabb ütemű emelkedéséért. Az exportterv pontos teljesítése a gyár egész kollektívájának becsületbeli ügye. Bakonyi Sebestyén Endre a Ganz Vagon- és Gépgyár főmérnök® * MEGJEGYZÉSEK * Ahol a papírgyűjtést — A borsodmegyei földművesszövetkezetek különös módon kezdték meg a hulladékpapírgyűjtést. Elővették a raktárukon lévő tiszta, kifogástalan írópapírt és több mint ezer úttörőnek — mindegyiknek külön-külön — levelet küldtek szét azzal a felszólítással, hogy gyűjtse a hulladékpapírt. A szövetkezet így a MÉH-hel együtt — számításunk papírpazarlással kezdik szerint — legalább két kosárra való papírról remélheti, hogy hulladékként újra visszakerül hozzá. Félő, hogy a borsodi földművesszövetkezetek beemelegednek az effajta «papírgyűjtésbe», megkérdezzük hát tőlük: nem lehetne elkerülni a papírgyűjtésnél a papírpazarlást?