Szabad Nép, 1953. szeptember (11. évfolyam, 244-273. szám)
1953-09-08 / 251. szám
2 (A «Szabad Kép» Kovama megyei tudósító- jától.) Szentlőrincen hétfőre vimidóra nemcsak a földművesszövetkezet üzleteiben s az új leszállított árakat jelző árjegyzékek és a kirakatok előtt nézelődő vásárlók mosolygós arca tükrözi a dolgozó parasztok örömét, megelégedettségét. Méginkább mutatja, bizonyítja ezt ez örömet a szent lőrinciek válasza az árleszállításra. Mert hétfőn reggel a szokottnál is sokkal több kocsi zörgése verte fel alig valamivel pitymallat után az utca csöndjét. Többen, sokkal többen indultak munkába krumplit szedni, szántani, mint szombaton. Hétfőn estére a tanács mezőgazdasági előadójának még hiányos adatai szerint kétszer akora területet szántottak fel gabona alá, mint szombaton. A dolgozó parasztok újult kedvvel, sietősebben láttak munkához, hogy jövőre még többet teremjen a föld, tovább nőjön a család jóléte és az országé is. Mert a kormányprogramos megvalósulásának más tényei sorában az árleszállítás újra megmutatta, hogy az ország gyarapodása és a dolgozó emberek jóléte együttjár. Látták: érdemes volt augusztus 18-ig becsülettel teljesíteni a gabonabeadást, mert ezzel is gyarapodott az ország, ennek az eredményei is megmutatkoznak most, az olcsó, jó áruval zsúfolt polcokon, az árleszállításban. S Szentlőrinc most még jobban akar dolgozni, még jobban akarja teljesíteni a kötelességét, mint eddig. Ezt mutatja, hogy szombaton 29 mázsa napraforgót adtak be, hétfőn viszont már 72 mázsát. A beadás üteme is több mint kétszeresére gyorsult. A megnövekedett munkakedvet mutatja az is, hogy míg szombatig összesen hárman igényeltek a tanácstól tartaléktelhet megművelésre, addig hétfőn, egyetlen napon öten jelentkeztek földért, köztük Nyúl István középparaszt, aki meglévő nyolc hold földjéhez most újabb hármat kér. Az árleszállítás okozta megelégedettség is részes tehát abban, hogy Szűcs Sándor, Dezse Gyula, Dezse Ferenc, Kishalas Gyula, Felső Varga László és még sok-sok szentlőrinci dolgozó paraszt szekere jókor reggel már az utca kövén zörög. Dezső Gyula például már előző nap számítást csinált az árleszállításról, s hétfőn kora reggel már igyekezett a földjére krumplit szedni — nemcsak azért, mert a jó termésből pénz tesz, amin vásárolni is lehet, hanem, mert a krumpli helyét is hamarosan fel kell szántani az ősziárpa alá, hogy jövőre abból is sok teremjen. Hogyan is számolt hát Dezső Gyula Vasárnap a földművesszövetkezet boltjában? Mit is hoz neki meg családjának az árleszállítás? Hosszú volna felsorolni, mert az egész — sok kis apróságból tevődik össze. Ha hazamegy, mindenesetre az lesz az első szava az asszonyhoz: mégis vesznek a legkisebb gyereknek is cipőt, nemcsak a három iskolásnak — mégpedig ingyért. Hogy ingyért nem adnak semmit? Az igaz, de a három iskolás cipője most annyival olcsóbbodott, hogy nemcsak egypár kiscipőre, hanem még három pár gyermekharisnyára is futja a különbözetből. Megtudta pontosan az árakat: a 14 éves Gyula cipője 134 forint helyett 102, a tízéves Magdusé 112 helyett 85, Lacié 81 forint 20 fillér helyett 69 forint. A megtakarítás összesen 71 forint 20 fillér. De amit így megvehet a legkisebb gyereknek (aki, mivel nem jár iskolába, a régiben húzta volna ki egyébként a telet), az a cipő is olcsóbb lett 11 forinttal, 51 forintért megkapja. A maradékból futja harisnyára. Dezső Gyula számítása szerint azon a ruhaneműn és lábbelin, amelyet az ősszel venni szándékozott, legalább 450—500 forint megtakarítást hozott az árleszállítás. Egy öltöny férfiruha árát vagy 2—3 pár jó cipőét. De felsőruhájuk, cipőjük — legalább is a felnőtteknek — egyelőre van, ezért még egyáltalán nem dőlt el, hogy a megtakarított pénzzel mi lesz. Dezső előrelátó gazda, ezért gondolatai akarva-akaratlanul is a gazdaság ügyei felé kanyarodnak. Igaz, ez a nyüzsgés-forgás az üzletben, a készülődés a vevők másnapi fogadására, a boltba érkezett sok, szép, erős, színpompás áru nagy kedvet ébresztett benne, hogy minél többet vásároljon. De ugyanez a vágy és gondolat arra is készteti, hogy elgondolkozzék, hogyan erősítheti, fejlesztheti tovább az árleszállítás hozta újabb könnyebbség révén a család jólétének alapját, a gazdaságot. Hogyan adhatna maga is többet az országnak, amely egyre jobban gondoskodik a dolgozókról? Gyorsan határoz. Már hetek óta töpreng, mi legyen a jószágállománnnyal? Egy tehene, egy hasas üszője, meg két fiatalabb üszője van — úgy tervezte tavasz óta, hogy kettőt elad közülük. De azután jött az adókedvezmény meg más egyéb könnyebbség, s most már jó régen tűnődik, hogyan tarthatna meg mégis három szarvasmarhát. S a dolgos ember 9 hold földje győz ennyit, az igáslószámon és a disznókon kívül is. Most azárleszállítás végkép eldönti a vitát. A megélhetés olcsóbb lett, a három szarvasmarha megmarad, csak a legkisebb kerül piacra, így nemsokára két tehene tejel, s meglehet, hogy naponta tíz liter tejet is vihet a szabadpiacra, arról nem is szólva, hogy a földművesszövetkezetbe is több kerül két tehén után. Ha minden jól meny, jövő decemberre megellik a harmadik is. Akár eladja, akár megtartja — így is, úgy is sokkal többet hoz majd, mintha most túladna rajta. De ha: már itt tart a tervezgetésben, a többi munkáról, elsősorban a növénytermelésről sem feledkezhet meg. Több jószágnak több takarmány kell, de ez nem lesz gond: ha egy szarvasmarhával többet tart, egy holddal többre hordhat trágyát tavaszig — ez pedig kukoricában számítva legalább öt mázsa többlettermés. Silózni is fog az idén a tanács közös silógödrében — tavaly elmulasztotta ezt. A nedvdús takarmány azt jelenti, hogy télen több tejet ad majd a tehén, több jut a piacra. De árpa is kell a sok jószágnak. Ezért most a tavalyi háromnegyed hold helyett teljes hold őszi árpát vet. Úgy dolgozik — határozza el — hogy a következő hét elején, tehát hétfőhöz egy hétre, már jól előkészített talajba megkezdhesse a vetést, s tizenötödikével el is felejtse ezt a munkát. Ezek Dezse Gyula sebtében készített tervei. Persze nemcsak az árleszállítás jópár százasnyi megtakarításából pattantak ki. Dezse Gyula érzi, napról napra jobban érzi, hogy a párt és az állam gondol rá és családjára. S úgy érzi, ő is szívesen hozzájárul munkájával ahhoz, hogy az ország tovább járhassa a megkezdett jó utat, tovább növekedjék a jólét, több és jobb áru jusson a város és a falu népének. Ha többet terem a kilenc hold föld, több jut neki is az országtól, s tőle is több jut az országnak, így van ezzel az egész falu. Krebs József és Tóth Lajos középparasztok például már szombaton este összeültek, s hosszasan elbeszélgettek terveikről. A két szomszéd tervei szintén nemcsak arra vonatkoznak, hogy mi minden kerül hamarosan a házhoz, hanem arról is tervezgettek, hogyan dolgoznak, termelnek ezentúl, mert — mint mondták — látják: «Napról napra érdemesebb mélyebben «akasztani* az ekét a földbe*. Nagy könnyebbség Sz€ntlőrinc dolgozó parasztjainak az árleszállítás. Az új árjegyzék számaiban Dezső Gyula 500 forintján kívül ott sorakozik a többi szentlőrinci dolgozó paraszt száz meg száz forinttai is. A földművesszövetkezeti vezetők hozzávetőleges számítása szerint az árleszállítás a község mintegy 800 családja mindegyikének az eddigi átlagos bolti forgalom alapján egy év alatt 540 forint megtakarítást jelent. Persze, eddig sok mindent Pécsett vagy Szigetvárott vettek meg a község lakói, emellett az is biztos, hogy a boltok forgalma most nő majd, s így a megtakarítás aránya is nagyobb lesz. Kiszámították azt is, hogy csupán a szappan árának leszállítása azt jelenti: a mintegy hétmázsás szappanszükségletet a falu ezentúl kereken hat mázsa árából megvásárolhatja. A szentlőrinci dolgozó parasztok örömmel, eddigi jó munkájuk elismeréseként fogadták az árleszállítás hírét. A szorgalmas szentlőrinci nép most még jobb kedvvel, még lelkesebben fog a munkához, az őszi szántásvetéshez, hogy jövőre gazdag termést takarítson be a maga és az egész ország javára. Lénárt Gábor A szentlőrinci Dezső Gyula számvetése Megkezdődött a vidéki színházak ünnepi hetének vitája Hétfőn délelőtt az újvárosháza tanácstermébenmegkezdődött a vidéki színházak ünnepi hetének ötnapos vitája. A vitán a budapesti és vidéki színházak művészei, írók, rendezők és dramaturgok megbeszélik a Budapesten szerepelt vidéki együttesek munkáját. A vitaülést Ladányi Ferenc Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze nyitotta meg. Elsőnek a debreceni Csokonai Színház ♦Nem magánügy* című előadását vitatták meg Gyárfás Miklós író referátuma alapján. A délutáni vitát Bozóky István,,a miskolci Déryné Színház igazgatója nyitotta meg. Utána Gellért Endre kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a Nemzeti Színház főrendezője tartott referátumot a pécsi Nemzeti Színház előadásáról. A pécsi együttes Lippenszky István és Futaky Hajnal: «Zrínyi riadója» című új történelmi drámáját mutatta be. A vitaülést ma reggel folytatják. Több mint 200.000 látogatója volt a budapesti szabadtéri hangversenyeknek A nyár folyamán összesen mintegy 120 előadást, zenekari estet rendeztek Budapest szabadtéri színpadain. Ebből a Károlyi-kertben csaknem 40 zenekari est, a Majakovszkij Színpadon mintegy 20, a Vidám Parkban közel 40, a Csajkovszkij és több más szabadtéri színpadon mintegy 20 műsoros est vonzott nagyszámú közönséget, összesen több mint 200.000 látogató talált szórakozást, felüdülést, zenei élvezetet szabadtéri rendezvényeken. A Károlyi-kerti hangversenyekre összesen 7 bérletet hirdettek — ezekre az estekre több mint 13.000 dolgozó vásárolt bérletet. (MTI) SZABAD NÉP Értekezlet az őszi kapásnövények begyűjtésének feladatairól Az idén őszi kapásnövényekből is évek óta nem látott bőséges termés ígérkezik. A termés begyűjtése fokozott feladatok elé állítja a begyűjtési szerveket. A feladatok megbeszélésére hétfőn reggel a begyűjtési minisztériumba értekezletet hívtak össze, amelyen résztvettek a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökhelyettesei, a megyei miniszteri meghatalmazottak, a megyei tanácsok begyűjtési osztályvezetői, a terményforgalmi vállalatok vezetői, valamint a MEZŐKER vezetői. Az értekezleten Petőházi Sándor begyűjtési miniszterhelyettes tartott beszámolót. A beszámoló után az értekezlet részletesen megtárgyalta az őszi kapások begyűjtésének előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket. (MTI) A füveshere a termés fokozásának szolgálatában * írta: Kemenesy Ernő, a keszthelyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója A mezőgazdaság legfontosabb ága a növénytermelés. Életmünk, ruházatunk nagyrésze és sok egyéb, szükségleteinket, kényelmünket szolgáló cikk közvetlenül vagy közvetve a növénytermelésből származik. Arra kell törekednünk, hogy ebben az igen fonto® mezőgazdasági ágban az eddiginél olcsóbban és többet termeljünk. A többtermelés egyik legfontosabb tényezője: a talaj termékenysége. A talaj termékenysége többféle forrásból származik. A sok forrás közül kettő különösen fontos. Az egyik az, hogy — főképpen minőségileg — minél jobban felhalmozzuk a talaj szerves anyagát, televénytartalmát (humuszát). A másik, hogy tartósan alakítsuk ki a talaj morzsalékos szerkezetét. E két tényező — a humusz és a morzsalékos szerkezet — szoros összefüggésben van egymással. Milyen a morzsalékos szerkezetű talaj? Ki nem látott friss vakondtúrást, amely kisebbnagyobb, lencse- vagy borsónagyságú morzsákból áll? Az a jószerkezetű talaj, amely nyirkosan felszántva a vakondtúráshoz hasonlóan porhanyós, morzsalékos. A rosszszerkezetű talajon az eke nem morzsákat, hanem jóval nagyobb durva rögöket dob fel. A futóhomokon pedig, amelynek egyáltalában nincs szerkezete, még apró morzsákat sem találunk. Viljamsz, a világhírű szovjet tudós _ Doku_ esajev és Koszticsev tanításait továbbfejlesztve — megállapította, hogy a morzsalékos szerkezetű talaj mind a növények gyökérzete, mind pedig a hasznos talajbaktériumok számára, a legjobb életfeltételeket teremti meg, mert a legkedvezőbb arányban tartalmazza a levegőt és a nedvességet. Minél több és minél tartósabb morzsából tevődik össze a talaj, annál tökéletesebben gazdálkodik a vízzel, a levegővel és a tápanyaggal. Villamsz találó hasonlatával élve, a növények számára a morzsák alkotják a kamrákat, a morzsák közti hézagok pedig az ebédlőket. A morzsalékos talaj gyorsan és hiánytalanul befogadja a csapadékot. Nem keletkeznek rajta tócsák még akkor sem, ha nagyobb záporeső esik. A rosszszerkezetű talajon viszont a csapadék nagy része elfolyik, vagy a szél zsákmányává válik. S ami különösen fontos: a tartósan morzsalékos talaj tökéletesen tárolja az elnyelt csapadékot, mert minden egyes kis morzsa parányi szivacsként működik. Ezek a morzsák a lefelé tartó vizet magukba szívják. Szárazság idején a növények hajszálgyökerei körülveszik ezeket a vízzel telített morzsákat, s az ilyen talajon a növények vígan fejlődnek. A tömött, rosszszerkezetű és a szerkezet nélküli talajon viszont a szárazság valóságos csapást jelent a növénynek. Ez az egyik legfontosabb oka annak az elég gyakori jelenségnek, hogy az egyik helyen még a legnagyobb szárazságban is bő termést ad a föld, míg a szomszédos táblán, ahol a talaj rosszszerkezetű, a szárazság nagy kárt okoz. A morzsalékos talaj másik roppant nagy jelentősége abban rejlik, hogy kitűnő szállást ad a hasznos talajbaktériumoknak. A hasznos talajbaktériumok zöme a morzsák felületén helyezkedik el, hiszen itt kapja a legtöbb levegőt és nedvességet. Ilyen kedvező környezetben aztán vígan élnek és szaporodnak a baktériumok. Egy gyűszűnyi morzsalékos talajban sok milliárd talajbaktérium él, súlyuk pedig a jószerkezetű talajban holdanként 5—10 mázsa között ingadozik. Igen fontos, hogy a hasznos tataijbaktériumok minél gyorsabban elszaporodjanak. Baktériumélet nélkül nincs növényi élet, enélkül pedig az állatvilág és az emberiség is éhenpusztulna. Ezek a parányi szervezetek azért nélkülözhetetlenek, mert mintegymegemésztik», kész növényi tápanyagokká alakítják át a talajba juttatott istái lótrágyát és az elhalt növényi gyökérmaradványokat. Ugyancsak így megemésztve teszik hozzáférhetővé a növények számára a talajban lévő ásványi sókat, amelyeket a növények közvetlenül nem tudnak felvenni. Minél morzsásabb a talaj, annál tökéletesebb a baktériumok munkája, annál erőteljesebben fejlődnek növényeink. S itt válik világossá a morzsás szerkezetű talaj és a talajba juttatott szervesanyag — istállótrágya, zöldtrágya, gyökérmaradványok — együttes hatása. A talaj szervesanyagából ugyanis a baktériumok nemcsak táplálékot nyernek, hanem annak egy részéből a tartós televényt, a tartós humuszt is kialakítják. Minél több és jobb minőségű szervesanyagot adunk tehát a talajba , (természetesen egy bizonyos határig) és minél egyenletesebben terítjük szét a trágyát, annál jobb lesz a talaj szerkezete. A tartós humusz a talajban lévő agyaggal és messze együtt alakítja ki szinte cement módjára az úgynevezett morzsaelemeket. Több morzsaelem tömörítésével keletkezik maga a morzsa. Újabb tudományos megállapítások szerint a morzsaelemeket a talaj baktériumok építik össze morzsává. Azelőtt sokszor vitatkoztak azon, vájjon a növényt trágyázzuk-e, vagy a talajt? Most már nyilvánvaló — ha szerves anyagot juttatunk a talajba — mindkét célt szolgáljuk. A növényt is tápláljuk,a talaj morzsás szerkezetét is javítjuk. Mindkét feladatot a talajbaktériumok végzik el. Ebben a nagy horderejű kérdésben Viljamsz akadémikus tudományos megalapozottsággal, céltudatossággal gyújtott világosságot. De Viljamsz nem elégedett meg ennyivel. Utat is mutatott, amikor megállapította, hogy a talaj kedvező, morzsalékos szerkezetét a leghatékonyabban és egyben a legtartósabban akkor alakíthatjuk ki, ha fűféléket (réticsenkesz, csomósebir, magasperje stb.) évelő pillangósnövényekkel (vöröshere, lucerna, baltacím stb.) társítjuk. E3 alakította ki a mezőgazdasági gyakorlatban — a füves vetésforgó keretében — a füveshere alkalmazását. Mit értünk füves vetésforgón ? A növények sorrendjének azt a rendszerét, amelyben a területnek mindig más és más táblájára kerül a füveshere. Tüzetesebben meghatározva: annak, hogy füves vetésforgóról beszélhessünk, több feltétele van. Először is előre pontosan meg kell állapítani, milyen növényeket termelünk. Azután pontosan meg kell határozni, hogy ezek a növények milyen százalékos arányban foglalják el a szántóföldi területet. Meg kell állapítani a növények termelésének sorrendjét, tehát azt, hogy a növények milyen sorrendben követik egymást a terület egyes tábláin. S végül: egy-egy körforgás befejezte után az egyesnövényeknek mindig ugyanarra a helyrekell visszakerülniök. Ahol ezt nem tartják be, ott mindenről lehet beszélni, csak vetésforgóról nem, s az ilyen gazdálkodás előbb-utóbb kizsarolja a talajt,elgyomosítja a táblákat,s végső fokon csökkenti a termésátlagot. A füves vetésforgó ezzel szemben — éppen a füveshere termelésének hatására — növeli a talaj termékenységét, javítja vízgazdálkodását és tápanyaggazdálkodását elsősorban azzal, hogy tartósan helyreállítja a talaj morzsás szerkezetét. A füveshere különleges morzsásító hatása mindjárt érthetővé válik, ha arra gondolunk, hogy a füvek dús syökérzete igen sűrűn behálózza a talajt. Ezek a gyökerek apró morzsaelemekre darabolják a talaj termőrétegét. A füvek, mint évelő növények a tenyészidő alatt állandóan új és új gyökeret fejlesztenek, a kiélt gyökerek viszont ugyanilyen mértékben állandóan pusztulóban vannak. Ez a szüntelen folyamat egyrészt mechanikailag elaprózza a talajt, másrészt pedig mindig friss szervesanyagtáplálékot ad a talajbaktériumoknak és lehetővé teszi, hogy a baktériumok szédületes gyorsasággal elszaporodjanak. Miért van szükség ebben a keverékben pillangósnövényekre is? Azért, mert ezek nagymennyiségű fehérjeszerű anyagot és az altalajból felhozott ásványi anyagot halmoznak fel a termőrétegben. Tehát megkönnyítik, hogy a baktériumok bőséges táplálékhoz jussanak. Ugyanakkor mélyrehatóió gyökereikkel mészvegyületeket, i® hoznak fel az altalajból. Ezek pedig a kőműves habarcsához hasonlóan «cementálják», összeragasztják a morzsaelemeket. A hereféléknek az a becses tulajdonságuk is megvan, hogy a fehérjeképzéshez szükséges nitrogént a velük együttélő baktériumok segítségével a szó szoros értelmében a «légből kapják», a levegőből veszik fel. A herefélék gyökérzete két-háromszor annyi tápanyagot tartalmaz, mint a füveké és ezzel minőségileg feljavítják a termőrétegben felhalmozott gyökérzetet. Ha egy-két év után kiszántjuk a füvesherét, a gyökértömeg legalább oly mennyiségű és minőségűszervesanyagot nyújt a talajnak, mint egy rendes istállótrágyázás, ráadásul a szervesanyag a legegyenletesebb elosztásban hálózza be a termőréteg minden zegetzugát. Felmerül a kérdés: mekkora területen vessünk füvesherét? Nyilvánvaló: sem országosan, de még egy mezőgazdasági üzemen belül sem lehet ötletszerűen meghatározni a füveshere vetésterületét. Bár nagyon jó lenne ezzel a módszerrel minél előbb feljavítani a talajok termőerejét,ennek a törekvésnek mégis határt szab sok egyéb fontos körülmény. Legfőképpen az, hogy a mezőgazdaságnak évről évre több és több kenyérgabonát, takarmánygabonát, kapásnövényt kell adnia az országnak. Ezenkívül, ha a kelleténél több füvesherét vennénk, az herefélék kártevői is rohamosan elszaporodnának. További akadálya a füveshere nagyarányú kiterjesztésének, hogy a sok szálas takarmányt sem tudnánk helyesen felhasználni. Mindezek figyelembevételével hazánkban a szántóföldnek mintegy 16—20 százalékán termelhetünk inveszteret — természetesen ez a szám egyes állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a helyi adottságoknak megfelelően változhat. A füveshere-telepítés sikerének «titka] elsősorban a megfelelő talajművelésben rejlik. Sajnos, itt még sok a hiba. A sokfelé látható foltos, ritka és elgyomosodott füvesherék «ékesen» rávilágítanak ezekre a hibákra. Igaz, a füveshere talajelőkészítése igen nehéz. Aprómorzsás, igen tömött és ezenkívül jól beérett talajba kell vetni a magkeveréket és a magot sekélyen kell takarni. Agrotechnikailag tehát igen fontos szerep jut itt a kellő időben végzett, s többször megismételt hengerezésnek, továbbá annak, hogy eső után nyomban porhanyítsuk, boronáljuk a talajt. De a porhanyítást és a boronálást, s minden más-Takarmány hozam Gyökérhozam Morzsalékosság Az első évben vetett utónövény hozama A második évben vetett utónövény hozama A számok rámutatnak arra, hogy a füveshere mindenféle szempontból nagy fölényben van. Különösen feltűnő a Füvesherének az utónövények hozamára gyakorolt hatása. Ez szoros összefüggésben van azzal,hogy a füveshere gyökérhozama csaknem négyszerannyi, s utána a talaj kétszer olyan morzsalékos, mint a zabosbükkönynél — bár köztudomású, hogy a zabosbükköny is jó elővetemény. E kísérleti eredmények helyi jellegűek ugyan, mégsem kétséges, hogy másutt is a füveshere kerülne Fölénybe. Azt azonban még nem tudjuk, hogy az ország különféle talajain, talajtípusain számszerűleg mekkora a különbség a füveshere javára. Ezt pedig igen fontos volna tudni elsősorban azért, mert ez mutatná meg világosan, hogy mai fűmaghiányunk miatt milyen észszerű sorrendet kell megállapítanunk a füveshere országos elterjesztésében. Halaszthatatlanul hozzá kell tehát látni olyan kísérletekhez, amelyek tisztázzák ezt a fontos kérdést. A füvesherének azonban egyéb figyelemreméltó, közvetett előnye is van. A füveshere bevezetése után ugyanis az üzem vonóerős szükséglete is lényegesen csökken. A füvesherével bevetett táblán évekig nem kell sem szántani, sem vetni, csak aratni — a traktorokat és egyéb gépeket más munkára lehet alkalmazni. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a meglévő gépekkel, fogatokkal gyorsabban befejezhetjük a talajművelést és a refajta talajmunkát szükség szerint hengerezéssel kell lezárni. A hengerezésre elsősorban is azért van szükség, mert csak kellően tömörített talajba lehet sekélyen vetni a magot; másrészt pedig azért, mert a hengerezett, tömörített talajnál a föld legfelső rétege is nedves lesz, tehát a sekélyen vetett mag is hozzájut a Szükséges nedvességhez A füvesherét nyár végén és korai ősszel, de kora tavasszal is lehet vetni. Ha gondosan, szakszerűen készítjük elő a talajt, csak különlegesen aszályos években nem sikerül a nyárvégi vetés, egyébként már a következő évre szépen zöldelő füvesheretáblánk lesz — tehát a nyárvégi vetéssel lényegében egy évet nyerünk. A füvesherét műtrágyázni is kell, hiszen a fő irányelv, hogy a füveshere minél dúsabban fejlődjék, mert így több szálastakarmányt ad és ezzel arányosan nagyobb lesz gyökérhozama is. Ez pedig jótékonyan hat a morzsák kialakítására, a talaj termékenységének fokozására. A füveshere gazdasági értékének megállapítására a keszthelyi Mezőgazdasági Kísérreti Intézetben sokfajtakísérletet végeztünk. A különböző keverékű füvesheréket összehasonlítottuk a különböző, tisztán vetett herefélékkel, továbbá a zabosbükkönnyel. A kísérletnek az volt a célja, hogy számszerűleg megállapítsa e növények viszonylagos gyökérhozamát, takarmányhozamát, morzsaalakító képességét, s azt, hogy milyen hatással vannak az utánuk vetett növények terméshozamára. Az eredmények így alakultak: test, tökéletesebb munkát végezhetünk. A növények tehát jobban fejlődnek, nagyobb termést adnak. S amíg a füvesherével bevetett táblán a talajművelés szünetel, a talajt sokkal tökéletesebben és tartósabban porbanyítja, morzsalékossá teszi a természet, amint ahogy azt mi gépekkel, a különféle talajművelő eszközökkel kialakíthatnék, így a füveshere vetése nyomán keletkező nagyszerű biológiai tevékenységgel ingyenesen birtokába jutunk a talaj morzsalékosságának, termelékenységének. Ugyanakkor megjavul a többi növény ellátása szerves trágyával. Ha például egy tízéves vetésforgóban a füvesherét két évig meghagyjuk, a föld húsz százaléka már mentesül a trágyázástól, és nincs szükség trágyázásra a tábla felszántása után következő két évben sem. Tehát a vetésforgóba fosott terület 40 százalékára nem kell istállótrágyát hordani. Annál bővebben trágyázhatjuk a többi földet, annál nagyobb lesz tehát az arról betakarított termés. __ Ám ezzel még mindig nem merítettük ki a füveshere termelésének előnyeit. Csupán egyet említünk még meg: ha a Investieret beiktatjuk a vetésforgóba, megjavul az állatok fehérjével való ellátása, csökken tehát a tejes hústermelés önköltsége is. Kísérleti gazdaságunkban végzett számítása ink szerint a füveshere termelése közepes talajviszonyok között annyit jelent, hogy a gazdaság egész terméshozama legalább annyi százalékkal növekszik, ahány százalékban füveshere foglalja el a szántóterületet. Sőt, a szovjet szakirodalom egész sor példát említ, ahol a füves vetésforgó bevezetése után a termésátlag még ennél is jobban fokozódott. A krasznodari határterületen lévő kurganyenszki kerület kolhozai már évek óta hektáronként több mint húszmázsás gabonatermést takarítanak be. Az idén számos kolhoz 25—30 mázsás gabonatermést ért el Mielőtt a kolhozok rátértek volna a füves vetés-forgós termelésre, ezen a vidéken 12—14 mázsa gabona hektáronként már bő termésnek számított. A füves vetésforgó bevezetése tehát nagy lépéssel vinné előre mezőgazdaságunkat, megnövelné teljesítőképességét, hozzájárulna ahhoz, hogy szárazabb, aszályosabb években is bő termést takarítsunk be. Mutatja ezt a többi között a hortobágyi, a mezőhegyesi és a bábolnai állami gazdaság, a barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezet példája, ahol a füveshere bevezetésével máris megkezdődött a terméshozamok emelkedése. Éppen ezért ott, ahol erre megvan a lehetőség, a füvesherét azonnal vessük el. A füves vetésforgó kívánatos kiterjesztésének ma legfőbb akadálya: a vetőmaghiány. Ennek áthidalása nem könnyű feladat. A fűmagtermelés nagy szakavatottságot, gondosságot kíván — enélkül sok kockázattal és kevés sikerrel jár. A kérdés azonban feltétlenül megoldható. A megoldásnak az a legfontosabb előfeltétele, hogy a földművelésügyi minisztérium nagyobb figyelmet fordítson erre a kérdésre, bátrabb és nagyvonalúbb intézkedéseket hozzon a magtermelés serkentésére. A 1 filli 87 Ifigyon, hogy minden gazdaság lehetőleg maga termelje meg vetőmagszükségletét. A fűmagtermelés döntő tényezői: a talaj, az elővetemény és a vetésidő jó megválasztása, a gondos ápolás, továbbá a veszteségmentes betakarítás. A fűmagtermelést az eddiginél sokkal jobban kell jutalmazni. Az agronómiásokat, a munkacsapatokat tegyük anyagilag sokkal jobban érdekeltté, hogy nagyobb gondot fordítsanak erre a munkára. Az ország főbb tájain létesítsünk a kísérletügy irányítása alatt álló ,fűmagtermesztő központokat, ahol az egyes gazdaságok fűmagtelepeinek vetőmagszükségletét állítanák elő. Az eddiginél jobban kell jutalmazni azokat is, akik a herefélék magtermelésével foglalkoznak. Ugyancsak mielőbb meg kell kezdeie a herefejtőgépek gyártását, hogy idejében elláthassuk megfelelő gépekkel az állami gazdaságokat és a gépállomásokat. Népi demokratikus államunk egyre több géppel,a műtrágyával, a szakemberek képzésével támogatja, serkenti a mezőgazdasági termelést. A sok hasznos beruházáson kívül azonban az eddiginél jobban kell foglalkoznunk azoknak a tartalékoknak a mozgósításával is, amelyek nepi annyira anyagi áldozatot, hanem az eddiginél jóval nagyobb figyelmet igényelnek, ilyen a füveshere beiktatása a mezőgazdasági termelésbe. Zabosbükköny 100 100 100 100 100 Tisztahere 109 296 170 158 119 Füveshere 120 370 205 173 126 Fucsik-emlékünnepély az Újságíró Szövetségben Julius Fucsik, a nagy cseh kommunista újságíró mártírhalálának 10. évfordulójára a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Újságírók Szövetsége emlékünnepélyt rendez, ma délelőtt fél 11-kor az Újságíró Szövetség székházában (Sztálin út 101.) ünnepi beszédet mond Illés Béla Kossuthdíjas író. Fucsik «Üzenet az élőknek» című művéből Palotai Erzsébet előadóművésznő mond el egy részletet. Utána dokumentumfilmet mutatnak be. Rómában megnyílt a VI. nemzetközi mikrobiológus kongresszus Róma, szeptember 7. (TASZSZ) Vasárnap Rómában megnyílt a VI. nemzetközi mikrobiológus kongresszus. A kongresszuson a világ országainak 1500 tudósa vesz részt. A szovjet mikrobiológus küldöttséget a Sztálin-díjas J. Misusztyin, a biológiai tudományok doktora vezeti. A budapesti Orvostudományi Egyetem tanévnyitója Hétfőn délelőtt a Zeneművészeti Főiskola nagytermében ünnepélyesen megnyitották a budapesti Orvostudományi Egyetem 1953— 1954-es tanévét. Gegesi Kiss Pál, az egyetem dékánja mondott tanévnyitó beszédet. (MTI) Csehszlovák-magyar bányászbarátság A csehszlovákiai Nováky.szénbányászai a magyar bányásznap tiszteletérebarátsági hetet" szerveztek. Ezen a héten előadásokat tartottak a magyar bányászok életéről, munkájáról, a tatabányai X-es akna kollektívájával folyó versenyről. A csehszlovák bányászok szeptember 6-án, a magyar bányásznapon üdvözölték a tatabányai bányászokat, sok sikert kívántak munkájukhoz. Megnyílt a Tanácsakadémia Budapesten, a városi tanács dísztermében ünnepélyesen megnyitották a Tanácsakadémiát. Az akadémiai hallgatói egy éven keresztül marxizmust, államigazgatást és jogot tanulnak. Az akadémiai elvégzése után a hallgatók beiratkozhatnak a jogtudományi egyetem második évfolyamára. Megjelent a „Társadalmi Szemle" új száma A «Társadalmi Szemle" most megjelent július-augusztusi kettős számának «Történelmi forduló» című vezércikkében Komor Imre elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja ötvenedik évfordulójával foglalkozik. A folyóirat közli az SZKP-nak az ötvenedik évforduló alkalmából kiadott téziseit. A folyóirat új száma közli Bellen Oszkár elvtársnak «A pártválasztmányok — a kollektív vezetés szervei» című cikkét, továbbá Molnár Erik elvtársnak a magyar történészkongresszuson elhangzott előadását: «Sztálin «A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban» című műve és a magyar történettudomány». A «Kommunyiszt» két fontos cikkét közli a «Társadalmi Szemle», «A Szovjetunió Kommunista Pártja — a szovjet társadalom irányító és vezető ereje», és F. Jakovlev: «A kollektív vezetés — a pártvezetés legfőbb elve». Vásárhelyi Miklós elvtárs «Az amerikai monopóltőke kormányának kísérletei a nemzetközi helyzet élezésére» címmel írt cikket a folyóiratban. Réti László elvtárs cikke Czóbel Ernő elvtársról emlékezik meg. KEDD, 1953 SZEPTEMBER 8 Az árleszállítás első hétköznapja az üzletekben Az árleszállítás első hétköznapján az áruházak, ruházati boltok, cipőboltok, közértek, bútorüzletek, a Keravill-boltok igen nagy forgalmat bonyolítottak le. A tatabányai Állami Áruházban ezen a napon 85 darab férfiöltöny kelt el, s ezek árának leszállítása 12.425 forint megtakarítást eredményez a tatabányai dolgozóknak. Cipőből 340 pár fogyott el , összesen 27.390 forinttal olcsóbban, mint az elmúlt héten, ötvenöt darab napjan kelt el, s megvásárlóik összesen 5530 forintot takarítottak meg. A hódmezővásárhelyi Állami Áruházban főként falusi dolgozók vásároltak. Itt is jóval az átlagon felüli forgalomról számolnak be az áruház dolgozói. Azelőtt hetenként adtak el egy tűzhelyet , most hétfőn azonban öt tűzhely kelt el. Megelégedéssel fogadták a dolgozók a mintás, kockás női szövetek árának 37 forintra történt leszállítását. Harmincnyolc pár fogyott el az eddig sokak számára luxusnak számító nylonharisnyából. De nemcsak azokat az árukat vásárolták, amelyek olcsóbbak lettek, hanem például igen sok gyermekmackót és tréningruhát is, amelyeknek az ára változatlan maradt. Budapest egyik legforgalmasabb áruházában, a Budapesti Nagyáruházban mintegy 60 százalékkal többen vásároltak ezen a napon, mint egy héttel ezelőtt. Csupán pupánból — amelynek ára most csökkent 45,90-ről 39 forintra — 250 méter adtak el ezen a napon. Sokan nézegették már eddig is a gyermeknek való gyönyörű bőrkabátokat, de hetenként átlag csak egy-két vevő akadt rájuk. Hétfőn tizenkettő fogyott el belőle. Nem is csoda, hiszen ára 1556 forintról 759-re mérséklődött Az áruház lakberendezési osztálya is megtelt vásárlókkal: csupán bútorokon és lakberendezési cikkeken 30.000 forintot takarítottak meg a Nagyáruház vásárlói. Az újpesti Állami Áruházban különösen nagy volt az érdeklődés a lényegesen leszállított áru gyönyörű gyapjútakarók iránt. 38 darab el is fogyott belőlük. Az eddig 520 forintos gyermekiedenkabátból — melynek ára most 125 forinttal csökkent — harminc fogyott el. A csepeli cipőbolt 78 pár női tornacipőt adott el. Ennek a cikknek az ára 83,50-ről 58 forintra csökkent. A 7-es számú Baross-téri cipőboltban 290 pár leszállított árú marhabox férficipőt vásároltak. A háziasszonyok több élelmet vásárolhattak ugyanazért az összegért, mint az árleszállítás előtt. A 8417-es számú Rákóczi-úti Közért-fiók vásárlói csupán a kenyér, a péksütemény és a kristálycukor árának leszállítása révén 1540 forintot takarítottak meg. Ötven kiló száraztésztát, igen sok szappant, mosóport és egyéb háztartási cikket is vásároltak ezen a napon. S hogy nemcsak ezekre a legfontosabb cikkekre telik, azt mutatja, hogy 45 üveg likőr kelt el ebben a boltban A Váci út 108. szám alatt, a «Tizenhárom házához tartozó Közértüzletben nem csupán a szokottnál jóval több kenyeret, péksüteményt és cukrot vittek haza a háziasszonyok, hanem több cukorka is jutott a gyerekeknek: csupán a tejdropsz cukorkából nyolc kilót vásároltak. Összefoglaló adatok még nincsenek az árleszállítás első hétköznapjának forgalmáról, de az máris látszik, hogy ezen az egy napon is többmillió forintot takarítottak meg a magyar dolgozók. • MEGJEGYZÉSEK • Különös Az RM Acélmű vezetői nem nagyon kedvelik a bírálatot. Nemrégen Holpert Imre elvtárs, a durvahengermű dolgozója levelet írt felsőbb pártszerveknek a durvahengermű párt- és gazdasági munkájában észlelt fogyatékosságokról. Levelét több dolgozótársa is aláírta. Holpert elvtársat és a levél aláíróinak egy részét Neumayer elvtárs, a pártbizottság titkára behivatta a pártbizottságra és rosszulását fejezte ki előttük: «Joguk van ugyan a levélíráshoz — állapította meg__— de mégsem kellett volna megírni felsőbb szerveknek a hibákat». A pártbizottság a leckéztetéssel nem elégedett meg: nyomozni kezdtek Holpert elvtárs múltja, régebbi munkája után, hátha találnak valamit, amibe beleköthetnek, s egyszers mindenkorra ellehetik a kedvét a «felesleges» bírálgatástól. A pártbizottság rossz példája ragadós: az Acélmű alapszervezeteiben sem ritka a bírálat elfojtása. A napokban a IV-es alapszervezet taggyűlésén az alulról jöv kritika legcsekélyebb jelentkezését is éles visszavágásokkal fogadták a pártvezetőség tagjai. A beszámoló szidta a tagságot, de csak kevéssé tárta fel a vezetőség mulasztásait. S amikor a vitára került volna a sor, ismét a tagság fejére olvastak mindent. Alighogy véget ért a beszámoló, felemelkedett Váradi Mihály elvtárs, az alapszervezet elnöke, és máris zuhogott a szidalom a tagság felé: «Az elvtársak passzívak, az elvtársak nem bírálnak, és így tovább. Amikor végre a tagok is szóhoz jutottak, igyekeztek bebizonyítani, hogy nem is olyan passzívak, és akár tetszik, akár nem, bírálnak is. De az alapszervezet vezetősége nem várta meg, amíg mindenki elmondja, ami a szívén fekszik, rögtön megkezdték a bírálat visszaverését. Az egyes felszólalások után mindjárt «megmagyarázták», miért voltak elkerülhetetlenek, úgyszólván szükségszerűek a szóvátett hibák. A tagság bíráló kedvét azonban nem volt könnyű megtörni, tehát a bírálattól irtózó vezetőknek más fegyverhez kellett nyúlniuk. A hibák megmagyarázását a hibát feltárók ledorongolása követte. Az egyik fél taggyűlés szólaló, NagyfejtőTamás elvtárs például bírálta a vezetőséget, mert a taggyűlésről nem értesítette kellő időben a tagságot, s megemlítette, hogy helyes lenne, különösen iyen nagyjelentőségű taggyűlés előtt, amelyen a Központi Vezetőség júniusi határozatát vitatja meg a párttagság, minden egyes párttaggal elbeszélgetni, hogy jóelőre tudják, miről lesz szó. Azonnal megkapta a «méltó» választ: «Erre semmi szükség, a taggyűlést falragaszon meghirdettük, aki akarta, elolvashatta. Különben is miért nem beszél inkább Nagyfejes saját hibáiról, hiszen ilyenek is vannak bőven. (A tagság mozgósítására igen nagy szükség lett volna; mivel csak a plakátra bízták a taggyűlés megszervezését, az alapszervezet 64 párttagja és tagjelöltje közül csak 28-an jöttek el.) Egy másik felszólaló a határozati javaslat vitájánál kifogásolta, hogy az előterjesztett javaslat kidolgozatlan, nem ad elég konkrét útmutatást a munka megjavítására. A párttitkár és az elnök egyöntetűen visszautasította a jogos bírálatot. A taggyűlésen részt vett Harsányi Béla elvtárs, a pártbizottság agjt.prop. titkára is, de ahelyett, hogysíkraszállt vonat a párttagság jogainak, a bírálat szabadságának védelmében, ő is segített belefojtani a szót a bírálóba: «Hát az elvtárs mit tett annak érdekében, hogy ez a határozati javaslat ne így kerüljön a taggyűlés elé?» S felszólította a megfélemlített bírálót, hogy «bírálat helyett inkább gyakoroljon önkritikát". A taggyűlés elnöke, hogy a kellemetlen vitának véget vessen, nem törődve azzal, hogy mások is szólni kívánnak, szavazást rendelt el (az nem volt teljesen világos, hogy miről), s gyorsan befejezettnek nyilvánította a taggyűlést.★ A taggyűlésen a vezetőség beszámolójában sok szó esett a kollektív vezetésről, a bírálat, önbírálat kifejlesztéséről, a párttagok jogairól. A szavak azonban mit sem érnek, ha a tettek megcáfolják őket. Horváth László