Szabad Nép, 1954. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1954-01-08 / 8. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM ARA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1954 JANUÁR 8 Több megbecsülést a vállalatok tisztviselőinek Az ipari vállalatoknál, a kereskedelemben, a közlekedésben sokezer tisztviselő dolgozik. Tervgazdászok és műhelyi beírók, könyvelők és bérszámfejtők, kalkulátorok és statisztikusok, pénzügyi előadók és gyártáselőkészítők. Munkájuk nélkülözhetetlen a népgazdaság hatalmas apparátusának irányításához. A mi rendszerünk alapja: a társadalmi tulajdon. A nép vagyonának gyarapítása, megóvása a pazarlóktól, nem képzelhető el számvitel, statisztika, pontos nyilvántartás nélkül. A népgazdasági tervek elkészítéséhez szintén megbízható nyilvántartás és statisztika szükséges. A kormányprogramm megvalósítása különösen fontossá teszi, hogy feltárjuk népgazdaságunk belső tartalékait , s ebben is nagy segítséget adhat a számvitel, a nyilvántartás. Vállalataink tervezési, kereskedelmi és pénzügyi tevékenységének irányítása magasfokú szakképzettséget igényel; nagy felelősség nyugszik a főkönyvelő vagy a tervosztályvezető vállán. A főkönyvelő például — az igazgató, a főmérnök után — a gyár vezetésének «harmadik embere». De a beosztott tisztviselők, a statisztikusok, könyvelők vagy akár az üzemi írnokok munkája is fontos a tervek megvalósításához. A pontos, jól működő gazdasági-adminisztratív gépezet, számvitel olyan, mint a reflektor, a termelés, a kapacitáskihasználás, a minőség, az önköltség alakulásának számai ráirányítják a vezetés figyelmét a felbukkanó hibákra. • .... Amíg a nyilvántartás, az adminisztráció jól dolgozik, szinte észre sem veszik; munkáját valahogy magától értetődőnek tekintik. Annál több bosszúságot okoz a műszakiaknak, a munkásoknak, ha például az anyagbeszerzés vagy a bérszámfejtés roszszul dolgozik. Mennyit mérgelődik a munkás, ha helytelenül számolják el a munkája után járó keresetet, s mennyi időt elveszteget, amíg utánajár a jussának! Mennyi felesleges gondot okoz az üzemvezetőnek, mérnöknek, munkásoknak, ha az anyagbeszerzés nem elég szemfüles, s hol ez, hol az az anyag hiányzik! A vállalati tisztviselők feladata ma merőben más, mint a kapitalizmus idején volt. A tőkés világban kiszolgálói, lélek- és akaratnélküli csavarjai voltak a gazdaság mechanizmusának; egyetlen feladatuk a tőkés profitjának növelése volt, nemritkán csalás, üzérkedés útján. Mily megalázó, lealacsonyító feladat ez! Ma a gazdasági, számviteli apparátus munkája is egész népünk felemelkedését, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem felvirágzását szolgálja. A vállalatok ezer és ezer tisztviselőjének becsületére válik az a kitartó igyekezet, az az áldozatkész munka, amelyet a munkásokkal, a műszaki értelmiséggel vállvetve végeznek terveink teljesítéséért. Noha gazdasági apparátusunk tisztviselői fontos és felelősségteljes munkát végeznek, mégsejti, kapták, érjeg azt. -a gondoskodást és megbecsülést, amely joggal megilleti őket. Számos példával bizonyították ezt azon az ankéton, amelyet a «Szabad Nép» szerkesztősége nemrég tartott a vállalati tisztviselőkkel. Bár ez furcsának tűnik, még a minisztériumok, különféle irányító szervek tisztviselői is lebecsülik a vállalatoknál dolgozó társaik munkáját. A vállalatok például rendszeresen készítenek beszámolókat, jelentéseket munkájukról s azokról a nehézségekről, amelyeket saját hatáskörükben nem tudtak elhárítani. Minden minisztérium, irányító szerv megköveteli, hogy ezek a jelentések jók legyenek, határidőre elkészüljenek, s «felvessék a problémákat». (Egyes helyeken még osztályozzák is e jelentéseket, akár az iskolában a dolgozatot.) S mégis nagyon gyakori eset, hogy ezek a jelentések elfekszenek valamelyik «felettes íróasztala» fiókjában; közben a megoldásra váró problémák egyre nagyobb nehézséget támasztanak a vállalatoknál — az intézkedés pedig késik. Az ilyen halogatás súlyos kárt okozhat népgazdaságunknak. Azok pedig, akik sok fáradságot öltek egyegy jelentés elkészítésébe, előbb-utóbb így gondolkodnak majd: «Minek törjem magam? Úgysem fontos a munkám, hiszen rá sem hederítenek. Kár a fáradságért!» Az igazgatók, főmérnökök, üzemvezetők közt is sok akad, aki lebecsüli a tisztviselők munkáját. Vannak igazgatók, akik csak akkor beszélnek velük, ha valami hibát követtek el, de az sem ritka, hogy még ilyen esetben is csak az osztályvezető közvetítésével érintkeznek az irodai dolgozókkal. Még általánosabb, hogy nem kérik ki véleményüket a termelés kérdéseiben, nem hallgatják meg javaslataikat. Ez összefügg azzal, hogy üzemeinkben éveken át szinte csak a termelési tervek teljesítésével törődtek, s közben háttérbeszorultak a gazdasági követelmények: az önköltség alakulása, a forgóeszközök forgása, a vállalat pénzügyi helyzete. Most, amikor lassítjuk az iparosítás ütemét, fokozottan előtérbe kerülnek ezek a feladatok. Ezért most kétszeresen fontos, hogy az igazgatók, a főmérnökök, a műhelyfőnökök jobban támaszkodjanak a tisztviselők munkájára. A tisztviselők joggal sérelmezik, hogy sok vállalatnál a szociális ellátás tekintetében is megengedhetetlen módon háttérbe szorulnak. Ma már elképzelhetetlen az olyan gyár, ahol — ha egyáltalán túlóráznak a munkások — ne kapnák meg érte a túlóradíjat. A vállalati tisztviselőknél azonban ma is még elég általános az ilyen «fekete» túlóra. A könnyűipari minisztérium például szigorú rendeletben utasította az üzemek igazgatóit, hogy december 1-ig számolják el az alkalmazottak túlóráit. A Lőrinci Fonóban mégis elszámolatlan maradt 136,5 túlóra, sőt decemberben még 768,5- del nőtt a számuk. Gyakran hasonló méltánytalan háttérbeszorítás érvényesül a premizálásnál, üdültetésnél is. Igen súlyos hiba, hogy pártszervezeteink többnyire észre sem veszik ezeket a viszszásságokat. Mint a Ganz Vagon- és Gépgyár pártbizottságának titkára, Dózsa elvtárs mondotta az említett ankéton: «Az irodák dolgozói szinte kiesnek a pártszervezetek látóköréből, nem érzik maguk mögött a pártszervezetek támogatását, súlyát». Pártszervezeteink nem ismerik a vállalati tisztviselők problémáit, s ami még nagyobb hiba: nem is nagyon törekszenek ezek megismerésére. A MÁVAG pártbizottságának titkára maga is bevallotta ezt, s hozzátette: «Sok tisztviselő nem mondja meg őszintén a véleményét». Súlyos bírálat ez! Várjon miért nem éreznek elég bizalmat a tisztviselők a MÁVAG pártszervezete — és tegyük hozzá: sok más pártszervezet iránt? Azért nem, mert pártmunkásaink a legtöbb helyen nem közeledtek feléjük elvtársi módon. Csak akkor fordultak hozzájuk, ha éppen kimutatást kértek tőlük. A pártszervezetek igen kevés energiát fordítottak a tisztviselők között végzendő politikai munkára. Ennek azután az a következménye, hogy a népnevelő munkát nemritkán a felettesek utasításai «helyettesítik». Gyakori, hogy elvtársi segítség, baráti bírálat helyett minden kis hibáért kipellengérezik, ledorongolják a tisztviselőt. Mi az oka annak, hogy üzemi pártszervezeteink — még azok is, amelyek egyébként jó politikai munkát végeznek a munkások és a műszaki értelmiség között — szinte sajnálják a tisztviselők nevelésére fordított fáradságot? Az egyik ok: a tisztviselői munka lebecsülése. A másik ok pedig — s ezt meg kell mondani őszintén: a pártmunkások egy része bizalmatlan a tisztviselők iránt. Ma is valahogy úgy tekint az irodai dolgozókra, mint valami szükséges rosszra; nem tudja elképzelni másként a tisztviselőket, mint könyökvédővel, aktahalmok mögött. «Politikailag közömbösek», «nem öntudatosak», «meghunyászkodók», «félnek a felelősségtől» — sok pártmunkásnak ez a véleménye ... Semmi kétség, az irodai dolgozóknak vannak hibáik. Akad közöttük nem kevés bürokrata. Előfordul még fecsegés, fegyelmezetlenség az irodákban. Sokszor okoz felesleges huzavonát az, hogy egyes tisztviselők félnek felelősséget vállalni, vagy nem elég biztos a tudásuk, s azért minden csip-csup üggyel a minisztériumhoz fordulnak, ahelyett, hogy maguk döntenének. Sok -tismét riadóban ez aő,ég a régióihivatalnokszelleme; nem elég szilárd, határozott, bátor. De hát helyes-e, ha ilyen hibák láttán kommunisták, pártmunkások előítéleteket formálnak magukban? Éppen, mert tisztviselőinknek hibáik is vannak, különösen nagy szükség van a párt felvilágosító szavára, a kommunisták türelmes nevelőmunkájára. A pártfunkcionáriusoknak, minden kommunistának meg kell értenie, hogy e tisztviselők nagy többsége világéletében becsületesen dolgozott; hogy a tőke kizsarolta, kiszívta a tisztviselő erejét is, hogy élete örökös rettegés volt a múltban. Olyan emberek ők, akiknek a munkásosztály mellett a helyük, csak a munkásosztály hatalma biztosíthatja igazi felemelkedésüket. S ha ezt még nem értették meg mindaz a mi hibánk is. Türelemmel, jó szóval, megértéssel a kommunistáknak kell ezt megmagyarázniok; senki más el nem végzi ezt helyettük. A mellőzöttség érzése visszahat a tisztviselők munkájára is. Mennyivel lelkesebben dolgoznának, tanulnának, ha nap mint nap tapasztalnák munkájuk megbecsülését! Mennyivel könnyebben rá lehetne ezeket a dolgozókat nevelni például a szocialista munkafegyelemre, ha nem a főnöki megrovástól való félelem, hanem elsősorban a népnevelők meggyőző szava késztetné őket jobb munkára! S mennyivel figyelmesebben hallgatnák a népnevelőket, ha azt is látnák, hogy bátran fordulhatnak a pártszervezethez kisebb-nagyobb problémáikkal; ha a pártszervezet időnként tanácskozna velük, meghallgatná javaslataikat a vállalat munkájának megjavítására! A számviteli, nyilvántartási, pénzügyi munka megjavítása népgazdaságunkban fontos, halaszthatatlan feladat. Ehhez számos állami intézkedés is kell. A népgazdaságot irányító és ellenőrző apparátus sok helyen túlméretezett, s mivel «minden íróasztal teremt magának munkát», az adminisztratív munka is számos esetben feleslegesen felduzzad. De a felduzzasztott létszám nem segít. Az emberek munkáját kell megjavítanunk, önállóbbá, kezdeményezőbbé, határozottabbá kell tennünk tevékenységüket. Ez pedig nagyrészt politikai, nevelési feladat. A mi társadalmi rendünk alapja a munka, s minden tisztességgel végzett munkáért megbecsülés jár. Nálunk nem lehetnek «másodrendű», «elfelejtett» dolgozók. Minden ember fontos számunkra! Becsüljük meg hát jobban munkásosztályunk hű segítőtársát, a vállalatok tisztviselőit! Győr-Sopron megye kiváló mezőgazdasági szakembereinek értekezlete Győr-Sopron megye legkiválóbb mezőgazdasági szakemberei, tudósok, kutatók, egyetemi tanárok csütörtökön értekezleten beszélték meg azokat a tennivalókat, amelyekkel a megye dolgozó parasztsága gyorsan és eredményesen hajthatja végre amezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozat helyi feladatait. A részvevők között ott voltak Sedlmayr Kurt, a sopronhorpácsi, Porpáczi Aladár, a fertődi kísérleti gazdaságok Kossuth-díjas vezetői, Balázs Ferenc, a mosonmagyaróvári kísérleti intézet igazgatója, Haracsi Lajos, a soproni erdőmérnöki főiskola dékánja, Varga Béla, a győri vízügyi igazgatóság főmérnöke és sok más mezőgazdasági szakember. Mezei József, a megyei tanács elnökhelyettese megjelölte a főbb adottságokat, melyeket a megye tájegységeinek, talaj- és éghajlati viszonyainak megfelelően figyelembe kell venni a részlettervek kidolgozásánál. Különleges megyei feladat például a mosonmagyaróvári járás nyugati vidékén a talaj javítása, a Hanság peremén lévő faállomány megjavítása, a szántóföldi zöldségtermelés megvalósítása, az öntözéses zöldségtermelés kifejlesztése, a megye ipari üzemei melegvizének felhasználása, melegházak építése az üzemek mellett, a soproni szőlőtermelési módszer elterjesztése, Győr város tejellátásának és a városok zöldségellátásának biztosítása, víziszárnyasok tenyésztése a vízbő területeken stb. A vita után hét munkabizottságot alakítottak Ezek két hét alatt részletes gyakorlati terveket dolgoznak ki. A munkabizottságokba bevonnak kiváló dolgozó parasztokat, termelőszövetkezeti tagokat is. (MTI) ☆ HAZÁNK EGY NAPJA☆ BARÁTI SEGÍTSÉG Lábatlan, január 7. ötéves tervünk jelentősen bővíti a Lábatlani Cementgyárat. A gyár újjáalakítását segítik a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói is. A legutóbb üzembehelyezett III. számú kemencét Romániában gyártották, s a kemencetest összeszerelésében kiváló román szerelők is résztvettek. Az idén, az első negyedévben a terv szerint újabb forgókemencét kap Romániából a Lábatlani Cementgyár. A napokban új rendszerű szénmalom érkezett Lábatlanra a Német Demokratikus Köztársaságból. A szénmalom 24 óra alatt 200 tonna szenet őröl meg, s így két klinkerégető kemencét táplál majd szénporral. Együtt az Üzem dolgozóival —■ A Kőbányai Porcelángyár pártszervezetének tapasztalataiból (2. oldal) Karcolatok — A függöny (2. oldal) Az elmélet napi kérdései — Miért lett a mezőgazdaság fejlesztése szocialista építésünk döntő láncszeme? (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Előzetes eszmecsere a Szovjetunió kormánya és az Egyesült Államok kormánya között az atomenergia kérdésében folytatandó tárgyalásokról (3. oldal) Kim Ir Szen marsall és Peng Teh-huai tábornok levele Thimajja altábornagyhoz a felvilágosító tevékenység folytatása ügyében (3. oldal) Megkezdődött a gyilkossággal vádolt szinmanista ügynökök pere (3. oldal) Az«Ifjú Gárda előadása az Állami Operaházban — A művészegyüttes munkája (3. oldal) Külpolitikai kommentárok (4. oldal) André Wurmser: Tavasz a télben —* Párizsi levél (4. oldal) A borsodmegyei kisipari szövetkezetek a lakosság szolgálatában Miskolc, január 7. (A «Szabad Nép» borsodmegyei tudósító-1rjától.) _ A borsodmegyei kisipari szövetkezetek azon igyekeznek, hogy minél jobban kieléégítsék a dolgozók igényeit, szükségleteit. ( A Központi Vezetőség júniusi határozata óta több helyen létesítettek új fiókokat,letve átvevőhelyeket. A többi között Krasz- nek vajdán cipész és szabó javítórészleg, Szemerén cipész- és órásrészleg, Kazinc-, barcikán fodrászrészleg, Prügyön, Csobádon és Ináncson cipészátvevőhely létesült az utóbbi hónapokban. Miskolcon, Sárospatakon, Szerencsen és Sajószentpéteren új ma-radékboltokat nyitottak. A szövetkezetek több helyen bevezették, az ügyeletes-szolgálatot. A miskolci víz-, vezetékszerelő és a miskolci villamosipari szövetkezetek a délután 4 óra előtt bejelentett kisebb javításokat még aznap el is végzik. A miskolci cipész kisipari szö-vetkezet két helyen délután 2 órától este 10-ig tartja nyitva az átvevőhelyeket, hogy a dolgozók az esti órákban is leadhassák cipőiket javításra, illetve átvehessék a kész lábbeliket. A miskolci vasipari szövetkezet — az apróbb javítások elvégzése mellett — ebben a negyedévben 400 «csikótűzhelyet», 75 te mezkályhát, 26 tonna különféle háztartási cikket (teaszűrőt, tejszűrőt, tejeskannát, palacsintasütőt, háztartási mérleget stb), gyárt. A mezőgazdaság számára 500 eke-i kapát és 800 koronát készítenek. Német népi együttes alakult Szulokon Szülök, január 7. A somogymegyei Szülök község lakosságának nagy része német anyanyelvű. A népi demokrácia állama nemcsak a lehhetőséget adja meg számukra ahhoz, hogy ápolják, fejlesszék népi kultúrájukat -hanem támogatást is nyújt ehhez. A barcsi járási tanács népművelési osztályának segítségével a szulokiak sorra felelevenítik a már-már feledésbe ment régi dalokat, táncokat, népi játékokat. A községben most megalakult a népi ének- és táncegyüttes. A dalok és táncok gyűjtésében a népi együttes tagjai járnak elől, persze sokat segítenek nekik az idősebb szulokiak is. A gyűjtés eddigi eredményeinek bemutatásával nagy sikert aratott az együttes. Most még lelkesebben készülnek a járási kultúrversenyre s tovább bővítik műsorukat. Be akarják mutatni többek között a szuloki sváb lakodalmas népi játékát ■h —> * • ,v .v ”■ ! Jövedelmező téli munka Nyíregyháza, január 7. A nagyhalász-homoktanyai «Első megyei tanácskozás» termelőszövetkezet 29 tagja 300 hold földön gazdálkodik. Ez a szövetkezet arról nevezetes, hogy itt minden talpalatnyi földet kihasználnak. Még a 22 holdnyi vizes-nádas terület is hoz jövedelmet, méghozzá nem is keveset. Nyáron víziszárnyasokat tenyésztettek a nádasban. Azután, amint a tél beállt, a közgyűlés elhatározta, hogy a nádat levágják és értékesítik. Kiszámították, hogy a 22 holdon termett nádért 52.000 forintot kapnának. Közben azonban még jobb ötletük támadt: nem adják el mindjárt a levágott nádat, hanem előbb pallót készítenek belőle. A nádpalló eladásával mintegy 300.000 forint jövedelemre tehet szert a szövetkezet. A nádpalló készítésének szakembere is akadt Németh János személyében. A tsz tagjai most javában aratják a nádat, öt holdról már le is vágták, s néhány nap múlva megkezdik a nádpalló gyártását. Mezőgazdaságunk fejlesztésének elősegítésére bővítjük mezőgazdasági gépgyártásunkat. A Gépipari Tervező Iroda dolgozói most készítik a törökszentmiklósi új mezőgazdasági gépgyár tervét. A tervező irodában készül a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, az EMAG és a Vörös Csillag Traktorgyár új üzemrészeinek terve is. (Kéri Dániel felvétele) Befejezték a „Bűvös szék“ című film forgatását Budapest, január 7. A Magyar Filmgyártó Vállalat dolgozói elkészítették a «Bűvös szék» című új magyar filmvígjáték utolsó felvételeit. A film —amelyet Karinthy Frigyes hasonló című szatírájából Karinthy Ferenc írt — a régi világban játszódik. Egy szék történetét mondja el, amely arról nevezetes, hogy aki beleül, feltétlenül igazat mond. A bűvös széket becsempészik egy államtitkár szobájába s ebből a mulatságos helyzetek egész sora adódik. A filmet Gertler Viktor rendezte, Forgács Ottó fényképezte, főszerepeit Balázs Samu, Feleki Kamill, Uray Tivadar, Tompa Sándor, Senynyei Vera, Fongrácz Imre, Horváth Tivadar, Kiss Manyi és Mányai Lajos alakítja. t__AA-I4AA A. széncsata hívei Szénbányáink öntudatos dolgozói keményen küzdenek azért, hogy napról napra teljesítsék, sőt túlteljesítsék a tervet. Ezt várják tőlük az erőművek, a gyárak, a ház-tartások. ) Az év első napjaiban több bányatrösztünk komolyan elmaradt. A legújabb jelentések szerint azonban a szerda reggeltől csütörtök reggelig tartó három műszakban az elmaradt bányaüzemek egy része is kiváló eredményeket ért el. A Komlói Szén-bányászati Tröszt dolgozói 106,1 százalékra teljesítették napi tervüket. A Középdunán , túli Tröszt kollektívája 103 százalékos eredménnyel dolgozott ezen a napon. Tataba- Jnva bányászai 102,9 százalékra teljesítették az előirányzatot. Az ország azt várja hogy a eredményeik tartósak maradjanak, s példájukat mielőbb kövessék a borsodi, dorogi, 1/91 ---------- Tatabánya törleszti az adósságot Tatabánya, január 7. (Tudósítónktól.) Csütörtökön reggel tíz tatabányai akna tornyán gyűlt ki a terv teljesítését jelző vörös csillag. Szerda reggeltől csütörtök reggelig az új év eddigi legjobb eredményét érték el a tatabányai bányászok. Az aknák között a X-es és a VIII-as járt az élen. A X-es akna dolgozói 130,6 százalékra teljesítették csütörtökre virradóra napi előirányzatukat. Mintegy 19 százalékkal szárnyalták túl a havi terv eddigi feladatait. Mögöttük a VIII-as akna bányászai haladnak, 114,1 százaléknál tartanak. Több aknaüzemben azonban — így Csékút, január 7. ): Rovó János, a csékúti szénbánya főmértöke és Gyarmati Dénes, az ajkai szén-ánya főmérnöke az új év első napjaiban felújították hagyományos párosversenyünket. A csékúti főmérnök vállalta, hogy elegendő munkahelyet és szállítóeszközt id a zavartalan termeléshez és lehetővé teszi, hogy a bánya az első negyedévben is 1500 tonna szenet termeljen terven felül. A jó műszaki előkészítés a bányászok idaadó, lelkes munkájával párosult, s entinek meg is lett az eredménye: a csékúti ii az oroszlányi XVIII-as és XIX-es aknánál is ezen a napon is elmaradtak. Ezért a tröszt mindössze 2,9 százalékkal teljesítette túl a napi előirányzatot. A szerdai jó eredmények után a tata-bányaiak adósságából még mindig maradt a mintegy 2100 tonna. Csütörtökön az első harmadban tovább folyt a harc, hogy ezt is mielőbb letörlesszék. A tröszt a dél- kelőtti műszak tervét 105,6 százalékra teljesítette. Az élen most is a X-es akna, haladt 141 százalékos eredménnyel. Előreörtek a XV-ös akna bányászai is: 130,4 százalékra teljesítették az első harmad elő-, irányzatát. szénbánya 1954-ben eddig mindennap túlteljesítette előirányzatát. Csütörtökön az első harmadban a legtöbb brigádnak szerelést is kellett végeznie, mégis valamenynyi túlteljesítette tervét. Hap Imre elővájós brigádja 200, Bege Tamás brigádja 205, Rózsás Gábor brigádja 200 százalékot teljesített. A bánya a műszak tervét 109,6 százalékra teljesítette. A csütörtöki első harmad végéig a csékúti bányászok 493 tonna szenet küldtek évi előirányzatukon felül a külszínre. A csékútiak mindennap teljesítik a tervet Budapesti munkások Tiszasülyön (Tudósítónktól.) Nemrégen teherautó futott be a tiszasülyi állami gazdaság központjába. Hat utas szállt le róla. A sülyiek az első percekben nem tudták mire vélni a váratlan látogatást. De hamarosan kiderült: a Vörös Csillag Traktorgyár, a Csepel Autógyár és a Járműfejlesztési Intézet közös munkabrigádja jött látogatóba. A vendégek szerszámokat, pótalkatrészeket, tartalékmotorokat raktak le a kocsiról. Segíteni jöttek. A legjobbkor érkeztek. A traktorosok megviselt gépeikkel már alig tudták 60—70 százalékra teljesíteni napi normájukat. Ez is közrejátszott abban, hogy a gazdaság egyik-másik üzemegységében elmaradtak a mélyszántással. Az a veszély fenyegetett, hogy ha nem javítják meg idejében a traktorokat, jókora terület szántatlanul marad. A Vendégek nem is tanakodtak sokáig, nyomban munkához láttak. Alaposan szemügyre vették a traktorokat, sorra mindegyiket: mi a baja, mit kell rajta javítani. A tiszasülyiek hamar meggyőződtek róla, hogy a munkások kiválóan értenek a gépekhez. Nem is csodálkoztak ezen, amikor megtudták, hogy Kékesi József, a brigád vezetője például kísérleti csoportot vezet a Csepel Autógyárban, Szotyori Mihály ugyanott sztahanovista autószerelő, Süle Lajosban a Vörös Csillag Traktorgyár egyik legjobb sztahanovovista szerelőjét ismerték meg, önként jelentkeztek valamennyien, hogy segítsenek, a falu dolgozóinak. Megértették: az egész ország érdeke, hogy többet, jobbat termeljen a mezőgazdaság — több élelem jut akkor a városnak, nekik is. A helybeliek nagy szeretettel vették körül a városi munkásokat. Figyelték, amint nagy szakértelemmel szedik szét és javítják meg a megrongálódott traktorokat. A kis javítóműhely néhány nap alatt egészen megélénkült. A budapesti munkások egyik gépet a másik után hozták rendbe. A gazdaság szerelői, traktorosai, Somogyi Sándor, Katona Kálmán, Szabó István és a többiek, kettőzött munkakedvvel dolgoztak új «mestereik» mellett, akiktől sok újat, hasznosat tanultak. Amikor az első kijavított traktor szántani kezdett, vezetője úgy érezte, mintha új gépen ülne. A jó gépeken új kedvre kaptak a traktorosok is: napról napra nőttek a teljesítmények, s a legjobbak egy-egy műszak alatt 150—160 százalékot is elértek. Egyre fogyott a felszántatlan terület. A vendégek nem zárkóztak be a műhelybe, ki-kilátogattak a határba is. Munka közben tanulmányozták a lánctalpas traktorok működését, s majd minden traktoroshoz volt egy-két jó tanácsuk. A tiszasülyi traktorosok ügyes emberek, értenek a gépekhez, de a lánctalpas traktoroknak még nem ismerik minden csinjátbinját. Kékesi József még pihenőidejében is oktatta, tanította őket. Ilyen beszélgetések alkalmával tanulta meg Tóth József és Major Nándor traktoros azt is, hogy a hűtővizet megállás után nem szabad azonnal, forró állapotban leereszteni, mert ez hengerrepedést okozhat. Nem ment azonban minden simán. Egy alkalommal például három lánctalpas traktorhoz — amelyen egyébként már minden javítást elvégeztek — hiányzott a főtengely és a forgattyúsház. Beszerzésük nehézségekbe ütközött. Úgy látszott, hogy a három gép még jó darabig nem dolgozhat. De Kékesi kijelentette: ha kell, a föld alól is előteremti a három főtengelyt és a három forgattyúsházat. Este volt már, de nyomban teherautóra ült: irány Budapest! Egész éjszaka utazott. Másnap kora reggel megszerezte az alkatrészeket, s már indult is vissza. Hónapokig is eltartott volna a húsz lánctalpas traktor kijavítása, ha nem segítenek ezek a nagyszerű emberek. Ma már a huszadik traktort szerelik. Talán még sohasem folyt ilyen gyors, lelkes hanika Tiszasülyön. Három hét alatt 12 főtengelyt, 40 hajtókart, 40 dugattyút, 40 hengerhüvelyt, 40 csapszeget, 40 csapszegperselyt, 82 hengerfejet, 70 csapágyat és sok-sok fogaskereket cseréltek ki. Ezekben a napokban a brigád már ismét útra készülődik. Igaz, megszerették itt őket, s ők is kezdték már otthonosan érezni magukat. Csakhogy másutt is várnak rájuk, még sok helyen van szükség szaktudásukra, baráti segítőkészségükre, így hát a tiszasülyiek sem tartóztathatják őket már sokáig. De bizonyos, hogy mindig hálával, szeretettel gondolnak majd vissza kedves vendégeikre. HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL Megnyílt Moszkvában a legnagyobb szovjet áruház A szovjet kereskedelem jelentős eseménye az új moszkvai áruház, a GUM megnyitása. Az új áruház a szovjet főváros legszebb épületei közé tartozik. Egész háztömböt foglal el, homlokzata a Vörös-térre néz. Ebben a tömbben régebben egész sor kisebb kereskedés és hivatal volt. Most az építészek — megőrizve a ház építészeti stílusát — teljesen átrendezték az épületeket. Az áruházóriásban több mint 130 speciális osztály van, amelyeket úgy helyeztek el, hogy a vevők számára a legkényelmesebb legyen, s hogy minél kevesebb időbe kerüljön a vásárlás. Az áruház bemutatótermében a vásárlók megtekinthetik a legújabb ruhamodelleket. Egész sor osztályon egy percet sem kell a vevőnek várakozással töltenie, míg az eladók kiszolgálják az előtte érkezetteket. Az árukat vitrinekben helyezték el, mellettük csekk van a pénztár számára. A vevő egyszerűen elvesz egy ilyen csekket, kifizeti, s máris megkapja az árut. Különleges vevőszolgálat is működik az áruházban: a megrendelt árut becsomagolják és házhoz szállíttatják, útmutatókat adnak a különböző osztályok elhelyezéséről a hatalmas épületben, a vevők kérésére taxit hívnak az áruház elé megőrzik a vásárolt holmikat, míg a vevő egyéb bevásárlásait elintézi, s egy egész sor további segítség teszi kényelmesebbé a bevásárlást az új moszkvai GUM-ban. Az áruházban külön posta, távíróhivatal, értékmegőrző van, s különféle műhelyeket, kioszkokat is találunk. Az áruház méreteiről hozzávetőleges képet adnak a következő számok: körülbelül ötezer ember dolgozik itt. Aki végig akar menni az összes osztályok elárusítóhelyein, két és fél kilométeres útra kell felkészülnie. Több mint húszezer vevő tartózkodhat egyszerre az áruházban anélkül, hogy ez a legcsekélyebb torlódást okozná. Az áruházat a legfejlettebb technikával szerelték fel. Az épületben 40 felvonó működik. A ventilációs berendezések óránként háromszor cserélik az áruház levegőjét. A telefonközpontnak 500 mellékállomása van. Már az első napokban százezrek látogatták meg az új áruházat, s a «vevők könyvébe» írt elragadtatott bejegyzések arról tanúskodnak, hogy a moszkvaiak nagy tetszéssel fogadták az új áruházat. Képünk az áruház női cipőszalonjának egyik részletét mutatja be. A sztálinabádi könyvtár Gyönyörű újévi ajándékot kaptak a tadzsik főváros dolgozói: elkészült a Ferdouszi Könyvtár monumentális új épülete. Az új könyvtár Sztálinabád központjában, a Lenin-úton áll, s méltó dísze a városnak, egyike a legszebb épületeknek. A könyvtár több mint 700.000 kötet könyve között őrzik a tadzsik klasszikus irodalom értékes eredeti példányait, a tadzsik könyvnyomtatás történetének emlékeit. Az új épületben öt nagy olvasóterem, egész sor dolgozószoba, hétemeletes könyvraktár van. Elkészült az első hidrogenerátor a kujbisevi vízierőmű részére A «Kirov Elektroszila» háromszorosan kitüntetett üzem dolgozói befejezték az első hidrogenerátor építését a kujbisevi vízierőmű részére. Az új hidrogenerátor előrelátható teljesítménye 105.000 kilowatt, magassága öszszeszerelt állapotban egy 8—9 emeletes ház magasságának felel meg, és körülbelül 300 négyzetméternyi alapterületet foglal el. A forgórész a gép talpcsapágyára 3500 tonnás nyomást gyakorol. Ilyen nagyméretű hidrogenerátort sem a szovjet, sem a külföldi villamosgépgyártás nem alkotott meg. Az új hidrogenerátort 100 nyitott vasúti teherkocsin szállítják a vízierőmű területére. Az új, bonyolult szerkezetű gép létrehozását sok alkotó kezdeményezés segítette. Ennek eredményeként az üzem dolgozói két és fél hónap alatt — a határidőnél lényegesen előbb — elkészítették a hidrogenerátort és megkezdték a második hidrogenerátor építését.