Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)
1954-04-01 / 91. szám
2 A módosított szervezeti szabályzat tervezete II. fejezetének 2. pontja ezt mondja: «A párt tagja lehet az, aki magáévá teszi a párt célkitűzéseit, politikai irányvonalát és szervezeti szabályzatát...» stb. Ugyanakkor a 3/f pont azt a követelményt állítja fel a párttaggal szemben, hogy «sajátítsa el a marxizmus-leninizmus tanításait». Ezek szerint a marxista ismeretek megszerzése a párttagsági idő alatt történik Véleményem szerint a párt célkitűzéseit, irányvonalát csak az fogadhatja el és értheti meg, aki annak ideológiai alapját, a marxizmus-leninizmust elfogadja és megérti. Ezért javasolom, hogy a 2. pontot így fogalmazzák: «A párt tagja az lehet, aki magáévá teszi a párt célkitűzéseit, politikai irányvonalát és szervezeti szabályzatát, elfogadja a párt ideológiai alapját és ismeri annak alapelveit» stb. Ezzel a 3/f pontot is meg kellene változtatni ily módon: «Szakadatlanul fejlessze politikai és szakmai tudását, emelje műveltségét, gondoskodjék marxista-leninista ismereteinek bővítéséről». A IV. fejezet7. pontjához az a megjegyzésem, hogy az ajánló legalább kétévi párttagsággal rendelkezzék, mert úgy vélem, hogy az ajánló egy év alatt nem Szabó Sándor és Gyugyi László elvtársak a «Szabad Nép» március 18-i számában megjelent levelükben kifogásolják, hogy a módosított szervezeti szabályzat tervezetében a bírálat a párttagok jogai között is és a párttagok kötelességei között is szerepel. Azt írják, hogy elég, ha csak a kötelességek közé vesszük be. Szerintem helyes, hia mindkét helyen megemlítjük. Helyes, hogy a kötelességek közé bevették, s ezzel egyetértenek az elvtársak is. De helyes, hogy a párttagok jogai között is ott olvasható a bírálat. Hangsúlyozni kell ezt a pártdemokrácia elmélyítéséért, hangsúlyozni kell ezt azok előtt, akik nem voltak eddig elég bátrak a bírálathoz és azok előtt is, akik nem vették szívesen a bírálatot, elriasztották ettől a bátortalanokat. Úgy vélem, hogy ez a jog és ez a kötelesség szorosan összefügg — egy dolognak két oldala. Nem lenne helyes, csakód a kötelesség oldalát kiemelni, hiszen a bírálat joga demokráciánk hatalmas vívmánya. A kommunista párt az egyetlen olyan párt, amelyben ezt a jogot a tagságnak valóban biztosítják, a kommunista párt az egyetlen párt, amely ezt a jogot az egész népnek biztosítani akarja. Szabó és Gyugyi elvtársak megjegyzik: nem látnak különbséget abban, hogy a bíróörömmel tanulmányoztam a módosított szervezeti szabályzat tervezetét és meggyőződésem, hogy a jelenleg érvényben lévő szervezeti szabályzatnál hathatósabban biztosítja pártunk politikájának végrehajtását, a kollektív vezetés és a pártdemokrácia elveinek érvényesítését, a párt és a tömegek kapcsolatainak elmélyítését. Néhány pontban azonban úgy vélem, nem ■elég pontos, vagy túlságosan, szűkszavú a [tervezet. Ezért néhány kiegészítést javasol Az első ponthoz. A tervezetbe be kellene venni: «A párt a munkásosztály, a dolgozó nép élcsapata, az azonos elveket valló kommunisták harci szövetsége». Az «élcsapat» kifejezés kiemeli pártunk szerepét népi demokráciánkban — azt, hogy az MDP népünk s államunk irányító ereje és a munkásosztály, a dolgozó nép legmadolgozó népünk pártunk vezetésével nagy sikereket ért, el a felszabadulás óta. E sikerek elérésében pártunk irányító és nevelőmunkáján kívül nagy szerepe volt a tömegszervezetek tevékenységének is. Ezek a szervezetek kötik össze pártunkat a dolgozó tömegekkel. Átfogják a dolgozók egyes rétegeit, segítik a párt munkáját a tömegek nevelésében, a szocializmusért folyó harcban. A tömegszervezetek munkájának sikere jórészt a pártszervezetek segítségétől függ. Pártszervezeteink zöme már igyekszik segítséget adni a tömegszervezeteknek, de az elvtársak sok esetben többet beszélnek erről, mint amennyi támogatást valójában fogja azt a fokot elérni — különösen, ha párttagsága alatt tanulja meg a marxizmus-leninizmus tanításait , hogy az élcsapatba új tagot javasolhasson felvételre. A III. fejezet 5. pontjához kiegészítésül javaslom: legyen követelmény, hogy a tagjelölt a jelöltségi idő alatt sajátítsa el a marxi-lenini tanítások alapelemeit, mert véleményem szerint marxista-leninista pártba csak az vehető fel, aki ismeri ezeket az alapelemeket. Javaslom azt is, hogy a IV. fejezet 8. pontját így módosítsák: «A tagjelöltségi idő általában egy évig tart, amely idő alatt a marxizmusleninizmus tanításainak elemeivel megismerkedik a jelölt». Ez a fogalmazás feltételezi, hogyha előbb megvannak a szükséges feltételek, akkor előbb is javasolható a jelölt tagként való felvételre. Végül pedig hiányolom, hogy a tervezetben, különösen a II. fejezetben nincsen olyan követelmény, hogy a párt tagja csak az lehet, aki nem tagja más olyan szervezetnek, egyesületnek, más ideológiai irányzatot képviselő csoportnak, amelyek irányvonalát, tevékenységét nem Marx, Lenin tanítása vezérli. Gabnai János az MDP tagja, Veszprém lat a «párt előtt», vagy «a pártszervezet taggyűlésein és értekezletein» hangzik-e el. ír erről a kérdésről Polgár Endre elvtárs is (a «Szabad Nép» március 25-i számában). Úgy véli, nem helyes itt a «párt előtt» kifejezés, mert félreértésre adhat okot. Azt gondolhatja valaki, hogy a hibákat csak az alapszervezetben, vagy valamely pártszerv előtt lehet feltárni. Úgy látom, hogy ez a kifejezés megfelelő és szükséges ezen a helyen. «A párt előtt» — ez nem valamilyen színhelyet jelent, nemcsak a taggyűlést vagy az illető alapszervezet valamelyik felsőbb szervét jelenti. Én úgy értelmezem a szervezeti szabályzat tervezetének ezt a passzusát, hogy mindenki ott és annak mondja el véleményét, ahol és akinek a leghelyesebbnek látja, ahol szerinte a leggyorsabban ki tudják javítani a hibát. Nyugodtan fordulhatunk közvetlenül is valamelyik állami vagy társadalmi szervhez. De — a kommunista elsősorban a párt előtt felelős azért, hogy küzdjön a hibák ellen. A párt előtt felelős azért is, hogy ne hallgasson el semmiféle hibát, hogy szükség esetén figyelmeztessen egyes társadalmi vagy állami szerveket is fogyatékosságaikra. Tóth Imre az MDP tagja, Budapest gasabb szervezeti formája. Az «azonos elveket valló kommunisták» kifejezés pedig — amely az SZKP szervezeti szabályzatában is szerepel — a párt egységének jelentőségét domborítja ki. Helyes volna az első pontban rámutatni, hogy «az MDP azon az úton vezeti népünket, amelyet az Októberi Forradalom nyitott meg az emberiség számára». Végül az első pontban a párt feladataiközé kellene sorolni, hogy «erősíti népi demokratikus államunkat, a nemzeti egységfront szellemében építi tovább ennek alapját, a munkás-paraszt szövetséget és növeli hazánk védelmi képességét». Ez a megfogalmazás világosabban utal a szocializmus építéséből fakadó feladatainkra. Falus Róbert a «Műveit Nép» könyvkiadó pártszervezetének tagja nyújtanak. Nem egy pártszervezet lebecsüli a tömegszervezeteket. A Központi Vezetőség határozatainak végrehajtása, az új szakasz politikája a tömegszervezetektől is megköveteli, hogy jobb munkát végezzenek. Ehhez pedig szükséges a pártszervezetek segítsége. Ezért javasolom, hogy a szervezeti szabályzat tegye a pártszervezetek feladatává a tömegszervezetekkel való foglalkozást. A tervezet X. fejezetéhez csatoljuk a következő mondatot: «A pártszervezetek feladata, hogy állandóan segítsék, támogassák a dolgozók tömegszervezeteit». Déncs József pártiskolai hallgató A szerkesztőségbez érkezett levelektől BÍRÓ JÓZSEF elvtárs, a Posta Központi Járműtelep pártbizottságának titkára a «pártvégrehajtó» bizottság» kifejezéshez szól hozzá: *Ez az elnevezés kétségkívül meghatározza e szerv feladatát, mégsem tartom helyesnek a «végrehajtó» szó beiktatását. Sőt, tanácsainknál sem helyeslem ezt az elnevezést. Úgy gondolom, helyesebb lenne a «végrehajtó bizottság» kifejezés helyébe mást írni. Például ezt: «intézőbizottság». Ez a kifejezés ugyancsak magába foglalja e szerv feladatát». BUKOVINSZKI ISTVÁN elvtárs, a begyűjtési minisztérium káderképző iskolája pártszervezetének tagja hangsúlyozza, hogy a pártszervezeteknek segíteniük kell a DISZ-szervezeteket. «Ennek biztosítására javaslom, hogy a szervezeti szabályzat tervezete II. fejezet 3. pont e) bekezdésébe vegyük be a következőt: «Minden párttag tartja kötelességének, hogy odaadóan segítse a területén lévő DISZ-szervezet munkáját és azok tagjainak szocialista szellemben való nevelését. PÉK MÁRTON elvtárs, a Gépipari Tervezőiroda pártszervezetének tagja arról ír, hogy a kötelességek felsorolásánál hiányzik a határozatok végrehajtására vonatkozó kötelesség egyértelmű megállapítása. Javasolja, hogy a II. fejezet 3/b) és c) pontja közé iktassák az alábbiakat: «Minden párttag állami és tömegszervezeti funkciójára való tekintet nélkül következetesen harcoljon a maga területén a párt- és kormányhatározatok hiánytalan végrehajtásáért. A párt- és kormányhatározatok végre nem hajtása, vagy bármilyen módon való megszegése kárt okoz a pártnak, a Magyar Népköztársaság államának és ezért összeférhetetlen a párthoz való tartozással. A pártonkívüli szervezetekben dolgozó MDP-csoportokról Én a szervezeti szabályzat tervezetének XIII. fejezetéhez, az «MDP-csoportok a pártonkívüli szervezetekben» című részhez szeretnék hozzászólni. Szerintem ebben a részben feltétlenül meg kell határozni e csoportok vezetőségeinek feladatát, tevékenységi körét. Különösen fontos ez a tanácsoknál, hiszen hazánkban 220.000 tanácstag képviseli a lakosságot az államhatalom helyi szerveiben. A tanácstagoknak tekintélyes része pártunk tagja. Számtalan esetben előfordul, hogy tanácstagjaink nem végzik el tanácstagi munkájukat, a lakosság által rájuk bízott feladataikat. Véleményem szerint a tanácsokban működő MDP-csoportok vezetőségeinek azt kellene éppen a szervezeti szabályzatban feladatukká tenni, hogy rendszeresen ellenőrizzék a kommunista tanácstagokat, számoltassák be tanácstagi munkájukról és serkentsék fokozottabb példamutató munkára őket. A tanácsülésnek felelősségre kell vonnia a munkájukat elhanyagoló tanácstagokat. De tanácsaink ereje, rouningképessége, s nem utolsósorban tekintélye is Hatalmasan megnövekednék, ha az itt működő MDP-csoportok vezetőségei a tanácsülésen túlmenően felelősségre vonnák a munkájukat elhanyagoló kommunista tanácstagokat, így minden bizonnyal sokkal inkább élni fog bennük a felelősség, ha érzik a párt állandóan figyelő szemét. Hasonlóképpen szükségesnek tartom az országgyűlés, s a tömegszervezetek MDP-csoportjainak vezetőségeinél is a rendszeres ellenőrző, beszámoltató munkát. Éppen ezért azt javaslom, hogy a szervezeti szabályzat «MDP-csoportok a pártonkívüli szervezetekben» című részéhez vegyék fel az alábbiakat: Az országgyűlésben, a tanácsokban és egyéb tömegszervezetekben dolgozó párttagokat és tagjelölteket a csoport vezetősége köteles rendszeresen beszámoltatni ott végzett munkájukról. Amennyiben a vezetőség azt állapítja meg, hogy a jelzett testületben részvevő kommunista elhanyagolja munkáját, nem tesz eleget kötelezettségeinek, a vezetőség javaslatot tehet a Központi Vezetőségnek, illetve a megfelelő területi pártszervnek a párttag vagy tagjelölt visszahívására. Szabó László az MDP tagja, Budapest A módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez Az ideológiai követelményekről A bírálat joga és a bírálat kötelessége A tervezet I. fejezetéhez kiegészítésül Több támogatást a tömegszervezeteknek ’★ MAKARENKO TANÍTÁSA tizenöt évvel ezelőtt, 1939 április 1-én, 51 éves korában halt meg Anton Szemjonovics Makarenko, a szovjet pedagógia nagy alakja. Méltán nevezzük őt a pedagógia forradalmárának, lángessű újítójának. A kommunista nevelés új jelenségeinek egész sorát tárta fel, új fogalmakkal gazdagította a neveléstudományt. Már életében is rendkívüli volt a hatása. Könyvei, cikkei, előadásai a pedagógusok, szülők és pártmunkások százezreiben keltettek visszhangot: ezren és ezren fordultak hozzá levélben és kérték tanácsát. «Az új ember kovácsa» című könyvét, amely mint szépirodalmi alkotás is nagyszerű mű, több nyelvre lefordították. A halála óta eltelt másfél évtized alatt hírneve nőttön-nőtt, életművének egyetemes jelentősége egyre nyilvánvalóbbá vált. Gorkij nem tévedett, amikor már 1933-ban így értékelte Makarenko munkásságát: «Nagyfontosságú és meglepően eredményes kísérletének nézetem szerint világraszóló jelentősége van». Makarenko hazánkban is a legnagyobb hatású és a legnépszerűbb pedagógus. 1947- ben jelent meg magyar nyelven «Az új ember kovácsa». A burzsoá pedagógia tanításain nevelkedett, de becsületes, új utakat kereső pedagógusaink számára szinte felbecsülhetetlen segítség volt ez a könyv. Az alkotó szovjet pedagógia szelleme, a kommunista nevelés ereje sugárzott belőle frissen, meggyőzően. És sorra ismerkedtünk meg Makarenko legjelentősebb alkotásaival («Igor és társai», «Szülők könyve», «Válogatott pedagógiai tanulmányok», «Pedagógiai művek, kiadatlan tanulmányok, cikkek és előadások»). Mindegyik műve lelkesedést váltott ki pedagógusaink körében. A legjobb magyar pedagógusok tapasztalatai is azt igazolják, hogy Makarenko elmélete a mi iskoláinkban, is az új ember nevelésének biztos iránytűje. Több kiváló iskolaigazgatónk, osztályfőnökünk vallja magát Makarenko tanítványának. Ismertek azok a sikerek, amelyeket például Toldi István, a szegedi Petőfitelep I. sz. általános iskolájának Kossuthdíjas igazgatója elért. Sikereinek «titka» a viruló, eleven iskolai közösség, amelyet — Makarenkót tudatosan követve — fáradságos munkával a pedagógusokból és a gyermekekből létrehozott. Tanítványainak második otthona az iskola, szeretik, büszkeséggel beszélnek róla. TV/T iben rejlik Makarenko műveinek le■L’-t nyűgöző hatása? Erre a kérdésre — úgy gondoljuk — a Dzerzsinszkij-kommuna egyik vezetőjéhez írt levelének következő részlete ad választ: «Nevelői munkám harminc éven át kétszázezer feszült munkaórát éltem át, s háromezernél több gyermek ment át kezemen. Én, a nevelő, az utóbbi tizenöt évet a kommunista nevelés rendszerének gyakorlati alkalmazására és értékelésére fordítottam. Ehhez kísérleti közösséget teremtettem nagy nehézségek árán, s ez a közösség igazolta feltevéseimet. Én már írhatok elméletet. Igen, Makarenko pedagógiai elmélete életteljes, nagyhatású elmélet, mert igaz, mert három évtizedes küzdelmes, nehéz feltételek között végzett pedagógiai gyakorlati munka pecsételte meg igazságát. Tételei a kommunista nevelés mély összefüggéseit feltáró, igaz általánosítások. A marxista dialektikus módszerrel közelített a nevelés valóságos folyamatához, amelyben éppen ezért világosan meglátta az újnak a régivel való harcban kibontakozó vonalát. Makarenko elméletében azonban nemcsak saját eredményei tükröződnek. Az volt a véleménye, hogy a gyermekek nevelésében is a társadalom nevelőmunkája az eligazító, irányt mutató példa. Avatott szemmel, szenvedélyesen figyelte a társadalmi méretekben folyó kommunista nevelés eredményeit, sikereit. Elmélete ezeket a tapasztalatokat is sűríti. Ugyanakkor életműve az élenjáró, legkiválóbb szovjet pedagógusok kutatómunkájának, eredményeinek és alkotóerejének összegezése is. Éppen ezért Makarenko joggal mondhatta, hogy nincs semmiféle különleges makarenkói pedagógiai rendszer, hogy az ő rendszere természetesen szovjet rendszer, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyümölcse. Pártunknak a köznevelés helyzetéről és feladatairól nemrégen hozott határozata felhív bennünket arra, hogy fejlesszük ki a pedagógia kérdéseivel való tudományos foglalkozást, és hogy a pedagógiát, mint tudományt állítsuk a gyakorlati pedagógiai munka szolgálatába. Makarenko életművének tanulmányozása — a magyar pedagógia értékes hagyományai mellett — nagy módszertani segítséget nyújt számunkra, hogy pártunk felhívásának eleget tehessünk. Anton Makarenko pedagógiája az eszmék roppant gazdagságát tartalmazza, világítsunk meg közülük egy-két alapvetőt. Határtalanul hitt a nevelés erejében. Tapasztalatai arra az optimista meggyőződésre vezettek, hogy nincsenek született rossz gyermekek, s hogy a veszedelmes tulajdonságok a gyermekek rossz társadalmi és pedagógiai feltételeinek következményei. «Számos eset szemtanúja voltam — írja — hogy olyan gyermekek, akiket minden iskolából kicsaptak, mert a többiekre kártékonynak, bomlasztónak tartották őket, rendes pedagógiai közösségben jóformán egyik napról a másikra jó magaviseletű, tehetséges, gyors előrehaladásra képes gyermekekké váltak. Erre tömegesen akad példa. Pedagógiai optimizmusa szorosan összefügg az emberről alkotott felfogásával. Gorkij tanítványaként hirdette, hogy a jót az emberben mindig fel kell tételezni, „ez a pedagógus legfőbb kötelessége". Ebből következik egyik legfontosabb pedagógiai alapelve: lépjünk fel minél nagyobb követelésekkel az egyénnel szemben, de tanúsítsuk iránta a lehető legnagyobb tiszteletet. A kettő tulajdonképpen egyet jelent. Követelésünkkel éppen tiszteletünket és azt a meggyőződésünket juttatjuk kifejezésre, hogy neveltünkben megvannak az adottságok a magas követelmények teljesítéséhez. A nevelés tehát céltudatos a teremtőmunka, amelynek során a gyermekben rejlő jóság, erő, szépség alapján új, értékes tulajdonságokat bontakoztatunk ki. Ez a követeléseket támasztó tisztelet az igazi, a szocialista humanista viszony az emberhez. A pedagógiának ez az alapelve egyben határozott tiltakozás minden olyan nevelési módszer, eszköz ellen, amely megtöri, megalázza a gyermeket. Makarenko elítéli a testi fenyítéket, amelynek alkalmazása a nevelő, a szülő teljes tehetetlenségének, pedagógiai felkészületlenségének bizonyítéka. Ugyanakkor óva int a gyermek iránti szentimentális szeretettől,amely elnézi a gyermek gyöngeségeit. Ha szükséges, nem fél büntetni sem. Makarenko éles harcban áll az olyan «elméleti» irányzatokkal, amelyek pesszimistán ítélik meg a gyermek nevelhetőségét, amelyek azt állítják, hogy a gyermek sorsát csak az örökölt és a szociális környezet által benne létrejött tulajdonságok határozzák meg, és hogy ezek a tulajdonságok megváltoztathatatlanok. Azok a pedagógusok, akik a gyermek «természetét» egyszers mindenkorra adottnak vélik, akik élénk, csintalan, de tehetséges gyermekekről azt állítják, hogy nevelhetetlenek, nem lehet bírni velük, akik csak tudomásul veszik a gyermek «természetét» és nem törekszenek azt céljainknak megfelelően alakítani, akarva-akaratlanul is hívei az említett irányzatoknak. Makarenko a passzív beletörődés helyett az aktív, célratörő ráhatás híve. «Nevelésünk legyen állhatatos és követelő — írja. — A pedagógus egyetlen cselekedete se szakadjon el a kitűzött céltól». A kommunista ember megkülönböztető sajátosságának a kollektivizmust tartja. Az a feladatunk, hogy tanítványainkból a szocialista társadalom erélyes, fegyelmezett, meggyőződéses tagjait neveljük, akik nemcsak a maguk cselekedeteiért éreznek felelősséget, hanem társaik tetteiért is. A kommunista egyéniség ugyanakkor egyszeri és utánozhatatlan jelenség; kötelességünk tehát nevelőmunkánk során kibontakoztatni a fiatalok egyéni képességeit, tehetségét is. Esekből a marxizmus tanításán nyugvó nézeteiből kiindulva kereste Makarenko a kommunista nevelés új útjait. Egész pedagógiájának alapgondolata: közösségi embereket nevelni és egyben lehetőséget adni az egyénnek arra, hogy kifejlessze egyéni sajátságait, megőrizze egyéniségét — csak a szocialista egyesülés elvi alapján megszervezett közösségben lehetséges. A kommunista nevelés alapja az erős és befolyásos közösség. Az iskolának is ilyen erős, befolyásos közösségnek kell lennie, amelyben minden nevelési folyamat összhangban van, amelyben a közösség minden egyes tagja érzi függőségét a közösségtől, hűséggel szolgálja a közösség érdekeit. A pedagógusnak kötelessége munkája során létrehozni az iskolai közösséget, keresni és megalkotni e közösség lehető legtökéletesebb formáit. «A nevelőmunka tárgya — írja Makarenko — elsősorban az iskolai közösség, a szovjet gyermeki társadalom e sejtje legyen... A nevelés problémái nem oldhatók meg az egyes tanár által az egyes tanulóval szemben követendő módszerek által, hanem csakis az egész szervezet stílusformájának, hangjának megfelelő alakítása által. Az iskolai közösség szervezete nem csupán a tanulók közösségét tételezi fel, hanem a pedagógus közösségét is. Senki sem hangsúlyozta a pedagógiai irodalomban annyira a pedagógus-kollektíva és az egész közösség központjának, az igazgatónak szerepét, sennki nem írt oly mély elemzést e kollektíva összetételéről, működéséről, mint Makarenko. A marxista dialektika adta meg a lehetőséget számára, hogy megoldja a burzsoá pedagógiában a tevékeny tanulói közösség és a határozott pedagógiai vezetés megoldhatatlannak látszó ellentétét. Köztudomású, hogy Makarenko sokat foglalkozott a családi nevelés kérdéseivel is. Megvilágítja a szocialista család lényegét, kifejti a családnak, mint nevelőközösségnek a gondolatát. Elítéli az olyan szülőket, akik a szabadidő hiányára hivatkozva elhanyagolják gyermekeik nevelését. Szerinte ez gyakran a gondatlan szülők kifogása. Most, amikor pártunk határozata erőteljesen hangsúlyozza az iskolai és családi nevelés egységének fontosságát, Makarenkónak a családi nevelésre vonatkozó gondolatait is mélyrehatóan kell tanulmányoznunk. A szülőknek át kell érezniök, hogy gyermekeik nevelése nagy felelősséget ró rájuk társadalmunkkal szemben, és felelősséget jelent a gyermek jövője iránt, amely egyéni boldogságuk ügye. Kevesen beszéltek erről olyan szépen, mint Makarenko: «A gyermekek nevelése életünk fontos területe. Gyermekeink hazánk és a világ jövendő polgárai, éle fogják megteremteni a történelmet. Gyermekeink a jövendő apák és anyák, ők is gyermekeik nevelői lesznek. Gyermekeink fejlődjenek kitűnő polgárokká, jó apákká és anyákká. — Ez azonban még nem minden: gyermekeink a mi öregségünk. A helyes nevelés a mi boldog öregkorunk, a rossz nevelés a mi jövendő bánatunk, könnyeink, bűnünk a többi emberrel szemben, az egész országgal szemben». TL Takarenko élete és példája a szocialista ELTJ- hazafiság ragyogó dokumentuma. Forrón szerette hazáját, a kommunista pártot; egész életét, munkásságát politikai hitvallásnak is tekintette. Hirdette is, hogy a nevelés a pedagógus politikai hitvallásának a kifejezője. «Annyi módszertani eszközzel tömhetnek tele — írta — amennyivel csak akarnak, mégsem tudnék fehérgárdistát nevelni és önök sem tudnának. Ezt csak az tudná megtenni, akinek a benső énje fehérgárdista*. Küzdelmes, nehéz élete volt, nem kevés gáncsoskodás érte munkáját. De soha egy pillanatra meg nem ingott, nem ismerte a félelmet és a megalkuvást, tántoríthatatlanul hitt ügye igazságában. Igazi kommunista volt. Emberi nagysága, egyéniségének erkölcsi szépsége is példaképül szolgál nekünk. Tanulmányozzuk elmélyültek Makarenkót. Pedagógiájának alkotó alkalmazása a mi iskoláinkban is kitűnő eszköz a nevelésben tapasztalható hibák kiküszöbölésére. Világítsuk meg a makarenkói örökség gazdag tartalmát minél sokoldalúbban, tárjuk fel pedagógusaink Makarenko ihlette kezdeményezéseit, eredményeit, tegyük közkinccsé ezeket — így ünnepelhetjük legméltóbban emlékét. Ágoston György a pedagógiai tudományok kandidátus! SZABAD NÉP Aláírták az 1954. évre szóló magyar-norvég árucsereforgalmi megállapodást A magyar és a norvég kereskedelmi küldöttség Oslóban tárgyalásokat folytatott a két ország közötti árucsereforgalomról. A barátságos légkörben lefolyt tárgyalások eredményeként létrejött megállapodás az előző évinél jelentősen nagyobb árucsereforgalmat irányoz elő a két ország között. A Magyar Népköztársaság különféle textilárukat, továbbá ötvösárut, porcelánt, villamossági cikkeket, vasipari tömegcikkeket, cukrot és mezőgazdasági termékeket szállít Norvégiának iharosz, cellulózé, bányafa, ferroötvözetek, nyersbőr és különféle haltermékek ellenében. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az V. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztésében végzett kiváló munkájuk elismeréséül dr. Schulek Elemér egyetemi tanárnak a Munka Érdemrendet, dr. Mittelmann László egészségügyi minisztériumi főelőadónak, Végh Antal, Kedvessy György, Vitéz István és Halmai János docenseknek a Szocialista Munkáért Érdemérmet adományozta. (MTI) Kilenc megyében 8558 dolgozó igényelt eddig házhelyet A családiházépítési akció iránt országszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. Már az első hetekben ezren és ezren keresték fel a tanácsokat és kértek tájékoztatást, hogyan igényelhetnek házhelyet, hogyan juthatnak kölcsönhöz. Sokhelyütt a tanácsok közreműködésével megteremtették az építőanyag kitermelésének és beszerzésének helyi lehetőségét, így például kőbányákat nyitottak, másutt bontási anyagot juttatnak az építkezőknek. Borsod, Fejér, Győr, Hajdú, Heves, Komárom, Szabolcs, Szolnok és Zala megyében az eddigi adatok szerint 8558 dolgozó igényelt házhelyet családiház építésére. Eddig 1487 házhelyet osztottak és 2279 építési engedélyt adtak ki, utóbbit többek között olyanoknak is, akik házhellyel már rendelkeztek. Az igények további kielégítésére országszerte folytatják a házhelyek felméré sét. Bírósági ítélet halálos gázolásért 1954 február 21-én Terhes János gépkocsivezető a CH 370 rendszámú gépkocsival, amelyen négy személyt szállított, az egri Széchenyi-úton, annak ellenére, hogy itt 15 kilométer a megengedett sebesség, 70 kilométert meghaladó sebességgel hajtott. Amikor az úton egy veszélyes kanyarhoz ért, a nagy sebesség miatt a gépkocsi feletti uralmát elvesztette. Az úttest bal oldalára került és ott egy kézikocsit húzó személyt halálra gázolt. A gázolás után sem tudta a kocsit megállítani. Félkerékkel a járdán hajtva halálra gázolt egy, az úttest szabályszerű oldalán haladó kerékpárost. A budapesti VII. kerületi bíróság Terhes Jánost, aki — a közlekedési szabály megsértésével — kisebb mennyiségű szeszesitalt is fogyasztott, 8 évi börtönre ítélte. (MTI) Aláírták a magyar-lengyel árucsereforgalmi és fizetési megállapodást A barátság és kölcsönös megértés szellemében lefolytatott tárgyalások eredményeképpen március 31-én Varsóban aláírták a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között az 1954. évben lebonyolításra kerülő kölcsönös áruszállításokra és fizetésekre vonatkozó megállapodást. A megállapodás alapján a Magyar Népköztársaság alumíniumot, timföldet, bauxitot, gabonaféléket, cipőt, kerékpárt, gépeket és ipari berendezéseket fog szállítani a Lengyel Népköztársaságnak szén, koksz, horgany, fa, vegyipari cikkek, gépek és ipari berendezések ellenében. A megállapodást magyar részről Drahos Lajos rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Magyar Népköztársaság varsói követe, lengyel részről Czeslaw Bajer külkereskedelmi miniszterhelyettes írta alá. (MTI) CSÜTÖRTÖK, 1954 ÁPRILIS ! Vízgépiparunk mai és távolabbi feladatairól Beszélgetés Pattantyús Á. Géza Kossuth-díjas akadémikussal Más szemmel néz a Dunára, Tiszára a hajós vagy a halászember és megint más szemmel a mérnök, az energetikus. Régebben azt gondolták, hogy Magyarország folyói legfeljebb csak halászatra és hajózásra alkalmasak, energiatermelésre nem. Ez a «babona" nemcsak a közéletben, de a tudományos és a műszaki életben is eléggé elterjedt és gyakran szembeállította egymással a hő- és a vízienergetikusokat. Ez a helytelen nézet az iparilag, mezőgazdaságilag elmaradt országban könnyen tarthatta magát, de ma már vízkincsünkről úgy beszélünk, mint népgazdaságunk fontos és soha ki nem apadó nyersanyag- és energiaforrásáról, mellyel éppen úgy gazdálkodunk, mint minden más fontos anyaggal. A vizet is gépek «dolgozzák fel», hasznosítják. Energiát termelnek, öntöznek a víz segítségével. Más gépek segítenek megszabadítani termőföldjeinket a káros beles árvizektől. Vízi- és hőenergetikusok együttműködésével pedig olyan vízerőműveket alkothatunk, melyek mintegy kiegészítik a szénkincset fogyasztó hőerőműveinket. De a vízgépek, a vízhasznosítás e szorgalmas munkásai nélkülözhetetlenek a mezőgazdaság, az ipar sok más ágában is. Ezekről beszélgettünk Pattantyús profeszszorral, a Műszaki Egyetem vízgéptanszékén. Az őszhajú tudós, aki már sok mérnököt nevelt a vízgépipar számára, először is a magyar vízgépipar történetéről beszél. Szaván érezni, mennyire szereti tudományát, mennyire eltölti a vágy, hogy a mi vízgépeink idehaza minél jobban szolgálják népünk érdekét és — mint gyakran mondja — külföldön is hazánk jóhírét hirdessék. — Most készülnek a Tisza energiáját hasznosító első nagyobb vízerőművünk turbinái — kezdi a beszélgetést Pattantyús professzor. — Szédítő az út és nehéz akadályokkal teli, amelyet vízgépgyártásunk megjárt: az első magyar turbina gyártásától — mely 1866-ban készült és még ma is üzemben van a Császár-fürdőben — a mai napig. Turbinagyártásunk kezdetben gyorsan fejlődött és a századforduló után az élre küzdötte fel magát. Karöltve a magyar villamossági iparral, igen jelentős exportot bonyolított le többek között Olaszországba, Ausztriába, Angliába, Lengyelországba és Oroszországba. A Ganz-gyár tervezte és építette Dalmáciában — járhatatlan sziklaterepen — az abban az időben híressé vált almisszai erőművet is 30.000 lóerős turbináival, valamint néhány igen nagyméretű egyiptomi szivattyútelepet. — De a magyar tudósokat, akik a vízgépek tudományát művelték, elméletét magas szintre emelték, nem elégítette ki az exportban elért siker. Nagy alkotó gondolataik voltak saját hazájuk, Magyarország vízerejének hasznosítására, és a magyar viszonyoknak megfelelő vízgépeket szerkesztettek. E tudósok közül kiemelkedik Bánki Donát. Új utakat kutatott, az alapos elméleti tudás és az elméletnek gyakorlati hasznosítása volt a vezércsillaga, így alkotta meg a közismert Bánki-turbinát, mely a törpevízerőtelepek világszerte elterjedt, ma is korszerű kis vízturbinája. Voltak nagy álmai is. Tervet dolgozott ki az Al-Duna hatalmas — a Volga közepes vízszállítását mintegy 70 százalékban megközelítő — vízerejének hasznosítására, mely ma is időszerű gondolat. ★ Népgazdaságunk aktuális, az energiával kapcsolatos problémáira terelődik a szó. — Vízerőink jó kihasználásával évenként annyi vagon szén takarítható meg, ahány, lóerőt teljesítenek turbináink — mondja Pattantyús professzor, utalva a tudós Bánkinak a haladást kereső, célzó gondolataira. — Ez annyit jelent, hogy például egyetlen dunai vízerőmű létesítésével évente mintegy százezer vagon szenet takaríthatnánk meg. De nem mindegy — folytatja — hogy milyen hatásfokú, milyen minőségű vízgépeket — főként turbinákat és szivattyúkat — gyártunk, hogyan használja fel a vízgép a neki átadott energiát? — Példákat mondok. Országos viszonylatban sokezer lóerő teljesítményű, rossz hatásfokú szivattyúnk van üzemben. Ha ezek közül csak egy bányaüzemnek ezer lóerős egységét tíz százalékkal jobb hatásfokú, korszerű géppel cseréljük ki, akkor ezzel évenként kereken 100 vagon szenet takarítunk meg. Ha a turbinagyártás korszerűsítésével — egy közepes nagyságú folyami vízerőmű esetében — a turbinák hatásfokát csak két százalékkal sikerül megjavítanunk, akkor ezzel mintegy ezer kétszobás lakás évi tüzelőszerszükségletét fedező szénmennyiség szabadul fel. ★ A Műszaki Egyetem vízgéptanszéke és laboratóriuma egyik központja a vízgépekkel kapcsolatos elméleti és kísérleti kutatások fejlesztésének. A professzor és fiatal munkatársai, az ipar szakembereivel együtt őrködnek azon, hogy vízgépgyártásunk megtartsa és fejlessze színvonalát a nagy hazai igények, különösen a szivattyúszükségletek, valamint a jelentős exportlehetőségek kielégítésére. Pattantyús professzor ezekkel kapcsolatban a vízgépgyártás előtt álló, még megoldatlan feladatokról beszél: ■— Hazai vízgépiparunkban még sok a tennivaló. Tisztaprofilú vízgépgyárunk ma még nincsen. Szivattyúgyártási kapacitásunk ez időszerint elégtelen a belföldi piac ellátására. Csak a legfőbb hiányosságokról beszélve: nem gyártunk egyes olyan szivattyúkat, amelyekre pedig feltétlenül szükség lenne; sok esetben ma is elavult típusok készülnek, s gyártásuk túlságosan sokáig tart. Népgazdaságunk egyes ágai ezért — főleg a bányászat és a mezőgazdaság — úgy segítettek magukon, hogy saját minisztériumok keretein belül rendezkedtek be szivattyúk tervezésére és a bányák víztelenítéséhez vagy az öntözéshez szükséges szivattyúsorozatok gyártására. Első lépésnek ez a gyors segítség szerintem dicséretet érdemel, de energiatakarékossági szempontból ezt az állapotot átmenetinek kell tekintenünk. Gondoskodnunk kell arról, hogy ezek az úttörő munkát vállaló műhelyek mielőbb korszerű szivattyútervekhez jussanak, és a minőségi gyártáshoz szükséges technológiai irányítást is megkapják. Azokból, amit eddig elmondtam, már világosan látszik, milyen nagy jelentősége van a vízgépek tervezésének, továbbá annak, hogy a tervezést és az ezzel kapcsolatos érdekes kísérleti munkát helyesen megszervezzék. A Szovjetunióban például legutóbbi tapasztalataink szerint a vízgépgyártás kitűnően megszervezett gyári vagy központi tervezőirodára támaszkodik. Szerény eredményünk már van ebben is, a MÁVAG- gyárban egy külön ezzel megbízott szivattyútervező csoport alkotja meg az új szivattyúk terveit. Több gondot kell azonban fordítani a kísérleti kutatásokra és a kisminta-kísérletekre, úgy, ahogyan azt a Szovjetunióban is tapasztalhattuk. E kísérletek meggyőző eredményei nélkül a Szovjetunióban a tervezőirodák semmiféle tervet sem adhatnak a gyártásba. — Beszélnem kell még közvetlenül a vízgépek gyártásáról is. Úgy gondolom, a legtöbb szakember osztja a véleményemet, amikor azt mondom, hogy végső célként egy tiszta profilú, jól felszerelt vízgépgyár létrehozására kell törekednünk. De amíg ezt elérjük, ne tegyük ölbe kezünket és kövessünk el mindent meglévő vízgépgyártó üzemeink korszerűsítésére. Meg kell javítanunk ezeknek az üzemeknek a technológiáját, és fel kell szerelni azokat a gyártás ellenőrzéséhez szükséges készülékekkel és műszerekkel. Úgy gondolom, meg kell rostálni a gyárak rajztárát is. A szivattyúrajzok köztigselejtezzük ki azt, ami már korszerűtlen. Jó tervekkel kell ellátni minden üzemünket, ahol szivattyúgyártás folyik és a meglévő kapacitás hiánytalan kihasználása érdekében tervszerűen kell megosztani a gyártást az egyes üzemek között. • Sokat kell tenni annakérdekében is, hogy zavartalanul működjenek a szivattyútelepek és a vízerőművek. Az egyes telepeket el kell látnunk jó kezelési és karbantartási utasításokkal. Jó tankönyvek kiadásával is tegyük lehetővé az üzemvezetők, különösen pedig a szivattyúkat üzemeltetők önképzését és továbbképzését. Azt hiszem, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a tervezéstől az üzemi felhasználásig egységesen kell eljárnunk, amikor arra törekszünk, hogy gépegységeink a lehető legjobban működjenek, beváljanak. Éppen ezért a professzornak is ismernie kell az üzemi kezelőmunkás tapasztalatait és fordítva: a gyakorlat szakemberei sem nélkülözhetik az egyetemi tanszékek elméleti és kísérleti kutatásainak eredményeit. Szluka Emil