Szabad Nép, 1954. május (12. évfolyam, 121-151. szám)
1954-05-01 / 121. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABADNÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZOMBAT, 1954 MÁJUS 1 ti dolgozó emberek nemzetközi ünnepén 64 év telt el azóta, amikor a munkások először emelték magasra a május elseji zászlót. S ez a zászló ma az emberiség többségének, a békéért, szabadságért és szocializmusért harcoló emberek százmillióinak szent harci lobogója, az ünnep pedig — május elseje — a nemzetközi munkásosztály felemelkedésének, nagy történelmi hivatása betöltésének jelképévé lett. A vörös májusok útja az egész dolgozó emberiség felszabadulásának, a béke kivívásának, a kizsákmányolástól mentes, szabad emberi társadalomnak az útja. Amikor május elseje megszületett, a társadalom többsége még mindenütt értetlenül tekintett arra az erőre, amely a májusi sorokba tömörült. Ma mindinkább e felé az erő — a munkásosztály — felé fordul minden becsületes, béke- és szabadságszerető ember. A májusi zászló alatt eleinte csak a munkásság és — legtöbb helyütt — annak is csak az élenjáró része menetelt. Ma száz- és százmillió munkás, paraszt és értelmiségi menetel e zászló alatt. A májusi zászló ma azt jelképezi és azt hirdeti, hogy a társadalom erőinek átcsoportosulása hatalmas lépéseket tett előre, feltartóztathatatlanul halad, mert a haladást lehet akadályozni, de megállítani nem lehet. Ennek a haladásnak eredményekép tölti be a munkásosztály a nemzet vezető osztályának szerepét egyre nagyobb erővel és eredménnyel. És ezt a haladást mozgatja, viszi előre marxi-lenini pártjainak vezetésével a munkásosztály, mint a haladás ügyével eltéphetetlenül egybeforrt, azt képviselő osztály szerte a világon. Elsősorban a nagy szocialista Szovjetunióban, a nemzetközi munkásosztály, a dolgozó emberiség, a béke és haladás ügyének nagy erőközpontjában. A Szovjetunió népei a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évében ünneplik a nemzetközi munkásosztály mai ünnepét. Az elmúlt 36 év valóra váltotta az emberiség legmerészebb álmait: a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége az új emberi társadalom mintaképe, amelyet világszerte szeretne)?, és tisztelnek a dolgozók, és amelyet gyűlölnek a kizsákmányolók. A Szovjetunió munkásosztálya a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével acélos egységbe tömörítette az egész szovjet népet, lelkesedésével, példamutatásával, hatalmas alkotóerejével kivívta az egész társadalom megbecsülését. A népek mindenütt a világon növekvő bizalommal fordulnak a munkásság felé, mert a Szovjetunió munkásosztálya megmutatta, mire képes a Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításait követő, azokat megvalósító kommunisták vezette munkásosztály. A Szovjetunió példáját követve és vele szoros barátságban építi új országát a kínai nép. A kínai munkásosztály harcedzett marxi-leniai pártjának vezetésével rövid 5 év alatt erőskorú nagyhatalommá emelte az imperialistabérenc rablóbandáktól megtisztított országot. És most a gyarmati, félgyarmati és függő országok népei gyorsan növekvő bizalommal fordulnak a kommunista munkáspártjaik felé, mert a kínai példa arra tanít, hogy az imperialista betolakodókat és bérenceiket el lehet kergetni és meg lehet semmisíteni, hogy ki lehet harcolni a nemzeti függetlenséget, a gyarmati kizsákmányolás helyén meg lehet teremteni a szabad emberek szabad országát, ahol mindenki számára van munka, minden dolgozó ember számára egyre több és jobb élelmiszer és ipari cikk. A népi demokratikus országok munkássága, amikor ma, a nemzetközi munkásünnepen, kommunista és munkáspártjai zászlai alatt felvonul, olyan új társadalmat építő munkáról ad számot, amely tiszteletet és csodálatot vív ki a világ minden táján. Ott, ahonnan régebben száz- és százezerszámra vándoroltak ki a dolgozó emberek, hogy megmeneküljenek az éhségtől és nyomortól, ott, ahol még nemrégiben a külföldi tőke volt korlátlan úr és a kormányok idegen parancsra hajlongtak a pénzt adó gazda előtt, hogy annál kegyetlenebbül tiporják az ország "népét Lengyelországban, Magyarországon, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Romániában — ma szabad, független népek kormányozzák országukat és építik új, boldog életüket. Olyan kis országok, mint Albánia,amelyről az imperialista rablók azt állították, hogy önállóan meg sem tud állni a lábán, olyan még nemrég félnomád nép, mint a Mongol Népköztársaság lakossága — ma a gazdasági és kulturális virágzás útján haladnak előre mérföldes léptekkel. Mindez együttvéve növeli és erősíti a nemzetközi munkásosztály, minden ország munkásosztályának harc- és ütőképességét. Hiába tiltja be Franciaországban a Lanielkormány a május elseji felvonulást, azt nem tilthatja be, hogy a kommunista párt vezette munkásságnak a nemzeti függetlenségért, Franciaországért vívott harca felébressze az egész francia nemzet lelkiismeretét és összekovácsolja azoknak a becsületes francia embereknek az egységes táborát, akik szeretik hazájukat, Franciaországot, szeretik a békét és ezért nem alkusznak, mert nem alkudhatnak meg a német imperializmus újrafelfegyverzésének a politikájával. És hiába fenyegetőzik az amerikai imperializmus fő háborús vigéce, Dulles, egyre nyíltabban és szemérmetlenebbül, a francia és az olasz munkásoknál, a francia és az olasz hazafiaknál Dulles, az amerikai imperialisták csak elutasításba és gyűlöletbe ütköznek. Ma, május elsején olyan erő mozdul meg mindenütt a világon, amellyel számolnia kell mindenkinek, akiben egy csöpp józan megfontolási képesség maradt. Különösen szól ez a figyelmeztetés az amerikai imperialistáknak, akik a nemzetközi feszültség enyhülésétől rettegve, minden álarcot félredobva, nyíltan törnek az indokínai háború kiterjesztésére, akik mint a dögkeselyűk a vérszagra csapnak le minden konfliktusra, hogy véres lakomát csapjanak az amerikai tőkének. A népek nem akarnak háborút és nem tűrik a háborút — ezt harsogja világgá a mai napon minden ország népe! Kenyerük és demokratikus szabadságjogaik védelmében a tőkés országok dolgozóinak milliói és milliói állnak harcban a kezdődő gazdasági válság terheit rájuk hárító tőkésekkel és a dolgozók szabadságjogait lábbal tipró tőkés állammal. A május elseje előtt lefolyt franciaországi tömegsztrájk, az egész világon itt is, ott is kirobbanó sztrájkharcok és az a tény, hogy a több mint 80 millió tagot számláló Szakszervezeti Világszövetség a mai nappal nemzetközi kampányt indít a szakszervezeti jogok megvédéséért és kivívásáért — mutatják, hogy a kapitalista országokban van és növekszik olyan erő, amely a béke és szabadság, a demokratikus szabadságjogok nevében szembeszáll a háborús uszítókkal, szembeszáll a Hitler nyomdokába lépett amerikai imperialistákkal, szembeszáll a kapitalizmus emberiséget nyomorító egész rendszerével. Abban a zászlótengerben, amely ma az egész földtekén végighullámzik, ott piroslanak a mi zászlóink, a magyar munkások, a magyar dolgozók zászlói is. Országunknak a dicső Szovjet Hadsereg általi felszabadítása óta tizedszer lobognak a májusi zászlók szabad országban egy szabad nép feje fölött. A magyar dolgozó nép joggal büszke arra, hogy pártja, a kommunista párt vezetésével megdöntötte a kapitalisták uralmát. A magyar dolgozó nép joggal büszke arra, hogy pártja, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével újjáépítette a fasiszta betolakodók és bérenceik által tönkretett országot, hatalmasan megnövelte az ország iparát és hozzálátott a szocializmus építéséhez. A magyar nép joggal büszke munkásosztályunkra, amely a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével soha nem látott egy,ségbe tömörítette a munkásokat, parasztokat és értelmiséget. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja most nagy feladatok megoldására összpontosítja az erőket, a termelés növelésére, a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében. Az MDP III. kongresszusának tiszteletére folyó munkaverseny mutatja: a dolgozók száz- és százezrei értik, hogy a termelés növelése és az életszínvonal emelése elválaszthatatlanul összefüggnek egymással. Ahhoz, hogy jobban élhessünk, jobban kell dolgoznunk. Mi nem elégszünk meg azzal, hogy örökre felszámoltuk a koldussorsot, a nincstelenséget, hogy elkergettük az urakat, a vérszívó kizsákmányolókat. Mi jobban, és egyre jobban akarunk élni. Aki azonban a jobb életet úgy akarja elérni, hogy kevesebbet vagy rosszabbul dolgozik, az saját magát, családját és az országot csapja be, és csak veszít ezzel; az ilyen embereket türelmes felvilágosító-és nevelőmunkával kell a helyes útra vezetni. Aki pedig tűri a rossz munkát, a hanyagságot, a pazarlást, aki tűri a fegyelmezetlenséget , az rossz szolgálatot tesz a népnek, és az ellen keményen fel kell lépni. A rossz munka, hanyagság, mindennemű fegyelmezetlenség, a pazarlás megalkuvó eltűrését gyökerestül ki kell gyomlálni. A mai nagy seregszemlén zászlónkon ez a jelszó ragyog: jobb munkával — mind jobb életünkért! E jelszó megvalósításának minden feltétele megvan. Senki se higgye azonban, hogy a feltételek már kész sikert jelentenek. A legkedvezőbb feltételek mellett is elmaradhat a siker, ha nem használjuk ki őket. A siker kivívásához nagy politikai, nevelő- és szervező-, alkotómunkára van szükség. A kizsákmányolásmentes, szabad, magas életszínvonalú emberi társadalom felépítése bonyolult, nagy munka, e munka folyamán számtalan új és újabb kérdés vetődik fel, melyek megválaszolására nincs kész recept. A kapitalista országokban olyan kérdések, amelyek nálunk komoly figyelmet követelnek és nem kevés munkát, fel sem merülhetnek. Ott, ahol a társadalom millió és millió embernek munkát sem tud adni, az éhező gyermeknek nem tudegy falat kenyeret nyújtani a kapitalista országokban, rendszerint nem probléma az áruellátás. A társadalom nagyobbik része keveset vagy alig vásárol, a termelt áru egy része tehát ott kelleti magát megvásárolatlanul és megvásárolhatatlanul a piacon. Innen az árufelesleg és erről költik a kapitalizmus dicsőítői az «árubőség» hamis meséjét. Nálunk, a szocialista országokban, ahol a társadalom minden tagjáról gondoskodik a társadalmi rendszer, ahol mindenkinek jut munka, tehát mindenkinek kell a termék, mégpedig növekvő mennyiségben — egyre többet és jobban kell termelni ahhoz, hogy mennyiségileg, minőségileg is kielégíthessük a dolgozó nép szükségleteit. Az életszínvonal emelésének feladata nálunk sokrétű, szerteágazó munka, amelyből, hogy sikerrel járjon, mindenkinek derekasan ki kell vennie a részét. Szilárd munkafegyelmet, termelékeny, jól szervezett munkát! — ez a jelszó hassa most át a gyárak, üzemek, bányák, az ipar minden dolgozóját. Amerikában, a kapitalizmus eldorádójában sok élelmiszer között, 12 millió tonna gabonaféle rothad a raktárakon egerek szabad prédájaként és a mezőgazdasági termékek «értékesítési válságáról» értekeznek a lapok, nyilatkoznak az államférfiak. Talán azért, mert nincs, ki szükséget szenved? A munkanélküliség számai bizonyítják ennek az ellenkezőjét. Nálunk, a mi szocialista rendszerünk országaiban nincs «értékesítési válság», de van nagy és növekvő szükséglet: élelmiszerben és ipari nyersanyagban egyaránt. A mezőgazdaság fellendítésének és továbbfejlesztésének feladata — központi feladat. Az ipar nyersanyagszükségletét és a dolgozók asztalát nyersanyaggal, illetve termékkel — főképpen a begyűjtés-beadás útján kell biztosítanunk. A mezőgazdaságban két alapvető feladat áll előttünk: jó termésért és jó beadásért kell harcolnunk fáradhatatlanul. A falu vörös zászlóin most ez a jelszó áll: jó tavaszi munkát — magas terméshozamot — fegyelmezett beadást! A magasabb életszínvonalért csak akkor lehet eredménnyel harcolni, ha a munkásság és dolgozó parasztság vállvetve harcolnak, ha a dolgozó parasztság a munkássággal vállvetve harcol a terv teljesítéséért a magas terméshozamért és a beadás teljesítéséért. Lelkesítő, nagy feladatok állnak előttünk. A felszabadulás utáni tizedik május az életszínvonal emeléséért folytatott harcunk májusa. Sorakozzunk fel mint egy ember pártunk zászlaja mögé, a párt által kitűzött, a kormányprogrammban lefektetett feladatok megvalósításáért! Zászlónkon nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának útmutatásai ragyognak. Éljen a párt, népünk kipróbált, harcedzett vezetője! Éljen a Központi Vezetőség! Kövessük a párt útmutatását, valósítsuk meg a párt kitűzte nagyszerű feladatokat, készüljünk jó munkával pártunk kongreszszusára! A földtekét ma elborító vörös zászlótengerben lobogjanak büszkén a mi zászlóink és vigyenek üdvözletet a barátoknak, a Szovjetuniónak, a népi demokratikus országoknak, a világ minden békeszerető emberének, adják hírül: itt, ebben az országban minden a nép boldogságát, a béke ügyét szolgálja, itt, ebben az országban él és virul a nemzetközi proletárszolidaritás, a népek közötti barátság szelleme. Sztálinváros, 1954 május (Hohenzer Béla felvétele, Magyar Pető) Dolgozó népünk kösze május Ma délelőtt megindul a Sztálin-térre a budapesti dolgozók ünnepi menete. A menetoszlopok, a kerületek élén azoknak a I A május elseji felvonuláson a IV. kerület üzemei közül az Egyesült Inzó halad az élen. Május 1 a munka ünnepe — az Egyesült Izzó dolgozói jó munkával érdemelték ki a megtisztelő első helyet. Az első negyedévben 108 százalékra teljesítették az exporttervet, előreláthatóan áprilisban is túlteljesítették. De ennél is fontosabb, hogy az idén fordulatot teremtettek a munka minőséget illetően, csaknem teljesen megszűntek a külföldi reklamációk. Az Egyesült Izzó fénycsöveket, rádiócsöveket exportál, most pedig azt tervezik, hogy nagy mennyiségben megkezdik a televíziós képcsövek gyártását, jórészt exportra. Az idén nagy munkát végeztek gyártmányaik minőségének javítása érdekében. Külföldről újabb nagy rendelések érkeztek a gyárba. A dolgozók felkészültek arra, hogy időben, kitűnő minőségben teljesítsék ezeket. Az üzemnek olyan kiváló munkásai vannak, mint Házi Katalin szerelőnő, akinek 6 hónapja egyetlen selejtes munkadarab sem került ki a keze alól. Kardos Istvánná, Halász Istvánná, Trebsz Olga és mások ugyancsak selejt nélkül dolgoznak. Megerősítették a minőségellenőrzés tekintélyét és hatékonyságát. A legjobb minőségellenőrök között vannak Nemes Gézáné és Horváth Jánosné, akik 156 százalékos teljesítmény mellett egyetlen selejtes darabot sem engednek át. Ők, a gyár legjobb dolgozói haladnak ma a felvonulók első soraiban. Elégedetten ünnepelhetnek, jól dolgoztak. A XVIII. kerületben, Lőrincen ugyancsak nehéz volt eldönteni, melyik üzem haladjon az oszlop elején. A kerületnek összesen tíz üzeme van , s valamennyien az első helyre pályáztak. Még jó, hogy kerületi tradíció szerint, három szakaszra osztják a felvonulókat, minden szakaszban mehet egy a legjobbak közül b elől. Sőt, a vége is megtisztelő afelvonulásnak, ott ugyanis olyan jeldolgozó üzemi kollektívának kell haladnia, amely méltóképpen zárja a menetet. (Ahogy a kerületi pártbizottságon mondták: katonás, sókiállású legények legyenek az utolsók — ezért mennek hát ott a lőrinci hengerészek. Egyébként akár ők is vezethetnék az oszlopot. Áprilisi tervét már 24-én teljesítette az üzem minden részlege, s az ünnep tiszteletére május 24 helyett április 29-én törlesztették első negyedévi adósságukat. Május 1 tiszteletére túlteljesítették terveiket. Az első szakasz első csoportja a Kistext szövőnőiből áll. Ebből az üzemből indult ki a mozgalom: törlesszük az adósságot a kongresszusig! Erre törekedtek az üzemrészek, amelyek közül a szövődének már márciusban sikerült egyenlítenie, s a második negyedet már adósság nélkül kezdte. Ekkor a szövők azt ígérték: a II. negyedévben 370.000 folyóméter textilárut készítenek tervükön felül. Ma emelt fővel, sugárzó arccal viszik a táblát: «120.000 métert termeltünk terven felül». Ennyit termeltek április 29-ig, ez a biztosíték arra, megtartják ígéretüket. Még egy indoklás arra, miért ők az elsők: az első negyedévben 90.24 százalékban kellett volna elsőrendű árut termelniük és 92.9 százalékban gyártottak azt. Április első harmadában 95,4, második harmadában 95.9 százalékra emelkedett a kiváló minőségű termékek aránya, s a hóvégi eredmények — úgy tudjuk — még jobbak. Kik járultak hozzá a szép eredményekhez? Petőné, a mozgalom elindítója, aki négy gépén jó flanellt, a másik négyen szép delént gyártva, mindennap messze túlszárnyalja tervét; Ágoston Veronika ifjúmunkáslány, a DISZ-szervezet titkára, aki az ünnep előtti utolsó napokban a kezdeményezőt is elhagyta, Mohácsi Ilona, Kovács Ferencné — és sok nagyszerű munkástársuk. Méltán mennek az első sorokban. A IX. kerület ünnepi menetének élén a Fémáru és Szerszámgépgyár dolgozói haladnak majd. Nehéz szavakba foglalni azt a lelkes han-gulatot, serény munkát, amely a május 1-i seregszemlét megelőzi. Péntek délre már ünnepi díszbe öltözött a soroksári úti gyártelep. Vörös drapériák, nemzetiszínű zászlók, a nemzetközi munkásosztály öszszefogását, a munkás-paraszt szövetséget ábrázoló festmények láthatók mindenütt. A forgácsolóüzemben, a szereldében, de a gyár minden részében új szárnyakat kapott a munka, a kongresszusi verseny. A Fémáru és Szerszámgépgyár a múlt évben nemcsak a kerület, hanem az egész gépipar egyik leggyengébb üzeme volt. hónapról hónapra elmaradtak a tervek teljesítésével, nem tudtak megbirkózni feladataikkal. Az idén talpraállt a kollektíva, legyűrték a hibákat. S az eredmény: összesen 13,2 százalékkal több esztergagépet készítettek az első negyedévben, exporttervüket pedig 114 százalékra teljesítették. A gyár dolgozói méltán haladnak majd kerületük menetének élén! A május előtti napokban az eddiginél is lelkesebben küzdöttek az áprilisi terv sikeréért. Némi elmaradás azonban volt, a forgácsolók ugyanis néhány esztergapadalkatrész elkészítésével késtek. Csütörtökön reggel minden részlegben röpgyűlésekkel kezdődött a munkanap. «A tervet becsülettel teljesítjük. Kétnapos május 1-i műszakot tartunk!» — ezzel a jelszóval álltak gépeik mellé a dolgozók. A tettekről az eredmények beszélnek. íme: Hermann Sándor köszörűs 320, Baksa József köszörűs 300 százalékos teljesítményt ért el. A Nagy köszörűsbrigád átlagos eredménye 260 százalékra ugrott. A revolver-ciklusban az aszszonyok és lányok végeztek derekasmunkát. Ketten, Farkas Sándorné és Molnár Ilonka túlszárnyalták a 200 százalékot is. Az esztergályosok kimagasló eredményét is frissen készült feliratok hirdetik az üzemben. Straga Gyula, Nagy Mihály, Váradi László két és félszeres normával köszöntötték a nemzetközi munkásosztály ünnepét. A Vörös Csillag Traktorgyár fellobogózva várja május elsejét Az udvaron siető emberek, a műhelyekben lázas munka, ünnepi készülődés hangulata. S ahogy a nap délutánba hajlik, úgy nő az izgalom, az öröm. Nem csoda! Az üzem a XIX. kerület üzemei közül elsőnek halad el majd a tribün előtt. S ez nem kis dolog. Kemény, izgalmas munkával teli napok előzték meg ezt a győzelmi felvonulást. Az idén új feladatot kapott a gyár. Kétévi szünet után ismét gyártják a G-35-ös traktorokat a mezőgazdaság számára. Ez teljes átszervezést követelt, ami nem ment könnyen, s bizony a terv teljesítése egyidőben nagyon kétségesnek látszott. Április első két dekádjában szinte egyhelyben topogtak, s 24 százalékos elmaradással kezdték a harmadik dekádot. Április 20-án azonban megtörtént a «fordulat». A dolgozók május 1-i műszakot indítottak, hogy ez alatt az idő alatt leküzdjék a nehézségeket, s megszüntessék az elmaradást. A dolgozók megígérték, hogy még ebben a hónapban 15 traktort gyártanak terven felül a mezőgazdaságnak. Tizenöt traktor! Bizony nagyon soknak tűnt ez abban az időben és sok elvtársnak melege lett, ha a vállalásra gondolt, hiszen még a tervüket sem tudták akkor teljesíteni. De az élgárda, az acélöntőde nem hagyta magát. — Ha a munka ünnepét méltón akarjuk megünnepelni, akkor mutassuk meg, hogy mit tudunk! — mondották az acélöntödeiek. A bizakodás, a lendület hamar átragadt a többiekre is. A május 1-i műszakban úgyszólván mindenki sztahanovista módon dolgozott. A szervezési problémákat megoldották, s letörlesztették az adósságot. Valamennyi üzem közül kitűnt az acélöntöde, amely az utolsók közül tört az első helyre, 108 százalékra teljesítve a tervet. Itt újítás is született. Szollár Rezső üzemvezető komplex brigádjával új technológiai eljárást vezetett be, amely megkönnyítette, s egyben megjavította a munkát. Az új el őgyáraknak a dolgozói haladnak, amelyek előljárnak a kongresszusi versenyben, példát mutatnak a terv teljesítésében, az elmaradás elleni harcban. A május 1-i felvonulás élén menetelő gyárak előkészületeiről számolunk be az alábbiakban. járás jelentősége azért is említésre méltó, mert ennek segítségével az üzem áprilisban 25 ezer kilowatt energiát takarított meg. A nagy termelési lázban a minőségről sem feledkeztek meg. Kéttized százalékkal javult 1954 első negyedében a selejt aránya a múlt év utolsó negyedéhez képest. Pénteken, április 30-án elkészült az ígért 165 traktor. Ezek közül 28 ott áll még a műhelyben. A szerelőüzem dolgozói: Mándi Imre, Orbán Károly és társaik, az utolsó simításokat végzik rajtuk. De mára kész lesz valamennyi. S május elsején a nemzetiszínű és vörös zászlók között prébán dicsérhetik az eredménytáblák a dolgozók teljesítményeit. „A XIV. kerület élére a Telefongyár került. A telefongyáriak szorgalmas, áldozatos munkájának gyümölcse ez. Tavaly a gyárat még rendszerint a kerület gyengén dolgozó üzemei között emlegették — az idén azonban változott a helyzet. A gyár első negyedéves tervét 125,3 százalékra teljesítette. Az eredményért összefogtak a gyár dolgozói. Ma már az egyes üzemrészek nemcsak arra törekednek, hogy a saját eredményeik elérjék a 130—140 százalékot, hanem igyekeznek segítséget nyújtani más műhelyeknek is. Legutóbb például a kisalkatrészműhely segítette ki a forgácsolóműhelyt. Áprilisban már a gyár egyetlenegy részlege sem teljesített 100 százalék alatt. A gyár dolgozóinak átlagteljesítménye ebben a hónapban elérte a 120 százalékot. Selejtjük ugyanakkor az első negyedévhez viszonyítva 31,8 százalékkal csökkent. A műszakiak nagy odaadással küzdöttek mindezért. Bodnár György főmérnök elvtárs kezdeményezésére a műszakiak patronálómozgalmat kezdtek egyes gépcsoportoknál, valamint a normájukat nem teljesítő dolgozók között. . A híradástechnikai üzemrész X-es alapszervezete kommunistáinak és sztahanovistáinak kezdeményezésére május 1- műszak indult az üzemben. Jelszó: több közszükségleti cikket az országnak! A kongresszusra felajánlott ezer paradicsompaszírozót, ezer sportszéket és ezer csavarhúzót már május elsejére elkészítették a híradástechnikai üzem dolgozói. Áprilisban ennek az üzemrésznek a teljesítménye a legjobb a Telefongyárban: havi tervüket 126 százalékra teljesítették. A többi jobb minőségű termékért egymással versengtek a dolgozók. Magyar Géza például Bácsi Irénnel állt versenyben. Mindketten selejt nélkül dolgoztak, s Magyar Géza 200, Bácsi Irén pedig 188 százalékot ért el. Robisz Dimitrisz Jenei Tivadart hívta ki párosversenyre. A párosversenyben Robisz elvtárs lett a győztes 197 százalékkal, Jenei Tivadar pedig 192 százalékot ért el. A Telefongyár most nyerte el az élüzem címet, valamint a kohó- és gépipari miniszter és a vasasszakszervezet zászlaját. A május 1-i felvonuláson ott viszik majd a győzelem e dicsőséges jelképeit is. Az V. kerület legjobb üzeme a Minőségi Férfikabátüzem. Igaz, hogy a gyár már két hónapja nem férfikabátot, hanem női kabátokat gyárt, hogy kisegítse a tervet nem teljesítő üzemeket. A gyár ezzel csak öregbíti hírnevét, amelyet azzal alapoztak meg, hogy húsz hónapja csak kifogástalan árut adtak a kereskedelemnek. Első negyedéves tervüket forintértékben 110,6 százalékra teljesítették. Áprilisi tervteljesítésük 127 százalék. Az üzem sok kétszeres sztahanovista, a könynyűipar kiváló dolgozója clmet viselő munkással büszkélkedik. Takács István, Dörner Lajos, Berekméri Mihály rendszeresen 190 százalék felett teljesítik normájukat. A Minőségi Férfikabátüzem elnyerte a kerületi pártbizottság vándorzászlaját, valamint a SZOT versenyzászlaját, vezetnek az iparág üzemeinek versenyében , és most először elnyerték az élüzem-kitüntetést is. A dolgozók nagy ünnepén a Minőségi Férfikabátüzem dolgozói büszkén vonulhatnak fel a kiváló eredményeiket, jó munkájukat hirdető táblák alatt. A MENET E L E N Tatabánya dolgozói megkétszerezve teljesítették május 1-i felajánlásukat A kongresszusi versenyben, május elsejére készülve, Tatabánya bányászai április 30-ig esedékes havi tervükön felül mintegy 8400 tonna szenet adtak, s a péntek reggel kezdődő műszakban már a tízezredik tonnáért indultak harcba. Műszakkezdés után szinte egymást érték a szénnel teli csillék a bányászváros fölötti kötélpályákon. Ünnepi műszak folyt lenn a föld mélyén. Nyolc órától kezdve kétórákként tudatták az igen népszerű «Villámon» és a bányászrádión keresztül a bányászváros dolgozóival aszéncsata eredményeit. Nyolc órakor 1420, tíz órakor 2670, 12 órakor már 4263 tonna szén felszínre küldését jelentette a tröszt diszpécsere. Alig fél órával később Tatabánya teljesítette az első harmadra előírt tervét, sőt elérték a nagy célt is: péntek délig esedékes havi tervüket több mint tízezer tonnával szárnyalták túl. Május tiszteletére terven felül 5000 tonna szén termelését vállalták , felajánlásukat tehát megkétszerezve teljesítették. A tatabányai tröszt az ünnepi műszak első nyolc órájában 127,1 százalékos eredményt ért el. Az aknák közül a XV-ös akna 208.6 százalékra, az oroszlányi XIX-es akna 169.3 százalékra, a X-es aknai bányászok 149 százalékra teljesítették az első műszak tervét.