Szabad Nép, 1954. október (12. évfolyam, 274-304. szám)
1954-10-10 / 283. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 283. SZÁMÁRA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1954 OKTÓBER 10 a szektás hibák ellen — a legszélesebb nemzeti összefogásért országszerte alakulnak a népfrontbizottságok. Az érdeklődés sokhelyütt olyan nagy, hogy bizony alaposan meglep nem egy «pesszimistát». Falvak százaiban megélénkül a politikai élet. Olyan emberek lépnek porondra, akik évek óta hallgattak, «visszavonultak», olyan emberek szólalnak meg, akiknek eddig a hangját sem lehetett hallani, s akiket az egész városban vagy a faluban —a politikusok-nak könyveltek el. Nem egyformán és nem mindenütt, de egyre szélesebben és egyre érzékelhetőbben az egész nép mozogni kezd: a népfront élettel telik meg. A mozgásban még van bizonytalankodás. A leggyakoribb kérdés: milyen konkrét feladatokat válasszanak a népfront-bizottságok. Mi tartozik rájuk és mi nem, milyen legyen a viszonyuk a tanáccsal, a tömegszervezetekkel, a termelési bizottságokkal, a pártszervezetekkel? De folyamatosan és a gyakorlat során itt is tisztul a kép. Egyre több népfront-bizottság alakítja ki a maga sajátos teendőit: az országos feladatok megvitatását, a helyi kérdések helyes felvetését és a megoldás segítését. Országos jelenség, és nagy erővel kerül mindenütt a felszínre az igény: a falvakban a népfront égisze alatt szervezzék meg a gazdaköröket. Gombás Imre középparaszt mondotta a csornai alakuló gyűlésen: «Ez legyen az első dolgunk, mert eddig az istállóban szoktunk összejönni, hogy a dolgainkat megbeszéljük». Népkör, olvasókör, gazdakör: egy egész sor frissen alakult falusi népfront-bizottságnak ott szerepel már a programmjában. Bácsbokodon a népfront-bizottság közbelépésére háromszáznegyven mázsa minőségi vetőmagot sikerült csere útján a dolgozó parasztság számára szerezni, a bizottság megbeszélést folytatott a gépállomás vezetőivel a jobb együttműködésről, munkaprogrammot dolgozott ki, amelyben a többi között sportpálya építését, út- és járdajavítást vett tervbe. A vas megyei Sorokpolányban a helyi népfront-bizottság tervében ott szerepel az, hogy a falu alatt lévő régi híd helyett korszerű új hidat építenek, kultúrotthon létesül, megjavítják a mellékutcák járdáit, utait, és a Petőfi- és Kossuth-utcába, bevezetik a közvilágítást. Badacsonytomajon, ahol eddig a gazdák máshonnan szerezték be a szőlőoltványokat, az új népfront-bizottság most szőlőoltvány telep létesítését kezdeményezi. Budapesten a VI. kerületben a népfront előkészítő bizottság tagjai elmondották, hogy foglalkozni akarnak a kerület lakásproblémáival, a közoktatási kérdésekkel, az érettségizettek elhelyezésével, előadások rendezésével stb. Városon és falun a népfrontnak kulcsszerepe lesz a helyi politika kialakításában, a helyi tervek elkészítésében és megvalósításában, a helyi hagyományok ápolásában. Még sokhelyütt csak tapogatózás folyik, de önálló gondolkodással és tapasztalatcserével a népfront-bizottságok maguk alakítják majd ki a tevékenységüket, amely nem lesz merev séma, amely majd helyenként változik, s amelyben egy valami közös lesz: a nép, a haza üdvét, felemelkedését, jobb életét szolgálja. Érlelődik, forr, alakul tehát az élet az új népfront-bizottságok körül. De ennek a nagy népi megmozdulásnak van még egy komoly gátja: a «baloldali» korlátoltság, a szektarianizmus. Nem egy kommunista funkcionárius és nem egy pártszervezet munkájára még mindig ez jellemző. Ez a magatartás ma a legnagyobb veszély a mozgalomra. Miben áll, melyek a jelei ennek a «baloldaliaskodásnak»? Egyes helyeken egyáltalán nem törődnek azzal, hogy a népfront-bizottság minél szélesebb összetételű legyen, minél több réteg becsületes, köztiszteletben álló képviselői kapjanak benne helyet, hogy a kommunisták oldalán minél több pártonkívüli kapcsolódhassék be a munkába. Ellenkezőleg. Valami teljesen hamis elképzelés alapján többhelyütt «kommunista többséget» akarnak biztosítani a bizottságok összetételében. A zalaegerszegi járás több községében például 60—62százalék a párttag a népfront-bizottságtagjai között. A dolgozó parasztokat, az értelmiségieket, a kisiparosokat, a néphez hű papokat nem vonják be még mindig elég bátran a népfront munkájába. Túl sok a silabusz! A népfront-gyűlések szónokainak, felszólalóinak itt is, ott is a kezébe nyomják a felszólalást. Jászki téren a párttitkár meg akarta róni a pártonkívüli előadót, mert eltért az előre megírt felszólalástól. Az «eltérés» abban állt, hogy az előadó elmondotta: ő azelőtt parasztpárti volt, sokáig nem szerepelt nyilvánosan, talán egyesek csodálkoznak is, hogy fellép, de a kormányprogram óta megnőtt minden dolgozó ember becsülete, ő maga szívvel-lélekkel helyesli az új szakasz politikáját, ezért örömmel vesz részt a népfront megalakításában ... íme, ezért az «eltérésért» akarták megmosni a fejét. Mi az oka az ilyen merev, szűkkeblű, szektás magatartásnak? A fő ok az, hogy a pártfunkcionáriusok egy része nem értette még meg eléggé a Hazafias Népfront jelentőségét. Sokan egyszerűen úgy gondolkoznak, hogy pusztán a közelgő választások miatt alakul meg a népfront, egyesek pedig valamiféle «taktikázást» látnak benne. Azok a pártfunkcionáriusok és párttagok, akik az elmúlt években elszoktak a tömegek közötti munkától, most egyenesen — meghökkentek. Olyan kérdéseket vetnek fel: «Mi lesz, ha a népfront-bizottság többsége — pártonkívüli? Hiszen akkor leszavazhatnak minket». Ezek a —■ tisztesség ne essék, szólván a kommunisták megfeledkeznek a kommunista eszme és meggyőzés erejéről, a szabad vitákban megnyilvánuló kommunista kiállásról, a párt érveinek és igazának hatásáról. Megfeledkeznek a mindennapos aprómunkáról, mert elszoktak tőle: túlságosan megszokták a silabuszokat, az ellentmondásnélküliséget, tegyük hozzá: nem egyszer a parancsolgatást. Most aztán az igazi, mélyreható, demokratikus tömegmunka helyett — szeretnének a számbeli többségre támaszkodni, ha már «szélesítik» a bizottságokat, akkor lehetőleg olyan alkalmazottakat, állami funkcionáriusokat, tömegszervezeti vezetőket vesznek be, akikkel «könnyebben lehet együtt dolgozni» — magyarán: akik esetleg függő helyzetük miatt nem mondják ki kereken erről vagy arról a véleményüket. Csakhogy a népfrontban éppen arra van a legkevésbbé szükség, hogy Fejbólintó Jánosok gyülekezeteit szervezzük. Nem! A népfront-bizottságoknak önálló gondolkodással, szabad vitákban, a helyi viszonyok alapos ismeretében, a helyi erők mozgósításával kell kitűzniök és megoldaniok feladataikat.. Több szem többet, sőt. Minél szélesebb rétegek vannak képviselve a bizottságokban, nyilvánvaló, hogy annál szélesebb rétegek ügyeit tudják majd megnyugtatóan intézni, és annál szélesebb rétegeket tudnak a közös feladatokra megmozgatni. A kommunista irányítás nem a parancsolgatásból áll, hanem a kommunisták fokozott aktivitásából, életrevaló kezdeményezéseiből, kitartó munkájából, meggyőző szavából és példájából, a közös érdekek okos és odaadó képviseletéből. Az igazi kommunista örömmel hallgat meg minden jóakaratú véleményt, és ha ismeri a párt politikáját, nyugodtan száll vitába, kezd beszélgetésbe bárkivel. A népfront-mozgalom egészséges erejét mutatja, hogy többhelyütt maguk a dolgozók, maga a nép száll szembe a szektariánus jelenségekkel. A győrmegyei Iván községben Szabó János középparaszt a választógyűlésen kijelentette: nem vállalja a jelölést. S mikor megkérdezték, miért, azt mondta: mert kevés a paraszt a bizottságban. A gyűlés egyetértett vele: a húsztagú bizottságot huszonnyolctagúra egészítették ki, nyolc dolgozó paraszt került be, s ezek után ott van a bizottságban Szabó János is. Ugyancsak Győrs megyében történt, Egyeden. A földművesszövetkezet gyűlést tartott, háromszáz parasztember vett részt rajta, a falu ellátásáról volt szó. A gyűlés végén felállt a párttitkár és kijelentette: alakuljanak most át népfront-gyűléssé, és válasszák meg a bizottságot. Hozzátette azt is, hogy a felsőbb szervek kívánságára ő lesz a népfront-bizottság elnöke. A jelenlévők csak hümmögtek, hallgattak. De később kiderítették, hogy szó sincs «felsőbb szervek» kívánságáról, s a lakosság érvénytelennek nyilvánította az erőszakolt «választást». A nép kívánságára most vasárnap valóban meg fogják választani a népfront-bizottságot Egyeden. A dolgozó nép nagyon komolyan veszi a Hazafias Népfrontot. Ideje, hogy azok a funkcionáriusok is megértsék a jelentőségét, akik még nem értik. A népfrontnak nagy szerepe lesz a közelgő tanácsválasztásoknál. De egyáltalán nem egyszerű választási szerv, és még kevésbbé valamiféle «taktikai» szülemény. A Hazafias Népfront az egész magyar nép alkotó összefogása, teremtőerő, széles tömegmozgalom, amelyben ott van a helye minden magyar embernek, aki szereti a hazáját, aki a békéért, a boldogabb jövőért küzd. Egyesek aggályoskodnak: mi lesz, ha a szélesre tárt kapukon az ellenség is keresztülcsempészi magát? Van-e ilyen veszély? Kétségtelenül van. Vámosszabadin például azt javasolta valaki, hogy a népfront-bizottságba vegyék be a «nagygazdákat», a kulákokat is. Az ellenséggel szemben határozottan fel kell lépni, érveit visszautasítani, tetteit leleplezni. De a nagyobbik veszély most nem ez. A nagyobbik veszély az, hogy egyes helyeken nem engedik eléggé szélesre nyitni az ajtókat, hogy «éberség» címén becsületes, demokratikus, olykor hibázó, olykor hibás nézeteknek is szót adó, de egészében derék, jóakaratú embereket se engednek átlépni a küszöbön. A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa határozatba foglalta: «A népfront az a társadalmi és politikai alap, amelyen állami hatalmunk és kormányzatunk nyugszik. Ezt a szilárd és tartós társadalmi és politikai alapot az új népfront létrehozásával, és a népfrontpolitika bátor kibontakozásával tovább kell erősíteni». Népi rendszerünk megerősítéséről, a párt és a nép közötti kapcsolatok megszilárdításáról, életünk demokratizmusáról van szó. Ezért dolgoznak a kommunisták a népfront létrehozásában, ezért, fog össze az új népfrontban az egész nép, minden igaz hazafi. Népgazdaságunk helyzete és feladatai -A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése — A Politikai Bizottság beszámolója (1—2. oldal) Molnár Zoltán: Élesztős Pádár (3. oldal) A MAI SZAMBÁN Franciaország bizalmatlan — A«Szabad Nép» franciaországi tudósítójától (3. oldal) Fekete Sándor: Egy megrázó filmalkotás —• A "Két hektár föld» című indiai filmről (4. oldal) Elnyerték, méltó büntetésüket a Gans Wagon- és Gépgyár csaló bérelszámolói (4. oldal) Két érdekes sportesemény: Magyarország—Svájc labdarúgómérkőzés és az öttusa világbajnokság megkezdése (4. oldal) Népgazdaságunk helyzete és feladatai A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége október 1—2—3-án ülést tartott, napirendjének 2. pontja a Központi Vezetőség kollektív munkájával kapcsolatos kérdé■ésekkel foglalkozott. Ennek előadója Farkas Mihály elvtárs volt. A Központi Vezetőség megtárgyalta a Politikai Bizottság beszámolóját nepgazda agunk A Központi Vezetőség többnapos beható vita után egyhangúlag jóváhagyta a behelyzetéről és feladatairól. A beszámolót Szalai Béla elvtárs terjesztette elő. Az ülés számolót és megfelelő határozatokat hozott. 11 Politikai Bizottság beszámolója A mezőgazdaság fejlesztése terén a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata és a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat alapján az 1953—1954-es gazdasági évben számottevő kezdeti eredményeket értünk el. A parasztság termelési érdekeltségének növelésére vonatkozó intézkedések hatására a parasztság termelési kedve lényegesen megnőtt. A termelési bizottságok 130.000 tagjának aktív közreműködésével az elmúlt év őszén és ez év tavaszán elismerésre méltó lépések történtek a föld termőerejének növelése érdekében. Az 1953— 1954. gazdasági évben mintegy kétmillió katasztrális holdnyi területet szervestrágyáztak, többet mint a felszabadulás óta bármelyik esztendőben. A parasztság termelési kedve növekedésének számos egyéb mutatója vám a tartalékterületek bérbevétele, évelő kultúrák iránti megnövekedett érdeklődés, növekvő gyümölcs- és szőlőtelepítés (70 százalékkal több szőlőt telepítettek, mint az elmúlt évben) stb. A növénytermesztés terén jelentős eredmény, hogy az elmúlt gazdasági évben nagy mértékben sikerült kiterjeszteni az öntözéses gazdálkodást. Az öntözött területeket 1953-ban 75.000 kat. holddal növeltük. Rizstermelő területünk elérte a 73.000 kat. holdat, hazánk Európa egyik legnagyobb rizstermelő országává vált. A kukorica vetésterülete jóval nagyobb a tervezettnél. Nőtt zöldségtermelésünk is. Különösen jelentős eredmények vannak a hagyma- és a paprikatermesztés fejlődésében. A megnövekedett termelés és felhozatal nyomán a zöldségárak az előző évihez képest csökkentek. A szarvasmarhatenyésztés kivételével lényeges javulás van az állattenyésztés terén is. A sertésállomány március óta 1.100.000-rel növekedett. Ez év őszén sertésállományunk előreláthatóan eléri a 0,5—7 milliót, a felszabadulás óta a legmagasabb színvonalat. Az elmúlt, egy év alatt több mint 232.000-rel növekedett a juhállomány is. örvendetesen növekszik baromfiállományunk, ennek következtében jelentősen megjavult a városok tojással való ellátása. Az ipar elé a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata és pártunk III. kongresszusa fő feladatként a mezőgazdaság korszerű gépekkel és egyéb termelőeszközökkel való jó ellátását, közszükségleti cikkek termelésének jelentős növelését állította. A Központi Vezetőség júniusi határozata óta eltelt egy és negyed év alatt történt előrehaladás a fenti célkitűzések megvalósításában. Késéssel, huzavonával ugyan, de megkezdődött és már hozott is kezdeti eredményeket az ipari termelés átcsoportosítása. A közszükségleti cikkek termelése 1954 első 8 hónapjában 12,4 százalékkal volt magasabb, mint 1953 megfelelő időszakában. A kohó- és gépipari minisztérium, amelynek területén a legnagyobb mértékű átcsoportosításra volt és van szükség, 1954 első 8 hónapjában 27 százalékkal több köz-szükségleti cikket gyártott, mint az első új kormányprogramm bejelentése óta eltelt 15 hónap, alatt mind a munkások és alkalmazottak, mind a parasztság életszínvonala igen jelentős mértékben emelkedett. 1954 I. félévében a munkások és alkalmazottak jövedelme 15,8 százalékkal volt több, mint 1953 I. félévében, ugyanakkor a fogyasztói árak 8,3 százalékkal csökkentek. Ennek megfelelően emelkedett a reálbér átlaga 1953 I. félévéhez képest. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az 1953 I. féléve, amihez képest a reálbérek emelkedtek, a legkedvezőtlenebb volt 1949 óta, nem utolsósorban az 1952. évi rossz termés következtében. 1954 I. félévének kiskereskedelmi áruforgalma 26 százalékkal magasabb volt az elmúlt év I. félévének áruforgalmánál. A földművesszövetkezetek forgalmának növekedése ennél jóval nagyobb: 43,4 százalék. Élelmiszerekben az ellátás általában jó volt a kormányprogramm óta eltelt időben. Zavartalan volt a kenyér-, liszt-, cukorellátás. A fontosabb élelmiszerek közül a hús és húskészítmények kivételével általaaz elért jelentős eredmények mellett súlyos hiányosságok tapasztalhatók népgazdaságunk területén: 1. A mezőgazdaság fejlesztése lassúbb, mint ahogy terveztük. Ennek egyik oka, hogy a mezőgazdaság sem a műszaki-anyagi ellátás, sem a káderekkel való ellátás terén nem kapja meg időben azt, amit a különböző párt- és kormányhatározatok számára előírtak. A kohó- és gépipari minisztérium az előírt határidőre a GY 35-ös traktoroknak csak 51 százalékát, traktorokék 44 százalékát, fogatos fűkaszálók 48 százalékát, kazalozók 42 százalékát adta át. Az utóbbi időben elakadt a mezőgazdaságba való káderátcsoportosítás is. Az állami gazdaságok fejlődése lassú. Igen laza a fegyelem. Nagy méreteket ölt a pazarlás, sok a mezei lopás. A gazdaságokban nagyban gátolja a helyi lehetőségek kihasználását a túlzott centralizmus és a tervezés bürokratikus módszere. Az állami gazdaságok és gépállomások döntő 1953—1954. gazdasági évben, javult a munka a mezőgazdaság szocialista szektorában is. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a javulás nem áll arányban államunk messzemenő támogatásával. Kalászosok közül a búza és a rozs terméseredményei az állami gazdaságokban valamelyest meghaladják az országos átlagot. Az elmúlt ősihez képest a tavaszi növényápolási munkában is van javulás, ennek ellenére a kapások várható termése még mindig alacsony. A termelőszövetkezetek zöme megerősödött a múltévi kilépések után. Nőtt az egy dolgozóra eső munkaegységek száma, a kötelező számú munkaegységet nemteljesítő tagok aránya alacsonyabb, mint a múltban bármikor. Elavult a Központi Vezetőség múlt év júniusi Határozata nyomán a mezőgazdaság műszaki-anyagi ellátása. A mezőgazdaság jóval több gépet kapott, mint az elmúlt években. 1954-ben 50 százalékkal több műtrágyát használtak fel, mint 1953-ban,, kielégítő volt a rézgálicellátás stb. Augusztus 31-ig a mezőgazdaság 1082 G—35-ös traktort, 1308 traktorokét, 948 cséplőgépet és számos egyéb gépet kapott. A parasztság által legjobban keresett termelőeszközök közül ez év első nyolc hónapjában több mint 14.000 fogatáé ekét állított elő az ipar — tavaly ennek gyártása nem folyt — és több mint tizenegyszerannyi lókapát, mint az 1953. év ugyanezen időszakában. Számos új mezőgazdasági gép gyártása indult meg, így a többi között fejőgépé, permetező-porozóé, rézgyalué stb. A felsorolt tények mutatják, hogy bár még csak az első lépéseket tettük meg a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, máris sok biztató ígéret, kedvező jelenség mutatkozik, és megvannak az első eredmények. A feladat abban áll, hogy még határozottabban menjünk a megkezdett után, ne sajnáljuk a fáradságot és áldozatokat, egy-két éven belül azok bőven megtérülnek. A beszámoló ezután megállapította, hogy begyűjtési rendszerünk helyesnek bizonyult, ismertette a begyűjtés eredményeit, majd rátért az ipar kérdéseire, múlt év azonos időszakában, és 22,2 százalékkal emelte a mezőgazdasági nagygépek, 32,4 százalékkal a mezőgazdasági kisgépek, alkatrészek és szeráruk termelését ugyanezen idő alatt. A helyi ipari állami vállalatok 57 százalékkal, a kisipari szövetkezetek 32 százalékkal termeltek többet ez év első nyolc hónapjában, mint tavaly ugyanezen időszakban és ezen belül is lényegesen emelkedett a lakosság részére termelt, áruk, végzett javítások és ipari szolgáltatások értéke. A magánkisipart is beleszántítva, a helyi ipar 1954. második felében előreláthatólag 1,1 milliárd forinttal több iparcikket, javítást és szolgáltatást juttat a lakosságnak, mint 1953 második felében. Teljesen helyesnek bizonyult a párt és kormány gazdaságpolitikájának az a célkitűzése, mely a helyi ipar és a kisipar működési területének kiszélesítésére irányultban kielégítette a kereskedelem a lakosság igényeit. Különösen nagy mértékben emelkedett a ruházati kiskereskedelmi forgalom. Népünk ebben az évben többet költ ruhára és ennek megfelelően sokkal jobban ruházkodik, mint egy évvel ezelőtt. A ruházati kiskereskedelem forgalma 64 százalékkal emelkedett egy év alatt. A kereskedelem több fontos cikkben nem tudta kielégíteni a hatalmas mértékben megnövekedett igényeket. Sok a panasz egyes közszükségleti cikkek gyenge minősége miatt. A pártnak a széles néptömegek számára vonzó politikája az új szakaszban, különösen pedig az életszínvonal gyors emelkedése 1953 második felében, megnövelte a dolgozókban a párt iránti bizalmat. Megszilárdult a párt és a munkásosztály közötti kapcsolat. Megerősödött a munkásparaszt szövetség. Közelebb került a párt a széles néptööinegekhez. Mindez a párt számára komoly politikai sikert jelentett és döntő bizonyítéka az új szakasz politikája helyességének, többsége rosszul használja ki az állam által rendelkezésükre bocsátott gépeket és egyéb anyagi eszközöket. .. Az ipar nem elégíti ki az új szakasz követelményeit. Nemcsak azért, mert a mezőgazdaság számára nagy késéssel szállítja a szükséges gépeket és felszereléseket, hanem többek között azért sem, mert a közszükségleti cikkek termelése túlságosan lassan növekszik. Az év első 8 hónapjában kevesebb kerékpárt, motorkerékpárt, kályhát, húsdarálót, kartont, flanellt gyártottak a tervezettnél. Ipari kivitelünkben növelni kell a munkaigényes és ugyanakkor magas devizahozamot biztosító, gazdaságosabb cikkek exportját, figyelembe véve természetesen a baráli országok szükségleteit és a tőkés országokban való értékesítés lehetőségeit. Az ipari exportban a fentieknek megfelelő fordulat azonban egyelőre nem következett be. Az ipari vezetők munkájának egyik komoly hiányossága, hogy sem a belföldi szükségletre, sem az exportra való gyártás terén nem következett be lényeges javulás a termékek minőségében. A Politikai Bizottság beszámolója ezután rámutatott arra, hogy a termelés mennyiségi fejlődése túlzottan lelassult, az alapanyagtermelés viszonylagos elmaradása fokozódott. A szénbányászat az első nyolc hónapban tervét 98,4 százalékra teljesítette. A kohászat ugyanezen idő alatt, sem a martinacéltermelés tervét, sem a hengereltacélét nem teljesítette. Az építőanyagipar tervteljesítése ugyanezen időszakban 91,7 százalék. Szénből, hengereltacélból és építőanyagokból ez év első nyolc hónapjában kevesebbet termeltek, mint az előző év megfelelő időszakában. E lemaradások közül egyelőre legsúlyosabb kihatása a szénbányászatnak van. A szénbányászat adóssága, mely szeptember 1-ig közel 300.000 tonna volt, szeptember 20-ig több mint 350.000 tonnára emelkedett. Ennek a helyzetnek kialakulásában nagy szerepe volt a bányáknál uralkodó nagyfokú fegyelmezetlenségnek, ami a nagyszámú új munkaerő beállítása mellett elsősorban a vezetés hiányosságával függ össze. Rendkívül elhanyagolták a szénbányászat gépesítését, valamint, az új, termelékenyebb munkamódszerek alkalmazását. A gépi jövesztéssel termelt szén aránya és a géppel rakott szén aránya 1952 óta csökkent. A teljesítmények csökkenéséhez hozzájárulnak sok bányában az igen rossz munkakörülmények, a bányák elhanyagolt állapota, mely nagy részben a túlzott ütemű iparosítás következménye. Mivel a szocialista iparosítás továbbra is a szocializmus építésének fő eszköze és az ipari termelés emelése a nemzeti jövedelem növelésének fő forrása,, további előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele az ipari termelés egyhelybeli topogásának megszüntetése. Egész népgazdaságunk felemelkedésének alapvető előfeltétele az ipari átcsoportosítás meggyorsítása és ezzel együtt az ipari termelés jelentős emelése, mindenekelőtt mezőgazdasági gépekben és szerszámokban, közszükségleti cikkekben, megfelelő exportcikkekben, valamint az alapanyagtermelés viszonylagos elmaradásának felszámolása. ■?: Tűrhetetlenül alakul a termelékenység és az önköltség. Pártunk III. kongresszusa népgazdaságunk fejlesztésének, az életszínvonal emelésének döntő előfeltételeként a termelés állandó emelését és az önköltség csökkentését jelölte meg. Sajnos, meg kell állapítani, hogy azt a fordulatot, amelyet a kongresszus e téren megkövetelt, gazdasági vezetőink egyelőre nem hajtottak végre. Az iparban az év első felében egymilliárddal több anyagot és munkabért használtak fel, mint amennyit tervünk előírt. A minisztériumi ipar összehasonlítható termelésének önköltsége 1954 első félévében, az 1953. évi átlagos önköltséghez képest, a tervezett 0,2 százalékos csökkenés helyett 2,8 százalékkal növekedett. Melyek az okai az önköltség tűrhetetlen alakulásának? Mindenekelőtt az, hogy a termelékenység nem emelkedik, hanem csökken. Az egy munkás egy napra eső termelése a minisztériumi iparban az év első 8 hót napjában a múlt év megfelelő időszakához viszonyítva 3,3 százalékkal csökkent. A béralaptúllépésekhez és az önköltség emelkedéséhez hozzájárul a túlzottan magas alkalmazotti létszám is. Az alkalmazotti létszám a minisztériumi iparban 1954 augusztusában 7,8 százalékkal magasabb, mint egy éve volt. Az önköltségcsökkentés terén tapasztalható lemaradás másik fő tényezője az anyagpazarlás. Ennek méreteire elég megemlíteni, hogy a KGM vállalatai az I. félévben 136 millió forinttal, az építésügyi minisztérium vállalatai 40 millió forinttal lépték túl a megengedett anyagköltségeket. Az elmondottakból kitűnik, hogy gazdasági életünkben jelenleg bizonyos átmeneti nehézségek mutatkoznak. Joggal vetik fel népünk széles köreiben a kérdést: miben gyökereznek ezek a nehézségek, nem lehetett volna-e megelőzni ezeket. Világos és őszinte választ kell adnunk ezekre a kérdésekre nemcsak azért, mert népünk széles tömegei ezt elvárják tőlünk, hanem azért is, mert a hibák gyökereinek feltárása szükséges ahhoz, hogy a munkásosztályt, a népet eredményesen mozgósíthassuk a hibák kiküszöbölésére. Gazdasági nehézségeinknek nagyrészt 1953 június előtti időkből származó okai vannak. Nehézségeinket elsősorban a túlzott ütemű iparosítás politikájának káros következményei okozzák: a mezőgazdaság elhanyagolt állapota, gazdasági adottságainknak nem megfelelő ipari szerkezet, alacsony anyagkészletek és tartalékok, termelőberendezések rossz karbantartása és hiányos felújítása stb. Az elmondottakon túl mai nehézségeink oka abban keresendő, hogy mindezideig nem folyt kielégítő harc az új szakasz politikájának megvalósításáért. Az ipari átcsoportosítás 1053—1954. évi üteme az egyes elért eredmények ellenére egyáltalán nem tekinthető kielégítőnek. Az 1954. évi népgazdasági terv a termelőesz-közök termelésének 2 százalékos csökken- | 1 lése mellett a fogyasztási cikkek termelő- , s einek 16 százalékos növekedését irányozta elő. Már a tervnek ezek az előirányzatai sem tartalmaztak elég bátor célkitűzéseket az ipar struktúrájának megváltoztatására. " Az ipar azonban ezt az elégtelen tervet sem teljesítette az átcsoportosítás terén 1954 szeptember végéig a nehézipari mienisztérium 200 millió forinttal, a KGM pedig 120 millió forinttal kevesebb fogyaszt. Nem sok történt a kongresszus óta annak érdekében, hogy fokozzuk a dolgozók anyagi érdekeltségét a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése érdekében. Márpedig világos, hogy enáltül előbbre nem jutunk. Gyökeres változtatásokra van szükség: helyenként az ár- és bérrendszer hibái következtében a munkások többet keresnek, ha az anyagot pazarolják, mintha azzal takarékoskodnak. A minisztertanács úgy döntött, hogy az önköltségcsökkentést figyelembe kell venni a műszaki és adminisztratív személyzet prémium-megállapításánál. Ennek érvényesítése azonban rendkívül vontatottan megy. Az elmondottakból látható, hogy nálunk a termelés igen széles területein hosszú hónapok óta nem önköltségcsökkenés van, hanem önköltségemelkedés. A pártnak és a kormánynak kemény kézzel sürgősen változtatni kell a helyzeten. 4. Nemcsak a termelésben van nagyfokú pazarlás, hanem az állami költségvetési kiadások is túl magasak. Túlzottan magas a fogyasztáson belül az úgynevezett közületi fogyasztás, más szóval a nemzeti jövedelemnek túlságosan nagy részét fordítjuk a költségvetési kiadások fedezetére. Felül kell tehát vizsgálni a fogyasztási alap elosztását és biztosítani kell, hogy azt, amink van, a lehető legnagyobb hatásfokkal, a leggazdaságosabb módon és a lakosság számára leginkább érezhető juttatásként adjuk. Lényegesen gyorsabb volt az elmúlt években a költségvetési kiadások emelkedése, mint a nemzeti jövedelem növekedése. Az államigazgatás létszáma 1949-hez viszonyítva 164 százalékkal növekedett. Ezt a nagyarányú ugrást nem indokolják a szocialista állam jellegéből és tevékenységéből adódó új feladatok. Államapparátusunk létszáma nagyobb, mint amit a tényleges szükséglet megkövetel. Az állami költségvetésből 1954-ben sporttámogatásra fordított kiadások több mint ötszörösét teszik ki az 1949. évinek. 1954- ben több mint 1400 tanfolyamot finanszírozunk az állami költségvetésből. Csupán a közlekedés- és postaügyi minisztérium egy év alatt 435 tanfolyamot szervezett, s többek között bentlakásos tanfolyamot a bordélyos telepvezetők részére. Az ösztöndíjakban részesülők száma az 1950—1951-es tanév óta az összes hallgatók 64 százalékáról az elmúlt tanévben 90 százalékára emelkedett. Volt olyan egyetem, ahol a hallgatók 95 százaléka kapott ösztöndíjat, köztük számos olyan hallgató is, aki több tárgyból megbukott. A felsorolt súlyos hiányosságok következtében a belkereskedelmi forgalom emelését, az életszínvonal növekedését jórészben nem a megnövekedett termelés és az önköltségcsökkentés biztosította. A belkereskedelmi áruforgalom emelését jelentős részben a beruházások csökkentéséből származó anyag- és árukészletek átcsoportosítása útján fedeztük. A Politikai Bizottság beszámolója ezután a beruházások csökkentésével kapcsolatban — többek között — rámutatott egyes nagyberuházások leállításának okaira. A kormány elhatározta több nagyberuházás leállítását és a felszabaduló anyagot, valamint a munkaerőt nagyrészt a mezőgazdaság beruházásaihoz csoportosítjuk át. Helytelen azonban azt gondolni, hogy a beruházások leállítása örök időkre szól, vagy hogy a nagyberuházások ideje lejárt Magyarországon, amint azt az ellenség híreszteli. A leállított beruházásokat gondosan egyenként felülvizsgáljuk és egy részét néhány év múlva az eredeti célra felépítjük, másik részét ugyancsak felépítjük, de nem az eredeti célra, hanem az új szükségleteknek megfelelően, harmadik részét pedig a mai állapotában használjuk fel. A jövőben nem lehet a készből élni, az életszínvonal emelésének állandó forrásai-ból lehet csak meríteni, ezért elengedhetet- I len a termelés fokozott emelése és az ön- s költség csökkentése ■tási cikket adott át a belkereskedelemnek, mint ami a tervben szerepelt. Az építésügyi minisztérium vontatottan végzi a beruházások csökkentése folytán felszabaduló építőanyagoknak a belkereskedelem, illetve a lakosság részére való átadását. A kohó- és gépipari minisztérium a mezőgazdaság számára nagy késéssel szállítja a szükséges mezőgazdasági gépeket. Az ipari minisztériumok számos új cikk gyártását egyáltalán nem vállalták, az új ter°.ekek gyártásának elosztását a vállalatok között végül is kapkodva és tervszerűtlenen végezték, aminek következtében egyes cikkek önköltsége megengedhetetlenül magasra szökött. Az 1953 júniusi határozatok már felvetették és a kongresszus határozatai megerősítették, hogy a népgazdaságunkban mutatkozó aránytalanságokat csak úgy tudjuk felszámolni, az arányos fejlődés törvényének követelményeit csak úgy tudjuk érvényre juttatni, ha termelőerőinket és anyagi eszközeinket átcsoportosítjuk. Jelentős részüket a termelési eszközök termelésérőlfogyasztási cikkek termelésére és a mezőgazdaság fejlesztésére kell átirányítani. Ez a szempont azonban jelenleg sem érvényéül kellő mértékben. Bár az iparon belül aogyasztási iparágak beruházásának kerete az összes beruházások 4,3 százalékáról 7,százalékára emelkedett, de az első félévi elvteljesítés elsősorban az építőipar átcsoportosításának hiányosságai miatt a nehézparban jóval magasabb volt, mint a fogyasztási iparokban. A mezőgazdaság összes beruházásainak pedig csupán 50 százaéka valósult meg szeptember végéig. Az átcsoportosítás erélyes végrehajtására gyetlen területen sem folyik kemény munk (Folytatás a 2. oldalon.) .A közszükségleti fikkak gyártásának abrakodén« A lakosság áruellátása, az életszínvonal emelkedése A Politikai Bizottság beszámolója, melyet azokra az eredményekre, amelyek meg Szalai Béla elvtárs terjesztett a Központi , győzően bizonyítják az új szakasz politi- Vezetőség elé, bevezetőben rámutatott skájának helyességét. A mezőgazdaságunk biztató fajtábén i s nem folyt kielégitó harc az új szakasz félhitünéseinek megvalósításáérts ilyen hiányosságok fékezik a párt haltsen politikájának végrehajtását ?