Szabad Nép, 1954. november (12. évfolyam, 305-334. szám)
1954-11-16 / 320. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR D 0160 JOK PÁRTJÁNAK KÖZPONT LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 320. SZÁMARA 6© FILLER KEDD, 1954 NOVEMBER 16 Ne halogas a téli gépjavítást! A minisztertanács októberben határozatot hozott a téli gépjavításokról. E határozat kimondja, hogy a traktorok és a munkagépek javítását november 1-én kell megkezdeni és február 25-ig befejezni. Itt van tehát ennek a munkának az ideje. A gépállomások és az állami gazdaságok csakis akkor készülhetnek el február 25-re, ha egyetlen hetet sem mulasztanak. Tavaly és tavalyelőtt több igazgató és műszaki vezető meggyőződött róla, hogy a gépjavítást — akárcsak más feladatok elvégzését — nem jó halogatni. Jól dolgozni, tervet teljesíteni csak jó gépekkel lehet. S ahol az utolsó hetekre halasztják a gépjavítást, ott kapkodás és tesséklássék javítás lesz a dolog vége. November elseje óta már több mint két hét telt el. Érdemes körülnézni a gépállomásokon: hogyan is állunk a gépjavítással, milyen szorgalommal, milyen akarattal fogtak hozzá a vezetők, a traktorosok és aműszaki dolgozók? Néhány gépállomásról már érkeztek hírek, hogy a minisztertanács határozatánakmegfelelően megkezdték a gépjavítást. De sokkal több az olyan gépállomás, ahol a vezetők Pató Pál módjára gondolkoznak. Elolvasták a minisztertanács határozatát, bólintottak rá egyet, s aztán félretették, mondván: «Ej, ráérünk arra még». Úgy hiszik, hogy február végéig sok idő van hátra, s ráérnek a javítást decemberben megkezdeni. A kiskunfélegyházi gépállomáson például eddig még egyetlen gép javításához sem fogtak hozzá. Valamiféle tervet ugyan készítettek, de még azt sem határozták meg, mikor, melyik gépet akarják javítani Más szóval ez a terv csak arra jó: ha ellenőrzik őket, elővehessék a fiókból. Nem készítettek hibafelvételi jegyzőkönyvet, s emiatt az igazgató, Vojnovits Antal nem is tudhatja, melyik gépen mit kell javítani, milyen alkatrészekre van szükség. A gépjavítások megszervezése rendkívül szerteágazó, sok gonddal járó feladat. Legelőször is pontos tervet kell készíteni. A hibafelvételi jegyzőkönyvek összegezése után válhat csak világossá, melyik gépet mikor kell javítani. Mert például az erősebb fagyok beálltáig a traktorok, sok a határban dolgoznak, végzik az őszi mélyszántást. Nyilvánvaló, hogy helytelen lenne abbahagyni a szántást, s minden gépet a javítóműhelyekbe vinni. Nincs is erre szükség. De értelmetlen dolog olyan traktorral szántani, amely a műszaki hibák miatt többet áll, mint dolgozik — vagyis éppen itt az ideje annak, hogy elhasználódott alkatrészeit kicseréljék, s utána álljon nyomban a barázdába. Az elromlott gépnek a szerelő keze alatt a helye, s a gépállomások vezetőinek a feladata, hogy észszerű terv alapján, késlekedés nélkül hozzálássanak a gépek javításához. A gépekkijavításában nagy szerepük lehet és kell is lenniök az ipari patronázscsoportoknak. Ezen a télen — csakúgy mint tavaly — sokat segíthetnek az ipari munkások a gépállomások dolgozóinak. Hiszen az ő szakértelmükre, hasznos tanácsaikra éppen a téli gépjavítások idején van a legnagyobb szükség! A téli gépjavítások megkezdését nemcsak egyes gépállomások vezetőinek hanyagsága akadályozza; késlelteti az is, hogy nagyon sok alkatrészhez nem tudnak hozzájutni. Igaz, ebben az évben gépgyártó iparunk több alkatrészt adott a mezőgazdaságnak, mint tavaly vagy tavalyelőtt. De ezzel nem vigasztalódhatunk, mert csak néhány alkatrészből van elegendő és sokat egyáltalán nem gyártottak. Az iparnak például a VL—11.153 jelű motorhengerből októberben 63-at kellett volna szállítania, s csak 13-at adtak át. Több olyan alkatrész van, amelyet az illetékes földművelésügyi szervek egy évvel ezelőtt megrendeltek, de amelyből a gépállomások és az állami gazdaságok még egyetlen darabot sem kaptak. A gyárak késedelmes munkájának, a sok huzavonának a következménye, hogy Szolnok megyében például csaknem 200, Békésben pedig több mint 100-féle nélkülözhetetlen alkatrészt nem tudnak beszerezni a gépállomások, s emiatt traktorok állnak tétlenül. A minisztertanácsnak a téli gépjavításokról hozott határozata világosankimondja: A kohó- és gépipari miniszternek gondoskodnia kell arról, hogy az ipar a megrendelt gépeket, szerszámokat, az évi tervben előirányzott pótalkatrészeket december 31-ig gyártsa meg és szállítsa le. Iparunk sok alkatrésszel tartozik, holott a mezőgazdaság fejlesztését a gépgyártás segítsége nélkül nem oldhatjuk meg. A mezőgazdasági termelés fellendítése — a tavaly decemberi párt- és kormányhatározat végrehajtása — nemcsak a mezőgazdasági dolgozók ügye, hanem egész népünk, így az ipari vezetők és munkások lelkiismereti ügye is. ■ A téli gépjavítást nem késleltetheti sem egyes ipari, sem gépállomási és állami gazdasági vezetők hanyagsága! Az ipar vezetőinek és dolgozóinak most egyik legfontosabb feladata, hogy az alkatrészgyártás meggyorsításával segítsék a téli gépjavításokat. A jövő tavasszal úgy indulhatnak traktorosaink a szántóföldekre, s akkor remélhetünk nagyobb termést, ha az ipari és a mezőgazdasági vezetők, az ipari munkások és a gépállomások dolgozói együttes erőfeszítéseket tesznek a téli gépjavítások sikeréért. Ha pártunk szól a tömegekhez... Egy orosházi dolgozó paraszttól, Süle Andrástól megkérdezte a párttitkár: miért nem politizál? Hiszen okos ember, gondolatai és tettei egyaránt becsületére válnak — az ilyen embernek a közélet kellős közepén a helye. A gazda szerényen ezt felelte: «Nem értek én a politika nyelvén ...». S hozzátette még, hogy tapasztalatai szerint a politika nyelve — külön tudomány, az nem olyan egyszerű és hétköznapi, mint amely nyelven a tanyavilág népe szót ért egymással. «Dehogy mernék én — úgymond — felállani a dobogóra, úgy beszélnék ott, ahogyan édes szülőm tanított». Itt, ebben valami nagy félreértés van. Mert a mi pártunkban, a mi államunkban a politika nyelve nem lehet más, mint a nép nyelve. Nálunk minden a népé , a politika elsősorban a népé. Nem lehet külön nyelve a politikának, csak az, amelyen egész népünkért. A politika nyelve merőben elütött a nép nyelvétől, amikor az egy vékony uralkodó réteg kiváltsága volt. Nem is értette azt az egyszerű ember, de nem is az ő fülének szánták. Az uralkodó osztály és mindennemű szófaragója politikai zsargont tákolt össze. Ez a tolvajnyelv a kizsákmányolok osztályérdekeinek bokrán termett. Szószék és dobogó előtt lekapott süveggel állt a paraszt, s azt mondta a végén: okos ember lehet a szónok, igen szépen beszélt, jó volna tudni, hogy mit mondott... A mi pártunknak nincs külön nyelve. A párt egyértelműen fogalmaz, nem kertel, és politikai céljait nincs oka tudálékos műszavakkal álcázni. Senki sem beszélt érthetőbben a tömegeknek, mint pártunk megteremtői, klasszikusaink beszéltek. Pártunk számára a legelső és legfontosabb, hogy a dolgozók milliói megértsék céljait, s öntudatosan kövessék. Ha a tömegek megértenek bennünket, az több, mint fél győzelem. Pártunk politikája az emberiség legjobb reményeit fejezi ki. Azokat a tennivalókat, amelyek a párt politikai céljaiból napról napra adódnak, világosan és érthetően meg kell magyaráznunk a tömegeknek. Csakis azon a nyelven tudjuk megértetni magunkat, amely nyelvet az egyszerű emberek családi körben, egymás között, vagy munkahelyükön beszélnek. Pártunk szakadatlan kapcsolatban él a néppel, s e kapcsolat lényeges eleme a közös nyelv. A közös nyelv fejez ki közös gondolatokat, ebben az esetben pártunk és a dolgozó tömegek közös szándékait. Amikor nyelvünk tisztaságát védelmezzük, nem csupán önmagáért teszszük, hanem politikai munkánk sikeréért is. Mi tagadás, az elmúlt évek során nagy számmal akadtak tudálékosok és kontárok, akik nyelvújítási lázba estek. Szép magyar nyelvünket megtűzdelték műszavakkal, nyakatekert fogalmakkal és kifejezésekkel. Sajátságos politikai nyelvet igyekeztek kifaragni. Tudott dolog, hogy nem minden haladó, ami új. Ez a bürokratikus «nyelvújítás» távol van minden haladástól. Ellenkezőleg: hovatovább fékezi, akadályozza előrehaladásunkat, minthogy tartalmatlan és ízléstelen, idegen azoktól a dolgozó millióktól, akikkel mindennap beszélgetünk, s akiknek meg kell magyaráznunk politikánkat. Aki örökké «felveti a kérdéseket» és «tudatosítja a dolgozókat», «megmutatja a szűk keresztmetszeteket» és «hozzááll a problémákhoz», az üresen járatja a malmot, azt a tömegek meg nem értik. Az állattenyésztő nem zootechnikus, hanem állattenyésztő. Ha azt akarjuk mondani, hogy valaki lusta és elkésik, ne mondjuk helyette, hogy «nem kielégítő a viszonya a fegyelemhez». Ha Péternek vagy Pálnak szemére akarjuk vetni, hogy nem fizette ki az adóját, ne cseréljük fel ezt holmi locsogással, miszerint «lebecsüli a beadáshoz való viszony jelentőségét». Sorainkból tízezrével magasodnak ki derék, dolgos, rátermett és kiváló emberek, akiket ez a műnyelv az «élenjáró», sőt a «legélenjáróbb» jelzővel csúfol. De ne példálózzunk, sajnos, kiki elég bőven találhat ilyen példákat. Ez a tolvajnyelv idegen pártunktól, s mint politikai munkánk selejtjét, szemétre kell vetnünk. Ez a nyelv akadályozza a Süle Andrásokat abban, hogy a közélet tevékeny alakítói legyenek, visszatartja őket attól, hogy alkotó gondolataikkal és tetteikkel segítsenek pártunknak. Választásra készülődik most az ország. A kommunisták tízezrei beszélgetnek a tömegekkel, megmagyarázzák pártunk politikáját. E beszélgetések során ez a politika behatol a dolgozók tudatába, a párt és a nép szándékai egyesülnek és történelemformáló erővé válnak. De csak akkor, ha agitátoraink nemkiviszik a szempontokat, hanem a nép élő nyelvén közvetítik a párt szavát. Nem «vinni kell a vonalat», hanem meg kell győzni az embereket arról, hogy a párt ugyanazt akarja, amit ők: teljesebb, tartalmasabb és gazdagabb életet, jólétet, növekvő életszínvonalat, virágzó kultúrát. Ezeket az egyszerű dolgokat, amelyek népünk vágyaiban, s tetteiben gyökereznek, nem szabad eltorzítani se tolvajnyelvvel, senyakatekert szóvirágokkal. A politikai zsargon olyan, mint a tapló: csak füstölög, de nem lángol. Nem frázisokat kell kongatnunk, hanem lelkesítenünk kell népünket a párt politikájának megvalósítására. Ezer és ezer választói gyűlésen szólunk most a tömegekhez: beszéljünk a tömegek nyelvén, világosan, egyszerűen, magyarul! S a tömegek — semmi kétség — megértenek bennünket ! Virágzó mezőgazdaság a népjólét alapja. Éljen a dolgozó parasztság! Választásokra készül az ország Rohamosan közeledik a tanácsválasztások napja. Városokban és falvakban — szinte mindenütt, ahol emberek kisebb-nagyobb számban összejönnek — erre terelődik a szó. A családi otthonokba népnevelők kopogtatnak be, hogy a választásról, a Hazafias Népfront egész népünket egységbe hívó programmjáról beszélgessenek a háziakkal. Munkások, parasztok, értelmiségiek, a dolgozó nép minden rétegének fiai — akiket a lakosság bizalma a minap tanácstagnak jelölt — felkeresik választóikat, hogy közösen meghányják-vessék az élet örömét, gondját s a tennivalókat azért, hogy több legyen az öröm, kevesebb a gond. A kisgyűléseken vagy a lakások szobáiban-konyháiban lezajló viták, eszmecserék szerte az országban — az egész nép őszinte, meghitt beszélgetésévé olvadnak egybe. A legmagasabb szempontból Az újpesti Vasváry Pál utca nagy gyárak tövében húzódik. Errefelé hamarább leszáll a novemberi este. Az üzemek ormán fénylő csillagok teszik barátságossá a sötétet. — Merre találjuk az 37-es számot — érdeklődünk a sarki fodrászműhelyben. — Semerre — hangzik a felelet, ilyen szám nincs is az utcában. — Akkor úgy látszik rossz a cím, hiába jöttünk. Máté Máriát keressük. — Akkor mégse hiába jöttek, ismerjük, a mi tanácstagjelöltünk, itt laknak szemben — mondják egyszerre többen is. Amikor belépünk Máté Máriához, éppen indulni készül. «Átmegyek egy kicsit a szomszédokhoz — mondja. — Máskor is szoktam, de a jelölőgyűlés után többen szóltak már, hogy beszélni akarnak velem...» Elkísérjük. A földszint 7-be, Barsi Józsefékhez kopogunk be. A házigazda komolykodó hanggal, de nevető szemmel mondja: «Haragszom rád. Tudod-e, hogy a múltkor miattad nem vacsoráztam. Éppen enni akartam, amikor a jelölőgyűlésre hívtak ... Rád szavaztam, remélem most az egész környék háztartását is olyan szép rendben tartod majd, mint eddig a sajátodat». Azután azzal folytatja: «Most már tőled várunk intézkedéseket, panaszaink ügyében. Roszszak a tetőcsatornák, gondoskodni kell arról, hogy az idén télen ne fagyjon be az udvaron lévő vízcsap». Barsiné ezt mondja: «A mosókonyháról se feledkezz meg, amióta a régi bedőlt, ez a legnagyobb bánatuk az asszonyoknak». Sebestyénné, Barsiné édesanyja is megtoldja: «Rákospalotára már bevezették a gázt, nekünk meg csak ígérik, minél hamarabb kellene». Máté Mária mindent pontosan feljegyez. Megígéri: eljár az ügyekben. A többi szomszédnál hasonló szeretettel, s hasonló kérdésekkel fogadják. Ő is ugyanolyan felelősségteljesen válaszol, jegyzi fel a kéréseket. Ki ez a világosbarna hajú, kékszemű lány, aki felé ilyen melegen árad a drága, nehezen megszerezhető érzés. • a bizalom? A Hazai Pamutszövőgyár csévelője. Mindössze huszonkét esztendős, öccsével, Andrással lakik itt. Még egész kisgyerek volt, amikor apja elhagyta a családot, s a hatodik elemit járta, amikor édesanyja meghalt. Nyolc esztendeje, tizennégy éves kora óta dolgozik a HPS-ben. A műhelyben a legszorgalmasabbak közé tartozik, átlagteljesítménye 120 százalék. Itt született, ezen a környéken, itt nőtt fel, ismeri Újpest minden zugát, tisztában van vele, mennyit fejlődött a IV. kerület a felszabadulás, az utóbbi négy évóta. Látta már a gyönyörű úttörőtábort, a szép Márkustelepi óvodát, az új Bajza József utcai iskolát. Tud a három új orvosi rendelőről, vásárolt már a nagy Állami Áruházban, járt a tavasz utcai szabadtéri színpadon és a Ságvári utcai kultúrotthonban. Biztos abban, hogy az Árpád-úton épülő 240 lakásos új házak már másmilyenek lesznek, mint itt, a Vasváry Pál utca környéki régiek. «De a kis panaszok, magamról tudom — folytatja — sokszor eltakarják a nagy eredményeket. Én először ezeken a kisebb hibákon szeretnék segíteni ... Később a tanácsban főleg kulturális munkát akarok végezni. Máté Mária, Barsiék és a többiek közül, akikkel a környéken beszélgettünk, senki sem tudta megmondani, ki képviselte őket a múltban a város közigazgatásában. A kerületi tanácsban azután megtudtuk, hogy például 1941-ben ilyen emberek voltak a város élén: báró Wolfner András, gróf dr. Károlyi István és más virilisták, gyárosok, földbirtokosok. A huszas években, amikor Magyarországon felvetődött a nők választójogának kérdése, az egyik lap munkatársa felkereste a «női tábor vezéralakjait», s megkérdezte véleményüket. Zichy Rafaelné grófné így nyilatkozott a nők választójogáról: «... csak szükséges rossznak tartom. Szerintem az lenne a leghelyesebb, ha minél szűkebbre szorítanák az egész választójogot». Bethlen Istvánné grófné ezt mondta: «... nem vagyok egyáltalán a nők választójoga mellett. Nagyon szűk keretben, mondjuk értelmiségi alapon lehet választójogot adni a nőknek. Hiába, az asszonyok nagy része még nincs annyira nevelve, hogy igazán magas szempontból tudná megítélni a politika kérdéseit.★ Máté Mária fiatal, nő, gyári munkás, és nemcsak választó, hanem jelölt is! A környéken, a gyárban mindenki ismeri! A nép bizalma most fontos helyre állítja. Bíznak benne, mert tudják, hogy a politikát «igazán, magas szempontból», a legmagasabb szempontból ítéli meg, a dolgozók szempontjából. A Hazafias Népfront budapesti kerületi bizottságai november 16-án, kedden és november 17-én, szerdán választási nagygyűléseket tartanak. Kedden délután 4 órakor a XI. kerületben a Műegyetem kertjében Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára mond beszédet a nagygyűlésen. A XIX. kerületi nagygyűlés délután 3 órakor lesz a Vörös Csillag Traktorgyárban, előadó Mekis József, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának póttagja, a SZOT elnöke. A XVI. kerületben a sashalmi kultúrházban délután fél 6 órai kezdettel lesz nagygyűlés, amelynek előadója Kiss Árpád, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, vegyipari és energiaügyi miniszter. Ugyancsak fél 6-kor kezdődik az I. kerület választási nagygyűlése az Erkel Ferenc szabadtéri színpadon (Kosciuszko Tádé utca 3), előadó Barcs Sándor, a «Magyar Távirati Iroda» vezérigazgatója. Szerdán, november 17-én délután 3 órakor kezdődik a XVIII. kerületben a pestlőrinci Kossuth téren a választási nagygyűlés, amelynek előadója Házi Árpád, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, az Állami Ellenőrző Központ elnöke. Szerdán délután fél 6 órai kezdettel tartják választási nagygyűlésüket a zuglói dolgozók a Sportcsarnokban. Előadó Pongrácz Kálmán, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, a budapesti városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. A XX. kerületi választási nagygyűlést a kerületi Vasasszékházban tartják meg szerdán délután 5 órai kezdettel. Előadó Gáspár Sándor, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, a SZOT titkára. Kőbánya választási nagygyűlése szerdán délután fél 3- kor kezdődik a halom utcai sportpályán. A nagygyűlés szónoka Köböl József, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Ugyancsak szerdán délután 6 órakor tart választási nagygyűlést Rákoskeresztúron, az Új Világ moziban a XVII. kerületi népfront-bizottság. Előadó Orbán László, az oktatásügyi minisztérium főosztályvezetője. Választási nagygyűlések Budapesten Kedves vendégként fogadják Máté Máriát a Vasváry Pál u. 37. lakói. (Kéri Dániel felvétele) Kultúrunkások a választás sikeréért A választási készülődésből derekasan kiveszik részüket a városok és falvak kultúrmunkásai is. Budapesten sok üzem kultúrcsoportja látogatja a választói gyűléseket. A XIII. kerületben különösen nagy sikert aratott a Láng Gépgyár 15-tagú kultúrbrigádja. Változatos műsorral szórakoztatja a választókat a Forgácsolószerszámok Gyárának 30-tagú énekkara is. A Fővárosi Ásvány- és Szikvízüzem 20-tagú esztrádzenekara és 8-tagú táncsoportja új dalokat, népi játékokat tanul, a választás napján már azokat is elő akarják adni. A IX. kerületben csaknem húsz üzem legjobb «hangulatbrigádja» keresi fel a lakógyűléseket. A kerület fiataljai az «Első szavazók báljára» készülnek, amit november 27-én a Vegyiműveket Tervező Vállalat kultúrtermében rendeznek. A bálra a tanácstagjelölteket is meghívják. A XI. kerületben a Móricz Zsigmond körtéren, a Kosztolányi Dezső téren és a Kelenföldi pályaudvarnál szemléltető térképet helyeztek el, amely a kerületi tanács négyesztendei munkájáról számol be. A József Attila Kultúrházban november 19-én irodalmi estet rendeznek «A régi és az új választás» címmel. " Megkezdték Közép-Európa egyik legkorszerűbb hengersorának próbajáratását Hétfőn délelőtt kezdték meg Közép-Európa egyik legkorszerűbb középsori hengerművének próbajáratását a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben. Ez alkalommal kis ünnepséget tartottak, amelyen Schummel Rezső kohómérnök, a gépi szerelők vezetője ismertette a hengersor megindulásának jelentőségét. Valkó Márton, a Lenin Kohászati Művek igazgatója köszönettel emlékezett meg a hengersor építőinek munkájáról, majd a hengersor egyik német szerelője szólalt fel. Ezután Szomolányi Tibor, a hengersor építésével megbízott vezető adta meg a jelet a gépek beindítására. Először a hengersor előnyújtó főmotorjának, majd az előnyújtó segédberendezéseinek forgatására és a többi gép beindítására került sor. Megtörtént a középsori hengermű vízellátását biztosító, óránkénti 900 köbméter teljesítményű szivattyúk gépeinek kipróbálása is. A gépek és berendezések nagyszerűen beváltak. ■ —nini X . , Készítheti már a Ganz Vagonnak a tartályokat a Darugyár November 2-án a Ganz Vagongyár dolgozói a «Szabad Nép» hasábjain kérték az ózdi kohászokat, hogy november 10-ig szállítsák le a tartályokhoz szükséges lemezeket a Darugyárnak, mert csak a Darugyárban elkészült tartályok megérkezése után tudják teljesíteni exporttervüket. A Ganz-vagongyáriak kérésének teljesítését súlyos üzemzavar hátráltatta. Ózdon már előzőleg eltörött a duo-lemezhengerkapcsolók fogaskereke. A fogaskereket a MÁVAG mechanikai üzemébe kellett szállítani javítás végett. November 3-án az ózdiak küldtek üzenetet Diósgyőrbe, sürgették a kapcsolókerék javítását. Közben felkészültek, hogy amint a kerék visszaérkezik, gyorsan üzembehelyezze' , és megindulhasson a hengerlés. A diósgyőriek november 6-án estére ígérték a kerék kijavítását, de már szombaton délre elkészültek vele és a kereket vasárnap estére Ózdra szállították. A karbantartók Stumpfinger Jenő és Jex Simon vezetésével a hét napra tervezett üzembehelyezési munkát négy nap alatt elvégezték. November 10-én reggelmegindult a hengerlés. Természetesen a Ganz-vagongyáriak által sürgetett tartálykocsi exportlemezt hengerelték először. Másnap este az első szállítmányt útnak is indították a Darugyár felé. A vagongyáriak naponta érdeklődtek az exportlemezek sorsáról, és a hír hallatára géptávírón köszönetüket küldték az ózdiaknak: «Most már megvan a lehetőség arra, hogy exporttervünket teljesíteni tudjuk. Előre, elvtársak, további sikerekkel a kormányprogramm megvalósításáért!» Pénteken újabb 13 darab fenéklemez és 3 darab nagyköpenylemez hagyta el az ózdi gyárat. Szombaton újabb szállításra készültek fel a kiszállítók, hogy a Ganz Vagongyár dolgozói határidő előtt teljesíteni tudják exporttervüket, amiért cserébe a kormányprogramm megvalósításához kapunk fontos cikkeket külföldről. A fémgyűjtés hírei A LÁNG GÉPGYÁR fiataljai felfedeztek egy régi szerelőaknát, ahol mintegy tíz tonna ócskavas hevert betemetve. Németh Sándor MTH-oktató a villanyszerelő ipari tanulókkal együtt munkaidő után régi földkábeleket bontott szét és abból értékes vörösrezet szereztek. A gyár ifjúmunkásai eddig 484 tonna vasat és 10,5 tonna színesfémet adtak be, a köbányai zománcáru-GYÁU dolgozói 331 tonna vasat, 28 tonna öntvénytöredéket és több mint 10 tonna színesfémhulladékot szedtek össze eddig. Jakab Sándor 60 éves munkás most a kiselejtezett szerszámokból kiszedi az értékes anyagokat, mintegy félmázsa bronzot gyűjtött már így össze. Erős János, az udvari csoport vezetője brigádjával végigjárta az üzem minden zugát. Eredmény: 30 tonna vashulladék. A GHEORGHIU-DEJ HAJÓGYÁRBAN vasárnap csaknem 150 ipari tanuló gyűjtötte a fémet. Végigjárták a gyár területét, megnézték a Dunapartot és itt is összeszedték a hulladékanyagokat. Egy nap alatt 60 tonna ócskavasat gyűjtöttek össze. A MÁVAGBAX is hetek óta folyik a fémgyűjtés. A hídgyár dolgozói átkutattak minden zugot. Felfedezték, hogy a hasznos anyagok alatt is sok hulladék hever. Kármán Béla készáruszállító brigádja vállalta, hogy összeszedi ezeket az anyagokat. Egy nap alatt 12,5 tonna ócskavasat gyűjtöttek össze. Vasárnap a 7. számú MTH-intézet ipari tanulói folytatták Kármánék munkáját. Susikovits László 11-tagú brigádja újabb 12 tonna vashulladékot szedett össze. AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK fiataljai is szép eredménnyel gyűjtik a vasat. A finomhengerműben Hangonyi Zoltán DISZ-brigádja eddig 700 tonnát gyűjtött, a durvahengerműben pedig Tóth István DISZ-brigádja 200 tonna ócsíkavassal segítette az acéltermelést. A DOLGOZÓ NÉP JELÖLTJEI Békés Jenő, az EMAG hegesztőmunkása, a Csengery utca 9. számú házának tanácstagjelöltje. Négy éve tanácstag, jól is dolgozott, de most még nagyobb lehetősége lesz a jó munkára. Eddig a lakásától távoleső körzetben dolgozott. Most jóval kevesebb ház tartozik hozzá, közel a lakhelyéhez, s így könnyebben jut el választóihoz. Békés elvtárs még a választásokig meg akarja ismerni körzetét, a lakók kívánságait. Nemcsak ismerkedik — segít is. Most intézkedik, hogy Isityeséknél végre megcsinálják a szobapadlót, Feldmanéknak pedig «kijárja», hogy új mosdókagylótkapjanak. Elhatározta, hogy a jövőben is tart majd házi fogadóórákat, mert így jobban megismeri választóit. De nemcsak maga akar dolgozni. Már körülnézett, kire számíthat munkájában. Vadné elvtársnővel, aki gyermekei miatt most nem járhat dolgozni, beszélt is már erről. A jelölőgyűlésen, ahol Békés elvtársat tanácstagnak jelölték, 210-en voltak. Ezek az emberek megbíznak benne, s bizonyára nem fognak csalódni. Azon a VII. kerületi jelölőgyűlésen, ahol Szentgyörgyi Gusztávot tanácstagnak jelölték, a hozzászólásokból úgy tűnt, mintha fiatalember lenne. A választói sorra elmondták: az én ügyemben itt járt, ott járt. Kornisné például arról beszélt, hogy elintézte ajtaja megjavítását. A jelölőgyűlésen köszönték meg neki azt, hogy segített a Sztálin-téri forgalom szabályozásának elintézésében. Pedig Szentgyörgyi Gusztáv már nem fiatal ember, de a lakók ügyeiért nem sajnálja a fáradságot. A Gyógypedagógiai Főiskola tudományos munkatársa. Az emberszeretet a szakmája, s ha segít, nem «hivatalból» tesztkörzete ismeri és szereti is. A választásig még sok idő van hátra, de máris tanácstagnak tekintik. Egy lakó, Varga Pálné, hozzáfordult segítségért, hogy a lakásába bevezessék a gázt. Ez 10-én volt és Szentgyörgyi elvtárs 11-én már bent is volt a kerületi tanácsnál, utánanézett mit tehet Vargáné érdekében. Sok tennivalót talál és abban bízik, hogy a tanácsok gazdasági megerősödésével a jövőben gyorsabban, könnyebben el lehet intézni a lakók egy-egy kérését. Ünnepség Debrecenben a „Néplap" megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából Tíz évvel ezelőtt, 1944 november 15-én jelent meg Debrecenben a demokratikus Magyarország első legális kommunista lapja, a «Néplap». A tizedik évforduló alkalmából hétfőn este Debrecenben a központi kultúrotthonban ünnepséget rendeztek. A díszemelvény felett helyezték el a «Néplap» első számának megnagyobbított mását. Az elnökségben helyet foglalt a többi között Horváth Márton, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a «Szabad Nép» szerkesztőbizottságának vezetője, Galló Ernő, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Nyomda és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, továbbá Barczi Gyula, az MDP hajdú-biharmegyei pártbizottságának első titkára, Tatár Kiss Lajos, a hajdú-biharmegyei tanács elnöke, Ménes János, a debreceni városi tanács elnöke, Bartha János, a megyei tanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront hajdú-bihar megyei bizottságának elnöke. Ott volt az elnökségben a Szovjetunió debreceni konzulátusának képviseletében Sz. I. Rogov, továbbá Vinnyicsenko, az «Izvesztyija” budapesti tudósítója és Zabelkin, a Szovjet Tájékoztató Iroda budapesti vezetője, a «Pravda» megbízott tudósítója. Az ünnepségen megjelentek a lap első számát előállító nyomdászok, szerkesztők, a «Néplap» régi és jelenlegi munkatársai, a magyar sajtó számos képviselője, a lap levelezői és olvasói. Az ünnepi gyűlést Kapusi Erzsébet, a «Néplap» szerkesztőbizottságának vezetője nyitotta meg, majd Horváth Márton, a Központi Vezetőség tagja, a «Szabad Nép» szerkesztőbizottságának vezetője mondott beszédet. Horváth Márton elvtárs beszéd® végén felolvasta az MDP Központi Vezetőségének üdvözlőtáviratát a «Néplap»-hoz. Ezután a debreceni Csokonai Színház művészeinek közreműködésével kultúrműsor következett. (MTI) A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének üdvözlete A »Néplap“ szerkesztérségének, Debrecen üdvözlet a megjelenésének 10. évfordulóját ünneplő «Néplapénak! Tíz évvel ezelőtt jelent meg a párt felszabadulás utáni első legális lapja, a debreceni «Néplap», amely azokban a történelmi időkben elsőként tolmácsolta pártunk szavát a demokrácia útjára lépő magyar nép számára. A «Néplap»-ban jelentek meg a felszabadult ország első népi törvényei, az Ideiglenes Kormány első rendeletei. A debreceni «Néplap» megjelenésének napjától pártunk éles fegyvere volt a fasiszta rablóháború, a tőkés és földesúri elnyomás ellen és a demokratikus nemzeti összefogásért vívott harcában. A tízéves évforduló legyen a «Néplap» szerkesztősége számára további sikerek forrása. Harcoljon a dolgozókhoz, a néphez fűződő kapcsolatainak további erősítéséért. Világítsa meg írásaiban a megye dolgozóinak életét, fejlődésünk útját. Harcoljon a dolgozók jólétéért, és szolgálja minden sorárval a béke, a hazaszeretet, a szocialista országépítés szent ügyét. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE