Szabad Nép, 1954. november (12. évfolyam, 305-334. szám)

1954-11-16 / 320. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A M­AG­Y­AR D 0160 J­O­K PÁRTJ­ÁN­A­K KÖZ­PO­N­T L­APJA XII. ÉVFOLYAM, 320. SZÁ­M­ARA 6© FILLER KEDD, 1954 NOVEMBER 16 Ne halogas a téli gépjavítást! A minisztertanács októberben ha­tározatot hozott a téli gépjavítások­ról. E határozat kimondja, hogy a traktorok és a munk­agépek javítását november 1-én kell megkezdeni és február 25-ig befejezni. Itt van tehát ennek a munkának az ideje. A gép­állomások és az állami gazdaságok csakis akkor készülhetnek el február 25-re, ha egyetlen hetet sem mulasz­tanak. Tavaly és tavalyelőtt több igazgató és műszaki vezető meggyő­ződött róla, hogy a gépjavítást — akárcsak más feladatok elvégzését — nem jó halogatni. Jól dolgozni, ter­vet teljesíteni csak jó gépekkel lehet. S ahol az utolsó hetekre halasztják a gépjavítást, ott kapkodás és tessék­­lássék javítás lesz a dolog vége. November elseje óta már több mint két hét telt el. Érdemes körülnézni a gépállomásokon: hogyan is állunk a gépjavítással, milyen szorgalommal, milyen akarattal fogtak hozzá a veze­tők, a traktorosok és a­­műszaki dol­gozók? Néhány gépállomásról már érkez­tek hírek, hogy a minisztertanács ha­tározatának­­megfelelően megkezdték a gépjavítást. De sokkal több a­z olyan gépállomás,­­ ahol a vezetők Pató Pál módjára gondolkoznak. Elolvasták a minisztertanács határozatát, bólintot­tak rá egyet, s aztán félretették, mondván: «Ej, ráérünk arra még». Úgy hiszik, hogy február végéig sok idő van hátra, s ráérnek a javítást decemberben megkezdeni. A kiskun­félegyházi gépállomáson például ed­dig még egyetlen gép javításához sem fogtak hozzá. Valamiféle tervet ugyan készítettek, de még azt sem határozták meg, mikor, melyik gépet akarják javítani Más szóval ez a terv csak arra jó: ha ellenőrzik őket, elővehessék a fiókból. Nem készítet­tek hibafelvételi jegyzőkönyvet, s emiatt az igazgató, Vojnovits Antal nem is tudhatja, melyik gépen mit kell javítani, milyen alkatrészekre van szükség. A gépjavítások megszervezése rendkívül szerteágazó, sok gonddal járó feladat. Legelőször is pontos ter­vet kell készíteni. A hibafelvételi jegyzőkönyvek összegezése után vál­hat csak világossá, melyik gépet mi­kor kell javítani. Mert például az erősebb fagyok beálltáig a traktorok, sok a határban dolgoznak, végzik az őszi mélyszántást. Nyilvánvaló, hogy helytelen lenne abbahagyni a szán­tást, s minden gépet a javítóműhe­lyekbe vinni. Nincs is erre szükség. De értelmetlen dolog olyan traktor­ral szántani, amely a műszaki hibák miatt többet áll, mint dolgozik — vagyis éppen itt az ideje annak, hogy elhasználódott alkatrészeit kicserél­jék, s utána álljon nyomban a ba­rázdába. Az elromlott gépnek a sze­relő keze alatt a helye, s a gépállo­mások vezetőinek a feladata, hogy észszerű terv alapján, késlekedés nél­kül hozzálássanak a gépek javításá­hoz. A gépek­­kijavításában nagy szere­pük lehet és kell is lenniök az ipari patronázscsoportoknak. Ezen a té­len — csakúgy mint tavaly — sokat segíthetnek az ipari munkások a gép­állomások dolgozóinak. Hiszen az ő szakértelmükre, hasznos tanácsaikra éppen a téli gépjavítások idején van a legnagyobb szükség! A téli gépjavítások megkezdését nemcsak egyes gépállomások vezetői­nek hanyagsága akadályozza; késlel­teti az is, hogy nagyon sok alkatrész­hez nem tudnak hozzájutni. Igaz, eb­ben az évben gépgyártó iparunk több alkatrészt adott a mezőgazdaságnak, mint tavaly vagy tavalyelőtt. De ez­zel nem vigasztalódhatunk, mert csak néhány alkatrészből van elegendő és sokat egyáltalán nem gyártottak. Az iparnak például a VL—11.153­ jelű motorhengerből októberben 63-at kel­lett volna szállítania, s csak 13-at ad­tak át. Több olyan alkatrész van, amelyet az illetékes földművelésügyi szervek egy évvel ezelőtt megrendel­tek, de amelyből a gépállomások és az állami gazdaságok még egyetlen darabot sem kaptak. A gyárak ké­sedelmes munkájának, a sok huza­vonának a következménye, hogy Szol­nok megyében például csaknem 200, Békésben pedig több mint 100-féle nélkülözhetetlen alkatrészt nem tud­nak beszerezni a gépállomások, s emiatt traktorok állnak tétlenül. A minisztertanácsnak a téli gép­javításokról hozott határozata vilá­gosan­­kimondja: A kohó- és gép­ipari miniszternek gondoskodnia kell arról, hogy az ipar a megrendelt gé­peket, szerszámokat, az évi tervben előirányzott pótalkatrészeket decem­ber 31-ig gyártsa meg és szállítsa le. Iparunk sok alkatrésszel tartozik, holott a mezőgazdaság fejlesztését a gépgyártás segítsége nélkül nem old­hatjuk meg. A mezőgazdasági terme­lés fellendítése — a tavaly decemberi párt- és kormányhatározat végrehaj­tása — nemcsak a mezőgazdasági dolgozók ügye, hanem egész népünk, így az ipari vezetők és munkások lelkiismereti ügye is. ■ A téli gépjavítást nem késleltetheti sem egyes ipari, sem gépállomási és állami gazdasági vezetők hanyagsá­ga! Az ipar vezetőinek és dolgozóinak most egyik legfontosabb feladata, hogy az alkatrészgyártás meggyorsí­tásával segítsék a téli gépjavításokat. A jövő tavasszal úgy indulhatnak traktorosaink a szántóföldekre, s ak­kor remélhetünk nagyobb termést, ha az ipari és a mezőgazdasági ve­zetők, az ipari munkások és a gép­állomások dolgozói együttes erőfe­szítéseket tesznek a téli gépjavítások sikeréért. Ha pártunk szól a tömegekhez... Egy orosházi dolgozó paraszttól, Süle Andrástól megkérdezte a párt­titkár: miért nem politizál? Hiszen okos ember, gondolatai és tettei egy­aránt becsületére válnak — az ilyen embernek a közélet kellős közepén a helye. A gazda szerényen ezt felel­te: «Nem értek én a politika nyel­vén ...». S hozzátette még, hogy ta­pasztalatai szerint a politika nyelve — külön tudomány, az nem olyan egyszerű és hétköznapi, mint amely nyelven a tanyavilág népe szót ért egymással. «Dehogy mernék én — úgymond — felállani a dobogóra, úgy beszélnék ott, ahogyan édes szü­lőm tanított». Itt, ebben valami nagy félreértés van. Mert a mi pártunkban, a mi államunkban a politika nyelve nem lehet más, mint a nép nyelve. Ná­lunk minden a népé , a politika el­sősorban a népé. Nem lehet külön nyelve a politikának, csak az, ame­lyen egész népünk­ért. A politika nyelve merőben elütött a nép nyelvétől, amikor az egy vé­kony uralkodó réteg kiváltsága volt. Nem is értette azt az egyszerű em­ber, de nem is az ő fülének szánták. Az uralkodó osztály és mindennemű szófaragója politikai zsargont tákolt össze. Ez a tolvajnyelv a kizsákmá­nyolok osztályérdekeinek bokrán ter­mett. Szószék és dobogó előtt leka­pott süveggel állt a paraszt, s azt mondta a végén: okos ember lehet a szónok, igen szépen beszélt, jó volna tudni, hogy mit mondott... A mi pártunknak nincs külön nyel­ve. A párt egyértelműen fogalmaz, nem kertel, és politikai céljait nincs oka tudálékos műszavakkal álcázni. Senki sem beszélt érthetőbben a tö­megeknek, mint pártunk megterem­tői, klasszikusaink beszéltek. Pártunk számára a legelső és leg­fontosabb, hogy a dolgozók milliói megértsék céljait, s öntudatosan kö­vessék. Ha a tömegek megértenek bennünket, az több, mint fél győ­zelem. Pártunk politikája az embe­riség legjobb reményeit fejezi ki. Azokat a tennivalókat, amelyek a párt politikai céljaiból napról napra adódnak, világosan és érthetően meg kell magyaráznunk a tömegeknek. Csakis azon a nyelven tudjuk meg­értetni magunkat, amely nyelvet az egyszerű emberek családi körben, egymás között, vagy munkahelyükön beszélnek. Pártunk szakadatlan kap­csolatban él a néppel, s e kapcsolat lé­nyeges eleme a közös nyelv. A közös nyelv fejez ki közös gondolatokat, ebben az esetben pártunk és a dol­gozó tömegek közös szándékait. Amikor nyelvünk tisztaságát védel­mezzük, nem csupán önmagáért tesz­­szük, hanem politikai munkánk sike­réért is. Mi tagadás, az elmúlt évek során nagy számmal akadtak tudálé­kosok és kontárok, akik nyelvújítási lázba estek. Szép magyar nyelvünket megtűzdelték műszavakkal, nyakate­kert fogalmakkal és kifejezésekkel. Sajátságos politikai nyelvet igyekez­tek kifaragni. Tudott dolog, hogy nem minden haladó, ami új. Ez a büro­kratikus «nyelvújítás» távol van minden haladástól. Ellenkezőleg: ho­vatovább fékezi, akadályozza előre­haladásunkat, minthogy tartalmatlan és ízléstelen, idegen azoktól a dol­gozó millióktól, akikkel­ mindennap beszélgetünk, s akiknek meg kell ma­gyaráznunk politikánkat. Aki örökké «felveti a kérdéseket» és «tudatosít­ja a dolgozókat», «megmutatja a szűk keresztmetszeteket» és «hozzááll a problémákhoz», az üresen járatja a malmot, azt a tömegek meg nem ér­tik. Az állattenyésztő nem zootech­­nikus, hanem állattenyésztő. Ha azt akarjuk mondani, hogy valaki lusta és elkésik, ne mondjuk helyette, hogy «nem kielégítő a viszonya a fegye­lemhez». Ha Péternek vagy Pálnak szemére akarjuk vetni, hogy nem fi­zette ki az adóját, ne cseréljük fel ezt holmi locsogással, miszerint «lebe­csüli a beadáshoz való viszony jelen­tőségét». Sorainkból tízezrével ma­gasodnak ki derék, dolgos, rátermett és kiváló emberek, akiket ez a mű­nyelv az «élenjáró», sőt a «legélenjá­­róbb» jelzővel csúfol. De ne példá­lózzunk, sajnos, kiki elég bőven ta­lálhat ilyen példákat. Ez a tolvajnyelv idegen pártunktól, s mint politikai munkánk selejtjét, szemétre kell vetnünk. Ez a nyelv akadályozza a Süle Andrásokat ab­ban, hogy a közélet tevékeny alakítói legyenek, visszatartja őket attól, hogy alkotó gondolataikkal és tetteikkel segítsenek pártunknak. Választásra készülődik most az or­szág. A kommunisták tízezrei beszél­getnek a tömegekkel, megmagyaráz­zák pártunk politikáját. E beszélgeté­sek során ez a politika behatol a dol­gozók tudatába, a párt és a nép szán­dékai egyesülnek és történelemfor­­máló erővé válnak. De csak akkor, ha agitátoraink nem­­kiviszik a szempontokat­, hanem a nép élő nyel­vén közvetítik a párt szavát. Nem «vinni kell a vonalat», hanem meg kell győzni az embereket arról, hogy a párt ugyanazt akarja, amit­ ők: teljesebb, tartalmasabb és gazdagabb életet, jólétet, növekvő életszínvona­lat, virágzó kultúrát. Ezeket az egy­szerű dolgokat, amelyek népünk vágyaiban, s tetteiben gyökereznek, nem szabad eltorzítani se tolvaj­nyelvvel, se­­nyakatekert szóvirágok­kal. A politikai zsargon olyan, mint a tapló: csak füstölög, de nem lán­gol. Nem frázisokat kell kongatnunk, hanem lelkesítenünk kell népünket a párt politikájának megvalósítására. Ezer és ezer választói gyűlésen szó­lunk most a tömegekhez: beszéljünk a tömegek nyelvén, világosan, egysze­rűen, magyarul! S a tömegek — sem­mi kétség — megértenek bennünket ! Virágzó mezőgazdaság a népjólét alapja. Éljen a dolgozó parasztság! Választásokra készül az ország Rohamosan közeledik a tanácsválasztások napja. Városokban és falvakban — szinte mindenütt, ahol em­berek kisebb-nagyobb számban összejönnek — erre tere­lődik a szó. A családi otthonokba népnevelők kopogtat­nak be, hogy a választásról, a Hazafias Népfront egész népünket egységbe hívó programmjáról beszélgessenek a háziakkal. Munkások, parasztok, értelmiségiek, a dol­gozó nép minden rétegének fiai — akiket a lakosság bizalma a minap tanácstagnak jelölt — felkeresik vá­lasztóikat, hogy közösen meghányják-vessék az élet örömét, gondját s a tennivalókat azért, hogy több legyen az öröm, kevesebb a gond. A kisgyűléseken vagy a la­kások szobáiban-konyháiban lezajló viták, eszmecserék szerte az országban — az egész nép őszinte, meghitt be­szélgetésévé olvadnak egybe. A legmagasabb szempontból Az újpesti Vasváry Pál­ utca nagy gyárak tövében húzódik. Errefelé ha­marább leszáll a novemberi este. Az üzemek ormán fénylő csillagok teszik barátságossá a sötétet. — Merre találjuk az 37-es számot — érdeklődünk a sarki fodrászmű­helyben. — Semerre — hangzik a felelet, ilyen szám nincs is az utcában. — Akkor úgy látszik rossz a cím, hiába jöttünk. Máté Máriát keressük. — Akkor mégse hiába jöttek, ismerjük,­­ a mi tanácstagjelöltünk, itt laknak szemben — mondják egy­szerre többen is. Amikor belépünk Máté Máriához, éppen indulni készül. «Átmegyek egy kicsit a szomszédokhoz — mond­ja. — Máskor is szoktam, de a jelölő­gyűlés után többen szóltak már, hogy beszélni akarnak velem...» Elkísér­jük. A földszint 7-be, Barsi Józsefék­­hez kopogunk be. A házigazda komolykodó hanggal, de nevető szemmel mondja: «Harag­szom rád. Tudod-e, hogy a múltkor miattad nem vacsoráztam. Éppen en­ni akartam, amikor a jelölőgyűlésre hívtak ... Rád szavaztam, remélem most az egész környék háztartását is olyan szép rendben tartod majd, mint eddig a sajátodat». Azután azzal foly­tatja: «Most már tőled várunk intéz­kedéseket, panaszaink ügyében. Rosz­­szak a tetőcsatornák, gondoskodni kell arról, hogy az idén­­ télen ne fagyjon be az udvaron lévő vízcsap». Barsiné ezt mondja: «A mosókony­háról se feledkezz meg, amióta a régi bedőlt, ez a legnagyobb bánatuk az asszonyoknak». Sebestyénné, Barsiné édesanyja is megtoldja: «Rákospalo­tára már bevezették a gázt, nekünk meg csak ígérik, minél hamarabb kel­lene». Máté Mária mindent pontosan feljegyez. Megígéri: eljár az ügyek­ben. A többi szomszédnál hasonló sze­retettel, s hasonló kérdésekkel fogad­ják. Ő is ugyanolyan felelősségtelje­sen válaszol, jegyzi fel a kéréseket. Ki ez a világosbarna hajú, kékszemű lány, aki felé ilyen melegen árad a drága, nehezen megszerezhető érzés. • a bi­zalom? A Hazai Pamutszövőgyár csé­­velője. Mindössze huszonkét eszten­dős, öccsével, Andrással lakik itt. Még egész kisgyerek volt, amikor apja elhagyta a családot, s a hatodik elemit járta, amikor édesanyja meg­halt. Nyolc esztendeje, tizennégy éves kora óta dolgozik a HPS-ben. A mű­helyben a legszorgalmasabbak közé tartozik, átlagteljesítménye 120 szá­zalék. Itt született, ezen a környéken, itt nőtt fel, ismeri Újpest minden zugát, tisztában van vele, mennyit fejlődött a IV. kerület a felszabadulás, az utóbbi négy év­­óta. Látta már a gyö­nyörű úttörőtábort, a szép Márkus­telepi óvodát, az új Bajza József­ utcai iskolát. Tud a három új orvosi rendelő­ről, vásárolt már a nagy Állami Áru­házban, járt a tavasz utcai szabadtéri színpadon és a Ságvári­ utcai kultúr­­otthonban. Biztos abban, hogy az Ár­­pád-úton épülő 240 lakásos új házak már másmilyenek lesznek, mint itt, a Vasváry Pál­ utca környéki régiek. «De a kis panaszok, magamról tu­dom — folytatja — sokszor eltakar­ják a nagy eredményeket. Én először ezeken a kisebb hibákon szeretnék se­gíteni ... Később a tanácsban főleg kulturális munkát akarok végezni­. Máté Mária, Barsiék és a többiek közül, akikkel a környéken beszélget­tünk, senki sem tudta megmondani, ki képviselte őket a múltban a város közigazgatásában. A kerületi tanácsban azután megtudtuk, hogy például 1941-ben ilyen emberek vol­tak a város élén: báró Wolfner And­rás, gróf dr. Károlyi István és más virilisták, gyárosok, földbirtokosok. A huszas években, amikor Magyar­­országon felvetődött a nők választó­jogának kérdése, az egyik lap mun­katársa felkereste a «női tábor ve­zéralakjait», s megkérdezte vélemé­nyüket. Zichy Rafaelné grófné így nyilatkozott a nők választójogáról: «... csak szükséges rossznak tartom. Szerintem az lenne a leghelyesebb, ha minél szűkebbre szorítanák az egész választójogot». Bethlen Istvánné gróf­né ezt mondta: «... nem vagyok egy­általán a nők választójoga mellett. Nagyon szűk keretben, mondjuk ér­telmiségi alapon lehet választójogot adni a nőknek. Hiába, az asszonyok nagy része még nincs annyira nevel­ve, hogy igazán magas szempontból tudná megítélni a politika kérdé­seit­.★ Máté Mária fiatal, nő, gyári mun­kás, és nemcsak választó, hanem je­lölt is! A környéken, a gyárban min­denki ismeri! A nép bizalma most fontos helyre állítja. Bíznak benne, mert tudják, hogy a politikát «iga­zán, magas szempontból», a legma­gasabb szempontból ítéli meg, a dol­gozók szempontjából. A Hazafias Népfront budapesti ke­rületi bizottságai november 16-án, kedden és november 17-én, szerdán választási nagygyűléseket tartanak. Kedden délután 4 órakor a XI. ke­rületben a Műegyetem kertjében Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára mond beszédet a nagygyűlésen. A XIX.­ ke­rületi nagygyűlés délután 3 órakor lesz a Vörös Csillag Traktorgyárban, előadó Mekis József, a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizottságának póttagja, a SZOT elnöke. A XVI. ke­rületben a sashalmi kultúrházban délután fél 6 órai kezdettel lesz nagy­gyűlés, amelynek előadója Kiss Ár­pád, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének tagja, vegyipari és energiaügyi miniszter. Ugyancsak fél 6-kor kezdődik az I. kerület vá­lasztási nagygyűlése az Erkel Ferenc szabadtéri színpadon (Kosciuszko Tádé­ utca 3), előadó Barcs Sándor, a «Magyar Távirati Iroda» vezérigaz­gatója. Szerdán, november 17-én délután 3 órakor kezdődik a XVIII. kerü­letben a pestlőrinci Kossuth­ téren a választási nagygyűlés, amely­nek előadója Házi Árpád, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­gének tagja, az Állami Ellenőrző Köz­pont elnöke. Szerdán délután fél 6 órai kezdettel tartják választási nagy­gyűlésüket a zuglói dolgozók a Sport­­csarnokban. Előadó Pongrácz Kál­mán, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének tagja, a buda­pesti városi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke. A XX. kerületi vá­lasztási nagygyűlést a kerületi Vasas­székházban tartják meg szerdán dél­után 5 órai kezdettel. Előadó Gáspár Sándor, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, a SZOT titkára. Kőbánya választási nagygyűlése szerdán délután fél 3- kor kezdődik a halom utcai sportpá­lyán. A nagygyűlés szónoka Köböl József, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszer­vezetének elnöke. Ugyancsak szerdán délután 6 órakor tart választási nagy­gyűlést Rákoskeresztúron, az Új Vi­lág moziban a XVII. kerületi nép­front-bizottság. Előadó Orbán László, az oktatásügyi minisztérium főosztályvezetője. Választási nagygyűlések Budapesten Kedves vendégként fogadják Máté Máriát a Vasváry Pál­ u. 37. lakói. (Kéri Dániel felvétele) Kultúr­unkások a választás sikeréért A választási készülődésből dereka­san kiveszik részüket a városok és falvak kultúrmunkásai is. Budapes­ten sok üzem kultúrcsoportja láto­gatja a választói gyűléseket. A XIII. kerületben különösen nagy sikert aratott a Láng Gépgyár 15-tagú kul­­túrbrigádja. Változatos műsorral szó­rakoztatja a választókat a Forgácsoló­­szerszámok Gyárának 30-tagú ének­kara is. A Fővárosi Ásvány- és Szik­­vízüzem 20-tagú esztrádzenekara és 8-tagú táncsoportja új dalokat, népi játékokat tanul, a választás napján már azokat is elő akarják adni. A IX. kerületben csaknem húsz üzem legjobb «hangulatbrigádja» keresi fel a lakógyűléseket. A kerület fiataljai az «Első szavazók báljára» készülnek, amit november 27-én a Vegyiműveket Tervező Vállalat kultúrtermében rendeznek. A bálra a tanácstagjelöl­­teket is meghívják. A XI. kerület­ben a Móricz Zsigmond­ körtéren, a Kosztolányi Dezső­ téren és a Kelen­földi­ pályaudvarnál szemléltető tér­képet helyeztek el, amely a kerületi tanács négyesztendei munkájáról szá­­­­mol be. A József Attila Kultúrház­­ban november 19-én irodalmi estet rendeznek «A régi és az új választás» címmel. " Megkezdték Közép-Európa egyik legkorszerűbb hengersorának próbajáratását Hétfőn délelőtt kezdték meg Közép-Európa egyik legkorszerűbb kö­zépsori hengerművének próbajáratását a diósgyőri Lenin Kohászati Művek­ben. Ez alkalommal kis ünnepséget tartottak, amelyen Schummel Rezső kohómérnök, a gépi szerelők vezetője ismertette a hengersor megindulásá­nak jelentőségét. Valkó Márton, a Lenin Kohászati Művek igazgatója kö­szönettel emlékezett meg a hengersor építőinek munkájáról, majd a hen­gersor egyik német szerelője szólalt fel. Ezután Szomolányi Tibor, a hen­gersor építésével megbízott vezető adta meg a jelet a gépek beindítására. Először a hengersor előnyújtó főmotorjának, majd az előnyújtó segédberen­dezéseinek forgatására és a többi gép beindítására került sor. Megtörtént a középsori hengermű vízellátását biztosító, óránkénti 900 köbméter teljesít­ményű szivattyúk gépeinek kipróbálása is. A gépek és berendezések nagyszerűen beváltak. ■ —ni­­ni X . , Készítheti már a Ganz Vagonnak a tartályokat a Darugyár November 2-án a Ganz Vagongyár dolgozói a «Szabad Nép» hasábjain kérték az ózdi kohászokat, hogy no­vember 10-ig szállítsák le a tartá­lyokhoz szükséges lemezeket a Daru­gyárnak, mert csak a Darugyárban elkészült tartályok megérkezése után tudják teljesíteni exporttervüket. A Ganz-vagongyáriak kérésének teljesítését súlyos üzemzavar hátrál­tatta. Ózdon már előzőleg eltörött a duo-lemezhengerkapcsoló­k fogaskere­ke. A fogaskereket a MÁVAG me­chanikai üzemébe kellett szállítani javítás végett. November 3-án az ózdiak küldtek üzenetet Diósgyőrbe, sürgették a kap­csolókerék javítását. Közben felké­szültek, hogy amint a kerék vissza­érkezik, gyorsan üzembehelyezze' , és megindulhasson a hengerlés. A diósgyőriek november 6-án es­tére ígérték a kerék kijavítását, de már szombaton délre elkészültek vele és a kereket vasárnap estére Ózdra szállították. A karbantartók Stump­­finger Jenő és Jex Simon vezetésével a hét napra tervezett üzembehelye­­zé­si munkát négy nap alatt elvégez­ték. November 10-én reggel­­megin­dult a hengerlés. Természetesen a Ganz-vagongyáriak által sürgetett tartálykocsi exportlemezt hengerel­ték először. Másnap este az első szál­lítmányt útnak is indították a Daru­gyár felé. A vagongyáriak naponta érdeklőd­tek az exportlemezek sorsáról, és a hír hallatára géptávírón köszönetü­­ket küldték az ózdiaknak: «Most már megvan a lehetőség arra, hogy ex­porttervünket teljesíteni tudjuk. Elő­re, elvtársak, további sikerekkel a kormányprogramm megvalósításá­ért!» Pénteken újabb 13 darab fenék­lemez és 3 darab nagyköpenylemez hagyta el az ózdi gyárat. Szombaton újabb szállításra készültek fel a ki­szállítók, hogy a Ganz Vagongyár dolgozói határidő előtt teljesíteni tud­ják exporttervüket, amiért cserébe a kormányprogramm megvalósításához kapunk fontos cikkeket külföldről. A fémgyűjtés hírei A LÁNG GÉPGYÁR fiataljai fel­fedeztek egy régi szerelőaknát, ahol mintegy tíz tonna ócskavas hevert betemetve. Németh Sándor MTH-ok­­tató a villanyszerelő ipari tanulókkal együtt munkaidő után régi földkábe­leket bontott szét és abból értékes vörösrezet szereztek. A gyár ifjúmun­kásai eddig 484 tonna vasat és 10,5 tonna színesfémet adtak be, a köbányai zománcáru-GYÁU dolgozói 331 tonna vasat, 28 tonna öntvénytöredéket és több mint 10 tonna színesfémhulladékot szedtek össze eddig. Jakab Sándor 60 éves munkás most a kiselejtezett szerszá­mokból kiszedi az értékes anyago­kat, mintegy félmázsa bronzot gyűj­tött már így össze. Erős János, az udvari csoport vezetője brigádjával végigjárta az üzem minden zugát. Eredmény: 30 tonna vashulladék. A GHEORGHIU-DEJ HAJÓGYÁR­BAN vasárnap csaknem 150 ipari ta­nuló gyűjtötte a fémet. Végigjárták a gyár területét, megnézték a Duna­­partot és itt is összeszedték a hulla­dékanyagokat. Egy nap alatt 60 tonna ócskavasat gyűjtöttek össze. A MÁVAGBAX is hetek óta folyik a fémgyűjtés. A hídgyár dolgozói át­kutattak minden zugot. Felfedezték, hogy a hasznos anyagok alatt is sok hulladék hever. Kármán Béla kész­áruszállító brigádja vállalta, hogy összeszedi ezeket az anyagokat. Egy nap alatt 12,5 tonna ócskavasat gyűj­töttek össze. Vasárnap a 7. számú MTH-intézet ipari tanulói folytat­ták Kármánék munkáját. Susikovits László 11-tagú brigádja újabb 12 tonna vashulladékot szedett össze. AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK fiataljai is szép eredménnyel gyűjtik a vasat. A finomhengerműben Han­­gonyi Zoltán DISZ-brigádja eddig 700 tonnát gyűjtött, a durvahengermű­ben pedig Tóth István DISZ-brigádja 200 tonna ócsíkavassal segítette az acéltermelést. A DOLGOZÓ NÉP JELÖLTJEI Békés Jenő, az EMAG hegesztő­munkása, a Csengery­ utca 9. számú házának tanácstagjelöltje. Négy éve tanácstag, jól is dolgozott, de most még nagyobb lehetősége lesz a jó munkára. Eddig a lakásától távoleső körzetben dolgozott. Most jóval ke­vesebb ház tartozik hozzá, közel a lakhelyéhez, s így könnyebben jut el választóihoz. Békés elvtárs még a választáso­kig meg akarja ismerni körzetét, a lakók kívánságait. Nemcsak ismerke­dik — segít is. Most intézkedik, hogy Isityeséknél végre megcsinálják a szobapadlót, Feldmanéknak pedig «kijárja», hogy új mosdókagylót­­kap­janak. Elhatározta, hogy a jövőben is tart majd házi fogadóórákat, mert így jobban megismeri választóit. De nemcsak maga akar dolgozni. Már körülnézett, kire számíthat munkájá­ban. Vadné elvtársnővel, a­ki gyerme­kei miatt most nem járhat dolgozni, beszélt is már erről. A jelölőgyűlésen, ahol Békés elv­társat tanácstagnak jelölték, 210-en voltak. Ezek az emberek megbíznak benne, s bizonyára nem fognak csa­lódni. Azon a VII. kerületi jelölőgyűlésen, ahol Szentgyörgyi Gusztávot tanács­tagnak jelölték, a hozzászólásokból úgy tűnt, mintha fiatalember lenne.­ A választói sorra elmondták: az én ügyemben itt járt, ott járt. Kornisné például arról beszélt, hogy elintéz­te ajtaja megjavítását. A jelölőgyű­lésen köszönték meg neki azt, hogy segített a Sztálin-téri forgalom sza­bályozásának elintézésében. Pedig Szentgyörgyi Gusztáv már nem fia­tal ember, de a lakók ügyeiért nem sajnálja a fáradságot. A Gyógype­dagógiai Főiskola tudományos mun­katársa. Az emberszeretet a szakmá­ja, s ha segít, nem «hivatalból» teszt­körzete ismeri és szereti is. A vá­lasztásig még sok idő van hátra, de máris tanácstagnak tekintik. Egy lakó, Varga Pálné, hozzáfordult se­gítségért, hogy a lakásába bevezes­sék a gázt. Ez 10-én volt és Szent­györgyi elvtárs 11-én már bent is volt a kerületi tanácsnál, utánanézett mit tehet Vargáné érdekében. Sok tennivalót talál és abban bízik, hogy a tanácsok gazdasági megerősödésé­vel a jövőben gyorsabban, könnyeb­ben el lehet intézni a lakók egy-egy kérését. Ünnepség Debrecenben a „Néplap" megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából Tíz évvel ezelőtt, 1944 november 15-én jelent meg Debrecenben a de­mokratikus Magyarország első legá­lis kommunista lapja, a «Néplap». A tizedik évforduló alkalmából hétfőn este Debrecenben a központi kultúr­­otthonban ünnepséget rendeztek. A díszemelvény felett helyezték el a «Néplap» első számának megnagyob­bított mását. Az elnökségben helyet foglalt a többi között Horváth Már­ton, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a «Szabad Nép» szerkesztőbi­zottságának vezetője, Galló Ernő, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Nyomda és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, továbbá Barczi Gyula, az MDP hajdú-bihar­­megyei pártbizottságának első titká­ra, Tatár Kiss Lajos, a hajdú-bihar­­megyei tanács elnöke, Ménes János, a debreceni városi tanács elnöke, Bartha János, a megyei tanács elnök­­helyettese, a Hazafias Népfront haj­­dú-bihar megyei bizottságának elnö­ke. Ott volt az elnökségben a Szov­jetunió debreceni konzulátusának képviseletében Sz. I. Rogov, továbbá Vinnyicsenko, az «Izvesztyija” buda­pesti tudósítója és Zabelkin, a Szov­jet Tájékoztató Iroda budapesti ve­zetője, a «Pravda» megbízott tudósí­tója. Az ünnepségen megjelentek a lap első számát előállító nyomdászok, szerkesztők, a «Néplap» régi és je­lenlegi munkatársai, a magyar sajtó számos képviselője, a lap levelezői és olvasói. Az ünnepi gyűlést Kapusi Erzsébet, a «Néplap» szerkesztőbi­zottságának vezetője nyitotta meg, majd Horváth Márton, a Központi Vezetőség tagja, a «Szabad Nép» szer­kesztőbizottságának vezetője mondott beszédet. Horváth Márton elvtárs beszéd® végén felolvasta az MDP Központi Vezetőségének üdvözlő­­táviratát a «Néplap»-hoz. Ezután a debreceni Csokonai Szín­ház művészeinek közreműködésével kultúrműsor következett. (MTI) A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének üdvözlete A »­Néplap“ szerkesztérségének, Debrecen üdvözlet a megjelenésének 10. évfordulóját ünneplő «Néplapénak! Tíz évvel ezelőtt jelent meg a párt felszabadulás utáni első legális lapja, a debreceni «Néplap», amely azokban a történelmi időkben elsőként tolmácsolta pártunk szavát a demokrácia útjára lépő magyar nép számára. A «Néplap»-ban jelentek meg a felszabadult ország első népi törvényei, az Ideiglenes Kormány első rendeletei. A debreceni «Néplap» megjelenésének­ napjától pártunk éles fegyvere volt a fasiszta rablóháború, a tőkés és föl­desúri elnyomás ellen és a demokratikus nemzeti összefogásért vívott harcában. A tízéves évforduló legyen a «Néplap» szerkesztősége számára további sikerek forrása. Harcoljon a dolgozókhoz, a néphez fűződő kapcsolatainak további erősítéséért. Világítsa meg írásaiban a megye dolgozóinak életét, fejlődésünk útját. Harcoljon a dolgozók jólétéért, és szolgálja minden sorár­val a béke, a hazaszeretet, a szocialista országépítés szent ügyét. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE

Next