Szabad Nép, 1955. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

1955-01-12 / 11. szám

Sosztakovics X. szimfóniája nyerte a New York­-i zenekritikusok jutalomdíját Az Associated Press amerikai hír­­ügynökség jelenti, hogy a New York-i zenekritikusok köre most megtartott évi értekezletén Dmitrij Sosztako­vics X. szimfóniájának ítélte oda a szimfonikus művek jutalomdíját. A díj odaítélésének indokolásában a kritikusok kijelentik, hogy Sosztako­vics X. szimfóniája volt a legszebb zenekari mű, amelyet az Egyesült Államokban az elmúlt évben bemu­tattak. (MTI) Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tolna megye felszabadulásának ti­zedik évfordulója alkalmából, kiváló munkájuk elismeréséül Szendi Pálnak, a szekszárdi városi PB első titkárának, Szabó Istvánnak, a bonyhádi járási PB első titkárának, Iváncsik Lajosnak, a megyei PB osztály­­vezetőjének, Bogos Domonkosnak, a bonyhádi Dózsa TSZ elnökének, Petrits Ferencnek, a Tolna megyei Napló szer­kesztőjének, Daradics Ferencnek, a dom­bóvári járási PB első titkárának a „MUNKA ÉRDEMREND”; Háhn László­nak, a megyei PB munkatársának, Módi Jánosnak, a megyei PB munkatársának, Magyar Ferencnek, a megyei PB mun­katársának, Csötönyi Gyulának, a bony­hádi járási PB másodtitkárának, Lam­bert Józsefnek, a bonyhádi járási PB osztályvezetőjének, Sch­latka Józsefnek, a négyhetes pártiskola vezetőjének a „SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEM­ÉREM”: Hajnal Lajosnak, a paksi járási PB osztályvezetőjének, Füves Józsefnek, a tamási járási PB osztályvezetőjének, Jaksa Józsefnek, a szekszárdi járási PB osztályvezetőjének, Torngold István­nak, az Iregszemcsei Gépállomás párt­titkárának, Varga Károlynak, az Alsó­­leperdi Állami Gazdaság párttitkárának, Kovács Jánosnak, a gyönki járási PB osztályvezetőjének, Pécsi Mihály nyug­díjas vasúti felvigyázónak, Gyimesi Ferencnek, a Bonyhádi Zománcedény­gyár párttitkárának, id. Joósz Ferenc­nek, Tolna községi pártszervezete veze­tőségi tagjának, Hermann Károlynénak, a gyönki járási MNDSZ titkárának, Zrí­nyi Jánosnak, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa szervezőtitkárának, Sólya Jánosnak, a paksi járási DISZ-bizottság titkárának, Varga Lőrincnek, a Simon­­tornyai Bőrgyár VB-elnökének, Somogy­­vári Ottónak, a sióagárdi DISZ-szerve­­zet titkárának, Gellérthegyi Mártonné­­nak, a szakadáti MNDSZ titkárának a „MUNKA ÉRDEMÉREM” kitüntetést ado­mányozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Baranya megye felszabadulásának ti­zedik évfordulója alkalmából, kiváló munkájuk elismeréséül Sziklai Józsefnek, a megyei PB har­madtitkárának, Szabó Józsefnek, a me­gyei PB osztályvezetőjének, Czégény Józsefnek, a megyei tanács előadójának, dr. Szabó Pál Zoltánnak, a Dunántúli Tudományos Intézet vezetőjének, Ra­­goncsa Jánosnak, a Dunántúli Napló szerkesztőjének a „MUNKA ÉRDEM­REND”, Szekeres Lászlónak, a villányi járási PB első titkárának, Búzás Ferenc­nek, a sellyei járási PB első titkárának, Gyorsok Istvánnak, a szigetvári járási PB első titkárának, Gregor Sándornak, a sásdi járási PB első titkárának, No­­vits Jánosnak, a siklósi járási PB első titkárának, Tálos Lászlónak, a pécsi já­rási PB első titkárának, Czárt Ferenc­nek, a pécsi városi PB első titkárának, Moór Józsefnek, a pécsi városi PB má­sodtitkárának, Józsa Istvánnak, a me­gyei tanács csoportvezetőjének, Szter­­gál Jánosnak, a megyei népfront-bizott­ság titkárának, Antal Györgynek, a Pé­csi Zeneművészeti Szakiskola igazgató­jának, Martin Ferencnek, a Pécsi Váro­si Tanács állandó bizottsága elnökének, Papp Imrének, a megyei PB munka­társának, Kászon Józsefnek, a megyei PB munkatársának, Dobszai Józsefnek, a komlói városi PB munkatársának. Vajda Ferencnek, a pécsváradi járási PB harmadtitkárának, Szabó Jánosnak, a sellyei járási PB harmadtitkárának, Papp Pálnénak, a villányi járási PB má­sodtitkárának, Balázs Adorjánnak, a Szentlőrinci Gépállomás párttitkárának, Lipcsik Istvánnak, a pécsi járási PB másodtitkárának, Tóth Józsefnek, a pé­csi városi PB harmadtitkárának a „SZO­CIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM”; Orosz Mátyásnak, a megyei PB munka­társának, Berensek Antalnénak, a me­gyei PB munkatársának, Nemeskéri Lász­lónak, a megyei PB munkatársának, Gár­­donyi Bélánénak, a megyei PB munka­társának, Giersig Károlynénak, a me­gyei PB munkatársának, Godó György­nek, a megyei öthónapos pártiskola ve­zetőjének, Garami Lászlónak, a pécsi rádió munkatársának, Felvégh Ferencnek, a Magyar—Szovjet Társaság megyei tit­kárának, dr. Bácskai Jánosnak, a Tár­sadalom- és Természettudományi Isme­retterjesztő Társulat megyei titkárának, Tímár Irmának, a pécsi városi tanács népművelési osztályvezetőjének, Luca Jánosnénak, a pécsi városi MNDSZ tit­kárának, Balogh Imrénének, a hidasi községi alapszervezet titkárának, Pecsét Margitnak, a mohácsi járási DISZ-bizott­­ság agit.-prop. titkárának, Omaht János­nak, a mohácsi járási PB titkárának, Sólyom Józsefnek, a csányoszrói tsz párttitkárának, Feitser János községi alapszervi titkárnak, Körösi Lajosnak, a Pécsi Szénbányászati Tröszt Szécsényi­­akna párttitkárának, Heller Andrásnak, a Pécsi Szénbányászati Tröszt A­­drás­­akna párttitkárának, Kóbor Józsefnek, a pécsi gyárvárosi alapszervezet párt­titkárának, Nádor Józsefnek, a pécsi bányaüzem villamosvasút javítóműhelye művezetőjének, Pavlicsek Gézának, a Pécsi Szénbányászati Tröszt István-akna nyugati bányamező párttitkárának, Ko­csis Istvánnak, a beremendi alapszerve­zet titkárának, Hauk János siklósi lakos­nak, Bakaricz Ferencnek, a villányi já­rási PB instruktorának, Lajtár Jánosnak, a pécsdevecseri alapszervezet párttit­kárának, Horváth Jánosnak, a szigetvári járási PB instruktorának, Bars Tivadar­nak, a Szentegáti Állami Gazdaság alap­­szervezet tagjának, Szegény Ferencnek, a szigetvári járási PB harmadtitkárá­nak, Szűcs Györgynek, a sásdi járási PB osztályvezetőjének, Péter Istvánnak, a mecsekpölöskei pártszervezet titkárá­nak, Ingula Ferencnek, az Egyházasko­­zár­ Termel­­szöv. elnökének, Horváth Edének, a mohácsi malom igazgatójá­nak, ifj. Gyarmatzky Ádámnak, a Mo­hácsi Köztisztasági Vállalat vezetőjének, Bencze Károlynak, a komlói Anna-akna pártszervezete titkárának, Gábor Ba­lázsnak, az Új Komló című lap szerkesz­tőjének, Stemler Józsefné komlói tanács­tagnak, Gasparik Kálmánnak, Dobos Jó­zsefnek, a komlói II. Bányaüzem párttit­kárának, Lovas Gyulának, a pécsi járási PB instruktorának, Papp Györgynek, a Szabadszentkirályi TSZ elnökének, a „MUNKA ÉRDEMÉREM” kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetéseket Szekszárdon és Pécsett Darabos Iván, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának titkára ad­ta át. (MTI) Hangversenyszerű operaelőadás a Zeneakadémián Az Országos Filharmónia Hangver­senyközpont téli bérleteinek egyik érdekes sorozata a „D“ bérlet. Első előadása szombaton este 8 órakor lesz a Zeneakadémián, amikor hang­versenyszerű előadásban bemutatják Purcell, Dido és Aeneas című ope­ráját. Az est második részében Bar­tók Cantata Profana című zenemű­vét adják elő. Ugyanennek a bérletsorozatnak a következő előadása január 22-én lesz. Műsorán Weber, Smetana, Weiner és Beethoven művek szerepelnek. Csongrád megye készül a békekongresszusra A Csongrád megyei falvak dolgo­zói is a Nyugat-Németország fel­fegyverzése elleni tiltakozás jegyében készülnek a IV. magyar békekong­resszusra. A megye több mint fél­száz községében esténként békebe­szélgetésekre gyűlnek össze a falu gazdái, asszonyai, hogy megbeszél­jék a legújabb kül- és belpolitikai eseményeket s a kongresszus előtti feladataikat. Számos békeharcos házról házra járva aláírásokat gyűjt: az íveken eddig már mintegy húsz­ezren fejezték ki tiltakozásukat az új Wehrmacht felállítása ellen. Üldözték a visszaélések leleplezőit - bíróság elé kerülnek Az ÁEK vizsgálata egy nagykanizsai vállalatnál A Szabad Nép 1954 augusztus 5-i számában megírta, hogy a nagykani­zsai Patyolat Vállalatnál az átvett holmiból mintegy 19 000 darab el­tűnt. Az Állami Ellenőrző Központ, amely feltárta a felelőtlen és bűnös gazdálkodást, az ügyet az ügyészség­nek adta át. A Zala megyei ügyészség nyomo­zása felgöngyölítette a bűnszövetke­zetet. Letartóztatták Taub Antal művezetőt, Pikter­­József ruhaátve­­vőt és Márkó Vendel fűtőt, akiknek a lakásán vagy rokonaiknál lopott holmit találtak és eljárást indítottak Mátai Mária igazgató és Németh Gyuláné vezető könyvelő ellen. A nyomozás azt is kiderítette, hogy a vállalat vezetői nemcsak a lopásokért felelősek, sok kisebb-nagyobb sza­bálytalanságot is elkövettek. A közérdekű bejelentés és következményei A bűnösök szigorú megbüntetése nem marad el. Nem is ezért kell az ügyről még egyszer beszélni, hanem Goór Tiborné üldöztetése miatt. A la­kosság bejelentéseinek intézé­séről szóló törvény kimondja, hogy bűntettet­­ követ el, aki a dolgozóval szemben megtorlást alkalmaz azért, mert az az illetékes szerv figyelmét — ideértve az ÁEK-t is — valamilyen közérdeket sértő hibára, szabályta­lanságra felhívta. Goór Tiborné, a nagykanizsai Patyolat Vállalat tisztviselője volt az, aki a vállalat bűnös üzelmeit be­jelentette az ÁEK-nál. Goórnét mér régóta „gyanús“ embernek tartották a vállalat vezetői. Tudták róla, hogy ismeri a visszaéléseket, a hamis lel­tárokat stb. Goórné, aki nemcsak a lopásokat, hanem a hallgatást is megelégelte, elhatározta: Budapestre utazik, hogy bejelentse a történteket. Április 24-én három napi szabadsá­got kért Mátai Mária igazgatótól, s az engedélyt meg is kapta. Mátai Mária azonban, amikor megtudta, hogy Goórné Budapestre akar utaz­ni , a szabadságot visszavonta. Goórné mégis elutazott Budapestre és megtette bejelentését. Amikor Goórné hazaérkezett, Má­tai Mária igazgató fegyelmi ítéletet hozott: igazolatlan mulasztásért el­bocsátotta Goór Tibornét. Megindul a hajsza a bejelentő ellen Goórné fellebbezett. Augusztusban a nagykanizsai járásbíróság hatály­talanította a Mátai Mária által ho­zott ítéletet, az elbocsátást. A válla­lat vezetői fellebbeztek. A megyei bí­­róság szeptember 29-én megerősítette a járásbíróság ítéletét és utasította a vállalatot Goórné teljes anyagi kártalanítására. Goór Tibornét tehát vissza kellett venni a vállalathoz. Mátai Mária igazgató vissza is vette, de csak azért, hogy a törvényesség­nek színleg eleget tegyen, s hogy két nap múlva — átszervezésre hivatkoz­va — ismét elbocsássa állásából a bejelentőt. Akik „elkenték“ az ügyet... Mi történt ezalatt? Az ÁEK hónapokkal ezelőtt felhív­ta Farkas József volt megyei, VB-el­­nököt arra, hogy vizsgáltassa ki Goórné szabálytalan elbocsátásának körülményeit. Farkas József „elfek­tette“ a felhívást, majd az ÁEK is­mételt sürgetésére is csak annyit tett, hogy az ügyet továbbadta a megyei ipari osztály vezetőjének, Varga Jó­zsefnek, aki a vállalat kötelező ellen­őrzését elmulasztotta. Varga József intézkedés helyett levelet írt az ÁEK- hoz, s ebben igyekezett megmagyaráz­ni, miért üldözte Mátai Mária igaz­gató a bejelentőt. Hogy a vállalatnál idáig fejlődhet­tek a dolgok, azért felelősség terheli Mátai Józsefet, a városi tanács VB- elnökhelyettesét is — Mátai Mária testvérbátyját, akinek a városi ta­nács ipari osztályát, s így a Patyolat Vállalatot is ellenőriznie kellett volna. Miben bíztak a vállalat vezetői, hogy bűnösségük felfedése után még volt merszük Goór Tibornét bosszú­ból másodszor is az utcára dobni? B­íztak egyes funkcionáriusok kö­zömbösségében, szájtátiságában, az ellenőrzés hiányában és főleg bíztak abban, hogy az ügy „elalszik". Volt okuk erre, hiszen a Nagykanizsai Városi Tanács VB augusztus 12-i fe­gyelmi határozata szégyenletesen enyhe „büntetést“ szabott ki a bű­nösökre, s Mátai Máriát továbbra is hivatalában hagyta. Teljes anyagi és erkölcsi elégtétel Mindennek ellenére alaposan elszá­mították magukat. Az ügy nem aludt el, s a bűnösök nem kerülik el a fe­­lelősségrevonást. Elszámították ma­gukat abban, hogy Goórnén — aki becsületesen eleget tett állampolgári kötelezettségének, amikor a vissza­élésekre felhívta a figyelmet — bün­tetlenül bosszút állhatnak. Az Álla­mi Ellenőrző Központ a törvény ér­telmében a bejelentő védelmére kelt, és így, bár ideig-óráig sikerült is a bűnösöknek igazságtalanságaik kö­vetkezményeitől megmenekülniük — a bejelentő üldözéséért is felelnek majd a bíróság előtt. A Zala megyei Tanács végrehajtó bizottságának új elnöke az ÁEK fel­hívására megvizsgálta Goórné elbo­csátásának körülményeit, és Goórné visszakerült a vállalathoz. Teljes anyagi és erkölcsi elégtételt kap. A magyar munkásosztály nagy festője Derkovits Gyula 1894—1934* 1914. Óriás gerendákkal döngetik a vár vaskapuját a rongyosok, vértes­páncélos nemesekkel, zsoldosokkal vívnak életre-halálra. Az égő vár bástyáján áll a vezér, a véres és leg­­igazabb csaták vezénylője. Majd ott látjuk tüzes trónon ülve: fejére izzó vaskoronát feszítettek, mellére sütöt­ték,­­hogy „büdös paraszt“, és ő büsz­ke­ gőgösen pusztul rettentő halálá­ban. A zsinóros úri köntösbe öltözött, utálatosan vigyorgó Werbőczi a pa­rasztok nyakát szorító kalodára sú­lyosod­ik, még rettenetesebb, sok év­százados rabságra ítélték a megma­­radottakat, miután harcostársaik nyársrahúzott testét nyaldossa a per­zselő láng. Kínjuk üvöltve száll egekig és kegyes püspökök, kegyes imát mormolva, tömjénnel szentesítik borzalmas pusztulásukat. A nagy gazdasági válság, a növek­vő nyomor évében, 1929-ben készítet­te a nagy proletárfestő e megrázó fa­metszet-sorozatát. Petőfi és Ady szen­vedélyes hangján idézi a mindin­kább szuronyok mögé búvó urak elé a Dózsa-forradalom számukra ré­misztő képét, s vele, a népben rejlő, mindent eltipró erő nagyszerű példá­jával hívja harcba a munkásosztályt az egész magyar nép felszabadítá­sáért. E szűkszavú, de fehér-feketéi­vel megrendítő erejű képekből meg­újuló hitet, erőt merítettek a prole­tárok. Derkovits Gyula közülük jött, köz­tük élt, sorsa ezernyi szállal eltéphe­­tetlenül összefonódott az övékével. Dideregve burkolózik szakadt, foltos kendőjébe a­lázó asszony, Derko­vits Gyula a fűtetlen hónapos szobák­ban szerezte tüdőbaját. Az éhezés értette meg vele a Dinnyeevő korgó gyomrának kínját, az ételt markoló fekete kéz reszkető mohóságát. Ami­kor saját kilakoltatásának élményét viszi vászonra (Végzés), ezer és ezer utcára dobott proletárcsalád minden­napos tragédiáját kiáltja világgá. Az akasztófa-politika, a Statárium ide­geket feszítő, életet fenyegető légkö­rét ki tudná jobban átérezni és kife­jezni, mint ő, aki maga is részt vesz az illegális munkában, kinek lakása egyik központja a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának, s ki hitvallá­sát műveivel bátran közszemlére ál­lítja. Ez az élet súlyos, minden lélegzet­. Halálának 20. évfordulója alkalmá­ból emlékkiállítás nyílt az Új Magyar Képtárban (Egyetem u. 6), vételt megnehezítő, minden vágyra, érzésre rátelepedő gondoktól terhes. És ki érezné mélyebben a nincstelen­­ség, a börtön súlyát, mint a megkín­­zottak élettársa, az árván maradt gyermekek anyja. A Gond is az ő alakjával beszél. Az asszony hatal­mas teste majd egészen betölti a kép síkját. Sötét kendője ráborul fázósan összehúzódó testére. Hozzábúvó, sá­padt, ragyásarcú gyermeke, amint rongyokba burkolt testtel, szomorúan, az életet még nem értő szemekkel, gyanakvó félelemmel néz ránk, még csak fokozza a kép drámaiságát. A töltés mellett egy munkás és asz­­szonya bandukolnak. Szinte egyetlen test a kettő, sanyarú sorsuknak kö­zösen viselői. Zakatolva száguld el felettük az ezüstkerekű gyorsvonat, mintegy agyukon keresztül kattogva, kétségbeesés szülte gondolatokat csi­hol a nyomortól megkínzott emberek szívébe. (Vasút mentén.) Ez a teljes azonosulás a munká­sokkal, életüknek, lelküknek és gon­dolataiknak ez a mélységes ismerete adja Derkovits műveinek döbbenetes — alkotásai formalista nyelvén is áts­ütő — valóságerejét. Szívében egy nép szenvedése, gyűlölete és lázadá­sa rezdül meg, s kap megragadó ki­fejezést alkotásaiban. A nagy művé­szek mindent megismerő, látni tudó képességével rajzolta meg kora em­bereinek életét, hazája akkori társa­dalmának összképét. Kőművesek, ha­jógyári munkások, görnyedő parasz­tok, koldusok, munkanélküliek, asz­­szonyaik, kietlen otthonuk az egyik oldalon — a másikon az öntelt bur­zsoá gyűlöletet és megvetést keltő képe, a kávéházak ingyenélő parazi­tái, a nyomor hízott vámszedői, utca­lányok, a falu nagyhajú kulákja, ál­szent papok és apácák, hazugság, kapzsiság és züllött dőzsölés. S köz­tük az engesztelhetetlenül dúló osz­tályharc, a munkásosztály hősies erő­feszítése szabadsága kivívására: élet­­veszélyes szervezkedések, vérbeful­­lasztott tüntetések, kegyetlen terror, lovascsendőrök rohama, börtön, sor­tűz és akasztófa. Derkovits életműve eleven történelemkönyvű­­ párt katonája volt. Osztályhelyzete és embersége egyszerre vezették az élcsapat soraiba, a párt tanítása se­gítette ahhoz, hogy élményei és a látott valóság jelenségei között biz­tosan eligazodjék. Egész szívével, gondolata minden rezdülésével a munkásosztály ügyének szentelte ma­gát és művészetét is, amely hallatla­nul meggazdagodott e szent cél szol­gálatában. Éppen az 1929—1933-as gazdasági válság körüli években, amikor az osztályharc fellángolt, ível művészete a mind gazdagabb, mind teljesebb forradalmi társada­lomábrázolás felé, ekkor festi leg­szebb, legmegrázóbb műveit. Kiváló ismerője volt az emberi léleknek, művei tartalmi gazdagsá­gának ereje a mondanivaló drámai sűrítésében gyökerezik. A Viharban című kép azt a jelenetet örökíti meg, amikor a csendőrök elhurcolnak egy munkást. A nyitott ajtón épp most viszik el a letartóztatottat. Csak meg­görnyedt hátát látjuk, hátrakötött kezeit, s válla fölött az arcát, amely­­lyel búcsútekintetet vet családjára. A két csendőr alig látszik. A balolda­linak csak arcéle, szuronyos puskát tartó karja és durva csizmája. A másikat egészen eltakarja az ajtó, csak sapkája karimáját, kövér, dur­va állét mutatja meg a festő. Előre­­ugró szája fölött hetyke bajusz, mint egy tőr mered előre. A jégvirágos üveg és a kendőbe burkolózó asz­­szonyok a szoba fű­tétlenségét árul­ják el — akárcsak a telet a szélfútta hó, s a külváros házainak fehér pá­rába burkolt falai. Az ajtó ferde éle mintegy kettévágja a képet: az el­hurcolás mozgalmas jelenetével szem­ben a jobboldalon a mozdulatlan család áll. A várandós asszony nagy hasára teszi kezét, kendője csücskét meglobbantja a szél, arcán a fájda­lom kifejezése, szeméből két könny­csepp gördül le. A másik, arcán a Gond asszonyának már mindenbe beletörődő, révedező kifejezésével némán néz a földre. Köztük a gyer­mek, amint ijedt kíváncsisággal bá­mulja a szuronyosokat. Derkovits emberábrázolásában van valami férfias tartózkodás. A nyomor ütötte sebek, a fájdalom mindig csak asszonyaiban kap kifejezést, ott is rejtetten, csak jelezve: síró asszo­nyai is némák, arcukat legtöbbször kendőjükbe rejtik. Embereik soha­sem panaszkodnak, a nyomort ábrá­zoló képeken inkább csak családju­kat látjuk, ők tüntetnek, majd ösz­­szeszorított ajakkal, heroikus erőfe­szítéssel végzik rabszolgamunkáju­kat, vagy elszánt arccal állnak a bí­ró, a csendőr, a hóhér elé. Máskor a forradalmi düh, gyűlölet torzítja arcukat. Csak magyar művész érez­hette meg ilyen mélyen a magyar nép e legbensőbb jellemvonását, a forradalmár öntudata formálja ke­ménnyé ezt a szemérmes, tartózkodó férfiasságot. Mélységes meggyőződéssel hirdette a nép igazát, a proletariátus le­győzhetetlenségét. Az egyszerű néző mégsem tud egykönnyen azo­nosulni sok alkotásával, elvont­­­nak, távolinak érzi. Ennek oka abban van, hogy művei mondanivalójának realizmusa a kifejezőeszközök for­malizmusa miatt nehezen válik köz­érthetővé. Elrajzolások miatt alakjait torznak érezzük, az arcok gazdag plasztikáját néhány vonásra, foltra leegyszerűsíti, nem reálisan érzékel­teti a teret, merészen elvágja alakjai testét. Az ellenséget karikatúraszerű vonásokkal ruházza fel, de munkás­alakjainál is eltúloz egy-egy jellem­ző vonást, tulajdonságot (például a munkásasszonyok zömök lábai, vagy a Dózsa-sorozat jobbágyainak nehéz­kes végtagjai) és a valóság színeit is egészen átalakítja. A valóságnak ilyen fokú átformálását nála a mon­danivaló sugalja, a kifejezés érdeké­ben fokozza fel a színeket, használja az ezüstöt a híd traverzeinek festé­sénél, s a szenvedély irányítja ke­zét, amikor alakjainak testét önké­nyesen átrajzolja. Abban, hogy a formai torzításokat alárendeli a mondanivalónak, jelentősen különbö­zik a burzsoá formalistáktól, akik tagadják a művészet társadalomtük­röző szerepét, társadalmi mondani­valójuk nincs, a művészetet öncélú forma-, vonal- és színjátékká alacso­­nyítják. De végsősoron Derkovits for­mai eszközeit mégis a formalizmus szótárából kölcsönzi. Ha megnéz­zük 1920-ban készült öregasszony­­fejét, ha megfigyeljük, hogy milyen jól meglátta a mozdulatokat, a jel­lemvonásokat, nyilvánvaló, hogy nem a realista nyelv iránti érzéketlenség­ről van szó nála, hanem arról, hogy tudatosan mellőzi a realista nyelvet, szándékosan használja a formalista kifejezőeszközöket. A kor nyelve volt ez, amelyet Derkovits is átvett, ő maga művészete formavilágának forradalmi voltában éppúgy hitt, mint ahogy mondanivalója igazságá­ban. Egy monumentális, a nép nagy­ságát és erejét kifejező stílust ke­resett — formalista módon. Ez volt a nagy tévedése. Azonban annak arányában, ahogy mind mélyebben hatolt kora valóságába, ahogy művei mondanivalója mind reálisabbá vált, formavilága is erősen közeledett a realizmushoz. Művészete még így is, formalista korlátok torzításai ellenére, nagyér­tékű erényekkel gazdag. Tőmonda­tokban beszél, kevés, de a mondan­dó lényegét kifejező szóval, innét ké­peinek szuggesztív, erőteljes hatása. Kenyérért: piszkos, havas utcakö­veken egy karéj kenyér hever, fölöt­te hullaszínű halott fej. Szemei le­hunyva, ajka nyitva, orrán dől a vér, megfagyott nyomai ott pirosla­­nak a hátraesett feje körül. Mellette a másik sarokban két otromba csiz­ma, köztük puska­tusa. Cím sem kell a kép alá, magáért beszél az. Lehetséges, hogy ezt a ragyogó mű­vészi gondolatot, formai összpontosí­tást más sugalja, mint az izzó vagy egy embertelen rémtett tagadására? Nem nevetséges-e Derkovits Gyulá­nál a mondanivaló „művészetellenes elemeiről“ beszélni, ahogy a korabeli esztétikusok tették, akkor, midőn ép­pen a mondanivaló, a közlés vágya szüli a megformálás — mégannyira formalista — gondolatait is? Amikor még a csendélet is súlyos társadalmi mondanivalót fejez ki, a Téli ablak üvegén innen parányi kenyérszelet, a jégvirágos ablakon túl pedig a ka­kastollas járőr szuronya villan: az éhség és terror jelképei. A Viharban nagyszerű kompozícióját nem a mon­danivaló sugalta-e? A Gond komor színskálája nem a tartalom súlyossá­gának a tolmácsa? Derkovits művé­szete nemhogy el nem választható a mondanivalótól, hanem csakis eb­ből érthető meg. Művészi állásfogla­lásában és gyakorlatában rokon ő a legnagyobbakkal: a nép szenvedéseit, a francia hódítók kegyetlenségeit vi­lággá kiáltó Goya-val, a burzsoá tár­sadalom embertelenségét, hazugsá­gait keményen bíráló Daumier-vel. Derkovits Gyula művészete a mun­kásosztály harcának magasrendű fegyvere volt. Tudatosan tette azzá. Minden művészi erényének forrása a szenvedélyes agitációvágy, amely be­lülről fűtötte. Pártos volt nem csu­pán drámai kompozícióiban, de portréművészetében is. A Telefonáló tőkés hízott-zsíros nyakát festve is gyűlöletet fakaszt, a Halárusban nem csupán a látvány érdekessége ra­gadja meg, hanem elsősorban a su­­nyiszemű, aprópénzben csaló ételárus jellemének a leleplezése a célja. Megigézte őt is a táj szépsége, de ebbe is belevitte szenvedélyét, drá­mai érzéseit. (Szénaboglya.) Az egyik tárlóban odavetett ceruzarajzok so­rát látjuk: lovak, görbeszarvú biva­lyok, kedvespofájú kecskegidák, ku­korékoló kakasok vázlatait. Az élet, a világ számtalan érdekes látványa megragadta őt is — hogyne, hiszen annyira művész volt! — de emberi hitvallása eggyéforrt művészetével és nem tudott, nem akart mást fes­teni, mint amit osztályharcos szíve diktált.­­ Önarcképe mind több keserű vo­­nást vésett a nélkülözés, de ezek a ráncok mind keményebbek is lesz­nek egyb­en. Szinte emberfeletti mun­cát végzett, a művészet megszállott-j­­a volt. Szűk, fénytelen mosókonyhá­j­ban lakott, s ha készülő művét pár­­méternyi távolságból meg akarta te­­kinteni, le kellett akasztania a kuc­kó ajtaját. Sokszor fanyalodott arra, hogy , egyszerű újságpapírra rajzol­jon,­ fessen, vagy már kész festmé­nyei hátlapjára. Kevés szépség volt életében, az ő öröme a harc volt. Ha élettársának szeretete, gondosko­dása, biztatása enyhítette nehézsé­geit, erősítette az egyre betegebb em­­bert. Iránta való szeretetének és há­lájának a gyümölcse egy sor gyönyö­rű arckép (Alvó nő, Felesége arc­képe), barátságuk és szerelmük meg­hatóan bensőséges kettős portrékban kapott örök emléket (Mi ketten). A szenvedések csak testét gyöngítették, akaratát, hitét megtörni nem tudták. A hivatalos körök többször megkör­nyékezték: olaszországi, majd párizsi ösztöndíjjal akarták megvásárolni. De ő nem alkudott, a nyomort vá­lasztotta és hű maradt. Hű maradt a párthoz, s e hűsége legszebb val­lomása a Nemzedékek című festmé­nye, ahol — ragyogó művészi gondo­lat! — a vörösfedelű könyvet elmé­­lyülten olvasó munkás mögötti tü­körben a gyermekét etető anya, s fö­löttük a falon Marx Károly képe lát­szik. A múlt, a jelen és a növekedő jövő költeménye. Erősen hitt a munkásosztály eljö­vendő győzelmében. A harmincas években egymásután születnek mo­numentális munkaábrázolásai, ahol a dolgozó ember már nem rabszolga, hanem a hajók, hidak, gyárak és gé­pek diadalmas parancsolója, a holnap uraként jelenik meg. (Hajókovács Csónatkosoik, Építők, Zsákosok stb.) A munka diadalmas pátosza és az ember nagysága sugárzik ez ábrá­zolásaiból. Kifejezőeszközeiben azon­ban mind nehezebben küzd meg a valóságot kifejező tartalom s ennek érvényesülését gátló formalista nyel­vezet ellentmondásával. Művei éppen formájuk miatt nehezen érthetők, de érdemes figyelmünket a mondaniva­lóra összpontosítva, elmélyedten, hosszasan nézni őket és akkor a for­ma torzsága ellenére is ragyogó él­ményt nyújt minden egyes alkotása. Művészetén végigvonul az anyaság dicsérete. A legnyomorultabb otthon­ban, a legdrámaibb ábrázolásban is ott van a gyermek: anyja karján vagy mellette, de igen sokszor szíve alatt a biztos jövő ígéretének zálo­gaként. Értük harcolt, a holnapia­kért, értünk, a mi szabad életünkért halt meg a legsötétebb elnyomás éveiben, Artner Tivadar SZABAD NÉP Bűnszövetkezetet lepleztek le a Selyemkikészítő Gyárban A III. kerületi Selyemkikészítő Gyárban nagyarányú bűnszövetkeze­tet leplezett le a rendőrség. A banda tagjai a múlt év augusztusától októ­beréig 300 000 forint értékű selyem-, nylon- és egyéb értékes textilanya­got loptak el a gyárból. A bűnszövetkezet vezetője Biczó József volt, akit egyszer már elítél­tek társadalmi tulajdon elleni bűn­tett miatt.. Biczó szövetkezett az ugyancsak börtönből kikerült Tóth Károly villanyszerelővel, aki szaba­don mozoghatott a gyárban. A két főbűnösnek segédkezett a lopásban ifj. Hiedl István, Bozó János, Fónai György, Király Lajos és Bíró István­ná. A bűnbanda tagjait a Fővárosi Ügyészség letartóztatta és vádiratot nyújtott be ellenük, valamint a 23 orgazda ellen is. Ugyancsak eljárás indult Vági László vállalati igazgató, Kovács Miklós üzemvezető-főmérnök és Foreth Róbert üzemvezető ellen, akik felületes, hanyag munkájukkal és az ellenőrzés teljes elmulasztásá­val lehetővé tették a bűnbanda ga­rázdálkodását. (MTI) Nagy érdeklődés a Bp. Honvéd—Partizán mérkőzések iránt A Bp. Honvéd és a belgrádi Parti­zán vízilabdázóinak és kosarasainak hétvégi találkozója iránt nagy érdek­lődés nyilvánul meg. A csapatok kü­lönös gonddal készülnek a nemzetközi találkozóra. Az esélyekről Brandi Jenő, a Bp. Honvéd vízilabda-edzője a következő­ket mondotta: „Többhetes, minden­napos edzés után játékosaink jó for­mában vannak. A vasárnapi találko­zón valószínűleg a következő együt­tessel szerepelünk: Bánhidi — Holop, Sárszegi — Hevesi — Svéda, Né­meth N­., Bolvári. Tartalék: Hor­váth." A kosárlabdázók várható szereplé­séről Páder János edző így nyilatko­zott: " A magyar bajnokság első és a jugoszláv bajnokság második helye­zettjének találkozója érdekes és iz­galmas küzdelmet ígér. Játékosaink az évi felkészülés alapozó időszaká­ban tartanak, s így kétkosaras edzést alig végeztek. Együttesünk minden tudására szükség lesz, hogy sikerrel állja meg a helyét az év első hazai nemzetközi mérkőzésén. Csapatunk a következő kilenc játékossal lép pá­lyára: Greminger, Simon, Bánhegyi, Czinkán, Római, Hódi II., Somogyi, Balogh és Pártos. A magyar birkózó-válogatott elutazott Törökországba Hétfőn este a Keleti-pályaudvarról Törökországba utazott a magyar kö­töttfogású birkózó-válogatott. Tóth Dezső, az OTSB nehézatléti­­kai osztályának vezetője, Incze Jó­zsef, az Országos Társadalmi Birkó­zó Szövetség elnöke, Matura Mihály állami edző, Ferencz Károly edző és dr. Kertész György orvos kíséretében a következő versenyzők utaztak el: Baranya, Hódos, Pólyák II., Tarr, Szilvási, Gurics, Kovács Gyula, Rez­­nák és Növényi. Ma a Dózsa-pályán: az 1954. évi labdarúgó-bajnokság befejezése Az 1954. évi elsőosztályú labdarúgó­bajnokság küzdelmei ma befejeződ­nek. A Dózsa-pályán ma délután 1 órakor lesz a Bp. Dózsa—Bp. Vörös Lobogó mérkőzés. Játékvezető: Ma­jor II. BILEK ISTVÁN nyerte a hastingsi nemzetközi sakkverseny „B” mesterver­senyének első szakaszát. A 9 mérkőzés közül hatot megnyert, két döntetlen eredményt ért el s csupán egyetlen játsz­mát vesztett. N ☆ ☆ hírek*­* Fő a tapintat­ yugat-Németországban — a há­ború óta most első ízben — jelent meg a Neves Személyiségek Alma­nachja. „A szépkivitelű, jól szer­kesztett összeállításhoz nagy tapin­tatra volt szükség“ — írja a Man­­ chester Guardian című angol lap. „Egy szó említés sincs benne a Nemzetiszocialista Pártról (Hitler pártjáról). Számos tartományi mi­niszternek és Adenauer jónéhány tanácsadójának élettörténete 1932- ben egyszerűen félbeszakad, s csak 1945 után folytatódik." Nem titok, miért. A tapintat valóban bámulatra­­méltó: tizenhárom év nem csekély­— Jedlik Ányos, a magyar elektro­technikai kutatás úttörője, a dinamó feltalálója születésének 155. évfordu­lója alkalmával kiállítás nyílt az Or­szágos Műszaki Könyvtárban. A ki­állításra Kovács Lajos szobrász elké­szítette Jedlik Ányos mellszobrát. — A MAGYAR RÁDIÓ a rendkívüli hó- és útjelentési szolgálatot az időjárási viszonyok megjavulása miatt szerdától, január 12-től szünetelteti.­­ A XIII. kerület felszabadulása és a „vígszínházi csata" tizedik év­fordulója alkalmából január 14-én délután fél 6 órakor emléktáblát lep­leznek le A Magyar Néphadsereg Színháza falán. Az ünnepségen Illés Béla mond beszédet. Este 7 órakor A Magyar Néphadsereg Színházában ünnepi estet rendeznek. — AZ V. MAGYAR KÉPZŐMŰ­­VÉSZETI KIÁLLÍTÁST a Műcsar­nokban eddig 60 000 látogató kereste fel. AZ ALMA ATA-I nemzetközi női gyors­korcsolyázó-verseny első napján, az 500 m-es futamban új világcsúcs született. Tamara Rilova, 22 éves vologdai diák­lány az NDK-beli Gernerrel futva pár­ban. 45,6 mp-es eredményével új női világcsúcsot állított fel. A régi világre­kordot a norvég Laila Schoul-Nilsen tar­totta 1937-től 46,4 mp-cel. BUDAPEST KERÜLETI IFJÚSÁGI ÖKÖL­­VÍVÓ-BAJNOKSÁGAIRA. 32 sportkör rész­vételével, pénteken, szombaton és vasár­nap a Vali úti iskola tornatermében, a Csepeli Szikra kultúrtermében és a Hon­véd-sportcsarnokban kerül sor. A BUDAPESTI TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG január 13-án 18 órai kezdettel az Újvárosháza közgyűlés­­termében (V., Váci u. 62—64.) tartja meg beszámolóját a főváros 1954. évi sport­­munkájáról. Ekkor sor kerül a legjobb társadalmi aktívák megjutalmazására is. NEMZETKÖZI FEDETTPÁLYA ATLÉ­TIKAI VERSENYT rendeznek a francia fővárosban január 15-én. A versenyen többek között a finn Ketola (magasugró), Kaivisto (súlylökő), Siukola (gátfutó) is indul. A nyugatnémetek hat atlétát kül­denek erre a versenyre. Még egy ember életében, különösen akkor nem, ha éppen az 1932-től 1545-ig terjedő időre esik. Európa sokat szenvedett népeinek például igen sokat érne, ha kitörölhetnék történelmükből e gyászos éveket! P­ersze egy ilyen évkönyv szer­­kesztői sohasem lehetnek eléggé tapintatosak. M­egeshetik, hogy Nyugat-Német­­ország mai vezetői közül jónéhá­­nyan fogadatlan prókátornak te­­kintik az almanach szerkesztőit. Hi­­szen a 13 év, amit elhallgatnak, éppen a­ legjobb ajánlólevél ma egyes nyugatnémet­­közéleti férfiak számára.­­ Csokonai életéről 50 képből álló diafilm-sorozatot készítenek. A képek nagy része korabeli metszetek, raj­zok, kéziratok alapján készült, a kí­sérő szöveg egy részét Csokonai-idé­­zetekből állították össze. — A MŰCSARNOK RENDEZÉSÉ* BEN Képzőművészetünk klassziku* sai címmel január 16-án 12 óraikor kiállítás nyílik Pécsett, a Magyar—­ Szovjet Társaság nagytermében. — Budapest 10 éve címmel doku­mentumfilm készül, amely főváro­sunknak a felszabadulás óta elért eredményeit, átalakulását mutatja be. — AZ INDOKÍNAI ESEMÉNYEK 1940—1954 címmel a Szikra Könyv­kiadó összeállítást jelentetett meg. — Ötven éves fennállását ünne­pelte kedden a Szegedi Állami Gyer­mekkórház. A jubileumi ünnepségen Reis Elek igazgató-főorvos ismertette az intézet fejlődését. — A IX., MESTER UTCA 23. SZÁM ALATTI gépíró-és gyorsíróiskolában tan­folyam indul kezdők és haladók számára. Beiratkozni januárban lehet, érettségi­­zetteknek is. — CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY HALÁLÁNAK 150. évfordulója al­kalmából január 22—23-án Debrecen­ben és Hajdú megye több más váro­sában, községében szavalóversenyt rendeznek. Minden részvevő két ver­set mond el — egyik közülük Csoko­nai költeménye. A verseny legjobb­jai a Csokonai emlékünnepségen sze­repelnek majd.­­ Vigh Gyuláné, a pesterzsébeti Autó- és Traktoralkatrészgyár bérel­számolója két éven át elsikkasztotta a betegállományban lévő dolgozók bérét, s lóversenyre és szórakozásra költötte. A XX. kerületi bíróság Vigh Gyulánét 7 évi börtönre ítélte, s egy­ben elrendelte, hogy korábbi — csa­lásért és okirathamisításért kapott hathónapi — börtönbüntetését is le­­töltse. Nincs Hóakadály az utakon A Közlekedésügyi Minisztérium jelenti, hogy a hóakadályok az ország egész területén megszűntek. A kora­hajnali és a késő esti órákban az utak továbbra is csúszósak. (MTI) Érdekes sportesemények a Műjégpályán A városligeti Műjégpályán január 27—29-én kerül megrendezésre a mű­­korcsolyázó Európa-bajnokság. Bu­dapesten — 46 évi szünet után — most kerül harmadszor sor műkor­csolyázó Európa-bajnokságra: az elsőt 1895-ben, a másodikat pedig 1909-ben bonyolították le. Világbajnokság há­romszor volt Budapesten — 1929-ben, 1935-ben és 1939-ben. Az Európa-bajnokságot megelőzően — annak mintegy erőpróbájaként — január 14-én, 15-én és 16-án kerül megrendezésre a műkorcsolyázó és jégtánc magyar bajnokság. A három­napos viadalon a legjobbak mellett rajthoz állnak az utánpótlás tagjai is. A versenyek pénteken 9, 14 és 18.30, szombaton. 9 és 18, vasárnap 10 és 18 órakor kezdődnek. Ma, január 12-én a budapesti DISZ-bizottság rendezésében bonyo­lítják le az általános és középiskolás diákok IV. úttörő gyorskorcsolyázó­versenyét a Magyar Rádió díjáért. A küzdelmek reggel 7 órakor kezdőd­nek, majd délután 5 órától jelmezes jégkarnevál lesz. ★ AZ OTSB KÖZLI, hogy a műkorcso­lyázó Európa-bajnokság jegyeit a Műjég­pálya Igazgatósága árusítja. A Műjégpálya Igazgatósága közli, hogy január 12-én — az úttörő gyorskorcso­lyázó-verseny és jégkarnevál miatt — egész nap, január 14-én, 15-én és 16-án — a magyar bajnokságok miatt — dél­után 16 órától a pálya zárva lesz a kor­csolyázó közönség számára. (MTI) SZERDA, 1955 JANUÁR 12 IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig, jobbára borult idő, kele­ten még köd. Többfelé, elsősorban észak­nyugaton ónos eső, eső. Mérsékelt, időnként élénkebb délkeleti-déli, majd délnyugati­­nyugati szél. Átmenetileg enyhe idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma 2—5 fok között. A Duna vízállása kedden reggel Budapest­nél 307 centiméter. A fűtés alapjául szolgáló várható napi kö­­zéphő­mérséklet ma 0—plusz 3 fok között. A RADIO MŰSORÁBÓL SZERDA KOSSU­TH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40—8.22-ig: Reggeli zenés műsor. — 5.30: Falurádió. — 6.45: A Szabad Nép vezércikke. — 7.00: Hírek. — 7.30: Nap­tár. — 8.30: Népszerű operarészletek. — 9.20: Gyermekrádió. — 10.00: Hírek. — 10.10: Aki­­ket mindig szívesen hallgatunk. Előadás. — 10.30: Óvodások műsora. — 11.00: Kórus­­hangverseny. — 11.30: Filmzene. — 17.00: Hírek. Lapszemle. — 12.15: Tánczene. — 13.30: Népi zene. — 14.00: Hírek. Közérdekű közle­mények. — 14.35: Úttörő-hiradó. — 14.50: Kamarazene. — 15.30: Ezerhektós boros­hordó. Ifjúsági rádiójáték. — 16.00: Délutáni hangverseny. — 16.40: Válaszok hallgatók le­veleire. — 17.00: Hírek. — 17.10: Nemzetközi kérdések. Előadás. — 17.25: Szív küldi szív­nek szívesen.­­— 18.00: A virágzó mezőgazda­ság útján. — 18.30: Látogatás a rádió népi zenekaránál. — 19.00: Napló. Írta és el­mondja Örkény István. — 19.15: Jó munká­ért szép muzsikát! — 20.00: Esti Híradó. — 30.20: a lélek hívása. Színmű-paródia, Lea­cock nyomon, írta: Képes Géza. —­­20.55: Tánczene. — 22.00: Hírek. Sport. — 23.10: tíz perc külpolitika. — 22.20: A rádió szim­fonikus zenekara játszik. — 23.20: Ninon Val­iin énekel. Hubermann hegedül. Hgl — 23.40: Bizet: Az arlesi lány — i’ szvit­ — 24.00: Hírek. — 0.10: Régi magyar muzsika. PETŐFI-RÁDIÓ: 6.30: A kis iskolások műsora. — 6.50: Néni kórusok. 14.00: Művészlemezek — 14 40* Vidám melódiák.­­ 15.20: szirmai Albert operettjeiből - 16.20: Német gyerekek TMihszban' Ö?17'41Irtás Kurt Ticholsky mű­veiből. — 16.40: Népi zene. — 17.10: Az Oszipov-együttes műsorából. — 17.20: Elbe­szélés. — 17.45: Magyar dalok. — 18.00: Ka­m­éle^6 kérdés ”'3#: Válszok a hallgatók cl­­­mo. .­­ WM: Operettrészletek, zábsa - mm“6 kommunizmus nagy orszi- BaDan _ 20.00: Kórusok, — 20.20: Sport­híradó. 20.40: Operarészletek — 21 20-Istvá*nk«?ICSOk* Hogyan ke*'bük a kiújuló - 22 70. n 2t-,n: *"'kvó. muzsikaszó, bemuatása m"és *■ éltjének ­ budapesti színházak mai műsora Opera hit: Traviata (operai négyessorozat VII. és kombinált bérlet VII. és XVI. soro­zat, 2. szá 7). — Az Operaház Erkel Szín­háza: Lakmé (7). — Nemzeti Színház: Az em­ber tragédiája (Hevesi-bérlet 5. és Utházy­­bérlet 4. az.. 6­. — Katona József Színház- A képzelt beteg (Sugár-bérlet 4. sz. 7) — Ma­­dách Színház: Romeo és Julia Izi' —'Man­á,a Színház Kamaraszínháza: Egy pohár víz 17)­71( * „"‘"‘n: N'Phad­ereg Színháza: Zrínyi (7). — Déryné Színház: Nincs elő­adás. - Petőfi Színház: A Pál utili fi (4). - Jókai Színház: A kérők ,41­1 m* városi Operettszínház: Csárdáss­irálynő 17) - SS A’lA» ház olvadásai^ Kölcsey utca 2.: Bujócska Vidám Színpad vendégjátéka m akadémia: Magyar Állat, » ( “ zene­kar (B-bér)et l L sf Hangversenyzene-Lepsényné! még megvolt (« féVoV* V*n'**' EJ ▼Vi'*4' L* az álarccal V - A^fml Rabsz.nhiz: Szigorúan bizalmas (fél­é­ven 5:“Szék 77».rk 7)“: AnM SZABAD NÉP A Morva, Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság KN­UlJ» * SZABADSÁG lapkiadóvállalat SZIKRA Lapnyomda “ “ U­li »

Next