Szabad Nép, 1955. április (13. évfolyam, 90-119. szám)
1955-04-01 / 90. szám
2 Lelkes készülődés a nagy ünnepi felvonulásra Budapest minden üzemében, minden utcájában lelkesen készülnek nagy nemzeti ünnepünkre, felszabadulásunk tizedik évfordulójára. Sok ötlettel és szeretettel készítik a dekorációkat, a tábláikat, a virágokat. Április 4-én Budapest dolgozói tíz év eredményeire emlékeznek, s a felvonulással is hitet tesznek a béke és a szocializmus ügye mellett. Szedd a selymet, elvtárs... .A Kelenföldi Textilgyár kommunistái, dolgozói annyi, jóval és széppelkészülnek április 4-re, hogy szinte lehetetlen képet adni munkájuk' TDI. Ami itt következik, az csak sze- ' litö. A fonodában, a szövödében meg a többi részlegben mostanában nem lehet látni álló gépet. Mindenki, sürög-forog, szorgalmasan dolgozik. A pamutfonodában egy munkás a következőt írja egy hordozható táblára: „Válasz a Központi Vezetőség márciusi határozatára. Mi, a pamutfonoda dolgozói első negyedévi tervünket három nappal a határidő előtt teljesítettük. Terven felül 75 000 női ruhához szükséges anyagot gyártunk.“ A fonoda párttitkára arról tájékoztat, hogy a gyár többi részlege hasonló eredményt ért el, s hasonló táblát készít a felvonuláshoz. Érdemes jól dolgozni a felszabadult hazában — erről beszélnek a népnevelők. A munka varázsolta, széppé, korszerűvé a gyárakat. A sok dolgos kéz, néhány év alatt csodákat művelt Sztálinvárosban, Komlón, Ózdon, Debrecenben és mindenütt. S mennyivel más most a dolgozók élete, mint a felszabadulás előtt! — „Tudja elvtárs, mivel mutatjuk meg ezt április 4-én a felvonuláson?“ — mondja a pártbizottság agit.prop. osztályának vezetője. A felszabadulás előtt, mint általában a munkásgyerekek, a kelenföldi dolgozók gyermekei is sápadtak, vékonyak voltak. A szülőknek sokszor elszorult a szívük miattuk. A mai munkásgyermekek egészen mások. Egyet — aki éppen a felszabaduláskor született — magunkkal viszünk a felvonulásra. A kis Kovács Évát.“ — „Csupa élet ez a kislány, ilyenek a mi gyerekeink“ — mondja Tóthné, az egyik munkásaszszony. — Visszük majd a fóliáinkon egy nagy, rózsákból font 4-es szám közepében. Fölötte felirat lesz: „Én már a szabadság gyermekének születtem!“ Más most az élet, mint régen. A tisztességgel elvégzett munka díja ma tisztességes kereset, biztos megélhetés — erről beszélget Pusztai elvtársnő fonodai munkás Szabados Arankával. A gyár munkásai nem feledkeznek meg arról sem, hogy mennyi mindent köszönhetünk a testvéri szovjet népnek. Vannak a gyárban régi harcosaik, kommunisták, akik lelkes, hosszú történeteket mesélnek munkatársaiknak arról az őszinte barátságról, segítőkészségről, amelyet a Kelenföldre lépő szovjet katonák tanúsítottak a gyár munkásai és a lakosság iránt. „Kenyeret és húst adtak nekünk“ — meséli az egyik elvtárs. S mennyi mindennel segítettek azóta is! A magyar dolgozók , köztük a Kelenföldi Textilgyár dolgozói is, az imperialisták háborús tervei ellen, a béke mellett tüntetnek április 4-én, s már most is a felszabadulási műszak nagyszerű eredményeivel. Az egyik helyiségben karikatúrákat készítenek az atom- és hidrogénbomba őrültjeiről, akikre a dolgozó milliók kényszerzubbonyokat húznak. A Kelenföldi Textilgyár munkásainak, munkásőinek felvonulása gyönyörűnek ígérkezik. Megannyi zászló: nemzetiszínű, vörös és kék színekben leng majd fölöttük. Soksok „virágosbot, virág, kendő“ tarkáink majd a sorokban. És szól a dal, a textilgyári munkások, munkásnak kedvenc dala: „Szedd a selymet, elvtárs . A gyárnak mintegy négyezer dolgozója van. Eddig mintegy 600 zászlóra, ennél több virágosbotra, s még több kendőre érkezett igénylés. A gyár dolgozóinak majdnem 40 százaléka vidékről jár be. Ezek majdnem kivétel nélkül bejelentették, hogy részt kívánnak venni a felvonuláson. A fonoda, szövődé, meg a többi részlegek párttitkárai azt jelentették a pártbizottságnak: senki sem akar elmaradni a felvonulásról. A fonodában dolgozik Szabó József, akönnyűipar kiváló dolgozója. Már nem fiatal, túl van a hetvenen. Megkérdeztük tőle, ott lesz-e ő is a menetben? Az idős munkás a fejét rázta: Nem. — Persze öreg már — gondoltuk, s nem zavartuk tovább. De utánunk szólt. Nem leszek a menetben, mert a dísztribünrekaptam meghívást. Hlogy hányan lesznek? Azt hiszem, ennyien még sohasem voltak a KELTEX-ből — egyetlen felvonuláson sem. Pfissgal Zoltán gépipar kiváló dolgozója kitüntetést is megkapta m,eggyógyítottak. Hosszú évek 11 után először élveztem azt, amit úgy hívnak — egészség. Minden évben fizetett szabadságra megyek. Már kétszer üdültem Galyatetőn, egyszer meg Kékesen. S nem félek az öregségtől. Ha majd mégis abba kell hagynom a munkát, kapok nyugdíjat, amelyből megélhetek. Szeretem ezt a gyárat. Szeretem úgy, ahogy csak egy fiú szeretheti az apját, és ahogy egy apa szeretheti a fiát. Van mit ünnepelnem. Ott leszek azok között, akik fegyelmezett felvonulásukkal tesznek hitet a tíz drága szabad esztendő mellett. Az én hangom egy lesz a százezrekével, akik ezt kiáltják majd a Sztálin téren: Éljen a párt! Éljen a Szovjetunió! Velük együtt követelem a háborús gyújtogatók pusztulását és éltetem a békét. „Izgalom, sürgés-forgás.. Szalay Józsefné elvtársnő, a IX. kerületi pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője az április 4-i készülődésekről a következőket mondta munkatársunknak: Vannak elkoptatott szavak, melyeket az ilyen ünnepi készülődések idején gyakran hallottunk régebben: „nagy lelkesedéssel“, „soha nem látott aktivitással“ stb. De bátran mondhatom, ezek az elkoptatott szavak ma, pártszervezeteink munkája nyomán új fényt kapnak. Akármerre járunk üzemekben, pártszervezetekben, mindenütt rég nem látott lázas készülődés, izgalom, sürgés-forgás fogad. Most jöttem én is az egyik legjobb üzemünkből, a Marhavágóhídról. Nagy megtiszteltetés érte őket: a kerület munkásainak élén menetelnek majd hétfőn a Sztálin téren. Rá is akarnak szolgálni a bizalomra. Náluk ma az a jelszó: Mindnyájan ott leszünk! Nincs olyan munkás, akihez ne jutottak volna el népnevelőink. Különösen az idősebb elvtársak — mint a hatvanon felüli Sándor Mihály és Bitó Sándor elvtársak — tesznek ki magukért a meggyőző munkában. A régi, harcos tüntetésekre emlékeztetik társaikat és megmagyarázzák, hogy most éppen olyan szükség van a lelkes, harcos tüntetésre, mint a régi, kapitalista világban vagy a koalíciós időkben. Mi ezzel a felvonulással egységünket, erőnket, pártba vetett hitünket mutatjuk meg.Minden pártmunkás csatasorba állt. Pártbizottságaink munkatársai is állandóan az üzemekben vannak. találki elvtársat például, a Gyapjúfonógyár titkárát alig lehet előkeresni, mert folyton a munkások között jár-kel, agitál. A gazdasági és műszaki vezetők is részt vesznek a készülődésben. Nemcsak ötletekkel, a dekoráció tervezésében és elkészítésében segítenek, hanem meggyőző szavukkal is. A tömegszervezetek is kiveszik részüket a munkából. Az MNDSZ és a DISZ vezetői és tagjai, a szakszervezeti funkcionáriusok is törik a fejüket, hogyan tehetik minél szebbé, díszesebbé, hangulatosabbá üzemük menetét. Díszítik gyárainkat, zászlók, virágok, jelszavak kerülnek minden falra. Egyszóval: gyönyörű felszabadulási ünnepünk lesz. Még csak annyit: a felszabadulási ünnepre való készülődés a munkaverseny fellendülésével járt együtt. Nagyon jól megy most üzemeinkben a munka. A Gyapjúfonóban például olyan eredmények születtek, mint még soha. Van irég néhány napunk. Ezeket is jól kihasználjuk. Mindent megteszünk, hogy jól sikerüljön a felvonulás és zengjen a Sztálin tér, amikor az ötödik oszlopban a két nagy munkáskerület — mi, a IX. kerület és Csepel — a tribün elé érkezik. ÉN IS OTT LESZEK Elmondta: Malutics Jenő, a MÁVAG sztahanovista esztergályosa Ahogy közeledik legnagyobb nemzeti ünnepünk, április 4-e, mind gyakrabban elhangzik műhelyünk dolgozói között a kérdés: „ott leszel-e a felvonuláson?“ Ezt tőlem is megkérdezték néhányan mostanában. Azt feleltem nekik: igen, ott leszek. 1945 óta mindig ott voltam az utcán, ha pártunk hívott bennünket, munkásokat. Nem vagyok már fiatal. Hat évtized áll mögöttem. Ebből öt minden volt, csak nem élet. Megmondom úgy, ahogy van, nem szeretek emlékezni. Még gondolatokban sem szívesen élem át újból azokat az évtizedeket. De hát most úgy érzem, kötelességem számvetést csinálni, röviden összehasonlítani, hogy mit hozott nekem a legutóbbi tíz év. Harminchárom éve dolgozom ebben a gyárban. Köteteket töltene meg ezeknek az éveknek a története. Amikor megnősültem, már önálló esztergályos voltam, a gyárban nem tartottak rossz munkásnak — mégis esküvőm napja úgy jött el, hogy nem volt egy tisztességes ingem. Több év óta kezemben volt a segédlevél, de ugyanazért, a munkáért sokszor fele bért sem kaptam, mint az idősebbek. Egyszer — még az első világháború idején — megelégeltem ezt az állapotot és teljes fizetést követeltem. A gyár katonai parancsnoka azonnal a frontra vezényeltetett. A háború után három évig hettékként csak 3 napot vagy annál is kevesebbet dolgoztam. Mások ennyit se dolgozhattak. Engem nem tettek az utcára, mert jó munkásnak tartottak, de nem emlékszem, hogy valaha is egy jó szót kaptam volna a munkámért. Pedig később annyit dolgoztam, hogy belebetegedtem. Hoszszabb ideig tartó gyógykezelésre lett volna szükségem, de erre nem volt pénzem, s a kieső fizetést sem nélkülözhette a család. Rettegtem, amikor arra gondoltam, hogy egyszer megöregszem, s nem tudok dolgozni. Mi lesz velem? Amikor 1945-ben beléptem a pártba, úgy éreztem, most kezdődik az életem. Valóban akkor kezdődött. A párt megtanított látni és gondolkodni. Megbecsült ember lettem. Hat kitüntetéssel is büszkélkedhetek. Olyannal is, mint a Népköztársasági Érdemérem aranyfokozata. Van két sztahanovista-jelvényem, a Kohó- és Értekezlet a traktorosgépészek képzéséről Makón kétnapos értekezleten vettek részt az MTH traktoros-gépészképző intézeteinek igazgatói. Megvitatták a traktoros-gépészképzés eddigi eredményeit, és a most kezdődő mezőgazdasági termelési gyakorlatokkal kapcsolatos kérdéseket, majd megtekintették a makói traktoros-gépészképző intézet újonnan berendezett, szovjet mintára készült tanműhelyeit, a szerelőcsarnokot. A szántóföldeken is megfigyelték a tanulók munkáját. Plárinok adhatnak be terményt és bort idei beadási kötelezettségükre a termelők A begyűjtési miniszter úgy rendelkezett, hogy a termelők ez évi termény- és bérbeadási kötelezettségüket tavalyi termésből már most teljesíthetik. Az előírt minőségi feltételek mellett a termelők előteljesítésre kenyér- és takarmánygabonát június 20-ig, burgonyát május 15-ig, kukoricát, napraforgót, bort egész éven át beadhatnak. Szeptember 30-ig beadott bort húszszázalékos többlettel számolják el a beadási kötelezettség teljesítésénél. Kenyérgabona előteljesítésekor a teljes korpajárandóságot a beadáskor, illetve a beadást követő tíz napon belül adják ki a termelőknek. A Sztálin Vasmű szovjet Gyönyörű kilátás nyílik a Sztálin Vasmű nagyolvasztójáról. Eloltunk a hatalmas kombinát, ahogyan azt szovjet mérnökök megtervezték és a magyar mérnökök, munkások vasból, kőből, betonból megépítettek. Könnyű, hegesztett lépcső vezet fel a kohóra. Aki itt, alépcsőn maga elé, a 60 méteres szédítő mélységbe néz, bizony szorongást érez. De ha a nagyolvasztó tetejéről széttekint és a vasmű hatalmas gépezetet, a gyárváros panorámáját nézi — a büszkeség felemelő érzése hatja át: ez a szép üzem s a város a szocializmust építő Magyarország alkotása. Az I számú kohót több mint egy éve gyújtották be. Megindult a martinacélmű, folyik a nyersvas- és az acélgyártás. A Német Demokratikus Köztársaságban gyártott mozdonyok, a Lengyelországban épített nehézvagonok, a daruk és a segédüzemek mind a nagyolvasztót és a martint szolgálják. Négyszer annyi ércet, kokszot, mészkövet, ócskavasat és más anyagot szállítanak ide és dolgoznak fel, mint régebbi vasműveinkben. Ennek a nagy együttesnek, a hatalmas üzemnek egész munkáját rendezi, összehangolja: a szovjet automatika. Automata-parancsnokok A kohó tetején állva érezni a kohóóriás finom remegését, hallani dohogását. Mindazt, ami a hatalmas acéltest belsejében folyik, a vasolvasztás nehéz munkáját „automataparancsnokok“, önműködő központok figyelik és irányítják; éjjel-nappal, szünet nélkül adagolják a garatba a nyersanyagot, finom tapintású műszerekkel szigorúan ellenőrzik a kohó hőmérsékletét, szítják vagy fojtják a kohó tüzét, elemzik, tisztítják a torokgázt ... Parancsaikra gépek indulnak el, megindul az érc szállítása, hatalmas szelepek nyitják vagy zárják a csővezetékeket. Az első kohókat még domb lábához építették, a dombra öszvérek másztak fel, puttonyukból emberek borították a kohó nyitott, görbolygó gázzal körülvett torkába az ércet. És ma, íme itt állunk a legmodernebb nagyolvasztó tetején, a „gondolkodó“ adagológépek közelében. És ezt a koloszszust mindössze két ember eteti, gyomrára egyetlen kohómester vigyáz. Mégis: négyszeresét termeli a réginek, pedig már az is sokszorosát adta annak amit a domb tövébe épített őskohótól embertelenül nehéz munkával kikényszerítettek. Lent a kohó lábához simuló épületekhez befut az érc- és kokszszállító szerelvény. Ez az a „pályaudvar“, ahonnan — az öszvérputtonyok helyett — a telt „vödrök“,, hét tonnát szállító csillekocsik indulnak fel a garathoz. Munkásokat nem látni a vonat mellett. Hogyan rakják át az ércet a vagonokból a „vödrökbe", emberi kéz érintése nélkül? Ezt már fentről nem lehet látni. Leereszkedünk hát és belépünk a „pályaudvarra“. Előttünk jut el az elektromos meghajtású mérlegkocsi: mintha egy óriási patikában „orvosságot“ állítanának össze, úgy gyűjti magába az anyagot, a különféle ércet a bunkerből, amelyek fölötte sorakoznak és amelyekbe a befutó vonatok szüntelenül kiürítik terhüket. Közben megszólalnak, dolgoznak a különböző automata gépek. Csattanással, gyors kapcsolással és a váratlanul meginduló gépezetek zajával szinte megijesztik a gyanútlant. A mérlegkocsi vezetője egy könnyenjáró légszelepet szabályoz, ezzel mozgatja a vasérc tonnáit, majd időnként éleshangú kürtöt szólaltat meg: vigyázat, indulás! Néhány pillanat és a mérlegkocsiból a „vödörbe“ zúdul az adag. Az egész folyamatot, a kohó táplálását, a „vödrök“ indítását, gyorsítását és lefékezését az automaták parancsának engedelmeskedő gépek végzik. Varázslat a martinban Hasonló vezérlőberendezésekkel találkozunk a martinacélműben is. Nagy, magas, de cseppet sem nehézkes épülethez fényes sínpár fut. A nagyolvasztóból hozzák már az izzó, folyékony,yersvasat. A vagonra szerelt üstöt mozdony vontatja, a kohászatban hagyományos kolompolással jelzik jöttét. Az acélmű jellegzetes vaskéményeinek egyikén rőt füst jelenik meg: éppen „váltják“ a kemencetüzelést. (A teknő alakú martinkemencét hol jobbról, hol balról befúvó lánggal járatják.) Bent, a tágas és tiszta csarnokban ugyanakkor megszólal a csengő: „Martinászok, vigyázat! Váltunk, esetleg lángok csapnak ki a kemencéből!“ Ez a martinüzem — valóságos varázslat. Egy intés, egy gombnyomás és felszalad a martinkemence ajtaja, megszólal a csengő, automatikusan megindulnak a gépek, amelyek három ember rettentő kemény munkáját helyettesítik. Kíváncsi vagy a kemence hőfokára? Ellenőrizni akarod, hogy nincs-e túlmelegedés a száznál több tonnát befogadó kemencékben, nem fenyeget-e a kemencefal „kimaradása“? Felelnek rá a műszerek, és segítenek a gépek. Ha például megsérült a kemencefal, hozzák a „magnezitágyút“ és gépi erővel kijavítják a sérült falat. Amikor acélt csapolnak, önműködően megindulnak a kemence körül elhelyezett Ventilátorok, hűvös légáramlattal óvják a martinászokat. Ilyen automatikával és gépesítéssel dolgoznak a segédüzemek is, az erőmű, a dolomitégető, atűzálló téglagyár, s rövidesen az épülő kokszolómű. Az erőmű közelében egy szer***szet lebillent egy szenes vagont, s a rakomány „eltűnik" a föld alatt: szállítószalag veszi a hátára és viszi az erőmű kazánjába. Külön kis automata központokat építenek az emelőős szállítódarukba is. Különösen impozáns * hatalmas „térdaru“, amely a 60 méteres nagykohó derekáig élés áthidalja az érctároló bunkerjeit. Egy másik daru ócskavasat gyűjt az elegytéren, a harmadik nehéz salaktörő gömböt suhint le, és itt dolgozik az úgynevezett kokilla-kiszúródaru is. A nagyolvasztó magasságával vetekszenek a léghevítő tornyok, amelyekben sokezer köbméter gáz és levegő áramlását szabályozzák az automata-berendezések. A gépek urai De a tökéletes automatika fölött is az ember uralkodik. Alig egy esztendeje a legtöbb műszerész, technikus még csak kezdő „automatás“ volt itt, alig ismerték ki magukat a csattogó mágneskapcsolók és „relék" erdejében. Egyik-másik műszertáblán még ma is látni a régi krétajeleket, amelyek az átadó szovjet mérnökök kapcsolási feljegyzéseit és utasításait őrzik. De ma már érdekes hazai újításokat is láthatunk, például a martinüzemben. Átalakítanak műszereket, amelyek így, új formájukban ,több más műszer beszerzését feleslegessé teszik. Tökéletesítik és óvják vezetősínek beépítésével, védőrácsok alkalmazásával a kényes elektromos berendezéseket. Joggal mondták régen, hogy a kohászok munkája „durva munka“. Nos, a 13 hónapja éjjel-nappal szakadatlanul dolgozó vasmű szovjet automatikája, az itteni legnehezebb munkát végző gépek működése mást mutat. A parányi elektromos kapcsolók és szabályozók, a műszerek finom mutatói, az új technika „finom munkára“ tanítja kohászainkat. Még a „tűz közelében“ dolgozó kohászok munkája is kényelmes a régihez képest: látni, hogy a gép kíméli őket. A kohászok régi életével ismerős látogató meghatottan áll meg a nagyolvasztó automata központjában, vezénylőtermeiben. Két „kékbe öltözött“ ember ül a széken és figyeli a műszereket. Kohászok. A kohó izzik, dohog, dolgozik — s mi nyugodtan beszélgetünk velük. „Könnyebb most, ugye?“ — olyan felesleges kérdés ez, mégis ki kell mondani. Történeteket mesélnek a régi kohászéletről, amelyet vastörvényekkel szabályozott a régi technika. „Azelőtt egyik nehéz feladat volt az olvasztó anyagoszlopának szintjét kitapogatni, azt tudniillik, hogy milyen magasan áll benne az érckeverék, nem akadt-e fel, nem kell-e hideg levegő befúvásával összezsugorítani, hogy lezuhanjon a sok tonnányi fennakadt érc, koksz elegye. Drótkötélre kötött súlylval, keserves »kurbtzó« munkával állapítottuk meg az anyagoszlop ma- gasságát. Most, ha tudni akarjuk, hogyan állunk, megnézzük a jelzőlámpát.“ Nem csoda, hogy a régi kohászok, akik annak idején meglehetősen becsmérlőleg beszéltek a „drótosokról“ — a villanyszerelőkről —, most szakkönyvek után érdeklődnek, tanulni akarnak, mert látják, mire képes az elektromosság, a szovjet automatika. Az érc- és kokszadagolóban segédmunkással találkozunk... a vedrekből kihullott kokszot sepregeti össze és kis fáradsággal ugyancsak önműködő teherliftre pakolja. Nyugodtan és tempósan dolgozik. Nincs itt veríték, nincs por és füst, amely ártalmas lenne az egészségre. A vasmű impozáns bejáratánál a versenytábla azt mutatja, hogy a sztálinvárosi kohászok jól kihasználják ezt a kitűnő technikát. Céljuk az, hogy a nagyolvasztómű 250 000 forinttal túlteljesítse tervét, az acélgyár 25 százalékkal csökkentse selejtjét, a szállító gyárrészleg csökkentse a szállítás önköltségét és a kocsiállás-pénzt... Könnyebb, és egyre tökéletesebb lesz a sztálinvárosiak munkája. Meglátszik ez egész életükön. Sztálinvárosban sok a jókedélyű, mosolygós ember, a vidám gyerek, szabad életünk ereje és tiszta levegője árad itt. Szinka Emil Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottsága a társadalmi tulajdon fokozottabb védelméért Budapest Főváros Tanácsának végrehajtó bizottsága csütörtöki ülésén a társadalmi tulajdon védelmével foglalkozott. A társadalmi tulajdon fokozott védelméért történt intézkedéseknek eddig nem voltak meg a kellő eredményei. A felvilágosító, nevelőmunka is elégtelen, de a hibák fő oka az, hogy a szakigazgatási szervek és vállalatok, intézmények vezetői nem tekintik elsőrendű feladatuknak a társadalmi tulajdon védelmét. Nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy megelőzzék a fosztogatásokat és erélyesen leleplezzék a bűnösöket. Hogy ezen a téren döntő változás legyen, ki kell szélesíteni a társadalmi ellenőrzést. A végrehajtó bizottság felkéri az állandó bizottságokat, hogy foglalkozzanak alaposan, rendszeresen a társadalmi tulajdon védelmével. Tegyék meg észrevételeiket, javaslataikat, segítsék a tanács apparátusának a munkáját, de ugyanakkor ellenőrizzék is ezt a munkát. A tanácstagok pedig beszámolóikon foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Ugyanakkor a végrehajtó bizottság utasítja a szakigazgatási szerveket, hogy szigorítsák meg a nyilvántartást, az ellenőrzést és ne tűrjenek megalkuvást a társadalmi tulajdon fosztogatóival szemben. A végrehajtó bizottság ennek érdekében több fontos határozatot hozott. A továbbiakban a végrehajtó bizottság foglalkozott a tanácsi vállalatok 1954. évi negyedévi és évi mérlegbeszámolójának értékelésével, a Budapesti Közegészségügyi és Járványügyi Állomás működésével és az 1955. évi építészeti tervpályázattal. Utóbbit, a Magyar Építőművészek Szövetségével egyetértésben hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóján hirdetik meg. Magyari András földművelésügyi miniszterhelyettes előadása az állattenyésztés időszerű feladatairól A megyei és járási főállattenyésztők, a megyei rézgazdálkodási felügyelők és a megyei törzskönyvi felügyelők csütörtökön, a Földművelésügyi Minisztériumban országos értekezletre ültek össze. Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter megnyitója után Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese ismertette az állattenyésztés fejlesztésének időszerű feladatait. A felszabadulási versenyről szólva Magyari András ismertette, hogy az állattenyésztési versenyben 1448 állattenyésztő, állatorvos, 1600 termelőszövetkezet, 850 község és 760 legeltetési bizottság vesz részt. Az értékelés április 10-én lesz. A beszámolót vita követte. (MTI) Búza is terem ezután a szabolcsi futóhomokon A nyírbátori Vörös Csillag Termelőszövetkezetben Egerszegi Sándor tudományos kutató altalajtrágyázási bemutatót tartott. A bemutatón részt vettek Szabolcs megye tudományos kutatói, agronómusai, termelőszövetkezeti elnökei és több egyénileg dolgozó paraszt. Egerszegi Sándor előadásában elmondotta, hogy Szabolcs megye több mint százezer holdas futóhomok területén igen nagy jelentősége van az altalajtrágyázásnak, mert ily módon búzát is termelhetnek a szabolcsi futóhomokon. Ha megfelelő menynyiségű istállótrágya kerül az altalajba, a búza könnyen megérik, mert a földbe jutott humuszréteg magába tárolja a vizet és a lemosódó tápanyagokat. Elmondta, hogy hazánk több futóhomokos vidékén kísérletezett altalajtrágyázással, s évről évre elérte a 15 mázsás dohány, 16 mázsás rozs és a 12 mázsás búzatermést olyan homokon is, ahol azelőtt csak kóró és pásztortáska termett. Elmondották tapasztalataikat Szabolcs megyetudományos kutatói, élenjáró termelői is, és sok értékes gyakorlati útmutatást adtak az új módszerhez. A bemutatón SZ—80-as traktorral, hatalmas ekével forgatták meg a Vörös Csillag Termelőszövetkezet legsilányabb futóhomokját. A hatvan centi mély barázdákba holdanként mintegy kétszáz, mázsa istállótrágyát szórtak. Az így megtrágyázott föld megművelése pillanatnyilag sokba kerül, de már az első termés busásan visszafizeti a ráfordított költséget. A részvevők ezután ígéretet tettek, hogy 300—400 négyszögöles kísérleti területeken megkezdik az altalajtrágyázást. (MTI) PÉNTEK, 1955. ÁPRILIS 1 An Ma már sok olyan termelőszövetkezetünk van, amely kimagaslik az átlagosak közül, példamutatóan gazdálkodik, s nagy jövedelmet, nyugodt, örömteli életet nyújt tagjainak. Termelőszövetkezeti mozgalmunknak hatalmas értéke az a sok-sok tapasztalat, amehet ezek a kiváló tsz-ek évek hosszú során át megannyi kemény küzdelemben szereztek, felhalmoztuk. Ez ideig sajnos csak kevés könyv, brosúra és újságcikk mutatta be az országnak példamutató termelőszövetkezeteink munkáját, fejlődését, a tagok dolgos hétköznapjait, a termelőszövetkezeti családok életét stb. És sokfelé a pártszervezetek, a pártbizottságok és a tanácsok sem tanulmányozták tüzetesen, részletesen egy-egy jó tsz munkáját, s így a gondjaikra bízott többi tsz-ben nem is használhatták fel eléggé a tapasztalatokat. Hogyan váltak ezek a tsz-ek példamutatókká? Minek köszönhetik sikerüket? Mit tanulhatnak tőlük a többiek? Nagyon egyszerű igazságnak látszik, s mégis ezzel kell kezdenünk: mindenütt azok a tsz-ek és azok a termelőszövetkezeti tagok boldogulnak, akik becsülettel, derekasan helytállnak a munkában. Csak természetes, hogy a föld és az állatállomány a termelőszövetkezetben is úgy fizet, ahogyan a tagok és a vezetők gazdálkodnak. Tanulságos például, ha megnézzük, hogy kiváló termelőszövetkezeteinkben mennyi volt a múlt gazdasági évben az egy tagra jutó átlagos munkaegységek száma: végegyházi Szabadság 337 koppánmonostori Dózsa 280 tarádi Felszabadulás 289 klsbér-battyánpusztai Virágzó 459 klsbér-pulapusztai Dózsa 373 kápolnásnyéki Vörösmarty 289 örvendetes dolog, hogy termelőszövetkezeteinkben tavaly általában emelkedett az átlagos munkaegységek száma, mégpedig anélkül, hogy a munkaegységet hígították volna — tehát javult a munkafegyelem, a tagság jobban ragaszkodik a közös gazdasághoz, mint ezelőtt. A legjobb tsz-eink példája világosan mutatja: minél szorgalmasabbak, minél kötelességtudóbbak lesznek más termelőszövetkezeteinkben is a tagok, minél jobban kiveszik részüket a közös munkából, annál inkább virágozni fog szövetkezetük. • A jó gazdálkodáshoz persze nem elég a szorgalom, ehhez szaktudás, hozzáértés is kell. Kiváló termelőszövetkezeteinkre éppen az a jellemző, hogy a szakkönyvek és a jó előadások tanulságait, a munka közben szerzett gazdag termelési tapasztalatokat iparkodnak a lehető legjobban hasznosítani. Bátran éltek a nagyüzem adta lehetőségekkel, felhasználják a Összes termelési költség: Termett csöveskukorica . . . A kukorica a betakarításkor mázsánként 126 forint volt, tehát az egy holdon termett kukorica értéke .................................................... Ebből levonva a termelési költség . Tiszta jövedelem holdanként . Egy mázsa kukoricára eső fordítás.................................. rá A Vörös Csillag tagjai meggyőződtek a négyzetes művelés előnyeiről. Ahol négyzetesen vetették a kukoricát, ott egy-egy hold csaknem 50 százalékkal nagyobb hasznot hajtott, mint másutt. Jóval több kukoricájuk termett ugyanannyi földön, s ráadásul 6 forinttal kevesebbe került a tsz-nek minden mázsa kukorica. A tagok éppen ezért elhatározták, hogy az idén már 100 holddal nagyobb területen alkalmazzák ezt a szovjet módszert, mint tavaly. Kiváló termelőszövetkezeteink arra is jó példát mutatnak, hogyan használhatja fel a tagság a masa javára a gépállomás adta hatalmas segítséget. Ezek a tsz-ek évről évre több technika és a tudomány vívmányait, meghonosítják a szovjet mezőgazdaság korszerű termelési eljárásait. A nádudvari Vörös Csillag TSZ például tavaly 350 holdon termelt kukoricát, s a tagok elhatározták, hogy száz holdon megpróbálják a négyzetes vetést. Az agronómus részletesen ismertette a tagsággal ezt a szovjet módszert, amelynek az a legnagyobb előnye, hogy így jóval könnyebb a kapálás, s keresztben és hosszában egyaránt géppel is kapálhatják a kukoricát. A szövetkezet pontos számítást készített róla, mennyi volt a ráfordítás a négyzetes, s mennyi a soros művelésű kukorica egy-egy holdjára, gépi munkára kötnek szerződést a gépállomásokkal, mert saját tapasztalatukból is jól tudják, hogy a gép könnyebbé teszi az ember munkáját, növeli a terméshozamot és a jövedelmet, s ezenkívül sok munkáskezet felszabadít egyéb fontos dologra. Ha tehát a tsz-ben sok gépi munkát felhasználnak a növényápolásnál , több ember foglalkozhat az állattenyésztéssel, az építkezéssel, belterjesebbé válhat a termelőszövetkezet egész gazdálkodása. A bisharnagybajomi De- Icember 21 TSZ például 310 taggal , 3030 hold szántóföldön gazdálkodik, de a tagoknak csupán mintegy kétharmada, 200 ember dolgozik a növénytermesztésben. Egy-egy emberre tehát több mint 15 hold megművelése jut. Ennyi földdel természetesen csakis úgy birkózhatnak meg a tagok, hogy a növénytermesztés túlnyomó részét gépesítették. Az őszi szántás vetést teljesen a gépállomás végezte. Tavaszra most 60 hold szántanivaló maradt, a gépállomás már ezt a hatvan holdat is felszántotta, s 1120 hold őszi szántást simítozott. A kora tavasziakat (550 holdnyi kalászost és zabosbükkönyt) ugyancsak a gépek segítségével vetették el. A lucerna és a cukorrépa kivételével, minden növényt a gépállomás vet el. Marad tehát elegendő munkáskéz a többi között arra, hogy jól megműveljék a tíz holdnyi konyhakertet is. Tavaly csupán ez a tíz hold 80 000 forint tiszta jövedelmet (holdanként tehát 8000 forintot) hozott a konyhára, s az idén még többet várnak a kertészettől. Ha kevésbé vennék igénybe a gépek erejét, a konyhakertben dolgozó tagokra a növényápolásban volna szükség, tehát a tsz megfosztaná önmagát a kertészetből származó jövedelemtől. A szorgalommal párosuló szaktudás, a nagyüzem adta lehetőségek bátor kihasználása, a magas színvonalú gépesítés, a tudomány vívmányainak alkalmazása mindenhol meghozza gyümölcsét. Lássuk például, milyen termést takarított be tavaly nyáron és ősszel egy-két kiváló tsz-ünk, s hogyan fizettek a növények a környékükben egyéni gazdák földjén. Egy másik fontos tanulság: példamutató tsz-eink igen nagy gondot fordítanak az állattenyésztésre. Náluk az állatsűrűség jóval nagyobb, mint a többi termelőszövetkezetünkben, s természetesen — egy holdra számítva — több állatot tartanak, mint a környező egyénileg dolgozó parasztok. A Vas megyei nemeskoltai Új Barázda TSZ-ben például 3,1 holdra jut egy számosállat, míg a Vas megyei tsz-ekben általában 5,2 holdra. S a nemeskoltai Új Barázdában nemcsak tartják, hanem tenyésztik is az állatokat: az elhullás minimális, a hozam jó és állandóan emelkedik. A tejhozam például 1954-ben tehenenként 2520 liter volt. S mivel gondot viselnek az állattenyésztésre, a mezőgazdaságnak ez az ága jobban jövedelmez a növénytermesztésnél is: tavaly az állattenyésztés 252 000, a növénytermesztés pedig 189 000 forint hasznot hajtott. Miért’ Azért, mert az állattenyésztés révén nagyon bizonyít a tsz árutermelése, s az Új varazda jól hasznosította a szabad^11+r„iadtuu'ehetöséseiket- Ezért oszta tsz-ben munkaegységenként 31 forint készpénzt, s ezért volt egy munkaegység teljes értéke mintegy 65 forint, akihez- hogy ezek a jó tapaszunk ke iS fedjenek, olyan veze- t , w Vax, szük,é£- akik értik a dolló.’ lr®nyítják a munkát, s vá ét SZ,VTn hall«at a tat»*«. Ki,tsz.eink tapasztalatából azt is ‘ 1.,8. "Vt tanulnunk, milyen rendkífontos termelőszövetkezeteink velltL ,dalanok kialakítása. A szöjU®7an.is nagyon sokoldalú met gazdasági üzem, s egy ilyen üze- Ri?s 'r*nyít,ani: bonyolult feladat, kezdesivel tölthet el bennünket. egy termelőszövetkezet, parasztsám soraiból, a volt szegény- és ,ubparasztok közül egyaránt kiváló enokok nőttek ki. Kossuth-díjasok — mim például Kerekes András (vés. #1 Szabadság TSZ), Hodek József (kisbér-battyánpusztai Virágzó TSZ); a szocialista munka hősei — mint Musitz József (Koppánmonostori Dózsa TSZ), Losonczi Pál (barcsi Vörös Csillag TSZ). De ahhoz, hogy gyenge tsz-eink gyorsan lábrakapjanak, s hogy a közepesek a legjobbak után iramodjanak, — az eddiginél többet kell törődnünk a termelőszövetkezeti elnökök képzésével, kiválasztásával, tovább kell növelnünk az elnökök szakképzettségét, vezetőkészségét. Ez ma a termelőszövetkezetek erősítésének egyik legfontosabb feltétele. Ezt igazolják azok a tsz-eink is, amelyekbe nemrég „új“ elnök, agronómus vagy brigádvezető került; olyan elvtársak tértek vissza a tsz-be, akiket néhány esztendeje onnan hívtak el más, vezető beosztásba a járáshoz, a megyéhez vagy a fővárosba. Most, hogy a tagság visszahívta őket, nagyszerűen dolgoznak, s számos tsz-ünk — például a borbási Vörös Csillag, a mezőtúri Haladás — valósággal új életre kelt, amióta az új elnök irányítja a munkát. Hogyan is dolgoznak kiváló termelőszövetkezeti elnökeink? Jól értenek a gazdálkodáshoz. Napról napra pontosan meghatározzák a tennivalókat, gondosan megszervezik a tsz munkáját. Határozott, erélyes kézzel irányítják a tagokat. Nevelik, tanítják a tagságot. S ami rendkívül fontos: tanulnak is a tagoktól. Nemcsak meghallgatják őket, s nemcsak „megköszönik“ a bírálatot, hanem minden fontos dologban kikérik a közgyűlés véleményét, s meg is valósítják a tagság jó javaslatait. Az erőskezű, biztos vezetés és a szövetkezeti demokrácia tehát az érem két oldala! Akkor egészséges igazán a tsz, akkor ragaszkodnak mindjobban a tagok a közös gazdálkodáshoz, ha szüntelenül azt érzik, hogy a tsz az övék. S ha ez így van, az egyénileg dolgozó parasztok is könnyebben megtalálják a tsz-be vezető utat. Látják, hogy ott majd az ő szavukra is sokat adnak, s ha valami okos dolgot ajánlanak, az egész tagság vállvetve küzd majd annak megvalósításáért. Nem véletlen, hogy mostanában is elsősorban a jó tsz-ekbe jelentkeznek felvételre új tagok, illetve az ilyen tsz-ek szomszédságában alakulnak előkészítő bizottságok, vagy kelnek élet új csoportok. Hiszen jól gazdálkodó tsz-eink megdönthetetlenül bebizonyították a nagyüzemi termelés fölényét, máris jólétet teremtettek tagjaik* nak. íme, egy két példa a Tiszántúlon. Hajdú megyében a görbeház! Kossuth TSZ-ben az ősszel 70 forint* ra rúgott egy-egy munkaegység ér téke. A Dunántúlon, Veszprém me*gyében, a romándi Szabadság TSZ- ben a Sáringer-család 1174 munka* egységet teljesített, s erre mintegy 35 mázsa kenyérgabonát, 58 mázsa kukoricát, fél vagon burgonyát, 4 kiló híján 4 mázsa cukrot és 29 .350 forint készpénzt kapott. A nagy jövedelem és az a tudat, hogy a tsz-ben értékelik őket, s megbecsülik szavukat, ludásukat — ez indít arra mind több és több egyénileg dolgozó parasztot, hogy belépjen a termelőszövetkezetbe. Még nagyon sokféle tanulságot leszűrhetnénk példamutató tsz-eink tapasztalataiból. Beszélhetnénk pártszervezeteik jó munkájáról, a kommunisták helytállásáról, az alapszabály pontos megtartásáról, az állam iránti kötelezettség példás teljesítéséről stb. Mindez csak még jobban igazolja, mily rendkívül fontos, hogy hozzálássunk e nagyszerű tapasztalatok teljes kiaknázásához. A kincs a kezünkben van, jól kellhát sáfárkodnunk vele. Nagyon fontos például, hogy párt- és állami szerveink jó termelőszövetkezeteinkben tapasztalatcserét szervezzenek, mert így más tsz-eink vezetői és tagjai saját szemükkel láthatják, hogyan kerültek az éle a le°-abb termelőszövetkezetek. Meggyőződhetnek róla, hogy minddez nem ördöngösség: előttük is nyitva van a felemelkedés útja, csak bátran kell járniok rajta, s tanulniok kell a legjobbaktól. Terjesszük tehát mind szélesebb körben kiváló tsz-eink értékes tapasztalatait, mert így gazdagabbá tesszük termelőszövetkezeteinket, és az egész országot, s szélesebb utat vágunk a szocializmus alapjai nak lerakásához a mezőgazdaságban. Pintési Pál Százezrek iskolája A talajelőkészítési munkák költség®'vetési költség .................................. A növényápolás költsége . Betakarítási költség....................... Általános Igazgatási költség, beadás, adó........................................ Négyzetes Soros művelés művelés 208.— Ft 158.— Ft 77.27 „ 65,60 „388,87 „ 241.24 „ 200,50 270,50 „ 401.04 „ 401,04 „ 1365,68 Ft 1136,38 Ft 38 mszsa 27 mázt* 4788.— Ft 3402, Ft 1365,68 „ 1136,38 „ 3422,32 Ft 2265,62 Ft 35,93 Ft 42,08 Ft 1. peresztegi Szabadság TSZ búza őszi árpa rézs zab tsz mázsa 14,15 12,40 10.97 12,86 egyéni mázsa 11,30 12,40 8,70 12,2. végegyházi Szabadság TSZ búza kukorica napraforgó cukorrépa tsz mázsa 9.43 34,60 15.86 246,egyéni mázsa 6.40 21.70 9.90 186,