Szabad Nép, 1955. április (13. évfolyam, 90-119. szám)

1955-04-05 / 94. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 94. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR KEDD, 1955. ÁPRILIS 5 Éljen a magyar néphadsereg, függetlenségünk, szabadságunk, békénk erős védelmezője! v' • —..................... Hatalmas lelkesedéssel ünnepelte meg a magyar nép hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját .■1 Pártunk, kormányunk vezetői, vendégeink a Sztálin-szobor mellvédjén (Hér Miklós felvétele) Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóján, hét­főn már a­ kora reggeli órákban megélénkül az ünnepi díszbe öltözött főváros. Budapest minden részéből igye­keznek a Sztálin térre, hogy országunk vezetőivel együtt­­köszöntsék legnagyobb nemzeti ünnepünket, részt ve­gyenek néphadseregünk díszszemléjén, s a budapesti dolgozók ünnepi felvonulásán. Az ünnepség nép­hadseregünk díszszemléjével kezdődik. A Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, a Budapesti Pártbizottság és a Fő­városi Tanács több mint 45 000 dolgozót hívott meg a díszszemle megtekintésére. A felszabadulási verseny hősei, a munkások, értelmiségiek legjobbjai foglalnak helyet a tribünökön, emelvényeken, végig a hatalmas tér szegélyén. De nemcsak a budapesti dolgozók vannak itt. A közönség soraiban feltűnik egy-egy bányászegyen­ruha. Sok termelőszövetkezeti, gépállomási dolgozó, pél­damutatóan dolgozó egyéni paraszt is vendége ma Buda­pestnek, az üzemi munkásságnak. Miközben Budapest leghatalmasabb terén, a Sztálin téren tízezrek várják a közelgő nagy eseményt, a­­kato­nai díszszemlét és a budapesti dolgozók felvonulását, a városban mindenütt, a gyárak előtt, a hivatalokban, a felvonulás gyűjtőpontjain vidáman gyülekeznek az em­berek. Egész családjukkal, gyermekeikkel jön­nek és hozzák a gondosan előkészített jelszavakat, gyá­ridc termékeinek makettjeit és azokat a táblákat, ame­lyek büszkén hirdetik a felszabadulási versenyben el­ért nagy eredményeiket. Budapest, hazánk szíve, népi demokráciánk büszke, megújult és egyre szépülő fővá­rosa felkészült a nagy napra ... A tér még üres — a liget fái előtt maga­sodik Sztálin virágokkal övezett emlékműve. Alig valamivel hét óra után feltűnnek a téren a dísz­szemlén részvevő alakulatok: balfelől az akadémiák, tisztiiskolásaik, a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola növendékei, jobbra a lövészek, hadihajósok, államvé­delmi őrök és határőrök. Gyorsan telnek a várakozás percei. Az érkező egységek harsányan köszöntik egy­mást: „Jó reggelt, lövész elvtársak!“ „Erőt, egészséget, államvédelmi határőrök!“ „Jó reggelt tisztiiskolások!“ „Erőt, egészséget, hadihajós elvtársak!“ A nap sugarai visszaverődnek a szuronyok hegyén. Gyorsan múlik az idő. Vezényszó hallatszik. A sörök kiigazodnak. Csend ül a térre. Pontosan kilenc órakor elfoglalja helyét a Sztálin­­szobor mellvédjén Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hi­das István, Ács Lajos, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Mekis József, a Politikai Bizottság póttagja, Vég Béla és Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Piros László altábornagy, bel­ügyminiszter, Kovács István, az MDP Budapesti Bizott­ságának első titkára, Pongrácz Kálmán, Budapest Fő­város Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes. A Sztálin-szobor mellvédjén foglal helyet Kliment Jefremovics Vorosilov marsall, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagja, a szovjet kormány­­küldöttség vezetője, a küldöttség tagjai: Alekszej Szem­­jonovics Zsadov vezérezredes, a szovjet hadsereg köz­ponti hadseregcsoportjának parancsnoka, Zoja Vaszil­­jevna Mironova, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Pablo Gregorjevics Ti­­csina, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának elnöke, költő, Jurij Vlagyimirovics Andro­pov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete. A mellvédről tekintette meg a dísz­szemlét és a budapesti dolgozók ünnepi felvonulását Teng Ce-hui, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökhelyettese, Kína Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának tagja, a kínai­­kormányküldöttség vezetője, dr. Stefan Jendrychowski, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a lengyel kormányküldöttség vezetője, dr. Jaromir Dolansky, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökének első he­lyettese, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, a csehszlovák­­kormánykül­döttség vezetője, Emil Bodu­aras hadseregtábornok, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhe­lyettese, a fegyveres erők minisztere, a Román Munkás­­­párt Politikai Bizottságának tagja, a román kormánykül­döttség vezetője, Georgi Trajkov, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Bolgár Mező­­gazdasági Népi Szövetség elnöke, a bolgár kormánykül­döttség vezetője, Fritz Selbmann, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökségének tagja, ne­hézipari miniszter, Németország Szocialista Egység­pártja Központi Bizottságának tagja, a Német Demok­ratikus Köztársaság kormányküldöttségének vezetője, Tuk Jakova, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének helyettese, az Albán Munkapárt Központi Bi­zottságának tagja, az albán kormányküldöttség veze­tője, Coj Csan Ik, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a koreai kormányküldöttség vezetője, Demcsigim­ Molomzsanic pénzügyminiszter, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának tagja, a mongol kormányküldöttség vezetője. A dísztribünökről tekintették meg a díszszemlét és a főváros dolgozóinak felvonulását a Minisztertanács tagjai, valamint a politikai, gazdasági és kulturális élet nagyszámú vezető személyisége, a tudomány, az iro­dalom, a művészet, a termelés kiváló dolgozói. A dísztribünön foglaltak helyet a külföldi kor­mányküldöttségek tagjai. Innen tekintették meg a dísz­szemlét és felvonulást a kínai­­kormányküldöttség tag­jai. Jan Szien-hun földművelésügyi miniszterhelyettes és Hao Ce-cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a lengyel kormányküldöttség tagjai: Alicja Musialowa, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának tagja és Jan Rotkie­­wicz altábornagy, a csehszlovák kormányküldöttség tagjai: Ladislav Stoll, a Csehszlovák Köztársaság kultu­rálisügyi minisztere, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, dr. Josef Plojhar, a Cseh­szlovák Köztársaság egészségügyi minisztere, a Cseh­szlovák Néppárt elnöke és Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete, a román küldöttség tagjai: Fazekas János, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, Simion Bughici kül­ügyminiszter és Stefan Cleja, a Román Népköztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a bolgár kormányküldöttség tagjai: Joriko Panov altábor­nagy, nemzetvédelmi miniszterhelyettes, Mihail B. An­gelov, a szocialista munka hőse és Borisz Manolov, a Bolgár Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tagjai: Hans Kie­­fert, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának tagja és Sepp Schwab, a Német Demok­ratikus Köztársaság magyarországi rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete; az albán­­kormányküldöttség tagjai: Hito Cako vezérőrnagy és Piro Koci, az Albán Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete; a koreai­­kormányküldöttség tagjai: Kim Von Bon munkaügyi miniszter, a Népi Köztársa­sági Párt elnöke, Li Szin Phar külügyminiszterhelyet­­tes és An Jen­, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, a mongol kormányküldöttség tagjai, Zsamcin Cekd-Ajus ezredes, a Mongol Néphadsereg Politikai­ Fő­csoportfőnökségének főnöke és Dasim­ Adilbis, a Mon­gol Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. Jelen voltak a díszszemlén és a felvonuláson a bu­dapesti diplomáciai képviseletek vezetői, valamint a ka­tonai és a légügyi attasék. ...Hármas kürtszó harsan, s a díszszemle parancs­noka „ngyázz“-t vezényel. A szuronyok erdején, a ki­­röppenő kardok pengéjén egyszerre villan a reggeli nap­sugár. Felcsendül a Rákóczi-induló, s Bata István vezér­­ezredes, honvédelmi miniszter a feszesen tisztelgő csapa­tok elé érkezik. A díszszemle parancsnoka jelenti: — Vezérezredes elvtárs! Tóth Lajos vezérőrnagy je­lentem, néphadseregünk díszalakulatai hazánk, felszaba­dításának tizedik évfordulóján parancsára díszszemlére együtt állnak. A többszáztagú zenekar hangszerein újra megszólal a Rákóczi-induló, majd Bata vezérezredes elvtárs egy­más után üdvözli a csapatokat: — Jó reggelt, elvtársak! — Erőt, egészséget, vezérezredes elvtárs!— zúg fel a harcosok és tisztek válasza. — Üdvözöllek benneteket hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóján! Feleletképpen hatalmas erővel tör fel a „hajrá"­kiáltás. Bata elvtárs a díszszemle parancsnokinak kísé­retében sorra üdvözli az akadémiák és tiszti iskolák nö­vendékeit, a huszárokat, a páncélos dísz alakulatok­at, e tüzéreket, légvédelmi tüzéreket, gépkocsizó lövészeket és ejtőernyősöket, lövészeket és hadihajósosul­t, állam-­­ védelmi határőröket és államvédelmi őröket. Ezután fel­­megy az emelvényre és a harsonások háromszoros disz- ' jele után beszédet mond. Néphadseregünk díszszemléje Bata István elvtárs beszéde — Honvédek! Tiszthelyettesek! Tisz­tek! Tábornokok! Budapest dolgozó népe, Kedves elvtársak! Hazánk felszabadításának tizedik évfordulóján, legnagyobb nemzeti ünnepünkön, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, népköz­­társaságunk kormánya és egész dol­gozó népünk nevében forró szeretet­tel köszöntöm felszabadítónk, a ha­talmas Szovjetunió küldötteit (taps), a testvéri népi demokratikus orszá­gok képviseletében megjelent: elvtár­sakat (taps), Budapest dolgozó népét és ünnepségünk valamennyi részve­vőjét. 1945. április 4-én, amikor a dicső­séges szovjet hadsereg végleg kiűzte a hitlerista és nyilas hordákat a ma­gyar földről, új korszakot nyitott ha­zánk történetében: a szabadság, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a szocializmus korszakát. A felszabadulás tíz esztendejében népünk — hála a Szovjetunió szaka­datlan baráti támogatásának — min­den téren többet és nagyobbat, szeb­bet és jobbat alkotott, mint a felsza­badulást megelőző egész évszázadban. Az elmúlt tíz év győzelmes harcai során gyökeresen megváltoztak ha­zánk gazdasági, társadalmi és politi­kai viszonyai. A földesurak, gyáro­sok, bankárok elnyomó uralmát a dolgozó nép állama váltotta fel. A munkásosztály, szoros szövetség­ben a dolgozó parasztsággal, kezébe vette a hatalmat, felosztotta a nagy­birtokosok földjét, és megkezdte ha­zánkban a szocializmus építését. Ezek a történelmi jelentőségű győ­zelmek azért voltak lehetségesek, mert dolgozó népünk élén olyan harc­edzett, tapasztalt, marxista-leninista párt áll, mint a mi pártunk, a Ma­gyar Dolgozók Pártja. (Taps.) Dolgozó népünk mind szilárdabb egységbe tömörülve követi pártunkat azért, mert helyesli pártunk politikai irányvonalát, amely célul tűzte ki a szocialista iparosítás, ezen belül a nehézipar fejlesztésének továbbfoly­tatását mint a mezőgazdaság fej­lesztésének, a népjólét emelésének és a honvédelem biztosításának szilárd bázisát. Hazánk dolgozó népe, hős munkás­­osztályunk, a felszabadulási verseny során országszerte a termelőmunka nagy sikereivel köszönti felszabadu­lásunk tizedik évfordulóját, és száz és száz formában fejezi ki őszinte háláját és szeretetét a fel­szabadító nagy Szovjetunió és le­győzhetetlen hadserege iránt, amelyben függetlenségünk és bé­kénk védelmének, népünk fel­­emelkedésének, hazánk szocialis­ta építésének biztosítékát látja. Népünk bizalommal tekint a jövő elé, mert tudatában van saját igazá­nak és erejének. Oldalán érzi a béke, a haladás, a szocializmus 900 milliós legyőzhetetlen táborát, azt a tábort, amely a hatalmas Szovjetunió veze­tésével a felszabadult Kínai Népköz­­társaságot, a baráti népi demokrá­ciák országait, az emberiség több mint kétötödét egyesíti magában. A nemzetközi reakció, élén az ame­rikai imperializmussal, egy új világ­háború révén akarja a szabad népe­ket igába hajtani, és e célból újra fel akarja fegyverezni a német mili­­tarizmust. A magyar nép tudja, hogy a né­met militarizmus új háborút, szen­vedést, pusztítást jelent, és országunk szabadságát veszélyezteti. Ezért he­lyesli és támogatja egész dolgozó né­pünk a Szovjetunió minden lépését, amely a német imperializmus feltá­masztásának megakadályozására, a béke megőrzésére irányul. Mi ismerjük az amerikai imperia­listák és csatlósaik aljas szándékait, de tudjuk azt is, hogy a mi oldalunkon van nemcsak az erő, de az igazság is! Ezért népünk magabiztosan, szilár­dan halad tovább pártunk vezetése­­i­vel a felemelkedés, a jólét, a szocia­­­ lizmus útján, és el van szánva, hogy minden erejével megvédi a béke frontjának reá bízott szakaszát. E nagy és nemes célokat, népünk igaz ügyét szolgálja népi demokrá­ciánk édesgyermeke, békénk és füg­getlenségünk szilárd őre, a magyar néphadsereg. (Taps.) Hazánk függetlenségéért — a dol­gozó nép iránti hűség érzésétől fűtve — néphadseregünk minden tagja erőt és fáradságot nem kímélve eredmé­nyesen fejleszti katonai és politikai tudását, erősíti fegyveres erőnk harc­készségét. Néphadseregünk katonái dolgozó népünkkel összeforrva, lelkesen és tántoríthatatlanul követik sze­retett pártunkat, maradéktalanul végrehajtják pártunk és kormá­nyunk utasításait, építik és vé­delmezik drága szabad hazánkat. Éljen a szocializmust építő magyar nép és a nép ügyét híven szolgáló magyar néphadsereg! (Taps.) Dicsőség és hála a felszabadító Szovjetuniónak, a béke és szocializ­mus szilárd támaszának! (Taps.) Éljen és erősödjék a dicső szovjet hadsereg és a magyar néphadsereg széttéphetetlen fegyverbarátsága! (Taps.) Éljen és viruljon a szocializmust építő szabad népek Szovjetunió ve­zette 900 milliós legyőzhetetlen tá­bora! (Taps.) Éljen győzelmeink szervezője, né­pünk vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége! (Taps.) Háromszoros „hajrá“ zúg fel a ha­talmas téren, s viharzó lelkes taps. "Vezényszó hallik, s némán tiszteleg az egész tér: felhangzik a magyar és a szovjet himnusz. A himnuszok méltóságteljes akkordjai közben 24 lö­­veg össztüze dörög... Az össztűz kö­szönti április negyedikét, történel­münk legnagyobb fordulópontját. Ezután ismét vezényszó hangzik, s a csapatok elvonulnak a térről, hogy felsorakozzanak a díszmenethez. Ebben a percben egyre erősbödő repülőgép-zúgás hangzik fel: alacso­nyan, pontosan a Sztálin­ tér fölött re­pülők szállnak. A vezérgép népköz­­társaságunk zászlaját feszíti ki a ma­gasban, mellette jobbról és balról a felszabadító Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vörös selyemzászlaját lobogtatja a szél. A mögöttük repülő gépek a testvéri népi demokratikus országok kibontott zászlóit hozzák. Minden szem az eget kémleli. A zászlós gépek mögött újabb kötelék tűnik fel, s a nézők viharzó tapsától kísérve a 10-es számot rajzolják az égre a repülők. Máris újabb gépek jönnek: egy parancsnoki raj, bombá­zógép léglökéses vadászgépek kísére­tében. Ezután csatarepülő kötelékek jönnek a magasban, zúgásuk betölti a teret. Majd bombázórepülőgépek, vé­gül két kötelékben léglökéses vadász­gépek díszalakulatai suhannak át a tér felett. A téren még hullik a repülők zú­gása, s a Dózsa György út felől már feltűnnek a díszmenetet megnyitó dobások. A II. Rákóczi Ferenc Ka­tonai Középiskola növendékeiből ala­kult dobos díszszázad halad elöl. Újra és újra forró taps zúg, a dol­gozók büszkén nézik a pergő dobbal, majd kemény, feszes vigyázzmenet­­ben elvonuló fiúkat. A dobosok mö­gött a Dózsa Lövésztiszti Iskola nö­vendékei jönnek. Az 1843-as szabad­ságharc, s a Tanácsköztársaság vörös­hadseregének dicsőségtől övezett zászlóit hozzák. A nézők meghatot­­tan köszöntik ezeket a zászlókat, né­pünk régi harcainak örökségét. E zászlók ma azt jelképezik, hogy nép­hadseregünk a 48-as szabadságharcos (Folytatás a 2. oldalon.) Néphadseregünk díszalakulatai felsorakoznak a Sztálin téren (Kéri Dániel felvétele)

Next