Szabad Nép, 1956. április (14. évfolyam, 92-121. szám)
1956-04-01 / 92. szám
./ A Francia Kommunista Párt főtitkárával, aki húsvéti szabadságát tölti az olasz fővárosban, egész véletlenül találkoztam péntek délben. Barátaimmal, az Unitá munkatársaival gépkocsin bejártuk a Castelli Romanit, magyarul: a római kastélyok vidékét. E táj két okból is felüdíti a Magyarországról jött látogatót. Egyrészt, minden leírhatatlanul gyönyörű, a zöld erdők koszorúzta hegyek, a hegyoldalakra épült városok szűk utcái, régi házai és a váratlanul előbukkanó tavak lélegzetelállító szépségét sorban leírták már, de a valóság százszorosán felülmúl minden leírást. A másik ok: ezekben a Róma környéki kisvárosokban a közigazgatás mindenütt a baloldali pártok kezében van. Genzano, Velletri, Nemi, Albano, Rocca ,di Papa, Tivoli és a többi környékbeli község lakosságának többsége a legutóbbi választásokon a kommunistákra és szocialistákra szavazott. „Róma vörös övezete” — így hívják az elvtársak a Castelli Romanit. A kirándulás során betértünk ebédelni Genzano egyik vendéglőjébe. A vendéglő terasza a Nemi-tó partjára néz. E tó mélyén találták meg teljes épségben Nero császár két gályáját. (A gályák egyébként ma már nincsenek épségben: a hitleri megszállók visszavonulásuk idején oktalan dühükben szétrombolták a felbecsülhetetlen értékű régiségeket, és most csak egyes darabok láthatók az eredeti gályákból.) Thorez elvtárs Üdvözletét küldi Alig telepedtünk le az egyik asztal mellé, belépett Maurice Thorez elvtárs, Jeannette Vermeersch elvtársnő, Thorez felesége, Luigi Longo elvtárs, az Olasz Kommunista Párt helyettes főtitkára és Giancarlo Paletta elvtárs, az Olasz Kommunista Párt titkárságának tagja, ők is, akárcsak mi, kirándulást tettek Castelli vidékén, és úgy határoztak, hogy a genzanói vendéglőben ebédelnek. Olasz kollégáimmal egyetértésben elhatároztuk,hogy tiszteletben tartjuk Thorez elvtárs római tartózkodásának magánjellegét, s megfékeztük újságírói ambícióinkat. Maurice Thorez azonban, miután megtudta, hogy kik vagyunk, átjött az asztalunkhoz, és rendkívül szívélyesen elbeszélgetett velünk. Örömmel írom meg, hogy a Francia Kommunista Párt főtitkára kitűnő egészségnek örvend, friss és jókedvű. Mosolyogva mentegetőzött, hogy nem adhat politikai nyilatkozatot, mert kizárólag pihenni jött Olaszországba, de búcsúzóban megkért, hogy tolmácsoljam üdvözletét, jókívánságait a magyar ü népnek. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, milyen boldogan telje■sítem kívánságát. Tavasz és mosoly Rómában néhány nap óta valóban tavasz van. A római tavasz szépségéről írni — közhely, de nem írni róla lehetetlen. Nemcsak a Szent Péter-bazilika napfényben tündöklő kupolája és a régi Forum csillogó márványoszlopai, valamint a Villa Borghese zöldelő pincái (amelyeket, a budapesti közönség jól ismer az Egy nap a parkban című filmből) töltik el gyönyörűséggel a járókelők szívét. Még talán ennél is pezsdítőbb látvány, hogy a tavasz, amely az olaszok számára szokatlan hideg tél után köszöntött be, egy csapásra jókedvűvé varázsolta a rómaiakat. Amm Róma mosolyog, sőt kacag! S mosolyog a forgalmi rendőr is, miközben karmester módjára, utánozhatatlan ügyességgel irányítja a szédületes forgalmat, mosolyog a pincér, aki kávédat elkészíti (a római eszpresszógépek mellett még véletlenül sem találsz nőket), még azok is mosolyognak, akiket súlyos gondok gyötörnek. Szóba elegyedtem egy utcaseprővel, akinél a kék munkaruháján az SPQR (Senatus Populusque Romanus) felirat büszkén hirdeti, hogy Róma városának alkalmazottja. Elmondotta, hogy 25 000 líra a fizetése és ennek fele a lakbérre megy, a többi pedig alig elegendő élelemre. Mégis mosolyog, mert mint mondja, „a dolgok jól haladnak, a világ kezd kigyógyulni a bajokból“ és: Senta Signore, ci‘è arrivata la primavera! (Látja, uram, megérkezett a tavasz!) Hadd említsek meg még valamit, amit nagyon fontosnak tartok: mosolyognak a kommunista funkcionáriusok is. A napokban együtt ebédeltem Luciano Romagnoli elvtárssal, az egyik legnagyobb olasz szakszervezetnek, a földmunkások szakszervezetének főtitkárával. Ez az egymilliós taglétszámú tömegszervezet hatalmas méretű, kemény harcokat vív. A magyar olvasó is jól ismeri a földfoglalások, a nagy földmunkássztrájkok hősi történeteit. És e harc vezérkari főnöke Romagnoli elvtárs, aki csak úgy árasztja a vidámságot maga körül. Nem állhattam meg, s megkérdeztem tőle, hogyan lehetséges, hogy egy funkcionárius, akinek olyan súlyos problémákkal kell állandóan megküzdeni, mint neki, ennyire jókedvű. Ezt válaszolta: „Mi, kommunisták, fiatalok vagyunk, akárhány évesek legyünk is személy szerint. A fiatalság pedig vidám, mert előtte áll az élet." Dupla vagy semmi „Lascia o raddoppia!’’ — Ezt a három szót mindenkinek meg kell tanulnia, aki Rómába érkezik, akár akarja, akár nem. Körülbelül így lehet lefordítani: dupla vagy semmi. A játékot, amelyet az Egyesült Államokból importáltak, az olasz televízió rendezi, s a lapok nem hasábokat, hanem oldalakat szentelnek neki. Szabályai nagy vonalakban a következők: A jelentkezőknek a televíziós stúdióban több millió néző-hallgató szeme láttára és füle hallatára öt bevezető kérdésre kell válaszolniuk abban a témakörben, amelyet maguk választottak. (Például képzőművészet, történelem, sport, konyhai ismeretek.) Aki megfelelt a bevezető kérdésekre, benevezhet a tulajdonképpeni dupla vagy semmi játékba. A benevezettnek további három kérdést tesznek fel. Ha megfelel, az első válasszal eléri a 40 000, a másodikkal a 80 000, a harmadikkal a 160 000 lírás díjat. És ezzel bejutott az elődöntőbe. Ezután joga van választani: lascia, azaz hagyja, vagy raddoppia, azaz duplázza. Ha hagyja, megnyeri a 160 000 lírát, ha duplázza, akkor a következő héten, helyes válasz esetén 320 000 líra üti a markát, amennyiben lemond a duplázásról. Ha azonban duplázik, bekerül a döntőbe és egy hét múlva már 640 000 lírás, további egy hét múlva 1 280 000 lírás kérdésre kell feleletet adnia, így eljuthat egészen az 5 120 000 líráig. Ez a legnagyobb díj. Ekkor három kérdést kap egymás után, ésha megbirkózik ezzel az akadállyal is, övé a vásárlóerőben körülbelül 200 000 forintnak megfelelő összeg. A választ másfél perc alatt kell megadni, így röviden előadva, az olvasó voltaképpen nem alkothat képet arról, hogy milyen izgalmas ez a játék. Én azonban végignéztem az egyik közvetítést — minden szerdán este 9 órakor kerül rá a sor , és megértettem, miért függesztik fel ebben az időben a mozielőadásokat, miért ürülnek ki a villamosok, és miért szalad mindenki a lakásába vagy valamely eszpresszóba a legközelebbi televíziós készülékhez. Képzeljék el, a készülék látóterében „premier plánban” a pályázó arcát, amint megkapja a kérdést, amely egy és negyed, két és fél, vagy esetleg ötmillió lírát jelenthet neki: egész vagyont. Az izgalom felkeltése a cél, ez szerez sok millió előfizetőt a televíziónak. Ezen a héten nagy szenzációja volt Olaszországnak. Egy 18 éves, nagyon csinos leány, Paola Bolognani eljutott az 5 milliós kérdésekig. Ez az utolsóéves gimnazista a futballt választotta témának és hat héten át megfelelt a mind nehezebb és nehezebb kérdésekre. Egy,olasz család otthonában izgultam végig a döntőt. Az első kérdés így hangzott: „Az olasz válogatott egyetlenegy alkalommal verte meg Svájc Csapatát, mikor történt ez és mi volt a mérkőzés eredménye?‘‘ Paola Bolognani gondolkodás nélkül válaszolt: „1912-ben, Stockholmban, Olaszország—Svájc 1:0“. Bravó — kiáltotta Mike Buongiorno és a teremben felcsattant a taps. (A stúdióban minden alkalommal nagyszámú nézősereg van jelen.) S máris felhangzik a következő kérdés: „1913- bankét egymás után következő válogatott mérkőzsen az olasz csapatban )két azonos nevű, csatár szerepelt. Ez a két játékos többé sohasem került be a válogatott csapatba. Hogy hívták őket?“ A fiatal leány elsápadt, azt hittem, rögtön elájul. Nem jutott eszébe a kérdezett név. Megindult a kronométer, amely hangosan jelzi a 90 másodpercet. Paola Bolognani lehajtotta a fejét és túlzás nélkül mondhatom, egész Olaszország együtt izgult vele. Végül a 88. másodpercben sóhajtásszerűen elhangzott a leány ajkáról a két játékos azonos neve: Fresia! Éljen — harsogta az adás vezetője és Paola Bolognani arcára visszatért a pír. A harmadik, utolsó akadályt könnyen vette. Elsorolta, milyen csatárok játszottak az 1935— 36. és az 1936—37. évi idényben a Bologna csapatában. A 18 esztendős udinei diáklány teljesen haszontalan, öncélú „tudománya“ révén egy csapásra Olaszország egyik leghíresebb embere lett. Paola Bolognám néhány nap alatt 20 000 gratuláló levelet és három ajánlatot kapott filmek főszerepének eljátszására. Ezen felül természetesen megkapta az ötmillió 120 ezer lírát is, így lehet ma híressé válni Olaszországban. Helyesebben: így is lehet, mert vannak más utak-módok is. Például Danio Dolci írót, a szicíliai munkanélküliek fordított sztrájkja szervezőjének fényképét is közli minden lap. Abból az alkalomból, hogy a palermói törvényszék 50 napi fogházbüntetésre ítélte. Polgár Dénes★ Szombat esti jelentés szerint befejeződött Danilo Dolci olasz katolikus író és több szicíliai szakszervezeti vezető pere. A súlyosabb vádak alól mindnyájukat felmentették, s 50 napi elzárásra ítélték őket, amelyet az ítélet a vizsgálati fogságban eltöltött idővel kitöltöttnek ismer el. A vádlottakat azonnal szabadlábra helyezték. IMI „Több mint harminc éve tanítok középiskolában földrajzot — írja Cvetkova elvtársnő, a moszkvai Vörös Presznya kerület egyik középiskolájának tanárnője. — Ez idő alatt a világ teljesen megváltozott. Különösképp érzem ezt, valahányszor a világ politikai térképe előtt távoli országokról és népekről magyarázgatok tanítványaimnak. A térkép hosszú éveikig szinte semmit sem változott. A tankönyvekben a megszökött nevek, a térképen a megszokott színezés. Hozzászoktunk, hogy a térkép ugyanolyan színnel jelölte Ázsiát és Afrikát, mint Angliát, Franciaországot, Portugáliát és a többi gyarmattartó hatalmat. India, Burma, Indonézia, Egyiptom ... Amikor a múltban ezekkel az országokkal foglalkoztunk, a gyarmati rendszer miatt a népekre zúduló szenvedésekről emlékeztem meg. Most, amikor a térképre nézünk, egészen másnak látjuk a világot. Az elmúlt évtizedben több ázsiai és afrikai ország helyreállította vagy kivívta államiságát Szudán tavaly még angol főkormányzó hatósága alá tartozott, most szuverén köztársaság. Afrika tavalyi térképe már elavult. A térkép már nem is követheti nyomon az új államok születését..." A földrajztanárnő, a szakember, aki immár 30 esztendeje forgatja az iskolai földgömböt s diákjainak és magának atlaszokból olvassa, milyen híreket ír a történelem, meglepődik, hogy a térkép, amelyet úgy ismer, mint a tenyerét, milyen gyorsan változik. Hogyne csodálkoznék hát a nemzetközi élet változásait figyelemmel kísérő újságolvasó, hogyne újlongana az, akinek a talpraálló népek önbizalma és alkotó ereje láttán, a hidegháború fagyos-zord világának hátrálása és a nemzetközi tavasz országainak, a békeövezet „óriási térségeinek” gyors előrenyomulása láttán szinte repes a szíve! Nem ismert a történelem olyan korszakot, amelyet a háborús veszély ellen vívott tömegharc arányait, kiterjedését és szervezettségét tekintve csak hasonlítani is lehetne a miénkhez. Nem látott még az emberiség olyan sodró lendületű békevédelmi mozgalmat, mint a miénk. A békeövezet fejlődésének irama, a mai nemzetközi helyzet egyik legfontosabb jellemzője. Felszabadulásunk 11. évfordulójára készülünk — az elmúlt évtized egész sor más országnak is szabadulást hozott: menekvést az imperializmus szorításából, a gyarmati „népek börtönéből”. 1949: a Kínai Népköztársaság megalakul, 600 millió ember a szocialista fejlődés útjára lép. A Szovjetunió, Kína, a népi demokratikus országok 900 milliós tábora, a szocialista világrendszer 13 országa, a békeövezet masva és legjelentősebb ereje. A függetlenné vált 380 milliós India 1954 júniusában megegyezést köt a Kínai Népköztársasággal. Csou En-laj és Nehru megfogalmazza az öt nagy alapelvet. Az indiai nép Pancsa Silója, amely azóta egész sor ország kapcsolatainak alapjává vált, egyszerű, mindenki számára érthető elveket hirdet meg: 1. A területi sérthetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tisztelete. 2. Meg nem támadás. 3. Egymás belügyeibe való be nem avatkozás. 4. Egyenlőség és kölcsönös előnyök. 5. Békés egymás mellett élés és gazdasági együttműködés. Csou En-laj és Nehru közös közleménye egyúttal az új politikai terminus „keresztapja“ is: „Az új alapelv elfogadása hozzájárul a béke övezetének megteremtéséhez is, amely kiterjeszthető és ilyen módon csökkentheti a háború lehetőségét, megerősítheti a béke ügyét az egész világon.“ Burma 20 milliónyi lakossága csatlakozik a Pancsa Sila elveihez. A tavaly decemberben Rangunban aláírt közösszovjet-burmai nyilatkozat elítéli a katonai tömbök politikáját, hiszen „csak az ilyen tömböktől való távolmaradás segíti elő „ az államok közötti bizalom és jóakarat kialakulását“. Indonézia huszonnégyezer szigetének 80 milliós népe örömmel látja vendégül Bandungban az afrikaiázsiai országok első értekezletét, amely tovább szélesíti a katonai paktumokkal szembenálló népek arcvonalát. A SEATO és a bagdadi paktum egyaránt bumeránggá változik: visszaüt fegyverkovácsaira. Jennie Lee angol munkáspárti képviselőnő Indiáról írja, de ráillik a nemzeti függetlenség útjára lépett többi ázsiai és arab országra is: „Máris elég erős és egyre erősödik a vonzódás a Szovjetunió felé és az eltávolodás a Nyugattól. Csoda lenne, ha másként történnék! A nyugatiországok egyik ellensége sem agyalhatott volna ki különb politikát az ázsiai rokonszenv elidegenítésére, mint amit Washington folytat. Teljes őrültség kísérletezni egy olyan SEATO- val, ahelyhez India nem hajlandó csatlakozni és Kínát nem engedik csatlakozni. Ez a leggyorsabb útja annak, hogy megszilárduljon az orosz—kínai—indiai barátság és a legbiztosabb útja az ébredő ázsiai tömegek meggyőzésének arról, hogy a kapitalista Nyugat semmit sem tanult az utóbbi évek eseményeiből.“ Az utóbbi évek eseményei pedig nagyon is tanulságosak a Nyugat számára. Afganisztán nem hajlandó a tömbalakítás eszelőseinek eszközeként „láncszem“ lenni Pakisztán és Irán között — újabb 11 millió ember nevében szól Muhammed afgán miniszterelnök március 21-én, a mohamedán újév alkalmából mondott rádióbeszédében: „Nemzetközi kapcsolataink az egyetemes béke fenntartásának és a semlegesség megőrzésének elvén alapulnak.“ Az Arab-Kelet ébredő népei nem kérnek a gyarmatosítás új formájából, még ha „védelmi szövetségnek“ nevezték is el Londonban; ha megszabadultak Faruk királytól, Sisaklitól és Glubb pasától, szabadulni igyekeznek gazdáiktól is, s inkább majd megvédik ők saját magukat. Egyiptom, Szaúd-Arábia és Szíria szövetsége újabb 35 millió embert von az imperialista paktumok övezetéből a béke övezetébe. Szíria külügyminisztere közli az AP amerikai hírügynökség tudósítójával: „Az ország nemzeti érdekeinek megfelelően semleges politikát folytatunk és eltökéltük, hogy nem csatlakozunk semmiféle katonai szövetséghez." Libanon elnöke és Jordánia királya hasonló nyilatkozatot tesz. A Szudán Köztársaságot 1958. január 1-én kiáltják ki, s másnap a legfiatalabb független köztársaság újabb 9 millió embert kötelez el — mint Mubarak külügyminiszter mondja — „a bandungi értekezleten megfogalmazott békeszerető elvek“ mellett. Újabb és újabb milliók nevében újabb és újabb kormányférfiak szállnak síkra az erőpolitika ellenében a semlegességért, a béke megőrzéséért: nem alaptalanul panaszolják a nyugati lapok, hogy „az arab—ázsiai földcsuszamlás“ következményei beláthatatlanok ... Rohanó, térképformáló idő! Az ember szinte hallja, hogyan recseg-ropog a gyarmati rendszer épülete, szinte látja, hogyan virul, hogyan hajt új ágakat a bérkeövezet roppant fája, csak az igazi életerő lehet ilyen győzhetetlen. „Visszavonhatatlanul elmúlt az az idő, amikor India csaknem 400 milliós lakosságát néhány ezer angol katona rabigába tudta dönteni — írja Haled Bagdas elvtárs, Szíria és Libanon Kommunista Pártja főtitkára. — Soha nem tér vissza az az idő, amikor Hollandiaki tudta rabolni a 30 milliós Indonéziát. Végérvényesen letűnt az az idő, amikor Egyiptomot vagy Szíriát húsz tankkal meg lehetett szállni és le lehetett igázni. Soha nem tér vissza az az idő, amikor a marokkói, algériai és tuniszi katonákat Vietnam gyarmatosítására, a vietnami katonákat pedig Algéria, Tunisz, vagy Marokkó megszállására lehetett felhasználni." Új szelek járnak Nyugat-Európában is. A,,klasszikus“ semleges országokon, Svájcon és Svédországon kívül a békeszerető politika övezetéhez számítható Finnország, amelyet 1948 óta barátsági szerződés fűz a béke nagyhatalmához, a Szovjetunióhoz, és nyugati szomszédunk, Ausztria, amely tavaly nyáron deklarálta örökös semlegességét. A semlegességi törekvések mélyen behatoltak az Atlanti Szövetség tagállamainak közvéleményébe is „Vajon a semlegesség fertőző betegség-e? — kérdi a Monde című párizsi lap. —„ Ha igen, akkor Görögország nagyon komolyan megkapta ezt a betegséget.“ A New York Times szerint „minél■ több szó esik a háborúról, annál nagyobb a hajlam a semlegességre Nyugat-Németországban." Az, hogy csütörtökön Erlander svéd miniszterelnök a moszkvai repülőtéren a 142 esztendeje fennálló „hagyományos svéd semlegességről“ beszélt, mondhatni természetes dolog. Annál kevésbé magától értetődő az erőpolitikában érdekelt NATO-tábornokok számára, hogy Gerhardsen, az „atlantizált“ Norvégia miniszterelnöke a Moszkvában aláírt szovjet—norvég közös nyilatkozatban kijelentette: „A norvég kormány külföldi fegyveres erőknek norvég területen mindaddig nem ad támaszpontot kát, amíg Norvégiát nem éri, vagy fenyegeti támadás." H. Hansen, az Atlanti Szövetségben részvevő Dánia miniszterelnöke az ugyancsak Moszkvában aláírt március 6-i szovjet—dán közös közleményben teljes mértékben egyetértett azzal, hogy „az államok kapcsolatainak az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson, a szuverenitás tiszteletben tartásán, a meg nem támadáson és a békés együttműködésen kell felépülniük." Erlander, Gerhardsen, Hansen — szocialistapárti államférfiak. De nemcsak a skandináv szociáldemokraták keresnek új utakat a Pancsa Lila szellemében: ilyen útkeresés jellemzi az utóbbi időben a francia szocialista miniszterek külpolitikáját is. „Szeretném rábírni angol és amerikai barátainkat, hogy vizsgáljuk felül külpolitikánkat — mondotta Pineau francia külügyminiszter méltán feltűnést keltő március eleji beszédében. — A háború politikáján már túlhaladtunk, most békepolitikát kell folytatnunk." Lényegében erőpolitika helyett békés versengést javasolt a kereszténydemokrata Gronchi olasz köztársasági elnök is, amikor nemrég, amerikai látogatásakor, felszólította a nyugati hatalmakat, hogy „mellőzzék a helyzetnek az erőegyensúlyon alapuló veszedelmes megítélését és törekedjenek a béke jobb megalapozására." Ezt a képet kiegészíti a nyugatnémet szociáldemokraták állásfoglalása: Ollenhauer sorozatosan fellép a Németország újraegyesítését és a nemzetközi feszültség enyhülését akadályozó „paktománia“ ellen. „Világszerte úgy vélik — jelentette ki a szociáldemokrata vezető —, hogy a katonai tömbökhöz való makacs ragaszkodás helyett a feszültség enyhítésének új útjait kell felkutatni." „A nyugati külpolitika felülvizsgálata, új út, a béke jobb megalapozása“ — mindebben benne munkál a békeövezet mágneses hatása. Az emberiség többsége hivatalosan is békés politikát követ: ez a békeövezet létrejöttének nagy mondanivalója. S nemcsak majdnem másfélmilliárd ember óhajáról, vágyakozásáról, hanem erejéről, potenciáljáról , a béke érdekében latba vetett potenciáljáról is szó van. Sokféle elvet vallanak e gigászi övezet népei, de az alapkérdésben — a béke vélelmezésében és erősítésében — egyetértenek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után a békés egymás mellett élés lenini gondolatának hatása és vonzóereje példátlanul megerősödött: ezzel a legmakacsabb „hidegháborús“ stratégáknak, a legkonokabb „erőpolitikusoknak“ is számolniok kell. A nyugati országok közvéleményének hangulata a kongresszus után észrevehetően gyorsuló ütemben hajlik afelé, hogy meg kell szabadulni végre a hidegháborús időszak megmerevedett (és hatástalan) módszereitől és formuláitól, amelyek „befagyasztották“ az államok együttműködését, meggátolták a széleskörű kereskedelmet. A kongresszus munkája, párosulva a békeövezet példájának hatásával, sok józan nyugati politikust késztet rá, hogy „átértékelje“, új módon értelmezze a nemzetközi helyzetet és a nemzetközi kapcsolatok távlatait. Az Avanti, az Olasz Szocialista Párt lapja, joggal mutat rá, hogy „a múlt határozott bírálata és az új utak felkutatására irányuló törekvés arra vall, hogy most. .. (Nyugat-Európában) gyökeret vert az a meggyőződés: meg kell gyorsítani a nemzetközi kapcsolatok, kiváltképp a Nyugat és a Kelet közti kapcsolatok megjavításának folyamatát". A békeövezet lélegzete: jégtörő, fagyoldó tavaszi szelek fújnak világszerte. Rudnyánszky István Terebélyesedő békeövezet „A nemzetközi küzdőtéren kiterjedt békeövezet jött létre, amely Európa és Ázsia szocialista, valamint nem szocialista, de békeszerető államait egyaránt magában foglalja. Ez az övezet a földkerekség óriási térségeit fogja át, amelyeken majdnem másfélmilliárd ember, vagyis bolygónk lakosságának többsége él." (A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusának.) SZABAD NÉP es a. Az SZKP XI kongresszusáról életszínvonal emelésének Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése Árleszállítás Csehszlovákiában Prága, március 31. (CTK) Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága március 29-én és 30-án teljes ülést tartott. Az ülésen megvitatták Antonin Novotny, a párt első titkára beszámolóját a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusáról és annak Csehszlovákia Kommunista Pártja munkája szempontjából levonható tanulságairól. A vitában tizenheten szólaltak fel, majd egyhangú határozatot fogadott el a központi bizottság. A napirend második pontjaként meghallgatta a központi bizottság Frantisek Krajcic belkereskedelmi miniszter beszámolóját a dolgozók életszínvonalának további emelését célzó intézkedésekről. A központi bizottság vita után jóváhagyta a központi bizottság és a csehszlovák kormány határozatát a fogyasztási cikkek árának általános leszállításáról és egy másik határozatot bizonyos bérek és fizetések felemeléséről.★ Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány elhatározta több mint 22 000 árufajta kiskereskedelmi árának leszállítását 1956. április elsejével. Ez az általános árleszállítás évi 2 milliárd 100 millió korona megtakarítást jelent a fogyasztóknak. Ez az általános árleszállítás — 1953 óta már az ötödik — Csehszlovákia Kommunista Pártja és a csehszlovák népi demokratikus kormány politikájának köszönhető, amely szakadatlanul arra törekszik, hogy növelje a dolgozók reálbérét, emelje az egész nép jólétét. Az új árleszállítás majdnem évi egymilliárd koronával nagyobb megtakarítást jelent a vásárlóknak, mint az előző, negyedik árleszállítás éskörülbelül hatezerrel több árucikkre terjed ki. Ez az intézkedés ezenkívül a csehszlovák korona értékének további megszilárdulását is jelzi, amit a tavalyi év gazdasági sikerei tettek lehetővé. A munka termelékenysége ugyanis az iparban 8 százalékkal emelkedett, a termelés önköltsége pedig jelentős mértékben csökkent. A mezőgazdasági termelés összértéke 9 és fél százalékkal volt nagyobb, mint 1954-ben, a mezőgazdasági termelés intenzitása pedig átlagban is felülmúlta a háború előtti maximális színvonalat. Az eddigi öt árleszállítás együttvéve több mint 14 milliárd korona évi megtakarítást jelent a vásárlóknak. A mostani árleszállítások keretében az élelmiszerek árát átlag 10—40 százalékkal csökkentették. A többi között olcsóbb lett a búzaliszt, a növényi zsiradék, a készétel, a bor, a kávé, a csokoládé, a tojás, a hal stb. Az ipari termékek közül az árleszállítás elsősorban a textilárukat érinti. A textilanyagok általában 10— 25 százalékkal lettek olcsóbbak. A lábbelik ára 10—17 százalékkal csökkent. Leszállították a bőr- és plasztikáruk, a háztartási cikkek, különféle elektromos háztartási gépek, konyhai felszerelések, sportcikkek, karórák, fényképezőgépek, gyógyszerek, orvosi műszerek, gyermekkocsik és kerékpárok árát. A belföldi repülőjáratokon 30 százalékkal csökkentették a díjszabást. A párt- és kormányhatározat intézkedik arról is, hogy ez év második és harmadik negyedében felemeljék bizonyos munkás-, alkalmazotti és értelmiségi kategóriák fizetését. A kommunista párt mindent megtesz a Munkáspárttal való megegyezés érdekében Nagy-Britannia Kommunista Pártja kongresszusának tanácskozásai London, március 31. (Tudósítónk telefonjelentése.) Nagy-Britannia Kommunista Pártja XXIV. országos kongresszusán John Gollan elvtárs, a párt országos szervezőtitkára zárta le felszólalásával a főtitkári beszámoló vitáját, amelyben 48 küldött vett részt. Gollan elvtárs megállapította, hogy a pártkongresszus legfőbb következménye az, hogy a kommunista párt kötelezettséget vállalt arra, hogy mindent megtesz a Munkáspárttal való megegyezés érdekében. A következő lépés ebben az irányban az lesz, hogy előmozdítják a közös akciókat a konzervatív kormány megbuktatása érdekében. A kommunisták kijelentik, hogy hajlandók tárgyalásokat kezdeni a munkásmozgalom minden csoportjával az egységet előmozdító lépésekről. Minálunk a bírálat és az önbírálat — mondotta továbbá — csak megerősíti pártunkat. A delegátusok viharos tapsai között a következőket jelentette ki a tőkés sajtó címéje, amely igen behatóan foglalkozott a kongresszussal: „Őte nem értik meg, hogy a kommunisták minden problémájukról mélyrehatóan tudnak vitatkozni, de ugyanakkor közös frontot mutatnak az ellenséggel szemben". A párt végrehajtó bizottsága nevében felszólalt a vitában Palme Dutt elvtárs, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának alelnöke. A Munkáspárt és a szakszervezeti mozgalom soraiban működő barátokhoz Intézett felhívásában kijelentette, hogy az egység kérdését új szellemben kell megközelíteni. „Ha nemzetközi síkon helyes véget vetni a hidegháborúnak — mondta Dutt elvtárs —, akkor ideje, hogy véget vessünk a hidegháborúnak a brit munkásmozgalomban is.“ Heves vita alakult ki abban a kérdésben, hogy a párt milyen álláspontra helyezkedjék a kötelező katonai szolgálat ügyében. A kongresszus 294 szavazattal 105 szavazat ellenében elvetett egy határozati javaslatot, amely szembehelyezkedett a katonai szolgálat minden fajtájával, viszont elfogadott egy, a végrehajtó bizottság által támogatott módosító indítványt, amely a kétéves katonai szolgálati időnek egy évre való leszállítása mellett száll síkra. Peter Fryer Francia szenátorok utaznak Lengyelországba Párizs, március 31. (MTI) A párizsi sajtó jelentése szerint tizenkét francia szenátor, április 5-től 12-ig lengyelországi tartózkodásra utazik. A szenátorok között van Debu Bridel (köztársasági szocialista), Leo Hanon (független baloldali), Péridier és Roux (szocialista), valamint Primet (kommunista). i TASARNAF, 195«. ÁPRILIS 1 A Szovjetunió új leszerelési javaslatainak első visszhangja A nyugati hivatalos körök és lapok egyelőre csak kevés kommentárt fűznek a Szovjetunió új leszerelési javaslataihoz. Londoni körökben azt hangoztatják, hogy „még nem lehet felismerni ezeknek a javaslatoknak az igazi jelentőségét“. Mindamellett hangsúlyozzák, hogy a nyugati küldöttek első pillanatban úgy érezték, „az orosz terv megközelíti saját előző javaslataikat, amelyekben a nemzetközi felügyelet és ellenőrzés rendszerét indítványozták“. A DAILY EXPRESS politikai tudósítója a szovjet javaslatokról írva kiemeli, hogy „a Szovjetunió új lépéseket tett a hagyományos haderők jelentékeny csökkentésére egy világleszerelési terv részeként". A lap szerint az a tény, hogy a Szovjetunió leszerelési tervében nem javasolja az atomfegyverzet csökkentését, a javaslatot „szoros összhangba hozza a leszerelésre vonatkozó amerikai elgondolással“. A lap a szovjet terv legjelentősebb vonásának tartja azt, hogy „a hagyományos haderők csökkentése nemzetközi ellenőrzés alá kerülne“. A TIMES diplomáciai tudósítója azt hangsúlyozza, hogy „a hagyományos fegyverekre vonatkozó sikeres leszerelés olyan légkört teremthet, amelyben meg lehet majd fontolni az atomleszerelést is“. A lap annak a véleményének ad hangot, hogy az új szovjet terv „párhuzamot teremt a szovjet álláspont és a Macmillan által a második genfi értekezleten kifejtett nézetek között". A Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország sajtója és rádiója nagy figyelmet szentel az ENSZ leszerelési albizottságában előterjesztett új szovjet javaslatoknak. A lapok és rádióadók vezető helyen ismertetik a Szovjetunió leszerelési javaslatait és kiemelik azt a szovjet kezdeményezést, hogy Európában Németország két részéből és a Németországgal szomszédos államok területéből alkossanak különleges övezetet, ahol csökkentik a fegyverzet állományát és a haderő létszámát. A DIE WELT című hamburgi lap első hírmagyarázatában kijelenti: „A reményt keltő szovjet javaslatok lehetővé teszik részleges leszerelési egyezmény létrejöttét.“ A nyugat-berlini DER KURIER hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió továbbra is a nukleáris fegyverek teljes és feltétlen eltiltása mellett foglal állást. EGY GYARMATOSÍTÓ ÚTJA HAZAFELÉ Elkobozták a New York-i Daily Worker előfizetőinek névsorát Az amerikai pénzügyminisztérium ügynökei pénteken a Daily Worker munkatársainak tiltakozása ellenére megkezdték a szerkesztőség okmányainak, köztük az előfizetők jegyzékének elkobzását. Harry Sayker, a Daily Worker ügyvédje kijelentette: a cselekedet „törvénytelen eltulajdonítás“, amelynek az a célja, hogy az FBI (szövetségi nyomozóhivatal) részére megszerezze a lap előfizetőinek névsorát. Sayker a minisztérium képviselőinek erélyes tiltakozását fejezte k: a szerkesztőségi okmányok elkobzása ellen. Noha az amerikai kormány lepecsételtette a Daily Worker szerkesztőségi helyiségeit, a lap csütörtökön mégis megjelent. A szerkesztőség munkatársai ugyanannak az épületnek más helyiségeiben készítették el a lapot és gondoskodtak kinyomtatásáról is. Ki izlandi parlament határozatot hozott a NATO-csapatok kivonásáról Az izlandi parlament március 28-án szótöbbséggel elfogadta azt a határozati javaslatot, amelyet a ha- J ladó párti és a szociáldemokrata par- lamenti csoportok terjesztettek be. Jó javaslat követeli az 1951-ben meg- kötött izlandi—amerikai „védelmi egyezmény” felülvizsgálását és az Észak-atlanti Szövetség (NATO) csa- apatainak, kivonását az országból. | Jordániában angol titkos fegyverraktárakra bukkantak. Az As Sark című lap jelentése szerint a jordániai katonai hatóságok a Szíriával határos Dzsbel-Drúz tartolmányban levő Szabih térségében tittkos fegyver- és lőszerraktárra bukkantak. A vizsgálat során kiderült, hogy ezeket a raktáraikat Glubb angol tá-tábornok, az arab légió volt parancsnoka titokban létesítette. A fegyvert és a lőszert — mint rámutatnak — angol ügynökeiknek szánták, szíriai fegyveres provokációik megszervezésére. Rádióüzenetváltás I London és Moszkva között Bulganyin és Hruscsov elvtárs látogatásáról • A moszkvai rádió március 30-ánjelentette, hogy Lowell Ackroyd, I London főpolgármestere és N. I. Boborovnyikov, a moszkvai városi tanácsVégrehajtó bizottságának elnöke, rádiótelefon-beszélgetést folytatott egymással. A beszélgetés során rámutattak N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov közelgő angliai utazásának jelentőségére. — Itt, Londonban nagyon elégethettek vagyunk azzal — mondotta Ackroyd —, hogy a következő hónapiban N. A. Bulganyin és N. Sz. Hrus Icsov eljön hozzánk, tárgyal miniszterelnökünkkel és minisztereinkkel. N. I. Bobrovnyikov kijelentette:minden alap megvan annak feltételezésére, hogy erősödni fognak a Szovjetunió és Anglia kereskedelmi, tudományos, kulturális és sportkap-csolatai.