Szabad Nép, 1956. április (14. évfolyam, 92-121. szám)

1956-04-01 / 92. szám

./ A Francia Kommunis­ta Párt főtitkárá­val, aki húsvéti sza­badságát tölti az olasz fővárosban, egész vé­letlenül találkoztam péntek délben. Barátaimmal, az Unitá munkatársai­val gépkocsin bejártuk a Castelli Ro­­manit, magyarul: a római kastélyok vidékét. E táj két okból is felüdíti a Magyarországról jött látogatót. Egy­részt, minden leírhatatlanul gyönyörű, a zöld erdők koszorúzta hegyek, a hegyoldalakra épült városok szűk ut­cái, régi házai és a váratlanul előbukkanó tavak lélegzetelállító szépségét sorban leírták már, de a valóság százszorosán felülmúl min­den leírást. A másik ok: ezekben a Róma környéki kisvárosokban a köz­­igazgatás mindenütt a baloldali pár­tok kezében van. Genzano, Velletri, Nemi, Albano, Rocca ,di Papa, Tivoli és a többi környékbeli község lakos­ságának többsége a legutóbbi válasz­tásokon a kommunistákra és szocia­listákra szavazott. „Róma vörös öve­zete” — így hívják az elvtársak a Castelli Romanit. A kirándulás során betértünk ebé­delni Genzano egyik vendéglőjébe. A vendéglő terasza a Nemi-tó partjá­ra néz. E tó mélyén találták meg tel­jes épségben Nero császár két gályá­ját. (A gályák egyébként ma már nincsenek épségben: a hitleri meg­szállók visszavonulásuk idején okta­lan dühükben szétrombolták a fel­becsülhetetlen értékű régiségeket, és most csak egyes darabok láthatók az eredeti gályákból.) Thorez elvtárs Üdvözletét küldi Alig telepedtünk le az egyik asz­tal mellé, belépett Maurice Thorez elvtárs, Jeannette Vermeersch elvtárs­­nő, Thorez felesége, Luigi Longo elvtárs, az Olasz Kommunista Párt helyettes főtitkára és Giancarlo Pa­letta elvtárs, az Olasz Kommunista Párt titkárságának tagja, ők is, akár­­csak mi, kirándulást tettek Castelli vidékén, és úgy határoztak, hogy a genzanói vendéglőben ebédelnek. Olasz kollégáimmal egyetértésben elhatároztuk,­hogy tiszteletben tart­juk Thorez elvtárs római tartózkodá­sának magánjellegét, s megfékeztük újságírói ambícióinkat. Maurice Tho­rez azonban, miután megtudta, hogy kik vagyunk, átjött az aszta­lunkhoz, és rendkívül szívélyesen el­beszélgetett velünk. Örömmel írom meg, hogy a Fran­cia Kommunista Párt főtitkára kitűnő egészségnek örvend, friss és jókedvű. Mosolyogva mentegetőzött, hogy nem adhat poli­tikai nyilatkozatot, mert kizárólag pihenni jött Olaszországba, de búcsú­zóban megkért, hogy tolmácsoljam­­ üdvözletét, jókívánságait a magyar ü­ népne­k. Azt hiszem, nem kell hang­súlyoznom, milyen boldogan telje­­■­sítem kívánságát. Tavasz és mosoly Rómában néhány nap óta valóban tavasz van. A római tavasz szépsé­géről írni — közhely, de nem írni róla lehetetlen. Nemcsak a Szent Pé­­ter-bazilika napfényben tündöklő kupolája és a régi Forum csillogó márványoszlopai, valamint a Villa Borghese zöldelő pincái (amelyeket, a budapesti közönség jól ismer az­ Egy nap a parkban című filmből) töltik el gyönyörűséggel a járókelők szívét. Még talán ennél is pezsdítőbb látvány, hogy a tavasz, amely az olaszok számára szokatlan hideg tél után köszöntött be, egy csapásra jókedvűvé varázsolta a rómaiakat. Amm Róma mosolyog, sőt kacag! S moso­lyog a forgalmi rendőr is, miközben karmester módjára, utánozhatatlan ügyességgel irányítja a szédületes forgalmat, mosolyog a pincér, aki ká­védat elkészíti (a római eszpresszó­gépek mellett még véletlenül sem ta­lálsz nőket), még azok is mosolyog­nak, akiket súlyos gondok gyötör­nek. Szóba elegyedtem egy utcaseprővel, akinél a kék munkaruháján az SPQR (Senatus Populusque Romanus) fel­irat büszkén hirdeti, hogy Róma vá­rosának alkalmazottja. Elmondotta, hogy 25 000 líra a fizetése és ennek fele a lakbérre megy, a többi pedig alig elegendő élelemre. Mégis moso­lyog, mert mint mondja, „a dol­gok jól haladnak, a világ kezd ki­gyógyulni a bajokból“ és: Senta Si­gnore, ci‘è arrivata la primavera! (Látja, uram, megérkezett a tavasz!) Hadd említsek meg még valamit, amit nagyon fontosnak tartok: mo­solyognak a kommunista funkcioná­riusok is. A napokban együtt ebé­deltem Luciano Romagnoli elvtárs­sal, az egyik legnagyobb olasz szak­­szervezetnek, a földmunkások szak­­szervezetének főtitkárával. Ez az egymilliós taglétszámú tömegszerve­zet hatalmas méretű, kemény­ harco­­kat vív. A magyar olvasó is jól is­meri a földfoglalások, a nagy föld­munkássztrájkok hősi történeteit. És e harc vezérkari főnöke Romagnoli elvtárs, aki csak úgy árasztja a vi­dámságot maga körül. Nem állhat­tam meg, s megkérdeztem tőle, ho­gyan lehetséges, hogy egy funkcioná­rius, akinek olyan súlyos problémák­kal kell állandóan megküzdeni, mint neki, ennyire jókedvű. Ezt válaszol­ta: „Mi, kommunisták, fiatalok va­gyunk, akárhány évesek legyünk is személy szerint. A fiatalság pedig vidám, mert előtte áll az élet." Dupla vagy semmi „Lascia o raddoppia!’’ — Ezt a há­rom szót mindenkinek meg kell ta­nulnia, aki Rómába érkezik, akár akarja, akár nem. Körülbelül így lehet lefordítani: dupla vagy semmi. A játékot, amelyet az Egyesült Ál­lamokból importáltak, az olasz tele­vízió rendezi, s a lapok nem hasá­bokat, hanem oldalakat szentelnek neki. Szabályai nagy vonalakban a következők: A jelentkezőknek a televíziós stú­dióban több millió néző-hallgató sze­me láttára és füle hallatára öt be­vezető kérdésre kell válaszolniuk ab­ban a témakörben, amelyet maguk választottak. (Például képzőművészet, történelem, sport, konyhai ismere­tek.) Aki megfelelt a bevezető kér­désekre, benevezhet a tulajdonkép­peni dupla vagy semmi játékba. A benevezettnek további három kér­dést tesznek fel. Ha megfelel, az első válasszal eléri a 40 000, a másodikkal a 80 000, a harmadikkal a 160 000 lírás díjat. És ezzel bejutott az elő­döntőbe. Ezután joga van választani: lascia, azaz hagyja, vagy raddoppia, azaz duplázza. Ha hagyja,­ megnyeri a 160 000 lírát, ha duplázza, akkor a következő héten, helyes válasz esetén 320 000 líra üti a markát, amennyiben lemond a duplázásról. Ha azonban duplázik, bekerül a dön­tőbe és egy hét múlva már 640 000 lírás, további egy hét múlva 1 280 000 lírás kérdésre kell feleletet adnia, így eljuthat egészen az 5 120 000 lí­ráig. Ez a legnagyobb díj. Ekkor há­rom kérdést kap egymás után, és­­ha megbirkózik ezzel az akadállyal is, övé a vásárlóerőben körülbelül 200 000 forintnak megfelelő összeg. A választ másfél perc alatt kell megadni, így röviden előadva, az olvasó voltaképpen nem alkothat képet ar­r­ól, hogy milyen izgalmas ez a játék. Én azonban végignéztem az egyik közvetítést — minden szerdán este 9 órakor kerül rá a sor , és megértet­tem, miért függesztik fel ebben az időben a mozielőadásokat, miért ürülnek ki a­ villamosok, és miért szalad mindenki a lakásába vagy valamely eszpresszóba a legköze­lebbi televíziós készülékhez. Képzel­jék el, a készülék látóterében „pre­mier plánban” a pályázó arcát, amint megkapja a kérdést, amely egy és negyed, két és fél, vagy esetleg öt­millió lírát jelenthet neki: egész va­gyont. Az izgalom felkeltése a cél, ez szerez sok millió előfizetőt a televí­ziónak. Ezen a héten nagy szenzációja volt Olaszországnak. Egy 18 éves, nagyon csinos leány, Paola Bolognani eljutott az 5 milliós kérdésekig. Ez az utolsó­éves gimnazista a futballt választotta témának és hat héten át megfelelt a mind nehezebb és nehezebb kérdé­sekre. Egy,olasz család otthonában izgultam végig a döntőt. Az első kér­dés így hangzott: „Az olasz váloga­tott egyetlenegy alkalommal verte meg Svájc Csapatát, mikor történt ez és mi volt a mérkőzés eredménye?‘‘ Paola Bolognani gondolkodás nélkül válaszolt: „1912-ben, Stockholmban, Olaszország—Svájc 1:0“. Bravó — kiáltotta Mike Buongiorno és a te­remben felcsattant a taps. (A stúdió­ban minden alkalommal nagyszámú nézősereg van jelen.) S máris fel­hangzik a következő kérdés: „1913- ban­­két egymás után következő válo­gatott mérkőzsen az olasz csapatban )két azonos nevű, csatár szerepelt. Ez a­ két játékos többé sohasem került be a válogatott csapatba. Hogy hívták őket?“ A fiatal leány elsápadt, azt hittem, rögtön elájul. Nem jutott eszébe a kérdezett név. Megindult a kronométer, amely hangosan jelzi a 90 másodpercet. Paola Bolognani le­hajtotta a fejét és túlzás nélkül mondhatom, egész Olaszország együtt izgult vele. Végül a 88. másodpercben sóhajtásszerűen elhangzott a leány ajkáról a két játékos azonos neve: Fresia! Éljen — harsogta az adás ve­zetője és Paola Bolognani arcára visszatért a pír. A harmadik, utolsó akadályt könnyen vette. Elsorolta, milyen csatárok játszottak az 19­35— 36. és az 1936—37. évi idényben a Bo­logna csapatában. A 18 esztendős udinei diáklány teljesen haszon­talan, öncélú „tudománya“ ré­vén egy csapásra Olaszország egyik leghíresebb embere lett. Paola Bo­lognám néhány nap alatt 20 000 gra­tuláló levelet és három ajánlatot ka­pott filmek főszerepének eljátszá­sára. Ezen felül természetesen meg­kapta az ötmillió 120 ezer lírát is, így lehet ma híressé válni Olaszor­szágban. Helyesebben: így is lehet, mert vannak más utak-módok is. Például Danio Dolci írót, a szicíliai munkanélküliek fordított sztrájkja szervezőjének fényképét is közli min­den lap. Abból az alkalomból, hogy a palermói törvényszék 50 napi fogház­­büntetésre ítélte. Polgár Dénes★ Szombat esti jelentés szerint be­fejeződött Danilo Dolci olasz kato­likus író és több szicíliai szakszer­vezeti vezető pere. A súlyosabb vádak alól mindnyá­jukat felmentették, s 50 napi elzá­rásra ítélték őket, amelyet az ítélet a vizsgálati fogságban eltöltött idő­vel kitöltöttnek ismer el. A vádlot­takat azonnal szabadlábra helyezték. IMI „Több mint harminc éve tanítok középiskolá­ban földrajzot — írja Cvetkova elvtársnő, a moszkvai Vörös Presznya kerület egyik középiskolájának tanár­nője. — Ez idő alatt a világ teljesen megváltozott. Kü­lönösképp érzem ezt, valahányszor a világ politikai tér­képe előtt távoli országokról és népekről magyarázgatok tanítványaimnak. A térkép hosszú éveikig szinte semmit sem változott. A tankönyvekben a megszökött nevek, a térképen a megszokott színezés. Hozzászoktunk, hogy a térkép ugyanolyan színnel jelölte Ázsiát és Afrikát, mint Angliát, Franciaországot, Portugáliát és a többi gyarmattartó hatalmat. India, Burma, Indonézia, Egyip­tom ... Amikor a múltban ezekkel az országokkal fog­lalkoztunk, a gyarmati rendszer miatt a népekre zúduló szenvedésekről emlékeztem meg. Most, amikor a tér­képre nézünk, egészen másnak látjuk a világot. Az el­múlt évtizedben több ázsiai és afrikai ország helyre­állította vagy kivívta államiságát Szudán tavaly még angol főkormányzó hatósága alá tartozott, most szu­verén köztársaság. Afrika tavalyi térképe már elavult. A térkép már nem is követheti nyomon az új államok születését..." A földrajztanárnő, a szakember, aki immár 30 esz­tendeje forgatja az iskolai földgömböt s diákjainak és magának atlaszokból olvassa, milyen híreket ír a törté­nelem, meglepődik, hogy a térkép, amelyet úgy­ ismer, mint a tenyerét, milyen gyorsan változik. Hogyne cso­dálkoznék hát a nemzetközi élet változásait figyelemmel kísérő újságolvasó, hogyne újlongana az, akinek a talp­­raálló népek önbizalma és alkotó ereje láttán, a hideg­háború fagyos-zord­ világának hátrálása és a nemzet­közi tavasz országainak, a békeövezet „óriási térségei­nek” gyors előrenyomulása láttán szinte repes a szíve! Nem ismert a történelem olyan korszakot, amelyet a háborús veszély ellen vívott tömegharc arányait, ki­terjedését és szervezettségét tekintve csak hasonlítani is lehetne a miénkhez. Nem látott még az emberiség olyan sodró lendületű békevédelmi mozgalmat, mint a miénk. A békeövezet fejlődésének irama, a mai nemzetközi helyzet egyik legfontosabb jellemzője. Felszabadulásunk 11. évfordulójára készülünk — az elmúlt évtized egész sor más országnak is szabadulást hozott: menekvést az imperializmus szorításából, a gyarmati „népek börtöné­ből”. 1949: a Kínai Népköztársaság megalakul, 600 mil­lió ember a szocialista fejlődés útjára lép. A Szovjet­unió, Kína, a népi demokratikus országok 900 milliós tábora, a szocialista világrendszer 13 országa, a béke­övezet masva és legjelentősebb ereje. A függetlenné vált 380 milliós India 1954 júniusában megegyezést köt a Kínai Népköztársasággal. Csou En-laj és Nehru megfogalmazza az öt nagy alapelvet. Az indiai nép Pancsa Silója, amely azóta egész sor ország kapcsola­tainak alapjává vált, egyszerű, mindenki számára ért­hető elveket hirdet meg: 1. A területi sérthetetlenség és a szuverenitás köl­csönös tisztelete. 2. Meg nem támadás. 3. Egymás bel­­ügyeibe való be nem avatkozás. 4. Egyenlőség és köl­csönös előnyök. 5. Békés egymás mellett élés és gazda­sági együttműködés. Csou En-laj és Nehru közös közleménye egyúttal az új politikai terminus „keresztapja“ is: „Az új alapelv el­fogadása hozzájárul a béke övezetének megteremtéséhez is, amely kiterjeszthető és ilyen módon csökkentheti a háború lehetőségét, megerősítheti a béke ügyét az egész világon.“ Burma 20 milliónyi lakossága csatlakozik a Pancsa Sila elveihez. A tavaly decemberben Rangun­­ban aláírt közös­­szovjet-burmai nyilatkozat elítéli a katonai tömbök politikáját, hiszen „csak az ilyen tömböktől való távolmaradás segíti elő „ az államok közötti bizalom és jóakarat kialakulását“. Indonézia huszonnégyezer szigetének 80 milliós népe öröm­mel látja vendégül Bandungban az afrikai­­ázsiai országok első értekezletét, amely tovább szélesíti a katonai paktumokkal szembenálló népek arcvonalát. A SEATO és a bagdadi paktum egyaránt bumeránggá változik: visszaüt fegyverkovácsaira. Jennie Lee angol munkáspárti képviselőnő Indiáról írja, de ráillik a nem­zeti függetlenség útjára lépett többi ázsiai és arab or­szágra is: „Máris elég erős és egyre erősödik a vonzódás a Szovjetunió felé és az eltávolodás a Nyugattól. Csoda lenne, ha másként történnék! A nyugati­­országok egyik ellensége sem agyalhatott volna ki különb politikát az ázsiai rokonszenv elidegenítésére, mint amit Washington folytat. Teljes őrültség kísérletezni egy olyan SEATO- val, a­helyhez India nem hajlandó csatlakozni és Kínát nem engedik csatlakozni. Ez a leggyorsabb útja annak, hogy megszilárduljon az orosz—kínai—indiai barátság és a legbiztosabb útja az ébredő ázsiai tömegek meggyő­zésének arról, hogy a kapitalista Nyugat semmit sem tanult az utóbbi évek eseményeiből.“ Az utóbbi évek eseményei pedig nagyon is tanulságosak a Nyugat számára. Afganisztán nem haj­landó a tömbalakítás eszelőseinek eszközeként „lánc­szem“ lenni Pakisztán és Irán között — újabb 11 millió ember nevében szól Muhammed afgán miniszterelnök március 21-én, a mohamedán újév alkalmából mondott rádióbeszédében: „Nemzetközi kapcsolataink az egyete­mes béke fenntartásának és a semlegesség megőrzésé­nek elvén alapulnak.“ Az Arab-Kelet ébredő népei nem kérnek a gyarmatosítás új formájából, még ha „védelmi szövetségnek“ nevezték is el Londonban; ha megszaba­dultak Faruk királytól, Sisaklitól és Glubb pasától, sza­badulni igyekeznek gazdáiktól is, s inkább majd meg­védik ők saját magukat. Egyiptom, Szaúd-Arábia és Szíria szövetsége újabb 35 millió embert von az impe­rialista paktumok övezetéből a béke övezetébe. Szíria külügyminisztere közli az AP amerikai hírügynökség tudósítójával: „Az ország nemzeti érdekeinek megfele­lően semleges politikát folytatunk és eltökéltük, hogy nem csatlakozunk semmiféle katonai szövetséghez." Libanon elnöke és Jordánia királya hasonló nyilatko­zatot tesz. A Szudán­ Köztársaságot 1958. január 1-én kiáltják ki, s másnap a legfiatalabb füg­getlen köztársaság újabb 9 millió embert kötelez el — mint Mubarak külügyminiszter mond­ja — „a bandungi értekezleten megfogalmazott béke­szerető elvek“ mellett. Újabb és újabb milliók nevében újabb és újabb kormányférfiak szállnak síkra az erő­­politika ellenében a semlegességért, a béke megőrzé­séért: nem alaptalanul panaszolják a nyugati lapok, hogy „az arab—ázsiai földcsuszamlás“ következményei beláthatatlanok ... Rohanó, térképformáló idő! Az ember szinte hallja, hogyan recseg-ropog a gyarmati rendszer épülete, szinte látja, hogyan virul, hogyan hajt új ágakat a bér­keövezet roppant fája, csak az igazi életerő lehet ilyen győzhetetlen. „Visszavonhatatlanul elmúlt az az idő, amikor India csaknem 400 milliós lakosságát néhány ezer angol katona rabigába tudta dönteni — írja Haled Bagdas elvtárs, Szíria és Libanon Kommunista Pártja főtitkára. — Soha nem tér vissza az az idő, amikor Hol­landia­­ki tudta rabolni a 30 milliós Indonéziát. Végérvé­nyesen letűnt az az idő, amikor Egyiptomot vagy Szí­riát húsz tankkal meg lehetett szállni és le lehetett igázni. Soha nem tér vissza az az idő, amikor a marok­kói, algériai és tuniszi katonákat Vietnam gyarmatosí­tására, a vietnami katonákat pedig Algéria, Tunisz, vagy Marokkó megszállására lehetett felhasználni." Új szelek járnak Nyugat-Európában is. A,,klas­­­szikus“ semleges országokon, Svájcon és Svédorszá­gon kívül a békeszerető politika övezetéhez számítható Finnország, amelyet 1948 óta barátsági szerződés fűz a béke nagyhatalmához, a Szovjetunióhoz, és nyugati szomszédunk, Ausztria, amely tavaly nyáron deklarálta örökös semlegességét. A semlegességi törekvések mé­lyen behatoltak az Atlanti Szövetség tagállamainak közvéleményébe is „Vajon a semlegesség fertőző be­tegség-e? — kérdi a Monde című párizsi lap. —„ Ha igen, akkor Görögország nagyon komolyan megkapta ezt a betegséget.“ A New York Times szerint „minél■ több szó esik a háborúról, annál nagyobb­ a hajlam a semle­gességre Nyugat-Németországban." Az, hogy csütörtö­kön Erlander svéd miniszterelnök a moszkvai repülő­téren a 142 esztendeje fennálló „hagyományos svéd semlegességről“ beszélt, mondhatni természetes dolog. Annál kevésbé magától értetődő az erőpolitikában ér­dekelt NATO-tábornokok számára, hogy Gerhardsen, az „atlantizált“ Norvégia miniszterelnöke a Moszkvá­ban aláírt szovjet—norvég közös nyilatkozatban kije­lentette: „A norvég kormány külföldi fegyveres erők­nek norvég területen mindaddig nem ad támaszpontot kát, amíg Norvégiát nem éri, vagy fenyegeti támadás." H. Hansen, az Atlanti Szövetségben részvevő Dánia miniszterelnöke az ugyancsak Moszkvában aláírt már­cius 6-i szovjet—dán közös közleményben teljes mér­tékben egyetértett azzal, hogy „az államok kapcsolatai­nak az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson, a szuverenitás tiszteletben tartásán, a meg nem támadá­son és a békés együttműködésen kell felépülniük." Erlander, Gerhardsen, Hansen — szocialistapárti államférfiak. De nemcsak a skandináv szociáldemokra­ták keresnek új utakat a Pancsa Lila szellemében: ilyen útkeresés jellemzi az utóbbi időben a francia szocia­lista miniszterek külpolitikáját is. „Szeretném rábírni angol és amerikai barátainkat, hogy vizsgáljuk felül külpolitikánkat — mondotta Pineau francia külügymi­niszter méltán feltűnést keltő március eleji beszédében. — A háború politikáján már túlhaladtunk, most béke­politikát kell folytatnunk." Lényegében erőpolitika he­lyett békés versengést javasolt a kereszténydemokrata Gronchi olasz köztársasági elnök is, amikor nemrég, amerikai látogatásakor, felszólította a nyugati hatalma­kat, hogy „mellőzzék a helyzetnek az erőegyensúlyon alapuló veszedelmes megítélését és törekedjenek a béke jobb megalapozására." Ezt a képet kiegészíti a nyugat­német szociáldemokraták állásfoglalása: Ollenhauer sorozatosan fellép a Németország újraegyesítését és a nemzetközi feszültség enyhülését akadályozó „pakto­­mánia“ ellen. „Világszerte úgy vélik — jelentette ki a szociáldemokrata vezető —, hogy a katonai tömbökhöz való makacs ragaszkodás helyett a feszültség enyhíté­sének új útjait kell felkutatni." „A nyugati külpolitika felülvizsgálata, új út, a béke jobb megalapozása“ — mindebben benne munkál a békeövezet mágneses hatása. Az emberiség többsége hivatalosan is békés politikát követ: ez a békeövezet létrejöttének nagy mondanivalója. S nemcsak majdnem másfélmilliárd ember óhajáról, vágyakozásáról, ha­nem erejéről, potenciáljáról , a béke érdekében latba vetett potenciáljáról is szó van. Sokféle elvet vallanak e gigászi övezet népei, de az alapkérdésben — a béke vélelmezésében és erősítésében — egyetértenek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kong­resszusa után a békés egymás mellett élés lenini gondo­latának hatása és vonzóereje példátlanul megerősödött: ezzel a legmakacsabb „hidegháborús“ stratégáknak, a legkonokabb „erőpolitikusoknak“ is számolniok kell. A nyugati országok közvéleményének hangulata a kong­resszus után észrevehetően gyorsuló ütemben hajlik afelé, hogy meg kell szabadulni végre a hidegháborús időszak megmerevedett (és hatástalan) módszereitől és formuláitól, amelyek „­befagyasztották“ az államok együttműködését, meggátolták a széleskörű kereskedel­met. A kongresszus munkája, párosulva a békeövezet példájának hatásával, sok józan nyugati politikust kész­tet rá, hogy „átértékelje“, új módon értelmezze a nem­zetközi helyzetet és a nemzetközi kapcsolatok távlatait. Az Avanti, az Olasz Szocialista Párt lapja, joggal mu­tat rá, hogy „a múlt határozott bírálata és az új utak felkutatására irányuló törekvés arra vall, hogy most. .. (Nyugat-Európában) gyökeret vert az a meggyőződés: meg kell gyorsítani a nemzetközi kapcsolatok, kivált­képp a Nyugat és a Kelet közti kapcsolatok megjavítá­sának folyamatát". A békeövezet lélegzete: jégtörő, fagyoldó tavaszi szelek fújnak világszerte. Rudnyánszky István Terebélyesedő békeövezet „A nemzetközi küzdőtéren kiterjedt békeövezet jött létre, amely Európa és Ázsia szocialista, valamint nem szocialista, de békeszerető államait egyaránt magában foglalja. Ez az övezet a földkerekség óriási térségeit fogja át, amelyeken majdnem másfélmilliárd ember, vagyis bolygónk lakosságának többsége él." (A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusának.)­ ­ SZABAD NÉP es a. Az SZKP XI kongresszusáról életszínvonal emelésének Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése Árleszállítás Csehszlovákiában Prága, március 31. (CTK) Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága március 29-én és 30-án teljes ülést tartott. Az ülé­sen megvitatták Antonin Novotny, a párt első titkára beszámolóját a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusáról és annak Cseh­szlovákia Kommunista Pártja mun­kája szempontjából levonható tanul­ságairól. A vitában tizenheten szólaltak fel, majd egyhangú határozatot fogadott el a központi bizottság. A napirend második pontjaként meghallgatta a központi bizottság F­rantisek Krajcic belkereskedelmi miniszter beszámolóját a dolgozók életszínvonalának további emelését célzó intézkedésekről. A központi bizottság vita után jóváhagyta a központi bizottság és a csehszlovák kormány határozatát a fogyasztási cikkek árának általános leszállításá­ról és egy másik határozatot bizo­nyos bérek és fizetések felemelésé­ről.★ Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány elhatározta több mint 22 000 árufajta kiskereskedelmi árának le­szállítását 1956. április elsejével. Ez az általános árleszállítás évi 2 mil­liárd 100 millió korona megtakarítást jelent a fogyasztóknak. Ez az általános árleszállítás — 1953 óta már az ötödik — Csehszlo­vákia Kommunista Pártja és a cseh­szlovák népi demokratikus kormány politikájának köszönhető, amely sza­kadatlanul arra törekszik, hogy nö­velje a dolgozók reálbérét, emelje az egész nép jólétét. Az új árleszállítás majdnem évi egymilliárd koronával nagyobb megtakarítást jelent a vá­sárlóknak, mint az előző, negyedik árleszállítás és­­körülbelül hatezerrel több árucikkre terjed ki. Ez az intézkedés ezenkívül a cseh­szlovák korona értékének további megszilárdulását is jelzi, amit a tava­lyi év gazdasági sikerei tettek lehe­tővé. A munka termelékenysége ugyanis az iparban 8 százalékkal emelkedett, a termelés önköltsége pe­dig jelentős mértékben csökkent. A mezőgazdasági termelés összértéke 9 és fél százalékkal volt nagyobb, mint 1954-ben, a mezőgazdasági termelés intenzitása pedig átlagban is felül­múlta a háború előtti maximális színvonalat. Az eddigi öt árleszállítás együtt­véve több mint 14 milliárd korona évi megtakarítást jelent a vásárlók­nak. A mostani árleszállítások kereté­ben az élelmiszerek árát átlag 10—40 százalékkal csökkentették. A többi között olcsóbb lett a búzaliszt, a nö­vényi zsiradék, a készétel, a bor, a kávé, a csokoládé, a tojás, a hal stb. Az ipari termékek közül az árle­szállítás elsősorban a textilárukat érinti. A textilanyagok általában 10— 25 százalékkal lettek olcsóbbak. A lábbelik ára 10—17 százalékkal csökkent. Leszállították a bőr- és plasztikáruk, a háztartási cikkek, különféle elektromos háztartási gé­pek, konyhai felszerelések, sport­cikkek, karórák, fényképezőgépek, gyógyszerek, orvosi műszerek, gyer­mekkocsik és kerékpárok árát. A belföldi repülőjáratokon 30 szá­zalékkal csökkentették a díjszabást. A párt- és kormányhatározat in­tézkedik arról is, hogy ez év máso­dik és harmadik negyedében fel­emeljék bizonyos munkás-, alkalma­zotti és értelmiségi kategóriák fize­tését. A kommunista párt mindent megtesz a Munkáspárttal való megegyezés érdekében Nagy-Britannia Kommunista Pártja kongresszusának tanácskozásai London, március 31. (Tudósítónk telefonjelentése.) Nagy-Britannia Kommunista Párt­ja XXIV. országos kongresszusán John Gollan elvtárs, a párt országos szervezőtitkára zárta le felszólalásá­val a főtitkári beszámoló vitáját, amelyben 48 küldött vett részt. Gollan elvtárs megállapította, hogy a pártkongresszus legfőbb következ­ménye az, hogy a kommunista párt kötelezettséget vállalt arra, hogy mindent megtesz a Munkáspárttal való megegyezés érdekében. A kö­vetkező lépés ebben az irányban az lesz, hogy előmozdítják a közös ak­ciókat a konzervatív kormány meg­buktatása érdekében. A kommunisták kijelentik, hogy hajlandók tárgyalásokat kezdeni a munkásmozgalom minden cso­portjával az egységet előmozdító lépésekről. Minálunk a bírálat és az önbírálat — mondotta továbbá — csak megerő­síti pártunkat. A delegátusok viharos tapsai között a következőket jelen­tette ki a tőkés sajtó címéje, amely igen behatóan foglalkozott a kong­resszussal: „Őte nem értik meg, hogy a kommunisták minden problémájuk­ról mélyrehatóan tudnak vitatkozni, de ugyanakkor közös frontot mutat­nak az ellenséggel szemben". A párt végrehajtó bizottsága nevé­ben felszólalt a vitában Palme Dutt elvtárs, Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártjának alelnöke. A Munkáspárt és a szakszervezeti mozgalom sorai­ban működő barátokhoz Intézett fel­hívásában kijelentette, hogy az egység kérdését új szellemben kell megköze­líteni. „Ha nemzetközi síkon helyes véget vetni a hidegháborúnak — mondta Dutt elvtárs —, akkor ideje, hogy véget vessünk a hi­degháborúnak a brit munkás­­mozgalomban is.“ Heves vita alakult ki abban a kér­désben, hogy a párt milyen álláspont­ra helyezkedjék a kötelező katonai szolgálat ügyében. A kongresszus 294 szavazattal 105 szavazat ellenében el­vetett egy határozati javaslatot, amely szembehelyezkedett a katonai szolgá­lat minden fajtájával, viszont elfoga­dott egy, a végrehajtó bizottság által támogatott módosító indítványt, amely a kétéves katonai szolgálati időnek egy évre való leszállítása mel­lett száll síkra. Peter Fryer Francia szenátorok utaznak Lengyelországba Párizs, március 31. (MTI) A párizsi sajtó jelentése szerint tizenkét francia szenátor, április 5-től 12-ig lengyelországi tartózkodásra utazik. A szenátorok között van Debu­ Bridel (köztársasági szocialista), Leo Hanon (független baloldali), Pé­­ridier és Roux (szocialista), valamint Primet (kommunista). i TASARNAF, 195«. ÁPRILIS 1 A Szovjetunió új leszerelési javaslatainak első visszhangja A nyugati hivatalos körök és lapok egyelőre csak kevés kommentárt fűz­nek a Szovjetunió új leszerelési ja­vaslataihoz. Londoni körökben azt hangoztat­ják, hogy „még nem lehet felismerni ezeknek a javaslatoknak az igazi je­lentőségét“. Mindamellett hangsú­lyozzák, hogy a nyugati küldöttek el­ső pillanatban úgy érezték, „az orosz terv megközelíti saját előző javasla­taikat, amelyekben a nemzetközi fel­ügyelet és ellenőrzés rendszerét indít­ványozták“. A DAILY EXPRESS politikai tudó­sítója a szovjet javaslatokról írva ki­emeli, hogy „a Szovjetunió új lépése­ket tett a hagyományos haderők je­lentékeny csökkentésére egy világ­­leszerelési terv részeként". A lap szerint az a tény, hogy a Szovjetunió leszerelési tervében nem javasolja az atomfegyverzet csökken­tését, a javaslatot „szoros összhangba hozza a leszerelésre vonatkozó ameri­kai elgondolással“. A lap a szovjet terv legjelentősebb vonásának tartja azt, hogy „a hagyományos haderők csökkentése nemzetközi ellenőrzés alá kerülne“. A TIMES diplomáciai tudósítója azt hangsúlyozza, hogy „a hagyományos fegyverekre vo­natkozó sikeres leszerelés olyan légkört teremthet, amelyben meg lehet majd fontolni az atomle­szerelést is“. A lap annak a véleményének ad han­got, hogy az új szovjet terv „párhu­­zamot teremt a szovjet álláspont és a Macmillan által a második genfi ér­tekezleten kifejtett nézetek között". A Német Demokratikus Köztársa­ság és Nyugat-Németország sajtója és rádiója nagy figyelmet szentel az ENSZ leszerelési albizottságában elő­terjesztett új szovjet javaslatoknak. A lapok és rádióadók vezető he­lyen ismertetik a Szovjetunió lesze­relési javaslatait és kiemelik azt a szovjet kezdeményezést, hogy Euró­pában Németország két részéből és a Németországgal szomszédos államok területéből alkossanak különleges övezetet, ahol csökkentik a fegyver­zet állományát és a haderő létszá­mát. A DIE WELT című hamburgi lap első hírmagyarázatában kijelenti: „A reményt keltő szovjet javasla­­tok lehetővé teszik részleges le­szerelési egyezmény létrejöttét.“ A nyugat-berlini DER KURIER hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió to­vábbra is a nukleáris fegyverek tel­jes és feltétlen eltiltása mellett fog­lal állást. EGY GYARMATOSÍTÓ ÚTJA HAZAFELÉ Elkobozták a New York-i Daily Worker előfizetőinek névsorát Az amerikai pénzügyminisztérium ügynökei pénteken a Daily Worker munkatársainak tiltakozása ellenére megkezdték a szerkesztőség okmá­nyainak, köztük az előfizetők jegy­zékének elkobzását. Harry Sayker, a Daily Worker ügyvédje kijelentette: a cselekedet „törvénytelen eltulajdonítás“, amely­nek az a célja, hogy az FBI (szövet­ségi nyomozó­hivatal) részére meg­szerezze a lap előfizetőinek névso­rát. Sayker a minisztérium képvise­lőinek erélyes tiltakozását fejezte k: a szerkesztőségi okmányok elkobzá­sa ellen. Noha az amerikai kormány lepe­­csételtette a Daily Worker szerkesz­tőségi helyiségeit, a lap csütörtökön mégis megjelent. A szerkesztőség munkatársai ugyanannak az épület­nek más helyiségeiben készítették el a lapot és gondoskodtak kinyomtatá­sáról is. K­i izlandi parlament határozatot hozott a NATO-csapatok kivonásáról Az izlandi­­ parlament március­­ 28-án szótöbbséggel elfogadta azt a­­ határozati javaslatot, amelyet a ha- J ladó párti és a szociáldemokrata par-­­ lamenti csoportok terjesztettek be. Jó javaslat követeli az 1951-ben meg-­­ kötött izlandi—amerikai „védelmi­­ egyezmény” felülvizsgálását és az­­ Észak-atlanti Szövetség (NATO) csa- a­patainak, kivonását az országból. | Jordániában­­ angol titkos fegyverraktárakra bukkantak. Az As Sark című lap jelentése sze­rint a jordániai katonai hatóságok a Szíriával határos Dzsbel-Drúz tarto­­lmányban levő Szabih térségében tit­­t­kos fegyver- és lőszerraktárra buk­­­­kantak.­­ A vizsgálat során kiderült, hogy­­ ezeket a raktáraikat Glubb angol tá-t­á­bornok, az arab légió volt parancs­noka titokban létesítette. A fegyvert és a lőszert — mint rámutatnak — angol ügynökeiknek szánták, szíriai­­ fegyveres provokációik megszervezé­­­­sére. Rádióüzenetváltás I London és Moszkva között Bulganyin­­ és Hruscsov elvtárs látogatásáról • A moszkvai rádió március 30-án­­jelentette, hogy Lowell Ackroyd, I London főpolgármestere és N. I. Bob­­o­rovnyikov, a moszkvai városi tanács­­Végrehajtó bizottságának elnöke, rá­­­diótelefon-beszélgetést folytatott egy­­­­mással. A beszélgetés során rámu­­­­tattak N. A. Bulganyin és N. Sz.­­ Hruscsov közelgő angliai utazásának­­ jelentőségére.­­ — Itt, Londonban nagyon elége­thettek vagyunk azzal — mondotta­­ Ackroyd —, hogy a következő hónap­iban N. A. Bulganyin és N. Sz. Hrus­ Icsov eljön hozzánk, tárgyal minisz­­­­ter­elnökünkkel és minisztereinkkel.­­ N. I. Bobrovnyikov kijelentette:­­minden alap megvan annak feltéte­­­­lezésére, hogy erősödni fognak a­­ Szovjetunió és Anglia kereskedelmi,­­ tudományos, kulturális és sportkap-­­csolatai.

Next