Népszabadság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-08 / 33. szám

1937. február *, péntek NPSZABADSÁG Összefogással a nagyobb jövedelemért ORSZÁGSZERTE TERMELÉSI TÁRSULÁSOK ALAKULNAK Dolgozó parasztságunk körében egyre népszerűbbé válnak az egyszerűbb szövetkezési formák, különböző szakcsoportok, társulások. Az ország minden részében egymás után alakulnak tejszövetkezetek, szőlőtermelő szakcsoportok, állattenyésztő társulások, kertész-, méhész-, géphasználati szövetkezetek. Hogy mennyire szívesen, kedvvel fogadja a parasztság ezeket a szövetkezési formákat, és hogy tulajdonképpen milyenek, hogyan alakulnak e társulások — arra hadd mondjank el néhány példát. Tejszövetkezet Nagykátán A nagykátai gazdák az évekkel ezelőtt megszűnt tejszövetkezetüket hozzák létre ismét. Azt tervezik, hogy — mint régebben — a tej kisebb részét feldolgozzák, nagyobb részére pedig szerződést kötnek, s a fővárosba szállítják. Igen nagy kedvük van a tejszövetkezethez, hiszen jó pénzt kapnának a tejért, s a megvásárolt részjegyek arányában év végén jelentős nyereségrészesedést is. Nem utolsó sorban pedig rendszeres korpajuttatást a jószágoknak. Szentmártonkátán is újra megalakítják a tejszövetkezetet, a helyiséget már rendbe is hozták. Tápiógyörgyön szintén felélesztik a tejszövetkezetet, csak még azt kell elintézniök, hogy a régi tejszállító kocsikat visszakapják. Ilyen gondok mind a három községben akadnak: mi lesz a régi szövetkezet felszerelésével, vagyontárgyaival, amelyeket a szövetkezet tagjainak pénzén vásároltak? Szükségesnek látszik, hogy egyéni, községenkénti elbírálás alapján, méltányos módon és feltételekkel visszakapják a volt szövetkezeti vagyontárgyakat. Miért híres Szalapa ? A Veszprém megyei Szalapa régi, híres állattenyésztő község. A szalapai gazdák most — a régi hagyományokhoz híven — ismét szeretnék felvirágoztatni az állattenyésztést, ezért a napokban a tejszövetkezet mellett borjú- és süldőnevelő társulást alakítottak. A társulás tagjai szerződést kötnek borjúnevelésre és sertéshizlalásra. Régebben a felnevelt tinót, vagy hízott sertést 13 kilométerre, Sümegre kellett szállítani, s ennek következtében egy-egy sertés elszállításánál közel 8, a tinó szállításánál több mint 20 kiló volt a súlyveszteség. Most nem így lesz: a társulás tagjaitól — ha egyszerre legalább 20—30 állatot adnak át — a szerződő vállalat szállítja el a felnevelt borjúkat, s hízott sertéseket, így nemcsak az időtöltéstől, a súlyveszteségtől, hanem a fuvarköltségtől is mentesülnek a gazdák. A badacsonytomaji hegyközség Évtizedekig népszerű, kedvelt társulása volt a szőlő- és gyümölcstermelő gazdáknak a hegyközség. Ez a szövetkezési forma biztosította a termelők ellátását felszerelésekkel, védekezőszerekkel, elősegítette a tájnak legjobban megfelelő szőlő- és gyümölcsfajták elterjesztését, megszervezte a bor és gyümölcs közös értékesítését. Badacsonytomajon a község legjobb szőlősgazdái most megalakították a hegyközséget. Az alakuló közgyűlésen negyvenketten írták alá a belépési nyilatkozatot. Mintegy 50 holddal társultak a közös beszerzésre és értékesítésre. A hegyközség elnökének Ferenczi Kálmán szőlősgazdát választották, aki már több alkalommal díjat nyert borával a mezőgazdasági kiállításon. A badacsonytomaji hegyközség tagjai a védekező szerek, műtrágya, kisgépek és egyéb anyagok beszerzése mellett főképpen a termelés elősegítésére szövetkeztek. Az eddig megműveletlen tartalékterületen négyholdnyi szőlőoltvány és vadtelepet létesítenek. Több éven keresztül próbálkoztak más vidékről hozott oltványokkal, amelyek sehogy sem váltak be. Ezért a hegyközség oltvány- és vadtelepén saját maguk hozzák létre az új szőlő telepítéséhez szükséges oltványokat. A hegyközség gondoskodik majd hegyőrök alkalmazásáról is, a szállítások megkönnyítésére rendben tartatja az utakat. Megszervezik a közös értékesítést. Győrött vagy Budapesten borkimérést nyitnak. Megakadályozzák a termelők hírnevét rontó, s a fogyasztókat megkárosító borhamisításokat. Segíti a hegyközséget a földművesszövetkezet is. A napokban a badacsonytomaji földművesszövetkezet három vagon szőlőkarót kapott; mind a három vagon karót a hegyközség tagjainak adják és segítik egymást... A napokban zöldségtermelési társulás alakult Nagyszénáson, eddig 16 belépővel. A társulás egyik alapító tagja, Székes István kertész, részletesen beszélt terveikről, munkájukról. Elmondotta, hogy a község északi részén különösen a fűszerpaprika és a hagyma, a déli részen pedig a korai káposztafélék termelése igen kifizető. Ezért főleg ezeket szeretnék nagy mennyiségben termelni. Azt tervezik, hogy a földművesszövetkezettel közösen víziszivattyú-motorokat vásárolnak, s kölcsön adják majd azoknak, akiknek nincs más lehetőségük az öntözésre. Ugyancsak a földművesszövetkezettel közösen szervezik meg az áruk értékesítését. Melegágyaikban már kelnek a korai magvak. A kormány által adott lehetőséget, támogatást azzal szeretnék viszonozni, hogy sok friss, jó zöldséget termelnek. Géppel könnyebb Pakson is Tavaly, az aratás végén alakult meg Pakson az ország első géphasználati társulása. Először csak tizenhat egyénileg dolgozó paraszt szövetkezett arra, hogy a szomszédos Dunaszentgyörgyi Gépállomás erőgépeit igénybe vegye a gabonabehordás idejére. Később azonban csoportosan jelentkeztek a paksi gazdák, hogy részt vegyenek a társulásban. Mire a betakarításnak vége lett, közel 50 egyéni gazda vett részt a géphasználati szövetkezetben. A paksi gazdák nagyon elégedettek voltak a Dunaszentgyörgyi Gépállomás munkájával, s ennek hírére, egyik napról a másikra 23 géphasználati társulás alakult a Tolna megyei községekben. Ezek a géphasználati társulások azonban a paksi gazdák társulásával együtt mind feloszlottak, mert később nem biztosítottak számukra gépeket, üzemanyagot. A gépekről azonban azóta sem mondtak le. Most már szeretnének trágyát hordani, szántani is kellene, éppen ezért a paksi gazdákat újból foglalkoztatja a géphasználati társulás életrekeltésének gondolata. Szeretnék ezeket a társulásokat a múlt évihez hasonlóan újra megalakítani, hisz nemcsak a tavaszi szántás vetés gyors elvégzése, hanem az idejében végzett munkából eredő terméstöbblet és a mérsékelt géphasználati díjak is gazdaságosak, kifizetőek számukra. Bölcskén, Madocsán és Dunaszentgyörgyön is újra megalakítják ezeket a géphasználati társulásokat. A Tolna megyei gépállomásokon már folynak az előkészületek a gépi használati társulások igényeinek kielégítésére. Már munkához láttak... Egy kis Zala megyei községben, Gétyén, emberemlékezet óta foglalkoznak gyümölcstermeléssel, idáig azonban semmiféle szövetkezet, vagy társulás nem volt a községben. Most húsz gazda társult gyümölcs- és zöldségtermelésre, mintegy húsz hold gyümölcsössel és húsz hold zöldségtermelésre alkalmas szántóval. Ez a társulási forma teljesen újszerű a megyében, mert más, mint az eddigi földművesszövetkezeti társulás, és a termelőszövetkezettől is különbözik. Közösen végzik például a munkát a gyümölcsösben, közösen szereznek be védőszereket, permetező és más gépeket, felszereléseket, közösen értékesítik a termelt árut. De mindenki a saját területe és befizetett részjegye után részesül a jövedelemből. Ugyanez történik a zöldségtermelésben is. A meginduláshoz szükséges tőkét részjegy befizetéssel biztosítják. Egyegy részjegy 100 forint, de vannak gazdák, akik több részjegyet is vásároltak. A termelési és értékesítési szövetkezet ideiglenes vezetősége már munkához is látott, megkezdte a szükséges gépek beszerzését. 00 Lux László építésügyi miniszterhelyettessel folytattunk beszélgetést a hajdan annyit szidott minisztérium és az állami építőipar megújhodásáról. — Milyen változások történtek az ÉM munkaterületén október óta? — így hangzott első kérdésünk. — Fontos és nagy változások. Elsőként érdemel említést, hogy megszüntettük az állami építőipari trösztöket, amelyek felesleges középszervekként iktatódtak azelőtt a vállalatok és a minisztérium közé. Működésük — mindamellett, hogy hatalmas összegekbe került — gátolta a vállalatok önálló, kezdeményező gazdasági tevékenységét. Egyszerűsítettük a minisztérium szervezetét is, egy igazgatóságot teljesen megszüntettünk s általában kisebb apparátussal látjuk el feladatainkat. — És ezek a feladatok változatlanok? — Nem, tennivalóink szaporodtak. A megszűnt Város- és Községgazdálkodási Minisztérium hatáskörének egy részét, az ugyancsak felszámolt Országos Építésügyi Hivatalnak pedig minden feladatát mi vettük át, így az építésügy egész felügyelete egy kézbe került. Ezzel kapcsolatban azonban át kell alakítanunk egész országos építésügyünk jelenleg meglehetősen zilált szervezetét, munkarendjét is. Javaslatot készítettünk az építésügyi igazgatás újjászervezéséről, amely remélhetőleg mindenütt gyorsabbá, csak az építőiparról szerűbbé teszi az építő tevékenységet. A javaslat a Minisztertanács elé kerül döntésre. Egy lényeges „újdonságáról máris beszámolhatok: az Építésügyi Minisztérium átadta a tanácsoknak a lakásépítkezések ellenőrzését, amely úgyis összeférhetetlen volt a minisztérium kivitelező szerepével. — Ha már a lakásoknál tartunk, eleget tud-e tenni építőiparrunk megnövekvő lakásépítési feladatainak, például az 1957-re tervezett 10 000 bányászlakás elkészül-e idejében? — Alapvető feltételeink megvannak ehhez, hisz az ipari beruházások csökkenése révén elegendő munkaerővel, anyaggal, géppel számolhatunk. Ami a bányászlakásokat illeti: az új lakások helykijelölése már megtörtént, s ha a lakótelepek ivóvíz-ellátási problémáit meg tudjuk oldani, nem lesz majd késedelem az építkezésben. Szeretnék azonban végre megvalósulva látni a lakásépítkezésben is azt a régi kívánságunkat, hogy az építési határidőket ne a költségvetési év határai között, hanem az építőipar adottságaihoz, az időjáráshoz igazodva állapítsák meg. Ha ugyanis tavasszal kezdünk az építéshez, s tavasszal vagy ősszel fejezzük be, sokkal olcsóbban, s jobb minőségben tudunk dolgozni, mint most, amikor a munkakezdést legtöbbször januárra, a befejezést pedig az év végére írják elő. 5 A Győri Vagon és Gépgyár mint önállóan exportáló vállalat vesz részt a lipcsei vásáron A Győri Vagon és Gépgyár az idén mér mint önállóan exportáló vállalat vesz részt a lipcsei vásáron. Csütörtökön indították útnak az NDK felé a másféltonnás ívkemencét, amelyet Varga Sándor főmérnök tervezett és munkatársaival három hónap alatt készített el. Az új kemence szabályozható berendezése, elektromechanikus megoldással készült. Harminc-harmincöt százalékkal kerül kevesebbe az eddigi kemencéknél. Az ívkemencét a vasúti mérőkocsi követi Lipcsébe, ugyancsak vagongyári mérnöknek, Lanyi Gusztávnak a konstrukciója. Ha a kányási bányászasszony megkérdezi: „Te aludni jársz a bányába ?" A legrosszabb bánya túlszárnyalta önmagát A kányási Béke-akna a nógrádi tröszt egyik legfiatalabb bányája. Kőzetviszonyai a legrosszabbak, nagy nyomással, vizesedéssel, öngyulladással küzd, s nem csodálatos, ha sokáig úgy beszéltek róla, mint a tröszt legrosszabb bányájáról. S ez a „legrosszabb” bánya, amely december elején még csak 10—12 csille szenet adott, januárban átlagosan 27,3 vagon szenet termelt naponta, s február 1-én már 33,5 vagon, másodikén 38,7 Vagon, 5-én pedig 32,7 vagon szenet szállított, azaz: elérte és túlszárnyalta a régi, október előtti teljesítményét. Az új bérezés jó ... — A bánya állapota az események alatt romlott, két sejtésünk tönkrement — mondja Németh főmérnök. — Hogy miért csak kettő és miért nem több? Azért, mert a bányászok féltve őrizték munkahelyüket. Szvorád András, Baranyai Gyula, Palicza János és a többiek 24—32 órát is töltöttek a vízemelésnél. Juhász József, Zsidai K. István, ifj. Sándor János vájárok a legnagyobb hidegben gyalog jöttek be a bányához. Csak a dolgozók és a műszaki vezetők áldozatos munkája tette lehetővé, hogy ma már annyit termelünk, mint októberben. Megyünk a bányába, hogy megkérdezzük, mi az emberek: a csillések, a vájárok véleménye. A 2-es ereszkével párhuzamosan kisszelvényű légvágatot készít Tarján Dezső csapata. A munkahelyen zuhog a víz, a bányászok félig levetkőzve dolgoznak. Takács Pál vájár, aki 20 éve bányász, a mostani kilátásokról beszél: — Úgy számítjuk, hogy a szakmánybérezéssel, ha jól dolgozunk, 90—110 forintot is megkeresünk műszakonként. Az új bérezés jó, könnyen eligazodunk rajta. — Tudja elvtárs — mondja — „káderez” ám otthon az asszony. Ha kevesli a keresetet, bizony megkérdezi: mi az, te aludni jársz a bányába? ... de vannak más panaszok. Becze József csapata egy nagyon összetört vágatot javít. Egyik vájár, Csépe elvtárs így panaszkodik: — Nézze, itt van a sok meddő. De nem szállíthatunk, mert nem kapunk elég üres csillét. Én megértem, hogy a szállításnál új emberek vannak, még nem gyakorlottak, de az aknások gondoskodjanak rólunk. Ha például lenne bányafánk „sichtája“ még két pótácsolatot is beépíthettünk volna. És folyik a panasz arról, hogy a fát messziről hordják, de Boksa körletaknász nem számítja fel, mondván, hogy ez benne van a szakmányban. Mákos aknász viszont úgy nyilatkozik, hogy ezt a munkát is át kell venni. Kinek van hát igaza? A szakmány szerint a fahordás 25 méterig bele van számítva a bérbe. De ha messzebbről hordják, külön kell átvenni. Németh főmérnök megígéri, hogy azonnal intézkedik. — Segítséget várunk — mondják a csapat tagjai, s igazuk van. Szüntessék meg a bizonytalanságot a bánya vezetői, s akkor az eredmény is nagyobb lesz. Bár a bányási Béke aknán már teljes a létszám, a teljesítmények növekednek, a bánya helyzete javul, elérték az októberi eredményt , mégsem megy minden a rendes kerékvágásban. Miért? ... és egyesek nem becsülik meg a műszakiakat. Az első ok: még mindig nem tudják a műszakiak, ki marad, ki megy, s hogy mennyi lesz a fizetésük. Többjük alig keres anynyit, mint egy jól dolgozó csillés. A trösztnél és a bányáknál most történik az átszervezés, most derül ki, melyik műszaki dolgozó munkájára tartanak igényt, melyikére nem. Február 15 után már új bér szerint számolják el őket. S választ kapnak majd arra is, kik kapják meg, s hogyan a 30 százalékos földalatti pótlékot. A másik nyugtalanító dolog az, hogy egyesek — köztük párttagok is — minden műszakit ellenforradalmárként, jobboldali elemként kezelnek. Bizonyítja ezt az is, hogy Kányáson még egyetlen műszaki vezető sem tagja az MSZMP-nek, nem mintha nem akarnának azok lenni, hanem mert nem veszik fel őket. Ennek a gyökerében szektás magatartásnak az az alapja, hogy a műszakiak egy része segített az ellenforradalomnak. De ebből még nem következik az, hogy a bányájukhoz ragaszkodó, a párt és a kormány rendelkezéseit becsülettel teljesítő, a nehéz napokban is az ország érdekében dolgozó műszakiak — ellenségek lennének. A hányási műszaki vezetők azt várják, a tröszt, a pártszervezet, és a munkástanács a bizalomnak olyan légkörét teremtsék meg, amelyben bátran tudnak vezetni, amelyben a pártszervezet is, a munkástanács is kiáll az ő helyes rendelkezéseik mellett. De a műszakiak iránt érzett bizalmatlanság eloszlatása nemcsak az említetteken, hanem elsősorban a műszakiakon múlik; munkájukkal, magatartásukkal kell bebizonyítaniok, hogy a nép érdekeit szolgálják. S. Nagy Sándor Helyreállítják a győri szovjet hősi emlékművet Győrött 1956. október 26-án ellenforradalmi elemek megrongálták a szovjet hősi emlékművet. A Győr-Sopron megyei Tatarozó Vállalat most megbízást kapott az emlékmű helyreállítására, s a vállalat dolgozói elhatározták, hogy a vöröshadsereg megalakulásának 39. évfordulóján, február 23-án átadják az újjáépített emlékművet.