Népszabadság, 1958. október (16. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-04 / 235. szám
4 SEGÍTŐ TÜRELEMMEL Megjegyzések a pedagógusok ideológiai képzéséhez A tanévkezdéskor, iskolai megnyitókon és másutt is sűrűn hangoztatták az oktatásügy vezetői, hogy nem vehetjük sokáig tudomásul a pedagógusok körében tapasztalható világnézeti megosztottságot. A párt művelődési politikájának irányelveiben is szó van erről a kérdésről: „Gyermekeink szocialista szellemű nevelését tehát javarészt, nem marxista szemléletű nevelők végzik. Ez a helyzet hosszú ideig nem tartható fenn anélkül, hogy az ifjúságra káros hatással ne lenne.” S az irányelvekben nyomban a megállapítás után ezt olvashatjuk. ..Meg kell tehát teremtenünk számukra a feltételeit annak, hogy minél gyorsabban, de magas színvonalon és alaposan sajátíthassák el a marxizmus—leninizmus tanításait ..Ez azt jelenti, hogy hogy türelemmel és odaadással kell munkálkodni a pedagógusok marxista átnevelésén. Vajon nincs-e ellentmondás a két elv között? Nem a türelmetlenség beszél-e belőlünk, amikor a világnézeti egység fontosságáról szólunk? A korábbi évek tapasztalatai s néhány helyütt még a mai gyakorlat is azt bizonyítja, hogy bizonyos mértékig ma is megvan a türelmetlenség veszélye. Régebben is feladatul tűztük ki a pedagógusok marxista átnevelését, de valahogy úgy voltunk vele, mint a rossz nevelő az osztállyal: feladtuk a leckét, de nem tanítottuk meg a tananyagot, mert hiányzott, a türelem. Ezért az eredmény sem lett olyan mint, amilyennek szerettük volna. S ekkor ugyancsak a rossz pedagógus módjára kozmetikáztuk az osztályzatot, s arról beszéltünk, hogy a pedagógusok többsége a marxizmus—leninizmus talaján áll. S a nagy vizsga, az ellenforradalom igazolta, hogy a pedagógusok túlnyomó többségének még nem eléggé szilárd a marxista- leninista meggyőződése, bár igaz az is, hogy a pedagógusoknak csak jelentéktelen része lépett fel a népi hatalom ellen. A türelmetlenség, a felületesség nem vezethet eredményre, tehát más utat kell keresnünk a pedagógusok ideológiai átnevelésére. Tudják ezt az állami szervek és a továbbképzéssel foglalkozó intézmények. Keresik, kutatják az új, a legcélravezetőbb módszereket. De a pedagógusok is tudják, érzik, hogy komolyabban kell venni a marxista műveltség elsajátítását, sokkal mélyebb értelme van a marxista—leninista meggyőződésnek, mint azt eddig hitték. Többségük benső meggyőződésből akar hozzánk közeledni, • a türelmetlenség, amely csak látszateredményekre, a marxizmus—leninizmus puszta megtanulására vezethet, nem segíti elő ezt a közeledést. Az egyik vidéki pedagógus-öszszejövetelen azt mondták a nevelőknek, hogy másfél, esetleg két év alatt el kell sajátítaniuk a marxizmus-leninizmust. S aki nem képes erre, annak le is út, fel is út, nem bízzák rá az ifjúság nevelését. Az ilyen megnyilatkozás mögött, bármennyire jószándékból fakad is az, a gyors eredmény elérésének kívánsága, a türelmetlenség húzódik ír meg. Meg lehet ugyan „tanulni” a marxizmust másfél év alatt, de mi sokkal többet kérünk ennél. A marxizmus nem lecke, amelyet be kell magolni, hanem világnézet, meggyőződés, elválaszthatatlan a mi életünk valóságától. Elfogadni annyit jelent, mint elfogadni formálódó szocialista világunkat, azzal szorosan eggyéfonódni. Ezért a marxizmus elsajátítása nemcsak tanulást jelent, hanem cselekvő részvételt is a szocialista építés gyakorlatában. A marxizmus és a felszabadult nép életének megismerésén keresztül ki hamarabb, ki később tud szakítani a régivel. Ezt a folyamatot irányítani, befolyásolni csak nagy türelemmel lehet. Helytelen lenne azonban, ha a türelem jelszavával szótlanul néznénk a tétlenséget. Hamis az az álláspont hogy csak várjunk nyugodtan, hiszen az általános fejlődéssel a pedagógusok is eljutnak úgyis a mi igazságaink felismeréséhez. Nem egyéb ez a sültgalamb-várásnál. Nem engedhetjük meg, hogy a nyugdíjig halogassák a pedagógusok a marxizmus megismerését. A türelmi idő — helyesen értelmezve — cselekvési időt jelent s amiben nem lehetünk türelmesek, ez a tanulás megkezdése. Nemcsak a pedagógusok hanem az állami és pártszervek részére is cselekvési idő a türelmi idő. Az idén a nevelők közül sokkal többen jelentkeztek ideológiai továbbképzésre, mint más években. A pártszervek lehetővé tették, hogy az igazgatók és a pártonkívüli nevelők jó része is részt vegyen a pártoktatásban. Ezek mellett azonban a pedagógusok fő továbbképzési formája az önképzés, az önálló tanulás. S ehhez is minden segítséget meg kell kapniok. A Művelődésügyi Minisztérium minden megyében főhivatású továbbképzési felelőst kíván beállítani. Még nem tudjuk pontosan, milyen teendőik lesznek a továbbképzési felelősöknek, de fő feladatukká kell tenni, hogy a megyei pártbizottságokkal és tanácsokkal karöltve, a legjobb előadókat, szemináriumi és vitavezetőket biztosítsák a pedagógusok továbbképzéséhez. Ne sajnáljuk a legképzettebb kommunistákra bízni a pedagógusok oktatását, mert csakis a színvonalas, a minden igényt kielégítő továbbképzés vezethet jó eredményre. A türelemnek a napi politikai kérdések megmagyarázásával is messzemenő segítséggel kell párosulnia. Ebben igen sokat segíthetnek a kommunista pedagógusok. Olyan légkört kell kialakítaniuk a tantestületekben, amelyben bizalommal, szabadon mondják el véleményüket a tőlünk távolabb állók is. Ne maradjon megválaszolatlanul egyetlen téves nézet sem. Nem lehetünk türelmesek a nép ellenségeivel szemben, de arra nagyon vigyáznunk kell, hogy ne tévesszük össze velük a helytelen nézeteket valló, de jószándékú hozzánk közeledni akaró pedagógusokat. Újból és újból türelmesen magyarázzuk meg nézeteik helytelenségét, mert csak így, a türelem alapján alakulhat ki minden nevelés alapja: a bizalom. A türelem és a határozott követelmények a pedagógusok marxista művelődését illetően egymásnak nem ellentmondó dolgok. Az eredmény attól függ: mennyire segítő ez a türelem, s mennyire élnek vele a pedagógusok? Tóth László )KULTURALS HÍREK( NÉMET ZENEI HÉT kezdődik október 13-án a rádióban, amely során a klasszikus és modern német muzsika mestereinek művei hangzanak fel. DANTE HALÁLÁNAK 137. évfordulóján Ravennában, a költő sírjánál nagyszabású ünnepségeket tartottak. DOBOZY IMRE SZÉLVIHAR című nagysikerű drámája jubilál. Vasárnap kerül sor a Jókai Színházban a színmű ötvenedik előadására. A BUKARESTI NEMZETI SZÍNHÁZ a Szovjetunióban vendégszerepel. Nagy sikerrel adták elő a többi közt a színház névadójának, I. L. Caragiale Elveszett levél című színművét. KARNAGYI KLUBNAPOT rendez az Egressy Gábor művészeti klub szombaton délután 4 órakor, amelyen Karel Padivy, a Szlovákiai Népművészeti Intézet zenei osztályának vezetője és Viczai Pál, az intézet munkatársa tart tájékoztatót a szlovák zenei életről. 1058. október 4. szombat NÉPSZABADSÁG A Bartók-fesztivál külföldi vendégeinek sajtófogadása az Újságíró Klubban Szeptember 20-a óta tartanak Budapesten a Bartók-fesztivál ünnepi eseményei, amelyekre 15 ország küldte el képviselőit. A fesztivál október 6-án zárul, s a külföldi vendégek pénteken az Újságíró Klubban sajtófogadáson mondták el véleményüket, tapasztalataikat. Megjelent az eseményen Gyáros László, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, s a hazai és a külföldi sajtó számos képviselője. Iván Martinon, a nagyhírű szovjet zeneesztéta és kritikus szerint, aki meg akar ismerkedni a zenével, annak meg kell ismernie a szerző hazáját is. Úgy tapasztalta, hogy Magyarországon, Bartók hazájában nagy szeretettel hallgatja a közönség a kiváló zeneszerző muzsikáját. Sok országból jöttek össze a művészek, akiket egyesít Bartók szeretete, s megvalósult a nagy muzsikus álma: az emberek a zene révén ismerkedjenek meg jobban egymással. Elismerő szavakkal emlékezett meg a magas színvonalú magyar zeneművészetről, és megköszönte, hogy lehetővé tették számára a részvételt az ünnepi eseményeken. Ladislav Burlas, a pozsonyi Komensky-egyetem adjunktusa rámutatott, hogy most, a népek szorosabb együttműködését követelő korban látjuk igazán Bartóknak, a román és a szlovák nép őszinte barátjának nagyságát. Művészete új világszemléletet, új nézőpontot hozott a zenébe. Bejelentette, hogy a brnói Janácek-fesztiválon, amelyet október második felében rendeznek, megalakul Csehszlovákiában a Bartók Béla barátainak köre. Anatol Vieru román zeneszerző Bartók és a román nép kapcsolatait fejtegette. Hangsúlyozta: a fiatal román zeneszerzőnemzedék igen sokat tanúi az ő művészetéből, tanításaiból. Boleslavs Wojtowicz lengyel zeneszerző és zongoraművész arról beszélt, hogy Lengyelországban már a legfiatalabbak is Bartók muzsikáján nevelődnek, s akik elkezdik a zongoratanulást, legtöbbször Bartók Mikrokozmoszával ismerkednek meg először. A lengyel nép nemcsak ismeri, de szereti is Bartók zenéjét és korunk egyik legnagyobb zeneszerzőjét tiszteli a magyar nép nagy fiában. Johann Cilensek német zeneszerző, aki az NDK-ból érkezett hozzánk, elmondta, hogy Bartók nemzeti nagysága ezen a fesztiválon vált benne igazán tudatossá, s itt ébredt rá igazán, hogy Bartók elérte azt, amit zeneszerző egyáltalán elérhet. Életműve a népből fakadt, a nép pedig szereti. Nagy elismeréssel szólt a magyar kórusok és vonósnégyesek kiválóságáról, a gyermekkarok nagyszerű képességeiről. Wilkomirski professzor, a varsói Operaház igazgatója Operaházunk Bartók-estjét méltatta, A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin előadását. Mint mondotta: megrázó élmény volt számára e három „gigászi mű" megismerése. A kérdésekre válaszolva Iván Martinov elmondotta, hogy a Szovjetunióban évről évre egyre több Bartók-művet játszanak, a legutóbbi években előadták valamennyi zenekari művét. Nagy előadóművészek, mint például Szvjatoszlav Richter is, számos Bartók-művet vettek fel már a műsorukra. Magyar művek a Tátrai-vonósnégyes estjén Bizony eléggé lehangoló körülmények között kezdte meg magyar művekből összeállított hangversenyét Tátraiék kitűnő vonósnégyes-társasága! Nehézkesen töltöző terem — alig fél ház fogadta művészeinket. Mentség mindig akad, legtöbbször fölös számban is. Aki azonban zeneéletünk állapotát, fura és szeszélyes lázgörbéit kutatta, nem elégedhet meg a mentségekkel, a tünetekkel. Keresni, megtalálni és kiküszöbölni az ilyen jelenségek okát: nagyon fontos művelődéspolitikai feladat, sőt program ez minden szerv, s a kultúra minden munkása számára, ha valóban szívén hordja az egészséges magyar zenei élet ügyét. A megérdemelten derekasan látogatott, hangos sikerű Bartókünnepségek napjaiban szervezési hiba volt ennek a cseppet sem kisebb rangú, minőségileg is kiemelkedő, új zenénk szempontjából is fontos hangversenynek teljesen előkészítetlen volta. Ha zeneéletünk hivatalosai netán másutt voltak elfoglalva, a közönség, főleg a tanulnivágyról és lelkességről minapában két kamaraesten is oly beszédes bizonyságot adó ifjúságunk előtt miért nem tárták föl a zeneművészet csarnokának ajtaját? Igazán megérdemelte volna a Tátrai-vonósnégyes, de a Kadosa-, Lajtha és Bartókművek gondos tolmácsolása is! Mert a Tátrai-társaság valóban mindent elkövetett, hogy színvonalához és az alkotásokhoz méltóan tolmácsoljon három, a maga nemében külön világot képviselő magyar művet. Kadosa vonósnégyese új mű, 1957-ben keletkezett. Tartalmi gazdagodás és erős formálás jellemzi. Az új stílusát építgető Kadosa érlelődő dallamosságát s a régi Kadosa burjánzóan dús ritmus-szövevényeit lelhetjük föl a nagy dologbeli tudással írt muzsikában. Lajtha László már ismert, de mindig újabb fölfedezésre érdemes VII. kvartettje közérthetőbb nyelven beszél, mint az előtte szóló mű. A legegyszerűbb — s éppen ezért leghatásosabb! — eszközökkel formálja-alakítja anyagát; a népzenén termékenyült dallamvilág akadálytalanul bontakozik ki a tiszta, egyszerű, szinte akvarelltechnikával fölrakott harmóniák fölött. A jobb sorsra érdemes hangversenyt az ünnepségek programjához simulón Bartók második kvartettje fejezte be Tátraiék igazán csiszolt, érzékletes előadásában, mely az egész mű és részeinek példás arányát, fölépítésének tökéletes harmóniáját hibátlanul érvényre juttatta. Raics István s/.ssó lAsno Aieotrio/tozAT/s Az óvadék (Az Esküdt—Nagyatádi ügy, IV.) Az 1922-es esztendő is jól kezdődött, legalábbis Bethlen István számára. Az Esküdt-botrány, az Amerikába deportált kisgazda képviselők nagy port felkavart ügye, a Nagyatádi körül szállongó pletykák alaposan megtépázták a parasztvezér amúgy is hervadó nimbuszát. Hol volt már az az idő, amikor a Kisgazdapárt feje saját kormányalakításáról szövögetett vágyálmokat! Bethlen most már teljes erővel készülhetett dédelgetett terve, az ellenforradalom nagy, egységes, általa vezetett pártja tető alá hozására, s ez azt jelentette, hogy a kormányzóhű Kisgazdapártot Horthy őfőméltósága hozzájárulásával rövid időn belül szőröstül-bőröstül elnyeli a csavaroseszű miniszterelnök pártja. A Kisgazdapárt január 5-én nagyszabású vacsorát rendezett, amelyen elvbarátai kíséretében megjelent a miniszterelnök és nagy ünneplés közepette beszédet mondott. A banketten történtekről a január 7-i lapokban a következő közlemény jelent meg: „A Magyar Távirati Iroda jelenti: Beavatott helyen, munkatársunk előtt, Bethlen István gróf miniszterelnöknek is Kisgazdapárt csütörtöki vacsoráján mondott beszéde kapcsán az alábbi nyilatkozatot tették: „A miniszterelnök, híven az új kormány megalakulásakor kifejtett programjához, a zilált pártviszonyok rendezésére az időpontot elérkezettnek látja. Hajlandóságát nyilvánította ezért arra, hogy a Kisgazdapárttal egyesüljön. Ez az egyesülés már régóta várt döntő lépés a miniszterelnök tervének keresztülviteléhez, mely egy egységes, szilárd kormányzópárt megalakítására irányul A grófok, az iparbárók pártja tehát egyesült a Kisgazdapárttal, megszületett a Bethlen által hőn óhajtott egységes párt. Most már csak a választások voltak hátra, hogy Bethlen a maga képére formálja a parlamentet. Ez sem váratott soká. Bethlen beterjesztette a választójogi törvényjavaslatot, amely persze a „magyar ember nyílt természetének megfelelő’ nyílt szavazást szentesítette és roppant tömegeket zárt ki a választásokon való részvételből. A vonakodó parlamentet Bethlen a kormányzó segédletével egyszerűen feloszlatta, s az új választási rendet parancsszerűen hozta tető alá. Minthogy azonban ilyen szépen és olajozottan haladt előre Bethlen István és barátainak kocsija, nem volt immár semmi akadálya annak, hogy a miniszteri titkár újra szabad levegőt szívjon. Elvégre Nagyatádi felé sem ártott ennyi keserű pilula lenyeletése után valami gesztust tenni. Meg aztán arra is számítani kellett, hogy Esküdi a hűvösön nagyon elunja magát s ments isten még valami meggondolatlan nyilatkozatot tesz... Ki kell hát engedni Esküdi Lajost. A már nagyon felkavart közvélemény csillapítására célszerűbbnek látszott a biztosíték ellenében szabadlábra helyezés, mint csak simán kiengedni. Az egész ügy likvidálását így nyugodtabban, kényelmesebben végre lehet hajtani. S vajon ki guberálta ki a kauciót? Nem, nincs itt semmi tévedés: a kétmillió koronás óvadékot felerészben Nagyatádi, felerészben Bethlen adta! Esküdt Lajos első útja persze hőn szeretett patrónusához, és kegyelmes cinkostársához, Nagyatádi miniszter úrhoz vezetett. A fogadtatás nem volt éppen a legforróbb. • Tudod pajtás meg kell értened, hogy pár hónap múlva választások lesznek és ezek az újságírók amúgy is állandóan itt szaglásznak körülöttem ... szóval arra kérnélek, hogy legalábbis egy időre ne igen mutatkozz. — Kegyelmes uram, én úgy érzem, hogy nem ezt érdemlem. Elvégre a közös ügyért szenvedtem, s most itt állok pénz nélkül, meg becsületben is megtépázva. Emlé Meghalt Buttula László. Buttula László, a nemzetközileg ismert kiváló gordonkaművész október 2-án, 60 éves korában elhunyt. A Zeneakadémián Popper Dávidnál, majd Schiffer Adolfnál tanult. Első hangversenyeinek egészen kivételes sikere és kritikái fényes jövővel biztatták. Az 1920-as inflációs évek eltérítették a hangversenyezés útjáról. Azóta a szórakoztató zene egészen magas színvonalú művelője lett és itthon főképp a Rádió Kisegyüttesének szólistájaként tevékenykedett.