Népszabadság, 1958. december (16. évfolyam, 285-308. szám)
1958-12-04 / 287. szám
2 A szakszervezet munkája nyomán fejlődött az egészségvédelem a textilgyárakban Az ősszel megtartott üzemegész-ségügyi hónap tapasztalatairól tanácskoztak a textiles üzemek társadalombiztosítási aktivistái a szakszervezet központjában. A textileseknek ez a szinte már hagyományossá vált akciója az idén igen kedvező eredményeket hozott. Javult az egészségügyi propaganda. 35 üzemben egészségügyi kiállítást rendeztek, a Pápai Textilgyárban grafikonokkal szemléltették a leggyakoribb megbetegedéseket, a SORTEX-ben bemutatták, hogyan lehet könnyíteni a második műszak terhein, a Hazai Fésűsfonógyárban részletes tablókon bizonyították be a helyes tisztálkodás és táplálkozás, az egészséges életmód előnyeit. Egészségügyi előadásokat tartottak, filmvetítéssel egybekötve, üzemi híradókat készítettek, különböző plakátok, feliratok segítségével figyelmeztették a dolgozókat, hogyan kerülhetik el a meghűlést, az időszakos megbetegedéseket. Különösen sokat törődtek a betegekkel. Meglátogatták őket otthon vagy a kórházban, s ha kellett, anyagi vagy egyéb segítséget nyújtottak. A Győri Fonodában 10 tagú KISZ-brigád látogatta az idősebb betegeket, segített nekik az otthoni munkában, a gyógyszerbeszerzésben. A táppénzesek felülvizsgálata módot nyújtott arra, hogy az üzemorvos kiegészíthesse a beteg kezelését, de arra is, hogy megakadályozhassák egyesek illetéktelen táppénzes állományát. Több üzemben ellenőrizték a fiatalkorúakra, a terhes nőkre vonatkozó rendelkezések betartását, felülvizsgálták a csökkent munkaképességűek munkabeosztását. A tbc-sek részére nyolc üzemben feljavított étkezést biztosítottak. Brigádok ügyeltek a műhelyekben a rendre, a tisztaságra, ellenőrizték, hogy a hideg idő beállta előtt rendbehozzák a huzatos, rosszul fűtött helyiségeket. A szakszervezet elnökségének határozata alapján, s az üzemegészségügyi hónap eredményeire építve, most évi egészségügyi tervet dolgoznak ki az üzemekben. A terv tartalmazza majd a dolgozók egészségügyi nevelésével kapcsolatos feladatokat, s a betegség megelőzése érdekében teendő intézkedéseket. Különösen nagy súlyt helyeznek majd a gerontológiai vizsgálatokra, azaz az időskori megbetegedések elhárítására, s minden 45 éven felüli nő és 50 éven felüli férfi részére időszakos szűrővizsgálatot szerveznek. További feladat a beteg dolgozók egészségügyi állapotának figyelemmel kísérése. Egészségügyi közvéleménykutatást szerveznek majd, hogy elégedettek-e a dolgozók a körzeti, üzemi egészségügyi ellátással, a kezeléssel. E feladatok megoldásához a szakszervezeti aktivisták, a gazdasági vezetők és a többi tömegszervezet, elsősorban a Vöröskereszt támogatását kérik. Csak együttműködve, az erőket összesítve felelhetnek meg a dolgozók örvendetesen megnövekedett egészségügyi igényeinek. A nehezen nevelhető, gyönge tanulmányi eredményt felmutató tanulók 80 százalékánál határozottan kimutatható a családi élet rendezetlensége, a környezet lélekromboló, züllesztő hatása — erről beszélt az a statisztika, amelyet a Bolyai Általános Gimnázium igazgatója tett elénk, beszélgetésünk mintegy bevezetőjeként. Elgondolkodtató szám ez, de korántsem angyalföldi sajátosság. Mint ahogy nem jellegzetesen angyalföldi, de még csak nem is „magyar specialitások” azok a problematikus esetek, amelyekről sorra számoltak be az osztályfőnökök, a szülői munkaközösség, s az ifjúsági szervezet vezető tanárai. Sírva jön be egy édesanya az iskolába. Fia, akivel összeszólalkozott, durván bánt vele, majd eltávozott otthonról s napok óta nem jelentkezett. A tanárok, a nevelési tanácsadó foglalkozik az üggyel, s kiderül: egy agyonszeretett, agyonkényeztetett egyetlen gyermekről van szó ... Ittasan jön iskolába az egyik fiú. Nem elégszenek meg a büntetéssel, az okokat, a hátteret is kutatják. Kiderül: isznak a szülők és rendszeresen iszik odahaza a serdülő gyermek is ... Már e példák is mutatják: a Bolyai-gimnázium tanárai nem elégszenek meg a „diagnózis’’ megállapításával, hanem segíteni akarnak a válságba jutott családokon, a gyermekeken, akikre elhagyatottságukban száz veszély leselkedik. Családgondozás — így nevezik maguk között ezt a sok fáradságot, áldozatot igénylő munkát, amely több, sokkalta több az egyszerű családlátogatásnál. Hiszen nemcsak megismerkednek a család életével, gondjaival, nemcsak néhány praktikus pedagógiai tanácsot adnak, hanem — ahogyan Bíró Sándor, az iskola igazgatója jellemezte: a családgondozó nevelő ápolja a gyümölcsöt, de ezenkívül gyökereinél kezeli növendéke családjának sérült fáját... Segíteni a szülőket, hogy ők is segíthessenek az iskolának, hogy ne rombolja le a család, a környezet azt, amit az iskola nagy gonddal, fáradsággal felépített — ez a gondolat vezérli a családgondozó pedagógusokat. A gimnázium nevelői közül mind többen vallják: legyen a múlté az iskolának az a típusa, amelynek tanárai teljesítve a tanterv előírta kötelességeiket, úgy érzik, mindent megtettek, amivel az iskolának, hivatásuknak tartoznak. Ők ennél többre törekszenek. Védőszárnyaik alá veszik a gyermekkel együtt a családot is, amelynek meghittsége vagy válsága ott tükröződik a gyermek szemében, magatartásában, tanulásában. — Ki törődik egyáltalán a családokkal, kihez fordulhat tanácsért a szülő — kérdezték a nevelők, amikor hosszasan beszélgettünk arról, hogy a születő, új társadalomban a család is sok új, megoldatlan gonddal küzd. Az állam sokat áldoz értük, de ki legyen nevelő, erkölcsi támaszuk? — Mi vállaljuk ezt a feladatot — mondják a pedagógusok —, hiszen hivatásunk a nevelés, s mi a gyermeki lélek legkisebb rezdülésein át is megérezzük, ha valami baj van odahaza, a családban. Többletmunkát, nehéz gondokat, a családok terheinek átvállalását jelenti ez a munka, amelyet a tantestület néhány tagja már hosszabb ideje végez. Ezért ma már nemcsak a tervekről, hanem munkájuk eredményeiről is beszámolhatnak. Dolgozik már, segít a szülőknek a nevelői tanácsadói szolgálat, amely az osztályfőnökök támasza, tanácsot ad a hozzája forduló szülőknek, dicsér és figyelmeztet, foglalkozik az úgynevezett problematikus gyerekekkel. Hasznosnak ígérkezik a decemberi ankét, amelyen az angyalföldi sajátos társadalmi és szociális problémákat beszélik meg a szülők és a pedagógusok. Mert vannak ilyenek is. Csak néhányat említünk közülük: komoly gondot okoz az iskolában, hogy amennyire szeretik a fizikai munkát, a politechnikai oktatást a munkásszülők gyermekei — hiszen otthonról hozzák magukkal a munka szeretetét — annyira céltalannak látják egyes munkásszülők és diákok a továbbtanulást. — Miért járjam ki a gimnáziumot, amikor a bátyám a nyolc általánossal is kétezer forintot keres — ezt kérdezte tanáraitól az egyik tanuló, aki azóta már el is hagyta az iskolát. Egy másik gond: az iskola munkásszármazású tanulóinak nagy részénél mindkét szülő dolgozik, vagy ha csak egyikük is, akkor is kevesebb segítséget kaphatnak otthon a szülőktől, jobban magukra maradnak problémáikkal, mint az értelmiségi szülők gyermekei. S a további tervek? Az osztályfőnöki munkaközösség ankétokat rendez a szülőknek, írásbeli válaszokat kér nevelési gondokról, körleveleket küld ki egy-egy fontos, időszerű problémáról. A tanárok a szülőket is segítségül hívják a KISZ-be, a nevelési tanácsadóba. Rendszeresen megbízzák a szülői munkaközösségek tagjait a hiányzó gyermekek látogatásával, s ezek kapcsán is számos nevelési problémát oldanak meg. Felébresztik e munkával a szülőkben a felelősséget az iskola, más családok, a társadalom iránt. S még egy újszerű dologról számolhatunk be a Bolyai-gimnáziumból. A tanárok az iskolán kívüli nevelőmunkában támaszkodnak a KISZ-szervezetre is. Alkalmunk volt beszélgetni néhánynyal a KISZ-tagok közül. Meglepő az a büszkeséggel áthatott, felelősséget sugárzó öntudat, amelylyel iskolájuk az egyetlen angyalföldi fiúgimnázium hivatásáról szólnak. Nemcsak azon igyekeznek, hogy a tanulmányi eredményekben sem maradjanak el más gimnáziumoktól, hanem ennél többet szeretnének: azt, hogy az itt tanuló fiatalok tudása, öntudata kisugározzák az iskolán kívülre is. KISZ-szervezetük sajátos feladatának tartja az angyalföldi csavargó, illetlenül viselkedő, vagánykodó fiúk nevelését. Ha találkoznak velük a tereken, a mozik előtt, beszélgetnek velük, figyelmeztetik őket. Bánsági Pál, harmadik osztályos tanuló mesélte: egy délután összehívta udvarukba a házban lakó kisdiákokat, s beszélgetett velük az iskoláról, a tanulásról, a helyes viselkedésről. A tanárok azt mondják, nem is az a fontosabb, ami ennek a munkának az eredménye lehet, inkább az, hogy felébred a diákokban, már az iskola padjaiban a felelősség a közösség iránt. A KISZ-szervezet arra is törekszik, hogy a diákok ne szakítsák meg barátságukat azokkal, akikkel együtt jártak az általános iskolába, s most ipari tanulók, vagy az üzemekben dolgoznak. Igyekeznek megváltoztatni azok magatartását, gondolkodásmódját, akik azt hiszik, hogy mivel diáksapka van a fejükön, ezzel különbek lettek a munkásgyerekeknél. Az iskola rendszeres kapcsolatot tart az üzemekkel. Éppen most veszik számba, melyek azok az angyalföldi üzemek, amelyekben a legtöbb szülő dolgozik. A KISZ-szervezet kultúrcsoportja és a tanárok előadásokat tartanak az üzemekben, meghívják a gyári fiatalokat a klubdélutánokra. S amire nagyon törekszenek, amiben úgy érzik, a legtöbbet segíthetnek: vezetőket adnak az úttörő csapatoknak. A Bolyai-gimnázium kezdeményezésének újdonsága nem is az egyes módszerekben van, hiszen azok egyikével-másikával szinte minden iskolában találkozunk. Inkább abban, hogy itt céltudatos politikai, tervszerű pedagógiai megfontoltsággal teszik az iskola, a tanárok, szülők és a tanulók együttes feladatává a törődést a közösséggel. Az iskola nevelői, a szülők és a diákok is érzik: a gimnázium nem elszigetelten áll Angyalföldön, hanem beletartozik egy nagyobb munkásközösségbe. Így válik az iskola — ahogyan ezt a Bolyai-gimnáziumban mondják — nemcsak ismeretközlő, hanem a jellemet, az életet, a jövő családjait formáló szocialista közösséggé. Faragó Jenő Életet formáló közösség Családgondozó munka az angyalföldi Bolyai Fiúgimnáziumban 1958. december 4. csütörtök NÉPSZABADSÁG Korszerűsítik a Szolnok megyei malmokat A Szolnok megyei malmok a gabona őrlésén kívül rizshántolást is végeznek. A hároméves terv idején, majd ezt követően, a megye malmait korszerűsítik. Jövőre a karcagi rizshántoló-telep kétszáz vagonos, légkondicionáló berendezéssel is ellátott raktárt kap. A szolnoki malomban új gépeket szerelnek fel. A későbbi években a megye malmainak nyolcvan százalékát újítják fel. (MTI) ----------- Tanyaszínház a debreceni határban Nyolc éve működik Debrecen város öntevékeny művészeti együttese, a debreceni Kis Színpad. Az együttes most olyan műszaki felszereléseket kap a városi tanácstól, amely lehetővé teszi tanyai előadások megrendezését is. A tervek szerint ugyanis vasárnaponként felkeresnek majd egy-egy nagyobb tanyatelepülést és ott színházi előadással, bábjátékkal, filmvetítéssel, ismeretterjesztő előadásokkal szórakoztatják a lakosságot. (MTI) Nagy-Budapest külső része gázellátásának javítására a Fővárosi Gázművek dolgozói a Soroksári úton 1431 méter hosszú 500 milliméteres nyomóvezetéket fektetnek le. Fogadás Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttségének tiszteletére Antonin Krceknek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkársága tagjának, a prágai pártbizottság első titkárának vezetésével csehszlovák pártküldöttség tartózkodik hazánkban. A delegáció tiszteletére Július Viktory, a Csehszlovák Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szerdán este fogadást adott. A fogadáson részt vett Fehér Lajos és Kiss Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, valamint az MSZMP Központi Bizottságának több tagja, a Központi Bizottság és a budapesti, valamint a vidéki pártapparátus több vezető munkatársa. A fogadás szívélyes, baráti légkörben zajlott le. (MTI) Jövőre megnyílnak az új felsőfokú tanító- és óvónőképző intézetek 1959. szeptember 1-én 11 helyen: Budapesten, Baján, Debrecenben, Esztergomban, Győrött, Jászberényben, Kaposvárott, Nyíregyházán, Sárospatakon, Szegeden és Szombathelyen felsőfokú tanítóképző intézet, három helyen: Kecskeméten, Sopronban és Szarvason pedig felsőfokú óvónőképző kezdi meg működését. A tanítóképzőkben a tanulmányi idő 3 év. A hallgatók öt féléven át tanulnak az intézetben. A második félév után két héten át — tanáraik irányításával — az ipari és mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek, a falvak é és tanyák dolgozóinak életével ismerkednek meg. A hatodik félévet egyik általános iskolában gyakorlati munkával töltik. Az óvónőképző intézetek hallgatóinak tanulmányi ideje két esztendő. Az első év befejeztével egy hónapig gyakorlatképpen óvodában foglalkoznak a kicsinyekkel. A tanító- és óvónőképző intézetekben nappali és levelező tagozat működik majd. Általános gimnáziumi érettségivel vagy ezzel egyenlő értékű érettségi bizonyítvánnyal, illetve képesítéssel rendelkezők leérhetik felvételüket. A nappali tagozatra jelentkezőknél 30 év a felvételi korhatár. Levelező tagozatra azok jelentkezhetnek, akik már betöltötték 22-ik életévüket, de még nem múltak el 40 évesek. A felvételhez vizsgát kell tenni. Előnyben részesülnek az olyan érettségizett fiatalok, akik egy vagy több éven át ipari nagyüzemben vagy a mezőgazdaságban fizikai munkát végeztek. A hallgatók tandíjat nem fizetnek és szociális helyzetüktől függően tanulmányi segélyben részesíthetők. (MTI) Gördülő sívizsgáló-laboratórium A Landler Jenő Járóműjavítóban különleges berendezéssel ellátott sínvizsgáló vasúti kocsi készült. Segítségével ellenőrzik a hézagnélküli vágányok építésénél a sínszálakat, nincs-e rejtett belső hibájuk. A vágányépítések befejezése után pedig a hegesztés minőségét vizsgálják és ellenőrzik évenként, nem keletkezett-e törés vagy elváltozás. A sínvizsgáló kocsiba ipari röntgenkészüléket és ultrahangos sínvizsgálóberendezést helyeztek el. A röntgencső áramellátását a beépített benzinmotoros áramfejlesztő biztosítja. A röntgenfelvételeket a kocsi sötétkamrájában hívják elő. Az ultrahangos berendezés impulzus-visszhang rendszerű. A pályafenntartási szakszolgálat mérnökei tavaly óta végzik az ultrahangos sínvizsgálatot, és tapasztalataik alapján most kiterjesztik e módszer alkalmazását. Továbbfejlesztik a meglevő berendezéseket, a mostani ultrahangos berendezést, nemsokára nagyobb teljesítőképességű, fényérzékeny papírra regisztráló berendezéssel cserétik ki. A sínvizsgáló kocsit felszerelik a legkorszerűbb ultrarövid hullámú rádiótelefon berendezéssel is, melynek segítségével a nyílt pályán végzett vizsgálatok alatt is állandó összeköttetést tarthatnak fenn a forgalmi szakszolgálattal.