Népszabadság, 1959. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-27 / 22. szám
1959. január 27. kedd NÉPSZABADSÁG A TENGŐDI BARATSÁG Az állami gazdaság segítségével megerősödött a Kossuth Tsz 1956 őszén egyik napról a másikra feloszlottak a tengődi termelőszövetkezetek. Mind a három. A hangadó nagygazdák nyomán megindult a szóbeszéd: — Most aztán örökre befellegzett a szövetkezésnek. Olyan kommunista nincs, aki ezeket feltámasztaná ... S egy évvel később — ha csak kilenc családból is — mégis megalakult a Kossuth. No de ami igaz, az igaz, ősz elejéig nem sokra mentek. Az elnök amúgy sem sokat értett a gazdálkodáshoz és ráadásul olyan nemtörődöm formán intézte a tsz ügyeit is. S a tagság között is akadtak izgága emberek, akik képesek voltak ellopni a vöröshere-vetőmagot. Különben 40 hold vörösheréje lehetne a Kossuthnak, így volt ez egészen szeptember derekáig és akik annak idején kételkedtek abban, hogy Tengődön új szövetkezet alakul, most azt hajtogatták: — A Kossuth? Az ugyan nem lesz hosszú életű. Újra elszámították magukat. Mert ha ellenséges hangulat vette is körül a fiatal tsz-t, azért került pártfogója is. Méghozzá a legnagyobb, legtekintélyesebb „gazda” a faluban, a csaknem 3000 holdas állami gazdaság. A Kossuth meg az állami gazdaság portája egymással szemben van, keskeny átjáró köti össze a két párhuzamos utcát. Szóval, féligmeddig szomszédok is. A gazdaság vezetői kezdettől fogva figyelemmel kísérték az új szövetkezet lépéseit. Jól látták minden hibáját. A napnál is világosabb volt, hogy nem megfelelő a tsz vezetése, s a becsületes tagok közé a tiszta búzába konkoly is keveredett. Éppen ezért ébredt fel a felelősségérzet Gyurákovics Jánosban, a gazdaság igazgatójában, Kocsi Jánosban, a főagronómusban, Sutyor Lajosban, a bérfelelősben és másokban. Meghányták-vetették, mit tehetnének a Kossuthért, hogyan menthetnék meg. Először arra gondoltak, összehoznak egy új, életképes tsz-t, amely bebizonyítja, hogy Tengődön is van létjogosultsága, jövője a közös gazdálkodásnak. Nem sajnálták az időt, a fáradságot, sorban felkeresték a leghaladóbb gondolkodású parasztokat, és elbeszélgettek velük a szövetkezésről. De az agitációnak mégsem új tsz lett az eredménye, hanem az, hogy megnőtt, megerősödött a Kossuth. A becsületes régi tagok meg az újak együttesen rendet teremtettek. Leváltották az elnököt és kizárták a vöröshere-tolvajokat. Ekkor megint csak gondban voltak. Ki legyen az új elnök? Mindannyian járatlanok voltak nagyobb gazdaság irányításában. Végül megtalálták a megoldást: Sutyor Lajost, az állami gazdaság bérfelelősét választották meg elnöknek, ő irányította a munkát, a tsz életét, szeptember derekától Szilveszterig Egész nap együtt volt a tagsággal, hol a jószág mellett, hol a répaföldön. Azért a maga munkáját sem hanyagolta el, ha esténként villanyfény szűrődött ki az állami gazdaság ablakából, akkor biztosan Sutyor Lajos dolgozott ott a bérelszámoláson. Sörös Géza, a Kossuth mostani elnöke október elsején lépett be. Magas, vállas férfi, aki a szemébe néz, ösztönösen úgy érzi, ismeretlenül is megbízik benne. Szűkszavúan, szerényen beszél a tszről, tudja, hogy még csak a kezdet kezdeténél tartanak. — Gyurákovics elvtárs, a gazdaság igazgatója vett rá, hogy lépjek be. Azután Sutyor elvtárs mellett megtanultam nagyjából, hogyan vezessem a tagságot, így választottak meg elnöknek. Persze, azóta is éppúgy számíthatunk a gazdaság segítségére. Például Sutyor elvtárs segített elkészíteni a tervünket, s mivel könyvelőnk nincs, elvégzi a könyvelést is. Kiokosítja a Gőbölös Pali bácsit, aki afféle mindenes nálunk, pénztáros, raktáros, adminisztrátor. Már tavaly nyáron is kisegítette a gazdaság a tsz-t, hol ezzel, hol azzal, különböző munkagépekkel, de az igazi barátságot szeptembertől számítják. Ősszel már példásan elvégezte a szántás-vetést a Kossuth tagsága. Messze megelőzték az egyénieket, ötven mázsa tisztított ősziárpa-vetőmagot kaptak kölcsönben a gazdaságtól és műtrágyát az ősziek alá. A főagronómus állapította meg, hova, mennyit szórjanak. Egy-egy holdra átlagosan másfél mázsa jutott. Vetőgéppel, fogassal, hengerrel is kisegítette a tsz-t a gazdaság, sőt a gépállomáson is közbenjártak az állami gazdaság vezetői, hogy időben és jól szántsák föl a Kossuth földjeit. Szívesen kölcsönad a gazdaság gépeket a szomszédnak. A szecskavágáshoz MIA-motort adott, s most is ott dolgozik a tsz udvarán a silótöltő gép, almát készítenek vele kukoricaszárból, ugyanis fogytán a szalma. S ott áll az udvaron a Kossuth büszkesége is: egy U—4-es univerzális traktor. Ez a gazdaság újévi „ajándéka”. A kiselejtezett, de egyébként hibátlan traktort olcsón felszámítják a tsz-nek. Kettősekét is adnak hozzá, azután lókapát s más gépeket is juttatnak a Kossuthnak. Nagy Lajos, a gazdaság gépésze elvállalta, hogy mindenféle javítást megcsinál a tsz-nek. . Van már közös állatállomány is a Kossuthban: 14 anyakoca és 10 vemhes üsző. Nem volt elég fehérjedús takarmány, de a főagronómus tanácsára kukoricáért cseréltek korpát. Sárközi Sándor, a gazdaság állattenyésztője szinte mindennapos vendég a tsz istállójában. Ha a gazdaság kiköltözik a faluból — tavaszra tervezik —, épületeit átengedi a tsz-nek. S ezzel megoldódott az a gond is, hogyan növeljék tovább az állatállományt. A téli gazdaestéket Kocsi János főagronómus vezeti a faluban, az állattenyésztő, az állatorvos és egyik-másik tanító az előadó. A hallgatóság között estéről estére ott ülnek a Kossuth tagjai is. Az őszi munkák után nagyot változott a falu közvéleménye. A főagronómus szerint igen szép a tsz búzája, őszi árpája, s nem restelli hozzátenni, vetekszik a gazdaságéval. Már nem jósolgatják a faluban, hány napig tengődik még a szövetkezet. Ezt bizonyítja az is, hogy újévkor három új tag jelentkezett, s azóta megint kettő. Józsa János hétholdas gazda is belépett, bizonyságul, hogy a Kossuthnak, a szövetkezeti gazdálkodásnak valóban van jövője Tengődön. Elsősorban az állami gazdaság érdeme, hogy a Kossuth Tsz egyre inkább életre kap, és most már igazán nincs messze az az idő, amikor végképp saját lábára áll. Bócz Sándor Megerősítik a földművesszövetkezeti takarékszövetkezeteket A földművesszövetkezeti takarékszövetkezetek alig két év alatt behálózták az egész országot: számuk 200 fölé emelkedett, taglétszámuk pedig elérte a negyvenezret. A SZÖVOSZ az idén a takarékszövetkezetek gazdasági és pénzügyi megerősítését tekinti legfontosabb feladatának. A jelenleg mintegy 35 millió forint értékű betétállományt az év végéig 100 millió forintra kívánják növelni. (MTI) Fahéjat illatozik a habosra forralt bor. Az ablakon kis jégvirágok. Odakünn fehér havon szánkózik a világ. A szoba meleg, mintha a fahéjas bor tüzelné. öreg vadász: Rács Mihály a zöld lócán ül és a kintről hozott csillogó párát törülgeti vastag bajuszáról. Mikor a „vadászat" kibújik a sok csöndes szóból, mozgolódni kezd a lócán és öreg szeme villan egyet, mint a sötétben egerésző macskáé szokott. Volt idő, hogy a rabsicerekhez tartozott. Rabsicer? Az egy furcsa mesterség! Lépked az ember óvatosan a havas határban, csöndesen, mint az árnyék, hurkot készít és várja a szerencsét. Fut a nyúl, beleugrik a hurokba, a rab- sicer ránt egyet — megvan a pörköltnek való. Vagyis a rabsicer orvadász. Puskája nincs, reménye se nagyon, hogy majd lesz. Éjszakánként a vadőrről álmodik és verejtékezik. Ez akkor volt, mikor még valamelyik Hatvany báró puskásai uralták Boldog, Nagytelek és Varsány mezőit, s az egész aszódi járást. Az öreg vadász drótot kerít a szekrény mellől, oktat a hurkolásra. Széles, izmos keze a nyúl. Ránt egyet — mintha a nyulat fojtogatná. De tíz év óta nem gyakorolja. Puskája van. Semmi szükség a hurokra Annyi a nyúl, amennyit akarnak. Kimegy a „Galgavölgyi vadásztársaság” és egyik nap lő vagy kétszázötvenet Amikor a „Galgavölgyi” vadásztársaság alapítótagjai (tizennégy földművelő ember) kapták meg véglegesen és jogosan a vadászati engedélyt az államtól — háromezer forint hátralék és néhány nyúl nevetett a szemükbe. De már 1956—57 telén 14 000 forintot kaptak lőtt nyúlból. Az idén 9000 forint a pénzállományuk. És húsz főre szaporodott a társaság, öreg Rács Mihály elégedetten sodorja a vastag bajuszt. Az ő puskája sem végzett utolsó munkát. A 71 esztendős Medveczki Jánost azonban talán még magánál is többre tartja. Az pápaszemmel lesi a nyulat a fagyott földeken és szőrfojtás helyett az újságpapírhoz folyamodik, akárcsak régen. A menye mondta el nekem a pápaszemes vadászatot (az öreg Medveczki Hatvanban járt valami ügyet intézni). Mikor ezt elmondom, kicsit mosolyogva, Bács Mihály az asztalra koppint. — De azért az egyetlen mókust Medveczki lőtte mégis! A pápaszemével! Mókus? Hiszen kilométerekre nincs itt erdő. Csak lapos föld a láthatárig. Márpedig mókus az, láttam kitömve a vadásztársaság elnökénél, Kókai Istvánnál. A gyerekei nézik, simogatják minduntalan, mint a csodát. A szájában kis makkocska van. Messziről szökhetett ide. — A szomszéd fáján üldögélt — szól a zöld lócán az öreg vadász — a gyerekek meg dobálták, kiabáltak fel hozzá: mókus... mókus ... Mások meg, hogy: menyétke ... Aztán jött Medveczki János, megigazította a pápaszemet, lőtt, mindjárt esett lefelé a mókus. Ha a húsz vadász megindul a boldogi határban a fehér havon, a fácán is riadtan rikolt. Pedig nem is olyan szabad prédák, írott és íratlan törvények tartják vissza a lövésre kész puskákat. Fekvő nyúlra, gyalogló fácánra és fogolyra nem szabad lőni. A fogoly különben sem jöhet számításba, arra tilalom van. A boldogiak hagyták is békén szaporodni, lőttek helyette tavaly 650 nyulat, 15 fácánt, idén 1000 nyulat, 60 fácánt. És most olyan szép a fogolyállományuk, hogy nyugodtan kérhetik ez év őszére a fogolyvadászati tilalom feloldását. Az ember hajlandó azt hinni, hogy a vadászat egyszerű szórakozás, mint a társasjáték, a kártya. Kell hozzá néhány ember, jó puska és sok vad. Hát a vadvédelem, a vérfelfrissítés, a vadfejlesztési terv? Ez már nem szórakozás. Komoly munka. 1961-re meg kell legyen a 4 holdanként! egy darab nyúlállomány. Hozatnak az alföldről 12 darab nyulat vérfrissítés végett. Vettek hat mázsa szénát, három mázsa ocsút, hogy télen is találjon eleséget a vad. Leszerződtek a Vadkereskedelmi Vállalattal 400 nyúlra, ezt teljesíteni kell. Készülnek az idei mezőgazdasági kiállításra, nyulat, fácánt és foglyot mutatnak be. Aztán ott van a dúvadirtási verserig. Az 500 forintos első díjtól a negyedik díj kétszáz forintjáig. És a vacsorák, amelyeken töltött tyúk illatozik a tálakban, vörös bor csillog és a zene mellett énekre nyílnak a torkok. S ott a nagyszerű mulatság, amikor új tag kerül a vadásztársaságba. Első nyúllövése után felavatják, ami úgy történik, hogy az elejtett nyúlra keresztbe fektetik a vadász puskáját, erre ráhasal az új ember, és az elnök hármat húz rá bottal. Sokra becsüli Bács Mihály a jó puskát, a nyugodt vadászatot. A puska pihen a szobában. A fahéjas bor gőze olvasztgatja a jégvirágokat. Kerek foltokon át látszik a széles út, szemközti házak. A mezei hóban fülelnek a nyulak. Bíró Teréz Boldogi vadászok !» 11 Megnyílt az ország első földművesszövetkezeti önkiszolgáló boltja (Tudósítónktól.) Eddig Heves, ez a 11 ezer lakosú alföldi község dinnyéjéről volt híres — ezután sokfelé beszélnek majd a hevesi önkiszolgáló boltról is. Hétfőn ugyanis itt nyílt meg az ország első földművesszövetkezeti önkiszolgáló boltja. A község főterén, a tükrökkel, cserepes virágokkal díszített, nagy üzlethelyiségben lényegében a városi önkiszolgáló boltok vásárlási rendszerét honosították meg. Az első vevőket száz vásárlókosárba, legalább 450 féle árucikk mintegy félmillió forintos árukészlet fogadta. Van a boltnak egy külön részlege is, ahol tejet, hentesárut és sütőipari terméket a „régi módszer” szerint lehet, vásárolni. Az első nap felért egy főpróbával és jól sikerült. Mintegy 1200-an keresték fel az önkiszolgáló boltot. Sokan közülük még nem vették kézbe a vásárló kosárkát, csak megtekintették a bolt újszerű berendezését és a vásárlás új rendszerét. Bizonyára kedvelt vásárlóhelye lesz a bolt nemcsak a hevesieknek, hanem a környékbeli községek lakosainak is. „S ha kevés lesz a 100 vásárló kosárka — mondotta Kovács Dezsőné, az új bolt vezetője — szerzünk majd hozzá. Nem lesz fennakadás.1. Nagyüzemi baromfitelepeket létesítenek A Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatóságán adott tájékoztatás szerint, két irányban fejlődik a baromfitenyésztés: egyrészt a kiváló baromfifajták kitenyésztésére, illetve a meglevő legjobb fajták továbbnemesítésére, célszerű szelekciójára törekszenek, másrészt nagyüzemi árutermelő baromfitelepeket létesítenek, s ezek körét évről évre bővítik. A fejlesztés ütemére jellemző például, hogy az 1959—1960-as gazdasági évben az ú7 állami gazdaságok 110 millió, termelőszövetkezetek pedig millió forintot költenek korszerű nagyüzemi baromfitelepek létesítésére. A baromfiállományt ez évben legalább félmillióval akarják növelni. A baromfiállomány minőségének tovább javítása érdekében országszerte kiépítik a nemesítő-, szaporító- és tojástermelő-telepek rendszerét. Rendkívül nagy jelentőségűek lesznek a Gödöllői Kisállattenyésztési Intézet bővítésére szánt új létesítmények. [ A külföldön igen keresett [gyöngytyúk tenyésztését is felkarolják. Kormányzatunk félmillióforintot áldoz a Magyaróvárott aközeljövőben megépülő gyöngyi tyúknemesítő telep beruházásaira. • Az árutermelő nagyüzemi baromfitenyésztés megszervezéseinek bíztató kezdeteit láthatjuk .Bábolnán, Mezőhegyesen és Gödöllőn, ahol a több évtizedes szovjet tapasztalatok felhasználásával [korszerű „tojásgyárakat” létesítésnek. (MTI) • Balatoni fesztivált, művésztalálkozót * remiszt a Somogy megyei népfront-bizottság A Hazafias Népfront Somogy• megyei bizottsága első félévi muntrrcaprogramja nagy teret szentel a :• Balaton menti nyári kulturális életfellendítésére. Az idegenforgalmihivatallal közösen rendezik meg május 24-én Siófokon az üdülési évad megnyitó ünnepségét. Májusban ugyancsak Siófokon balatoni fesztivál lesz a legjobb művészegyüttesek részvételével. Júinius 21-én nyitják meg a balatoni- szentgyörgyi Csillagvárat. Aprogramban szerepel továbbá abalatonlellei művésztalálkozó és a balatoni festők kiállítása is. ■* A Dunakeszi Járműjavító Vállalat hamarosan átadja a MÁV egészségügyi szolgálata részére készített mozgólaboratóriumot. Február elején megkezdik a MÁV-üzemek és a vasút dolgozóinak szűrőés komplex vizsgálatát. Képünkön: Szerelik a mozgólaboratórium belső berendezését. (Sziklai Dezső felvétele. — MTI Foto.)