Népszabadság, 1959. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÖVETEKI:$1 2 I oldal - Ára 1.20 forrnt NÉPSZABADSÁG 1959. május 1, péntek A MAGYAR SZOCIÁLIST ! MI LAKÁSPÁNT KO/»O.VI« LAPJA XVII. évfolyam, 101. szám Hatvankilenc esztendeje ünnepli a nemzetközi munkásosztály, történelmi hivatásához híven — minden dolgozó felszabadulásáért küzdve — május elsejét. Minden május elseje: seregszemle, ünneplése a kivívott győzelmeknek és felkészülés a soron levő feladatok végrehajtására. Ez a magyarázata annak, hogy a munkás-májusok mindig harcosak, hittel teliek és erőt, elszántságot sugárzóak. Kifejezik mindazt, ami a munkásosztályban, a történelmi haladás nemzetközi zászlóvivőjében nagy, nemes és világot formáló. S kifejezik a május elsejei seregszemlék a munkásosztály legmegragadóbb tulajdonságait és érzéseit, a nemzetközi összetartás, a harcos és alkotó proletárszolidaritás hitvallását. A proletár nemzetköziség az évtizedek során egyre növekvő erővé vált a munkásosztályban. Majd hetven évvel ezelőtt, amikor a II. Internacionálé alakuló kongresszusán elhatározták május megünneplését, a munkásosztály egyik közvetlen harci célja a nyolcórás munkanap kiharcolása volt. Mily nagyot fordult azóta a világ! Ma, 70 év küzdelmének eredményeként a nemzetközi munkásosztály a kommunista társadalom felépítésének elérhető közelségébe került. A Szovjetunió Kommunista Pártja — a nemzeti közi munkásosztály első rohambrigádja — XXI. kongresszusán már kitűzte a kommunizmus felépítésének konkrét célját; a föld egyhatod részén tehát az emberiség a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének szakaszába lépett. A szocialista tábor többi országai a kommunista társadalom első szakasza, a szocializmus alapjainak lerakása, illetve a szocialista társadalmi rend felépítésének betetőzése előtt állanak. Az imperializmus „hátországában” az ázsiai és afrikai gyarmatokon is megmozdult a föld: a második világháború után egymilliárd-háromszázötven millió ember szabadult fel a gyarmati elnyomás alól, s ma küzd a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért. Mindez a nemzetközi munkásosztály nagy sikereit, a proletár nemzetköziség további térhódítását és erősödését, s egyben a nemzetközi burzsoázia nagy vereségét jelzi. Az idei május elsején a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszó alatt találkoznak a kommunizmus, a szocializmus építői, a gyarmati elnyomás alól felszabadult, s hazájuk felvirágzásáért harcoló, s a tőkés országok kapitalista elnyomása ellen küzdő munkások és dolgozók száz- és százmilliói. Nincs olyan erő, amely meggátolhatná összefogásukat, nincs olyan erő, amely megakadályozhatná a szocializmus, a kommunizmus további diadalmas előrenyomulását. A magyar munkásosztály is hatvankilenc éve tartja a világon mindenütt demonstráló testvérei társaságában májusi seregszemléjét Sok felejthetetlen május elsejei demonstrációra emlékezik a magyar munkásosztály. Volt idő, mikor övé volt az utca. Máskor, a reakció tobzódása idején, csak titkon ünnepelhetett és üzenhette: Lesz még ünnep a mi utcánkban is! Negyven évvel ezelőtt, 1919-ben, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság napjaiban így is történt: első szabad májusát ünnepelte a dolgozó magyar nép. Seregszemle volt ez is: a kivívott győzelem ünnepe, s ugyanakkor hitvallás a világ első munkásállama, Szovjet-Oroszországgal való fegyverbarátság mellett. De seregszemle volt a szó szoros értelmében is, mert szinte a májusi demonstrációról vonultak a munkásezredek a veszélyeztetett tanácshatalom, a haza védelmében harcba a nemzetközi burzsoázia intervenciós csapatai ellen. A második magyar proletárdiktatúra az idén, a negyvenedik évfordulón kegyelettel és tisztelettel emlékezik az elsőre, az első szabad májust, 1919. május elsejét ünneplő néptömegekre. A felszabadulás utáni tizenöt, május 1-i ünnepség közül sok emlékezetes számunkra. Még jól emlékszünk 1945, a felszabadulás utáni első szabad májusra. A Magyar Kommunista Párt vezetésével a demokratikus fejlődés útján elindult tömegek a május elsejei nagygyűlésükön kinyilatkoztatták tántoríthatatlan akaratukat: soha többé nem tűrik, hogy Magyarország idegen érdekek uszályába kerüljön. A dolgozó tömegek megfogadták, hogy az egyszer kivívott szabadság lobogóját soha többé nem engedik kezükből kiragadni. Ez a fogadalom akkor harci program volt, s a későbbi események megmutatták, hogy a magyar nép fogadalma a kivívott szabadság megvédésére és a szocializmus felépítésére nem maradt pusztába kiáltott szó. 1956 őszén a történelem olyan helyzetet teremtett nálunk, hogy az ellenforradalommal vívott éles fegyveres, politikai és gazdasági harcban kellett megmutatni: az 1945-ben elhangzott szavak a munkásosztálynak a szocializmushoz való tántoríthatatlan hűségét fejezték ki. Ezért oly emlékezetes számunkra a két évvel ezelőtti május elseje is. Nagyon nehéz hónapok után gyűltek össze akkor a magyar dolgozók hagyományos májusi felvonulásukra és ünnepségükre. S bár a Szovjetunió és a szocialista tábor segítségével a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány a széles dolgozó tömegek erejére támaszkodva a törvényes rendet már helyreállította, s a néphatalmat újra megszilárdította, az ellenforradalom politikai, anyagi, szellemi és erkölcsi pusztításai akkor még súlyosan nehezedtek ránk. Május elseje volt, de sokan még nem hitték, hogy valóban itt a tavasz. S akkor, május 1-én a magyar dolgozók százezrei tettek ismét hitet a proletárdiktatúra, s a munkásnemzetköziség mellett, s nagyszerű demonstrációjukkal 1957. május 1-ét az ellenforradalom felett aratott győzelem nagy népi ünnepévé tették. A felszabadulás után azáltal, hogy a munkásosztály került hatalomra, s vezeti a dolgozó népet a szocializmus építésében, a munkásosztály ünnepe, a május elseje — az egész dolgozó nép ünnepévé, népi-nemzeti ünnepünkké vált. Ebben is kifejezésre jut pártunk politikájának össznépi jellege: ez is mutatja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikát folytat. Ezért ünnepük együtt május elsejét kommunisták és pártonkívüliek, munkások, parasztok és értelmiségiek. A májusi seregszemle egyben felkészülés az új feladatok megoldására. Ma a szocializmus gyorsabb ütemű építésének feladatai állnak előttünk az iparban, a mezőgazdaságban, a kulturális életben. Két év eredményes munkája megteremtette a feltételeit annak, hogy nagyobb lendülettel haladjunk előre. Pártunk az egész nép követeléseit fogalmazta meg a Központi Bizottság március 6-i határozatában, amely kijelölte a szocializmus építésének soron levő feladatait. Az iparban a legfontosabb teendő, hogy a szocialista munkaverseny kibontakoztatásával valósítsuk meg a hároméves terv 1960. évi legfőbb előirányzatait még az idén A párt ősszel összehívandó kongresszusának tiszteletére indított verseny sikerének biztosítása a munkásosztály egyik legsajátabb harci feladata. Az erők e feladat végrehajtására már május elseje előtt felsorakoztak, a kongresszusi verseny jelentős kezdeti eredményeket ért el. A május elsejei seregszemlének fokozni kell a verseny lendületét, tovább kell fejleszteni a szocialista brigádok munkáját. A munkaverseny segíti viszonylagos elmaradottságunk felszámolását, gyorsítja a szocializmus építését. Küzdjünk a kongresszusi verseny sikeréért azzal a tudattal hogy a hároméves terv határidő előtti eredményes végrehajtása megteremti a feltételeit annak, hogy a következő ötéves terv időszakában hazánkban is lerakjuk a szocialista társadalmi rend alapjait. Az elmúlt néhány hónapban jelentős eredményeket értünk el a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. A termelőszövetkezeti mozgalomnak ez év első hónapjaiban bekövetkezett fejlődése azt bizonyítja, hogy pártunk Központi Bizottsága a múlt év decemberében helyesen ítélte meg a helyzetet, s a körülményeket sokoldalúan mérlegelve állapította meg, hogy a dolgozó parasztság nagy tömegei a mezőgazdaság fejlődésének szocialista útja mellett vannak. Hazánkban ma már 4490 termelőszövetkezet van, 523 000 taggal és 2 910 000 katasztrális hold szántóterülettel. A szocialista szektor közös szántóterülete ma már az ország szántóterületének felét alkotja. Most minden erőnket a termelőszövetkezetek megszilárdítására kell fordítanunk. Ki kell dolgozni a legmegfelelőbb gazdálkodási terveket és biztosítani kell a legfontosabbat: a tervszerű, folyamatos munkát. Saját erőfeszítéseiken kívül eredményesen kell felhasználni azt a politikai és gazdasági segítséget, amelyet a munkásosztály, a párt és a kormány nyújt az új termelőszövetkezeteknek. Van tehát tennivaló elég, s ezek végrehajtása épp olyan forradalmi értékű tett, mint amilyen az új termelőszövetkezetek megteremtésére kifejtett felvilágosító politikai és szervező munka volt. A termelőszövetkezetek megszilárdítása egyben a későbbi újabb előrelépés alapja is: egyéni gazdálkodó paraszttestvéreink később a döntést nagymértékben attól teszik függővé, hogy milyen eredménynyel zárnak az új termelőszövetkezetek. Amilyen sikerrel megoldottuk a szervezést, ugyanolyan sikerrel kell tehát megoldani a megszilárdítás feladatát is. Az egészséges fejlődés jele, hogy az utóbbi két évben olyan területen is, ahol az ellenforradalom a legnagyobb rombolást végezte, s ahol a fejlődés a dolgok belső törvényszerűségénél fogva is lassúbb, mint másutt — a kulturális életben is — örvendetes haladást értünk el. Nemcsak egyszerűen konszolidáltuk a helyzetet, hanem biztató kezdeti eredményekkel folytatjuk a kulturális forradalom művét. Az alkotó értelmiség és a munkásosztály kapcsolatai alapjában véve helyreálltak, s a szocializmus építésében végzett közös munka alapján egészségesen fejlődnek. A párt eszmei befolyása újból fokozódó mértékben érvényesül a kulturális élet minden — a tömegek nevelése szempontjából jelentős — területén. Ennek eredményeként irodalmunk és művészetünk — az ellenforradalom és a revizionista fertőzés pusztító hatását leküzdve — mindjobban betölti szerepét a szocializmus építésében: magas színvonalú, mai életünk kérdéseit tárgyaló művekkel járul hozzá népünk szocialista neveléséhez. Sokan kérdezik: minek köszönhetők valóban tiszteletre méltó eredményeink, s mire alapozzuk reményteli terveinket? Eredményeink alappillére, terveink aranyfedezete a párt és a tömegek szoros kapcsolata, az a növekedő bizalom, amelyet a dolgozók a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt tanúsítanak. A tömegek látják, hogy a párt politikája az ő érdekeiket, céljaikat és vágyaikat testesíti meg. A párt, élén a Központi Bizottsággal, politikája kialakításában, a feladatok kitűzésében magabiztos és határozott, mert érzi, tudja hogy a tömegek megértik azokat, s új gondolatokkal, javaslatokkal és odaadó munkával segítik elő megvalósításukat. Május 1 — a nemzetközi haladásért, a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért vívott harc nagy ünnepe. Ma, szerte a világon, ahol a haladás erői megmozdulnak, mindenekelőtt a béke védelmében sorakoznak fel. A békéért küzdők hatalmas serege — támaszkodva a szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió gazdasái, politikai és tudományos területén elért lenyűgöző eredményeire és következetes békepolitikájára — jelentős sikereket ért el. Ez lehetőséget teremt arra, hogy tárgyalások induljanak a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésére. A szocialista országok békepolitikája s a haladó emberiség békeakarata elérte, hogy tíz nap múlva a tárgyalóasztal mellé ülnek a négy nagyhatalom külügyminiszterei Az imperialista monopoltőkések, az ágyúgyárosok hidegháborúra spekuláló csoportjai természetesen mindent elkövetnek, hogy a küszöbönálló tanácskozásokat meghiúsítsák és továbbra is fenntartsák a nemzetközi feszültség légkörét. A reális erőviszonyok, a szocialista tábor megnövekedett ereje, a béketábor egységes fellépése és harca a nemzetközi feszültség csökkentéséért azonban egyre inkább zsákutcába juttatja ezeket a hidegháborús imperialista csoportokat. A haladó emberek harckészségét, helytállását a béke védelmében, ma fokozza az a tény, hogy a megváltozott nemzetközi erőviszonyok eredményeként a háború többé nem elkerülhetetlen fátum, a béke megőrzése ma olyan reális lehetőség, amelyet a tömegek akarata vált valóra. A békéért harcoló népeknek megvan az erejük ahhoz, hogy elszigeteljék a hidegháborús csoportokat és a békés együttélés útjára térítsék a kapitalista országok vezető köreit. E hatalmas erő megnyilvánulása a mai, 1959. május 1-i tömegtüntetés is. Május elsején a békéért, demokráciáért, a szocializmusért folytatott nemzetközi harc nagy ünnepén üdvözöljük hazánk minden dolgozóját. Üdvözöljük az ünneplő felvonuló tömegeket, s hazánk minden polgárának sok sikert, eredményes, jó munkát kívánunk a szocialista Magyarország megteremtéséért folyó nehéz, de felemelően szép munkában. Május elseje ünnepén írta: Kállai Gyula Éljen május elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának nagy ünnepe!