Népszabadság, 1959. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-26 / 121. szám
SZÍNHÁZI estek POTYAUTAZÁS A Bábszínház új műsora a felnőtteknek A Bábszínház új „felnőtt” műsort mutatott be Potyautazás címmel. Elsősorban azért érdemel figyelmet, mert szándéka szerint szakítani igyekszik a legutóbbi esztendőkben begyepesedett formákkal és megkísérli új oldaláról felvillantani a bábjátszás művészetét. A műsor keretét Gádor Béla ötlete szabja meg: Bugyuta Kázmér Nagyfuvaros utcai lakos albérleti szobájának ablakából fürkészi az elérhetetlennek vélt legszebb pesti lányt. Egy éjszaka aztán álmában — mint társasutazó — végigjár néhány európai és tengerentúli nagyvárost, s miközben a véletlen csattanós helyzetekbe kényszeríti, minden útjába akadó hölgyben szíve titkos választottját véli felismerni... A színház jól választotta meg új műsorának kiindulási pontját. A vékony szálakon csörgedező történetben ezúttal nem a szóviccek ás bemondások, mint inkább a helyzetkomikum a domináló elem. S ez az a választó vonal, amely a Bábszínház új műsorát a korábbi évek sablonossá vált gyakorlataitól elhatárolja. Éveken át ugyanis a színház felnőtt műsorainak közös vonása a pamfletszerűség volt. A paraván előtt különböző műfajok és művészek vonultak fel s ebben a görbe tükörben modoros mesterségbeli és emberi tulajdonságok, szokások kerültek „terítékre”, váltak mulatságosan nevetségessé. Ez a fajta kísérletezés egy ideig sikeres is volt, ám a színháznak később ismétlésszerűen vissza-vissza térő eleme lett a kabarénak és az esztrád színpadnak ez a furcsa keverékű és összetételű egyvelege. Ebből a műfaji elszíntelenedésből következett az is, hogy a bábszínház sajátos adottságai, lehetőségei kihasználatlanul maradtak, a bábjátazás eszközei nem fejlődtek. Egyfajta szürkeség lepte el a kis színpadot. A Potyautazásnak sok apró egységekre széttöredező cselekménye jó alkalom a rendező számára, hogy különböző megoldásokkal kísérletezzék. Számi Kató — a műsor rendezője — szemmel láthatóan él is ezzel, s kiváltképp a második részben kifogyhatatlanul gazdag fantáziával szövi, alakítja a játék hőseinek sorsát, a mulatságos, groteszk helyzeteket. Elképzeléseit kitűnő munkatárs, Bródy Vera segíti, aki érdekesvonalú bábukkal, ötletes díszletelemekkel népesíti be a Potyautazás színpadát. Kettejük munkája színes, eleven pillanatokat teremt. A műsorból különösen említésre kívánkozik a párizsi kép Moulin Rouge-jelenete és a moszkvai kép Diótörő-kettőse. A bábszínpad virtuóz technikai és művészi kifejezési eszközei ezekben a mesterien kidolgozott jelenetekben a leghatásosabban érvényesülnek. Sajnos, a bevezető képsorok színvonala nem ér fel a műsor egészéig. A kis színpad láthatatlan művészeinek sokoldalú és nehéz feladatokkal kell megbirkózniok, hiszen a szerteágazó cselekménynek a főszerepek mellett számtalan olyan epizódistája is van, aki csak egyegy villanásnyi időtartamra tűnik elénk. Így aztán valamennyi színésznek egy időben több bábut is kell mozgatnia. A legösszetettebb munka Leviczky Andornak jutott, Bugyuta figuráját életre keltve. A Potyautazás főszereplője szinte a játék első pillanatától a legutolsóig ott van a színpadon, és a legváltozatosabb környezetben, különböző nyakatekert helyzetekben kell eligazodnia. Leviczky kitűnően oldja meg ezt a nehéz feladatot. Szöllössy Irén és Könyves Tóth Erzsi Ibolykát, a női főszereplőt. Kaszás László pedig a zord, Nagyfuvaros utcai főbérlő, Kucsma úr figuráját formálja. Rajtuk kívül még Balajthy Andor, Váradi Gyöngyi, Bátonyi György, Balogh Géza és Csanaki József munkája segíti sikerre a Potyautazást. Bános Tibor Azoknak a parasztságból jött fiatal költő-tehetségeknek sorába tartozik Takács Imre, akik városba kerülnek, egyetemet végeznek és magasabb nézőpontból figyelhetik a világot. Anélkül, hogy megfeledkeznének a faluról. Ebben a költő-sorban Takács Imre rangos helyét eredeti látása, tehetsége és gyarapodó emberi súlya jelöli ki. Nem szaporítja a formai virtuózok, könnyed lírikusok csapatát. „Vállamra nem nőtt könnyű szárny” — vallja magáról, s valóban: tolla nem súlytalan ötletek ingerére mozdul, verseit nem olajozza a rutin csali simasága. Van ebben a költészetben valami parasztos szögletesség, görcsösség, itt-ott koravénes ráncok árkolják a tiszta felületet. Takács Imre belső küzdelmekre, fojtott viaskodásokra hajló költőtípus, valahogy alkati adottság nála a töprengés. Ezt a készséget az elmúlt évek tragikusan feltáplálták, s egyfelől különösen a parasztpolitikában korábban elkövetett hibák, másfelől 1956 bomlasztó eszmei zűrzavara Takács Imre egyensúlyát is megbillentették. A „zsellérek unokájának” józansága, sohasem szűnő felelőssége azonban megőrizték őt a szélsőségektől; keserű szavak, önemésztő befelé fordulás a kísérőjelenségei nála a válságos időszaknak. De más készségekkel is rendelkezik ez a fiatal költő. Életszeretete nem harsány érzés, de komoly és súlyos emberi vonás a jellemében. Ahogy felzseng benne a dolgozó ember környezetének lírája, ahogy megszólal belőle a „Honvágy egy elhagyatott kerthez”, „egy megnyesetlen fához”, „Honvágy a kalapácshoz — ahogy a szögre rácsap" — abban nem futó könnyű hangulatok kergetőznek, hanem szép emberi eltökéltségek magasodnak. Éppen ezért érzi fojtogatónak Takács Imre a belső viaskodást, amely messze túlnőtt már töprengő hajlamain. Itt már az emberi és költői lét dilemmái kísértenek: „mint kőangyalok, — önmagam rácsa vagyok” — írja, s ezt is: ,,A mi lehetek én vajon? — Múzeum? — fiatalon?” Vagy — nem éppen szerencsés kifejezéssel — „állófakír?” Maga a Kőangyal-szimbólum is a megdermedtséget, a meddőséget sugalmazza: itt csak anynyi a biztató, hogy a költő is világosan látja állapotának lényegét. S éppen ez a felismerés jelentheti az első lépést a továbbjutáshoz. Ahhoz, hogy megmozduljon a kőangyal. S megmozdul. „Bizakodj hát, ha van szelíd — szívedben némi jobb elem” — írja, s a szép, kötetzáró Vízparti elégiában: Török ló, német tankcsapat, hol vagytok már! — a táj szakadt teste, mint szívem begyógyult... A Kőangyal dermedtsége után sokat, nagyon sokat jelent ez a gyógyulás. De Takács Imre elé magasabb mércét állít az élet. Tehetsége és származása, emberi eltökéltsége a nép mellett, többre kötelezne. A gyógyulás szelíd lírája, ami ennek a kötetének záróakkordja, csak nyitánya lehet egy új lírai fejezetnek, melyben „igennel" is, „nemmel” is egyre tettebb lesz a költő, de az igenek is, nemek is a szocialista életet vaspántozzák. Nem azt kívánjuk mi, hogy szárnyakat váltson a költő. Ne a lírai mérlegeléssel, ne a csendes tűnődéssel szakítson, hanem azzal az illúzióval, hogy az életet ismerő, népe gondját magába záró zsellérunoka eleget tesz a szocializmusnak azzal, ha gyógyulásáról küld költőileg szép, de jelentésükben még halvány üzeneteket. Művészi erényeinek is növekedési szüksége az értelmi és érzelmi feloldódás. Takács Imre versei tompa fényekben izzanak, csengő rímeket, pattogó ütemeket hiába keresnénk soraiban. Olykor még döccenőnek is, elégtelennek is érezzük formai megoldásait, de többnyire célszerű „formátlanság” ez: az egyéniség jegye a versen. Értékes, mert tartalmas jegy ez — nem tekintve néhány ■ valóban prózai, igénytelen megoldást. Ez a formátlanságban feszítő formai erő nemcsak viaskodó verseiben kap meg, hanem maradandóan érvényesül a paraszti sort megidéző, keserűséget és örömet felrajzoló költeményeiben, s különösen apjára emlékező, kemény írásaiban. (Halottsiratók; Édesapám utolsó napja; Búcsú a szülőföldtől; Az éjszaka zenéjéhez stb.) A formának ezzel a kifejező nehézkességével ritka képgazdagság párosul Takács Imre verseiben. Képei merészek és súlyosak, hatalmas világot ölelnek be a versbe, megnövelve általuk a verstéma értelmét. A jelképpé válás állandó izgalma és lehetősége rezeg a képekben bővelkedő verseknek sűrű atmoszférájában. Pazarul ontja képeit a költő anélkül, hogy líráját mélyebben megmerítené a „népi szürrealizmus” vizeiben; nehéz röptében legfeljebb megpaskolja szárnyával annak tükrét, aztán felhúz az értelem tisztább zónáiba. De mutatkoznak veszélyei is ennek a képhalmozó képességnek. Amikor állóhelyzetbe kényszeríti a költőt válsága, amikor ellentétes erők hatására megdermed, s nem élvezheti a „mozgás direkt gyönyöreit”, akkor a képek gazdag ömlése csak látszatát kelti a mozgásnak, s a képek magukban való szépségét nem teljesíti ki a mögöttük munkáló, nyugtalanul feltörő és előrevivő gondolatok izgalma. Takács Imre rangosabb költő annál, semhogy képek szép takaróját mutassa — emberi tartalmak helyett. A képnek funkciója van a versben, s ez: a szolgálat, az eszme, a gondolat, az érzés szolgálata. Nem önmagáért szép valójában a költői kép, hanem azért, azzal együtt, aminek érzékeltetésére hivatott. Szülheti a képet gondolat, de szülheti a gondolat elfojtása vagy elhallgatása is. S a gondolattalanság is. Takács Imre legjobb verseiben gondokból gyűrűznek fel, örömökből gyöngyöznek elő a képek. Ne adja alább! Verekedje magát keresztül a még oly keserves válságon is, s ne higgyen azoknak, akik az öncélú „költőiségek‘‘ kábulatába akarják fullasztani igazságra törő tehetségét. Ebben az igényes kötetében csak a lehetősége rándul meg a szocialista lírának. Ne elégedjen meg ennyivel, váltsa valóra a lehetőséget. Gépek és traktorok mellett költőkre is szüksége van Takács Imre osztályának ahhoz, hogy végleg otthonára leljen a szocializmusban. P. P. Takács Imre: KŐANGYAL Szépirodalmi Könyvkiadó NÉPSZABADSXC CLEOPATRA HÁROM ÉJSZAKÁJA Felkai Ferenc történelmi vígjátéka a győri Kisfaludy Színházban Ha szmokingban, zakóban vagy overallban játszanák el Felkai Ferenc Cleopatra három éjszakája című történelmi szatíráját, akkor is ugyanazt a hatást érné el, mint korhű jelmezben. Kétségtelen: ez a siker egyik tényezője. A szerző korábbi történelmi darabjaiban sem nyújtott történelmi fotográfiát, hanem emberi közelségben szerepeltette a hőseit úgy, hogy szinte a szívdobogásukat is halljuk. Ezúttal is pózmentesen, őszinte megnyilatkozásaikban rajzolódik ki hőseinek jelleme. Eredeti, de nem eredetieskedő színpadi felfogás és technika az, amivel Felkai majdnem egy évtizedes szünet után ismét jelentkezett. Most is a csípős szatíra, a szellemesen pergő dialógusok, s a szerző nagy színpadismerete biztosította a sikert. Szórakoztató, egyúttal figyelemre méltóan mához szóló mondanivalója van. Érdekessége a vígjátéknak, hogy Cleopatrát nemcsak mint izgalmasan szép keleti királynőt mutatja be, hanem az ügyes, kora előítéleteitől mentes, eszes politikust is, aki eredményes harcot vív a babonákkal visszaélő, a hódító rómaiakat kiszolgáló, szent tehenekkel kereskedő főpappal. Felcsattanó nyílt színű tapsok igazolják, hogy a közönség szívesen honorálja, ha értelméhez, fejlett ízléséhez igazodva szórakoztatják. Az előadást Gyökössy Zsolt rendezte. Egyszerű eszközökkel, kerülve minden harsányságot, a vígjáték jó hagyományait követve, dicséretes munkát végzett. Az előadás szereplői: Olsavszky Éva, Lengyel János, Felföldi László, Szilassy Ibolya, Jászai László, Peréül László, Ray Pál, Kun Vilmos, Horváth Gyula és Vág Mária. A stílusos kísérőzenét Szenkár Dezső szerezte. A februárban bemutatott darabot, amely mintegy húsz táblás házat vonzott Győrben, most felújították és kapuzárás után Sopronban, Veszprémben, Balatonfüreden és több dunántúli városban játssza a győri Kisfaludy Színház együttese. V. F. 1959. május 26. kedd A Pravda vezércikke a szovjet írókongresszusról Moszkva, május 25. (TASZSZ) A Pravda hétfői száma A szovjet írók a párt hűséges segítőtársai címmel értékeli a szovjet írók III. kongresszusát. Megállapítja, hogy ez az írókongresszus meggyőzően bizonyította a szovjet írók soknemzetiségű családjának szoros összeforrottságát a néppel, a kommunista párttal, amely odaadóan gondoskodik a szovjet irodalom fejlesztéséről. A kongresszus kimutatta, hogy a kommunista társadalom általánosan kibontakozó építésének időszakában az irodalomnak nemcsak az eszmei tartalom gazdagságában, hanem művészi tökéletességében is nagy műveket kell alkotnia. Ez magyarázza meg a kongresszus általános érdeklődését a mesterségbeli, művészeti kérdések iránt A Pravda vezércikke utal arra, hogy a mai élet volt a kongreszszuson lezajlott nagyszabású és tartalmas alkotói megbeszélés első és legfőbb témája. A hétéves terv benyomult az írók alkotó terveibe, a szovjet írók sürgető és becsületbeli feladata a nép hőstetteinek, nemes jellemvonásainak, önfeláldozó, hazafias munkájának bemutatása. Mint a Pravda rámutat, a III. szovjet írókongresszus nemcsak a szovjet ország életében volt nagy esemény, munkáját nemcsak a szovjet olvasók milliói követték figyelemmel, hanem az egész világ irodalmi közvéleménye. A külföldi írószervezetek képviselőinek kongresszusi felszólalásai megmutatták, milyen tekintélyes helyet foglal el az emberiség szellemi életében a szovjet irodalom, a nagy életigazság, a magasrendű eszmék, a humanizmus irodalma. Fogadás a Kremlben a szovjet írókongresszus befejezése alkalmából Moszkva, május 25. (TASZSZ) A Szovjet írószövetség vezetősége a szovjet írók III. kongresszusának befejezése alkalmából szombaton fogadást adott a Kreml-palota György-termében. A fogadáson jelen volt Arisztov, Brezsnyev, Furceva, Hruscsov, Igratov, Kiricsenko,■ Kozlov, Mikojan, Muhugyinov, Svetnyik, Szuszlov, Poszpelov, Koszigin és Poljanszkij. A vendégek között ott volt sok külföldi író is, akik részt vettek a kongresszuson. A megjelenteket Alekszej Szurkon író üdvözölte. A fogadáson beszédet mondott Mirzo Turszun- Zade, I. Abasidze és más szovjet írók, valamint Maria Majerova cseh írónő. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a szovjet minisztertanács elnöke szerencsekívánatait fejezte ki az íróiénak a kongresszus sikeres befejezése alkalmából, és további jó munkát kívánt nekik. Népi táncosok seregszemléje Gödöllőn (Tudósítónktól.) Mintegy tízezer főnyi lelkes közönség előtt rendezték meg vasárnap a II. Pest megyei népitáncfesztivált a gödöllői szabadtéri színpadon. Az egykori királyi park talán még soha nem volt tanúja ekkora vigasságnak. Huszonnyolc együttes több mint négyszáz táncosa mutatta be tudását, ötven tánc és népi játék szerepelt a három részes, csaknem tízórás fesztivál műsorán. Pest megyét húsz együttes képviselte. Köztük olyanok, mint az abonyi földművesszövetkezet, a Gödöllői Agráregyetem vagy a Csepel Autógyár tánccsoportja. A látottak alapján mégis nehéz lenne valamiféle rangsort felállítani, mert a neves együttesek mellé nem egy — eddig ismeretlen — tánccsoport is felsorakozott a fesztiválon. A farmosi földművesszövetkezet, a tápiószecsői művelődési otthon, a szigetújfallusi német nemzetiségi tánccsoport vagy a péceli művelődési ház és a honvédség közös együttese méltó vetélytársa volt az említetteknek. A fesztivál műsorát nyolc meghívott tánccsoport szereplése tette még gazdagabbá és változatosabbá. Főleg a debreceni építők szakszervezetének központi együttese, a Szolnoki Fütóház népitánc-csoportja és a Ganz-MÁVAG központi együttese aratott fergeteges sikert a vendégek közül, de nagy taps jutalmazta a Kisterenyei Földművesszövetkezet, a Lőrinci Hengermű, az egri I. számú Iskolaszövetkezet és a Kisújszállási Földművesszövetkezet táncosainak bemutatóját is. A tánccsoportok túlnyomó többsége gondos felkészülésről, nagy összeszokottságról tett tanúbizonyságot. Bizonyos csalódást keltett azonban, hogy igen kevés üzemi együttest láttunk a találkozón. Pest megye legnagyobb ipari városa, Vác például egyetlen együttessel sem képviseltette magát a fesztiválon. S a több ezer munkást foglalkoztató Csepel Autógyár erejéből is csupán egy leánycsoportra tellett Ami pedig a fesztivál tanulságait illeti: több tánccsoportnál tapasztaltuk, hogy tudásukat, erejüket meghaladó táncok vagy táncjátékok előadására vállalkoztak. Ezekben az együttesekben a táncosok minden figyelmüket a tánc technikai megoldására fordították, olyannyira, hogy a tánc mondanivalójának kifejezéséra már nem is jutott erejük. Sok tánccsoportnak gondot okoz a zenekíséret. A harmonikaszám amellett, hogy stílustalan , erőtlen is. Az ilyen együttesek táncosai úgy próbáltak segíteni a dolgon, hogy tánc közben énekeltek. Táncolni és énekelni egyszerre azonban nagyon nehéz, különösen a gyors számoknál, így azután a tánc közepén már teljesen kifulladtak s ez visszahatott előadott táncukra is. Mi hát a megoldás? Ha más lehetőség nincs, lépjen szövetségre a tánccsoport az énekkarral és néhány jóhangú énekes kísérje táncukat. Ezek a hibák azonban mit sem vonnak le a fesztivál sikeréből.