Népszabadság, 1961. augusztus (19. évfolyam, 181-207. szám)
1961-08-19 / 197. szám
4 AZ ENSZ ÉS A BIZERTAI TÁMASZPONT Hétfőn New Yorkban összeül az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülése, hogy megvitassa a francia—tunéziai konfliktust, amely „bizertai ügy” néven ismeretes a napi politikában. Emlékezetes, hogy egy hónappal ezelőtt francia csapatok gyalázatos támadást intéztek Bizerta város ellen, hogy így „leckéztessék” meg a tunéziaiakat, amiért a bizertai haditámaszpont kiürítését követelték a francia kormánytól. Bizerta már több mint 60 éve Franciaország legfontosabb támaszpontjainak egyike, s jelenleg egyúttal NATO-támaszpont is. A francia hadsereg barbár támadását korábban megvitatta a Bizonsági Tanács, de radikális intézkedés helyett csak olyan kompromisszumos határozatot hozott, hogy a tunéziai és a francia fél vonja vissza csapatait eredeti állásaiba. A francia kormány még ezt a határozatot sem hajtotta végre. Ellenkezőleg! A Tunézia elleni francia agresszió folytatódik, a franciák sorozatosan támadásokat intéznek a tunéziai csapatok és főleg a lakosság ellen. Az afroázsiai országok ENSZ- küldöttei, amikor kérték az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását, figyelmeztettek arra, hogy a bizerzai francia támaszpont fenntartása és az innen kiinduló francia katonai akciók veszélyeztetik az afrikai országok függetlenségét és a békét. E kezdeményezés rendkívül kellemetlenül érintette Franciaországot, s a vele szövetséges NATO- hatalmakat is. Az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének szóvivője annak idején azonnal be is jelentette, hogy az amerikai kormány nem helyesli a rendkívüli közgyűlés összehívását. Ezt jeladásnak szánták a rendkívüli közgyűlés összehívásának megtorpedózására. Az amerikai halogató taktika egyik vonala az az amerikai javaslat lett volna, hogy Franciaország és Tunézia kezdjen kétoldalú tárgyalásokat. Tunézia vezetői erre hajlandóak is lettek volna, azzal a feltétellel, ha Franciaország elvben hozzájárul a támaszpont kiürítéséhez. Kitűnt viszont, hogy Franciaország csak a támaszpont megtartásának módozatairól akar tárgyalni, így tehát lehetetlenné vált a kétoldalú tárgyalás, de meghiúsult egyúttal az az amerikai spekuláció is, hogy a kétoldalú tárgyalásokra való hivatkozással megakadályozhatják a rendkívüli közgyűlés összehívását, s az Egyesült Államok kormánya elkerülheti a számára rendkívül kényelmetlen nyilvános állásfoglalást az ENSZ- hert. Az Egyesült Államok kormányzatának ugyanis érdekében áll, hogy támogassa francia NATO-szövetségesét, de ha ezt nyíltan megteszi, kihívja maga ellen az ázsiai—afrikai országok tiltakozásának viharát, s nehézségeket okoz saját politikájának. A kétoldalú tárgyalások létrehozására tett kísérletekkel egyidejűleg az ENSZ-ben megkezdődött az imperialisták kulisszák mögötti tevékenysége, hogy a tagországok ne támogassák a rendkívüli közgyűlés összehívását. Az ügyrend szerint ugyanis a rendkívüli ülés összehívásához 50 tagország támogatása szükséges. A NATO-országok a több hétig tartó kulisszák mögötti csatát is elvesztették: több mint ötven ország kérte a rendkívüli közgyűlés öszszehívását. Franciaország már jó előre bejelentette, hogy nem kíván részt venni a 7..ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésének vitáján. Ez a bojkott azonban nem akadályozhatja meg a közgyűlést, hogy állást foglaljon a franciák megújuló agressziójának kérdésében, amely veszélyezteti nemcsak Tunézia függetlenségét, hanem Észak-Afrika békéjét is. A béke biztosítása és a kis országok biztonságának védelmében az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának követelnie kell a francia kormánytól az agresszió haladéktalan megszüntetését és az összes francia csapatok kivonását Tunézia területéről. Kovács István NÉPSZABADSA ( IDŐI. augusztus 19. szombat Külföldi események , néhány sorban Georg Stibi, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterhelyettese, csütörtökön hivatalos látogatásra Havannába érkezett. (ADN) Újabb bombamerényletet követtek el péntekre virradó éjszaka a Dél-Tirolban garázdálkodó terroristák, akik ezúttal Bolzano környékén a magasfeszültségű villanyvezeték oszlopait robbantották fel. (Reuter) A Kínai Népköztársaságban tartózkodó Joao Belchior Goulart brazil alelnök pénteken Pekingből országos körútra indult. (Új-Kína) Az amerikai haditengerészet főparancsnoksága bejelentette, hogy 43 hadihajóval és üzemanyagszállító hajóval növeli flottaállományát. A bővítést részben új hajókkal, részben már kivonásra ítélt hajók felújításával hajtják végre. (MTI) A Costa Rica-i Munkások Általános Szövetsége nyilatkozatban tiltakozik egy most beterjesztett törvényjavaslat ellen, amely a „kommunista propaganda” elleni harc címén lehetővé teszi mindazoknak a sajtótermékeknek a betiltását, amelyek a népi követeléseket tükrözik és Costa Rica szu-verenitását védelmezik. (Prensa Latina) Tunéziában rendelet jelent meg nyolc, francia tulajdonban levő építőanyagipari vállalat államosításáról. A tunéziai kormány ezzel az intézkedéssel válaszolt Franciaországnak arra a döntésére, hogy leállítja a kereskedelmet Tunéziával. (MTI) Több mint száz embert gyilkoltak meg a dél vietnami hatóságok a múlt hónapban végrehajtott terrorakcióik során. (TASZSZ) Az Arab Liga katonai bizottsága csütörtökön Marokkóba utazott. A bizottság sorra járja az arab fővárosokat és megtárgyalja a Kuvaitban állomásozó angol csapatok leváltására felállítandó arab fegyveres erők összetételét. (MTI) A ceyloni képviselőház hétnapos vita után jóváhagyta az ország új gazdaságfejlesztési költségvetését, amelyet támogat a Ceyloni Kommunista Párt is. (Reuter) Anglia és a Közös Piac Anglia a múlt héten hivatalosan is kérte felvételét az Európai Közös Piacba. Ezt megelőzően — miután Macmillan brit miniszterelnök néhány héttel ezelőtt bejelentette a kormány belépési szándékát — heves viták zajlottak le az angol parlamentben, és sok helytelenítő vélemény hangzott el mind a szigetország közvéleményében, mind a Brit Nemzetközösség országaiban. Mi rejlik a belépés hátterében? Milyen okok kényszerítik az angol vezető köröket arra, hogy veszélyeztetve Anglia nagyhatalmi pozícióját, hajlandók korlátozni kereskedelempolitikai szabadságukat és a Brit Nemzetközösség országai többségének tiltakozása ellenére — számukra kedvezőtlen időpontban és helyzetben — hajlandók csatlakozni a velük szemben álló Európai Gazdasági Közösséghez (Közös Piac)? Választ ad erre Anglia szerepének alakulása Európa politikai és gazdasági életében, az angol, a francia és a nyugatnémet uralkodó körök között a NATO-n belüli pozíciók erősítéséért, a nyugat-európai vezető szerep biztosításáért és a piacokért folyó versengés közben kialakult erőviszonyok megváltozása. Az 1959—60-ban létrejött két csoportosulás közötti erőviszonyok már megalakulásukkor is egyenlőtlenek voltak. A francia—nyugatnémet vezetés alatt álló Közös Piac országainak lakossága együttesen 170 millió, részesedésük a tőrkésvilág ipari termelésében 20 százalék és a világexportban mintegy 25 százalék. Az Anglia vezetésével megalakult Szabadkereskedelmi Társulás tagállamainak lakossága csak 90 millió, az ipari termelésben 13 százalékkal, a világexportban pedig körülbelül 17 százalékkal részesednek. Az utóbbi két évben a két tömörülés közötti erőviszonyok még jobban eltolódtak. Nyugat-Európában a Közös Piac országaiban volt a leggyorsabb a gazdasági fejlődés és a leglassúbb Angliából. Sőt, míg 1960- ban az Európa Gazdasági Közösség országaiban az ipari termelés és az export gyors ütemben nőtt, a devizatartalékok felduzzadtak, a tagállamok valutái megszilárdultak, addig Angliában súlyos gazdasági problémák jelentkeztek. A tőkésországok egyenlőtlen fejlődése következtében ugyanis a nyugatnémet, az olasz és a francia ipar ma már sok tekintetben korszerűbb, termelékenyebb, tehát versenyképesebb, és gyorsabban áll át a piacok gyorsan változó igényeinek megfelelő termékek gyártására, mint az angol ipar. Az angol gazdaság erőteljesebb fejlesztésére irányuló törekvéseket fékezi az ország hagyományos exportpiacainak helyzete is. Az angol külkereskedelem 42— 45 százaléka a Brit Nemzetközösséghez tartozó, többségükben gyengén fejlett országokkal bonyolódik. Ezek piacai pedig jóval lassabban bővülnek, mint az ipari országoké, ezért az angol ipari termelés és az export csak korlátozott ütemben növelhető. A gazdasági nehézségeket fokozza az angol külkereskedelmi mérleg krónikus hiánya. A deficitet korábban még ellensúlyozták Anglia jelentős „láthatatlan” bevételei, főként a gyarmatokról az anyaországba utalt profitok, a hajózásból eredő jövedelmek, külföldi kölcsönök kamatai stb. A gyarmati rendszer széthullásával az angol finánctőke profitjának viszonylagos csökkenésével a láthatatlan bevételek állandóan zsugorodnak és már nem fedezik Anglia jelentős külkereskedelmi deficitjét. A külkereskedelmi mérleg hiánya 1960-ban 1,2 milliárd fontra emelkedett. E jelentős hiányt 1960-ban főként külföldi, rövidlejáratú tőkék nagyarányú beáramlásával fedezték. 1961 elején azonban a dollár helyzete az előző évihez viszonyítva javult, ennek nyomán nagyarányú nemzetközi spekuláció alakult ki a német márka további felértékelésére, s így a rövidlejáratú, többségében spekulációs tőkék jelentős hányada áramlott át Somndonból az NSZK- ba, Svájcba és az USA-ba. Ennek következtében a font meggyengült, árfolyama esni kezdett. Ilyen gazdasági helyzetben júliusban az angol pénzügyminiszter új gazdasági intézkedéseket jelentett be, melyek értelmében Anglia 2 milliárd font kölcsönt vesz fel a Nemzetközi Pénzügyi Alaptól, a külföldi tőke érdeklődésének felkeltéséért 5 százalékról 7 százalékra emeli a bankkamatlábat és 10 százalékkal növelik a forgalmi adókat. Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznánk, már most is megállapítható, hogy ezek az intézkedések alig enyhítik és főként nem oldják meg az angol gazdaság súlyos problémáit. Ideiglenesen ugyan hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fontmegszilárduljon, és ismét fokozódhat a külföldi tőke beáramlása. Az új intézkedések azonban fékezik a belső gazdasági fejlődést, amelynek üteme amúgy is a leglassúbb a fejlett iparú nyugat-európai országok között. A fogyasztási cikkek forgalmi adójának felemeléséből következő további áremelések, a közlekedési díjak emelése és más hasonló, a lakosságot közvetlenül érintő intézkedésekkel áthárítják a dolgozókra a terhek jelentős részét, tovább növelik Anglia eladósodását, de semmit sem változtatnak azokon az okokon, amelyek Anglia gazdasági gyengeségét előidézik. Ilyen helyzetben az angol monopoltőke számára különösen fontossá vált a gyorsan bővülő nyugat-európai piac, elsősorban azért, mert arra számít, hogy a Közös Piacba történő belépése esetén ezek az országok pénzügyi intézkedésekkel elősegíthetik a font megszilárdulását, másrészt remélik, hogy részesülhetnek akontinentális Európa pillanatnyi konjunktúrájából adódó exportbővítési lehetőségekben. Az angol monopoltőke tehát a csatlakozás mellett döntött, még azon az áron is, hogy már nem diktálhatja a Közös Piacba való belépés feltételeit, egyoldalú engedményekre kényszerül, meg kell osztania a Közös Piac többi országával a nemzetközösségen belül ez ideig élvezett előnyöket, és nem törődve azzal sem, hogy ez a lépés az általa szervezett Szabadkereskedelmi Társulás felbomlását vonja maga után. A tömb tagállamai közül Norvégia, Dánia és Ausztria máris bejelentették, hogy Anglia után ők is csatlakoznak a Közös Piachoz. Angliának a Közös Piacba történő belépését és a Szabadkereskedelmi Társulás felbomlását siettette az amerikai politika is. A Kennedy-kormány egyik politikaicélja az, hogy Nyugat-Európának a NATO égisze, s az USA vezetése alatti szorosabb katonai, politikai és gazdasági együttműködését megvalósítsa. Ezért arra törekedett, hogy tompítsa a nyugateurópai országok közötti hatalmi versengést, igyekezett rábírni Angliát a Közös Piacba való belépésre és saját vezető szerepének biztosítására csökkenteni akarja Angliának a világpolitikában betöltött szerepét is. Az amerikai politika egyrészt azt kívánja elérni, hogy a nyugat-európai országokat a szocialista államok ellen szorosabban tömörítse maga köré, ugyanakkor egy ipari tőkésblokk kialakításával nagyobb figyelmet szentelhessen a gazdaságilag gyengén fejlett országokban kibontakozó forradalmi mozgalmak letörésére, az imperialista pozíciók megtartására. Kétségtelen, hogy Anglia mostani lépésével a saját szerepét csökkenti, még akkor is, ha a Közös Piac tagjaként nagyobb mértékben fog beleszólni Nyugat- Európa ügyeibe. Angliának a Közös Piachoz való csatlakozása ugyanis egy nagyhatalom súlyos presztízsveszteségét adja hírül, amikor arra kényszerül, hogy saját blokkjának felszámolása árán hat kontinentális ország csoportosulásába kérje a felvételét. Az angol miniszterelnök bejelentése azonban fényt vet arra is, hogy mit érnek a tőkés csoportosulások, leleplezi, hogy milyen érdekeket szolgálnak, milyen biztonságot nyújtanak a tagországoknak — Anglia ugyanis előzőleg kikérte a Commonwealth-országok véleményét, és noha ezek jó része, köztük Ausztrália, Kanada, Újzéland, India ellenezték —, Anglia mégis bejelentette csatlakozási szándékát, nem törődve azzal, hogy cserben hagyja azt a csoportosulást is, amelyet maga szervezett a Közös Piac ellen. Dr. Gárdos László Az amerikai olajvállalatok államosítását követelik Peruban Lima, augusztus 18. (Új-Kína) A perui Arequipa városban tartották meg első értekezletüket az ország kőolajban gazdag déli tartományaiból érkezett küldöttek, hogy megalakítsák az amerikai tulajdonban levő perui kőolajérdekeltségek államosításáért küzdő frontot. Az értekezlet felszólalói sürgették a kormányt, törölje el a kommunistaellenes törvényt, amelyet a la Brea-Perinas kőolajmezők államosításáért indult országos mozgalom elfojtására hoztak. Követelték ezenkívül a földreform végrehajtását, továbbá diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok létesítését a világ valamennyi országával. Az értekezleten hozott határozat összefoglalja a követeléseket, ezenkívül kimondja, hogy Peru népének fokoznia kell küzdelmét a külföldi monopóliumok tulajdonában levő kőolajkincsek visszaszerzésére. A küzdelem megszervezésére a front októberben tartja első országos kongresszusát. Merényletkísérlet Montevideóban Guevara ellen Ernesto Guevara kubai iparügyi miniszter, aki az amerikai országok gazdasági értekezletén részt vevő kubai küldöttség vezetőjeként Uruguayban tartózkodik, csütörtök este az egyik montevideói egyetem hallgatóinak felkérésére előadást tartott az egyetem aulájában. Beszéde befejeztével Guevara az érdeklődő tömeg sorfala között távozott. Ekkor — mint a UPI amerikai hírügynökség jelenti — ismeretlen tettes revolverlövéseket adott le a kijárati ajtónál csoportosatokra. Az egyik golyó halálra sebezte Arbelio Ramirezt, a montevideói egyetem professzorát. Senki sem kételkedik benne, hogy a gyilkos golyót Guevara kubai iparügyi miniszternek szánták. A merénylő elmenekült. (MTI) Pakisztán a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagsága mellett New York, augusztus 18. (MTI) Mohammed Zafrullah kán Pakisztán új állandó képviselője az Egyesült Nemzetek Szervezetében csütörtökön nyújtotta át megbízólevelét Hammarskjöldnek, akivel ezután csaknem háromnegyed órát tárgyalt fontos nemzetközi kérdésekről. UPI-tudósítás szerint Zafrullah kán a beszélgetés után kijelentette: Pakisztán többé nem támogatja amerikai szövetségesének azt az álláspontját, hogy halasszák el Kína ENSZ-tagságának megvitatását, amely taktika több mint egy évtizeden át a kérdés megoldásának halogatására irányult. Hangsúlyozta, hogy Pakisztán a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságára szavaz, ha a kérdést szavazásra teszik fel, a közgyűlés szeptemberben kezdődő ülésszakán. Mint mondta, a kérdés igen egyszerű. Azt a Kínát illeti meg az ENSZ-tagság, amely szuverenitást gyakorol Kína felett. Ez kézenfekvő volt 12 éven át is — mondta — de egyes államok nem ismerték el ezt a tényt, mert nem tetszett nekik. Végül azt a reményét fejezte ki, hogy Kína ENSZ-tagságát alaposan megvitatják és megoldják a közgyűlés közelgő ülésszakán.