Népszabadság, 1962. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-20 / 168. szám
1962. július 20, péntek NÉPSZABADSÁG Egy tervpályázat tanulságai Az Építésügyi Minisztérium és Vas megye Tanácsa együttes tervpályázatot hirdetett a szombathelyi városközpont rendezésére, különös hangsúllyal a Berzsenyi tér beépítésére, az archeológiai területeknek (Romkert, Iseum) a város életébe való jobb bekapcsolására. A pályázat eredményét most hirdették ki és érdemes foglalkozni néhány tanulságával. A szombathelyi Berzsenyi tér, a város egykori központja, a későbarokkban öltött testet, amelynek klasszicizáló tendenciája nálunk már a klasszicizmus előfutáraként is felfogható. A szorosan vett Berzsenyi tér minden elhatárolás nélkül belefolyik a Templom térbe, valamint az Alkotmány utcába, amelynek épületei nagyjából ugyanebben a korban keletkeztek, így nagyobb igazságtalanság nélkül mondhatjuk, hogy a városközpontra Melchior Hefele építészete nyomta rá bélyegét, hiszen ő építette a székesegyházat, a püspöki palotát, az Eölbei-házat, a Puzsarits-házat, még ha a megyei tanács kétemeletes palotáját, mint az első monumentális barokk emléket Eörst és Chevreux Adrián mérnökök emelték is 1775—79-ben, a hozzá csatlakozó melléképületet pedig Hegedűs János és Vajda Dénét a klasszicizmus idején. Ez, és a püspöki palotával szemközti térfal végleges kiképzését akkor kapta, amikor a megyei tanács épületét Hauszmann Alajos 1880- ban átalakította, illetőleg a városházát felépítette. A műemléki épületekkel zárt tér a második világháború idején súlyos károkat szenvedett. Megsemmisült a városháza, erősen megsérült a székesegyház, leomlott a püspöki palota két tengelye. A károkat nagyrészt már rég rendbehozták, csak a városháza telke ásított üresen, megmutatva a mögötte feltáruló tűzfalak, udvarok rendezetlen tömbjét. E régi seb beforrasztása volt a pályázat első, s talán legnehezebb feladata. Reprezentatív Irodaház épül itt, amelyben elsősorban a megyei és a városi párt- és tömegszervezetek helyezkednek el. De a pályázat nem állt meg e nehezen megoldható problémánál. A Járdányi Paulovits romkert, a most feltárt Iseum rendezése — különösen a Romkertnek — a városközpontba való bekapcsolása, európai jelentőségű antik emlékek bemutatását igényelte. Meg kellett továbbá oldani az általános rendezési tervben felvetett közlekedési problémákat, elhelyezni az építendő új szállodát, az áruházat, a zeneiskolát, a hangversenytermet stb.; gondoskodni a megnövekedett gépkocsiforgalom számára nemcsak közlekedési területről, hanem parkolóhelyekről is. Egyszóval egy modern szocialista nagyváros minden lényeges problémája felmerült a városközpont tervezésénél. Bármennyire nehéz feladatokat kellett is megoldaniuk a pályázóknak, " ezúttal csupán egy problémával szeretnék behatóbban foglalkozni: a műemlékek helyzetével a városközpontban, vagy ami még izgalmasabb megfogalmazása a problémának: hogyan építsünk műemléki környezetben? A régi és az új viszonyának évtizedek óta annyira aktuális problémájával találta itt magát szemben a tervező. A második világháború óta oly fájdalmas kérdésben kellett állást foglalnia, melyre annyira eltérő választ adtak Moszkvában, Varsóban, Firenzében, Prágában, Görlitzben. A magyar műemlékvédelem, bármily súlyosak voltak háborús káraink, úgy vélte, nem kell követnie a lengyel példát, ahol a német barbárság által teljesen elpusztított varsói belváros rekonstrukciójára került sor. De ingadozott, hogy jellegtelen, de az együttesbe illeszkedő házakkal (úgynevezett „nikotex architektúrával”), vagy illeszkedő, de mai formálású épületekkel pótolja például a budai várnegyed házait. A vita, úgy véljük, a várnegyedi foghíjak legújabb beépítése, a soproni belváros néhány háza, s még inkább a szombathelyi pályázat tanúsága szerint eldőlt. A 44 pályázó közül egyetlenegy sem akadt, aki ne modern épülettel kívánta volna felépíteni a Berzsenyi téri irodaházat. Az a törekvés, hogy a ma építészete mai értékkel fejlessze tovább a történelem során kialakult egységeket, Szombathely esetében különös határozottsággal jelentkezett. Az irodaház funkciója, rendeltetése eleve mai megoldást sürgetett, s egyetlen pályázó sem vállalta azt az ellentmondást, hogy a korszerű funkciójú pártházat történeti köntösbe burkolja Talán az a feltevés sem túlzás, hogy a vélemények ily egyértelmű kialakulásában a Kremlben épített kongresszusi palota, Hruscsov elvtársnak ezzel kapcsolatos indokolása is szerepet játszott De — mondhatná valaki — hátha a pályázók, bízva a rajzpapír türelmes voltában, csak ,,modern” álmaikat vázolták fel, ismerve a zsűri ilyen irányú vélekedését , tovább folytatva, hiszen a fiatalok, akik ma úgyszólván valamennyi pályázat díjait elviszik, nem értik meg a múlt értékeit, ellenségei a műemlékeknek, nem tekintik a hely szentségét, hogy saját egyéniségüket kiélhessék. Nos, erre a nézetre ugyancsak alaposan rácáfolt a pályázat eredménye. A tervezési területen elszórva és együttesen mintegy húsz műemlék, és műemlék jellegű épület áll. Mindössze nyolc pályázó áldozott fel egy-egy műemléket, hogy elgondolását megvalósítsa s — ez a jellemző — egyikük sem jutott feljebb a pályázat rangsorának negyedénél. Nem mintha a műemlékeket bontó tervezőket eleve elnyomták volna, hanem mert terveikből hiányzott a megoldás koncepciója, amellett művészileg hibás, rendezési szempontból többnyire irreális voltuk miatt is a rangsor végére szorultak. A díjnyertesek viszont beillesztették a város történeti értékeit a szocialista városközpont tervezetébe. Különös gonddal foglalkoztak a Romkert kiszabadításával s kivétel nélkül az Iseummal való összeköttetés problémáját is jól oldották meg; öröm volt látni, hogy a püspöki palota melletti, úgynevezett Bazár épületét is többen megtartották, hiszen ezt is Hefele alkotta, még ha a palota jobbszárnyához kapcsolódó szárnyat már a székesegyház építésekor lebontották is. Jellemző, hogy több tervező is a modern irodaház többnyire magas tömbjétől pár méterre úgy vezette az utat, hogy kis műemlék jellegű házak megmentésével juttassa a sétálót a Romkertből az Iseumig. S volt olyan pályázó is, aki az átvezető út szintsülylyesztésével valóságos passeggiata archeológicát (archeológiai sétányt) alkotva kötötte össze a két jelentős antik emléket. Talán az is jellemző, hogy a megyei tanács épületének balszárnyát a kiadott térkép tévesen nem jelölte műemlékként (hiszen az egész épület az), de a legtöbb pályázó megtartotta az egyemeletes toldalékot, a zsűri pedig úgy vélte, hogy azok találták meg a legjobb megoldást, akik a toldalék felhasználásával kapcsolódtak az irodaházhoz. A szombathelyi tervpályázat tehát azt mutatja: építészeink magukévá tették kulturális politikánknak azt az alapelvét, hogy a múlt értékeit be kívánjuk illeszteni mai életünkbe. S egyúttal azt bizonyítja: ha a városrendezés, az építészet igazi értékeket produkál, egyenlőt alkot az elmúlt korok építészetével. Ezt éreztem a szombathelyi pályázat nagy tanulságának. Dercsényi Dezső Füle Lajos és Kaszta Dénes: A szombathelyi tervpályázat első díjnyertes pályaterve. KULTURÁLIS HÍREK SPANYOL BALLADA címmel Vladimír Delony csehszlovák rendező filmet forgat Kubában. A produkció női főszereplője: Maruha Calvo spanyol színésznő. * SÜTŐ ANDRÁS romániai magyar író Tékozló szerelem című színdarabjának bemutatójával nyitja meg a Marosvásárhelyi Székely Színház 1962—1963-as évadját.* MIRE GONDOLSZ, ÁDÁM? címmel Básti Lajos, a Nemzeti Színház művésze Az ember tragédiája színpadi pályafutását mutatja be, és problémakörét elemzi. A tanulmánykötetet a Magvető hamarosan megjelenteti. KÉT ORSZÁGOS KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSRA kerül sor az ősz folyamán. Hódmezővásárhelyen októberben, Miskolcon novemberben rendeznek nagyarányú tárlatot.* GRIGORIJ ALEKSZANDROV- szovjet rendező, aki éveken át Szergej Eizenstein munkatársa volt, azt tervezi, hogy a nagy rendező szellemében befejezi a töredékesen megmaradt Viva Mexikó című klasszikus értékű filmet. 9 Székely Sándor: Az ember és a „túlvilág" A Búvár-könyvek legújabb kötete, Székely Sándor: Az ember és a „túlvilág", a gyermekek számára íródott, de nemcsak a gyermekek forgathatják haszonnal. A szerző a modern tudomány fényében — az elmúlt két-három esztendő alatt megjelent vallástörténeti, vallási kritikai művek eredményeinek felhasználásával — mutatja be a vallások keletkezésének körülményeit, szerepüket az osztálytársadalmak változó során át. Fontos ismeretterjesztő feladatot tölt be Székely Sándor könyve: a magas színvonalú, a szélesebb olvasóközönség számára ma még nem hozzáférhető tudományos művek eredményeit, összefüggéseit, következtetéseit „fordítja le”, s magyarázza meg érdekesen. Részletesen feltárja a primitív népeik legenda-, hiedelem- és mondavilágát, a mítoszok keletkezését, a vallási kultuszok kialakulását. Egyszerű, világos szavakkal és gondolatokkal ismerteti a modern ókortudománynak azokat a felfedezéseit, amelyek segítségével fény derül a különböző vallások eredetére; legendákat, mítoszokat „azonosít”, leleplezd a kizsákmányolok érdekeit védelmező osztályerkölcs tartalmát, bemutatja a katolikus egyház és a pápaság történetét, megmagyarázza a „csodák” és babonák hátterét. Anyagát ügyes csoportosításban, meggyőző tudományos érvek kíséretében tárja az olvasó elé. Könyvének utolsó fejezetében a modern természet- és társadalomtudománynak a vallásokkal kapcsolatos állásfoglalását ismerteti; majd a haladó történettudománynak, a régészetnek, a néprajztudománynak és más tudományágaknak azt a fejlődését rajzolja meg, amely lassanként háttérbe szorítja, felszámolja a tudománytalan nézeteket, a misztikus képzeteket. A könyvet Hegedűs István illusztrációi díszítik. KÖNYVEKRŐL" Artner Tivadar: A középkor művészete Érdeklődéssel várjuk a folytatást — írtuk két évvel ezelőtt, amikor Artner Tivadar Ismerkedés a művészettel című könyve nagy sikert aratott, és valóban a művészettel ismerkedők kedvelt olvasmánya lett. A folytatás: A középkor művészete. Mindenekelőtt Artner szerkesztői készségét — azt is mondhatnánk, rendezői képességét — illeti elismerés, mert plasztikusan megrajzolt háttér előtt, mozgalmasan eleveníti meg anyagát. Egyszerűen és érdekesen ír a középkori művészetről, s ezen az „alapszinten” mégis egy rendkívül színes, érzékeny és gazdag képzeletvilág működik; évszázadok karakterét, szellemét idézi fel. Néhány mondattal — s ugyanannyi gondolattal — tárja az olvasó elé a bevezetőben a középkor történeti, társadalmi jellegzetességeit, azt a környezetet, amelyben a művek megszülettek. Ítéleteiben eredeti és önálló, bátran eltér az óvatoskodó sablonoktól, a középkor szellemi világának, gondolatrendszerének közhelyszerű meghatározásától. Az épületekből, a képekből, a szobrokból olvassa ki e korszak művészetének a lényegét. S a műalkotásokból bontja ki, milyen volt az élet a középkori lovagvárakban, a boltíves román templomok komor csarnokaiban, a gótikus székesegyházakban — alkotásaikból rekonstruálja, rajzolja meg a középkor embereinek arcát. Beszél a művek tulajdonságairól, elrendezéséről, technikájáról, az építőművészet, a szobrászat, a festészet társadalmi funkciójáról ebben az időszakban megismertet értékeivel, irányzataival, mestereivel. Megállapításai előítéleteket, a köztudatban helyenként máig is élő téves nézeteket oszlatnak el a középkorról — könyvéből e korszak emberarca rajzolódik ki; a babonák béklyói ellenére is nagy műveket létrehozó, legyőzhetetlen alkotó. Egységben láttatja a kort és a társadalmat, a középkor hétköznapjait és művészetét. A könyvet ismeretterjesztő szenvedély hatja át — Artner Tivadar megtalálta tudása átadásának s az érdeklődés felkeltésének legjobb formáit, módszereit. A művek keletkezésének ötletes, szemléletes leírásával, mondanivalójuk tartalmas elemzésével, kitűnően megválogatott képanyagával — a szerző saját rajzaival kiegészítve — világos képet ad a középkor művészetéről. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) T. L Írj berendezésekkel, helyiségekkel gazdagodnak a budapesti színházak A nyári szünetre „kihalt” budapesti színházakat építőmunkások, kőművesek, festők, burkolók, asztalosok népesítették be, megkezdték a színházak tatarozását, felújítását. A Nemzeti Színházban bővítik az irodát, új helyiségeket, a többi között tanácstermet létesítenek. A színház többi részében és a Katona József Színházban — csupán kisebb javítási munkálatokat végeznek a következő hetekben. A József Attila Színházban — a kisebb javítási munkálatokon kívül — a nyári szünetet arra használják fel, hogy a nézőtéren korszerű, új szellőzőberendezést szerelnek fel. A Vidám Színpadon teljesen átalakítják, korszerűsítik, kibővítik a nézőteret. A Madách Színház Lenin körúti épületében csupán kisebb „kiigazításokra” van szükség, a kamaraszínházban a helyiségek kifestésén, renoválásán kívül ugyancsak kisebb javításokat végeznek. A Jókai Színházban teljesen elkészült már az épület renoválása, csupán az utolsó aktus: a neonvilágítás felszerelése maradt hátra. A színház egyébként új próbaszínpadot kap: a szomszédos épület egyik helyiségét alakítják át erre a célra. A Fővárosi Operettszínházban évek óta tart a nagyarányú felújítási munka, amelynek idei programjában további helyiségek — öltözők, irodák — festése és tatarozása szerepel. (MTI) ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATOK! Kérjük, hogy a „Kovács” féle acélvázas, platkozist lemezből készült kontént sgsvprojstírda IV. negyedévi, továbbá 1963. évi szükségleteikre megrendeléseiket haladéktalanul tegyék meg. Az igények kielégítése a beérkező megrendelések sorrendjében történik KOZMOSZ HISZ VI., Anker köz 1—3. Telefon: 210—590, 426—271.