Népszabadság, 1962. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-31 / 203. szám
1962. augusztus 31, péntek Kétszer annyi könyvet és folyóiratot gyártanak majd a korszerűsített Athenaeum Nyomdában Már dolgoznak a Rákóczi úti épületszárny egy részében Csaknem száz éve, 1868-ban alakult az Athenaeum Nyomda Részvénytársaság. Mielőtt évszázados jubileumát elérné, teljesen megfiatalodik a régi nyomda. Nyolcvanhatmillió forintot szántak rekonstrukciójára, hogy a könyv- és folyóiratgyártást növeljék. A rekonstrukció most érkezett el utolsó szakaszához, lekerültek az állványok a nyomda Rákóczi úti új szárnyépületéről. Az üzemterület egyharmadával bővült, de az új gépek és a korszerű technológia segítségével a rekonstrukció nyomán a könyv- és folyóiratkészítés megkétszereződik. Bár az építőmunkások csak az év végén hagyják el véglegesen a hatemeletes új épületrészt, két emeletére már beköltöztek a nyomdászok. Készen állnak a legjelentősebb új gép, az olasz gyártmányú mélynyomó rotációs fogadására is. Az Athenaeumban hetenként egy és egynegyed millió folyóirat készül; nyomásukat már nem győzi a két kiöregedett gép. Ezek majd nyugdíjba kerülhetnek, mert az új gép négyszeresen felülmúlja teljesítményüket. Az eddigi 10 000 példány helyett óránként 48 000 példány 16 oldalas lapot nyomhatnak az Olaszországból rövidesen megérkező gépen. Új, szebb külsővel, nagyobb terjedelemben jelenhetnek majd meg a folyóiratok és több színes oldalt tartalmazhatnak. Az új gépnek ugyanis hét nyomóműve van, vagyis hét szín nyomására alkalmas. Az Athenaeumnak nemcsak a készítményei válnak korszerűbbekké, hanem a nyomda gépi berendezése, technológiája is a világszínvonalra emelkedik. A régi épület újabbakkal kiegészített öreg gépeit is átrendezik (a technológiai folyamatoknak megfelelően), és ezzel nagymértékben csökkentik a szállítási útvonalakat. (MTI) FESTIK A SZABADSÁG-HIDAT Tízévenként új köntösbe öltöztetik a főváros hídjait. Az idén a Szabadság-híd festésére került sor. (Wormser Antal felvétele.) biztosan nem könnyű most neki. Jobbat érdemelt volna. Jobb napokat, s egy rendesebb embert... Márta ekkor váratlanul megszólalt: — Gondolod, hogy tényleg megtettük? — Mit? — Az utolsó kísérletet is? — Azt hiszed, hogy ... — Azt hiszem, hogy nem. — De Márta! Kil. .. •— Egy percre már rám is gondolj. Hát tényleg azt hiszed, hogy nekem nincsenek érzéseim? — Elfelejted azt, amiben már megállapodtunk. — Te felejtesz el mindent! Tizenöt évet, amelyet együtt töltöttünk el örömteli perceket és nehéz órákat. Mindent kitörültél az emlékezetedből! Az első napot az új lakásban, azt, hogy együtt nevettünk, amikor kampósszeget vertél a falba, mert nem volt szekrényünk. Az éjszakákat, amelyeken együtt virrasztottunk a gyerekágyak mellett, amikor betegek voltak. És elfelejtetted, szerettük egymást... Boldogok voltunk. Ne hidd, Márta. Én is emlékezem. Azonban már más is... — Mondd azt, hogy a másik, így igazabb. Szebb, mint én? A barátaid mondták, hogy nem. Akkor, amikor eljöttek hozzám, hogy figyelmeztessenek. Nem is fiatalabb nálam. Talán okosabb? — Nézd Márta ... — Most miért kertelsz? Miért nem feleled, hogy igen. S el is hiszem. Tudom, hogy művelt, tanult nő. Főosztályvezető! Jobban illik dr. Tóth Károlyhoz, mint egy szürke kis hivatalnoknő. De ne felejtsd el, hogy ez a kis hivatalnoknő segített neked megszerezni a diplomádat. Hat éven át álltam melletted. Munka után rohantam haza, hogy kitakarítsak, főzzek, rend várjon otthon, hogy nyugodtan tanulhass. Én meg kint ültem a konyhában a gyerekekkel, s rájuk szóltam, ha hangosan játszottak, nevettek, csendesebben, apuka tanul. Nem mentem moziba, színházba, nem volt egy ünnepnapom sem. Irigykedve néztem más aszszonyokat, akik táncolni, szórakozni jártak férjükkel. Irigykedtem azokra, akik éltek. De panaszkodtam neked valaha? Ugye, hogy nem? Zokszó nélkül tűrtem. Minden gombot igyekeztem levenni a válladról, hogy nyugodtan készülhess a vizsgákra. Tudtam, hogy nehéz napközben dolgozni, este pedig tanulni. Gondoltam azonban, hogy nekem... nekünk is jobb lesz, ha megszerzed a diplomát. S bocsáss meg, de a magam sikerének is éreztem, amikor doktorrá avattak. — És igazad is volt. — Gondolj a gyerekekre is. Azt hiszed, nekik mindegy, hogy mi lesz a szüleikkel? — Rájuk gondoltam elsősorban... — Karcsi! Nem próbálhatnánk meg még egyszer. Tizenöt év áll mögöttünk. Ez az alap, amelyről elindulhatunk. Tegyünk egy utolsó kísérletet.* Szeretném most azt írni: a kísérlet megtörtént. És sikerült. Sajnos, nem így történt. A napokban lesz az utolsó tárgyalás. Sólyom József NÉPSZABADSÁG T SOKSZOR ELMONDTUK már: évtizedek alatt nem változott annyit a magyar mezőgazdaság, mint az utóbbi három esztendőben. Néhány évvel ezelőtt még Európa legelaprózottabb mezőgazdasága volt, ma viszont szántóföldjeink túlnyomó többségén állami gazdaságok, szövetkezetek tevékenykednek. S a fiatal közös gazdaságok jelentős része rövid idő elteltével sok árut termelő, szép jövedelmet adó szövetkezetté vált. Bátran elmondhatjuk azt is: nincs túlságosan messze az az idő, amikor a magyar mezőgazdaság a korszerű nagyüzemek segítségével, egyre több vonatkozásban eléri a világszínvonalat. És hogy idáig jutottunk, abban igen, igen jelentős szerepük van a mezőgazdasági szakembereknek. Azoknak, akik a szövetkezetek megszervezésének idején ezrével jelentkeztek falura, hogy ott legyenek a nagyüzemek születésének bölcsőjénél, segítsék a szövetkezeti embereket az indulásnál, a közös gazdaságok alapjainak lerakásánál. A párt és a kormány felhívására nem kevesebb, mint öt és fél ezer agronómus, könyvelő, állattenyésztő került a szövetkezetbe. A kihelyezett szakemberek megjelenése az új szövetkezetekben elősegítette, hogy már a megalakulás első heteiben megfelelő vezetés formálódott ki a közös gazdaságokban. A legtöbb helyen szívesen fogadták a szövetkezeti tagok őket, mert tudták: jó szakemberek nélkül nincs igazi, korszerű nagyüzemi gazdálkodás, rájöttek, hogy az új szövetkezeti nagyüzemekben a gyakorlott szakember beállítása a leggyorsabban megtérülő „befektetés". AKI JÁRJA az országot, azt tapasztalhatja, hogy a kihelyezett szakembereknek a többsége bevált. A legtöbb megyében jól választották ki a falura jelentkező szakembereket. Olyanok kerültek a szövetkezetbe, akiket elsősorban a hivatástudat, a szakma szeretete, a szocialista falu építése ösztönzött. Ezek a szakemberek sok álmatlan éjszakát, nehéz töprengést éltek át. Sokat kellett küzdeniük, míg megszervezték a gazdaságot, míg ki tudták alakítani az emberekkel való helyes bánásmód módszereit. De a legtöbb szakembernek sikerült ezt elérni. Sikerült szorosan együttműködnie a tagsággal, azokkal az emberekkel, akiknek bizalmából erre a felelősségteljes posztra került. Ezeket az embereket szereti a falu népe. Viszont csaknem minden megyében előfordul, hogy a nagy szakemberhiányt kihasználva, olyanok is kikerültek a közös gazdaságokba, akiknek nem a szövetkezeti munka megjavítása volt a fő céljuk, hanem a kedvező anyagi lehetőség kihasználása. Rengeteg gondot, problémát okoztak ezek a szövetkezeti mozgalomnak. Nem egy helyen iszákosság, korrupció miatt kellett leváltani az ilyen kihelyezett embereket. TÖBBEN FELTEHETIK a kérdést: hogyan kerülhettek az ilyen konjunktúralovagok a szövetkezetek vezetőségébe? A válasz egyszerű: sok járásban, megyében nem volt alapos, körültekintő a kiválogatás. Nem mindig néztek alaposan utána: a jelentkező szakemberben vajon megvan-e ténylegesen a képesség arra, hogy egy-egy szövetkezetben jó főagronómus, vagy éppenséggel jó elnök váljék belőle. De előfordult nem egy esetben olyan kirívó hiba is, hogy ha egy kihelyezett szakember rosszul dolgozott a szövetkezetben, és „kitellett" a becsülete, akkor elhelyezték egy másik tsz-be, így történt ez például Beregszászi Józseffel is. Ez tíz agronómus Tápiószelén kezdte szövetkezeti pályafutását a lehető legcsapnivalóbb eredménynyel. Egy év múltán távoznia is kellett a szövetkezetből, s utána állami támogatással a kókai Kossuth Termelőszövetkezetbe került. Itt is hamar leszerepelt. Az ő főagronómuskodása idején két és fél millió veszteséggel zárta az évet a szövetkezet. És Beregszászi József most ismét szövetkezetben dolgozik. A járási, megyei szervek jóvoltából más megyében, Szabolcsban a nagyecsedi közös gazdaságban kezdte meg tevékenységét... Sokkal nagyobb gondot kell tehát fordítani a szövetkezetbe kihelyezendő szakemberek kiválasztására. Mindig azt kell szemelőtt tartani: egy egész falu, egy nagy közösség sorsa dől el azon, milyen ember kerül a szövetkezet élére. A felelőtlen, pénzhajhász emberekből kevés hasznuk van a tsz-eknek. Még most is előfordul nem egy esetben, hogy — bár rendelet van rá, csak gyenge szövetkezetbe kerülhetnek állami támogatással kihelyezett szakemberek — jó szövetkezetbe helyeznek állami pénzen szakembereket, elnököket. Találkozni olyan khelyezett emberekkel is, különösen egyes gyenge tsz-ekben, akik úgy élnek a faluban, mint valami előkelő idegen. A tagságnak alig jut valami jövedelem, de az elnök, az agronómus autón futkározik. PEDIG A SZÖVETKEZETI vezető egyik alapvető törvénye kell, hogy legyen: élni a tagok életét. Mert a kihelyezett vezetők reflektorfényben vannak falun. A helyi embereket senki sem bírálja el olyan szigorúan, mint a kihelyezett szakembereket. Nem könnyű tehát a kihelyezett vezetők dolga. De bebizonyosodott már, hogy ha a kihelyezett szakember határozott. igazságos, lelkismeretes, akkor megbecsülést szerez magának. Csak így lehet jó hangulatot teremteni a tsz-ben, így lehet nagyra növelni a munkakedvet, az alkotás vágyát. És, ha ez a munkakedv találkozik a gazdaság fejlesztésének helyes programjával, a szakember tudásával, olyan energiák szabadulhatnak fel, amelyek minden gondot, nehézséget legyűrnek. Mezőgazdaságunk, szövetkezeti mozgalmunk nagy feladat előtt áll az ötéves tervben. Nagyarányú programot kell végrehajtanunk, melyhez kormányunk megfelelő támogatást nyújt. A második ötéves terv idején csaknem megkétszereződik a traktor, és munkagépállomány, ebben az időszakban a növényvédelemben és a növényápolásban új vegyianyagok állnak a termelés rendelkezésére. Több mint nyolcszázezer hold talajt javítanak meg, és hatszázezer holdra növekszik az öntözéses terület. Nagymértékben nő a szőlő- és gyümölcsösterület, és magyarányúan fejlesztjük a nagyüzemi zöldségtermesztést is. Ezek a lehetőségek csak akkor érvényesülnek igazán, ha ennek megfelelően nő a korszerűen gazdálkodni tudó szakemberek száma is. A LEGJOBB SZÖVETKEZETEK, állami gazdaságok példája bizonyítja: mezőgazdasági termelésünk további fejlődésének kulcskérdése az, hogy miként kapcsolódik be minél gyorsabban és minél több jól képzett, hivatását szerető mezőgazdasági mérnök és technikus a mezőgazdasági termelésbe. Természetesen az lenne a jó, ha a szövetkezetekben már mindenütt megfelelő szakgárda állna rendelkezésre. Ezt úgy lehetne elérni, hogy azok a jól bevált szakemberek, akik eddig a szövetkezetiekben dolgoztak, végképp megtelepednének falun. Szükség van arra is, hogy minél több szakember jelentkezzék falura, és szövetkezetekben vállaljanak munkát Ma még bizony nem egyszerű a szövetkezetben dolgozni. Sok szakember még ma is távol a családtól, hideg koszton él, albérletben, fűtetlen szobában lakik. Ha mind több szövetkezeti közösség mutat jó példát, megfelelő életkörülményeket teremt szakembereinek. Olyan példával is találkozni ma már mind gyakrabban, hogy a szövetkezeti közösség házat vásárol vagy épít a szakembereinek. És erre ma már a kormány is biztosít lehetőséget, csak élni kell vele. De mód van arra is, hogy a kihelyezett szakemberek házat építsenek a faluban, az állam ehhez is anyagi segítséget nyújt. Mert ahol a kihelyezett szakember házat épít magának, az bizonyíték: tartósan akar megtelepedni a faluban, életcélja, hogy a szövetkezeti tagokkal marad jóban és rosszban. KÜLÖN PROBLÉMÁT jelentett eddig, hogy a kihelyezett elnök három, a szakember két évre kapta a megbízatást. AM a mezőgazdaságot ismeri, tudja, hogy igazán nagy tervek megvalósításához két-három év kevés. A szakember helyzetét is nehezítette, mert sokan úgy gondolkodtak: két évre nem érdemes leköltözni családostul. Sok szakember véleménye: ezt a rendelkezést meg kell változtatni, legalább öt évre megszabni az időt, így a szakember több évre előre fel tudja vázolni terveit, és sokat meg is tud valósítani belőle. Sokat tehetnének a járási szervek is a kihelyezett szakemberek életkörülményeinek megváltoztatásáért. Ott, ahol rendszeresen foglalkoznak a kihelyezett szakemberekkel, ahol nemcsak hallomásból ítélkeznek egy-egy szakember munkájáról, hanem alaposan, felelősségteljesen foglalkoznak gondjaikkal, ott a szakemberek is hamarabb otthonra lelnek, és életcéljuknak tekntik a szövetkezetben maradást. Új mozgalom kezd ki terebélyesedni napjainkban. Sok szakember jelentkezik ismét falura, olyanok, akik eddig nem a mezőgazdaságban dolgoztak. Meg kell találni a módját annak is, hogy ezek a szakemberek hamar megtalálják az utat a szövetkezetekbe. Segíteni kell nekik az elhelyezkedésben, hogy bizonyos gyakorlatot szerezve végképp azt a hivatást folytathassák, amit esztendőkön át tanultak. A SZÖVETKEZETI VEZETŐK sok leküzdhetetlennek látszó feladatot oldottak meg már eddig is! És ha közben egyiknek-másiknak el is romlott a kedve a hiábavalónak tűnő gondok és nehézségeik láttán, a többség mindig újra kezdte. És ezeknek volt igazuk. Mert a szövetkezeti vezető, a szakember élete nem ünnepségsorozat, hanem nehéz, felelősségteljes munka. Cserkúti Ferenc AZ ELSŐ VONALBAN A Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal IDEGENVEZETŐI TANFOLYAMOT INDÍT Feltételek: két idegen nyelv kifogástalan ismerete, állandó budapesti lakás, 10 év felső korhatár, érettségi, vagy ennek megfelelő általános műveltség, feddhetetlen politikai és erkölcsi előélet. A tanfolyamra való felvételnél a lengyel, a cseh és a francia nyelvet beszélők előnyben részesülnek. Elsősorban egyetemi hallgatók, pedagógusok és olyan szabadfoglalkozásúak jelentkezése kívánatos, akik az idegenforgalmi idényben bármikor rendelkezésre tudnak állni. A jelentkezéshez részletes életrajz szükséges. A tanfolyam 8 hónapos, heti két alkalommal, 3 órás elfoglaltságot jelent a délutáni órákban. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 1962. szeptember 30. A jelentkezéseket a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatalhoz, Budapest V., Roosevelt tér 5. kell írásban benyújtani.