Népszabadság, 1962. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

1962. november 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG Magyar államférfiak táviratai algériai államférfiakhoz őexcellenciája AHMED BEN BELLA az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság miniszterelnöki Algír Nemzeti felszabadító harcok megindulásának nyolcadik év­fordulója alkalmából kérem, Miniszterelnök Úr, fogadja az egész ma­gyar nép, a kormány és a magam legőszintébb jókívánságait, öröm­mel tölt el bennünket a nagy győzelem, amelyet a hős algériai nép a nemzeti függetlenségért vívott áldozatos harcban elért. Szívből kí­vánok új sikereket az egész algériai népnek a kivívott függetlenség védelmében, a gyarmati elnyomatás súlyos örökségének felszámolá­sában országuk fejlődésében. KÁDÁR JÁN­OS a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Az algériai nemzeti ünnep alkalmából Rónai Sándor, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke, táviratban üdvözölte Ferhat Abbaszt, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzetgyű­lésének elnökét. Péter János külügyminiszter Mohammed Khemisti külügyminisztert üdvözölte táviratban. Somogyi Miklós, a SZOT el­nöke az Algériai Dolgozók Általános Szövetségének küldött üdvözlő táviratot. (MTI) A KÖZÉLET I­­N­EI Dobi István és Kállai Gyula fogadta dr. Abdel Aziz el Szajedot Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szerdán fogadta dr. Abdel Aziz el Szajedot, az Egyesült Arab Köztársaság felsőoktatásügyi mi­niszterét és a kíséretében levő személyeket. Ugyancsak szerdán fogadta dr. Abdel Aziz el Szajedot Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese. A fogadáson mindkét alkalom­mal jelen volt Mohammed Ibra­him, az Egyesült Arab Köztársa­ság magyarországi nagykövete. * Dr. Abdel Aziz el Szajed, az Egyesült Arab Köztársaság fel­sőoktatásügyi minisztere, szerdán meglátogatta dr. Ortutay Gyulát, az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem rektorát. Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intéze­tének elnöke ebédet adott a mi­niszter és kísérete tiszteletére. Rónai Sándor elvtárs látogatása a Fővárosi Autóbusz Üzem Fürst Sándor üzemegységében Rónai Sándor elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, szerdán ellátogatott a Fővárosi Autóbusz Üzem Fürst Sándor üzemegységébe. A vendéget Né­meth József, a XI. kerületi Párt­­bizottság termelési osztályvezető­je, Róka Miklós, a XI. kerületi Pártbizottság párt- és tömegszer­vezetek osztályának instruktora, Cserpán Sándor, az üzemegység párt-végrehajtó bizottságának tit­kára, Léner Árpád, Bittó Sándor, az Autóbusz Üzemi főmérnöke és főkönyvelője, ezenkívül a köz­pont és az üzemegység több más vezető dolgozója fogadta. Rónai Sándor megtekintette az üzemegység műszaki és forgalmi részlegeit, korszerű karbantartó és javító berendezéseit, a dolgo­zók szociális és kulturális intéz­ményeit, s hosszasan beszélgetett a munkásokkal és az üzem veze­tőivel. leg a párttitkárt keresik. Ha pe­dig ők éppen nincsenek kéznél, a látogató azzal távozik, hogy „eszerint hiába jöttem, nincs itt­hon senki”. Mindehhez tán nem is kell kommentár. A szövetkezeti tagok fontosnak tartják, hogy időről időre találkozzanak és szót váltsanak a hozzájuk látogatók­kal. Akinek pedig a szövetkezet­tel van dolga, nem csupán az el­nökkel van dolga. A párt — helyesen — növekvő figyelmet szentel a vezetők és a dolgozó emberek viszonyának. Semsei elvtárs, kisújszállási párt­titkár elmondotta: nem egy helyi vezetőt kifejezetten azért váltot­tak le, mert nem volt megfelelő kapcsolata az emberekkel. Per­sze, ez végső eszköz, s ritkán ke­rül rá sor, ha a pártszervezetek következetesen igényesek ebben a tekintetben is, és nevelik a he­lyi vezetőket. Még valamit: ahol gyakran változnak a vezetők, ott nehezen alakul ki jó megértés és termékeny kapcsolat a dolgozó emberek meg a vezetés között. Mohácsi elvtárs, a karcagi Lenin Tsz főagronómusa is ezt fejteget­te: náluk tíz agronómus van, s évek óta nincs fluktuáció. Közis­mert, hogy ebben a szövetkezet­ben a vezetők és a tagok viszo­nya igen meghitt, nemkülönben kitűnőek a gazdasági eredmények. Az összefüggés világos. Min alap­szik itt a szakvezetők tekintélye? A színvonalas és odaadó munkán! A Lenin Tsz tagsága szívesen ta­nul, tömegesen jár el a szakve­zetők előadásaira. De azt megkö­veteli, hogy az előadók készülje­nek fel, nekik nem lehet rögtö­nözni, s akármit összehordani. Az igényesség kölcsönös, ezzel tisz­teli meg a tagság a vezetőket, s a vezetés a tagságot a munkában! Szilárd alap ez a barátsághoz. Az „elveszett”4 osztályh­arc. A megyei pártbizottság beszá­molója tüzetesen foglalkozott azokkal az elvi-politikai kérdések­kel is, amelyek a taggyűléseken, a városi és járási pártértekezleteken felmerültek. Ezek között választ adott azon keveseknek is, akik majdnem mindennel elégedettek, csak egy okból van hiányérzetük: úgy érzik, „véget ért az osztály­harc”. Még néhány éve is népes volt az osztályharc mezeje, most meg mintha kiürült volna a csa­tatér ... Hol az ellenség? — kér­dik harciasan, akik az osztály­harcban, amíg az elsősorban ad­minisztratív korlátozásokat és szikrázó indulatokat jelentett, mindig elemükben voltak. Azt akarják voltaképpen mondani, hogy „nem mondhatunk le az osz­tályharcról” — s ez rendjén is van! —, de gyakorlatilag ezt vall­ják: „nem* mondhatunk le az el­lenségről”. Az osztályharc s ezen belül az ő derekas helytállá­suk eredményeként is megvaló­sulóban van már társadalmunk szocialista egysége, s jóllehet ez félreismerhetetlen valóság, néme­lyek mégis hitetlenkedve rázzák a fejüket. Ezért nyugtalankodnak: ha egy elenyésző kisebbség kivé­telével mindenki a szocializmus gyékényén árul, hová lesz az osz­tályharc? Helyes és szükséges volt, hogy a megyei pártértekezlet mélyre­ható választ adjon ezeknek a két­kedőknek: élesen elítélte a szö­vetkezeti egység megbontóinak hi­báját, az olyan észjárást, amely a szövetkezet egyik felét ma is „rongyosbrigádnak”, másik felét „nájlombrigádnak” titulálja, csak hogy legyen hadakozni való. Pe­dig a szövetkezet egy­érdekű, egy célra törő emberek közössége, a hajdani rongyosok és a hajdani módosok a közösben a termelőesz­közökhöz való viszonyuk, sorsuk, rangjuk és módjuk szerint együvé kerültek. Nem hadakozhat hát egyik csoport elvtelenül a másik ellen, mert az ilyen harcnak nem győzelem, hanem megfeneklés a vége. Gyűlölködés, gyanakvás, fél­tékeny kicsinyesség egyként min­denkit visszavet, akár rongyos volt valamikor, akár módos. A küldöttek elmondták: ezekben a dolgokban is haladunk, gyérülnek az olyan esetek, amikor korlátolt szenvedélyek békétlenséget okoz­nak, formálódik Szolnokban is a parasztság egysége. Mivel a mi alapvető osztályérdekünk a szö­vetkezetek gyors fejlődése, tág te­rülete van az osztályharcnak: a közös erősítése és védelme! S eb­ben az építő küzdelemben nagyon elkél a szenvedély, amely szembe­szegül mindenfajta maradisággal, restséggel, herdálással, összefér­hetetlenséggel. Örök rubrika ? Ha a pártérte­------------------------ kezleten elvég­zett számadás rubrikáiba tekin­tünk, szembeötlik, mennyi min­dent valóra váltottunk, ami egy­két évvel ezelőtt még csupán cél és feladat volt. Erre Szolnok me­gye életében is rengeteg a bizony­ság. Ám az egy kissé meghökken­tő, hogy itt is — de persze egye­bütt is — bizonyos rubrikákban nem nagy a változás, s a megál­lapítások, no meg a fogadkozások meglehetősen régóta ismétlődnek. Például: „Még mindig kevés nőt állítottunk funkcióba, vontunk be a társadalmi és pártmunkába.” Vagy: „KISZ-szervezeteink a me­gye ifjúságának még mindig csu­pán kétharmadára terjesztették ki befolyásukat.” Aztán: „A pártfe­gyelmi munkában még mindig nincs kellő fokozatosság, némely­kor a párttag legelső büntetése a kizárás, mert előzőleg nem nevel­ték, nem figyelmeztették.” És még: „A kisipari szövetkezetek szolgál­tató tevékenysége neon kielégítő, vezetőik a gazdaságosság örve alatt nagy szériamunkák után futkosnak, s elhanyagolják a lakosság szükségleteinek kielé­gítését.” Nem folytatom, pe­dig akadna még néhány, szin­te sztereotip megállapítás, né­hány megkövesedett rubrika. Ha pedig néhány kérdésben még min­dig ott tartunk, ahol a part sza­kad, ennek nyilván következet­lenség az oka, nem teszünk elég erőfeszítést, hogy ezekben is gyor­sabban jussunk előre. Az viszont reménykeltő, hogy ezek nem csupán egy „kívülálló” észrevételei: ezeket az örökösnek tetsző rubrikákat felfedezte, és elégedetlenül vette sorra a megyei pártértekezletet. Reménykeltő, hogy erről a pártértekezletről a küldötteik, a párt aktivistái sok­­sok tettrekészséget vittek maguk­kal. Nem kétséges, hogy ezek a pozitív szándékok a köznapokon új s jobb eredményekért feszül­nek. Horváth József 3 A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG PÓTTAGJAI: Dr. Balassa Gyula, dr. Buck Im­re, Dobos Sándorné, Farkas Ala­dár, Katona Imre, Kis Novák József, Kovács Antal, Lengyel Imre, Mándi Árpád, Móró István, Császár László, Csillag László, Csikvári Jenő, Erdős Jánosné, Jank­a Gyula, Gád­ói Lajos, Ko­vács Andor, Sugár György, Szo­­hár Ferenc, Takács Zsuzsa, Sere­gi László. A revíziós bizottság elnöke is­mét Gallai Lajos lett. Az újonnan megválasztott párt­­bizottság nevében Kiss Dezső mondott köszönetet a bizalomért. A pártértekezlet után ülést tar­tott a Budapesti Pártbizottság, s megválasztotta a párt-végrehajtó­bizottságot és a pártbizottság tit­kárait A Budapesti­ Pártbizottság Osztathi Mihály, Radványi Zol­tánné, Rajnai Józsefné, Skoda Lajos, dr. Somogyi Endre, Schul­­theisz László és Zsarnóczai Jó­zsefné, első titkára Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság póttagja, má­sodtitkára Kiss Dezső lett. Csi­kesz Józsefnét, Méhes Lajost és Venéczi Jánost a Budapesti Párt­­bizottság titkáraivá választották. A párt-végrehajtó bizottság tag­jai: Gáspár Sándor, Kiss Dezső, Csikesz Józsefné, Venéczi János, Méhes Lajos, Veres József, Keszei Károly, dr. Sós György, Nagy Richárd, Molnár Ernő, Kelen Béla, Sarlós István és György Gyula. A pártbizottság az Esti Hírlap fő­­szerkesztőjévé Kelen Bélát vá­­választotta. A BUDAPESTI REVÍZIÓS BIZOTTSÁG TAGJAI: Véget ért a budapesti pártértekezlet Kétnapos tanácskozás után, szerda este befejeződött a buda­pesti kommunisták küldötteinek értekezlete. A szerdai tanácskozá­son is részt vett és felszólalt Ká­dár János, a Központi Bizottság első titkára, s időszerű kül-, va­lamint belpolitikai­­kérdésekről beszélt Az MSZMP Budapesti Bizott­sága és a revíziós bizottság re­ferátumai feletti vitában ,a ta­nácskozás első napján felszólalt Sarlós István, a VI. kerületi Párt­­bizottság titkára, Oravecz Béla, a Csepel Vas- és Fémművek szo­cialista brigádvezetője, Nagy Ri­­chárd, a KISZ budapesti bizott­ságának első titkára, Gál László­­né, a Budapesti Konzervgyár párttitkára, Lakner­ Gyula, a XVIII. kerületi Tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke, Varga Lajosné, a Magyar Posztógyár szakszervezeti bizottságának tit­kára, Pál Lénárd, a Központi Fi­zikai Kutató Intézet igazgatóhe­lyettese, Papp Dénesné, a Szeme­re utcai Általános Iskola igazgató­ja, Varga Péter, a XV. kerületi Pártbizottság titkára, Pesti Ernő, a IV. kerületi párt-végrehajtó bi­zottság tagja, dr. Benedikt Ottó akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára, Elek György, a Ferencvárosi pá­lyaudvar pártszervezetének tit­kára, dr. Szigeti József, a Magyar Tudományos Akadémia Filozó­fiai Intézetének igazgatója, Ve­res József, a fővárosi tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke, Kazimir Károly, a Jókai Színház főrendezője, Bodonyi Pálné, a Budapesti Nőtanács titkára és Egresi Károly, a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregysé­gének párttitkára. A szerdai tanácskozáson elsőnek Keszei Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető tit­kára, majd pedig Füzesi Lajosné, a VII. kerületi Gyermekruha­­üzem párttitkára szólalt fel. Döbrentei Károly a mandá­tumvizsgáló bizottság jelenté­sét terjesztette elő, azután foly­tatódott a vita a két beszámoló felett. Felszólalt Papp György, a Klement Gottwald Villamossági Gyár igazgatója, Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront budapesti bi­zottságának elnöke, Dapsi Károly, a Ganz-MÁVAG Mozdony- és Gépgyár pártbizottságának titká­ra. Ezután az elnöklő Csikesz Jó­zsefné bezárta a vitát, majd Kiss Dezső, a pártbizottság első titkára válaszolt a felszólalásokra. A pártértekezlet egyhangúlag elfogadta a Budapesti Pártbizott­ság beszámolóját, Kiss Dezső vá­laszát, a revíziós bizottság referá­tumát, elfogadta a kétnapos vitá­ban elhangzottak alapján kiegé­szített határozati javaslatot, majd pedig megadta a felmentést a Bu­ Gáspár Sándor, Bácsik Irén, dr. Bakáts Tibor, Bakó Ágnes, Bodo­nyi Pálné, Bugár Jánosné, Csabán Györgyné, Csató László, dr. Csendes Károly, Csikesz Józsefné, Diósi Imre, Dóra János, Garai Gábor, György Gyula, dr. Haász Árpád, dr. Hardy Gyula, Hantos János, Jánki Kálmán, Kazimir Károly, Kanczler Gyula, Kelen Béla, Keszei Károly, Kiss Dezső, Kónyi Gyula, Kristóf István, dr. Maros Józsefné, dr. Mesterházi Lajos, Mező Imréné, Méhes Bu­dapesti Pártbizottságnak és a re­víziós bizottságnak. A budapesti pártértekezlet utol­só napirendi pontjaként a főváros kommunistáinak küldöttei meg­választották a Budapesti Pártbi­zottság 53 tagját, 17 póttagját, a revíziós bizottság 11 tagját, vala­mint a VIII. pártkongresszus 189 szavazati jogú, és 12 tanácskozási jogú budapesti küldöttét. Jós, Mód Péter, Molnár Ernő, Molnár János, Molnár László, Nagy Richárd, Oravecz Béla, dr. Perényi Imre, dr. Pál Lénárd, dr. Pongrácz Kálmán, Révész Ferenc, Ruzsbatzky László, Sarlós István, dr. Sós György, Schumer János, dr. Szabó Mihályné, Szabó Pi­roska, Szatmári István, Szalay Gyula, Szegedi Andor, Tóth La­jos, Varró György, Vágvölgyi Tibor, Venéczi János és Veres József. A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG TAGJAI: Szinkronban épül Százhalombattán a kőolaj finomító és az erőmű A százhalombattai Duna-parton a hőerőmű 200 méteresre tervezett kéményéből már 150 méter maga­sodik, és messziről mutatja az utat. A csúszózsaluzással épülő óriás építmény az év végére eléri a végleges magasságot. A napok­ban megkezdték belső burkolását saválló téglával. A burkolással is el akarnak készülni az év végére. Két hónappal az év vége előtt, az építkezés készültségi foka azt mutatja, hogy sikerül jövő nyárra, egy hónappal a terv szerinti ha­táridő előtt, megteremteni a lehe­tőséget az első gépegység üzem­próbájához. Néhány kilométerrel odébb, a Dunai Kőolajipari Vállalat nagy kiterjedésű területén, az erőmű­vel összhangban épül a Százha­lombattai Kőolajfinomító. Az év közepén nem volt még meg ez az összhang, mert az erőműbe ola­jat szállító berendezések építésé­nek megkezdését későbbre ter­vezték. Azóta előbbre hozták ezt a munkát. A nyáron lerakták a négy kilométeres fűtőolaj-távveze­ték betonkockáit, amelyeken az erőműnek olajat szállító távveze­téki csövek nyugszanak majd. November elején hozzáfognak a csövek elhelyezéséhez, összehe­gesztéséhez. Mire az erőműnek a jövő nyáron az első gépegység próbáihoz szüksége lesz az olajra, a távvezeték üzemképes állapotba kerül. Akkorára elkészül két 2000 köbméteres fűtőolajtartály is — földmunkái most folynak —, ame­lyekből az egyelőre vasúton ide­érkezett olajat az erőműbe to­vábbítják. A finomító építése ez­zel viszonylagosan utolérte az erő­műét. A két hatalmas létesítmény ettől kezdve most már szinkron­ban épül tovább. A hatalmas tartálytelep hat 5000 köbméteres tartályát is ala­pozzák. Két alap már elkészült, a többi az év végére lesz készen. A másik nagy előrehaladást a vasútépítők érték el. Az olajfino­mító tizenkét vágányúra tervezett teher- és személypályaudvarának két vágányát már megépítették. Márciusra elkészül az egy kilo­méter hosszú pályaudvar, és a ta­vasszal már vasúton érkezik az anyag az olajfinomító építéséhez. (MTI)

Next