Népszabadság, 1964. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-02 / 127. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) A különrepülőgép néhány perccel negyed 11 után — a magyar légierők vadászgépkötelékének kíséretében — a magasba emelkedett. Szalai marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke vasárnap megérkezett Moszkvába. A vendéget, aki hazánkból úton van Kínába, a vnukovói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Andrej Cromiko és több más hivatalos személy fogadta. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, villásreggelit adott az arab vendég tiszteletére. A villásreggelin Szalal és Brezsnyev beszédet mondott. Szalai rövid moszkvai tartózkodás után vasárnap tovább repült Pekingbe. A jemeni elnök Pekingbe érkezett Szalal jemeni elnök és a vezetése alatt álló küldöttség hétfőn Liu Sao-csi kínai elnök és Csou En-laj miniszterelnök meghívására baráti látogatásra Kínába érkezett. A jemeni elnököt katonai díszalakulattal és 21 ágyúlövéssel fogadták; érkezésekor a repülőtéren megjelentek Liu Sao-csi és Tung Pi-vu, a Kínai Népköztársaság elnöke, illetve alelnöke, Csu Te, az országos népi gyűlés állandó bizottságának elnöke, Csou En-laj miniszterelnök és sok más vezető kínai személyiség. NÉPSZABADSÁG 1964. június 2. kedd KÖZÖS KÖZLEMÉNY 1964. május 26—31 között Abdullah al-Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke Dobó Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Szalal elnök és kíséretének magyarországi látogatása alkalmat adott a magyar nép életének, a szocialista építés terén elért eredményeinek megismerésére. Szalai elnököt és kíséretét a magyar dolgozók mindenütt örömmel üdvözölték, kifejezésre juttatták nagyra becsülésüket a jemeni nép és a gyarmatosítók elleni harcokban kitűnt vezetője, Szalai elnök iránt. Szalai elnök magyarországi tartózkodása folyamán hivatalos tárgyalásokra került sor a két ország képviselői között. A Magyar Népköztársaság részéről a tárgyalásokon részt vett: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke; Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese; Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; Pap János,a Minisztertanács elnökhelyettese; Péter János külügyminiszter; Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára; Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. A Jemeni Arab Köztársaság részéről részt vett a tárgyalásokon: Abdullah al-Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke; Mohamed al-Rainy miniszterelnök-helyettes; Abdul Rahman al-Eryani miniszterhelyettes; Hadi Esa vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes; Abdul Gani Motahhar államminiszter; Mohamed Gaid Saif, az elnöki ügyek államminisztere; Abdullah al-Depy ezredes, a köztársasági elnök tanácsadója; dr. Hassan Maki, a miniszterelnök tanácsadója; Mujahed Hassan alezredes, a köztársasági elnöki hivatal vezetője és Aly Abdullah al-Matari, a köztársasági elnökség főtitkára. Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Abdullah al-Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke baráti eszmecserét folytatott a két országot egyaránt érintő kérdésekről, valamint a nemzetközi helyzet fontosabb problémáiról. A megbeszéléseken a felek a barátság és a kölcsönös megértés légkörében megtárgyalták az országaik közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdését. 1. A tárgyalások eredményeként a két fél szerződést írt alá a Magyar Népköztársaság és a Jemeni Arab Köztársaság barátságáról és együttműködéséről. A két ország képviselői ezenkívül hosszú lejáratú kereskedelmi és fizetési megállapodást, valamint kulturális együttműködési egyezményt írtak alá. A magyar fél lehetőségeihez mérten segítséget nyújt a Jemeni Arab Köztársaságnak a gazdaság, a nevelésügy és a közegészségügy fejlesztésében. Ezzel kapcsolatban egy jegyzőkönyvet írtak alá. A jemeni gazdasági helyzet jobb megismerése, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztési lehetőségeinek tanulmányozása céljából gazdasági szakértőkből álló küldöttség utazik Jemenbe.2. A Magyar Népköztársaság kormánya kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy a Jemeni Arab Köztársaság Szalai elnök vezetésével eredményesen járul hozzá a béke megszilárdításához és a nemzetek közötti jó viszony kialakításához. A jemeni nemzeti forradalom győzelme, eredményei, a hős jemeni nép napjainkban is folyó antiimperialista és antikolonialista küzdelme részét képezi annak a gigászi harcnak, amely világméretekben folyik a szabadságért és a függetlenségért a demokratikus erők és az imperialisták között. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folyó megbeszéléseken a felek hangoztatták azon meggyőződésüket, hogy a békés egymás mellett élés elve biztosíthatja a leghatékonyabban a világbékét, valamint az egyes országok és az egész emberiség zavartalan fejlődését. Egyöntetű a vélemény a tekintetben, hogy a béke védelme mindenképpen megköveteli az általános és teljes leszerelést. Mindkét ország az elsők között írta alá az atomkísérletek részleges betiltásáról szóló egyezményt. Mindkét fél síkraszáll az atommentes övezetek létrehozásáért, az idegen területeken levő agreszszív imperialista katonai támaszpontok haladéktalan felszámolásáért, és határozottan támogatja mindazokat a törekvéseket, amelyek az egyetemes béke megszilárdítására irányulnak: a Varsói Szerződés és a NATO-államok közötti megnemtámadási szerződés megkötését; a német kérdés békés rendezését. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásának. Követeli, hogy a gyarmatosító hatalmak mielőbb hajtsák végre a gyarmati rendszer teljes megszüntetéséről szóló ENSZ-határozatot. A felek teljes támogatásukról biztosítják a függetlenségükért harcoló gyarmati népeket, és mélységesen elítélik az imperialista erők neokolonialista politikáját, amely arra irányul, hogy a függetlenségükért harcoló és azt védelmező népeket újból leigázza. Megállapítják, hogy az ázsiai, afrikai és latin-amerikai, valamint a szocialista országok barátsága az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni eredményes harc igen fontos tényezője és feltétele. Mindkét fél felháborodással Budapest, 1964. május 30. Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke ítéli el a karibi és a megszállás alatt álló Dél-Jemen elleni agresszív imperialista akciót, és határozottan követeli, hogy az ENSZ hozzon intézkedéseket az agresszív támadások végérvényes megszüntetéséért. A magyar fél teljes mértékben szolidáris a Jemeni Arab Köztársaság nemzeti forradalmával és függetlenségi harcával, amelyet nagy jelentőségűnek tart az Arábiai-félszigeten folyó felszabadító harc előrehaladása és győzelme szempontjából. Ezúttal is kifejezi azt a véleményét, hogy fel kell számolni az adeni angol támaszpontot mint a kolonializmus bázisát. Teljes támogatásáról biztosítja Jemen népét igazságos harcában. A felek a leghatározottabban elítélik a faji megkülönböztetés minden formáját. A magyar és a jemeni fél örömmel veszi tudomásul, hogy összeült az ENSZ világkereskedelmi és fejlesztési konferenciája, és kifejezi azt a reményét, hogy a konferencia elősegíti a különböző fejlettségi fokú és társadalmi rendszerű országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlődését, száműzi a nemzetközi kereskedelemből az együttműködést gátló diszkriminációt. A magyar fél nagyra értékeli az arab államfők kairói csúcsértekezletén nyilvánosságra hozott nagy fontosságú határozatokat, és támogatja az arab népek igazságos követelését, hogy a palesztinai arab nép jogainak helyreállítását célzó ENSZ-határozatokat haladéktalanul hajtsák végre. Szalai elnök magyarországi látogatása és tárgyalásai jelentős mértékben hozzájárulnak a két ország és népeik baráti kapcsolatainak erősítéséhez és fejlesztéséhez, a világ népei közötti béke és barátság megszilárdításához. Abdullah al-Szalal a Jemeni Arab Köztársaság , elnöke A szocialista országok kapcsolatainak jellege Az Izvesztyija szerkesztőségi cikke Az Izvesztyija szerkesztőségi cikket közölt A szocialista országok kapcsolatainak jellege címmel, amelyet alább ismertetünk. A szocialista világközösségben most olyan folyamatok mennek végbe, amelyek igen fontosak e közösség további fejlődése szempontjából. Miután a szocialista államok többsége viszszautasította azokat a kísérleteket, hogy politikájukat Peking nagyhatalmi irányvonalának rendeljék alá, a Kínai Kommunista Párt vezetői szét akarják zilálni a szocialista tábort, szembe akarnak állítani egyes országokat más országokkal, arra törekednek, hogy saját ellenőrzésük és befolyásuk alatt külön államblokkot hozzanak létre. A KKP vezetői szakítanak a proletár internacionalizmussal. Az együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás elvével szembeállítják a „támaszkodj saját erőidre” jelszót. Elvetik a népek barátságának eszméjét, ellenségeskedést és elidegenedést szítanak a különböző nemzetek között. Ilyen körülmények között különösen élesen vetődik fel a szocialista országok kapcsolataiban a lenini szabályok betartása. Arról van szó, hogy bonyolult és ellentmondásos helyzetben kell megvédeni azokat az elveket, amelyeket a testvérpártok együttes erőfeszítésekkel dolgoztak ki a szocialista országok kölcsönös kapcsolatait illetően, meg kell találni az utat-módot a nézetei eltérések és ellentétek leküzdésére. Az a feladat, hogy helyreállítsuk a testvérpártok és országok egységét és összeforrottságát. A szocialista országok közötti kapcsolatok elvei annak természetes folyományaként születtek meg, hogy a szocializmus kilépett egy ország keretei közül és kialakult a testvérállamok rendszere. Ezeknek az elveknek alapvető tartalma — a független és egyenjogú szocialista országok egységének és testvéri szövetségének erősítése — tükrözi az új társadalmi életforma fejlődésének alapvető szükségleteit. Hosszú és bonyolult folyamat a szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése. Az osztályellentétek megszűnése révén létrejött a lehetőség, hogy megszűnjék az ellentét a nemzetek között, de ez a lehetőség nem egy csapásra, nem automatikusan válik valósággá. Lenin, amikor átgondolta, milyen módon történik majd a kapitalista elnyomás alól felszabadult különféle népek egyesülése, ezt írta: „Mi a nemzetek önkéntes szövetségét akarjuk, olyan szövetséget, amely nem tarri meg egyiknemzet bármiféle erőszakát más nemzettel szemben, olyan szövetséget, amely a legteljesebb bizalmon, a testvéri egység világos tudatán, a teljesen önkéntes egyetértésen alapszik. Ilyen szövetséget nem lehet egy csapásra megteremteni; ehhez a legnagyobb türelemmel és óvatossággal kell eljutni, mégpedig úgy, hogy ne támadjon bizalmatlanság, mód nyíljék annak a bizalmatlanságnak a levetkezésére, amelyet a földesurak és kapitalisták elnyomó uralma, a magántulajdon és a vagyonon való osztozkodás szülte ellenségeskedés tartott ébren századokon át." A szocialista országok testvéri szövetsége, összeforrottsága, egysége nem jön létre magától, ehhez valóban komoly munka révén kell eljutni, abban a mindennapos küzdelemben kell a szövetséget kovácsolni, amely a kispolgári nacionalizmus maradványai, az imperialista politikusok nyomása és fondorlatai ellen, az öszszes szocialista nemzetek barátságát és együttműködését hirdető lenini eszmék diadaláért folyik. E feladat megoldásához, a népek közötti testvéri kapcsolatok kialakulását akadályozó objektív nehézségek leküzdéséhez a kulcs, a kommunista pártok helyes politikája, olyan politika, amely az együttműködés azon formáit igyekszik megtalálni és kibontakoztatni, amelyek a legnagyobb mértékben állnak összhangban a kialakult feltételekkel. A szocialista közösség története a szocialista országok közötti együttműködés formái és módszere szakadatlan tökéletesítésének története. Azokban az országokban, amelyekben a néptömegek kerültek hatalomra, az első időkben a politikai összefogás volt a fő. Már azokban az években is megmutatkozott a szocialista népmek kölcsönös kapcsolataiban a fő, döntő irányzat, az erőfeszítések egyesítése a népi hatalom, a társadalmi és politikai élet új formáinak megszilárdítása, az imperialista fondorlatokkal szemben való együttes védekezés céljából. A testvérországok erőfeszítéseinek összehangolási folyamata bizonyos nehézségekbe ütközött. E nehézségeket a fiatal népi demokratikus államok fejlődésének különböző színvonala, hagyományos nacionalista előítéletek okozták. A szocializmus útjára lépett nemzetek között a múltban háborúk is voltak, változtak, eltolódtak a határok, a lakosság nemritkán soviniszta szellemben nevelkedett. A kommunistáknak számolniuk kellett ezekkel a tényezőkkel. A nacionalizmus, a nacionalista előítéletek, az önzés és szűklátókörűség megnyilvánulásai ellen csak akkor lehet eredményesen harcolni, ha ez a harc tapintatos formában folyik. Csak türelmes, óvatos, átgondolt munkával lehet pótolni, ha hiányoznak a tapasztalatok a szabad, egyenjogú államok rendszerének megszervezésében és kifejlesztésében, hiányoznak a demokratikus hagyományok. Lenin hagyatékához híven, a szovjet kommunisták erőt, fáradságot nem kímélve segítették a fiatal szocialista államokat, hogy szilárdan talpra álljanak. Országunk nagyszabású gazdasági támogatást nyújtott ezeknek az államoknak, segítette lakosságuk életszínvonalának emelését, az új rendszer létrejöttével együttjáró nehézségek leküzdését. A szabad népek testvéri együttműködése évről évre izmosodott. Ezt a folyamatot azonban gátolta a sztálini személyi kultusz ideológiájának és gyakorlatának uralma. Sztálin, aki az országon belül visszaélt a hatalommal, más országokkal szemben is a parancsolgatás durva módszereivel próbálkozott. Sztálin nagyhatalmi allűrjei akadályozták a népek közeledését, barátságuk normális kifejlődését, sértődésekre, kölcsönös pretenziókra és elégedetlenségre vezettek. • Minden hatás ellenhatást kelt, így Sztálin nagyhatalmi politikája is felélénkítette és erősítette a nacionalista előítéleteket. A személyi kultusz ideológiájának és gyakorlatának megszüntetése nélkül nem lehetett volna még csak gondolni sem arra, hogy a szocialista közösség népei tovább haladjanak a szorosabb testvéri egység felé. E nagyszabású munka az SZKP XX. kongresszusával kezdődött. A XX. kongresszus határozottan elítélte és elutasította Sztálin igazságtalan cselekedeteit, az egyes testvérországokkal szemben folytatott politikájának önkényeskedéseit, szubjektivizmusát. Az SZKP fenntartás nélkül elvetette azokat az antidemokratikus, lényegében véve antiszocialista módszereket, amelyeket Sztálin alkalmazott. A szovjet kormány bevezette a tanácskozásokat a testvérországokkal a kölcsönösen érdeklő legfontosabb KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK néhány sorban A szovjet katonai küldöttség, amely Malinovszkij marsall honvédelmi miniszter vezetésével körutazást tesz Jugoszláviában, hétfőn Szlovénia fővárosába, Ljubljanába érkezett. (TASZSZ) Mikojan, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese hétfőn látogatást tett a moszkvai angol mezőgazdasági kiállításon. (TASZSZ) A Lengyel Népköztársaság főügyészsége terhelő bizonyítékokat bocsátott a bonni igazságügyi szervek rendelkezésére Krüger volt nyugatnémet miniszter ellen. Egy közelmúltban lefolytatott vizsgálat során megállapították, hogy Krüger 1939 és 1943 között bűnrészese volt a nácik gaztetteinek Bydgoszcz vajdaságban. (PAP) Vasárnap Londonba érkezett a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásával foglalkozó huszonnégy tagú ENSZ különbizottság küldöttsége, hogy az ENSZ Dél-Rhodesiáról szóló határozatainak végrehajtásáról tárgyaljon az angol kormánnyal. (TASZSZ) Lucien Page, Franciaország első pekingi nagykövete vasárnap a kínai fővárosban átadta megbízólevelét Liu Sao-csi elnöknek. (Új-Kína) Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter vasárnap Athénba utazott. (Reuter) Szolidaritási értekezletet rendeztek Uruguayban a forradalmi Kuba védelmére. A tanácskozáson határozatot hoztak, amely indítványozza, hogy Uruguay és Argentína haladó tömegszervezetei rendezzenek regionális értekezleteket a kubai forradalom támogatására. (TASZSZ) Adolf Scharf osztrák elnök hétfőn háromnapos hivatalos látogatásra Oslóba érkezett. A repülőtéren Olaf király fogadta. (AP)