Népszabadság, 1965. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 16 oldal — Ara SA fillérSZABADSÁG 1965. január 17 péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIII. évfolyam, 1. szám Dolgos, békés új évet! Lejárt hát 1964 ideje, letéptük az utolsó lapot is a falinaptárról, s már kéznél van az új, az 1965-ös. Ennek a váltásnak megvan a szertartása, s lám, most is, amikor a szilveszteri forgatagban összecsendültek a poharak, és az ünnepélyes csendben elütötte a tizenkettőt az óra, egy pillanatra megálltunk. Így volt ez már nagyapáink korában s így van ma is. Hiába, az ember az eltűnő és a ránk köszöntő esztendők határán mindig hajlamos arra, hogy a nagy vigasság közepette azért komolyan elgondolkozzék. Mit hozott a régi? Mit várhatunk az újtól? Valóra váltak-e reményeink, s egyáltalában, megérdemli-e a friss év, hogy olyan türelmetlenül lestük az éjfélt? Milyennek láttuk 1964-et? Nem volt könnyű esztendő. Mégis, ha leglényegesebb jellemzőjét tekintjük, akkor azért jólesően vehetünk búcsút tőle. Mert igaz, hogy sokszor még nagyon a terhünkre voltak a haladás útjában elő-előtolakodó nehézségek, hibák, fogyatékosságok, s az örömökkel gondok, bajok is jártak, de azért tavaly is békében, biztonságban, egyetértésben éltünk és dolgoztunk, s a szorgos munkának sok gyümölcse volt. Ezt senki sem tudná megcáfolni. Nézzünk csak körül az országban vagy akár a magunk táján, a családban; feltétlenül előbbre jutottunk, tovább gyarapodtunk. Fáradozásaink nem voltak hiábavalóak! S most erőnk, nem kis tartalékaink tudatában vágunk neki az új feladatoknak. 1965 különleges esztendő hazáink, népünk életében. Az ország felszabadulásának 20. évfordulójára készülünk, s ez az ünnepi hangulat, a felemelő érzés nyilván átlengi majd az év minden hónapját. Az ünneplés ugyan sohasem vihet előre, az emlékezés azonban, hogy honnan indultunk és hova igyekszünk, újabb lendületet adhat a munkáshétköznapoknak. Karácsonykor került nyilvánosságra az 1965. évi népgazdasági terv, amely világosan összefoglalja a tennivalókat, amely széles körű érdeklődésre talált. A tárgyilagos egyszerűséggel felsorakoztatott számok nagyon sokat mondanak nekünk, mert tudjuk: a terv valóra váltása országunk gazdagodását, népünk jólétének növekedését eredményezi. Talán felesleges is megemlíteni, hogy nálunk az emberek már túl vannak azon, hogy a népgazdasági feladatokat csupán állami tervnek tekintsék, amellyel bajlódjanak csak az illetékesek vagy az igazgató, a főmérnök, „bontsák le”, ahogyan a legjobbnak látják ... Réges-régi magyar mondás, hogy „mindenki a maga szerencséjének a kovácsa’’. De talán még találóbb, ha egy kicsit átalakítjuk. Tulajdonképpen mindenki a maga és a közösség szerencséjének a kovácsa. Nem mindegy, hogy a „közösség” hogyan kovácsol, hogyan végzi el a feladatokat, mert ettől függ sokban az „egyéni” szerencse is. Ma jóformán nincs család, amelyben a hosszú téli estéken ne esnék szó a kisebb, amolyan háztáji tervekről is, s aligha akad ember, aki ne tűzne maga elé valami hasznosat — „ezt feltétlenül elérem, megteszem 1965-ben”, legyen az a házi leltár gazdagítása, esti tanulás, nyári utazás vagy más dédelgetett kívánság. Ezek az egyéni tervek nem „lógnak a levegőben”. Nemcsak hogy nagyon közel állnak az állami tervekhez, hanem sok tekintetben benne is vannak, együtt valósulnak meg a gyárban, a hivatalban, a bányák mélyén, a tervezőasztalnál, mindenütt, ahol a dolgozó ember keze munkájával, szíve akaratával, mindig előretörő eszével alkot szépet, újat, értékeset a közösség és az egyén javára. Az emberek munkájától és odaadásától függ, hogy 1965 az ország további gyarapodásának az éve legyen, s az általános célokkal együtt, természetesen a lehetséges tempóban, teljesüljenek majd a „magánóhajok” is. Senki sem merné állítani, hogy ezentúl nem lesznek nehézségeink, gondjaink, de rendkívül sokat nyom a latban a kemény elhatározás, hogy megbirkózunk ezekkel. 1965 — ne felejtsük el — az ötéves terv utolsó éve, a teljes erőfeszítés, a finis éve is! Az emberiség már megtanulta, hogy a tudás, az akarat kibontakozásához úgy kell a béke, a biztonság, a nyugalom, mint egy falat kenyér, mint az éltető levegő. 1965, amely a második világháború befejezésének kerek évfordulója is, különösen figyelmeztet erre. Sajnos, ha a történelem legújabb krónikájában lapozgatunk, még elég sok lapja okoz szomorúságot és keserűséget. Milyen képtelen anakronizmus, hogy amíg az emberiség egyfelől a Voszhod-korszakát éli, s valósággal óriássá válik a társadalmi és tudományos haladás, a technika, a kultúra vívmányai által, másfelől megtűrje, hogy roskatag rendszerek gúzsba kössenek százmilliókat, s mindenre elszánt kalandorok újra és újra égő gyufával settenkedjenek a teljes pusztításra képes modern háború már nem is lőporos, hanem atombombás „hordója” közelébe. Mennyi vér és könny hullott, vagy hull még ma is Kongóban, Dél-Vietnamban, Laoszban, s a politikai és militarista bajkeverés, az átkos fajüldözés oly sok más területen! De jogos a bizakodás, hiszen sok minden arra vall, hogy a világ népei 1965-ben is meg akarják őrizni a békét; a nyugodt, békés élet nem utópia. És büszkék vagyunk rá, hogy a magyar nép is egységesen, meggyőződéssel ott áll a békeharcosok sorában, szilárd oszlopa e mind hatalmasabb tábornak. Arra törekszünk 1965-ben is, hogy tovább erősödjenek testvéri kapcsolataink barátainkkal, a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. A következő esztendőben is azon leszünk, hogy a KGST-ben megvalósuló, gazdasági összefogásban helytálljon országunk. Akárcsak az utóbbi években, 1965-ben is reméljük, hogy újabb szálakkal erősödnek kapcsolataink valamennyi más országgal is, amelynek a szándékai a mienkéhez hasonlóan békések. Mától már 1965-öt kell írni. A tavalyiról, még emlékszünk rá, azt mondták a tudósok, hogy „a Nyugodt Nap Éve”. Tartsa meg ezt a jó szokást az új esztendő is! Sokat várunk ettől az évtől, tehát sokat kell tennünk ebben az évben. Kellemes év végi pihenőnapok, a hármas meg kettős ünnepnapok után látunk neki az új feladatoknak. Kezünk tele lesz munkával — mert elvégeznivaló van, nem is kevés. Az év fordulóján ezért mi mást is kívánhatnánk, mint erőt, egészséget, boldogságot a nagy munkához! Boldog új évet minden békeszerető embernek a világon! Drága barátaink, szocialista testvéreink, boldog új évet! S boldog új évet magunknak, minden magyarnak! Legyen 1955 is nyugodt, munkás, sikerekben gazdag új esztendőnk! Vető József Január 18-ig elnapolta ülését az ENSZ közgyűlése A Biztonsági Tanács tíz Afrikai Egység Szervezetére bízta a kongói kérdés rendezését Az ENSZ-közgyűlés ülésszaka szerdán úgy döntött, hogy ülésezését 1965. január 18-ig elnapolja. A plenáris záróülésen a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta azt a határozati javaslatot, amelynek értelmében a közgyűlés szervének nyilvánítja az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési kérdésekkel foglalkozó értekezletét. A közgyűlés felhatalmazta U Thant főtitkárt, hogy a világszervezet rendes költségvetésének a jövő évben történő elfogadásáig az ENSZ kiadásait január 1-től kezdve az 1964. évi költségvetés szintjén tartsa. Ezzel kapcsolatban Fedorenko, a Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a Szovjetunió 1965- ben sem járul hozzá anyagilag az ENSZ közép-keleti és kongói műveleteinek fedezéséhez. Hangoztatta, hogy a szovjet küldöttség nem ellenzi az U Thant főtitkárnak ideiglenes intézkedésként adandó felhatalmazást, amelynek értelmében a világszervezet kiadásait az 1964. évi szinten tartják. A szovjet küldöttség ezzel kapcsolatban megismétli a közgyűlés 18. ülésszakán kifejtett elvi álláspontját, és felhívja a tagállamokat mindazon kiadásérte csökkentésére, amelyek nem a világszervezet egyetemes érdekeit, hanem csupán az államok bizonyos csoportjának érdekeit szolgálják. Quaison-Lackey, a közgyűlés elnöke közölte, minthogy a „tájékozódás” során sem Mali, sem Jordánia nem kapta meg a Biztonsági Tanács Marokkó mandátumának lejártával megüresedett egyik nem állandó tagsági helyének betöltéséhez szükséges kétharmados szótöbbséget, a közgyűlésen részt vevő delegációk megállapodása értelmében a mandátumot megosztják olyan módon, hogy Jordánia képviselője 1965-ben, a Mali Köztársaság képviselője pedig 1966-ban vesz részt a tanács munkájában. A Biztonsági Tanács egyébként szerdán 10 szavazattal, Franciaország tartózkodása mellett, elfogadta Elefántcsontpart és Marokkó közös határozati javaslatát a kongói kérdésben. A javaslatot csupán azután fogadta el a tanács, hogy annak benyújtói hozzájárultak a 18 afrikai állam nevében Guinea képviselője által előterjesztett módosításokhoz. Az elfogadott határozat értelmében a Biztonsági Tanács felhív minden államot a kongói belügyekbe történő beavatkozástól való tartózkodásra, illetve a beavatkozás megszüntetésére, továbbá megállapítja, hogy az Afrikai Egység Szervezete szeptember 10-i határozatainak megfelelően az idegen zsoldosoknak haladéktalanul el kell hagyniuk Kongót. A határozat felkéri az Afrikai Egység Szervezetét, folytassa erőfeszítéseit a kongói nemzeti megbékélés érdekében. A 18 afrikai állam követelésére a határozatban beiktatott pont értelmében a Biztonsági Tanács az ENSZ alapokmányának 54. cikkelye értelmében felkéri az Afrikai Egység Szervezetét, tájékoztassa a tanácsot a kongói kérdésben tett lépéseiről. A határozati javaslatból elhagyták azt a mondatot, amely felhívja a világszervezet főtitkárát, kísérje figyelemmel az elfogadott határozat megvalósítását. A szavazás után a Csombe-kormány képviselője kijelentette, hogy kormánya „fenntartja magának a jogot külföldi segítségre”, amennyiben azt a helyzet megkívánja. A delegátus igazolni próbálta a külföldi zsoldosok bevetését, ugyanakkor Szudánt, Algériát és az EAK-ot „a Kongó belügyeibe való indokolatlan beavatkozással” vádolta Stevenson amerikai küldött felszólalásában megelégedéssel beszélt az elfogadott határozatról. Fedorenko, a szovjet küldöttség vezetője felszólalásában emlékeztetett arra, hogy a tanács 22 állam — köztük 18 afrikai állam — kérésére ült össze, hogy megvitassa az amerikai—belga intervenció következtében Kongóban kialakult helyzetet. Bizonyos hatalmak próbálkozásai ellenére a Biztonsági Tanács a kongói kérdés rendezését az Afrikai Egység Szervezetére bízta. A Biztonsági Tanács ülését ezután meghatározatlan időre elnapolták. (MTI) Binh Ghia körül a négyéves háború legnagyobb ütközete dúl Befejeződött a tábornokok titkos értekezlete • A helyzet továbbra is zavaros Saigonban A csütörtöki hírügynökségi jelentések szerint még mindig heves harcok folynak Binh Ghia város közelében, Saigontól 64 kilométernyire keletre. Az év utolsó nagyobb méretű összetűzése egyben a négy éve tartó dél-vietnami háború leghosszabb ütközetévé fejlődött. Noha az amerikaiak vezette kormánycsapatok szerdán óriási áldozatok árán visszafoglalták Binh Ghiát — a partizánakciónak egyébként nyilvánvalóan nem az volt a célja, hogy tartsa a várost, az éjszakai órákban még kemény küzdelem dúlt a térségben. Az AP jelentése szerint a hazafiak újabb amerikai helikoptert lőttek le: a gép négyfőnyi amerikai személyzete szörnyethalt. Ezzel az amerikaiak veszteséglistája a nyugati jelentések szerint is négy halottra, hat sebesültre és két elfogott amerikai katonára emelkedett. A kormánycsapatok vesztesége több mint háromszáz fő. A saigoni kormány egységei kedden szenvedték el a legnagyobb veszteséget, amikor 175 dél-vietnami ejtőernyős és két amerikai tanácsadó szállt le egy tisztásra. A szabadságharcosok egységei a környező bokros területről tüzet nyitottak, és az egész egységet megsemmisítették vagy foglyul ejtették; itt esett fogságba a két amerikai is. Csütörtök délután a kormánycsapatok egyik alakulata megpróbálta megközelíteni azt a helyet, ahol az éjszaka a szabadságharcosok lelőttek egy amerikai helikoptert, de heves ellenállásba ütközött és nem tudott eljutni a helikopter roncsáig. Az AP jelentése szerint a helikopteren tartózkodó négy amerikaival együtt 245-re emelkedett a Dél-Vietnamban 1961 decembere óta életüket vesztett amerikai katonák száma. A hanoi rádió a dél-vietnami felszabadítási front hírügynökségének jelentését ismertette. Eszerint ez év első 11 hónapjában a felszabadító hadsereg 2700 délvietnami kormánykatonát tett harcképtelenné. A halottak között van 28 amerikai katona és 31 délvietnami tiszt. Ez idő alatt a kormánycsapatok több mint háromezer katonája állt át a felszabadító hadsereg oldalára, vagy adta meg magát a harcokban. A politikai helyzet Saigonban továbbra is tisztázatlan. Nyugati hírügynökségek értesülése szerint, a főváros közelében levő Vang Tau tengerparti üdülőhelyen véget ért a puccsista tábornokok háromnapos titkos tanácskozása. A megbeszélések után Nguyen Khanh tábornok, hadsereg-főparancsnok visszatért a fővárosba. A Reuter értesülése szerint a tábornokok kompromisszumos javaslatot dolgoztak ki a politikai válság megoldására, de a javaslat részletei még nem ismeretesek. Állítólag támogatásukról biztosították Nguyen Khanh tábornokot, de egyben hangsúlyozták annak szükségességét is, hogy „fel kell oldani a saigoni amerikai hatóságokkal támadt feszültséget”. Mint ismeretes, a puccs óta Khanh tábornok és Taylor amerikai nagykövet között súlyos nézeteltérések állnak fenn. Az AFP jelenti, hogy a fővárosba érkezett hírek szerint, december 29-én Danang közép-vietnami városban a buddhisták békés kormányellenes tüntetéseket rendeztek. A tüntetések a város egész életét megbénították. Válság •7 az Olasz Kereszténydemokrata Párt vivhj Az elnökválasztáson elszenvedett vereség után a kereszténydemokrata párt belső ellentétei az év utolsó napján a nyílt válság elemi erejével robbantak ki. Rumor, a párt főtitkára, a kereszténydemokraták vezető szervében, az országos tanácsban elvesztette a többséget. Pastore, a párt úgynevezett szakszervezeti csoportjának (gyakorlatilag a balszárny — A szerk.) vezetője ugyanis Rumorhoz intézett levelében — amelyet 30 más vezetőségi tag is aláírt — megvonta a bizalmat a párt főtitkárától. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a balszárnyhoz közel álló Fanfani csoportja az országos tanács legutóbbi ülésén Rumor „dorottyás” téziseinek ismertetését követően tartózkodott a szavazástól, továbbá, hogy Scelba jobboldali hívei is csak részben támogatták ezeket a téziseket, akkor méltán elmondhatjuk, hogy a főtitkár az országos tanács tagjainak csupán 46 százalékát tudhatja maga mögött.