Népszabadság, 1966. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-19 / 91. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGY**"Ára 60illír 1966. április 19, kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 91. /am Nem elég meghallgatni Az Egyesült Villamossági Gépgyárban történt. Taggyűlésen felállt egy munkás, és meglehetősen éles, nyers szavakkal hibáztatta a műszaki vezetőket, mert — mint mondta — „kidobtunk egy Trabantot az ablakon”. A taggyűlésen jelen volt a vezérigazgató. Ugyanis ebben a gyárban az a szokás, hogy minden taggyűlésen részt kell vennie egy felelős gazdasági vezetőnek. Mi több, az ott felvetett ügyeknek végére kell járnia, meg kell tennie a szükséges intézkedéseket. Így történt ebben az esetben is. A műszakiak azonban azt állították, hogy a munkásnak nincs igaza, s az, amit a taggyűlésen művelt, nem volt más, mint demagógia. A vezérigazgató felkereste a munkást (a taggyűlésen részt vevő gazdasági vezető ugyanis köteles beszámolni a javaslattevőnek vagy bírálónak a szóban forgó ügy sorsáról), és közölte vele a műszakiak ellenvéleményét. A munkás azonban bebizonyította igazát. A folytatás: felelősségre vonás, a hiba megszüntetése, tájékoztatás mindezekről a taggyűlésen. Hétköznapi epizódot mondtunk el egy gyár életéből. Sokszor azonban egy mindennaposnak tűnő eset a legalkalmasabb arra, hogy általános tanulságokat vonjunk le belőle. Íme, az első: a munkás nemcsak megmondhatja a magáét, Hanem szavának foganatja is van. Nem új követelmény, vagy gyakorlat ez, de ha figyelembe veszszük, hányszor és hányszor halljuk a munkásoktól: „Megmondani a magunkét megmondhatjuk, de nem történik semmi”, az EVIG-ben tapasztalt következetességet nagyra kell értékelni. Nem akarjuk most részletesen elemezni a munkásjavaslatokkal, -bírálatokkal szembeni Vétkes nemtörődömség káros hatását. De egyvalamit érdemes hangsúlyozni: az a légkör, amelyben falra hányt borsó marad az okos szó, nem egy öntudatos munkást is közömbösségbe, tétlenségbe taszíthat. Az imént ismertetett jó gyakorlat éppen ellenkezőleg: bátorít a bíráló szóra, még akkor is, ha netán szembe kell nézni a megbíráltak elfogultságával, azzal, hogy visszautasítják a bírálatot, el akarják tussolni a hibát. A következetesség a szóvá tett hibák kijavításában, jelentősen emeli a taggyűlések és általában a pártszervezetek tekintélyét, bizalmat ébreszt irántuk az egész gyárban. Ez a második tanulság az említett példából. Akik meghallgatják, feljegyzik a munkások szavait, olyan emberek, akik beosztásuknál fogva tudnak is intézkedni. S mert a tagság legfőbb fóruma előtt hangzik el a bírálat, a javaslat, az kötelez, azt tiszteletben kell tartani. Mennyire megnő ezzel a taggyűlések rangja, becsülete! Az ott elhangzott szó messzire hallatszik, hatása végiggyűrűzik a gyáron, hat, alakít, javít. A felelősség következetes érvényesítése — ez a harmadik tanulság. A gazdasági vezető felelős azért, hogy részt vegyen a kommunisták tanácskozásán, hogy pontosan számba vegye az ott elhangzottakat, kivizsgáljon, mérlegre tegyen, és azután intézkedjék, majd visszatérjen a munkáshoz és beszámoljon neki, mi történt bírálata nyomán, mi lett javaslatának sorsa. Felelős egyszemélyisg mint kommunista, és mint gazdasági vezető is, így nem lehet eltussolni a szóvá tett hibákat, másra hárítani a felelősséget. Ez a szigorú egyszemélyi felelősség — hozzátehetjük, kommunista felelősség is — szimpatikus minden munkás előtt, szókimondásra, beleszólásra, cselekvésre ösztönöz, egyszóval felbecsülhetetlen értékű kezdeményező, alkotóerőt szabadít fel. A bírálat megszívlelésének, a hibák kijavításának, az egyszemélyi felelősségnek ezt a gyakorlatát alkalmazni kellene mindenütt, nemcsak a kommunisták tanácskozásain, hanem például a termelési értekezleteken, sőt egyéb munkahelyi tanácskozásokon is. Kötelezzen a munkás jogosan bíráló vagy hasznos javaslatot sugalló szava, hangozzék el az akár pártszervezeti fórumokon, akár kisebb kollektívákban, vagy személyes beszélgetéseken. Minősítsük főbenjáró véteknek a nemtörődömséget, a munkások véleményének semmibe vevését, a mulasztásokat a szükséges intézkedések megtételénél. Ha mintegy törvénnyé válik a munkások szavának nemcsak meghallgatása, hanem a gyors, felelős intézkedés kötelezettsége is, akkor mind kevesebb lesz a panasz, a bírálat a pártszervezeti és egyéb fórumokon, és mind több az olyan megnyilatkozás, amely a hibák megelőzésére hív fel, és arra ad választ: miként lehetne még többet, még jobbat produkálni. A bevezetőben ismertetett gyakorlat erősíti a munkásokban a beleszólás felelősségét is. A beleszólás ugyanis nemcsak jog, hanem felelősség és kötelezettség is. Felelősség a bírálat megalapozottságáért, és kötelezettség arra, hogy ha már a hiba kijavításánál tartunk, a bírálók teljes igyekezettel vegyenek abban részt, és ne mondják: hozza helyre a hibát, aki azt elkövette. Az EVIG-ben alkalmazott módszert jellemezhetjük úgy is, mint életrevaló kezdeményezést, jó munkastílust. Valójában azonban több ennél: olyan légkört teremt az üzemben, amely fokozza a munkások cselekvő részvételét a munka jó megszervezésében, az irányításban. S hogy ez a szocialista tulajdonoshoz méltó magatartás minél több munkás jellemzője legyen, ehhez az kell, hogy a kötelezettséget a munkások helyes javaslatainak megvalósítására, a felelősséget az általuk jogosan követelt intézkedésekért, terjesszük ki a taggyűlések fórumán túlra is. Magyarán szólva, az, ami ma már gyakorlat a kommunisták között, váljék vérévé mindenkinek, akin valamilyen mértékben is múlik, hogy mi lesz a hatása a munkások szavának, mi lesz a sorsa javaslataiknak. Faragó Jenő Apró Antal elutazott a KGST végrehajtó bizottságának XXII. ülésére Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, hétfőn Moszkvába utazott a KGST végrehajtó bizottságának XXII. ülésére. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, valamint F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Felbomlott az osztrák koalíció Ellenzékbe vonult a szocialista párt Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: A bel- és a külföldi közvélemény, az osztrák sajtó általános várakozásával ellentétben kedden — a második osztrák köztársaság történetében először — kizárólag az Osztrák Néppárt képviselőiből álló kormány alakul. Hétfőn végül is nem vezettek eredményre a néppárt és a szocialista párt vezetőinek ismételt tárgyalásai, amelyek — a pénteki rendkívüli szocialista pártkongresszus után — a hét végén is folytatódtak. A kongresszus, mint ismeretes, úgy határozott, hogy a párt — amennyiben a márciusi választásokon abszolút többséget szerzett néppárt teljesít néhány feltételt — ismét vegyen részt a kormányban. A szocialista pártvezetőség hétfői feszült hangulatú egész napos ülésezése után Pittermann pártelnök telefonon közölte Klaus kancellárral, a néppárt elnökével: a párt vezető testülete nem tartotta kielégítőnek a néppárt feltételeit, s szavazással, 30:10 arányban az ellenzékbe vonulás mellett döntött. (A döntés a szocialisták balszárnya álláspontjának felülkerekedését jelenti. Több szocialista párti politikus a párt erejének visszanyerését, a néppárttal szemben folytatott ellenzéki politikától várja. ( A szerk.) Klaus ezután tájékoztatta Jónás köztársasági elnököt a fejleményekről. Az esti órákban folytatja tanácskozásait a néppárt vezetősége, hogy kijelölje a kormány tagjait, akiket Klaus ma délben mutat be az államfőnek. A polgári párt egyeduralmát rendkívül jelentős fejleményként értékelik bécsi politikai körökben. Wilhelm, a néppárt főtitkára hétfő esti rögtönzött sajtóértekezletén óvta a szocialistákat a „radikalizálódástól ”. Hétfőn a késő esti órákban közzétették az új kormány névsorát. A kabinet élén — mint korábban — Josef Klaus kancellár áll. Külügyminiszter Lujo Toncic-Sorinj, aki az utóbbi években a néppárt képviseletében az Európa Tanács tagja volt. Belügyminiszter Franz Hetzenauer, volt igazságügyi államtitkár. Az új kormánylista legnagyobb meglepetése Karl Grubnernek, a volt külügyminiszternek, majd hosszú éveiken át madridi, jelenleg bonni osztrák nagykövetnek kinevezése a kancellári hivatal államtitkárává. A néppárt szélsőjobb szárnyához tartozó politikusnak az ötvenes években a Figl-kormányból távoznia kellett a többi között bizonyos amerikai körökhöz fűződő szoros kapcsolatai miatt. Az amerikaiak bombázták Mami külvárosát Megkezdődött az újabb „vietnami vita" az amerikai szenátus külügyi bizottságában Az amerikai katonai repülőgépek vasárnap egy légitámadás során 24 kilométerre megközelítették Hanoit. A VNA űrügynökség pedig vasárnap azt jelentette, hogy amerikai gépek Hanoi külvárosát bombázták. A dél-vietnami belpolitikai helyzet új vonása, hogy a vallási vezetők bizonyos mértékben viszszavonultak. Thich Tri Quang buddhista főpap, a legutóbbi hetek kormányellenes mozgalmának egyik vezetője hétfőn a Közép-Vietnamban fekvő Da Nang városában kijelentette: nem követeli a Ky-kormány azonnali lemondását. A buddhisták lehetőséget kívánnak nyújtani a kormányzatnak arra, hogy teljesítse a választások megszervezéséről szóló ígéretét. Thich Tri Quang felhívta a hívőket, szüntessék be a kormányellenes tüntetéseket. Ugyanakkor a vallási vezető hangoztatta, hogy egyáltalán nem táplál illúziókat a Ky-kormányzattal szemben. Kijelentette, hogy a Ky-kormány az Egyesült Államok bábja. (MTI) Washingtoni tudósítónk jelenti: Hétfőn az amerikai szenátus külügyi bizottságában megkezdődtek a „tanúkihallgatások” az amerikai kormányzat által megszavazásra előterjesztett külföldi segélyprogramról. A szenátusi bizottság hétfőn Bush amerikai külügyminisztert hallgatta meg, s intézett hozzá kérdéseket. A kihallgatások, amelyek nemegyszer heves szócsatává is fejlődnek, az érdeklődés homlokterében állnak. A legtöbb amerikai televíziótársaság közvetítést ad a nyilvános kihallgatásokról. Kilátás van ezúttal is forró, szenvedélyes felszólalásokra, mert éppen a kihallgatások megkezdése előtt terjedt el az amerikai fővárosban a hír, hogy amerikai repülőgépek Hanoi közvetlen közelében hajtottak végre bombatámadást, s ezt az amerikai fővárosban sokan értékelik úgy, hogy a kormányzat teljesítette azoknak a katonai köröknek a követelését, amelyek — mint már azt korábban jelentettük , arra szólítottak fel, hogy a VDK elleni bombázások kiterjesztésével próbáljanak kivezető utat találni a saigoni zűrzavarból. Bush amerikai külügyminiszter először nyilatkozatot olvasott fel a bizottság előtt, amelyben elfogadásra ajánlotta a kormányzat által külföldi segélyprogramra kért 3,4 milliárd dolláros összeget. Fulbright, a bizottság elnöke azt fejtegette, hogy véleménye szerint helyesebb volna ha kétoldalú megállapodások helyett, amelyek a segélyező és a segélyezett között jönnek létre, nemzetközi szervre bíznák a segélyek szétosztását, mert ilyenképpen az Egyesült Államok nem bonyolódna bele más országok belügyeibe. A szovjet hmiontii eleberrúció vidéki programja Malinovszkij marsall hevesi látogatása A Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere által vezetett szovjet katonai delegáció vasárnap — Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter társaságában — Heves megyébe látogatott. Felkeresték Heves községet, ahonnan annak idején Malinovszkij a 2. Ukrán Front csapatainak az ország felszabadításáért vívott harcait irányította. Ezután Egerbe utaztak, ahol hétfő reggel a pártszékházban meghallgatták Oláh Györgynek, a megyei pártbizottság első titkárának tájékoztatóját Heves megye fejlődéséről, eredményeiről, gondjairól és jövő terveiről. A szívélyes, baráti hangulatú találkozó után a szovjet katonavendégek Eger nevezetességeivel ismerkedtek. A szovjet katonai küldöttség egri látogatása után a néphadsereg egyik gépkocsizó lövészalakulatát kereste fel. A laktanya bejáratánál a delegációt és a társaságukban levő Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztert katonai tiszteletadással fogadta a zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített udvaron felsorakozott díszegység. A laktanya- épületekhez vezető út két oldalán a helyi dolgozók, diákok, úttörők, KISZ-fiatalok tapssal, éljenzéssel köszöntötték a szovjet hadsereg küldötteit. Úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a kedves vendégeknek. Az ünnepélyes fogadtatásnál — a magas rangú magyar katonai vezetőkön kívül — jelen voltak a megyei, a járási és a helyi párt-, tanácsi, valamint tömegszervezeti vezetők is. Részt vett a látogatáson I. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek magyarországi képviselője is. A küldöttséget a helyőrség parancsnoka tájékoztatta az alakulat életéről, a kiképzésben elért eredményeiről, majd a katonák egy csoportja nagy sikerű tornabemutatót tartott a delegáció és a magyar katonai vezetők tiszteletére. Az ebédnél a helyőrség parancsnoka pohárköszöntőt mondott. Szavaira válaszolva R. J. Malinovszkij egyebek közt kijelentette: — Nagyon örülünk, hogy meglátogathattuk az önök alakulatát, s megismerkedhettünk a katonák elhelyezésével, életével, kiképzési eredményeivel. Jóleső érzéssel töltenek el bennünket az itt szerzett tapasztalatok. Ez a látogatás is egyik megnyilvánulása erősödő fegyverbarátságunknak. A békés élet, a békés munka biztosításához az szükséges, hogy országaink védelmi képességét, hadseregeinket állandóan erősítsük. Ezért fő feladatunk a Varsói Szerződésben tömörült országok hadseregei közötti barátság és együttműködés további szorosabbá tétele, elmélyítése. Ez a biztosítéka a békés munkának és az ebből fakadó sikereknek. A szovjet katonai küldöttség a délutáni órákban visszaérkezett Budapestre.