Népszabadság, 1966. december (24. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-23 / 302. szám

1966. december 23. péntek NÉPSZABADSÁG Új tv-filmek, farsangi esték, érdekes ifjúsági vetélkedők Sajtótájékoztató a tv I. negyedévi műsortervéről (Tudósítónktól.) Csütörtök délelőtt a Magyar Televízió székházában Kulcsár Ferenc elnökhelyettes sajtótájé­koztatón ismertette az­ 1967. év első három hónapjának a műsor­tervét. Ebben az időszakban mutatják be Örsi Ferenc és Mészöly Ti­bor négyrészes tv-filmjét, az Olj, korban éltünk, amely a második világháború idején játszódik, ren­dezője Mihályfi Imre. A Germán vakációit (Marcello Venturi no­vellája alapján) Makk Károly rendezte, Dü­rrenmatt Balesetés Szinetár Miklós. Ezeken kívül még három tv-játékot láthatunk. A költészet főbb műsorai: egy Arany János­ és egy Villon-est. Kilenc színházi közvetítésre ke­rül sor. Érdekesnek ígérkező külpoliti­kai dokumentumműsorok szere­pelnek a tervben: az Egy világ­­birodalom vége, a Szövetség a szegénységért és a Csendes ame­rikai; ezeket stúdióbeszélgetések­kel egészítik ki. Új helyszíni köz­vetítési sorozat indul Kapcsol­juk ... címmel, ipari, belpoliti­kai, kulturális, sportérdekességek egyaránt helyet kaphatnak ben­ne. A Tv-híradó egyébként új­évtől kezdve este 8-kor jelentke­zik, ami az esti program jobb el­osztását teszi lehetővé. A szórakoztató adások újdon­ságai: két farsangi est, az egyik a Nemzeti Színházból, a másik a rádióval közös rendezésben; Bu­dapest—Moszkva koprodukciós szórakoztató műsor; Vidám Ma­gazin, mint a könnyűműfaj hír­adója; a táncdalfesztivál népsze­rű számaiból összeállított est, de „Ezúttal másokkal”; a már előbb ígért, de technikai okokból az új évre „átvitt” tizenöt részes Ivanhoz, Roger Moore-ral. 28 játékfilmet sugároznak, köztük a baráti országok terméséből egy Hét ország, hét film című soro­zatot. Rendszeres lesz a vasárnap délutáni filmelőadás. Újévtől szombatonként Popeye, a tenge­rész jelentkezik. A zenei rovat bekapcsolódik egy Beethoven-ciklusba (Feren­­csik vezényletével), portréfilmet mutat be Ferencsik Jánosról és Radnai Györgyről, a fiatal mű­vészek közül bemutatja Szabó Csillát, Kocsis Albertet, Kovács Dénest; láthatjuk a Tosca „ke­resztmetszetét” (zene, próza és balett). Havonta terveznek ope­raközvetítést. Az ifjúsági műsorok fénypont­ja kíván lenni a Döntő a hegyte­tőn című helyismereti és a Sza­vak, csodálatos szavak című nyelvészeti vetélkedő. Újra elin­dul a Ki miben tudós? A tv köz­vetíti a KISZ által rendezett For­radalmi ifjúsági napok nagysza­bású eseményeit is összesen négy adásban. Az ismeretterjesztő műsorok keretében hét-hét adásból álló új sorozat a Találkozás az ősember­rel (az ősemberkutatásról és az antropológiáról) és a Logikai áramkörök (egyszerű példákkal az elektronikus számítógép mű­ködési elvét ismerteti). A tv-előfizetők száma egyéb­ként szeptembertől november vé­géig több mint 37 ezerrel emel­kedett. cserébe zsákszámra vigyék ki az aranyat. BRAZZAVILLE-KONGÓ nem­zetgazdasága elvileg három szek­torból tevődik össze: állami, ve­gyes- és magánvállalatok működ­nek. Az ország becsületes, forra­dalmár vezetői minden erejükkel azon vannak, hogy erősítsék az állami szektort, minden új beru­házást legalább részben kongói tulajdonba vegyenek. De ma még az állami vállalatok, a vasút, az erőművek, az erdőkitermelő cégek sem tudnak európai szakértők nélkül dolgozni. Ezeknek a szak­értőknek a mentalitása pedig mindenfélének mondható, csak tisztességesnek és segítő szándé­kúnak nem. A Hotel Plimpac Palace-ban él­tem Brazzaville-ben. Gyönyörű, hipermodern szálloda, minden el­képzelhető kényelemmel. Négy évvel ezelőtt lopott közpénzekből építette saját ma­gánaik az akkori elnök, Youlou. A forradalom után államosították, de szakemberek híján a­­kormány bérbe adta egy francia szállodásnak. Louis Della Romma úr végtelenül barátságos házigazda, s­őt az sem zavarja, ha vendége szocialista ország út­levelét mutatja fel. — Örülök, uram, hogy maguk, magyarok is jönnek. Pár napja járt itt az első kereskedelmi küldöttségük is, nagyszerű. Érezze jól magát ná­lunk! — Hé, boy, vidd az úr cso­magját a négyesbe! — Ön bizo­nyára örül majd, hogy ugyanab­ban a szobában lakik, mint az oroszok pompás űrhajósa, a Tyi­­tov, nemde? — Nézze, itt van Tyi­­tov autogramja, amit kaptam tőle. Della Romma úr kiváló szakér­tő. Spanyol származású francia, aki élete nagyobbik felét Indokí­nában töltötte. Mindent tud, amit a trópusi vendéglátóiparban tud­ni kell. A konyhája a legjobb pá­rizsi éttermekével vetekszik. És a világnézete? Egyik este asztalomhoz ült, mi­közben vacsoráztam, beszélget­tünk. Néhány perc múlva még egy vendég ült asztalunkhoz, az Euró­pai Közös Piac mezőgazdasági szakértője. A szállodás meglepe­tésnek szánta, mert véletlenül tudta, hogy az agrármérnök idén nyáron nálunk nyaralt a Balaton­nál. A szó Siófokra terelődött, az új szállodasorra, új ismerősöm el­ismerőleg mesélte, hogy „maguk ott a pusztán egész jól megtanul­ták már a vendéglátást és az út­építést”. A pincér — afrikai férfi — éppen a mártást tálalta és egy cseppet az abroszra ejtett. Ebben a pillanatban elszabadult a pokol. Della Romma úr üvöltve kergette el a pincért, lehordta mindennek, ostoba fekete majomnak és gaz­embernek, amit csak sértésben el lehet képzelni. Az pedig né­mák, lehorgasztott fővel állt és vele együtt a többi afrikai pincér is perceikre vigyázzállásba mere­vedett. — Sohasem lesz ezekből sem­mi — ült vissza az asztalhoz — és az a maguk óriási tévedése, ma­guké, az oroszoké meg az összes kommunistáké, hogy maguk em­berszámba veszik ezeket a fekete frátereket. A SZÁLLODA levélpapír­ján ott áll nyomtatásban: állami vállalat. Jól értsük meg: a „fekete fráterek” tulajdona! De milyen soká tart még, mennyi harc árán lesz elérhető, hogy ami papíron már ma is változás, az a való­ságban is a felszabadulás jele le­gyen. Brazzaville-Kongó a forradalmi szocializmus útját választotta, a független afrikai országok többsé­gében ma még a hatalmon levők sem tudják, hogyan is juthatná­nak előbbre. Ám bármilyen le­gyen is az út, ma még mindenütt csak a kezdet kezdetén vannak, s a legnagyobb feladat, a gazdasági hatalom megszerzése még előttük áll. A legjobbak tudják ezt, gon­dolataik már ekörül járnak, ér­lelődik Afrika forradalmának második felvonása is. Hajdú János (Folytatjuk.) Külföldi vendégművész az Operaház karácsonyi előadásain Juan Oncina, a milánói Scala és a bécsi Állami Operaház mű­vésze Budapestre érkezett A ki­tűnő tenorista az Operaház Erkel Színháza vasárnap esti Álarcos­bál-előadásán Ricardóként lép fel, majd december 28-án a Tos­­cában énekel. A karácsonyi ün­nepeken egyébként vasárnap az Operaházban délelőtt a Varázs­fuvola, este a Manon Lescaut, hétfő délelőtt a Diótörő, este a Carmen szerepel műsoron. Az Er­kel Színházban vasárnap délelőtt a Cigánybárót, hétfőn a Hunyadi Lászlót, este a János vitézt játsz­­szák. IH. ÉPÍTŐ VEGYIANYAGOKAT GYÁRTÓ V. felhívja vevőinek és szállítóinak figyelmét arra, hogy központi telepén (IX., Soroksári út 106.) valamint üvegcsiszoló üzemében (VII., Kazinczy u. 9.) LELTÁROZÁS MIATT december 26-tól 31-ig az árukiadás, anyagátvétel és göngyölegátvétel szünetel. 7 KÖNYVSZEMLE Joggal kérhetik számon olva­sóink, hogy élő szépirodalmunk­ról mostanában kevés szót ejtet­tünk. Nos, valljuk be, hogy rend­kívüli meglepetésekkel, igazán jelentős alkotásokkal nem is ta­lálkoztunk az elmúlt hetekben. Szívesen hívjuk fel azonban a fi­gyelmet három új verskötetre, amelyek mindegyike sajátos vo­násokkal gazdagítja líránkat. Énekek napközben címmel bo­csátotta útjár­a lírájának új fog­lalatát Fodor József. Szándéko­san használom a „foglalat” szót — korántsem a lezárás, hanem az összegezés és számvetés ér­telmében. A kötet első cik­lu­sában ugyanis, bölcseleti líránk hagyományait újítva meg, élete és munkássága eddigi mérle­gét állítja fel a költő — a mun­kás élet, a teremtő alkotás férfias optimizmusának szellemében. A ritmusok és rímek egyazon kép­lete formailag is jelzi a gondolati egységet, s bár a nyelvi, kifejezési lendület olykor ismétlésszerűen lassul le, a mögöttes lényeg mind­végig szeretetet érdemel. A görög­­országi élményekről szóló­ szonett­­ci­klusában a klasszikus áhítat er­kölcsi telítése, a kötet záróköl­teményeiben a szellemi izgalmak érzelmi melege tűnik legegyénibb­nek és igaznak. Simon István is hasonló önvizs­gálatot tart Szőlő és gesztenye cí­mű gyűjteményében: ifjú élmé­nyeinek, akarásainak nosztalgikus felidézése s emberi helyének, mű­vészi teendőinek forró sóhajú ku­tatása adja verseinek szívhez szóló természetességét. De éppen itt, a természetesség művészi meg­örökítésénél kell megállnunk a kötet ízlelgetése közben, megőriz­ve a stílusát mindig is jellemző, tiszta egyszerűséget, a lényeg és szintézis új módját és formáit építi szavába. Küzd a korszerűség egyéni megragadásáért, eszméihez és emlékeihez híven, de a har­mónia rejtett törvényeit kutatva hatol a lét és alkotás mélyebb ré­tegeibe. A bonyolultabb igazságok és a­­költői stílus találkozása nem egyszeri aktus, s nem is lehet az­zá: éveken át alakított könnyed­sége itt-ott dacosan áll szemben a gondolati-érzelmi igénnyel, de a küzdés ténye és szenvedélye új tettek igazságát érleli.­­ Mindkét kötetet a Szépirodalmi Kiadó je­lentette meg. A Magvető tette közzé lázas lo­­bogású ifjú költőnk, Soós Zoltán harmadik kötetét, a Goromba ko­vácsokat. Nem lehet véletlen, hogy az értelmi és érzelmi mozza­natok, a múlt és a jelen eggyé­­kapcsolása, az epikai és lírai esz­közök céltudatos elegyítése lát­szik itt is kulcsnak a tartalom és forma viszonyításában: korunknak és művészetünknek törvénye, pa­rancsa, hogy a társadalmi-emberi lényeget személyessé sűrítő költé­szet formailag is vállalja a bát­rabb dialektikát. Vállalásban, mé­résben Soósnál sincs hiány, sőt — régebbi verseihez képest — öröm­mel lehet és kell üdvözölni, hogy munkásifjúságának élményeit és osztályhűségét önti harsány ver­sekbe. Szomorkás és csipkelődő hang, ifjonti vagánykodás és fér­fias szembenézés cikázik a la­pokon. A hang ereje mégsem min­denütt meggyőző: a túlbeszélés és pózos hetykeség mélyén olyan in­dulatok örvénylenek, melyeket érthetően kavar a közvetlen ta­pasztalás sok keserűsége, de ame­lyek értelmi fegyelmezést is kö­vetelnek — éppen a művészi igaz­ság kiteljesítése érdekében. Nemzeti kultúránk becses érté­keit teszik közkinccsé a Corvina gondozásában kiadott képzőművészeti kiadványok. Kiss Ákos hiteles és tömör fo­­galmazású tanulmánya vezeti be a Barokk fajanszművészet Magyar­­országon című kötetet. A gyönyö­rű — részben színes — fénykép­­illusztrációk azoknak az olvasók­nak a tekintetét is megkapják, akik magáért a barokkért egyéb­ként nem lelkesednek. Holics és Tata műhelyeinek emlékeiből ér­dekesen bomlik ki előttünk az egykori (XVIII. századi) főúri kezdeményezések és a népi ízlés találkozása, majd pedig az iparo­sodás és polgárosulás művészet­formáló hatása. Fájdalmasan töredékes az a ha­gyaték, amelyet Mészáros László­nak — a felszabadulást közvetle­nül megelőző kor tragikus sorsú szobrászának — munkásságából megőrzött az idő és a történelem. Kontha Sándor most megjelent monográfiája igen alapos kutatá­sok segítségével rekonstruálja Mészáros pályáját, melyet mind tudatosabban és szenvedélyeseb­ben határozott meg a művész őszinte forradalmisága. Ez volt vezércsillaga akkor is, amikor a Szovjetuniót választotta második hazájául, ez segítette hozzá, hogy klasszikus szépségeszményeit az agitatív kisplasztika és a monu­mentális munkásábrázolás szolgá­latába illessze. Az album tipogzá­fiája és nyomdai szépsége is mél­tó Mészáros László nagyszerű mű­vészetének a bemutatásához. A közelmúltban elhunyt Escher Károly legszebb fényképeiből ad válogatást a Foto Escher című kö­tet. S bár a képanyag számbeli szűkösségét kissé bosszúsan vesz­­szük tudomásul — a 64 oldalas melléklet ízelítőt is alig nyújthat —, a szemlélet humanista egysé­ge és a fototechnika számos ra­gyogó megújítása teszi értékessé e kitűnő művész munkás hagya­tékát. Egy művészettörténeti érdekes­­ségű kötet, a Helikon kiadású Biblia pauperum kapcsán térek ki a kereszténység történetét dokumentáló és elemző könyvek ismertetésére. Az említett album — melyet reprodukciói és teljes könyvművészeti, nyomdai, köté­szeti kiállítása alapján az eszten­dő egyik legpompásabb könyvé­nek tekinthetünk — a XV. század közepének jellegzetes és szép em­lékét tartalmazza: az esztergomi főszékesegyházi könyvtár minia­­túrákkal díszített fametszetsoro­zatát. Szegények bibliája, mondja a latin cím. Valójában az egy­szerű, szegényebb sorú szerzete­sek és papok kézikönyve volt e gyűjtemény, a könyvnyomtatást közvetlenül megelőző kor szelle­mileg és technikailag egyaránt jellemző alkotása. A bibliai jele­netek képi ábrázolása a tartalmi lényeg — a latin idézetek járu­lékos, magyarázó szerepet kap­nak. Soltész Zoltánná kísérő ta­nulmánya tudós alapossággal je­löli ki a gyűjtemény művészettör­téneti helyét és jelentőségét; az eszmetörtén­eti vonatkozásokról viszont részletesebb, tájékoztatást igényeltünk volna. A szakszerű­ség nagyon is helyénvaló, de a belső címlap tudálékos fogalma­zása (a „Blockbuch” szó haszná­lata a műfaji-műszaki jellemzés­re) riasztóan hat. A Kossuth Kiadó tette közzé — hasonlóképpen igényes kiállítás­ban — a francia felvilágosodás bölcs és indulatos nagyjának, Holbachnak egyik érdekes művét, a Szentek képtárát. Rendkívül friss szellemmel és — a kor tu­dományos színvonalához mérten — kiváló felkészültséggel ostoroz­za az egyház inkvizíciós szellemét, a vallási képzetek és legendák képtelenségeit. A kereszténység társadalmi gyökereiről szól a jelentős fran­cia vallástörténész, Prosper Alfa­­ric tanulmánya, amely a radikális és racionális polgári felfogás felső szintjén elemzi a címben jelölt témát. Tárgyilag is, érvelési mód­jában is gazdag tanulságú mű. Komoróczy Géza utószava — ön­magában is értékes tudományos produkció — részletesen elemzi Alfaric és a marxista kutatások viszonyát. (Gondolat) Időbe telik, amíg a téli könyv­vásár minden újdonságát átte­kinthetjük, de talán már eddigi szemléink is érzékeltették a ter­més műfaji és szellemi gazdag­ságát. Falus Róbert Mészáros László: önarckép.

Next