Népszabadság, 1966. december (24. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-23 / 302. szám
1966. december 23. péntek NÉPSZABADSÁG Új tv-filmek, farsangi esték, érdekes ifjúsági vetélkedők Sajtótájékoztató a tv I. negyedévi műsortervéről (Tudósítónktól.) Csütörtök délelőtt a Magyar Televízió székházában Kulcsár Ferenc elnökhelyettes sajtótájékoztatón ismertette az 1967. év első három hónapjának a műsortervét. Ebben az időszakban mutatják be Örsi Ferenc és Mészöly Tibor négyrészes tv-filmjét, az Olj, korban éltünk, amely a második világháború idején játszódik, rendezője Mihályfi Imre. A Germán vakációit (Marcello Venturi novellája alapján) Makk Károly rendezte, Dürrenmatt Balesetés Szinetár Miklós. Ezeken kívül még három tv-játékot láthatunk. A költészet főbb műsorai: egy Arany János és egy Villon-est. Kilenc színházi közvetítésre kerül sor. Érdekesnek ígérkező külpolitikai dokumentumműsorok szerepelnek a tervben: az Egy világbirodalom vége, a Szövetség a szegénységért és a Csendes amerikai; ezeket stúdióbeszélgetésekkel egészítik ki. Új helyszíni közvetítési sorozat indul Kapcsoljuk ... címmel, ipari, belpolitikai, kulturális, sportérdekességek egyaránt helyet kaphatnak benne. A Tv-híradó egyébként újévtől kezdve este 8-kor jelentkezik, ami az esti program jobb elosztását teszi lehetővé. A szórakoztató adások újdonságai: két farsangi est, az egyik a Nemzeti Színházból, a másik a rádióval közös rendezésben; Budapest—Moszkva koprodukciós szórakoztató műsor; Vidám Magazin, mint a könnyűműfaj híradója; a táncdalfesztivál népszerű számaiból összeállított est, de „Ezúttal másokkal”; a már előbb ígért, de technikai okokból az új évre „átvitt” tizenöt részes Ivanhoz, Roger Moore-ral. 28 játékfilmet sugároznak, köztük a baráti országok terméséből egy Hét ország, hét film című sorozatot. Rendszeres lesz a vasárnap délutáni filmelőadás. Újévtől szombatonként Popeye, a tengerész jelentkezik. A zenei rovat bekapcsolódik egy Beethoven-ciklusba (Ferencsik vezényletével), portréfilmet mutat be Ferencsik Jánosról és Radnai Györgyről, a fiatal művészek közül bemutatja Szabó Csillát, Kocsis Albertet, Kovács Dénest; láthatjuk a Tosca „keresztmetszetét” (zene, próza és balett). Havonta terveznek operaközvetítést. Az ifjúsági műsorok fénypontja kíván lenni a Döntő a hegytetőn című helyismereti és a Szavak, csodálatos szavak című nyelvészeti vetélkedő. Újra elindul a Ki miben tudós? A tv közvetíti a KISZ által rendezett Forradalmi ifjúsági napok nagyszabású eseményeit is összesen négy adásban. Az ismeretterjesztő műsorok keretében hét-hét adásból álló új sorozat a Találkozás az ősemberrel (az ősemberkutatásról és az antropológiáról) és a Logikai áramkörök (egyszerű példákkal az elektronikus számítógép működési elvét ismerteti). A tv-előfizetők száma egyébként szeptembertől november végéig több mint 37 ezerrel emelkedett. cserébe zsákszámra vigyék ki az aranyat. BRAZZAVILLE-KONGÓ nemzetgazdasága elvileg három szektorból tevődik össze: állami, vegyes- és magánvállalatok működnek. Az ország becsületes, forradalmár vezetői minden erejükkel azon vannak, hogy erősítsék az állami szektort, minden új beruházást legalább részben kongói tulajdonba vegyenek. De ma még az állami vállalatok, a vasút, az erőművek, az erdőkitermelő cégek sem tudnak európai szakértők nélkül dolgozni. Ezeknek a szakértőknek a mentalitása pedig mindenfélének mondható, csak tisztességesnek és segítő szándékúnak nem. A Hotel Plimpac Palace-ban éltem Brazzaville-ben. Gyönyörű, hipermodern szálloda, minden elképzelhető kényelemmel. Négy évvel ezelőtt lopott közpénzekből építette saját magánaik az akkori elnök, Youlou. A forradalom után államosították, de szakemberek híján akormány bérbe adta egy francia szállodásnak. Louis Della Romma úr végtelenül barátságos házigazda, sőt az sem zavarja, ha vendége szocialista ország útlevelét mutatja fel. — Örülök, uram, hogy maguk, magyarok is jönnek. Pár napja járt itt az első kereskedelmi küldöttségük is, nagyszerű. Érezze jól magát nálunk! — Hé, boy, vidd az úr csomagját a négyesbe! — Ön bizonyára örül majd, hogy ugyanabban a szobában lakik, mint az oroszok pompás űrhajósa, a Tyitov, nemde? — Nézze, itt van Tyitov autogramja, amit kaptam tőle. Della Romma úr kiváló szakértő. Spanyol származású francia, aki élete nagyobbik felét Indokínában töltötte. Mindent tud, amit a trópusi vendéglátóiparban tudni kell. A konyhája a legjobb párizsi éttermekével vetekszik. És a világnézete? Egyik este asztalomhoz ült, miközben vacsoráztam, beszélgettünk. Néhány perc múlva még egy vendég ült asztalunkhoz, az Európai Közös Piac mezőgazdasági szakértője. A szállodás meglepetésnek szánta, mert véletlenül tudta, hogy az agrármérnök idén nyáron nálunk nyaralt a Balatonnál. A szó Siófokra terelődött, az új szállodasorra, új ismerősöm elismerőleg mesélte, hogy „maguk ott a pusztán egész jól megtanulták már a vendéglátást és az útépítést”. A pincér — afrikai férfi — éppen a mártást tálalta és egy cseppet az abroszra ejtett. Ebben a pillanatban elszabadult a pokol. Della Romma úr üvöltve kergette el a pincért, lehordta mindennek, ostoba fekete majomnak és gazembernek, amit csak sértésben el lehet képzelni. Az pedig némák, lehorgasztott fővel állt és vele együtt a többi afrikai pincér is perceikre vigyázzállásba merevedett. — Sohasem lesz ezekből semmi — ült vissza az asztalhoz — és az a maguk óriási tévedése, maguké, az oroszoké meg az összes kommunistáké, hogy maguk emberszámba veszik ezeket a fekete frátereket. A SZÁLLODA levélpapírján ott áll nyomtatásban: állami vállalat. Jól értsük meg: a „fekete fráterek” tulajdona! De milyen soká tart még, mennyi harc árán lesz elérhető, hogy ami papíron már ma is változás, az a valóságban is a felszabadulás jele legyen. Brazzaville-Kongó a forradalmi szocializmus útját választotta, a független afrikai országok többségében ma még a hatalmon levők sem tudják, hogyan is juthatnának előbbre. Ám bármilyen legyen is az út, ma még mindenütt csak a kezdet kezdetén vannak, s a legnagyobb feladat, a gazdasági hatalom megszerzése még előttük áll. A legjobbak tudják ezt, gondolataik már ekörül járnak, érlelődik Afrika forradalmának második felvonása is. Hajdú János (Folytatjuk.) Külföldi vendégművész az Operaház karácsonyi előadásain Juan Oncina, a milánói Scala és a bécsi Állami Operaház művésze Budapestre érkezett A kitűnő tenorista az Operaház Erkel Színháza vasárnap esti Álarcosbál-előadásán Ricardóként lép fel, majd december 28-án a Toscában énekel. A karácsonyi ünnepeken egyébként vasárnap az Operaházban délelőtt a Varázsfuvola, este a Manon Lescaut, hétfő délelőtt a Diótörő, este a Carmen szerepel műsoron. Az Erkel Színházban vasárnap délelőtt a Cigánybárót, hétfőn a Hunyadi Lászlót, este a János vitézt játszszák. IH. ÉPÍTŐ VEGYIANYAGOKAT GYÁRTÓ V. felhívja vevőinek és szállítóinak figyelmét arra, hogy központi telepén (IX., Soroksári út 106.) valamint üvegcsiszoló üzemében (VII., Kazinczy u. 9.) LELTÁROZÁS MIATT december 26-tól 31-ig az árukiadás, anyagátvétel és göngyölegátvétel szünetel. 7 KÖNYVSZEMLE Joggal kérhetik számon olvasóink, hogy élő szépirodalmunkról mostanában kevés szót ejtettünk. Nos, valljuk be, hogy rendkívüli meglepetésekkel, igazán jelentős alkotásokkal nem is találkoztunk az elmúlt hetekben. Szívesen hívjuk fel azonban a figyelmet három új verskötetre, amelyek mindegyike sajátos vonásokkal gazdagítja líránkat. Énekek napközben címmel bocsátotta útjára lírájának új foglalatát Fodor József. Szándékosan használom a „foglalat” szót — korántsem a lezárás, hanem az összegezés és számvetés értelmében. A kötet első ciklusában ugyanis, bölcseleti líránk hagyományait újítva meg, élete és munkássága eddigi mérlegét állítja fel a költő — a munkás élet, a teremtő alkotás férfias optimizmusának szellemében. A ritmusok és rímek egyazon képlete formailag is jelzi a gondolati egységet, s bár a nyelvi, kifejezési lendület olykor ismétlésszerűen lassul le, a mögöttes lényeg mindvégig szeretetet érdemel. A görögországi élményekről szóló szonettciklusában a klasszikus áhítat erkölcsi telítése, a kötet zárókölteményeiben a szellemi izgalmak érzelmi melege tűnik legegyénibbnek és igaznak. Simon István is hasonló önvizsgálatot tart Szőlő és gesztenye című gyűjteményében: ifjú élményeinek, akarásainak nosztalgikus felidézése s emberi helyének, művészi teendőinek forró sóhajú kutatása adja verseinek szívhez szóló természetességét. De éppen itt, a természetesség művészi megörökítésénél kell megállnunk a kötet ízlelgetése közben, megőrizve a stílusát mindig is jellemző, tiszta egyszerűséget, a lényeg és szintézis új módját és formáit építi szavába. Küzd a korszerűség egyéni megragadásáért, eszméihez és emlékeihez híven, de a harmónia rejtett törvényeit kutatva hatol a lét és alkotás mélyebb rétegeibe. A bonyolultabb igazságok és aköltői stílus találkozása nem egyszeri aktus, s nem is lehet azzá: éveken át alakított könnyedsége itt-ott dacosan áll szemben a gondolati-érzelmi igénnyel, de a küzdés ténye és szenvedélye új tettek igazságát érleli. Mindkét kötetet a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg. A Magvető tette közzé lázas lobogású ifjú költőnk, Soós Zoltán harmadik kötetét, a Goromba kovácsokat. Nem lehet véletlen, hogy az értelmi és érzelmi mozzanatok, a múlt és a jelen eggyékapcsolása, az epikai és lírai eszközök céltudatos elegyítése látszik itt is kulcsnak a tartalom és forma viszonyításában: korunknak és művészetünknek törvénye, parancsa, hogy a társadalmi-emberi lényeget személyessé sűrítő költészet formailag is vállalja a bátrabb dialektikát. Vállalásban, mérésben Soósnál sincs hiány, sőt — régebbi verseihez képest — örömmel lehet és kell üdvözölni, hogy munkásifjúságának élményeit és osztályhűségét önti harsány versekbe. Szomorkás és csipkelődő hang, ifjonti vagánykodás és férfias szembenézés cikázik a lapokon. A hang ereje mégsem mindenütt meggyőző: a túlbeszélés és pózos hetykeség mélyén olyan indulatok örvénylenek, melyeket érthetően kavar a közvetlen tapasztalás sok keserűsége, de amelyek értelmi fegyelmezést is követelnek — éppen a művészi igazság kiteljesítése érdekében. Nemzeti kultúránk becses értékeit teszik közkinccsé a Corvina gondozásában kiadott képzőművészeti kiadványok. Kiss Ákos hiteles és tömör fogalmazású tanulmánya vezeti be a Barokk fajanszművészet Magyarországon című kötetet. A gyönyörű — részben színes — fényképillusztrációk azoknak az olvasóknak a tekintetét is megkapják, akik magáért a barokkért egyébként nem lelkesednek. Holics és Tata műhelyeinek emlékeiből érdekesen bomlik ki előttünk az egykori (XVIII. századi) főúri kezdeményezések és a népi ízlés találkozása, majd pedig az iparosodás és polgárosulás művészetformáló hatása. Fájdalmasan töredékes az a hagyaték, amelyet Mészáros Lászlónak — a felszabadulást közvetlenül megelőző kor tragikus sorsú szobrászának — munkásságából megőrzött az idő és a történelem. Kontha Sándor most megjelent monográfiája igen alapos kutatások segítségével rekonstruálja Mészáros pályáját, melyet mind tudatosabban és szenvedélyesebben határozott meg a művész őszinte forradalmisága. Ez volt vezércsillaga akkor is, amikor a Szovjetuniót választotta második hazájául, ez segítette hozzá, hogy klasszikus szépségeszményeit az agitatív kisplasztika és a monumentális munkásábrázolás szolgálatába illessze. Az album tipogzáfiája és nyomdai szépsége is méltó Mészáros László nagyszerű művészetének a bemutatásához. A közelmúltban elhunyt Escher Károly legszebb fényképeiből ad válogatást a Foto Escher című kötet. S bár a képanyag számbeli szűkösségét kissé bosszúsan veszszük tudomásul — a 64 oldalas melléklet ízelítőt is alig nyújthat —, a szemlélet humanista egysége és a fototechnika számos ragyogó megújítása teszi értékessé e kitűnő művész munkás hagyatékát. Egy művészettörténeti érdekességű kötet, a Helikon kiadású Biblia pauperum kapcsán térek ki a kereszténység történetét dokumentáló és elemző könyvek ismertetésére. Az említett album — melyet reprodukciói és teljes könyvművészeti, nyomdai, kötészeti kiállítása alapján az esztendő egyik legpompásabb könyvének tekinthetünk — a XV. század közepének jellegzetes és szép emlékét tartalmazza: az esztergomi főszékesegyházi könyvtár miniatúrákkal díszített fametszetsorozatát. Szegények bibliája, mondja a latin cím. Valójában az egyszerű, szegényebb sorú szerzetesek és papok kézikönyve volt e gyűjtemény, a könyvnyomtatást közvetlenül megelőző kor szellemileg és technikailag egyaránt jellemző alkotása. A bibliai jelenetek képi ábrázolása a tartalmi lényeg — a latin idézetek járulékos, magyarázó szerepet kapnak. Soltész Zoltánná kísérő tanulmánya tudós alapossággal jelöli ki a gyűjtemény művészettörténeti helyét és jelentőségét; az eszmetörténeti vonatkozásokról viszont részletesebb, tájékoztatást igényeltünk volna. A szakszerűség nagyon is helyénvaló, de a belső címlap tudálékos fogalmazása (a „Blockbuch” szó használata a műfaji-műszaki jellemzésre) riasztóan hat. A Kossuth Kiadó tette közzé — hasonlóképpen igényes kiállításban — a francia felvilágosodás bölcs és indulatos nagyjának, Holbachnak egyik érdekes művét, a Szentek képtárát. Rendkívül friss szellemmel és — a kor tudományos színvonalához mérten — kiváló felkészültséggel ostorozza az egyház inkvizíciós szellemét, a vallási képzetek és legendák képtelenségeit. A kereszténység társadalmi gyökereiről szól a jelentős francia vallástörténész, Prosper Alfaric tanulmánya, amely a radikális és racionális polgári felfogás felső szintjén elemzi a címben jelölt témát. Tárgyilag is, érvelési módjában is gazdag tanulságú mű. Komoróczy Géza utószava — önmagában is értékes tudományos produkció — részletesen elemzi Alfaric és a marxista kutatások viszonyát. (Gondolat) Időbe telik, amíg a téli könyvvásár minden újdonságát áttekinthetjük, de talán már eddigi szemléink is érzékeltették a termés műfaji és szellemi gazdagságát. Falus Róbert Mészáros László: önarckép.