Népszabadság, 1967. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZABADSÁG 1967. január 1. vasárnap A MAÍYAN SZOCIALISTA MINKÁSZÁNT KÖZPONTI LAPJA XV. évfolyam, 1. szám /t__ . 145 oldal — Ára 30 fallér Március 19. általános választások .Is MJIniiki Tanács /saitímzaiai A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően, 1967. március 11-ére kitűzte az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános választását. Az Elnöki Tanács meghatározta az országgyűlési választókerületek számát, területét, székhelyét; ennek megfelelően 349 országgyűlési képviselő megválasztására kerül sor. Meghatározta az Elnöki Tanács a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsi választókerületek számát is. Az Elnöki Tanácsnak ezek a határozatai a Magyar Közlöny január 2-i számában jelennek meg, a hivatalos lapnak ugyanez a száma tartalmazza a választások lebonyolításáról szóló kormányrendeletet is. Kormányrendelet az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról A kormányrendelet intézkedik a választók névjegyzékének öszszeállításáról és a választókerületek kialakításáról, majd a választási szervekkel foglalkozik. választási szervek A választásokat társadalmi jellegű különböző választási szervek: választási elnökségek, választókerületi bizottságok és szavazatszedő bizottságok bonyolítják le. Az Országos Választási Elnökség 1967. január 23-án alakul meg, tagjait a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége jelöli ki. Az Országos Választási Elnökség az ország egész területén őrködik a választások törvényességén, irányítja a helyi választási elnökségek és az országgyűlési választókerületi bizottságok munkáját. Elfogadja és nyilvántartja az országgyűlési képviselőjelölteket,közhírré teszi a választás országos eredményét. Ugyancsak január 23-án alakulnak meg a fővárosban, valamennyi megyében, megyei jogú városban, járásban, járási jogú városban, városi (fővárosi) kerületben és községben a választási elnökségek. Ezek tagjait a Hazafias Népfront helyi bizottságai jelölik ki. Főbb feladataik: működési területükön őrködnek a választások törvényességén, közzéteszik az egyes tanácsi választókerületek jelöltjeinek nevét, megállapítják a tanácsi választások összesített eredményét, és szükség esetén pótválasztást tűznek ki. Valamennyi országgyűlési és tanácsi választókerületben — szintén január 23-án — választókerületi bizottságot kell alakítani. Az országgyűlési választókerületi, bizottságok tagjait a Hazafias Népfront megyei, illetőleg fővárosi bizottsága, a tanácsi választókerületi bizottságok tagjait pedig a Hazafias Népfront illetékes helyi bizottsága jelöli ki. A Hazafias Népfront helyi bizottságának javaslata alapján a választási elnökség 1967. március 6-án megalakítja a szavazatszedő bizottságokat. Ezek a választás napján gondoskodnak a szavazás lebonyolításáról, törvényességéről és zavartalanságáról, s megállapítják a szavazókörben a szavazás eredményét. A jelölés A kormányrendelet szabályozza a jelöléssel k kpcsolatos feladatokat. A képviselőjelöltek és tanácstagjelöltek jelölése választókerületenként történik. A törvény értelmében egy választókerületben egy vagy több személy jelölhető. Az országgyűlési képviselőjelöltekre és a tanácstagjelöltekre a választópolgároknak a lakóterületeiken, továbbá az üzemekben, vállalatoknál, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, a hivatalokban és intézményekben, valamint a fegyveres erőknél, fegyveres testületeknél és rendészeti szerveknél február 2-a és február 21-e között tartott gyűlései tesznek javaslatot. A jelölő gyűléseket a Hazafias Népfront helyi bizottságai szervezik a választási elnökségek és a választókerületi bizottságok közreműködésével. A választási elnökségeik 1967. március 6-án választási hirdetményt jelentetnek meg, ez tartalmazza majd a szavazókörök sorszámát és területi beosztását, a szavazóhelyiségek pontos megjelölését, továbbá azt, hogy az egyes szavazókörökben mely választókerületek választói szavaznak. A szavazás március 19-én 7 órától 20 óráig tart. A kormányrendelet meghatározza a szavazatok összeszámlálásának rendjét, s úgy intézkedik, hogy a megválasztott képviselők(Folytatás a 2. oldalon.) Új esztendő írja: Nemelli Károly Ismét magunk mögött hagyunk egy munkás évet és köszöntünk egy újat. A múlt esztendő gazdag eredményei közül a legjelentősebb, hogy népgazdaságunk a meghatározott terv szerint fejlődött, minden előzőnél jobban zárult, ami egyben azt is jelenti, hogy harmadik ötéves tervünk startja jól sikerült. Az év legfontosabb belpolitikai eseményéről, a párt IX. kongresszusáról pedig elmondhatjuk: állásfoglalása nemcsak a párttagság véleményével, akaratával esett egybe, hanem kifejezte a pártonkívüliek törekvéseit is. A kongresszus jóváhagyta a párt eddigi politikáját és töretlen folytatását határozta el. Mindez együtt a további munka jó alapjait teremtette meg. Az elért eredmények, a növekvő igények arra köteleznek, hogy az eddiginél is nagyobb felelősséggel kezdjünk az új feladatok megoldásához. Egyénenként is és együtt is. Életünknek nemcsak értelmet, de mind több örömet is a munka ad, a munka, amely alapja mindennek, ami széppé teszi az egyes emberek, a családok, a nemzet életét. Vitathatatlan, hogy a dolgozó ember boldogulása, amelyért páltunk, kormányunk népünkkel együtt munkálkodik, a legszebb cél. Sok új esztendőnek kellett eltelni, hogy Iffizá U ban a dolgozó ember boldogulása konkrét programmá, évről évre kiteljesedő valósággá váljék. Ennek a programnak a megvalósítása, a szocializmus teljes felépítése a mi felelősségünk: a kommunisták felelőssége és mindenkié, aki e hazában valamire tartja magát, aki boldogulni akar a milliókkal együtt, aki híve az ember felemelkedésének. Ez a program mindannyiunké, az egész nemzeté, de mindannyiunké a felelősség megvalósulásáért is. Aki ez alól ki akarja vonni magát, aki ki akar maradni a gondokból, egészen biztos, hogy nem akar kimarad- ni a létrehozott anyagi vagy kul- turális javak elosztásából. Pedig jog és kötelesség itt sem választható el egymástól. A jogaikat követelő, de kötelességüket nem teljesítő kényelmeskedőket jobb belátásra kell bírni azoknak, akik nap nap után teljesítik a munka rájuk eső részét, akik vállalják a maguk felelősségét. A kötelességüket becsülettel teljesítők joga, hogy minden munkahelyen és minden közösségben megköveteljék, mindenki csak annyiban részesüljön a javakból, amennyivel hozzájárult azok létrehozásához. Mindenkinek csak annyi beleszólása legyen közös dolgainkba, amennyi felelősséget vállal közös ügyünkért Pártunk IX. kongresszusa a munkásosztály forradalmi céljait megvalósító, minden dolgozó réteg érdekeit számba vevő, reális programot adott az elkövetkező évekre. Nem kergetünk hiú ábrándokat, nem kérünk esztelen erőfeszítéseket sem. Népünk legjobb tulajdonságaira, hazaszeretetére, öntudatára, szorgalmára, alkotó tehetségére alapoztuk terveinket A kongresszus határozataiba foglalt célok megfelelnek a munkásosztály történelmi hivatásának, magukba foglalják az osztály nélküli társadalom megteremtésének mai feladatait. A szocializmus teljes felépítése a munkásosztály és pártja vezetésével megy végbe,mégsem csupán egy osztály, hanem az egész dolgozó nép érdekeit fejezi ki, a nemzet egészét szolgálja. A szocializmus teljes felépítését, a harmadik ötéves terv, s ezen belül is a most kezdődő év feladatainak teljesítését kedvező körülmények segítik. A legutóbbiév gazdasági eredményei néhány jellemző számban is kifejezhetők. Az országban az ipari termelés növekedése meghaladta a tervezettet, több mint 6 százalékkal magasabb az előző évinél. A termelés növekedése 10 százalékban a termelékenységből származott. Mezőgazdaságunk is mintegy 6 százalékkal termelt többet, mint 1865-ben. Budapesten a szocialista ipar — csökkenő munkáslétszám mellett és tervét túlteljesítve — 4 és fél százalékkal növelte termelését. A termelés emelkedése itt teljes egészében a munkatermelékenység növekedéséből adódott. A budapesti ipari üzemek átlagosan 0,7—0,8 százalékkal alacsonyabb költséggel állították elő termékeiket, mint a korábbi években. Sok oldalról lehetne elemezni ezeket az adatokat, de hadd szóljunk csak arról az oldalról, amelyet nehéz számszerűségekbe foglalni: a munkások és termelőszövetkezeti parasztok öntudatáról, odaadásáról a munkában, a művezetők, a technikusok és a mérnökök új megoldásokat szülő szellemi erőfeszítéseiről, a gazdasági vezetők, a párt- és tömegszervezeti aktivisták önzetlen serénységéről. Mennyi fáradság, mennyi szívósság és állhatatosság testesül meg ezekben az eredményekben, mennyi áldozatvállalás, amely ha számokban nem is mérhető, mégis naponta jelentkezik és azt tanúsítja, hogy a dolgozó nép egységes abban az akaratban, hogy társadalmunk haladását meggyorsítsa, mielőbb befejezze a nagy művet, amelyre feltette a sorsát. Ez a legbiztosabb alap, amire építhetünk. Apárt, az állami vezetés, általában a vezetők gondja legyen, hogy olyan viszonyokat teremtsenek, amelyben ez a tömegakarat akadálytalanul érvényesülhet. Ezt szolgálja gazdaságirányítási rendszerünk elhatározott reformja is. Érthető, hogy pártunk erejét, a kommunisták figyelmét hosszabb ideje lekötötték a kongresszus előkészületei, a kongresszussal közvetlenül kapcsolatos teendők. Most az a feladat, hogy erőinket a kongresszus határozatainak végrehajtására, különösképp a reform bevezetésének jó előkészítésére fordítsuk. Ehhez megvan a legfontosabb feltétel: az egységesen elhatározott politika, amelyet nénipünkkel együtt alakítottunk és próbáltunk ki az utóbbi évtizedben. Ez a körülmény biztonságot ad nemcsak a vezetésnek, hanem a dolgozók nagy tömegeinek is. Természetesen a biztonság korántsem megnyugvást jelent. Haladásunkhoz éppúgy nélkülöz■hetetlen a biztonság, a nyugodt megfontoltság, mint ahogy nélkülözhetetlen az új szüntelen keresése, a jogos türelmetlenség a társadalmat károsító, a fejlődést gátló akadályokkal szemben. Az elért eredmények újabb cselekvésre, nagyobb erőfeszítésre, bátrabb felelősségvállalásra késztessenek mindannyiunkat. A céltudatosabb, az átgondoltabb és hatékonyabb munka feltételei — a 1. legtöbb munkahelyen — már ma is adottak. De a legkedvezőbb lehetőség sem válik önmagától valósággá. A munkások, a parasztok és értelmiségiek még gondosabb munkája szükséges ahhoz, hogy meghaladjuk a múlt év szintjét. Receptet ehhez nem lehet és nem is kell adni senkinek. Hogy mi a teendő, azt szinte minden munkahelyen jól tudják. Csupán azt húzhatjuk alá ismét, hogy elsősorban a munka minőségét kell remélni, hogy nagyobb gondosságra, lelkiismeretességre van szükség. Annak a szellemnek ébren tartására, ápolására és fejlesztésére, amely a Központi Bizottság 1961 decemberi határozatait idtt létre és amely a kedvező fejlődésben, a javuló népgazdasági eredményekben és életviszonyokban azóta is tükröződik. A legutóbbi évek is bizonyítják, helyesen járt el a párt, amikor bízott a dolgozókban, bízott abban, hogy az összefüggések magyará -zatával, az egyéni és közösségi érdekek viszonyának helyes megve-ét tágításával jobb munkára lehet serkenteni. Az utóbbi években, a népgazdaság gyarapodásával egy időben, tovább fejlődött a szocialista demokrácia, a demokratikus közszellem, nőtt az egyes emberek társadalmi felelősségérzete. Százezrek vitatták meg az oktatásügy reformját, társadalmunk ideológiai állapotát, a gazdaságirányítási rendszer reformját, a IX. kongresszus téziseit és az üzemek, a termelőszövetkezetek, az intézmények ezreiben a helyi feladatokat. S nemcsak véleményüket fejthették ki, hanem egyre-másra azt is tapasztalhat- ták, hogy a fejlődést szolgáló észrevételeik, javaslataik érvényre is jutnak. Igaz, hogy a demokrácia terén sok még a tennivaló, különösen az üzemekben, a munkásdemokrácia fejlesztésében. Igaz, hogy intézményeink, állami és egyéb szervezeteink munkáját is javítani kell, hogy jobban megfeleljenek a szocialista demokrácia követelményeinek, még inkább lehetővé tegyék az állampolgárok számára a részvételt a közéletben, s nem utolsósorban a gyorsabb, bürokráciától mentes ügyintézést. (Folytatás a 2. oldalon.) Boldog új évei!