Népszabadság, 1967. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-10 / 59. szám
1967. március 10. péntért NÉPSZABADSÁG Jegyzetek KIÁLLÍTÁSOKRÓL Mai finn képzőművészet a Műcsarnokban Igényes színvonalú tárlat nyílt meg a Műcsarnokban. A Mai finn képzőművészet válogatása érdekes képet ad nemcsak az északi rokon nép mai alkotásairól, de többé-kevésbé mindazokról a szellemi és stílusáramlatokról, amelyek a modern nyugat-európai festészetben, szobrászatban és grafikában hatottak a legutóbbi évtizedek során, s amelyek a jelek szerint teljesen meghódították Finnország művészetét. A katalógusszöveg szerint ez a fordulat csak az ötvenes években következett be Finnországban, s a műcsarnoki kiállítás hitelesíti ezt a megállapítást. A korai, „klasszikusnak” számító modernista iskolák, a századfordulón vagy az első évtizedekben kialakult izmusok nyomát már aligalig lehet fölfedezni a kiállításon; a látott anyagra sokkal inkább hatottak a második, harmadik nyugati modernista generáció áttételesebb, bonyolultabb, kevésbé „stílustiszta” törekvései. Az „ősök” közül Matisse képeire utal néhány vidám színű, de a mesterénél oldottabb, kevésbé fegyelmezett kép, s ugyancsak könnyű felismerni a korai expresszionisták hatását egyegy, a látvány kereteit még megőrző, de színesítő-stilizáló festményen. Általában a modern művészet expresszív ágának szinte minden fokozatával találkozunk a festészeti anyagban. Nehéz és kockázatos lenne neveket, műveket kiemelni a csaknem negyven művészt, száznál több alkotást és tulajdonképpen egy egész ország művészetét bemutató együttesből. Talán helyesebb, ha eligazodásul az áramlatokat, a tendenciákat próbáljuk elkülöníteni. Az expresszív drámai művektől megkülönböztetve például az életérzésben talán hasonló, de kifejezésben máshonnan induló elvont, szürrealisztikus műveket: többségük az elvont vívódás kötetlen, kavargó kifejezése. Ugyancsak gyakran kap hangot ez a törekvés a grafikai anyagban, amelyben sok művész követi az irracionális iskola másik útját, a látványszerű, de fagyottan metafizikus felfogást is. Itt találkozunk néhány olyan grafikai lappal, amelyek aktuális társadalmi problémákra hívják fel egyértelműen a figyelmet, sőt haladó politikai mondanivalókat érvényesítenek művészi igénnyel és grafikusi mozgékonysággal. A képet néhány geometrikusan absztraháló és néhány szerény figurális festmény teszi teljessé. Igen színvonalas szoboranyagot látunk a finnek kiállításán. A dekoratívan elvont vagy rusztikus erejű plasztikák mellett igen szépek azok a művek, amelyek a történelem és a művészettörténet korai korszakainak eszközeivel fejezik ki szorongásukat vagy lázadásukat, alkotójuk külső-belső harcát. Érdekes hatásúak az újszecesszió eszközeivel élő, több színnel, többféle anyaggal, berakásokkal ható, rafináltan kifinomult szobrok is. Talán e sommázóan összefogott ismertetésből is kitűnik, hogy sokszínű, igényesen kulturált képzőművészetnek ismertük meg Finnország mai festészetét, grafikáját és szobrászatét. R. Gy. Börzsönyi Ferenc-emlékkiállítás a Nemzeti Galériában A Nemzeti Galéria nagyszabású emlékkiállításon mutatja be Börzsönyi Ferenc művészetét. Az 1963-ban meghalt festő nagyszámú festményből és grafikából álló hagyatékának kiállítása egy csaknem teljesen ismeretlen művész munkásságáról ad számot, felfedezve mind a közönség, mind a művészettörténet számára. Börzsönyi Ferenc művészi pályafutása sok más tehetséges munkásfiatalhoz hasonlóan Podolini Volkmann Arthur szabadiskolájában kezdődött a húszas években. Dési Huber István a munkásművészet e hőskorára visszaemlékezve Kollarits (Börzsönyi) Ferencet a legtehetségesebb, nagy reményekre jogosító tanítványok közt említette. Ezt az ítéletet a most kiállított, a művész korai korszakából származó alkotások is igazolják. Tájképei — a Visegrádi kert, a Szekér, a Tavaszi táj — a nagybányai tájfestés tanulságait, eredményeit használják fel, igen magas színvonalon; figurális képei —• finom színharmóniájú női portréja, az Ilonka, a Kalapos önarckép — biztos rajztudásról, komponálókészségről, fejlett színérzékről tanúskodnak. A biztató indulást azonban nem követte töretlen fejlődés, előrehaladás. A kezdeti sikerek után háttérbe vonult, elszigetelődött, alkotó tevékenységének termékenysége ellenére csak igen ritkán állított ki egy-egy képet. Életéről, sorsa alakulásának közvetlen indítékairól ma még nagyon keveset tudunk, néhány következtetést azonban a kiállított művekből is levonhatunk: útja sokban eltért a vele együtt indult munkásművészekétől, szemmel láthatólag nem csatlakozott a munkásmozgalomhoz. Tematikája, érdeklődési köre beszűkült, tevékenysége sokkal kisebb körre korlátozódott, mint amire tehetsége, képességei lehetőségeket adtak. A negyvenes évek elején készült nagyszámú tájképe már inkább a csak a maga kedvére festegető ember magatartását, hangulatát tükrözi. Tehetsége itt is kiütközik, legjobb képei élénk, de harmonikus színességükkel, biztos térszerkezetükkel tűnnek ki. (Kikötő, Téli táj, Külváros.) Közvetlenül a felszabadulás után többször kiállított, de egy élesebb bírálat nyomán újra viszszavonult, hogy haláláig szinte teljes ismeretlenségben alkosson. Utolsó korszakát, az előzőhöz hasonló szerény témakörön belül az összefogottabb, nagyvonalúbb színikezelés jellemzi. E korszak egyenetlenebb termése közül is kiemelkedik néhány egészen jó kép, mint pl. az 1955-ös Tavasz, a Falusi utca, késői önarcképe. A viszonylag szűk tematikában gyakran önismétlésnek hat egyegy festmény. Tudjuk, a művészt nem üzleti szempontok vezérelték, talán inkább a megtalált megoldások felett érzett öröm csábított a könnyebb út választására. A gyengébb, a semmi újat nem hozó változatok bemutatása azonban indokolatlannak tűnik. A rendezés sokat segíthetett volna ezen, a szigorúbb kritika, az alaposabb szelektálás különösen az egyébként is lényegesen alacsonyabb színvonalú grafikai anyagban lett volna kívánatos. Egy kisebb, sűrítettebb anyag sokkal hatásosabban, meggyőzőbb erővel bizonyította volna Börzsönyi Ferenc művészetének jelentőségét, kijelölve azt a szerény, de elvitathatatlan helyet, amelyet művészetünk történetében elfoglal. T. A. LEMEZHENGERLŐ GÉPET ÁTADUNK „A” kat. állapotban könyvjóváírással (gyártmánybőv. miatt). Alkalmas: max. 2000 mm széles, 16 mm vtg. lemezek hengerlésére 0 580 mm feletti méretű hengeres lemeztestek (tartályok) gyártására. Üzemben megtekinthető: KÖNNYŰIPARI SZERELŐ ÉS ÉPÜLETKARBANTARTÓ VÁLLALAT Kazánszerelő Gyáregysége Budapest IX., Soroksári út 113. sz. alatt Szeptemberben Budapesten vendégszerepel a szófiai Nemzeti Opera A Bolgár Népköztársaság és hazánk közötti kulturális egyezmény alapján Budapesten vendégszerepel szeptemberben a szófiai Nemzeti Opera. A vendégjáték alkalmával a bolgár művészek négy előadást tartanak a Magyar Állami Operaházban. Műsorukon két alkalommal Muszorgszkij Hovanscsina, továbbá Goleminov Ivailo és Puccini Turandot című műve szerepel. Z KÖNYVSZEMLE Társadalomtudományi kutatásaink megpezsdülésében különös jelentősége van a részmunkálatoknak. Nem azért „rehabilitáltuk a tényeket”, hogy az adalékok tengerébe fojtsuk a nagy összefüggéseket, hanem hogy az általánosítások alapját szilárdítsuk meg. A közgazdaságtantól a nyelvészetig, a filozófiatörténettől a régészetig érvényesül ez a törekvés. Ami pedig az irodalomtudományi kutatásokat illeti: a tudományos kézikönyvek és népszerűsítő öszszefoglalások az aprómunka becsületét is dicsérik. Az immár 60. számához közeledő Irodalomtörténeti Füzetek sorozata méltán fejlődött rangos vállalkozássá; a legutóbbi hetekben három jelentős értekezés (Csaplár Ferenc, Szigeti József és Csatári Dániel tanulmánya) és az Eötvös József leveleinek egyik fontos csoportját közlő gyűjtemény jelent meg itt, a szakemberek őszinte örömére. Kimagasló szerepet tölt be irodalmi múltunk dokumentálásában a Mindenki újakra készül című szöveggyűjtemény, amely az 1918—1919-es forradalmak hagyatékát teszi közkinccsé. Az új, negyedik kötet a Tanácsköztársa- ság publicisztikájának legjelentősebb darabjait közli, keltezésük időrendjében. Bárki nézze át a hatalmas — több mint 1200 oldalas, nagy formátumú — kötetet, megdobban a szíve, hogy e rövid történelmi időszak az alkotó gondolat és világformáló szenvedély micsoda erejét szabadította fel. Az újságcikkek, kritikák, eszszék és — a függelékben közölt — jelentések, tervezetek, magánlevelek a néphatalom és az értelmiség összeforrásának, kölcsönös felelősségének emlékeit őrzik. József Farkas szerkesztői és jegyzetelői munkája az ügyhöz méltóan biztosítja a kötet tudományos hitelét. A Modern Filológiai Füzetek nemrég indított sorozata két tanulmánnyal gyarapodott: Lakits Pál az ófrancia novella történetének egy érdekes szeletét elemzi, a tartalom és forma összefüggéseinek finom felvillantásával, Sarbu Aladár pedig az angol regény szocialista realista irányzatát dolgozta fel, az ifjú tudósnemzedék hivatástudatát példázó alapossággal. (Akadémiai Kiadó) A Szépirodalmi Kiadó tette közzé Kényi Péter újabban írt esszéit és kritikáit: a Vitában című kötetből főképp a jelen drámairodalmáról és filmművészetéről szóló tanulmányok ragadják meg a figyelmet. A legújabban kiadott verskötetek a magyar irodalom és a világirodalom, a múlt és a jelen testvéri találkozásait érzékeltetik. Arany János kései lírájának és balladaköltészetének Örök hamvú remekeit találjuk A tölgyek alatt című válogatásban; a könyvművészeti és nyomdai megformálás okos eleganciája a szemet is gyönyörködteti, a versek hangulatát is közelíti a mához. (Magyar Helikon) A századfordulót követő kor lírájából, arkikor új időknek új dalai keltek Európa-szerte a költők lantján, Apollinaire válogatott műveit kaptuk kézhez. Ez az egyszerre robbanékony és tűnődő, csapongó indulatú és törékeny, mindig újat álmodó francia költő addig nem érzékelt, nem is sejtett birodalmakat hódított meg a líra számára. A szürrealista képzettársítások és a mélyben munkáló fegyelem parancsai olvadnak hallá nyugtalan szépségű költeményeiben. Azóta, hogy az 1930-as évek végén Radnóti Miklós és Rónay György méltóképpen szólaltatta meg nyelvünkön az apollinaire-i verset, mind gyorsabban követik egymást a válogatások. A mostani gyűjtemény mégis sok újdonságot tartalmaz, főképp szépprózájából és esszéiből. Mind az összeállítás, mind a kitűnő jegyzet-összeállítás Réz Pál érdeme; a híres francia Pléiade-sorozatra emlékeztető koncepció és kiállítás az Európa Kiadó „fehér sorozatának” legszebb értékei közé sorolja a kötetet. A mai szovjet költészetet Voznyeszenszkij érdes lüktetésű poémája, az Óza reprezentálja. Az értelem és érzelem sokszögű tükörjátékában — melynek stílusváltásait különösen jól emeli ki Garai Gábor fordítása — korunk általános érdekű kérdéseire keres választ a költő: technika és emberség, őszinteség és elidegenedés, humánum és közélet kapcsolódásait világítja meg. Pátosz és köznapiság vibrál egymásba, s a nagy igazságokat az egyes ember sorsának mérlegére helyezi a költő — a boldogság heves szavú harcosaként. (Magyar Helikon) A modern szocialista lírában szikrázó nyugtalanság magából az életből sarjad: korunk meg-megújuló valósága válaszokért ostromolja a költőket. A válaszok művészi igazsága nagyon is változatos, még egy-egy nemzet egyazon költői generációján belül is. Már csak azért is érdemes öszszevetni két ígéretes lírikusunk, Nyerges András és Orbán Ottó új köteteit. — Nyerges András a férfivá érés és a csillapítatlan nyugtalanság költőjeként szól hozzánk harmadik, Holnemvolt című kötetében. Politikus érdeklődése, cselekvésre korbácsoló indulata zaklatott, ideges versekben tör a magasba. Emberileg is, művészileg is becsületére váljék, hogy önmagával elégedetlenül kutatja az igazság meredélyeit;felelős költőként vádol minden gonoszát és avultat. Türelmetlensége mégis bántó, hiszen majd mindenkiben ördögöt és vámpírt lát, ezért részegedik boldoggá egy emberi arctól, kétségbeesetten rajongva, hogy „Olyan kevés az ember itt! / Olyan iszonyú sok az állat!” Fájdalmas, de nem meglepő, ha ez a látás magányosságba taszítja a költőt: élni, politizálni, alkotni egyaránt kínszenvedés nyiköltészetét is tüskés béklyókba veri. Orbán Ottónak is harmadik kötete a Búcsú Betlehemtől. Az ő indulatai sem szelídebbek, de másfelé csapnak. A felnőtt férfi számvetése és a kettős arcú gyermekkor megidézése lázas konfliktusokat idéz verseiben. "Tiszta szenvedéllyel emeli pallosát a képmutatókra, bezápult nyárspolgárokra, de megreked a fittyet hányás pózos szédületében, nyelvet ölt a világra, álkamaszos hetykeséggel gyúrja a trágárkodás gombócait. Kifejezőkészsége biztatóan gazdagodik, táncos könnyedséggel játszik húrjain. Érdekes költő: nem adottságain, hanem eszményei ráncba szedésén múlik, hogy jelentős költő lesz-e. Mindkét kötetet a Magvető adta ki. Nem csoda, hogy minden műfajban, a jelen minden művészi firtatásában mélységek rettenete is tátong: a múlt gyötrelmei és a jelen sok ziláltsága előtt nem is hunyhat szemet becsületes ember. A feledni szándékozókat is számvetésre késztetheti egy-egy jó alkotás vagy dokumentumgyűjtemény. Ez utóbbi műfajon belül is kitűnő könyvnek tartom Hollós Ervinnek az ellenforradalomról szóló, Kik voltak, mit akartak? című munkáját, amely számos, eddig publikálatlan bizonyítékkal egészíti ki ismereteinket. (Kossuth) A mai török valóság (közelebbről: az anatóliai nyomor, a ma is élő, gyötrelmes középkor) döbbenetét tárja fel Mahmut Makai szociográfiai feljegyzéssorozata, az Allah árnyékában. (Kossuth.) — A brazil parasztok sivár, számunkra alig elképzelhető tengődéséről, sírba kergető pokláról Graciliano Ramos szociográfiai regénye, az Aszály fest borzongató, szívbe markoló képet. (Európa.) ■ Az útleírások műfajában az egzotikum és valósághűség találkozása ébreszt érdeklődést. Polinézia kemény kötésű és eleven tollú kutatója, a svéd Danielsson ausztráliai barangolásairól és élményeiről számol be Bumerángexpedíció című könyvében. Tanulságos és újszerű adalékokkal együtt, érdekes kalandok zsibonganak a lapokon: tárgyilag izgalmas, emberileg is vonzó írás. (Gondolat.) S hogy a magyar világjárókról se feledkezzünk meg: Sebes Tibor magvas, mindenféle álromantikát elutasító könyve (Jambó, Kilimandzsáró!) Kenya és Tanzánia természeti világáról ad tájékoztatást. A tudatos mértéktartás talán a kelleténél is hűvösebbre formálta a könyvet, de aki vérfagyasztó kalandokra vágyik, talán ellenőrizze személyesen a szerző trópusi élményeit — beleértve az elefánt- és oroszlánvadászatot is. (Táncsics.) Falus Róbert 1 | \ v V ' \ : \ \ 1 ' |A||QS*Slli| A TÖLGYEK ALATT SFBfcS TBOR jamfoós kamandzsáró |