Népszabadság, 1967. április (25. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-28 / 99. szám

1937. április 28. péntek I­ FPSZAB­A­D­S­A­G Smhetvenöt éves a csurgói gim­­námm A MEGHÍVÓN KÉT ÉVSZÁM: 1792—1967. Százhetvenöt éves a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium. Május első hetében ünnepségsorozat színhelye lesz Csurgó; az egykori és mai diá­kok emlékeznek az őket nevelő és tápláló alma materre. A töb­bi között felavatják Kamotsay István Csokonai-szobrát, szak­köri üléseket tartanak, tudomá­nyos előadások hangzanak el, katornaün­nepélyek, sportversenyek teszik színessé az emlékezést. Bemutatják Csokonai színművét, Az özvegy Kamyóné s két szele­­burdiakat.­­ Hozzávetőleges számítás sze­rint a gimnázium alapításától máig tízezer diák lépett ki az életbe iskolánk kapuján — tájé­koztat Gál Ambrus igazgató. — Akik itt tanultak, szívesen emlé­keznek vissza Csurgón töltött éveikre, s ha idejük engedi, úgy jönnek hozzánk, mintha haza­mennének. Mi ennek az oka? Ta­lán az, hogy Csurgónak mindig megvolt a diákromantikája. Kez­dettől fogva úgynevezett patriar­kális viszony alakult ki a diá­kok és tanárok között. És ami megkülönböztette más iskolák­tól: itt már régebben polgárjo­got nyert, bevésődött a köztudat­ba a demokrácia szelleme. Példát is mondjak erre? A felszabadu­lás előtt diákjaink 70 százaléka paraszt- és munkásszülők gyere­ke volt. MINTHA E GIMNÁZIUM ala­pításának gondolatát is az adta volna: iskolát kell létrehozni So­mogyban, „a királyi kanászok földjén’’, tudást adni „a közjó előmozdítása céljából a jobbágy­gyerekek felsegélésére” — az ala­pítólevél tanúsága szerint. Szülő­apjaként a vidék földesurát, a haladó törekvéseket támogató nagybirtokost, Festetich György grófot tartják, aki Európa egyik legelső gazdasági iskoláját, a keszthelyi Georgikont is alapítot­ta. Sugalmazója, fáradhatatlan szervezője azonban — mind a keszthelyi Georgikonnak, mind a csurgói gimnáziumnak — Nagy­­váthy János volt, a hírneves me­zőgazdász, a Festetich-birtok jó­szágkormányzója. Nagyváthy írta: „Itt Somogy­ban a tudomány igen ritka dolog és éppen olyan, mint a paradi­csommadár, melynek a régiek szerint lába nincsen és soha nem állapodik meg sehol.” Nem csoda, hogy a Hármas Kis-Tük­ör című tankönyv, amelyből akkoriban több nemzedék tanulta a törté­nelmi és földrajzi alapismerete­ket, ezt tanította a megyéről: — Somogy vármegyébe Tolnáról el­érhetsz, — Koppánra, Szigetre, Babótsára érhetsz, — fiamot, al­mát, körtvélyt itt eleget ehetsz, — De tudományban részt keve­set vehetsz. NAGYVÁTHY JÁNOST n­em hagyta nyugton a gondolat, hogy ezen változtasson. Szerencséjére olyan kulturált és megértő me­cénása akadt, mint Festetich gróf. Kapóra jött számukra a XVIII. századi felvilágosodással szerves kapcsolatban álló nemze­ti megújulás is, és ebből merítet­ték teremtő ihletüket. 1792-ben Csurgón megkezdődött a tanítás, és a földből nőni kezdtek az új gimnázium falai. Az első tanulók csurgói, alsoki, sarkadi jobbágy­gyerekek voltak. Az új iskola vastag falaiba és kemény geren­dáiba beleépült a somogyi jobbá­gyok verejtéke, erőfeszítése, fára­dozása. Dunántúli barangolása közben rövid időre otthont adott a csur­gói gimnázium a nagy magyar költőnek, Csokonai Vitéz Mihály­nak is. Mint helyettes tanár, az 1799—1800-as tanévben tanított a jénai doktorprofesszor, Császári Lósi Pál hazaérkeztéig. Tanítvá­nyai írták róla: „Csokonaihoz ha­sonló tanítót nem ismertünk ... Annyira alkalmas és emberséges tanító azelőtt sem volt, azóta sem lesz Magyarországon.” Itt szüle­tett ismertté vált verse, Jövendö­lés az első oskoláról, a Somogy­ban. Ő is kesereg — akárcsak Nagyváthy János vagy a Hármas Kis­ Tükör tankönyv szerzője — az elmaradott „somogysági” álla­potokon. Szeretné azonban re­mélni: De tán jó Oly idő, Melyben nékünk A vidékünk Új Helikon lesz. — KÉTSÉGTELEN, az elkövet­kező évtizedekben Csokonai jö­vendölésének valóra váltásához nagyban hozzájárult Somogy első középiskolájának, a csurgói gim­náziumnak a léte — szövi tovább a beszélgetés fonalát az igazga­tó.­­ Fénye kisugárzott a kör­nyező falvakba, mágnesként von­zotta a nép tehetségre, tudásra szomjas gyerekeit. A gimnázium mellett mezőgazdasági középis­kolát, téli gazdasági iskolát és népfőiskolát is szerveztek. Ten­nivalói között az is szerepel, hogy a föld szeretetére, az állatok szakszerű nevelésére oktassa a környék parasztfiataljait. Jelenleg is működik mezőgazda­­sági szakközépiskola a csurgói Csokonai Gimnázium kebelében. Állattenyésztőket nevel a közös gazdaságoknak. Csaknem hatszá­­zan tanulnak a nagy múltú isko­la falai között, és ezekben a na­pokban a hazalátogató öreg­diákokkal együtt valamennyien büszkék arra, hogy csurgói diá­kok ... Major Lajos Ma mutatják be az Erkel Színházban a felújított Traviatát (Tudósítónktól.) Játékrendjének felfrissítése so­rán most az Operaház egyik leg­többet játszott Verdi-remake, a Traviata kerül új szereplőkkel, új rendezésben és új díszletek keretében az Erkel Színház szín­padán a közönség elé. A mai új előadás főszerepeit Déry Gab­riella (Violetta), Korondy György (Alfréd), Melis György (Germont György), és Szilvássy Margit (Flóra) énekli, a többi szerepben Szabó Anitát, Kövecses Bélát, Ütő Endrét, Tóth Lászlót és Mészá­ros Sándort láthatja a közönség. Az előadás karmestere Borbély Gyula, rendezője Békés András; a díszleteket Forray Gábor, a jel­mezeket Szeitz Gizella tervezte, az énekkart Németh Amadé taní­totta be, a táncok koreográfusa Barkóczy Sándor. A felújítást ezúttal is két pár­huzamos szereposztásban készí­tették elő; a második premieren a főszerepet Dunszt Mária, Bartha Alfonz, Palócz László és Szabó Anita énekli majd. Magyar filmkü­ldöttség utazott Cannes-ba Magyar küldöttség utazott csü­törtökön az idei cannes-i film­­fesztiválra. Tagjai: Kósai István, a Hungarofilm Vállalat igazgató­ja, Kása Ferenc rendező, Sára Sándor operatőr és Bürös Gyön­gyi színésznő. A magyar verseny­­filmet — Kása Ferenc Tízezer nap című alkotását­­ a seregszemle második napján, pénteken vetí­tik. A rövidfilmek kategóriájá­ban Kovásznái György Napló cí­mű filmje pereg majd a zsűri előtt. (MTI) Julián Filo festőművész kiállítása a Csehszlovák Kultúrában A budapesti Csehszlovák Kul­túra kamarakiállítás-sorozatának keretében csütörtök este nyi­tották meg Julián Filo csehszlo­vák festőművész műveinek tárla­tát. A megjelent vendégeket és a Budapestre érkezett bratislavai művészt Jozef Papulaj, a Cseh­szlovák Kultúra igazgatója üdvö­zölte, majd Luzsica Lajos festő­művész, a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége területi bizott­ságának titkára mondott megnyi­tó beszédet. / m­ömvszEMLEMÉ Elmúlt a költészet napja — so­kasodnak az új verseskötetek a kirakatokban ... Próza és vers, de minden rez­dülésében költészet csillámlik Kosztolámyi Dezső tréfás-játékos füzérében, a növényeket és álla­tokat megszólaltató Zsivajgó ter­mészet megannyi kis darabjában. E röpke miniatűrök az élet és a költészet hol könnyed, hol na­gyon is súlyos gondjait villantják elénk — a megszólaltatott „hősök” egyénisége szerint, de Kosztolányi látását közvetítve. Több mint három és fél évtizede, hogy ön­álló kötetben jelent meg először ez a soktüzű ciklus. Az új Heli­kon-kiadás köntöse és tipográfiája híven érzékelteti a tartalom bölcs báját. (Nem ártott volna azonban megjegyezni, hogy a ciklus né­hány kis darabját, politikailag rossz ízű szellemeskedése miatt, kihagyta a szerkesztőség — egyéb­ként helyesen — a kötetből.) A nemes emberségű Bányai Kornél költészetét szociális telí­tettsége miatt mellőzte, s ítélte hosszú elfeledettségre a Horthy­­rezsim szellemi vezérkara. Vas­­énekű testvérem címmel, most jelentette meg a Magvető — kéz­iratos hagyatékát is számításba véve — a költő válogatott verseit. Az expresszionizmustól a szabad versen át a kötöttebb formákig alakult stílusa — lázadás, általá­nos emberség, népi erő és fáradt KOSZTOLÁNYI J .DEZSŐ ZSIVAJGÓ -­­ TERMÉSZLT nosztalgia motívumait tárva a világ elé. Ady és­­a Nyugat hatá­sát keserű magányban, „rontó­­ robotban égve” szegezte szembe a barbár korral. Bányai Kornélt is mai líránk maradandó hagyományaihoz so­rolhatja a kortársainál hálásabb utókor ítélete.­­• Élő költészetünket most két kö­tet reprezentálja. Kónya Lajos új könyve (Aszú) 1955-től írt versei­ből nyújt válogatást. Őszinte érzé­sekkel és gondolatokkal nevezi néven a világ és önmaga gond­jait, „pontos és józan szavakra” törekedve, hogy „a lélek egyszerű­­ örömeit és szorongásait” dalolja. Máig is azok a versei tűnnek leg­mélyebbnek és érzelmileg legsú­lyosabbnak, amelyeket a számve­tés önvizsgáló szenvedélyével ve­tett papírra. Higgadt, kiegyensú­lyozott költészetében a leíró líra hagyományait folytatja, s mi ta­gadás, ez a stílus mind kevésbé alkalmas korunk csontig ható harcainak, feszültségének újszerű kifejezésére. Kónya kötetét is, Horgas Béla új (második) lírai gyűjteményét is a Magvető tette közzé. Ez utób­bi (Távolságok) a belső küzdés gyötrelmeiből született, a hivő múlt és a racionálisabb jelen bir­kózásából. Zaklatottsága, formái­nak kuszasága is ezt emeli ki. Ez a keresettség, „akartság” görcsö­­síti el szókimondását, hosszabb költeményeit pedig bőbeszédű­ségbe fojtja, némileg pózos pá­tosszal. Új igazságok megragadá­sával biztat mégis a kötet: máris érezhető a gátló gubancok lazu­lása, az előzményekhez képest merész képzettársításai és zuha­tagos képei pedig jó tehetségre vallanak. Thurzó Gábor novelláskötete, Az istennő hajóra száll kívánko­zik a szépprózai újdonságok élére. A címadó I.­szegény — alig­ha jellemezhetném r­ó. elsőbben — Anatole France-i hangulatot éb­reszt egy hajdani görög szajha is­tennői funkcionálásának m­egele­­venítésével. A köte­t második ré­szében a novellák fanyar szelle­mességét, a záróciklus önéletrajzi elbeszéléseiben az emlékek hű ébresztgetését látom értéknek. Ott tűnik ki igazán Thurzó, ahol hőseinek látszólag jelentéktelen élményeiből is az emberi tartás eleven tartalmát bányássza nap­fényre, a tragikus komolyságtól sem riadva vissza. Ilyen mélysé­gekbe azonban ritkán bocsátkozik — a frappáns ügyeskedés köny­­nyedebb (és könnyebb) múzsája alaposan behálózta. Memoárrész­leteit inkább tisztelem, mint sze­retem — de hiszen ez eleve olyan műfaj, ahol az élmények rokonsá­gától vagy különbözőségétől is függ az olvasói lelkesedés hőfoka. (Szépirodalmi) Három kitűnő regény , egy problematikus kötet. Ebbe a kép­letbe foglalhatjuk a Három sors címmel és „Feketék és fehérek” alcímmel kiadott gyűjteményt. Akit nem riaszt el a vásárlástól vagy kölcsönzéstől ez a semmit­mondó megjelölés, de még az sem, hogy a tematikai összekapcsolás letűnt módszere kísért a kiadás­ban, döbbenetes igazságokra és igaz művészetre lel a kötet lap­jain. David Lytton regénye első személyben mondja el egy em­bertelen nyomorban tengődő dél­­afrikai négernek a történetét — a bandavezérré avanzsálásig­. Nemcsak a rideg tények adják erejét, hanem az emberek és helyzeteik belső rajza is. Az Ang­liában élő néger Braithwaite re­génye a „művelt britek” korlá­toltságát leplezi le, önnön m­egcsú­­foltatássainak és pedagógusgyöt­relmeinek elbeszélésével, a megfé­lemlített ember sajátos érzelmes­­ségével. Langston Hughes írása az Egyesült Államok északi tájai­ra visz bennünket, egy néger fiú sokszoros megaláztatását és lelki­­szellemi gettóját ábrázolva. (Eu­rópa) A szovjet szépprózát két regény képviseli. Konsztantyinovszkij írásai melyet az Oktyabr folyó­iratból fordíttato­tt le a Kossuth Kiadó, a második világháború rémségeit idézi fel: a Gyermek­rablók a jelen antifasiszta em­berségét állítja szembe a nácik gazságával. A titkok­ kinyomozása és az örök anyaság felmutatása egyrészt a történet fordun­atissá­­gát, másrészt az eszmei-érzelmi hatást alapozza meg. A máris tekintélyes életmű­vű, és nálunk is ismert Fut­ova új fordításban közzétett regénye (Útitársak) magába a háborúba visz vissza bennünket, egy kór­­házvonat parancsnokának és le­génységének, a sebesülteknek és a rokonaiknak szenvedéseit eleve­nítve meg. Ez, a még 1945-be­n írt regény éppen ezt — a s.t. védé­sek „antipatetikus” való ását — tudja sajátos eszközökkel, a Pa­­novára általában is jellemző ke­mény vonalakkal érzékeltetni. A mű szerkezeti lazasága és néhány hős vagy epizód elnagyoltsága mellett bizonyos egyoldalúság — szemléleti beszűkítés — róható fel csupán bírálatként. (Európa) Már csak a vállalkozás és a megoldás érdekessége is felhívja a figyelmet Charlotte Brontë — a múlt század világhírű Bronté­­trdásza középső tagjának , A lowoodi árva című regényére. Az írónő az angol romantika és egy­ben valósághű realitás ébresztge­­tői közé tartozott, a gyermeki szenvedés, az erkölcsi szilárdság és az igaz szerelem megpróbálta­tásait foglalva regénybe. Az egy­szerű és igaz emberekre jellemző önfeláldozást állítja szembe a gazdagok önző világával, az angol irodalomban hagyományossá váló „tiszta nő” alakján keresztül. Némi érzelgősség és vallásos buz­galom köríti mindezt; a szeplőt­len jámborság és istenhit dics­fénye ragyogja komi az első sze­mélyben mesélő hősnőt. Kétlem, hogy éppen ifjúsági regénynek a legalkalmasabb — a mi szempont­jaink szerint. Ez utóbbit viszont azért hangsúlyozom, mert sajáto­san ifjúsági átdolgozást nyújt a magyar kiadás. Maga az átdolgo­zás alapos, ügyes munka (Szász Imre tehetségét igazolja): nem va­lamiféle irodalmi „zanzásítás”, hanem a szép hagyományú, olva­sásra nevelő tömörítés és egysze­rűsítés jegyében született. (Móra) Azok az olvasók is találnak kedvükrevaló könyveket, akiket a szellemi kalandok vonzanak leginkább. Remek ötlet volt az Olcsó Könyvtárban közzé­tenni a holland De Kruij alapos és lebilincselő orvostörténeti cik­lusát, a Bacilusvadászokat. Most is sikert ígér Molnár Gá­bor új könyve, a brazíliai kaland­­sorozatot folytató Barátom, a va­don — bár a laikus (hát még, ha rég ,kinőtt az ifjúságból!) már ke­véssé érzékeli a tárgyi újdonsá­got, s az író módszerében sem lát újat. De miért is változtatna raj­ta, ennyi siker után?! — A Móra Könyvkiadó , másik újdonsága: Dékány András izgalmas regénye, az S. O. S. Titanic! Az emberi felelősség parancsait vési az ol­vasóba, a szörnyű tengeri ka­tasztrófa előzményeire emlékez­tetve. Falus Róbert ill. líjTjf ilÉ ^ W' a u x ar sm ‘ gk N­ yf? sala .

Next