Népszabadság, 1968. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
1968. február 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG G Gáspár Sándor a sercsétui zárszámadó közgyűlésén Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára is részt vett és felszólalt a szécsényi 11. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet szerdán tartott zárszámadó közgyűlésén. Tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét a közös gazdaság dolgozóinak, majd a szövetkezet vezetőinek társaságában az ugyancsak vendégül érkezett Brutyó Jánossal, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság elnökével együtt meglátogatta a tsz bencúrfalvi üzemegységének dolgozóit, este pedig felkeresték műtermében a betegségéből felépült idős Szabó István Kossuthdíjas szobrászművészt. Az érsekvadkerti Matrar-csehszlovák Barátság Tsz zárszámadó közgyűlése Szerdán tartotta zárszámadó közgyűlését az Ipoly völgye legnagyobb közös gazdasága, a csaknem hétezer holdon gazdálkodó, nyolcszáz tagú érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet. Az esemény a községben egyben a magyar— csehszlovák barátság hagyományos ünnepét is jelentette. Ott voltak a budapesti csehszlovák nagykövetség képviselői, s eljöttek a közgyűlésre a testvérgazdaság küldöttei is a dél-szlovákiai spolska-sokoleci Csehszlovák— Magyar Barátság Szövetkezetből. Ott voltak a lévai nemzeti bizottság, valamint a Szlovák Kommunista Párt lévai járási bizottságának képviselői is, Jozef Orbánnak, a járási pártbizottság első titkárának vezetésével. A közgyűlésen felszólalt Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke is, aki Kádár János elvtárs üdvözletét tolmácsolta a legeredményesebben gazdálkodó Nógrád megyei tsz tagságának. A közgyűlés után ünnepi hangverseny volt csehszlovák vendégművészeti közreműködésével. Pullai Árpád látogatása Visjkéiytini Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán Veszprémbe látogatott, ahol Pap János, a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára fogadta. Pullai elvtárs részt vett és felszólalt a megyei pártbizottság ülésén, majd megyei pártaktívákkal tanácskozott. Magyar—tunéziai egészségügyi egyezményt írtak alá Szerdán dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter társaságában fogadta dr. Hédi Khefala közegészségügyi minisztert, a Tunéziai Köztársaság hazánkban tartózkodó egészségügyi küldöttségének vezetőjét. Dr. Hédi Khefasa ezután egészségügyi intézményeket látogatott meg, járt a budafoki szakorvosi rendelőintézetben, s megtekintette a Medicor bemutatótermét. Délután az Egészségügyi Minisztériumban dr. Szabó Zoltán és dr. Hédi Khefasa aláírta a Magyar Népköztársaság és a Tunéziai Köztársaság ötéves egészségügyi együttműködési egyezményét. Az ünnepélyes aláíráson jelen volt Szarka Károly külügyminiszterhelyettes és dr. Tóth Béla egészségügyi miniszterhelyettes is. Az aláírás után a két miniszter rövid beszédben méltatta az egyezmény jelentőségét, majd dr. Szabó Zoltán fogadást adott a tunéziai küldöttség tiszteletére. nak, hogy Dél-Vietnamban rettenetes az egészségügyi helyzet, s hogy ijesztően sok a kolera- és a tífuszmegbetegedés, hogy a tbc tömegesen pusztít — „a pacifikálás” az oka. E program keretében az amerikaiak Dél-Vietnam 13 millió lakosából kétmilliót — elsősorban falusiakat — telepítettek stratégiai falvaknak elkeresztelt koncentrációs táborokba. E „pacifikálás” célja az volt, hogy a szabadságharcosok bázisai körül néptelen senki földjét teremtsenek és megfosszák a partizánokat az őket támogató és élelmező falvaktól. Maguk az amerikaiak is beismerték, hogy az ország néhány ■ körzetében, például a Mekong-deltában, kudarccal járt a pacifikálás. A 2. számú katonai körzet területét azonban az akció sikerének a példájaként emlegették és ide hozták más körzetek „pacifikáló” osztagait is tapasztalatcserére. Az események — akárcsak Westmoreland általános optimizmusára — alaposan rácáfoltak a nép rettenetes szenvedései árán végrehajtott „sikerre”. Ha a Penta- ■tic. -i gon némileg Távol Északtól magához tér majd a délvietnami események okozta mostani fejvesztettségéből, talán elgondolkozik ama tényen is, hogy a DNFF fegyveres akcióinak központjai sehol sem esnek közel sem Észak-Vietnamhoz, sem Kambodzsához. Mintha csak válasz akarna lenni ez a Pentagon és a saigoni amerikai főparancsnokság — egyébként ezerszer megcáfolt — rögeszméjére, hogy a dél-vietnami szabadságharcosok Északtól kapnak mindenféle utánpótlást, és hogy a továbbításhoz kambodzsai útvonalakat és „ott levő bázisokat” használnak fel. Nos, Saigon mintegy 1000 kilométerre van Észak-Vietnamtól, a Mekong-delta pedig pár százra még Kambodzsától is. Új vonást jelent a DNFF jelenlegi akcióiban a nagyvárosok egész sorában végrehajtott, igen sikeres rajtaütés. A nagyvárosokban — ellentétben a dzsungelek peremén sorakozó falvakkal — az amerikaiak eddig teljes biztonságban érezték magukat. Nemcsak azért, mert magas fokú technikájuk ott és az oda vezető főútvonalakon jól érvényesült, hanem azért is, mert a DNFF — saját bevallása szerint is — korábban itt csak igen korlátozott befolyással rendelkezett. Azokat a bravúros, szinte már kalandfilmekbe illő akciókat, amelyeket a hírügynökségek például Saigonból jelentenek, a szabadságharcosok csak a lakosság igen odaadó támogatásával hajthatták végre. Alig kétséges, hogy az akciók sikere növelni fogja a DNFF befolyását a városokban és tovább mélyíti a szabadságharcosok iránti rokonszenvet. " A pacifika-különleges lással az ameháború "kai hadveze_________________főség célja mindenekelőtt az volt, hogy a dél-vietnami „különleges” háborút, „szabályos" háborúvá változtassa. E háború sajátossága, hogy az dzsungelterepen, rendkívüli körülmények között és gerilla-hadviselés formájában folyik. Az amerikaiak soha nem tudják hol ütnek rajtuk a szabadságharcosok, amikor pedig üldözőbe vennék őket, kitérnek a túlerőben levő amerikaiakkal való szabályos ütközet elől, eltűnnek a dzsungelben, hogy aztán váratlanul ismét felbukkanjanak. Mindez megakadályozza az amerikaiakat abban, hogy — a klasszikus, „szabályos" háború szabályai szerint— nagy számbeli és még nagyobb technikai fölényüket érvényesíthessék. A partizánok elszigetelésével, a pacifikálással bázisaik körül megteremtett senki földjével éppen azt szerették volna, hogy összefüggő arcvonalat alakíthassanak ki ellenük és „szabályos” háborút kényszeríthessenek rájuk. A szabadságharcosok legfrissebb akciói nemcsak e törekvés teljes kudarcáról vallanak, hanem arról is, hogy — éppen ellenkezőleg — a DNFF-nek minden eddiginél határozottabban sikerült saját harcmodorát: az amerikaiaknak oly kellemetlen „különleges” háború gerilla hadviselését a nagy erejű ellenségre rákényszeríteni. Anélkül, hogy az események elébe vágnánk, vagy jóslásokba bocsátkoznánk, bizonyosra vehető, hogy a szabadságharcosok ezúttal sem adják fel ezt a számukra annyira kedvező harcmodort. Valószínű, hogy az országszerte egy időben és bizonyos központi irányítással végrehajtott rajtaütéseik után erőiket visszavonják, hogy majd újabb akciókra készüljenek fel. A nagyvárosok szilárd kézbentartására egyelőre sem elegendő erejük, sem megfelelő fegyvereik nincsenek (noha tüzérségük az utóbbi hónapokban már szinte félelmetes). Hallatlanul merész és bámulatosan szervezett akcióik rendkívüli hatását azonban most még talán fel sem lehet mérni. A párizsi Figaro munkatársa, aki két hete jött meg egy hosszú dél-vietnami riportúrról, így ír lapja szerdai számában: „A szabadságharcosok üzenete Dél-Vietnam népének, világos: Johnson és tisztjei azt akarják nektek bemesélni, hogy megnyerték a háborút. Ez hazugság. Erősebbek vagyunk, mint valaha.” F. F. Miért és hogyan kapnak támogatást építkezéseikhez a tsz-ek? Sok száz termelőszövetkezetben igen nagy szükség van arra, hogy korszerű, a követelményeknek megfelelő szarvasmarha- és sertéstartási épületeket emeljenek. Az ilyen beruházásokat 70 százalékos ártámogatásban részesíti az állam, mert fontos népgazdasági érdekek fűződnek mind a szarvasmarha-, mind pedig a sertéstenyésztés és -hizlalás fejlesztéséhez. Arról, hogy ennek az intézkedésnek a nyilvánosságra hozatala óta milyen tapasztalatokat szereztek, a következő felvilágosítást adta Szilágyi Sándor, a mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közgazdasági főosztályának helyettes vezetője. Hetven százalékos kedvezmény szarvasmarha- és sertéstartási épületekre . Köztudomású, hogy a mezőgazdasági termelői árszínvonal két részletben végrehajtott, összesen 17 százalékos emelése igen lényegesen hozzájárult a termelőszövetkezetek gazdasági önállóságának megteremtéséhez. Arra azonban ez az átrendezés sem volt elegendő, hogy a tsz-ek csakis bevételeikből fedezzék termelési költségeiket, bővítsék termelésüket. Államunk ezért más módszerekkel pótolja az árszínvonal nem teljes rendezése miatt még megmaradt hiányokat. Árrendszerünk kiegészítéseként különféle kedvezményeket nyújt a mezőgazdasági üzemeknek, egyebek között úgy, hogy ártámogatást ad gazdasági épületek emeléséhez. A legszámottevőbb ilyen támogatás az, hogy a szarvasmarha- és sertéstartás épületeinek tényleges megvalósítási költségeiből 70 százalékot az állam visel. Tapasztalataink szerint a legutóbbi félév folyamán jelentéke- ínyen nőttek az igények erre az ártámogatásra. Bizonyosra vehető, hogy a közeljövőben elkészülő termelőszövetkezeti üzemtervekben is kifejeződik ez a megerősödött törekvés. Igények és lehetőségek — Nem kell-e attól tartani, hogy a termelőszövetkezetek több ilyen épületet akarnak emelni, mint amennyihez ártámogatást kaphatnak? — Ahhoz, hogy korszerű, a mai követelményeknek megfelelő istállókban helyezhessék el mindazt a szarvasmarhát és sertést, ami most a tsz-ek közös állományában van, meglehetősen sok beruházás kellene. A szarvasmarha esetében legalább háromszor, a sertésre vonatkoztatva pedig négyszer annyi, mint amennyire az idén módunk van. Ami ezt az évet illeti, felméréseink szerint a tsz-ek és az állami gazdaságok bejelentett szarvasmarhatartási építkezései 1,3 milliárd, sertésférőhelyi pedig 0,6 milliárd forint ártámogatást tennének szükségessé az idén. Viszont mi úgy ítéljük meg, hogy ennek mintegy 50 százalékára van reális lehetőség. Nem csupán azért, mert erre a célra több pénzt nem fordíthatunk, hanem más okból is. Az építkezéseket közismerten befolyásolja, hogy mennyi hitelt vehetnek igénybe a gazdaság Iok, hogyan vannak előkészítve, van-e elegendő építőanyag és ahogyan mondani szoktuk — kivitelező kapacitás. A két utóbbinaka hiánya vagy elégtelensége még akkor is késleltetheti, esetleg meggátolhatja az építkezést, ha a gazdaság teljesen saját erejéből, tehát hitel igénybevétele nélkül akarja megvalósítani a beruhá-zást. — Gyakran a hiteltől függ, hogy hozzáfoghat-e az építkezéshez a tsz. Mihez tarthatják magukat a szövetkezetek ebben a vonatkozásban? — Korlátlan összegű hitel természetesen népi áll rendelkezésre. Abból a keretből, amit a Magyar Nemzeti Bank ilyen célokra folyósíthat, több mint 50 százalékot felemésztenek a tavalyról áthúzódott beruházások. Ami marad, azért versenyeznek a termelőszövetkezetek. A bank ugyanis elsősorban azoknak a gazdaságoknak nyújt hitelt, amelyekben a beruházások a leggazdaságosabbak, a leggyorsabban megtérülnek és a hitel-visszafizetést a legrövidebb időre vállalják. Annak érdekében azonban, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek is hozzájuthassanak bizonyos összegű hitelhez, tehát ne kelljen eleve kilátástalan versenyre kelniük az erősekkel, a hitelkeret egy részét ezeknek a tsz-eknek adják, elkülönítetten kezelik. Verseny — természetesen — közöttük is van a hitelért. Egy félreértés tisztázása — Hogyan halad a hitelkérelmek elbírálása? — Tudomásunk szerint az új beruházások még nem indultak meg az idén egyetlen termelőszövetkezetben sem. A hitelkérelem elbírálásának módszere, a rendelkezésre álló keretek elosztásának rendje most van kialakulóban. Remélhető, hogy az illetékes szervek rövidesen döntenek, és az eltérő vélemények egyeztetése után olyan rendszert alakítanak ki, amely megfelel az új gazdaságirányítás alapelveinek. Sajnos, a hitelpolitikai elvek kiadásának elhúzódása miatt 2-3 hónap késésbe kerültünk, elvesztettük azt az előnyt, amelyet az előző években a beruházások kétéves tervezése és előkészítése adott. A Magyar Nemzeti Bankkal átmenetileg abban egyeztünk meg, hogy a folyamatban levő beruházások pénzügyi feltételeit biztosítjuk. Ahol hitelt nem igényelnek, ott az új beruházásokat indítjuk, és előzetes keretet adunk a gépvásárlásokra. — Hajdú megye néhány szövetkezetében, de máshol is elterjedtek olyan hírek, hogy a szóban forgó 70 százalékos ártámogatást csak 300-as szarvasmarhatelep és kétezres sertéstelep építése esetén nyújtja az állam. — Félreértésből származhatnak ezek a hírek. Változatlanul úgy van, ahogyan az erről szóló jogszabály meghatározza a kedvezmény feltételeit. A 70 százalékos ártámogatás tehát mindenféle szarvasmarha- és sertéstartási épületre vonatkozik. Az említett méretű, szakosított telepek anynyiban jelentenek kivételt, hogy járulékos beruházásaik megvalósítására is vonatkozik a kedvezmény. G. P. Téli gépjavítás az ország legkorszerűbb gépjavító állomásán A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat budapesti állomásán a téli gépjavítás során 230 SZK-típusú, szovjet gyártmányú kombájnt és több mint 350 erőgépet javítanak ki a Pest, Nógrád, Szolnok megyei mezőgazdasági nagyüzemek részére. A szezonban kijavított kombájnokból 49-et már bejárattak, és most van a műszaki átvételük. Képünkön: Bejáratásra készítik az RS—09-es típusú traktorokat. (Bereth Ferenc felvétele — MTI Fotó.}