Népszabadság, 1969. július (27. évfolyam, 150-176. szám)
1969-07-08 / 156. szám
Tengeri „utcaseprő44 Az olaj egyike legfontosabb, legértékesebb a nyersanyagainknak, de ha e fekete arany a tengerbe jut, kegyetlen ellensége lesz minden élőlénynek, az embernek is. Akit szerencséje vagy kötelessége elvezérelt valamelyik nagy olajkikötőbe, nem felejtheti a víz tetején ringatózó szennyes olajréteg lesújtó látványát. A sirály itt ritka vendég, nincs mivel táplálkoznia. Az olaj elzárja a napfényt és az oxigént a mélységek lakói elől. Itt pusztul a plankton, innen elvándorol a hal, itt megszűnik a vízi élet. Két évvel ezelőtt Anglia partjainál zátonyra futott egy tankhajó, a tengerbe ömlött 119 ezer tonna nyersolaj. Az angol és a francia partvidéken sok tízezer méter hosszan tönkrementek fürdőhelyek. A katasztrófa súlyos a következményekkel járt. Természetesen az ilyen tek — a korszerű hajózás baleset körülményei között — igen ritkák. Annál több alkalommal kerül viszont olaj a vízbe a tenger alatti lelőhelyeken, a kikötőkben, sen, ha viharos az időjárás.különöValóságos természeti csapás, amikor a tankhajók kiürítik ballasztvizüket. Ha ugyanis nem visz olajat a hajó — a tengerjáró tulajdonságok megőrzése végett —, vizet szivattyúznak a tartályaiba. E ballasztvíz eltávolításakor— különösen az öreg hajóknál — sok szennyező olajmaradék jut a kikötők előtti vizekbe. A tengerparttal rendelkező országok közvéleményét nagyon nyugtalanítják ezek a tények. Szovjetunióban — egy közelmúltban hozott határozat nyomán — tisztítóállomások épültek, amelyek befogadják a ballasztvizet, megszűrik azt, és az olajat további feldolgozásra előkészítik. Ilyen módon már több ezer tonna olajat „bányásztak” ki. Az odesszai tisztítóállomás parancsnoka — a továbbképzésen levő tengerészek előtt — azt is kijelentette, hogy ők már több száz bálnát zsákmányoltak. A tengerészek jót nevettek, de hamarosan rájöttek: a parancsnok nem tréfált. A bálnavadász flottilla hajóinak tisztításakor ugyanis valóban hatalmas mennyiségű — egyébként szennyező — bálnazsírt mentettek meg. Még érdekesebb volt, ami Novorosszijszk kikötőjében történt. Nemrég megjelent itt egy furcsa kis hajócska, a Csöppség. Még csak nem is a „saját lábán” jött, úgy vontatták. A négy méter széles, 15 méter hosszú alkotmány saját erejéből „teknősbéka-sebességgel” halad csak. Nos, ez a kis hajó egy hónap alatt 65 tonna olajat és 7 tonna különféle szemetet — hulladékot, törmeléket — gyűjtött össze a tengerből. Néhány hónap múlva pedig munkálkodása nyomán tiszta lett a kikötő, átlátszó a víz, akár a nyílt tengeren. Az olaj- és szemétgyűjtő hajót a Fekete-tengeri Központi Tervezőintézet tervei alapján építették meg. A kísérleti példány módosítása után elkészült már a második hajó is, ezt Odesszában állították munkába. A közelmúltban — egy tankhajó balesete után — rövid idő alatt 230 tonna olajat gyűjtött össze. A tengeri „utcaseprő” óránként 4 tonna olajat, 1,5 tonna szemetet (ha az egyes darabok hossza nem haladja meg a 2 métert, és súlya a 70 kg-ot) gyűjt össze. További ilyen hajók épülnek más szovjet kikötők részére, és újabban exportra is. (APN) TigBoüi Ais és technika Fenyegető veszedelem: A VÍZSZENNYEZÉS A természetkedvelő ember számára megdöbbentő képek peregtek nemrég a televízió képernyőjén. Elpusztult halak tömegét sodorták a Rajna piszkos habjai. A szűkszavú kommentár idegméreggel történt szennyeződésről tudósított, s ez nagy izgalmat keltett a folyó alsó szakaszán, főként Hollandiában, ahol a Rajna vizének különböző célú felhasználását a nagyarányú vízszennyezés komolyan veszélyeztette. A Ruhr, az Emscher és a Lippe A Rajna sajnálatos módon régóta „előkelő helyet” foglal el az európai folyók között az erősen szennyezett vízfolyások listáján. A nagy folyó elszennyeződése már a múlt század elején, a Ruhrvidék szénbányászatának erőteljes fejlesztésekor kezdődött, a bányászattal kapcsolatos sáros, széniszapos szennyvizek bevezetésével. A szénbányászattal párhuzamosan fejlődő vas- és acélipar jelentősen fokozta a szennyeződést. Különösen káros hatásként jelentkezett később, az első világháború utáni időszakban kibontakozó újabb iparágak — a szénlepárlás és az ezzel kapcsolatos vegyipar — szennyező tevékenysége. Ennek során erősen mérgező hatású anyagiak (fenol és különböző fenolszármazékok st.) kerültek a Rajna vizébe. A Ruhr folyó völgyéből kiindulva az ipar fokozatosan terjeszkedett, s a mai észak-rajna-vesztfáliai iparvidék már három folyó, a Ruhr, az Emscher és a Lippe vízgyűjtő területét foglalja magába és szennyezi egyre erősebben. Az ipar nagyarányú koncentrációjával együtt járt a népesség sűrűsödése is: a hatalmas iparvidék lakossága már 1960 ban elérte a 6 milliót. Ilyen körülmények között megfelelő minőségű és mennyiségű víz előteremtése erőfeszítéseket követel. hihetetlen A nagyarányú beruházások ellenére, amelyeket a szennyvizek tisztítására, a legkülönbözőbb mechanikai, kémiai és biológiai tisztítóberendezésekre fordítottak és fordítanak, a helyzet egyre súlyosabb. Nem ritkák az olyan városok, települések, ahol az ivóvizet palackozva árulják a boltokban, mert a vezetéki hálózat vize ivásra alkalmatlan. Ez az elképesztő helyzet, sajnos, nem egyedülálló, hasonló jelenséggel ma már másutt is találkozhatunk Nyugat-Európa koncentrált iparvidékein. Menteni kell, ami még menthető! Erre figyelmeztet a Rajnán napjainkban történt nagyarányú halpusztulás is. A tiszta víz századunk egyik legbecsesebb, legkeresettebb nyersanyagává vált. Nagyon körültekintően, okosan kell gazdálkodnunk e kinccsel, különben valószínűleg bekövetkezik az a katasztrófa, amire a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tudósai mélyreható elemzések alapján már figyelmeztettek: a század végére az emberiségnek szembe kell néznie a vízinség veszélyével. A rendelkezésre álló, megfelelő minőségű felszín alatti vízkészletek korlátozottak. Kihasználásuk igen sok helyen már nem fokozható, ezért kénytelen az emberiség a felszíni vizek (vízfolyások, tavak) vízkészletét igénybe venni, és a felhasználási céloknak megfelelő mértékben — sokszor igen nagy költséggel — előzetesen megtisztítani. Élet a vízben A légköri csapadékból táplálkozó felszíni vizek kisebb vagy nagyobb vízfolyások, állóvizek — nem abiotikus, nem holt víztömegek, hanem különféle élőlényekkel, növényi és állati szervezetek sokaságával benépesült élővizek. A legkisebb pocsolyák, apró vízgyülemlések, még a faodvak vagy a mohapárnák rejtett vize is élőlényeket, mikroszkopikus méretű növényi és állati szervezeteket tartalmaz. A felszíni vizeket benépesítő élőlények sokasága különböző szervezettségű, különböző fejlettségi fokon álló, különböző anyagcseréjű változatos életműködésű növény- és állatfajt jelent, az egészen parányi baktériumoktól a sok esetben kapitális méreteket elérő halakig. Ezek az élő szervezetek életműködésükkel — anyagcsere-folyamataik révén — más és más szinten kapcsolódnak be a felszíni vizek nagy anyagkörforgásába. Egyes típusok — főleg a zöld festékanyaggal, klorofillal rendelkező növényi szervezetek (különféle algák és vízinövények) — a víz ásványi sóiból és a széndioxidból szerves anyagokat építenek fel testükben. Mások, főként a víz állati szervezetei (például a halak is) az így felépített szerves anyagokat táplálkozásuk során bekebelezve hasznosítják, felhalmozzák. Ismét más típusú szervezetek — a vízben élő baktériumok — az élő szervezetek hulladékanyagait, és magukat az elhalt szervezeteket, azok széteső szerves anyagait fogyasztják, hasznosítják. A szerves anyagokat elbontják, egyszerű ásványi anyagokká alakítják. Normális természeti körülmények között a felszíni vizek élete, vizekben lejátszódó anyagkörforgás meglehetősen kiegyensúlyozottan történik, a szervesanyag-építés — szervesanyagfelhalmozás — szervesanyag-elbontás röviden vázolt sémája szerint. Ha megbomlik az egyensúly A víz élőlényei térben és időben meghatározott életközösségeket alkotnak, amelyeknek egyes elemei — maguk az egyes szervezetek — szoros kölcsönhatásban állanak egymással és az élettelen külső környezettel egyaránt. A felszíni élővizek magas szervezettségi fokon álló, úgynevezett biodinamikus rendszerek, sajátos önszabályozó képességgel, ami a rendszer dinamikus egyensúlyi állapotát mindig fenntartani igyekszik. A felszíni vizek öntisztító képessége lényegében a biodinamikus rendszer nagyfokú önszabályozó képességének mindenkori érvényesülésén alapszik. A törvényszerűségek ismeretében, megfelelő beavatkozásokkal a vizekben lezajló szervesanyagtermelési folyamat az ember számára hasznos gazdálkodási tevékenységgé bővíthető. Gondoljunk az intenzív haltenyésztésre, ami az emberiség táplálékának nem elhanyagolható részét adja már ma sem, a jövőben pedig még nagyobb lesz a szerepe. Az emberiség azonban társadalmi tevékenysége során — sajnálatos módon — olyan káros tevékenységet is kifejt, ami a felszíni vizek élővilágát esetenként katasztrofálisan érinti, megbontja az egyensúlyt. A tisztítatlanul bevezetett szennyvizek a biodinamikus rendszer egyensúlyát felborítják, legalábbis erősen eltolják a szervesanyag-elbontó tevékenység irányába. Alkalmazkodóképesség Az élővízbe vezetett szennyvíz — minőségi összetételétől, mennyiségétől és az időbeni lefolyási viszonyoktól függően — kisebbnagyobb változásokat okoz a befogadó felszíni vízben, annak élő és élettelen környezeti viszonyait megváltoztatja. Az élőlények — igényeiktől, tűrőképességüktől függően — egymástól eltérően, de általában igen élénken reagálnak a számukra kedvező, vagy kedvezőtlen környezetváltozásokra. Hogy csak a szélsőséges eseteket említsem: a körülmények megváltozásával egyesek tömegeseen elszaporodhatnak, mások viszont tömegesen elpusztulhatnak. Az élő szervezetek nagyfokú alkalmazkodóképessége igen jelentős specializálódást eredményezett. A legérdekesebb különlegességek alakultak ki a történelmi fejlődés folyamán, s ennek eredményeként csodálhatjuk a forró vizű hőforrások, az erősen sós, savanyú, lúgos stb. vizek sajátos élővilágát. Speciális alkalmazkodásra képesek a kifejezetten szennyvízkedvelő növényi és állati szervezetek is, amelyek fel nem becsülhető szerepet játszanak a különféle eredetű szennyvizek természetes úton történő tisztulásában, nemegyszer a mesterségesen létrehozott biológiai szennyvíztisztító eljárások során. Mérgek a vízben A felszíni élővizek számára különösen nagy veszélyt azok az anyagok jelentenek, amelyek az élőlényekre mérgezően hatnak, s még a kifejezetten szennyvízkedvelő szervezeteket is elpusztítják. Sajnos sok és egyre több ilyen méreg ismeretes. Az utóbbi évtizedekben világszerte mind gyakoribb jelenség az egészségügyi és a mezőgazdasági védekezés során alkalmazott, nagy hatóerejű méreganyagok vízbe jutásával kapcsolatos tömeges halpusztulás és más élőlények pusztulása. Az ötvenes évek elején az Egyesült Államokban a Mississippi folyó alsó szakaszán következett be hatalmas arányú halpusztulás, amit a már hírhedtté vált klórozott szénhidrogéneket tartalmazó peszticidek — rovarirtó szerek — okoztak. Veszélyesek ezek a méreganyagok, mert nemcsak a váratlanul nagyobb mennyiségek vízbe kerülése esetén okoznak akut halpusztulásokat, úgynevezett hanem a közvetlenül nem mérgező hatású, kis mennyiségű méreg fokozatos felhalmozódása is idővel robbanásszerű, esetleg a víz teljes élővilágára kiterjedő pusztulást eredményezhet. Hosszas vizsgálatok kiderítették, hogy a nehezen elbomló mérgek a vízi szervezetekben a tápláléklánc mentén feldúsulnak, és a lánc csúcsát képező ragadozó halak, hirtelen valamint halevő madarak tömeges pusztulását okozhatják. Hazánkban szerencsére nem túl gyakori az ilyen jellegű vízszennyezés. A Balatonban 1965 nyarán előfordult eset volt a legnagyobb, ez kb. 5000 mázsa halat vitt el. A halászatilag hasznosított felszíni vizeink (mintegy 208 000 kat. hold) nagyobb részének vízminősége megfelel. Vizeinknek azonban csupán egyharmada természetes tisztaságú. Súlyosabb problémák egyes kisebb vízfolyásokon jelentkeznek. Vizeink helyzete A szennyező anyagok meglehetősen széles skálájúak. Hogy csak néhányat említsek a gyakoribbak közül: a víz oxigénháztartását felborító rothadóképes szerves anyagok, illetve bomlástermékeik, a különböző fenolszármazékok, ammóniumvegyületek, nehézfémsók, cián, esetenként különböző peszticidek stb. Érdemes röviden említést tenni arról is, hogy vizekbe kerülő sokszor a felszíni szennyező anyagok nem okoznak látványos halpusztulást. A kár mégis jelentős lehet közvetve azáltal, hogy a halak táplálékául szolgáló szervezeteket pusztítják el, vagy szennyes üledék a víz fenekét, a a halak tartózkodási helyét, legelőterületét teszi tönkre, s végeredményben a halállományt elriasztja, elvándorlásra készteti. Igen jelentős vízszakaszok néptelenednek így el átmenetileg vagy akár véglegesen is. Érzékeny veszteségként könyvelhetjük el ilyen vonatkozásban a dunai kecsegeállomány nagymérvű csökkenését, ami jórészt a magyarországi vízszakasz fokozódó szennyeződésének a következménye. De ennél is fontosabb dolog és nagyobb károkat okoz az, hogy a szennyezett vizek csak költséges tisztítás után használhatók fel ipari célra, különösen pedig ivóvízként. Sokat tettünk — különösen az utóbbi években történtek nagy erőfeszítések — vizeink tisztaságának védelmére, de még szélesebb körű társadalmi összefogásra — és nagy anyagi áldozatokra — van szükség. Az országgyűlés július 3-i ülésén Dégen elvtárs bejelentette: „Az ipar által kibocsátott szennyvíz káros hatásának megszüntetésére 1976-ig minden ipari üzemnek meg kell építenie szennyvíztisztító berendezését.’’ A tiszta víz roppant kincs, s egyre nagyobb kinccsé válik. Törvényeink betartásával és betartatásával féltőn kell tehát vigyáznunk vizeinkre, megakadályozva mindenféle szennyeződést Dr. Veszprémi Béla Összeszedik a döglött halakat a Rajna partján. A júniusi mérgezés során — feltételezések szerint — a folyó egész halállománya elpusztult. Süllyesztőkben KOVÁCSOLT ALKATRÉSZEK gyártását vállalja ötvözött és ötvözetlen acélokból a ijLanz flavag A szükséges BUDAPEST szerszámokról ljp. vili.. Könyves Kálmán krt. 76. gondoskodunk. Telefon: 335—950 1577-es mellék.