Népszabadság, 1970. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

1970. február 14. szombat NÉPSZABADSÁG Bonn kibúvókat keres az NDK miniszterelnökének tárgyalási ajánlata elől (Bonni tudósítónktól.)­­ A nyugatnémet kormány hiva­­talosan még nem fejtette ki né­zeteit Willi Stoph miniszterelnök-­­ nek Brandt kancellárhoz intézett leveléről. Annál inkább sem, minthogy Brandt hivatalos láto­gatásra Dániába utazott, külügy­minisztere, Scheel pedig, aki egy­úttal a koalíciós partner FDP el­nöke is, ázsiai körútra indult. A szociáldemokrata és a sza­bad demokrata párt más vezetői­nek, elsősorban Herbert Wehner­­nek, az SPD parlamenti frakciója vezetőjének első megnyilatkozá­saiból azonban máris látszik, hogy az NSZK és az NDK képviselői­nek valójában egyenjogú és az NDK-ra minden hátrányos meg­különböztetést kizáró tárgyalásai­ra pillanatnyilag még nem nagy a remény. E pártmegnyilatkozások és a sajtó is azzal érvelnek, hogy Stoph levelében csakis azon az alapon tartja lehetségesnek a tár­gyalásokat, hogy ha előzőleg az NSZK nemzetközi jogi érvénnyel elismeri az NDK-t. Az NDK te­­­hát, úgymond, feltételül szabja­­ azt, amiről Bonn tárgyalni sem akar. A propaganda azt a látszat s­zót szeretné kelteni, mintha az NDK eleve olyan tárgyalási ja­vaslatot tett volna, amely elfogad­hatatlan. De sem a nyilatkozók, sem a vezércikkírók nem­­tudnak felhozni egyetlen érvet sem — politikait éppúgy, mint jogát — az ellen, hogy az erőszakról való lemondásról, a határok elismeré­séről, vagy bármilyen más állam­közi kérdésről csakis olyan felek között lehetségesek tárgyalások és szerződések, akik egymást annak ismerik el, amik. Senki sem tud vitába szállni az NDK miniszterelnökének azzal a logikus érvelésével, hogy tár­gyalóasztalhoz csak azzal lehet leülni, akit egy szuverén állam képviselőjének tekint a másik fél, adott esetben az NSZK is. Az előzetes tanácskozások után a bonni kormány a jövő héten ad választ Stoph levelére. Megfigye­lők itt kivétel nélkül egyetérte­nek abban, hogy a válasz kísérlet lesz az időhúzásra. A neonácik vasárnap tartják kongresszusukat az NSZK-ban . (Bonni tudósítónktól.) A Majna menti Wertheimben vasárnap tartja országos kong­resszusát a neonáci Nemzeti De­mokrata Párt. A szélsőjobboldali párt most először próbál számot vetni erőivel és lehetőségeivel az után, hogy tavaly ősszel nem si­került bejutnia a bonni parla­mentbe. A vasárnapi kongresszus két­ségtelenül válsághangulatban ül össze. A párt vezetősége klikkek­re bomlott, Von Thadden pártve­zér helyére még két prominens NPD-vezér spekulál. Az NPD belső válságát jelzi az a tény, hogy több embere, kö­zöttük tartományi parlamentekbe választott politikusok, hátat for­dítottak a pártnak. Jellemző: ezek a szélsőjobboldali figurák most a CDU-ban és a CSU-ban próbálnak ismét politikai talajt fogni. Az NPD válsága azonban ko­rántsem jelzi a jobboldal általá­nos gyengülését. Inkább annak lehetünk tanúi, hogy Strauss olyan tételekkel kezd előállni és olyan hangon támad minden progresszív irányú kísérletre, mintha ő maga pályáznék Von Thadden szerepére. A bajor CSU- vezető ezen a héten saját lapjá­ban, a Bayern Kurierban írott cikkében és egy szónoklatában a Moszkvában tárgyaló Egon Bahr államtitkárt dilettáns amatőr diplomatának minősítette, a Brandt-kormánykoalíció külpo­litikájáról pedig azt állította, hogy az „a német érdekeknek im­már nem csupán kiárusítása, ha­nem elajándékozása”. Strauss olyan hangot ütött meg, hogy nemcsak az SPD, hanem még bizonyos CDU-körök is kénytelenek voltak felháborodá­suknak hangot adni. Hajdú János Ulbricht fogadta Abraszimovot Walter Ulbricht, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke, pénteken fogadta Pjotr Abraszimovot, a Szovjetunió NDK-beli nagyköve­tét. A találkozáson a nagykövet tá­jékoztatta Walter Ulbrich­tot a Szovjetunió és az NSZK megbí­zottai között folyó moszkvai vé­leménycseréről. Emellett konzultációt folytattak a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos, küszöbönálló négyhatalmi tár­gyalásokról. A szívélyes baráti légkörben le­zajlott találkozót a teljes egyet­értés jellemezte a megtárgyalt kérdésekben. (MTI) A kínai mezőgazdaság helyzete Peking, február 13. A Vörös Zászló, a KKP elméleti folyóirata februári számában több cikket közöl a kínai mezőgazda­ság problémáiról. Az egyik írás a mezőgazdasági fejlesztés perspektíváival foglal­kozik. A cikkből kitűnik: most is, 12 évvel a népi kommunák felál­lítása után, éles harc folyik a kommunákon belül, egyfelől a szegényparasztok, másfelől a volt jómódú közép- és gazdagparasz­tok között. A cikk, mint a leg­utóbbi években minden írás, azt hangoztatja, hogy a szegénypa­rasztok és a szegényebb középpa­rasztok számára kell biztosítani a vezető szerepet, de a megfigyelők szemében figyelemre méltó enyhí­tés, hogy ehhez hozzáfűzi: „egyút­tal figyelmet kell fordítani arra,­­ hogy összefogjunk a középparasz­tokkal és mindazokkal az erők­kel, amelyekkel össze lehet fog­ni”. . A cikk élesen ostorozza az „anyagi ösztönzést”, amit Liu Sao-csi-féle elvnek nevez, de hangsúlyozza, hogy a „mindenki­nek munkája szerint” és „az egyenlő értékű csere’’ elveit kell szem előtt tartani. A cikk több helyütt érinti az „osztályellenség” tevékenységének kérdését s az osztályharc foko­zásának szükségességét. Ezzel a témával külön is foglalkozik a fo­lyóirat másik írása. Az „osztály­ellenség” tevékenységének részle­tesebb ismertetéséből kitűnik, hogy tulajdonképpen a kampány az olyan tendenciák ellen folyik, amelyek a beruházási, felhalmo­zási alapok rovására akarják nö­velni az életszínvonalat. A cikk szerint „a falusi kapita­lista erő némelyeket arra ösztö­nöz, hogy egyénileg mellékfoglal­kozást űzzenek, hagyjanak fel a mezőgazdasági munkával és ke­reskedjenek, gyengítve a közös szocialista gazdaságot, továbbá a kollektív jövedelem növelésének ürügyével azt sürgeti, hogy a ter­melésben a pénzt kell a fő lánc­szemnek tekinteni. Ez az erő el­lenforradalmi önkommunizmust valósít meg az elosztásban (vagyis az anyagi ösztönzés elveit alkal­mazza). Az írásból kitűnik, hogy bizo­­­­nyos helyeken ellátási zavarok­­ vannak. „A falusi kapitalista erő az evés-ivás módszerével vesz rá egyeseket a kereskedelmi egység hátsó ajtajának kinyitására, vá­sárlási rohamot hajt végre az ál­lam által a falunak szállított bi­zonyos termelőeszközök és napi szükségleti cikkek felvásárlására.” (MTI) Az SZVSZ-iroda khartúrai ülésére készül a SZOT A jövő hét végén magyar szakszervezeti vezetők utaznak Khartúmba, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség Végrehajtó irodájá­nak február 24. és 26. közötti ülé­sére; a budapesti szakszervezeti világkongresszus óta ez lesz az újonnan létrehozott végrehajtó iroda első tanácskozása. Mint a SZOT-ban elmondották, az SZVSZ titkársága részletes programot terjesztett elő a ta­nácskozásra. A magyar szakszer­vezetek e programmal egyetérte­nek és tanulmányozzák, hogyan vehetnek a leghatékonyabban részt annak végrehajtásában. Na­pirendre kerül — egyebek közt — a világot átfogó szolidaritási akciók témaköre, vagyis az, hogy a szakszervezeti világmozgalom hogyan segítheti még eredmé­nyesebben a vietnami, a közel­­keleti, a gyarmati népek felsza­badító harcait, a béke megterem­tését. A mostani ülésen áttekin­tik a Lenin-centenárium előké­születeit. Péter János kü­l­­gyminiszter Ilelgiumi­a látogat Péter János külügyminiszter Pierre Harmel belga külügy­miniszter meghívására, február végén hivatalos látogatásra Bel­­giumba utazik. (MTI) ­ Pénteken folytatódtak a Budapest felszabadításának 25. évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepségek. Ezek során megkoszorúz­ták a felszabadító harcokban elesett szovjet hősök gellérthegyi em­lékművét és a Budai önkéntes Ezrednek a Vérmezőn felállított em­lékművét. A főváros kedves vendégei, Moszkva város küldöttsége el­látogattak a Magyar Optikai Művekbe, este pedig az MSZMP Buda­pesti Bizottsága, Budapest Főváros Tanácsa, a Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsa és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága ünnepi fo­gadást adott a Városháza dísztermében. A gellérthegyi emlékmű ta­lapzata előtt a fegyveres erők tagjai álltak díszőrséget, az em­lékművel szemben katonai dísz­század sorakozott fel tegnap dél­előtt. A zenekar eljátszotta a szovjet és a magyar himnuszt, majd megkezdődött a koszorú­zás­. Az első koszorút a budapesti pártbizottság nevében Németh Károly első titkár, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Venéczi János, Szépvölgyi Zol­tán és Katona Imre titkár he­lyezte el. Ezután Moszkva város küldöttsége koszorúzott, amely V. V. Grisinnek, az SZKP Politi­kai Bizottsága póttagjának, a moszkvai városi pártbizottság el­ső titkárának vezetésével tartóz­kodik hazánkban. A Szovjetunió budapesti nagy­­követségének képviseletében E. J. Tyitov nagykövet, valamint G. K. Gvozd altábornagy, katonai és légügyi attasé, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szov­jet csapatok parancsnoksága ré­széről B. P. Ivanov, P. M. Pet­­renko és M. I. Szorokin altábor­nagy helyezte el a kegyelet vi­rágait. A fővárosi tanács nevében Sarlós István, a végrehajtó bi­zottság elnöke, Kelemen Lajos és Csikesz József­né elnökhelyettes, a budapesti fegyveres testületek nevében dr. Sós György rendőr vezérőrnagy, budapesti rendőrfő­kapitány, Pesti Endre vezérőr­nagy, helyőrségparancsnok és Ruzsbatzky László, a munkásőr­ség budapesti parancsnoka; a Hazafias Népfront budapesti bi­zottsága részéről dr. Trautmann Rezső elnök és Deák Lívia alel­­nök; a Szakszervezetek Budapes­ti Tanácsának képviseletében Mekis József elnök és Panduro­­vics József vezető titkár; a KISZ budapesti bizottsága nevében Csillik András első titkár és Főcze Lajos titkár; a Magyar Partizán Szövetség részéről Úsz­ta Gyula altábornagy, a szövet­ség főtitkára és Somogyi Miklós, a szövetség országos bizottságá­nak tagja helyezett el koszorút az emlékműnél. Ugyancsak koszorúzási ünnep­séget rendeztek a Budai Önkéntes Ezred emlékművénél, a Vérmezőn. Itt — a Himnusz hangjai után — a budapesti pártbizottság nevé­ben Venéczi János és Kada Ist­ván, az I. kerületi pártbizottság első titkára koszorúzta meg elő­ször az emlékművet. Ezt követően a fővárosi tanács, a budapesti fegyveres erők, a Magyar Partizán Szövetség, a Hazafias Népfront budapesti bizottsága, a Szakszer­vezetek Budapesti Tanácsa, a KISZ budapesti bizottsága képvi­selői koszorúzták meg az emlék­művet, amelynél a volt Budai Ön­kéntes Ezred tagjai nevében Tóth Endre ezredes, özv. Vársházy Osz­­kárné és Szalai Antal helyezte el a hála és a kegyelet virágait. Meg­koszorúzták az emlékművet az I. kerület üzemeinek, hivatalainak, iskoláinak küldöttei is. A koszo­rúzási ünnepséget az Internacio­­nálé hangjai zárták. Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzási ünnepség volt a fővá­ros felszabadításáért vívott har­cokban hősi halált halt román katonák síremlékénél, a Rákos­ligeti temetőben. A román és a magyar himnusz elhangzása után az MSZMP Budapesti Bizottsága nevében Szépvölgyi Zoltán titkár és Jávor János, a XVII. kerületi pártbizottság titkára helyezett el koszorút. A Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövet­sége nevében Dumitru Turcus nagykövet, Ioan Bochis és Jan Leontescu nagykövetségi taná­csosok koszorúztak. Koszorút helyeztek el a sírem­léknél a fővárosi tanács, a buda­pesti fegyveres erők, a Hazafias Népfront budapesti bizottsága, a Szakszervezetek Budapesti Taná­csa, a KISZ budapesti­­bizottsága, a Magyar Partizán Szövetség kép­viselői. , Moszkva város küldöttsége, V. V. Grisinnek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a moszk­vai városi pártbizottság első tit­kárának vezetésével pénteken a Magyar Optikai Műveket kereste fel. Társaságukban volt Németh Károly, Katona Imre, Kelemen Lajos, továbbá F. J. Tyitov nagy­követ. A vendégeket az üzemben Tóth János, a XII. kerületi pártbizott­ság első titkára, Posch Gyula, a MOM vezérigazgatója, Suga János, az üzemi pártbizottság titkára és más helyi vezetők köszöntötték. Posch Gyula vezérigazgató is­mertette a vendégekkel a gyár eddigi eredményeit, a műszaki fejlesztés további feladatait. El­mondta a többi között, hogy a gyár jelentős munkája különféle bonyolult számítástechnikai be­rendezések készítése; ezeknek termelését gyorsított ütemben kí­vánják növelni. Mátészalkán ezer munkást foglalkoztató gyár alap­jait rakták le, ahol a MOM ha­gyományos termékeit állítják majd elő. A MOM ismert óragyá­rát — előreláthatólag 1971 végéig — teljesen Dunaújvárosba köl­töztetik át. Foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy a szemüveg­lencse-gyártást is vidékre, való­színűleg Mátészalkára helyezzék át. A következő években több tíz­millió forint összegű beruházás­sal új óvodát, bölcsödét, orvosi rendelőt, étkezdét s egyéb szo­ciális és kulturális intézményeket építenek. A tájékoztató után a szovjet vendégek megtekintettek néhány fontosabb üzemrészt, jártak a szerelőüzemben és felkerestek két forgácsolórészleget, majd a párt­­bizottság tanácstermében talál­koztak a vállalati párt-végrehaj­tó­bizottság tagjaival és a gyár ki­tüntetett dolgozóival. A pénteki program a Városhá­za dísztermében rendezett ünne­pi fogadással zárult. A szívélyes hangulatú fogadáson részt vettek: Kádár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkára. Fe­hér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, Németh Károly, a Politikai Bizottság pót­tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Aczél György, a Köz­ponti Bizottság titkára, a politikai és társadalmi élet más ismert képviselői. Meghívták a fogadás­ra azokat a régi mozgalmi harco­sokat, akik a második világhábo­rú befejeztével az első sorokban küzdöttek a főváros helyreállítá­sáért, részvevői voltak az eltelt negyedszázad küzdelmeinek, har­cainak, eredményeinek. Jelen vol­tak a fogadáson V. V. Grisinnek, az SZKP Politikai Bizottsága pót­tagjának, a moszkvai városi párt­­bizottság első titkárának vezeté­sével hazánkban tartózkodó moszkvai küldöttség tagjai; ott volt B. P. Ivanov altábornagy, az ideiglenesen hazánkban állomáso­zó szovjet csapatok parancsnoka, valamint F. J. Tyitov, a Szovjet­unió budapesti nagykövete. A fogadáson Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke mondott pohárkö­szöntőt.* A. A. Grecsko marsall, a Szov­jetunió honvédelmi minisztere táviratban köszöntötte Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztert Budapest felszabadu­lásának 25. évfordulója alkalmá­ból. Czinege Lajos táviratban mondott köszönetet Grecsko mar­sallnak az évforduló alkalmából küldött jókívánságaiért. Koszorúsási ünnepségek és fogadás a 25 éve felszabadult Budapesten A moszkvai küldöttség látogatása a MOM-ban A gépipar negyedik ötéves tervének koncepciójáról tárgyalt a kormány Gazdasági Bizottsága­ ­ A kormány Gazdasági Bizottsága­­ dr. Horgos Gyula kohó- és gép-­­ ipari miniszter előterjesztése alap­ján megvitatta a gépipar helyze-­­­tét és fejlesztési koncepcióját a negyedik ötéves terv időszakára. A negyedik ötéves tervidőszak­ra a gépipar fejlesztési koncepció­jának lényege, hogy szelektív fej­­j­lesztési politikával, a termelés jobb összetételével gazdaságosan elégítse ki az igényeket. Az el­gondolások szerint közszükségleti cikkekből 62,5, beruházási javak­ból 33—43 százalékkal növeli öt év alatt a termelést. A szocialista­­ országokba irányuló export 40— 1 5­2, a tőkés gépexport 77 százalék-­k­kal nő. 1975-ig tovább módosítják a gyártás struktúráját. Csökken a többi között a motorvonatok és hajók gyártása, viszont jóval tobb integrált áramkör, számítástech­nikai berendezés és egyéb kor­szerű cikkek készülnek majd. Nö­velik az alkatrészek és részegysé­gek termelését. A gépiparban dolgozók létszá­mát 50—56 ezerrel kívánják nö­velni, ennek a többletmunka­erőnek 90 százalékát a vidéki üze­mek foglalkoztatnák. A termelé­kenység az elgondolások szerint­i 30—31 százalékkal emelkedik. A Gazdasági Bizottság az elő-­­ terjesztést a további tervezési­­ munka alapjául elfogadta.

Next