Népszabadság, 1970. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
1970. február 14. szombat NÉPSZABADSÁG Bonn kibúvókat keres az NDK miniszterelnökének tárgyalási ajánlata elől (Bonni tudósítónktól.) A nyugatnémet kormány hivatalosan még nem fejtette ki nézeteit Willi Stoph miniszterelnök- nek Brandt kancellárhoz intézett leveléről. Annál inkább sem, minthogy Brandt hivatalos látogatásra Dániába utazott, külügyminisztere, Scheel pedig, aki egyúttal a koalíciós partner FDP elnöke is, ázsiai körútra indult. A szociáldemokrata és a szabad demokrata párt más vezetőinek, elsősorban Herbert Wehnernek, az SPD parlamenti frakciója vezetőjének első megnyilatkozásaiból azonban máris látszik, hogy az NSZK és az NDK képviselőinek valójában egyenjogú és az NDK-ra minden hátrányos megkülönböztetést kizáró tárgyalásaira pillanatnyilag még nem nagy a remény. E pártmegnyilatkozások és a sajtó is azzal érvelnek, hogy Stoph levelében csakis azon az alapon tartja lehetségesnek a tárgyalásokat, hogy ha előzőleg az NSZK nemzetközi jogi érvénnyel elismeri az NDK-t. Az NDK tehát, úgymond, feltételül szabja azt, amiről Bonn tárgyalni sem akar. A propaganda azt a látszat szót szeretné kelteni, mintha az NDK eleve olyan tárgyalási javaslatot tett volna, amely elfogadhatatlan. De sem a nyilatkozók, sem a vezércikkírók nemtudnak felhozni egyetlen érvet sem — politikait éppúgy, mint jogát — az ellen, hogy az erőszakról való lemondásról, a határok elismeréséről, vagy bármilyen más államközi kérdésről csakis olyan felek között lehetségesek tárgyalások és szerződések, akik egymást annak ismerik el, amik. Senki sem tud vitába szállni az NDK miniszterelnökének azzal a logikus érvelésével, hogy tárgyalóasztalhoz csak azzal lehet leülni, akit egy szuverén állam képviselőjének tekint a másik fél, adott esetben az NSZK is. Az előzetes tanácskozások után a bonni kormány a jövő héten ad választ Stoph levelére. Megfigyelők itt kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a válasz kísérlet lesz az időhúzásra. A neonácik vasárnap tartják kongresszusukat az NSZK-ban . (Bonni tudósítónktól.) A Majna menti Wertheimben vasárnap tartja országos kongresszusát a neonáci Nemzeti Demokrata Párt. A szélsőjobboldali párt most először próbál számot vetni erőivel és lehetőségeivel az után, hogy tavaly ősszel nem sikerült bejutnia a bonni parlamentbe. A vasárnapi kongresszus kétségtelenül válsághangulatban ül össze. A párt vezetősége klikkekre bomlott, Von Thadden pártvezér helyére még két prominens NPD-vezér spekulál. Az NPD belső válságát jelzi az a tény, hogy több embere, közöttük tartományi parlamentekbe választott politikusok, hátat fordítottak a pártnak. Jellemző: ezek a szélsőjobboldali figurák most a CDU-ban és a CSU-ban próbálnak ismét politikai talajt fogni. Az NPD válsága azonban korántsem jelzi a jobboldal általános gyengülését. Inkább annak lehetünk tanúi, hogy Strauss olyan tételekkel kezd előállni és olyan hangon támad minden progresszív irányú kísérletre, mintha ő maga pályáznék Von Thadden szerepére. A bajor CSU- vezető ezen a héten saját lapjában, a Bayern Kurierban írott cikkében és egy szónoklatában a Moszkvában tárgyaló Egon Bahr államtitkárt dilettáns amatőr diplomatának minősítette, a Brandt-kormánykoalíció külpolitikájáról pedig azt állította, hogy az „a német érdekeknek immár nem csupán kiárusítása, hanem elajándékozása”. Strauss olyan hangot ütött meg, hogy nemcsak az SPD, hanem még bizonyos CDU-körök is kénytelenek voltak felháborodásuknak hangot adni. Hajdú János Ulbricht fogadta Abraszimovot Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, pénteken fogadta Pjotr Abraszimovot, a Szovjetunió NDK-beli nagykövetét. A találkozáson a nagykövet tájékoztatta Walter Ulbrichtot a Szovjetunió és az NSZK megbízottai között folyó moszkvai véleménycseréről. Emellett konzultációt folytattak a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos, küszöbönálló négyhatalmi tárgyalásokról. A szívélyes baráti légkörben lezajlott találkozót a teljes egyetértés jellemezte a megtárgyalt kérdésekben. (MTI) A kínai mezőgazdaság helyzete Peking, február 13. A Vörös Zászló, a KKP elméleti folyóirata februári számában több cikket közöl a kínai mezőgazdaság problémáiról. Az egyik írás a mezőgazdasági fejlesztés perspektíváival foglalkozik. A cikkből kitűnik: most is, 12 évvel a népi kommunák felállítása után, éles harc folyik a kommunákon belül, egyfelől a szegényparasztok, másfelől a volt jómódú közép- és gazdagparasztok között. A cikk, mint a legutóbbi években minden írás, azt hangoztatja, hogy a szegényparasztok és a szegényebb középparasztok számára kell biztosítani a vezető szerepet, de a megfigyelők szemében figyelemre méltó enyhítés, hogy ehhez hozzáfűzi: „egyúttal figyelmet kell fordítani arra, hogy összefogjunk a középparasztokkal és mindazokkal az erőkkel, amelyekkel össze lehet fogni”. . A cikk élesen ostorozza az „anyagi ösztönzést”, amit Liu Sao-csi-féle elvnek nevez, de hangsúlyozza, hogy a „mindenkinek munkája szerint” és „az egyenlő értékű csere’’ elveit kell szem előtt tartani. A cikk több helyütt érinti az „osztályellenség” tevékenységének kérdését s az osztályharc fokozásának szükségességét. Ezzel a témával külön is foglalkozik a folyóirat másik írása. Az „osztályellenség” tevékenységének részletesebb ismertetéséből kitűnik, hogy tulajdonképpen a kampány az olyan tendenciák ellen folyik, amelyek a beruházási, felhalmozási alapok rovására akarják növelni az életszínvonalat. A cikk szerint „a falusi kapitalista erő némelyeket arra ösztönöz, hogy egyénileg mellékfoglalkozást űzzenek, hagyjanak fel a mezőgazdasági munkával és kereskedjenek, gyengítve a közös szocialista gazdaságot, továbbá a kollektív jövedelem növelésének ürügyével azt sürgeti, hogy a termelésben a pénzt kell a fő láncszemnek tekinteni. Ez az erő ellenforradalmi önkommunizmust valósít meg az elosztásban (vagyis az anyagi ösztönzés elveit alkalmazza). Az írásból kitűnik, hogy bizonyos helyeken ellátási zavarok vannak. „A falusi kapitalista erő az evés-ivás módszerével vesz rá egyeseket a kereskedelmi egység hátsó ajtajának kinyitására, vásárlási rohamot hajt végre az állam által a falunak szállított bizonyos termelőeszközök és napi szükségleti cikkek felvásárlására.” (MTI) Az SZVSZ-iroda khartúrai ülésére készül a SZOT A jövő hét végén magyar szakszervezeti vezetők utaznak Khartúmba, a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó irodájának február 24. és 26. közötti ülésére; a budapesti szakszervezeti világkongresszus óta ez lesz az újonnan létrehozott végrehajtó iroda első tanácskozása. Mint a SZOT-ban elmondották, az SZVSZ titkársága részletes programot terjesztett elő a tanácskozásra. A magyar szakszervezetek e programmal egyetértenek és tanulmányozzák, hogyan vehetnek a leghatékonyabban részt annak végrehajtásában. Napirendre kerül — egyebek közt — a világot átfogó szolidaritási akciók témaköre, vagyis az, hogy a szakszervezeti világmozgalom hogyan segítheti még eredményesebben a vietnami, a közelkeleti, a gyarmati népek felszabadító harcait, a béke megteremtését. A mostani ülésen áttekintik a Lenin-centenárium előkészületeit. Péter János külgyminiszter Ilelgiumia látogat Péter János külügyminiszter Pierre Harmel belga külügyminiszter meghívására, február végén hivatalos látogatásra Belgiumba utazik. (MTI) Pénteken folytatódtak a Budapest felszabadításának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek. Ezek során megkoszorúzták a felszabadító harcokban elesett szovjet hősök gellérthegyi emlékművét és a Budai önkéntes Ezrednek a Vérmezőn felállított emlékművét. A főváros kedves vendégei, Moszkva város küldöttsége ellátogattak a Magyar Optikai Művekbe, este pedig az MSZMP Budapesti Bizottsága, Budapest Főváros Tanácsa, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága ünnepi fogadást adott a Városháza dísztermében. A gellérthegyi emlékmű talapzata előtt a fegyveres erők tagjai álltak díszőrséget, az emlékművel szemben katonai díszszázad sorakozott fel tegnap délelőtt. A zenekar eljátszotta a szovjet és a magyar himnuszt, majd megkezdődött a koszorúzás. Az első koszorút a budapesti pártbizottság nevében Németh Károly első titkár, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Venéczi János, Szépvölgyi Zoltán és Katona Imre titkár helyezte el. Ezután Moszkva város küldöttsége koszorúzott, amely V. V. Grisinnek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a moszkvai városi pártbizottság első titkárának vezetésével tartózkodik hazánkban. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének képviseletében E. J. Tyitov nagykövet, valamint G. K. Gvozd altábornagy, katonai és légügyi attasé, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnoksága részéről B. P. Ivanov, P. M. Petrenko és M. I. Szorokin altábornagy helyezte el a kegyelet virágait. A fővárosi tanács nevében Sarlós István, a végrehajtó bizottság elnöke, Kelemen Lajos és Csikesz Józsefné elnökhelyettes, a budapesti fegyveres testületek nevében dr. Sós György rendőr vezérőrnagy, budapesti rendőrfőkapitány, Pesti Endre vezérőrnagy, helyőrségparancsnok és Ruzsbatzky László, a munkásőrség budapesti parancsnoka; a Hazafias Népfront budapesti bizottsága részéről dr. Trautmann Rezső elnök és Deák Lívia alelnök; a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának képviseletében Mekis József elnök és Pandurovics József vezető titkár; a KISZ budapesti bizottsága nevében Csillik András első titkár és Főcze Lajos titkár; a Magyar Partizán Szövetség részéről Úszta Gyula altábornagy, a szövetség főtitkára és Somogyi Miklós, a szövetség országos bizottságának tagja helyezett el koszorút az emlékműnél. Ugyancsak koszorúzási ünnepséget rendeztek a Budai Önkéntes Ezred emlékművénél, a Vérmezőn. Itt — a Himnusz hangjai után — a budapesti pártbizottság nevében Venéczi János és Kada István, az I. kerületi pártbizottság első titkára koszorúzta meg először az emlékművet. Ezt követően a fővárosi tanács, a budapesti fegyveres erők, a Magyar Partizán Szövetség, a Hazafias Népfront budapesti bizottsága, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, a KISZ budapesti bizottsága képviselői koszorúzták meg az emlékművet, amelynél a volt Budai Önkéntes Ezred tagjai nevében Tóth Endre ezredes, özv. Vársházy Oszkárné és Szalai Antal helyezte el a hála és a kegyelet virágait. Megkoszorúzták az emlékművet az I. kerület üzemeinek, hivatalainak, iskoláinak küldöttei is. A koszorúzási ünnepséget az Internacionálé hangjai zárták. Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzási ünnepség volt a főváros felszabadításáért vívott harcokban hősi halált halt román katonák síremlékénél, a Rákosligeti temetőben. A román és a magyar himnusz elhangzása után az MSZMP Budapesti Bizottsága nevében Szépvölgyi Zoltán titkár és Jávor János, a XVII. kerületi pártbizottság titkára helyezett el koszorút. A Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége nevében Dumitru Turcus nagykövet, Ioan Bochis és Jan Leontescu nagykövetségi tanácsosok koszorúztak. Koszorút helyeztek el a síremléknél a fővárosi tanács, a budapesti fegyveres erők, a Hazafias Népfront budapesti bizottsága, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, a KISZ budapestibizottsága, a Magyar Partizán Szövetség képviselői. , Moszkva város küldöttsége, V. V. Grisinnek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a moszkvai városi pártbizottság első titkárának vezetésével pénteken a Magyar Optikai Műveket kereste fel. Társaságukban volt Németh Károly, Katona Imre, Kelemen Lajos, továbbá F. J. Tyitov nagykövet. A vendégeket az üzemben Tóth János, a XII. kerületi pártbizottság első titkára, Posch Gyula, a MOM vezérigazgatója, Suga János, az üzemi pártbizottság titkára és más helyi vezetők köszöntötték. Posch Gyula vezérigazgató ismertette a vendégekkel a gyár eddigi eredményeit, a műszaki fejlesztés további feladatait. Elmondta a többi között, hogy a gyár jelentős munkája különféle bonyolult számítástechnikai berendezések készítése; ezeknek termelését gyorsított ütemben kívánják növelni. Mátészalkán ezer munkást foglalkoztató gyár alapjait rakták le, ahol a MOM hagyományos termékeit állítják majd elő. A MOM ismert óragyárát — előreláthatólag 1971 végéig — teljesen Dunaújvárosba költöztetik át. Foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy a szemüveglencse-gyártást is vidékre, valószínűleg Mátészalkára helyezzék át. A következő években több tízmillió forint összegű beruházással új óvodát, bölcsödét, orvosi rendelőt, étkezdét s egyéb szociális és kulturális intézményeket építenek. A tájékoztató után a szovjet vendégek megtekintettek néhány fontosabb üzemrészt, jártak a szerelőüzemben és felkerestek két forgácsolórészleget, majd a pártbizottság tanácstermében találkoztak a vállalati párt-végrehajtóbizottság tagjaival és a gyár kitüntetett dolgozóival. A pénteki program a Városháza dísztermében rendezett ünnepi fogadással zárult. A szívélyes hangulatú fogadáson részt vettek: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Aczél György, a Központi Bizottság titkára, a politikai és társadalmi élet más ismert képviselői. Meghívták a fogadásra azokat a régi mozgalmi harcosokat, akik a második világháború befejeztével az első sorokban küzdöttek a főváros helyreállításáért, részvevői voltak az eltelt negyedszázad küzdelmeinek, harcainak, eredményeinek. Jelen voltak a fogadáson V. V. Grisinnek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a moszkvai városi pártbizottság első titkárának vezetésével hazánkban tartózkodó moszkvai küldöttség tagjai; ott volt B. P. Ivanov altábornagy, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnoka, valamint F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A fogadáson Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott pohárköszöntőt.* A. A. Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere táviratban köszöntötte Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztert Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából. Czinege Lajos táviratban mondott köszönetet Grecsko marsallnak az évforduló alkalmából küldött jókívánságaiért. Koszorúsási ünnepségek és fogadás a 25 éve felszabadult Budapesten A moszkvai küldöttség látogatása a MOM-ban A gépipar negyedik ötéves tervének koncepciójáról tárgyalt a kormány Gazdasági Bizottsága A kormány Gazdasági Bizottsága dr. Horgos Gyula kohó- és gép- ipari miniszter előterjesztése alapján megvitatta a gépipar helyze-tét és fejlesztési koncepcióját a negyedik ötéves terv időszakára. A negyedik ötéves tervidőszakra a gépipar fejlesztési koncepciójának lényege, hogy szelektív fejjlesztési politikával, a termelés jobb összetételével gazdaságosan elégítse ki az igényeket. Az elgondolások szerint közszükségleti cikkekből 62,5, beruházási javakból 33—43 százalékkal növeli öt év alatt a termelést. A szocialista országokba irányuló export 40— 1 52, a tőkés gépexport 77 százalék-kkal nő. 1975-ig tovább módosítják a gyártás struktúráját. Csökken a többi között a motorvonatok és hajók gyártása, viszont jóval tobb integrált áramkör, számítástechnikai berendezés és egyéb korszerű cikkek készülnek majd. Növelik az alkatrészek és részegységek termelését. A gépiparban dolgozók létszámát 50—56 ezerrel kívánják növelni, ennek a többletmunkaerőnek 90 százalékát a vidéki üzemek foglalkoztatnák. A termelékenység az elgondolások szerinti 30—31 százalékkal emelkedik. A Gazdasági Bizottság az elő- terjesztést a további tervezési munka alapjául elfogadta.