Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Tájékoztató a Varsói Szerződés tagállamainak őszi hadgyakorlatáról Az Egyesített Fegyveres Erők parancsnokságának tervei szerint ősszel a Német Demokratikus Köztársaság területén közös hadgyakorlatot tartanak a Varsói Szerződés tagállamainak hadsereei. A Magyar Néphadsereg Központi Klubjában kedd délután rendezett sajtótájékoztatón a Honvédelmi Minisztérium illetékkesei elmondották, hogy a Varsói Szerződésben tömörült országokat ma már technikai felszereltség-ben olyan — szervezetükben jól összehangolt — katonai erők képviselik, amelyek képesek a hadászati, hadműveleti, harcászati feladatok együttes megoldására bármilyen szinten és bármilyen hadszíntéren. A tagállamok hadseregei erről adnak majd számot a „Fegyverbarátság” fedőnévvel sorra kerülő NDK-beli közös gyakorlatukon, amely — amint ezt a sajtótájékoztatón bejelentették — méreteiben felülmúl minden eddigit. A nagyszabású közös gyakorlat bizonyítéka lesz annak is, hogy a tagállamok kellő fegyveres erővel rendelkeznek ahhoz, hogy a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeiket az internacionalizmus szellemében bármikor és bárhol teljesítsék. A magyar néphadsereg kijelölt csapatai ezúttal először vesznek részt a demokratikus Németország területén hadgyakorlaton. Lehetőség nyílik a közös gyakorlaton a legújabb, legkorszerűbb harceljárások kipróbálására, a hadtudománnyal kapcsolatos legújabb ismeretek felhasználására is. A gyakorlat ugyanakkor lehetővé teszi a csapatvezetési módszerek további tökéletesítését. Az NDK területén ezúttal először jelennek meg együttesen a területvédelmi és polgári védelmi erők a harcoló csapatokkal, te- hát kipróbálják a területvédelem komplex rendszerét is. „ A magyar néphadsereg katonái s sokat tanulhatnak ezen a gyakorlaton, mert kitűnő lehetőségük nyílik a tapasztalatcserére, a legújabb tapasztalatok összegyűjtésére és felhasználására — hangoztatták a tájékoztatón. (MTI) Áll a General Motors kilencvenkét üzeme Sztrájkba lépett 340 000 amerikai és kanadai autómunkás (Washingtoni tudósítónktól.) Hétfőről keddre virradó éjjel az autómunkások szakszervezetének felhívására megkezdődött a világ legnagyobbipari üzeme, a General Motors autógyár 340 000 munkásának sztrájkja. A sztrájkot az autómunkások szakszervezetének hónapokig tartó tárgyalásai előzték meg az amerikai autóipar három óriásával, a General Motorsszal, a Forddal és a Chryslerrel. Az autómunkások olyan béreket és szociális juttatásokat követeltek, amelyek legalább részben ellensúlyozzák az infláció életszínvonal-csökkentő hatását é s megfelelő garantált nyugdíjat idős munkások számára. Az autógyárak visszautasították a szakszervezet követelését és — mint Woodcock, a szakszervezet vezetőjeközölte — „nevetséges ellenjavaslatokat” terjesztettek be. Az autógyárak könnyűszerrel kielégíthették volna a ''munkások követeléseit. A General Motors a múlt évben csaknem 5 és fél millió autót és teherautót adott el és tiszta profitja, a manipulált hivatalos kimutatások szerint is 1,71 milliárd dollár volt. Az autóipari munkások ezután úgy döntöttek, hogy az amerikai autóipar versenyképességének biztosítása érdekében korábbi „szelektív taktikájukat” alkalmazzák, s csak a „három nagy'' egyikénél szüntetik be a munkát. (Ugyanebből a meggondolásból a szakszervezet úgy határozott, hogy a GM huszonhét üzeme, amelynek termékei más autó- és traktorgyárak működéséhez szükségesek, nem lép sztrájkba.) A sztrájkban a General Motors kanadai üzemeinek 20 000 munkása is részt vesz. A sztrájkfelhívás eredményeképpen a GM-nek az észak-amerikai kontinensen fekvő kilencvenkét üzemében kedd reggel nem kezdődött meg a munka: a zárt kapuk előtt tábláikkal a kezükben a sztrájkőrségek tagjai álltak. A sztrájk gazdasági hatásai ma még nehezen felmérhetők. A munkabeszüntetés nemcsak a kormányzat eddigi gazdasági és szociális politikájának sikertelenségét tükrözi, hanem tovább nehezíti a Nixon-adminisztráció helyzetét. A GM vásárolja meg az amerikai acélipar termelésének 10 százalékát, üzemeinek tekintélyes része a Pentagon számára dolgozik. A szakszervezet követelései és a munkaadók ajánlatai olyan távol vannak, hogy — minden valószínűség szerint — hosszú sztrájkra lehet számítani. A szakszervezetek felhívása alapján ugyancsak hétfőről keddre virradó éjjel kezdődött volna meg a vasutasok sztrájkja három nagy vasúttársaság ellen. Bírói döntés alapján azonban a sztrájkot szeptember 23-ig elhalasztották. Vajda Péter Hetvenezer gyerek nem fért be a tantermekbe • Heves tanársztrájkkal kezdődött a francia iskolaév (Párizsi tudósítónktól.) Franciaország általános és középiskoláiban hétfőn botrányos körülmények között kezdődött meg az iskolaév.Az oktatásügyi minisztérium előzetesen kiadott közleményei ellenére, amelyek szerint valamennyi iskolában minden beiratkozott tanulónak helye van, mintegy 70 ezer kis- és középiskolás diák egyszerűen nem fért be a tantermekbe. Súlyosbította a helyzetet, hogy a végén megígért több tucat iskola és több száz tanterem nem készült el az iskolaév kezdetére. A műszaki középiskolák tanárainak háromnegyed része szerte az országban, 24 órás figyelmeztető sztrájkkal kezdte a tanévet. A tanárok egyrészt alacsony fizetésük, valamint iskolai túlterheltségük, másrészt továbbképzésük igen alacsony színvonala, sok helyen pedig teljes hiánya miatt tiltakoztak. A Chilei Kommunista Párt elemzése a választások utáni helyzetről Santiagóban hétfőn megkezdte munkáját a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. A plénum meghallgatta Orlando Millasnak, a politikai bizottság tagjának beszámolóját, amely hangoztatta, hogy Allendének, a Népi Egység jelöltjének választási győzelme csapást mért az imperializmusra, a földbirtokosokra és a fináncoligarchiára, megnyitotta az utat a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség és más társadalmi rétegek haladt képviselőiből álló koalíció megalakulásához. A választások után változások történtek politikai erőviszonyokban, a Népi Egység jelöltjét a lakosság egyre szélesebb rétegei támogatják. A reakció azonban nem tette le a fegyvert ezért a kommunista pártnak meg kell tennie minden erőfeszítést, hogy összefogja a Népi Egység sorait. (TASZSZ) 'MMmmms m mmaa /«■ PÁRTÉLET Szavaz a taggyűks Két példát idézünk fel a vezetőségválasztó taggyűlések Békés megyei tapasztalataiból. Az egyik színhelye: Gyula. A városi pártbizottság a jegyzőkönyvek áttanulmányozása után meglepetéssel állapította meg, hogy az egyik taggyűlésen leadott szavazatok közül csupán egy volt érvényes, a választást mégis szabályosnak tartotta mind a szavazatszedő bizottság, mind a pártbizottságnak az a tagja, aki a taggyűlésen a felsőbb pártszerv képviseletében részt vett. Az történt, hogy a titkár és a négy vezetőségi tag személyére szabályszerűen javaslatot tett a jelölő bizottság elnöke, a taggyűlés viszont a vezetőségi tagok jelöltlistáját még eggyel kiegészítette. A taggyűlés elnöke, s a szavazatszedő bizottság ugyancsak tapasztalt elnöke jól emlékezvén a két évvel ezelőtt tartott választásra, az akkori szabályok szerint vezette le a szavazást. A városi pártbizottság a szavazás eredményét megsemmisítette, s utasította a pártszervezet vezetőségét a szavazás megismétlésére. A másik eset Orosházán történt. Ott az egyik taggyűlésen elfogadott szavazólapra tucatnyi jelölt nevét vették fel. A szavazás során, amelyet szabályosan folytattak le, nagy volt a „szóródás”, a szavazatszedő bizottság tehát azokat hirdette ki megválasztottaknak, akik sorrendben a legtöbb szavazatot kapták. Ugyancsak a jegyzőkönyv gondos felülvizsgálatakor derült ki — sajnos, már csak a városi pártbizottságon —, hogy a vezetőség egyik tagja sok szavazatot kapott ugyan, de nem kapta meg a szavazatok többségét. A városi pártbizottság jóváhagyta tehát a titkár és a vezetőség öt tagjának megválasztását, utasította viszont a vezetőséget, hogy a következő taggyűlésen a választás rendjének megfelelően, egészítsék ki a vezetőséget, Gyulán azóta megismételték a szavazást. A taggyűlés elnökének, s a szavazatszedő bizottság elnökének volt oka önkritikára a másodszori szavazás előtt, hiszen a választás módját nekik kellett volna ismertetniük a párttagsággal. A mostani választás rendje ugyanis azt írja elő, hogy csak az a szavazólap érvényes, amelyen egy titkár és annyi vezetőségi tag szerepel, ahány tagú lehet az adott pártszervezet vezetősége. A szavazólap érvénytelen akkor is ha ennél több, akkor is, ha kevesebb nevet tartalmaz. A szavazónak tehát annyi nevet kell kihúzni a listáról, hogy csak egy titkár és az előírt számú vezetőségi tag neve maradjon. Ha valaki többet is ki kíván húzni, annak új nevek felírásával, a megfelelő számúra kell kiegészítenie a szavazólapot. A régebbiektől eltérően a sorrend csak szavazategyenlőség esetén számít, ebben az esetben ugyanis a szavazólapon feltüntetett sorrend dönt. Ugyanezek az elvek érvényesek a küldöttek titkos szavazással történő választására is. Több helyen előfordul, hogy a jelölő bizottság javaslata mellett a taggyűlésen mást is ajánlanak a titkári posztra. Ilyen esetben — ha a taggyűlésen javasolt személyt a többség nyílt szavazással felveszi a szavazólapra —, nyomban meg kell tartani a titkos szavazást a titkár személyéről, hogy az a jelölt, akit titkárnak a taggyűlés nem választ meg, javasolható legyen a vezetőség tagjának. Előfordul, hogy a szavazólapra felvett jelöltek közül többen nem kapnak többséget, s a többségi szavazattal megválasztott vezetőség nem teljes. Ilyenkor a jelölő bizottság újra javaslatot tesz a vezetőség kiegészítésére, s a taggyűlés nyílt szavazással dönt arról, kiket vesz fel a szavazólapra. Helyenként, mint például a győri Magyar Vagon- és Gépgyár faipari gyárrészlegében megtartott, lapunkban is ismertetett taggyűlésén, úgy vélik, hogy aki a titkos szavazáskor kisebbségben maradt, azt nem lehet újra jelölni. Ez tévedés. Bárkit fel lehet venni a szavazólapra, ha az előző titkos szavazásnál kisebbségben maradt is, természetesen csak többségi nyílt szavazással. A két békési példa tanulsága egyértelmű. A választás rendje nem formai kérdés, aza döntés demokratikus elveinek érvényesülését biztosítja. Betartása pedig minden szinten kötelező. Tóth Pál SZOLGÁLTATÁS Versnien Annak ellenére, hogy Borsod egyike a legjobban iparosított megyéknek, a lakossági szolgáltatások több ága nem éri el az országos színvonalat. Az egy főre jutó szolgáltatási érték vidéki átlaga országosan, például 1998-ban, mintegy 400 forint volt. Borsodban mindössze 280 forint, s azóta is csupán néhány szolgáltatási ágban javult valamelyest a helyzet. A miskolci átlag is csak fele a budapestinek. A gazdasági reform bevezetése után a szolgáltató vállalatok jövedelmük, illetve nyereségük fokozásáért általában a szolgáltatások rovására növelték árutermelésüket, s így még kevesebb lehetőség adódott a szolgáltatás fejlesztésére. A rádió- és tv-javításban, például Borsodban, az ezer lélekszámnál kisebb községek 75 százaléka, a háztartási gépek javításában legalább 40 százaléka ellátatlan. A dolog jelentőségét felismerve foglalkoznak Borsodban a vezető párt- és tanácsi szervek a szolgáltatások fejlesztésével, illetve azzal, hogy a szolgáltatások fejlesztését megalapozó 1969. évi kormányhatározat végrehajtását segítsék. Ez azonban nyilván nem pótolhatja a szolgáltatóipar saját kezdeményezéseit a munka hatékonyabbá tételéért. Éppen ebben a vonatkozásban szeretnénk kiragadni a szolgáltatások széles skálájából az úgynevezett „Gelka-profilt”, tehát a háztartási gépek, rádiók és televíziók javítását. És ebből is csak azt a kérdést, amely az országos és a helyi javító-szolgáltató vállalatok kapcsolatát, viszonyát érinti az országos vállalatokkal, például a Gelkával. Ez elsősorban azért fontos, mert a helyi vállalatok a legutóbbi időkben sokat fejlődtek, de hatáskörük nagyjából a régi maradt. A miskolci tanács mintegy ezer embert foglalkoztató vállalata, a Vimelux például csak Miskolcon folytathat garanciális javításokat a hazai gyártmányú rádiókon és televíziókon, holott kapacitása, szakszerűsége kiterjedhetne ma még ellátatlan területekre, s amelyeken a Gelka fenntartja monopolhelyzetét. A helyi vállalatok hatékonyságát még fokozni lehetne, ha a központi vállalatok előnyösebben és rugalmasabban látnák el őket alkatrészekkel. Szólnunk kell az OKISZ egyik új szervizvállalatának, a Flamovillnak jó kezdeményezéseiről. Ez a vállalat központi raktárából szövetkezeteknek és tanácsi vállalatoknak elad alkatrészt, de még fontosabb, hogy partnereivel — például szolgáltató szövetkezetekkel — újszerű társulásokban közös forgótőkével tart fenn alkatrészraktárakat. A lakossági szolgáltatások javítása nemcsak műszaki, hanem gazdasági és kereskedelmi feltételek kielégítésétől is függ. Jó lenne meggyorsítani a jó kezdeményezések elterjesztését. Sluka Emil KÖZÚTIJÁRMŰ-PROGRAM Eöy és is mái kedve A közúti jármű-gyártás fejlesztésére már a harmadik ötéves terv is megkülönböztetett figyelmet szentelt. A gépipar növekvő termelésében és a nemzetközi munkamegosztás elmélyítésében oly fontos ágazat a negyedik ötéves tervben is a kiemelt fejlesztési programok között szerepel. Érthető tehát, ha a közúti járműgyártás feladatainak végrehajtása az érdekelt vállalatok gazdasági tevékenységében minden más tennivalót megelőz. A fejlesztési programon közvetlenül munkálkodó 13 vállalat vezetői tavaly októberben szocialista együttműködési szerződést is kötöttek. A tizenhárom vállalat igazgatói, párt- és szakszervezeti titkárai a minap a Csepel Autógyárban közös tanácskozáson értékelték az első tíz hónap tapasztalatait és meghatározták a feladatokat. Egyebek közt megállapíthatták, hogy a tizenhárom vállalat elvtársias összefogása nagy erőt képvisel. Az 1970. évi feladatokat és problémákat például rövk közös kiadványban összegezték. Így minden vállalat igazgatója, párt-, szakszervezeti és KISZ-bizottsága előre megismerhette a szocialista együttműködéssel kapcsolatos legfontosabb tennivalókat. Az eltelt tíz hónap során már bebizonyosodott, hogy az utasításokat, a hivatalos gazdasági kapcsolatokat jól kiegészítik a szocialista segítségnyújtás különböző formái. A szerződésben részt vevő vállalatok kölcsönös levelezésein közös bélyegző figyelmeztet a szocialista kötelezettségekre, a formalitásoktól mentes gyors ügyintézésre. A vitás ügyeket az érintettvállalatok szakembereiből alakult bizottságok ülésein rendszeresen megtárgyalják. Szó sincs persze arról, hogy a formálódó szocialista kapcsolatok minden gondot, nehézséget egy csapásra megoldanak. Az Ikarus futómű- és csőellátása például miniszteri beavatkozást igényelt. A tizenhárom vállalat minapi „csúcsértekezletén” is szerepelt néhány igen aggasztó kooperációs gond. A jelenlegi nehézségek — ha időben nem figyelnek fel rájuk és nem intézkednek — a jövőben csak fokozódnak az öntvény-, a csavar- és az exportpótalkatrészellátásban. Nyíltan és rendkívül kritikusan elemezték a helyzetet, bírálták a szállítással adós vállalatokat. De az operatív jellegű intézkedéseken, a gyors beavatkozáson túl a problémák tartós megoldásának lehetőségeit is vizsgálták. A javaslatok közt elhangzott például, hogy a felhasználó vállalatok anyagi eszközeik átcsoportosításával járuljanak hozzá a nagy létszámhiánnyal küzdő öntödék műszaki fejlesztéséhez. Vagy: elhatározták, hogy a szocialista együttműködésben részt vevő tizenhárom vállalatnál tipizálják a felhasznált csavarokat, s a választék szűkítésével, a nagy sorozatok kialakításával ösztönzik a gyártásfejlesztést. A tizenhárom vállalat szocialista együttműködése nemcsak a közútijármű-gyártás nagy feladatainak végrehajtását segíti, hanem példát mutat más ágazatoknak is a gazdasági kapcsolatoknak a kölcsönös érdekeken alapuló, elvtársias tévesztésében. Kovács József