Népszabadság, 1972. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-28 / 23. szám

Program a cselekvésre A hét európai szocialista ország testvéri együttműködésének je­gyében megfogalmazott két közös nyilatkozat — a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete most tartott ülésének záróokmánya — feleletet ad mindazokra az alap­vető kérdésekre, amelyek az em­beriséget foglalkoztatják. Igaz, formailag az európai béke és biz­tonság megteremtéséről, az indo­kínai amerikai agresszió megbé­lyegzéséről van szó, de az a két nyilatkozat, amely e kérdésekkel foglalkozik, magában foglalja mindazokat az alapelveket is, amelyek egész földünk — minden földrész minden népe — számára biztosíthatnák a tartós békét, le­hetővé tennék a békés együttmű­ködés új korszakát. Ami az európai földrész biz­tonságának megszilárdítását illeti, évek óta fejlődő és tért nyerő, át­gondolt és széles körű békeprog­ramról van szó. A Varsói Szerző­dés tagállamai az európai béke­­értekezlet javaslatával, indítvá­nyuk kifejtésével és a megvalósí­tásáért vívott, következetes harc­cal egész Európában kedvezően változtatták meg a légkört. 1966: a bukaresti nyilatkozat — 1969: a budapesti felhívás — 1970: a ber­lini nyilatkozat — 1972: a prágai nyilatkozat. Mindezek az okmá­nyok voltaképpen olyan lépcsőfo­kok, amelyek az európai bizton­ság rendszeréhez vezetnek. Ha vé­gigpásztázunk a legutóbbi néhány év legfontosabb európai szerződé­seinek listáján, megállapíthatjuk, hogy mindinkább érvényesülnek az európai államok kapcsolatában a békés egymás mellett élés elvei. Erősödik az európai országok köz­véleményében az a felismerés, hogy a béke és az együttműködés politikájában hosszú távra azono­sak az érdekeik. A hidegháborús feszültség eny­hítésének folyamatában napirend­re került a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szer­ződés ratifikálása, s megindult­ a kapcsolatok normalizálását célzó véleménycsere Csehszlovákia és az NSZK között is. Természetesen ez a folyamat nem önmagától, nem pusztán az általános béke­óhaj sodrásában alakul ki, hanem meg kell dolgozni, meg kell küz­deni érte. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok, a kedvező európai fejlődés to­vábbi kilátásait üdvözölve, nem téveszthették szem elől azt sem, hogy Európában megvannak és ugyancsak ágálnak a feszültség fenntartásában érdekelt erők, amelyek szembe akarják állítani, s ha lehet, össze akarják ugrasz­tani egymással az európai orszá­gokat. Ezért a prágai nyilatkozat egész Európának szóló üzenete: le lehet és le kell küzdeni ezeknek az erőknek az ellenakcióit — kö­vetkezetesen kell törekedni a bé­ke megszilárdítására. Erre ad kézzelfogható progra­mot a prágai nyilatkozat, amikor kifejti, hogy teljes mértékben megvalósíthatók az európai álla­mok kollektív akciói a bizton­ságért, amikor megindokolja, miért és hogyan kell kiépíteni a kötelezettségek egész rendszerét. Sürgetjük az európai biztonsági értekezlet első ülésszakának meg­tartását, még az idén, hiszen meg­értek rá a feltételek, de tudjuk, hogy ez a konferencia csak kiin­dulópont lehet, s hogy tovább kell lépni a megkezdett úton. Az a két alapelv, amelyet az euró­pai szocialista országok vezetői megfogalmaztak, lényegében összefoglalja mindazokat a kér­déseket, amelyeknek általános elismerése — és főleg gyakorlati alkalmazása — a biztonsági rend­szer alapja kell hogy legyen. A határok sérthetetlensége, az erőszakról való lemondás, a bé­kés egymás mellett élés elveinek megfelelően a jószomszédi együtt­működés, az európai államok köl­csönösen előnyös kapcsolatainak széles körű fejlesztése, a bizton­sági követelményeknek megfele­lő leszerelés, az ENSZ alapokmá­nyában foglalt elvek támogatása — íme, ezek azok az elvek, ame­lyeknek alkalmazását napirendre kellene tűzni. Az ezeknek az el­veknek megfelelő és egész sor más, ezzel a politikával egybevá­gó gyakorlati lépések során az­után fokozatosan létra lehetne hozni az értekezleten részt vevő államok állandó szervezetét, s en­nek segítségével folytatni lehetne a közös munkát­­ Európa min­den népének érdekében. Az európai szocialista orszá­gok amikor megállapítják, hogy földrészünk a történelmi fejlődés során fontos határkőhöz ért el, hiszen kedvezőért a feltételek ar­ra, hogy Európa valóban a béke és a biztonság kontinense legyen, nem feledkezhettek meg arról, hogy a világ más tájain, neveze­tesen Ázsiában továbbra is­­el­sötétítik a látóhatárt a háború viharfellegei. Indokínában az Egyesült Államok agressziója folytatódik, az amerikai impe­rializmus nemcsak a Vietnami Demokratikus Köztársaság, ha­nem Dél-Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa népei ellen is pusztító há­borút folytat. A terrorbombázá­sok felújítása, a szuperbombák, a golyósbombák és más hasonló pusztító eszközök fokozott beve­tése leleplezi azoknak a wa­shingtoni nyilatkozatoknak ál­nokságát, amelyek „az indokínai katonai jelenlét csökkentéséről” és „a méltányos rendezés szán­dékáról” szólnak. Bármiféle mó­don csomagolják, bárhogyan igye­keznek leplezni ennek a politi­kának a lényegét, a tények cá­­folhatatlanul azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok agresszív háborút, kalandorpolitikát foly­tat Indokínában. Ezt a háborús politikát a történelem elítélte, s az indokínai népek kudarcra kárhoztatták. A prágai nyilatkozat a konflik­tusból kivezető reális utat nem az agresszió folytatásában és foko­zásában, hanem abban látja, hogy az Egyesült Államok és szövetsé­gesei gyorsan, teljesen és mara­déktalanul kivonják csapataikat ebből a térségből. Az amerikai imperializmus most megpróbálja, hogy érdekei védelmében ázsiaia­kat küldjön az ázsiaiak ellen: ez az úgynevezett „vietnamizálás”, a „laoszizálás”, a „kambodzsaizálás” doktrínája. Erre is kudarc vár! A szocialista országok — köztük ha­zánk — szolidárisak az indokínai népekkel, ezentúl is megadják a szükséges támogatást a hazafiak­nak ahhoz, hogy visszaverhessék az agresszor támadásait. A prágai tanácskozás részvevői felhívták a világ népeit s így az amerikai népet is, felhívással fordultak mindenkihez, akinek szívügye a béke: még határozottabban nyil­vánítsák ki szolidaritásukat az igazságos harcot vívó indokínai népekkel. Nem szavakra, hanem cseleke­detekre van szükség , mind Európában, ahol a béke rendsze­rének kialakítására kell tömöríte­ni a népeket, mind Indokínában, ahol le kell fogni az agresszor kezét, lehetővé kell tenni, hogy e térség oly régóta szenvedő né­pei békében és maguk dönthes­senek sorsukról. Ezért a két prá­gai nyilatkozat lényege ugyanaz: békeprogram — program a cse­lekvésre. ha VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: SO fillér NÉPSZABADSÁG 1972. január 28. péntek­ MilGYAH SZOCIALISTA M­I­SKASPRIN­ KÖZPONTI LAPJA XXX. évfolyam, 28. szám Hazaérkezett Prágából a magyar párt- és kormányküldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezeté­sével csütörtökön hazaérkezett Prágából a Varsói Szerződés poli­tikai tanácskozó testületének ülé­sén részt vett magyar párt- és kormányküldöttség. A küldöttség tagjai voltak: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Péter János külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. A küldöttséget a Nyugati pá­lyaudvaron Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkárai, a Politikai bizott­ság tagjai, Benkei András belügy­miniszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisz­ter, Pója Frigyes, a külügyminisz­ter első helyettese, Gyenes And­rás és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetői fogadták. Jelen volt a fogadtatásnál Fran­tisek Dvorsk­y, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövete is. A Nyugati pályaudvaron: Fock Jenő, Kádár János és Péter János. Ülést tartott a Minisztertanács ./»>/<?••«/#*.V M itikÚsÚftHÚtt ífjlfS 3 / ti Uikúsvlnsztús ti itukbvrrk új rvnttsavrvriii A kormány Tájékoztatási Hi-­­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön­­ ülést tartott. Fock Jenő, a kormány elnöke­­ tájékoztatta a Minisztertanácsot a Varsói Szerződés politikai ta-­ nácskozó testületének prágai­­ üléséről és a magyar küldöttség­­ tevékenységéről. A kormány a­ beszámolót jóváhagyólag tudomá-­­­sul vette. Vályi Péter, a Minisztertanács­­ elnökhelyettese tájékoztatást­ adott a Kölcsönös Gazdasági Se-­ gítség Tanácsa végrehajtó bizott­sága Moszkvában január 18. és 20. között megtartott ülésszaká­nak munkájáról. A tanácskozás részvevői megvitatták a szocialis­ta gazdasági integráció komplex programjának teljesítésével kap­csolatos kérdéseket. A Minisztertanács megelége­déssel vette tudomásul, hogy a barátság és az egyetértés légkö­rében lezajlott ülésszakon elfo­gadott határozatok hozzájárulnak a KGST-tagországok sokoldalú gazdasági kapcsolatainak fejlesz­téséhez. A kormány megtárgyalta az építésügyi és városfejlesztési mi­niszter jelentését a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló határozatok végrehajtásáról. A jelentés megállapítja: az állami rendelkezéseket és a végrehajtá­si intézkedéseket a lakosság meg­értéssel­ fogadta. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és határozatban utasította az épí­tésügyi és városfejlesztési minisz­tert, valamint a pénzügyminisz­tert, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel az új lakásügyi jog­szabályok végrehajtását. A kormány ezután egyéb ügye­ket tárgyalt. (MTI)­­A lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló jelentést la­punk 3. oldalán részletesen is­mertetjük.) Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter csütörtökön ta­lálkozott Szato Eiszaku japán miniszterelnökkel. A japán kor­mányfő villásreggelin látta ven­­­­dégül Gromikót. Pohárköszöntő­jében Szato örömét fejezte ki­­ Gromiko tokiói látogatása felett. Válaszában a szovjet külügymi­niszter kijelentette: — A Szov­jetunió Japánnal nem egyszerűen jószomszédi viszonyra törekszik — bár ez is sokat jelent —, ha­nem a szó szoros értelmében vett baráti kapcsolatokra. Hozzáfűz­te, hogy egyetlen országnak sem kell tartania a szovjet—japán kapcsolatok fejlődésétől. Csütörtökön befejeződtek a­­ szovjet és a japán külügyminisz­ter tárgyalásai. Az erről szóló közlemény a többi között hang­súlyozza: A Szovjetunió és Japán között fejlődtek a személyes kap­csolatok és cserék a kereskede­lem, a gazdaság, a tudomány és a kultúra területén, s az utóbbi­ időben bővültek a különböző nemzetközi kérdésekkel kapcso­latban tartott konzultációk. An­nak az egyöntetű véleményüknek adtak kifejezést, hogy a jövőben is az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás és a köl­csönös előnyök elvei alapján kí­vánatos fejleszteni a kapcsola­tokat a Szovjetunió és Japán kö­zött. A felek tekintetbe vették, hogy sor kerül a két ország államfér­fiainak ama látogatásaira, ame­lyekről a korábbiakban megálla­podtak. Elismerve azt a körülményt, hogy a békeszerződés megkötésé­vel a szovjet—japán kapcsolatok még tartósabb alapokon fejlődné­nek tovább, a felek amellett fog­laltak állást, hogy már az idén — mindkét fél számára alkalmas időben — kerüljön sor tárgyalá­sokra a békeszerződés megkötésé­nek kérdésében. A felek megelégedéssel nyilat­koztak a kereskedelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődé­séről. Hasznosnak nyilvánították a tudományos és a műszaki kap­csolatok bővítését, s leszögezték, hogy a két állam állandó halá­szati együttműködése hasznos. A külügyminiszterek a nemzet­közi kérdésekről szólva egyönte­tűen megállapították, hogy a tar­tós béke Indokínában csakis az indokínai népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása alap­ján valósulhat meg. A felek kijelentették, hogy kí­vánatosnak tartják a rendszeres véleménycserét mind a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiben, mind pedig a két felet érdeklő nemzet­közi problémákban. Ezért megál­lapodtak abban, hogy külügymi­niszteri szinten a jövőben is éven­te legalább egyszer konzultálnak. Gromiko szovjetunióbeli hivatalos látogatásra hívta meg Szato mi­niszterelnököt. (MTI) GROMIKO: A Szovjetunió jószomszédi és baráti viszony kialakítására törekszik Japánnal Befejeződtek a tokiói külügyminiszteri tárgyalások . Szatót meghívták Moszkvába

Next