Népszabadság, 1972. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-28 / 23. szám
Program a cselekvésre A hét európai szocialista ország testvéri együttműködésének jegyében megfogalmazott két közös nyilatkozat — a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete most tartott ülésének záróokmánya — feleletet ad mindazokra az alapvető kérdésekre, amelyek az emberiséget foglalkoztatják. Igaz, formailag az európai béke és biztonság megteremtéséről, az indokínai amerikai agresszió megbélyegzéséről van szó, de az a két nyilatkozat, amely e kérdésekkel foglalkozik, magában foglalja mindazokat az alapelveket is, amelyek egész földünk — minden földrész minden népe — számára biztosíthatnák a tartós békét, lehetővé tennék a békés együttműködés új korszakát. Ami az európai földrész biztonságának megszilárdítását illeti, évek óta fejlődő és tért nyerő, átgondolt és széles körű békeprogramról van szó. A Varsói Szerződés tagállamai az európai békeértekezlet javaslatával, indítványuk kifejtésével és a megvalósításáért vívott, következetes harccal egész Európában kedvezően változtatták meg a légkört. 1966: a bukaresti nyilatkozat — 1969: a budapesti felhívás — 1970: a berlini nyilatkozat — 1972: a prágai nyilatkozat. Mindezek az okmányok voltaképpen olyan lépcsőfokok, amelyek az európai biztonság rendszeréhez vezetnek. Ha végigpásztázunk a legutóbbi néhány év legfontosabb európai szerződéseinek listáján, megállapíthatjuk, hogy mindinkább érvényesülnek az európai államok kapcsolatában a békés egymás mellett élés elvei. Erősödik az európai országok közvéleményében az a felismerés, hogy a béke és az együttműködés politikájában hosszú távra azonosak az érdekeik. A hidegháborús feszültség enyhítésének folyamatában napirendre került a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálása, s megindult a kapcsolatok normalizálását célzó véleménycsere Csehszlovákia és az NSZK között is. Természetesen ez a folyamat nem önmagától, nem pusztán az általános békeóhaj sodrásában alakul ki, hanem meg kell dolgozni, meg kell küzdeni érte. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok, a kedvező európai fejlődés további kilátásait üdvözölve, nem téveszthették szem elől azt sem, hogy Európában megvannak és ugyancsak ágálnak a feszültség fenntartásában érdekelt erők, amelyek szembe akarják állítani, s ha lehet, össze akarják ugrasztani egymással az európai országokat. Ezért a prágai nyilatkozat egész Európának szóló üzenete: le lehet és le kell küzdeni ezeknek az erőknek az ellenakcióit — következetesen kell törekedni a béke megszilárdítására. Erre ad kézzelfogható programot a prágai nyilatkozat, amikor kifejti, hogy teljes mértékben megvalósíthatók az európai államok kollektív akciói a biztonságért, amikor megindokolja, miért és hogyan kell kiépíteni a kötelezettségek egész rendszerét. Sürgetjük az európai biztonsági értekezlet első ülésszakának megtartását, még az idén, hiszen megértek rá a feltételek, de tudjuk, hogy ez a konferencia csak kiindulópont lehet, s hogy tovább kell lépni a megkezdett úton. Az a két alapelv, amelyet az európai szocialista országok vezetői megfogalmaztak, lényegében összefoglalja mindazokat a kérdéseket, amelyeknek általános elismerése — és főleg gyakorlati alkalmazása — a biztonsági rendszer alapja kell hogy legyen. A határok sérthetetlensége, az erőszakról való lemondás, a békés egymás mellett élés elveinek megfelelően a jószomszédi együttműködés, az európai államok kölcsönösen előnyös kapcsolatainak széles körű fejlesztése, a biztonsági követelményeknek megfelelő leszerelés, az ENSZ alapokmányában foglalt elvek támogatása — íme, ezek azok az elvek, amelyeknek alkalmazását napirendre kellene tűzni. Az ezeknek az elveknek megfelelő és egész sor más, ezzel a politikával egybevágó gyakorlati lépések során azután fokozatosan létra lehetne hozni az értekezleten részt vevő államok állandó szervezetét, s ennek segítségével folytatni lehetne a közös munkát Európa minden népének érdekében. Az európai szocialista országok amikor megállapítják, hogy földrészünk a történelmi fejlődés során fontos határkőhöz ért el, hiszen kedvezőért a feltételek arra, hogy Európa valóban a béke és a biztonság kontinense legyen, nem feledkezhettek meg arról, hogy a világ más tájain, nevezetesen Ázsiában továbbra iselsötétítik a látóhatárt a háború viharfellegei. Indokínában az Egyesült Államok agressziója folytatódik, az amerikai imperializmus nemcsak a Vietnami Demokratikus Köztársaság, hanem Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei ellen is pusztító háborút folytat. A terrorbombázások felújítása, a szuperbombák, a golyósbombák és más hasonló pusztító eszközök fokozott bevetése leleplezi azoknak a washingtoni nyilatkozatoknak álnokságát, amelyek „az indokínai katonai jelenlét csökkentéséről” és „a méltányos rendezés szándékáról” szólnak. Bármiféle módon csomagolják, bárhogyan igyekeznek leplezni ennek a politikának a lényegét, a tények cáfolhatatlanul azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok agresszív háborút, kalandorpolitikát folytat Indokínában. Ezt a háborús politikát a történelem elítélte, s az indokínai népek kudarcra kárhoztatták. A prágai nyilatkozat a konfliktusból kivezető reális utat nem az agresszió folytatásában és fokozásában, hanem abban látja, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei gyorsan, teljesen és maradéktalanul kivonják csapataikat ebből a térségből. Az amerikai imperializmus most megpróbálja, hogy érdekei védelmében ázsiaiakat küldjön az ázsiaiak ellen: ez az úgynevezett „vietnamizálás”, a „laoszizálás”, a „kambodzsaizálás” doktrínája. Erre is kudarc vár! A szocialista országok — köztük hazánk — szolidárisak az indokínai népekkel, ezentúl is megadják a szükséges támogatást a hazafiaknak ahhoz, hogy visszaverhessék az agresszor támadásait. A prágai tanácskozás részvevői felhívták a világ népeit s így az amerikai népet is, felhívással fordultak mindenkihez, akinek szívügye a béke: még határozottabban nyilvánítsák ki szolidaritásukat az igazságos harcot vívó indokínai népekkel. Nem szavakra, hanem cselekedetekre van szükség , mind Európában, ahol a béke rendszerének kialakítására kell tömöríteni a népeket, mind Indokínában, ahol le kell fogni az agresszor kezét, lehetővé kell tenni, hogy e térség oly régóta szenvedő népei békében és maguk dönthessenek sorsukról. Ezért a két prágai nyilatkozat lényege ugyanaz: békeprogram — program a cselekvésre. ha VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: SO fillér NÉPSZABADSÁG 1972. január 28. péntek MilGYAH SZOCIALISTA MISKASPRIN KÖZPONTI LAPJA XXX. évfolyam, 28. szám Hazaérkezett Prágából a magyar párt- és kormányküldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével csütörtökön hazaérkezett Prágából a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülésén részt vett magyar párt- és kormányküldöttség. A küldöttség tagjai voltak: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Péter János külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a Politikai bizottság tagjai, Benkei András belügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetői fogadták. Jelen volt a fogadtatásnál Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. A Nyugati pályaudvaron: Fock Jenő, Kádár János és Péter János. Ülést tartott a Minisztertanács ./»>/<?••«/#*.V M itikÚsÚftHÚtt ífjlfS 3 / ti Uikúsvlnsztús ti itukbvrrk új rvnttsavrvriii A kormány Tájékoztatási Hi-vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Fock Jenő, a kormány elnöke tájékoztatta a Minisztertanácsot a Varsói Szerződés politikai ta- nácskozó testületének prágai üléséről és a magyar küldöttség tevékenységéről. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomá-sul vette. Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese tájékoztatást adott a Kölcsönös Gazdasági Se- gítség Tanácsa végrehajtó bizottsága Moszkvában január 18. és 20. között megtartott ülésszakának munkájáról. A tanácskozás részvevői megvitatták a szocialista gazdasági integráció komplex programjának teljesítésével kapcsolatos kérdéseket. A Minisztertanács megelégedéssel vette tudomásul, hogy a barátság és az egyetértés légkörében lezajlott ülésszakon elfogadott határozatok hozzájárulnak a KGST-tagországok sokoldalú gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséhez. A kormány megtárgyalta az építésügyi és városfejlesztési miniszter jelentését a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló határozatok végrehajtásáról. A jelentés megállapítja: az állami rendelkezéseket és a végrehajtási intézkedéseket a lakosság megértéssel fogadta. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és határozatban utasította az építésügyi és városfejlesztési minisztert, valamint a pénzügyminisztert, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel az új lakásügyi jogszabályok végrehajtását. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI)A lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló jelentést lapunk 3. oldalán részletesen ismertetjük.) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön találkozott Szato Eiszaku japán miniszterelnökkel. A japán kormányfő villásreggelin látta vendégül Gromikót. Pohárköszöntőjében Szato örömét fejezte ki Gromiko tokiói látogatása felett. Válaszában a szovjet külügyminiszter kijelentette: — A Szovjetunió Japánnal nem egyszerűen jószomszédi viszonyra törekszik — bár ez is sokat jelent —, hanem a szó szoros értelmében vett baráti kapcsolatokra. Hozzáfűzte, hogy egyetlen országnak sem kell tartania a szovjet—japán kapcsolatok fejlődésétől. Csütörtökön befejeződtek a szovjet és a japán külügyminiszter tárgyalásai. Az erről szóló közlemény a többi között hangsúlyozza: A Szovjetunió és Japán között fejlődtek a személyes kapcsolatok és cserék a kereskedelem, a gazdaság, a tudomány és a kultúra területén, s az utóbbi időben bővültek a különböző nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban tartott konzultációk. Annak az egyöntetű véleményüknek adtak kifejezést, hogy a jövőben is az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvei alapján kívánatos fejleszteni a kapcsolatokat a Szovjetunió és Japán között. A felek tekintetbe vették, hogy sor kerül a két ország államférfiainak ama látogatásaira, amelyekről a korábbiakban megállapodtak. Elismerve azt a körülményt, hogy a békeszerződés megkötésével a szovjet—japán kapcsolatok még tartósabb alapokon fejlődnének tovább, a felek amellett foglaltak állást, hogy már az idén — mindkét fél számára alkalmas időben — kerüljön sor tárgyalásokra a békeszerződés megkötésének kérdésében. A felek megelégedéssel nyilatkoztak a kereskedelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődéséről. Hasznosnak nyilvánították a tudományos és a műszaki kapcsolatok bővítését, s leszögezték, hogy a két állam állandó halászati együttműködése hasznos. A külügyminiszterek a nemzetközi kérdésekről szólva egyöntetűen megállapították, hogy a tartós béke Indokínában csakis az indokínai népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása alapján valósulhat meg. A felek kijelentették, hogy kívánatosnak tartják a rendszeres véleménycserét mind a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiben, mind pedig a két felet érdeklő nemzetközi problémákban. Ezért megállapodtak abban, hogy külügyminiszteri szinten a jövőben is évente legalább egyszer konzultálnak. Gromiko szovjetunióbeli hivatalos látogatásra hívta meg Szato miniszterelnököt. (MTI) GROMIKO: A Szovjetunió jószomszédi és baráti viszony kialakítására törekszik Japánnal Befejeződtek a tokiói külügyminiszteri tárgyalások . Szatót meghívták Moszkvába