Népszabadság, 1972. szeptember (30. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fillér 1972. szeptember 1. péntek AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXX. évfolyam, 206. szám 2194 nap mementó Megkezdődött az amerikai-japán csúcstalálkozó Az ázsiai helyzetről és a két ország gazdasági kapcsolatairól tárgyalnak Csütörtökön hajnalban Honoluluba érkezett Hixon amerikai elnök, kíséretében Rogers külügyminiszterrel, Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadóval és más vezető személyiségekkel, hogy kétnapos megbeszéléssorozatot folytasson Tanaka japán miniszterelnökkel. Tanaka mintegy négy órával Nixon után érkezett meg a Hawai szigetekre. Kissinger, úton Honolulu felé, a repülőgépen újságírókkal beszélgetve igyekezett csökkenteni a japán—amerikai ellentétek jelentőségét. Ugyanezt, a problémákról látszólag tudomást sem vevő, vagy azokat jelentéktelennek tartó hangot ütött meg Nixon megérkezése után a repülőtéren mondott rövid beszédében. Nixon a japán miniszterelnököt személyesen fogadta , a hickami légi támaszponton.* Tanaka érkezésekor mind a japán miniszterelnök, mind az amerikai elnök hangoztatta a két ország együttműködésének jelentőségét. Ezután megkezdődött az amerikai—japán csúcstalálkozó. . Tokiói politikai és diplomáciai körökben nagy érdkelődéssel tekintenek a honolului csúcstalálkozóra. A japán közvélemény szerint ugyanis ez a találkozó lesz a próbaköve annak, hogy a júliusban hatalomra jutott Tanakakormány valóban hajlandó-e és képes-e arra, hogy elődjével ellentétben, önálló és független külpolitikát folytasson. A japán sajtó csütörtöki vezércikkei „őszinte és nyílt” tárgyalásra szólítják fel Tanaka miniszterelnököt. Mint az Aszahi Simbun írja, minden feltétel megvan ahhoz, hogy a japán kormányfő teljesen egyenrangú félként tanácskozzék Nixonnal. Tanaka feladata tehát az — emeli ki a lap —, hogy független álláspontra helyezkedjék, s ne hajoljon meg az Egyesült Államok katonai és gazdasági érdekei előtt. Ezenkívül meg kell tennie az első lépést egy új béke és biztonsági rendszer megteremtésének irányában. (Folytatás a 2. oldalon.) Párizsban, a Notre-Dame-tól alig száz méternyire, a Szajna-szigetének csúcsán áll a fasizmus áldozatainak alighanem egyik leghatásosabb emlékműve. Keskeny lépcső betonfalak közé vezet. Oldalt apró, vasrácsos ablakok, a rácsok mögött a folyó vize. A padló kőkockáin fekvő emberalak körvonalai. Olyan elnagyolt krétarajz, amilyent a balesetek helyszínelésekor készítenek a rendőrök az áldozatról. A látogató ezt a vasak és kövek közé szorított kis teret nemcsak a francia deportáltak, hanem a fasizmus béklyóiba vert egész világ mementójának érzi. Az utolsó nagy világégés az elembertelenedés, a pusztítás iszonyú távlatait mutatta meg. A második világháború alatt üzemeltek teljes kapacitással a halálgyárak, a második világháborúban robbantak fel az első atombombák, a második világháborúban jelent meg a rakétafegyver és a második világháborúban fenyegette először az emberi kultúrát elnyeléssel az eddig volt legembertelenebb ideológia: a fasizmus. Ezért vált az 1939 és 1945 közötti időszak felejthetetlenné még azok számára is, akik nem éltek akkoriban. (Tehát az emberiségnek ma már nagyobbik fele számára is.) A világ lelkiismerete (politikusok, művészek, szülők, tanárok) gondoskodik az emlékezet ébrentartásáról. Mert emlékeztetni kell a világot arra a háborúra, amely Európa, Ázsia, Afrika népeire zúdította a pusztulás tüzét és kioltotta több mint ötvenmillió ember életét. És emlékezni kell arra a példaadó és áldozatos küzdelemre, amellyel a Szovjetunió népei és más nemzetek antifasiszta harcosai életüket nem kímélve szembeszálltak a fasizmussal. A háborús bűnök üldözésével foglalkozó moszkvai nemzetközi konferencia négy éve antifasiszta világnappá tette szeptember elsejét. Ezzel is jelezve: az első szeptemberi nap nemcsak a westerplattei kis lengyel erődítményre zúduló tüzet, Lengyelország lerohanását idézi, hanem azt is, hogy a fasizmus nem korlátozódik századunk harmincas-negyvenes éveire. Napjainkban a világ több pontján is hatalmon van még ez az ideológia. Hatalmon vannak fajüldöző, diktatórikus-imperialista kormányok. A 2194 nap (ennyi ideig tartott a második világháború) állandó mementó az emberiség számára. A második világháború feltárta annak az útnak a lehetőségét is, amely az újabb világégésig vezet. Az, hogy az elmúlt majdnem három évtizedben nem robbant ki újabb világméretű konfliktus, a többi között annak is köszönhető, hogy a világ tanult a szörnyű hat évből. A haladó erők megtanulták: egység és erő nélkül az imperializmust nem lehet megfékezni. Sem egy országban, sem az egész világon. A nemzetközi erőviszonyok alapvetően a béke és a haladás javára változtak, az újfasiszta mozgalmak mindenütt a világon aktív ellenállásba ütköznek. Jellemző, hogy most, mikor Münchenben olimpia folyik, a küzdőtéren nem lehetnek ott az apartheid, a faji megkülönböztetés Rhodesiájának sportolói. Szeptember elseje antifasiszta nap. Az emlékezés, a tanulságok napja ez. Azoké a tanulságoké, amelyeknek megértése, felismerése jelenünket és jövőnket éejti. Kereszty András . Binh asszony felszólalása a párizsi tanácskozáson: Nixon „csapziscsökkentése" a holdműveletek fokozását takarja (Párizsi tudósítónktól.) Párizsban csütörtökön, a Vietnam-konferencia 157. ülésén a tanácskozás középpontjában Nixonnak az a bejelentése volt, amely szerint újabb 12 ezer katonát rendel haza, és az amerikai csapatok létszáma Dél-Vietnamban ezután már csak 27 ezer lesz. Nguyen Thi Binh asszony külügyminiszter, a DIFK küldöttségének vezetője rámutatott arra, hogy az amerikai elnök a bejelentéssel leplezni akarja a háború nagyarányú fokozását. Az amerikai légierő tömegtámadásai még soha ilyen intenzívek nem voltak, mint most. Jelenleg már ezer vadászbombázó és mintegy kétszáz B-52-es repülőerőd támadja rendszeresen Észak- és Dél-Vietnam sűrűn lakott településeit. Ami pedig a csapatok létszámát illeti, a 7. amerikai flotta állománya 31 ezer, a thaiföldi támaszpontokon 40 ezer, Guam-szigetén 12 ezer, Laoszban és Kambodzsában 15 ezer amerikai katona állomásozik. Ez összesen 106 ezer azon a bizonyos 27 ezren kívül, amely Nixon most megígért csapatkivonása után Dél-Vietnamban marad. Mindehhez járul még 38 ezer dél-koreai zsoldos. A DIFK külügyminisztere fenyegetésnek minősítette Nixonnak azt a kijelentését, amely szerint addig nem hagyja abba a légitámadásokat, amíg nem lát előrehaladást a párizsi tanácskozáson. A háború nagyarányú fokozásával éppen az amerikaiak erőszakolják zsákutcába a tárgyalást és bizonyítják, hogy nem tárgyalni akarnak, hanem katonai erővel szeretnék kicsikarni a döntést. Az amerikai elnök hangzatosan kinyilatkoztatta: sohasem egyeznék bele, hogy Dél-Vietnamra kommunista kormányt erőszakoljanak rá. Csakhogy ezt senki sem kívánta Nixontól — folytatta Binh asszony —, ellenkezőleg: Amerika erőszakolta Dél-Vietnam népére és tartja uralmon minden eszközzel Saigonban Thieu fasiszta rendszerét. Ezzel lehetetlenné teszi a politikai kibontakozást, azt, hogy — mint a DIFK javasolja —, Dél- Vietnamban a lakosság minden rétegét képviselő koalíciós kormány jöjjön létre. Fábián Ferenc Szocialista külügyi tanácskozás Augusztus 29. és 31. között Varsóban tanácskoztak Belorusszia, Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió és Ukrajna külügyminisztériumainak képviselői. A tanácskozáson megfigyelőként részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője. A tanácskozás során véleménycserére került sor az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakával kapcsolatos kérdésekről. A megbeszélések az elvtársi együttműködés és a kölcsönös megértés jegyében folytak. A tanácskozáson magyar részről részt vettek: Hallai Imre külügyminiszter-helyettes, dr. Kőmíves Imre nagykövet, a Magyar Népköztársaság genfi állandó képviseletének vezetője és dr. Vranovicz Imre főosztályvezetőhelyettes. (MTI) Szívélyes légkör a koreai Vöröskereszt-tárgyaláson A dél-koreai küldöttség szombatig marad Phanjanban Észak- és Dél-Korea Vöröskeresztjeinek szerdán Phenjanban lezajlott első plenáris tárgyalása után a déli küldöttség programja bankettekkel és látogatásokkal telik a szombati visszautazásig. E programnak, akárcsak a szerdai ünnepélyes megnyitóülésnek, jelentősége elsősorban a tárgyalások sikerét lehetővé tevő légkör megteremtésében áll. Az újságírókkal és kísérőkkel együtt 54 tagú dél-koreai küldött- ség phenjani látogatása így nem csak azt jelenti, hogy 27 év óta először utazott ilyen népes hivatalos csoport északra, hanem azt is, hogy ennek a delegációnak először mutatják be a KNDK életét. Szen Szen Pil, a KNDK Vöröskereszt renelő elnöke szerda este bankettet adott a déliek tiszteletére, csütörtökön délelőtt pedig a vendégek Kim Ir Szen szülőházát keresték fel. A légkör mindkét alkalommal igen szívélyes volt. MAI SZÁMUNKBAN: Georges Marchais nyilatkozata a Népszabadságnak (3. oldal.) Máté György indokínai riportsorozata Egen-földön háború L An Lottól a Mekong-dél fáig. (4. oldal.) A művelődő Zala (5. oldal.) Könyvszemle (7. oldal.) Jövő heti rádióés televízióműsor (9. oldal.) Kohl—Bahr-eszmecsere: Folytatás Berlinben Bonnban dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára csütörtök délelőtt négyszemközt folytatta tárgyalásait a két német állam alapszerződéséről. Az NDK és az NSZK küldöttségének tagjai csütörtök délben együtt ebédeltek. Délután teljes ülést tartottak, majd az NDK-küldöttség hazautazott. A tárgyalásokat szeptember 13-án Berlinben folytatják. (MTI) MAGYAROK A DOBOGÓN Balczó olimpiai bajnok Ezüstérmes Marót és az öttusacsapat Bronzérmes: Klmpa, Bajkó és Csatári Itthon és Münchenben nagy volt az öröm a sportkedvelők körében: a magyar sportolók a XX. nyári olimpia hatodik napján kitűnően szerepeltek. Balczó András olimpiai bajnokságot nyert. Marót Péter kardvívásban, a Balczó, Bakó, Villányi összeállítású csapat, öttusában szerzett ezüstérmet. Három szabadfogású birkózó Kiinga, Bajkó és Csatári a bronzéremért állt a dobogóra. A müncheni olimpiai stadionban 60 000 néző tisztelgett a magyar Himnusznak és a győzelmi árbocra felkúszó nemzeti lobogónak. A magyar szurkolók közül milliók „szorítottak” a televízió és a rádió előtt — s nem hiába. Olimpiai tudósításaink a 11—12. oldalon. Marót Péter Balczó András Villányi Zsigmond Bakó Pál Bajkó László Csatári József Kiinga László